Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)

1989-06-10 / 158. szám

1989. június 10., szombat

Dunántúli napló

7

fl DIU politikai vitafóruma

Részletek a bevezetőkből és a válaszokbéi

Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter és Horn Gyula külügyminiszter találkozott az újságírókkal Budapesten, a Magyar Sajtó Házában. A Hétfői beszélgetésen mindkét politikus rövid, 20—20 perces beszédet mondott, majd kérdésekre válaszoltak. Bevezetőjükben, amelyekből rövid részleteket olvashatnak az alábbiakban, többször utaltak teljes nézetazonosságukra politikai kérdésekben. Békés kiegyezés, nemzeti közmegegyezés. Ismerős kifejezések. Pozsgay és Horn is sokszor használták ezeket a szavakat, nagyon sokszor.

Részletek Pozsgay Imre bevezetőjéből:

Arra vállalkoztunk, hogy 1989 tavaszán időszerű ügyekről szóljunk. A sajtónak eddig

óriási szerepe volt abban, Irogy a jelenlegi folyamat békésen folytatódjon, a visszalépésre ne adjuk meg a lehetőséget a visszarendezést szorgalmazó erőknek. A nép érőekeitől, szükségleteitől eltérítő magatartásokhoz pedig ne ayújtsunk segítséget. Magyar- °rszág demokratikus fejlődése, a modellváltás és az azzal jóra intézményes átalakulások békés úton, módon menjenek végbe. Mindenekelőtt kiegye- *éses formában, a hatalom- 9yakorlós módjainak és intézményeinek átalakításában, valamiféle folytonosság, folyamatosság legyen jelen.

Szeretném azt is elmondani, bogy különösen a Reformműve, a reformkori mozgalmak es a reform előtti aktivizálódás nyomán világossá vált, és a*t hisszük, reméljük, hogy a lövendő partnerek számára is elfogadható az a tény, hogy °z MSZMP-nek van egy nagyon határozott vonulata: 53

óta búvópatakként a közéletben is megjelenő, az MSZMP- bez kapcsolódó reformmozgalom, amely ébren tartotta a 'Onszolidációban kialakult úgynevezett liberalizációs szándékot. és ezzel lehetővé tette, b°gy sok százezer magyar ól- ^mpolgár ebben a pártban becsülete feladása nélkül, szándéka szerint tisztességes Politikát folytasson, vagy poli- bkai szándékokat fejezzen ki. özeket azért mondom, mert nem lenne jó a levegőbe beszelni akkor, amikor óhajként [ogalmazzuk meg csupán a “ekés átmenet szükségességét, .ehetőségét, ennek szervezeti es intézmény! garanciáiról is s*°lni kell.

. A jövőben békésnek kívánt 6s ógy érkező átmenet korszakában a különböző politi- oj szervezetek kiegyezését e,okészitő tárgyalásokon vilá- jf°ssá kell tennünk, hogy az mSZMP sorsa felől saját konq- [®sszusa fog dönteni. Az

S-bZMP, túl az előbbi fejezet oszségén és szándékán, a ?zabad választások “telve alap- J?n kíván a politikai mérlegedbe és az állompolgári mér- e9elésbe bekapcsolódni. Ez- e úgy véli, hogy egy hosz- °n fartő legitimációs vólsá- sikerülne leküzdeni, ki- I 9yezés alapján. A szabad valutás elfogadása azt is je- hogy az MSZMP jelenes a kormány és a parla- ?nt többségét adó politikai J3.1^ ős egyetlen, a hatalo- j felelő politikai pórt, jól Q ala. hogy ezt a kiegyezést Q Hatalom megosztásának és 1^.. hatalom ellenőrzésének kell v?dtnie- A kiegyezésben, a osztások időpontjáról, lebo- |J° 'fásának módjáról és a vó- szfási törvény előkészítéséről

Pozsgay Imre és Horn Gyula sajtóbeszélgetése

„Magyarország demokratikus fejlődése békés úton menjen végbe..."

éppúgy nyílt, nyilvános vitát kell folytatni, mint az ehhez kapcsolódó, összes más törvényhozási ügyről. Az MSZMP- nek nem érdeke felkészületlen, gyenge, infrastruktúrát és nyilvánosságot nélkülöző szervezetekkel megindulni a választási küzdelemben, mert az így szerzett választási eredmény prolongálná a legitimációs válságot, azt. a jelenséget, amelyet éppen modernváltással és az egész demokratikus átalakulással szeretnénk megszüntetni.

Részletek Horn Gyula bevezetőjéből:

Napjaink magyar politikai életének egyik meghatározó jelensége az igazságkeresés és az igazságtevés. Ez a folyamat tulajdonképpen a kormányzó, a hatalmon lévő párt elhatározása alapján kezdődött, ugyanakkor mindjárt hozzá szeretném tenni, hogy ennek a méretei minden előzetes várakozásunkat felülmúlták.

