Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)

1989-07-13 / 191. szám

1989. július 13., csütörtök Dunántúlt napló 3 Az Egyesült Államok a reformok előmozdításához ajánlja fel segítségét Bush elnök beszéde a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen George Bush kora délután o Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetemen mondott beszédet. Az amerikai elnök és felesége szűnni nem akaró taps közepette vonult be az egyetem amerikai és magyar zászlókkal díszített aulájába. A zsúfolásig megtelt csarnokban több mint ezren várták a magas rangú vendéget. Az el­ső széksorokban foglalt helyet Straub F. Brúnó, az Elnöki Ta­nács elnöke és Németh Miklós miniszterelnök feleségeik társa­ságában, s ott volt a hazai politikai, társadalmi és gazda, sági élet számos vezető sze­mélyisége. A meghívottak kö­zött megjelentek az Ellenzéki Kerékasztal képviselői, s elfo­gadta az invitálást a diplo­máciai testület Jgbb tagja is. Az intézet további két termé­ben zártláncú televízió segítsé­gével további ötszázan - el­sősorban oktatók és hallgatók — követték nyomon George Bush szavait. Csáki Csaba, az egyetem rektora köszöntötte a vendége­ket, közöttük az elnök kísére­tében levő személyiségeket. Ezután a kánikula ellenére 's frissnek tűnő George Bush lépett a mikrofonhoz. Rendkívül büszke vagyok ar­ra, hogy én vagyok az első amerikai elnök, aki megláto­gatta Magyarországot - kezd- |e beszédét Bush elnök, majd 'gy folytatta: Egyesek ironikusnak talál­hatják, hogy egy olyan egye­temen beszélek, amelyet Marx Károlyról neveztek el. De az, hogy ma itt vagyok, sokkal kevésbé adhat okot a megle­petésre, annak bizonyítéka, hogy Amerika üdvözli az esz­mék szabad versenyét. Az egyetem fő feladata ép­pen az, hogy ösztönözze az ilyen versenyt. Ez a szellem hoz közel egymáshoz bennün­ket — ez a szellem vezette a Marx Károly egyetem egyik nagy tanárát, Nagy Imrét. Miközben Magyarország új- ra felfedezi Európa ügyeiben betöltött természetes szerepét, ° világ ismét önökre tekint ' rispi rác iáé rt. Országomban |9en népszerű egy ismeretter­jesztő könyv, amelynek címe •■Budapest 1900”. Dr. John Lu. acs nagy szeretettel írja le emlékek Budapestjét, a °oszke tőzsdét, a nagy operát, a korszakot, amelyben Eu- ropa első földalatti vasútig Andrássy út csinos üzletei a.att futott. Ez a város rogyo- Sósával versenytársa volt Pá- r'*Snak, zenéjével Bécsnek, "Odalmával Londonnak. Olyan oktatási központ volt, amely az ogész világra kihatott, olyan eávedi zsenit adott Ameriká­ul ’ mint Joseph Pulitzer, yon másik zsenit adott, mint ^artók Béla. Négy évtizeden Ózonban ez a nagyváros, ez nagy nemzet, amely minden onatkozásban oly központi ®iyen van a földrészen, el o t vágva Európától és a Vu9<>ttól. Ma Magyarország újra megnyílik a Nyugatnak, az európai kultúra világítótor­nyává válik. Új kezdetet látok most Magyarországon. Buda­pest légköre felvillanyozó, op. hólizmussal telített. Népük és vezetőik - a kor­mányzat és az ellenzék egy­aránt — nem félnek attól, hogy szakítsanak a múlttal, az igazság szellemében járjanak el. S mi lehet ennek jobb bi­zonyítéka, mint az az egyszerű tény, hogy a Marx Károly egyetemen többé már nem kö­telező olvasmány a Tőke. A magyar nép sokáig el­nyomott alkotó tehetsége most ismét virágzik iskoláiban, üzle­ti vállalkozásaiban, egyházai­ban. Ez több, mint a szabad­ság futó időszaka. Ez azt mu­tatja, hogy Magyarország visszatér hagyományos értékei­hez — Magyarország hazatér. Vitathatatlan tény, hogy mi most új korszak küszöbén ál­lunk. Vitathatatlan tény az is, hogy Magyarország nagy és történelmi jelentőségű válto­zás küszöbén áll. Önök most valódi alkotmányt fogalmaz­nak meg, demokratikus, több­párti választások felé halad­nak. Ahhoz, hogy a reformok si­kerrel járjanak, partnerekre van szükségük, olyan partne­rekre, akik előmozdítják Ma­gyarországon a tartós válto­zást. Azért vagyok itt, hogy felajánljam Magyarországnak az Amerikai Egyesült Államok partnerségét. E partneri viszonyban há­rom létfontosságú szféra van az előtérben: a gazdaság, a környezet és a demokratikus kulturális csere. Az Egyesült Államok az al­kotó jellegű változások meg­gyorsulásában, nem pedig le­lassulásában hisz. Kiinduló el­vünk tehát az, hogy az Egye­sült Államok nem a status quo fenntartásához, hanem a re­formok előremozdításához ajánlja fel segítségét. Természetes, hogy a ma­gyar vállalkozásokat még nyo­masztja a múlt súlya. Meg­vannak még a sztálinista gaz­daság maradványai, a nem hatékony nagyüzemek, a min­denki számára érthetetlen és riasztó árrendszer, a gazda­sági döntéseket elhomályosító tömeges támogatás rendszere. Mindez lelassítja annak meg­valósulását, amelyet egyébként elérhetnének. Ez valamiféle gazdasági Rubik-kocka, ame­lyet nem könnyű megoldani. A termelékeny gazdaságra tör­ténő áttérés próbára teszi majd nemzeti tűrőképességüket. Egyes fogyasztási cikkek óra megnövekedhet, a ráfizetéses üzemeket be kell zárni. A magyar kormány azonban egy­re inkább a kereskedőkre bíz­za az üzletek irányítását, a parasztokra a falusi gazdasá­gokét. A nép alkotó ereje - ha szabadjára engedik - lét­rehozza majd a szükséges len­dületet. Ez nagyobb kincs an­nál, mint az általa létrehozott javak összessége. Lehetővé te­szi, hogy saját kezükbe ve­gyék sorsuk alakítását, a ma­gyar sors alakítását. Mint mondottam, az Egye­sült Államok az önök partne­re lesz ebben, hogy kialakít­sák a sikeres gazdaságot. A múlt hét csütörötkén a Fehér Házba hívtam amerikai üzleti, oktatásügyi, munkaügyi és más vezetőket, hogy meg­vitassam velük a Magyaror­szágon újonnan megnyíló le­hetőségeket a magánszektor előtt. Válaszuk lelkes hangú volt. Ez különösen a magyar származású amerikaiakra áll, akik nagyon büszkék arra, hogy hidat építenek új hazá­juk és az anyaország között. Ha kormányaink megnyitják ehhez a lehetőséget, Amerika és Magyarország népe már meg tudja tenni a hátralévő lépéseket. Ebben a szellemben a kö­vetkező intézkedéseket jelen­tem be: Először, mint ahogy Varsó­ban is mondtam, javasolni fo­gom a párizsi ^ gazdasági csúcstalálkozón', hogy összpon­tosított nyugati lépéseket te­gyünk Lengyelország és Ma­gyarország irányában, a csúcs- találkozó résztvevőinek gaz­dasági és technikai segítségé­vel támasszuk alá reformjai­kat. Természetesen Magyaror­szágot illető erőfeszítéseinket az önök problémáinak megol­dására irányozzuk. Másodszor: felkérem az Egyesült Államok kongresszu­sát, hogy hagyjon jóvá egy 25 millió dolláros alapítványt, amely a magyar magángaz­daság fellendítését szolgáló új tőke forrása. Hasonló erőfeszí­tésekre bátorítom majd a gaz­dasági csúcstalálkozó többi résztvevőit is. Harmadszor, amikor törvény­hozásuk elfogadja a Minisz­tertanács által javasolt új ki- vándorlási törvényt, tájékoz­tatni fogom a kongresszustor­ról, hogy Magyarország tel­jes mértékben megfelel az 1974. évi kereskedelmi tör­vényhez fűzött Jackson—Vanik kiegészítés előírásainak. Egye­lőre még egyetlen országot sem szabadítottak fel a ki­egészítés által megkövetelt korlátozások alól. Örömmel