1956. november 4-e után sor került politikai stílusváltósra, bizonyos politikai elemek módosítására. Ez nem mehetett végfg bizonyos okok miatt, a sztálini rendszer, illetve a sztálini modell-alap ellenében, és ennek a következményei vezettek el azután ahhoz a tartós, súlyos válsághoz, amely különösen az elmúlt 15 évben az ország életét jellemzi. Alapvető fontosságú az is, hogy a külső környezet, a sztálinista rendszerű, vagy modellű országok nagyon komoly mértékben, vagy alapvető módon befolyásolták az itteni belső viszonyokat, nem tették lehetővé a nemzeti igények és a nemzeti adottságok érvényesítését. Hangsúlyozni szeretném, hogy az igazság feltárásához tartozik az is, hogy ezekben az évtizedekben került sor olyan politikai és koncepciós perekre és ítéletekre, .amelyben azok is részt vettek, akik annak idején áldozatai voltak ezeknek a pereknek, illetve korábbi pereknek és ítéleteknek.

Megítélésére szerint félúton vagyunk a népi demokratizmus, a többpártrendszer, a pluralizmus politikai pilléreinek kiépítésében. Hangsúlyozni szeretném, hogy kb. 10-12 hónapra van szüksége ennek az országnak ahhoz, hogy le- gitimizálja a kialakult és a kj- alakulóban lévő politikai erőviszonyokat, megteremtse "a többpártrendszerhez szükséges jogállami törvényeket és intézményeket. Az eddigi tapasztalatok azt támasztották alá, hogy a kormányban a hatalmon lévő párt nagy többsége, mondhatni meghatározó többsége reformpárti.

Rendkívül fontos, hogy ebben az egész társadalomátalakulási folyamatban igen nagy a nemzetközi rokonszenv és támogatás. Egyet szeretnék közülük kiemelni: nemcsak arról van szó, hogy ez a kis ország jóban van az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval, hanem támogatásban is részesül belső folyamatai rendezéséhez. Ennek a támogatásnak az alapja az, hogy mindkét vezető nagyhatalom egyaránt érdekelt a magyarországi változások sikereiben. Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy egyfajta, a civilizált Európa méreteiben jelentkező ro- konszenvet is tapasztalunk, ez mindinkább konkretizálódik a fejlődésünkhöz, a stabilizációnkhoz szükséges anyagi támogatásokban is. A harmadik rendkívül fontos elem az, hogy megváltozott, alapvetően változott a viszonyunk a külföldön élő, az innen eltávozott magyarokkal, az emigrációval.

Kérdések és válaszok

i

A nyilatkozatok után a két politikus válaszolt az újságírók által feltett kérdésekre. Nyilvánvaló; a teljességre nem törekedhetünk, ezért néhány fontosnak tűnő kérdés kiemelése indokolt.

Horn Gyula arra a kérdésre, hogy nem késett-e ai MSZMP a Nagy Imre temetéssel kapcsolatos válasszal, elég-e az idő június

16-ig a megbékéléshez, a következőket felelte:

— Figyelembe kelf venni, hogy az elmúlt időszakban nagyon kemény, megfeszített munka folyt a múlt elemzését illetően, óriási tömegű dokumentumot kellett - és kell még - áttanulmányozni, ösz- szevetni. S ez a munka nem csupán az 1956-58-as időszakot öleli fel, hanem az elmúlt 40—44 évet. E dokumentumok többszöri átnézése és megvitatása után jutottunk el azokhoz a következtetésekhez, amelyeket a közelmúltban napvilágra hoztunk. Hozzá szeretném tenni, hogy most júniusban egy újabb, nagyobb vitát folytatunk le, szómbavéve 1945-1988 nemzetközi vonatkozásait. Ebből következik az, hogy szerintem a múltunk eseményeit még hosszú hónapokig — sőt évekig - sem lehet végérvényesen lezárva megítélni.

Pozsgay Imre:

— Ami a temetéssel kapcsolatos kormányálláspontot illeti, én ebben Németh Miklós miniszterelnök megnyilatkozását iránymutatónak tartom, és nagyon korrektnek. További tárgyalások lesznek úgy a családdal, mint a Történelmi Igoz- ságtételi Bizottsággal. De ebben úgy vélem, hogy senki sem veheti figyelmen kívül azt, hogy a legcsekélyebb kegyeletsértő momentumra sem kerülhet sor. A kormány magatartását attól teszem függővé, hogy e konzultációk milyen megállapodást hoznak, személyesen én, mindenképpen részt veszek a hivatalos gyászszertartáson.

Köztudott, □ Danuvia Gorkij Művelődési Központban heves támadások érték Pozsgajr Imre személyét. A gyűlés kapcsán felmerült: vajon meddig tud két irányzat a párton belül maradni?

Pozsgay Imre válasza:

— A lapokból értesültem minderről, s nem találom egészen újnak az ott megfogalmazottakat, hiszen már korábban is találkoztam hasonló megnyilvánulásokkal. A kihívásokra nem a reformerőknek, hanem az elkövetkező kongresszusnak kell megadnia a választ. Mindenesetre úgy gondolom, hogy a reformerők helyzete könnyebb, hiszen ők a néppel vannak, a danuviások pedig csak önmaguk között. Nem szeretnék sommás ítéletet mondani a vezérszónokuk politikai fellépéséről, mindenesetre csak annyit, hogy igen veszélyes útra léptek. Ez a szociális demagógia útja, amely sokakat megtéveszthet — a megzavart emberek szenvedélyeinek fölkorbácsolásával — éppen azok politikai esziköze- ként jelent meg, akik a jelen szociális helyzetet maguk idézték elő.

Horn Gyula mindehhez hozzátette:- Eddig is voltak retrográd nézetek. Ma ebben az az új, hogy ezek a nézetek napvilágra kerülnek.

Érdekességként kiemelném: ai

újságírók között ült és felszólalt a tájékoztatón Révész András, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnöke, az egykor életfogytiglani börtönre ítélt munkásvezető. Mint mondotta, őszintén kívánja, hogy a magyarországi átalakulás békés körülmények között menjen végbe, s bizonyos fokú kiengesztelődés jegyében. A régi sérelmeket újabb sértésekkel nem lehet gyógyítani.

Pozsgay Imre röviden reflektált nyilatkozatára:- Teljesen egyetértek avval, amit mondoitt, azt is belekalkulálva, hogy az ön életútja és sorsa még arra is feljogosítja, hogy ítélkezzen. S bár nem az én dolgom azt elismerni, véleményét nagyszerű megnyilvánulásnak tartom. Hasonló megfontolásra - és gondolásra serkent engem is, s remélhetően többeket is. Valamit hozzátéve: ha a pártunk nem engedne a kényszereknek és nem látná be, hogy ma mást kell csinálnia, az lenne utolsó történelmi lé, pése. Úgy hiszem, ezért, saját jól felfogott érdekében kell döntenie; az MSZMP-t saját múltjától és felelősségétől az mentheti meg, ha fordulatot vesz.

Egy másik felszólaló, Hornyák Tibor, a Magyar Függetlenségi elnöke, a Politikai Foglyok Szövetségének tagja javasolta többek között, hogy az 1956-os események mártírjai, a 301-es parcella valamennyi elhantoltja kapjon rehabilitációt, ne csak a vezetők. Továbbá, hogy a fegyveres erők bevetéséről csak az országgyűlés dönthessen, s kérte a Kádár-korszak objektiv értékelését.

Pozsgay Imre - kifejtve, hogy a felvetett gondolatok megoldásának nem ez a fóruma - a következőket válaszolta :- Egyetértek avval, hogy a magyar fegyveres erőkkel alkotmányos szabályok szerint lehessen bárhol és bármikor fellépni. Mindenesetre már a történelem bizonyítja, hogy az országgyűlés meghallgatása Telikül is lépett a hadsereg. Ez hatalmi kérdés. A Magyar Politikai Foglyok Szövetségével folyó eszmecserét - annak menetét - illetően nem tudok nyilatkozni, de kérésüket nem engedhetjük elszállni a fülünk mellett. Kádár Jánosról — és a kádári időszak elemzéséről - elmondhatom, hogy lelkiismeretesen elvégzett vizsgálataink alapján az igazságot törekszünk feltárni. Ez egy történelmi szaikasz lezárása után bizonyára kijár Kádár Jánosnak. De csak ítéletet mondani ugyanolyan morális vétség lenne, mint szemet hunyni hibái felett.

Bozsik László-Kozma Ferenc

Kellenek-ea„Kell’-ek?

Észrevételek az MSZMP Pécs Városi Bizottsága programtéziseihez

Elgondolkodtató az a vitaanyag, amely az MSZMP Pécs Városi Bizottságának programtéziseit teszi közzé a Dunántúli Napló május 19-i számában. Mindenekelőtt az anyag hangvétele jellemző: az egész íráson eluralkodnak a parancsoló módú igeatokok anélkül, hogy az esetlegesen majd felelősségre vonható testületek vagy személyek és határidők is előkerülnének. Úgy véljük, annyi nem teljesülés után ma már jobb lenne mellőzni mindenféle politikai programban az ortodox kellések használatát. Csak a szociálpolitikával foglalkozó kurta részben 10 kell és 6 egyéb felszólítás található, s 'itt sem esik egyetlen szó sem arról, hogy ezeknek a kívánalmaknak ki és miikor fog eleget tenni. A logikában igazságérték csak a kijelentő alaknak van, a felszólító sokér, óhajtásokért, azoknak a valósággal való későbbi meg nem egyezése esetén — minthogy önmagukban sem igaznak, sem 'hamisnak nem minősíthetők — senkit sem lehet felelősségre vonni. Meg keli tenni ugyan, mert azt kívánja a megújulás, de ha mégsem sikerüt, a jószándékot azért méltányolni lehet. Legfelejibb újra megfogalmazzuk, hogy mit kell csinálni.