je­lentem tehát ki, hogy Magyar- ország lesz az első. Ez a lé­pés Magyarország számára le­hetővé teszi, hogy a lehető legszabadabban jusson be az amerikai piacra, a törvényeink által előírt leghosszabb idő­szakra. Negyedszer: Amerika kész arra, hogy érvényesítse or­szágukkal kapcsolatban az általános vámpreferenciák rendszerét, amely bizonyos te­rületeken megszünteti a vám­tarifákat, Magyarán szólva e két intézkedés lehetővé teszi az önök számára, hogy ki­használják a világ legnagyobb egyedi piacában rejlő kedve­ző lehetőségeket. ötödször: keretmegállapo­dást alkottunk arról, hogy fel­hatalmazzuk az Overseas Pri­váté Investment Corporationt (Tengerentúli Magánberuházási Társaság) arra, hogy működé­sét kiterjessze Magyarország­ra. Amikor a szenátus jóvá­hagyja az ehhez szükséges tör­vényt, az OPIC számára lehe­tővé válik a biztosítás, hogy ezzel ösztönözze az amerikai beruházásokat Magyarország magánvállalatainál. Az OPIC útján az amerikai üzleti élet vezetői első kézből kapnak majd képet Magyarország nagy lehetőségeiről. Magyarország vezető szere­pet tölt be Kelet- és Kö- zép-Európában azzal, hogy foglalkozik az állampolgárok gondjaival, amelyek a tisztább levegő és víz biztosítását igény­lik. Most még többet.tehetnek, együttműködhetnek a Nyugat­tal, hogy felépítsék ezzel kap­csolatban a műszaki és tudo­mányos együttműködés hídját. Ezzel összefüggésben öröm­mel jelentem be, hogy az Egyesült Államok megállapo­dást javasolt országaink kö­zött az alaptudományok és egyes szakterületek, így a kör­nyezetvédelem, az orvostudo­mány és a nukleáris biztonság terén történő tudományos és műszaki együttműködés kiala­kítására. Remélem, hogy ez a látoga­tás elvezet a Kelet és a Nyu­gat közötti szélesebb körű cse­réhez, ahhoz, hogy tudósaink, imüvészeink, környezetvédelmi szakembereink tanulhassanak egymástól - ahhoz, hogy ka­tonáink és államférfiaínk a bé­kéről, diákjaink pedig a jö­vőről beszélhessenek egymás­sal. Ahhoz, hogy bármit is meg­vitathassunk, közös nyelvre van szükség. Amerika egyik leg­népszerűbb exportcikke az an­gol nyelv tanítása, önök, diá­kok jól tudják, hogy az angol a világ üzleti köreiben a lin- gua franca (értelemszerűen: közösen elfogadott nyelv - a szerk.), .kulcsot jelent ahhoz, hogy Hongkongtól Toronótig üzletet köthessenek. Ahhoz, hogy több magyar számára nyissuk meg a világméretű pia­cot, örömmel jelentem be, hogy a Békehadtest első ízben kezdi meg működését egy európai országban. A Béke­hadtest instruktorai angol nyel­vet tanítanak majd Budapes­ten és imind a 19 megyében. Több tucat új ösztöndíjat alapítunk, hogy lehetővé te­gyük a magyar diákok számá­ra az amerikai egyetemeken folytatott tanulmányokat. Meg­teremtjük az anyagi alapokat ahhoz, hogy egyetemeiken lét­rejöjjön az amerikai tanulmá­nyok tanszéke, sok ezer köny­vet küldünk, hogy megtölthes­sék az új nemzetközi mened­zserképző központ, a könyvtá­rak, az iskolák, az egyetemek könyvespolcait egész Magyar- országon. Az Egyesült Államok az el­következő néhány év során Amerika Házat nyit Budapest körpontjában. A neves ameri­kai építész, Róbert Stern ma közzéteszi a központ terveit. Ez a központ nyílt ház lesz, könyvekkel, folyóiratokkal, vi­deókazettákkal _ az eszmék nyílt háza lesz. Bizonyos vagyok abban, hogy ha megnyílik önök előtt a le­hetőség jellegzetes kezdemé­nyezőképességük, alkotótehet­ségük bizonyítására, a magyar nép képes lesz megfelelni az ilyen kihívásnak. Önök most a gazdasági fejlődés és a politi­kai változás új korszakának küszöbén állnak. Bizonyos vagyok abban is, hogy készen állnak a találko­zóra a jövővel. Úgy látom, hogy országuk mozgásba len­dült. Úgy látom, hogy ez az ország gazdag az emberi tar­talékokban, gazdag a nép er­kölcsi bátorságában. Olyan •népet látok, amely túllép múlt­ján, és előrelép sorsának ala­kításában. üdvözlöm önöxet, hogy ilyen messze jutottak mór. Feleljünk meg tehát az előt­tünk álló lehetőségeknek. Te­gyünk meg mindent azért, hogy a történelem egyszer majd azt inhassa rólunk: olyan nemzetek yoltunk, amely Euró­pát egységessé, szabaddá tette. nszoi elnökségének ülése (Folytatás az 1. oldalról.) sek évi ütemét. A kérdés az, hogy ez miként valósítható meg, mert a szakszervezetek szakértői szerint évi 7-8 száza­lékos pénzromlás gazdasá­gunk helyzete miatt akkor is bekövetkezne, ha semmilyen más inflációs hatás nem érvé­nyesülne. A testület úgy vélekedett, hogy az inflációs okok között a kamattal, az árfolyammal, a bérekkel és az árakkal össze­függő tényezők mellett más, sajátos jelenségekre is figye­lemmel kell lenni, ha sikeresen akarunk küzdeni az áremelke­dések ellen. így a szakszerve­zetek szerint hatással vannak az inflációra egyebek között a gazdaság súlyos strukturális problémái, de ugyanígy ked­vezőtlenül befolyásolja az árakat a piaci kontroll nélküli magas központi jövedelem­összpontosítás, a vállalati ve­zetés gyakorta nem kielégítő színvonala, illetve a társadal­mi, politikai stabilitás fella­zulása. A szóvivő ugyanakkor azt is megjegyezte: a szakszervezetek a vállalatoknál gyakran part­nerei voltak a gazdasági ve­zetőknek abban, hogy a rossz gazdálkodásból adódó nehéz­ségek áthidalására különféle kedvezményeket, szabályozóbé­li változtatásokat „járjanak ki” a felsőbb szerveknél. Ez nem az iqazi érdekvédelem. A SZOT vezetői ezúttal is szóvá tették: a szerkezetvál­tósra egyelőre féloldalas el­képzelések vannak, a vesztesé­ges termelés megszüntetésének kívánalma mellé eddig még nem készültek átoondolt. át- foaó koncepciók új munkahe- Ivek teremtésére, az érintett dolqozók átképzésére. Végül is az a vélemény ala­kult ki az elnökség körében, hogy részkérdésekben - így az antiinflációs politika kérdésé­ben is csak a kormány új, a következő három évre szóló gazdasági programjának isme­retében lehet állást foglalni. Az ülés további napirendjé­ről szólva a szóvivő elmondta: a közelgő választásokra való tekintettel az elnökség úgy döntött, hogy konzultációt kez­deményez a politikai pártok­kal arról, miként viszonyulnak a szakszervezeti mozgalomhoz, •programjaikban hogyan kíván­nak érvényt szerezni a munka- vállalói érdekeknek. A testület Kádár János el­hunyta alkalmából nyilatkoza­tot fogadott el, amelyben hangsúlyozza: Kádár János po- (litikai és emberi arculatának, egy nagy történelmi korszakot átölelő életútjának megmére­tését tévedéseivel és hibáival együtt a történelem fogja el­végezni, s nem minősíthetik őt rövid lejáratú, aktuálpolitikai megfontolások. A megújuló magyar szakszervezeti mozga­lom, a több mint négymillió szervezett dolgozó megrendül­tén búcsúzik Kádár Jánostól, s osztozik az egész nemzet gyászában. Egy baranyai küldött beszámolója a VIT-ről gyelmezett nép a koreai, ké­pesek órákon át boldog mo­sollyal gyakorolni például az utcabáli műsort. Sokszor úgy éreztük, hogy arctalanok az emberek, a „Csucshe”-eszme — amely a teljes önellátásra való berendezkedést jelenti - s Kim Ir Sen tiszteletében él­nek, de ha ezekről a témák­ról kérdeztük őket, elzárkóz­tak.- Mi a személyes vélemé­nye a találkozó érdemi részé­ről?- Szerintem a VIT munka- módszerét és tematikáját te­kintve is túlhaladott ma már. Én, a hat szekció közül, az emberi jogokkal foglalkozó munkájában vettem részt. A tíz napra be voltak osztva, a hozzászólások, hét percig le­hetett beszélni, s erre egyper­ces reflektálások következtek. Ez így néha a süketek párbe­szédévé vált, mert mindenki a maga problémáját mondta. S a szenegáli felszólalót iga­zán nem érdekelte, hogy Ma­gyarországon működik-e Ml- SZOT vagy sem, mikor náluk ezrek halnak éhen és alapve­tő emberi jogok sincsenek biztosítva. így csak általános­ságokat megfogalmazó záró- dokumentum születhetett. — önök miről beszéltek?- A magyar delegáció az utolsó napon került sorra, s egyik felszólalónk azzal kezd­te, hogy az emberi jogok ná­lunk sem érvényesülhettek éve­kig, majd beszélt a jelenlegi változásokról, Nagy Imre te­metéséről és rehabilitálásáról, s végül megemlítette, hogy vannak még országok, ahol naponta lábbal tiporják a emberi jogokat. Hatalmas tapsvihar tört ki, főleg az eu­rópaiak körében. Erre egy ro­mán fiú odarohant a mikro­fonhoz és kifejtette, hogy Ro­mániában minden a legtelje­sebb rendben von, és külön­ben is ez Románia belügye. A magyarok törődjenek a sa­ját dolgaikkal, s ha haza­mennek, gondolkodjanak el kissé. No, ezt egy olasz fiú nem bírta szó nélkül hagyni, s igazi déli temperamentum­mal elmesélte, hogy nemré­gen járt Romániában s bizo­nyítani tudja, Hogy amit a magyar mondott, az igaz, s inkább a románok goldolkod­janak el otthon, ne a magya­rok! Sokat vitatkoztunk utána, hogy politikus volt-e fölvetni a problémát. — Hogy utólag vitatkoznak, és a sajtóból ismert egyéb incidensek is arra vallanak, hogy nem volt egységes kon­cepciója a magyar delegátus­nak, nem volt irányítás.- A küldöttségünk tükrözte az itthoni állapotokat. Szó sem volt egységes álláspont­ról. A vezetőnket is az indu­lás előtti napon választottuk meg nagy nehezen, persze, hogy nem tudtak felkészülni. Szerintem nekünk is elég Jett volna, a jugoszlávokhoz ha­sonlóan, egy 15-20 fős kül­ügyi szakemberekből álló de­legáció, szemben a 150 em­berrel, akiknek a fele, nem beszélt nyelveket, s csupán jól akarta érezni magát. — Mégis mi az, amit ered­ménynek könyvelhetnek el? — A finnek köröztek egy na­gyon korrekt állásfoglalást, amelyben elítélték a kínai tün­tető fiatalok elleni katonai ak­ciót. Ezt mi elsőként írtuk aló. összesen csak 15 delegáció irta alá, a keletnémetek, a bolgárok például nem, a szov­jetek is csak egyénileg. Ök különben nagyon megváltoz­tak, nyitottak s érdeklődők let­tek, s többen mondták, hogy bíznak a magyarországi vál­tozások sikerében. Á VIT egyébként mindenkinek olyan­ra sikerült, amilyenre akarta. Müller' Zs. ki-íl°za®r*tezte^ a baranyai ^ dőtte'k Phenjanból, a XIII. Jja9jfjúsági és Diá'ktalálkozó- t ' Né9Yük közül Tasnádi Pé- n. - a Baranya Megyei Ta- |y-Cs Ifjúsági és Sportosztá- iú*^ • helyettes vezetőjét, if- Q9i titkárt kértem rövid él- enVbeszámolóra. •ep hosszú repülőúton haza­be6 ta'?n már rendezte kissé y°wásait a találkozóról ... .A KNDK nagyon kitett 9a®rt| rendkívül jól szervez­te .,11e9 a találkozót. A nyí­rj^ e,s a záró ünnepség feno­'¡vóik '* vo,t> vé9'9 igazi fesz* vár kr>9ulQ* uralkodott a fő- eria0sb°n. Phenjan egyébként ép.Sl kiterjedésű, szellősen tefj-f*1 város, rengeteg zöld . bel. Az emberek zavar- ripj'oen kedvesék és udua- 9et°k .vo,lta'k velünk. Rengete­tt^ hajlongtunk és integettünk 'ért.'5' viszonozzuk lép­szP:nyomon megnyilvánuló hetüket. Hihetetlenül fe-

Next

/
Thumbnails
Contents