Az anyagban emellett sok mindent vállal a városi bizottság, de vajon azt tudja-e, hogy mit vállal a tagság? Nem ártana tisztázni végre, hogy egyáltalán kiket is takar a párt fogalma. Megkérdezték-e tisztelt vezetőink, hogy 'milyen szellemben kíván politizálni a város párttagsága, és szükségesnék tartja-e megint új program megfogalmazását, vagy most már valóban változásokat szeretne helyette? Munkahelyünkön azt tapasztaljuk, hogy az eddig is sok esetben formális politikai közélet gyakorlatilag megszűnt, de választott funkcionáriusaink továbbra is lendületesen adminisztrálnak, üléseznek, de egyébként minden a régi. Ezt is látva meg kell kérdeznünk: lehet-e saját bírája a városi bizottság, amikor leszögezi, hogy elhatárolja magát a múlt hibás gyakorlatától. Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán lehetséges-e ez, hisz alapvetően strukturális problémákról van szó, amelyek nem rendezhetők egyszerűen személycserékkel, hisz a hatalom a döntésekhez való közvetlen jogot jelenti, s ez ügyben a helyzet változatlan, mégha új emberek is a döntéseket hozó testület tagjai. Az anyag szándék szerint a megújulás szellemében fogant, de egyáltalán nem tisztázott, hogy mit mond az a fogalom a szerzők számára. így elgondolkodhatunk azon is, hogy a reformkörök mellett kit támogat a bizottság a válságból való kilábalás útján. Van ugyanis olyan elképzelés is, mely szerint a szocialistának nevezett fejlődés valójában '»alami egészen más volt, s mára kiderült, hogy a civilizációs előrehaladás szempontjából zsákutcába jutottunk. A zsákutcában pedig előre nem lehet menni egy bizonyos ponton túl. Ott meg lehet állni akár hosszabb időre is i(van rá példa a történelemben), de az európai karavánnal továbbhaladni csak akkor tudunk, ha előbb visz- szamegyünk a zsákutca bejáratához, s másfelé indulunk újra. Ha netán ezt az ideát is támogatja a városi bizottság. akkor a mai politikai viszonyokon, s azon belül saját szerepén is el kell tűnődnie. Ehelvett azonban azt véljük kiolvasni a sorok közül, hogy a testület az Eddigieknél nagyobb hatalmat szeretne biztosítón: magának. Ennek érdekében - feltehetően a megyei vezetés befolyását csökkentendő — közvetlen kapcsolat kiépítését látja szükségesnek a központi bizottsággal, másrészt meg akarja szüntetni a Pécs területén működő városi jogú bizottságokat.

Az állami szervekhez való viszonyában a pártbizottság kezdeményezi az összefonódás megszüntetését. Programját jelöltjei választási győzelme és tevékenysége révén akarja a gyakorlatban érvényesíteni, Nem beszél azonban arról, hogy mi lesz, ha az állami testületekbe jelöltjei csak kis számban kerülnek be. A dokumentum szerzőiben nem merült fel,a hatalom megosztásának, a koalíciónak a lehetősége sem?

Találhatunk olyan téziseket, amelyek legfeljebb axiomatikus jellegűeknek tekinthetők, igazságúk a hit szférájába tartozik. Csak a legutóbbi hetek eseményeire gondolva túlzott optimizmusnak tűnik kijelenteni, hogy a város gazdaságának számos eleme hosszab távon is stabilnak tekinthető.

Általában igaz, hogy a területi fejlődés kulcsa egy modern gazdaság megteremtése. De az anyag szerzőinek véleménye szerint a mi területünk gazdosági előrelépése mennyire függetleníthető az országos vagy a határainkon túli folyamatoktól? Vajon a helyzet javulása mennyiben függvénye annak, hogy akár jámbor óhajként, akár felszólításként újra hangoztatjuk a közlekedés, a hírközlés, az oktatás és a kutatás gyorsabb ütemű fejlesztését. Ezt lehet hinni, lehet kívánni, de isme- rik-e a dokumentum tisztelt szerzői azokat a gazdasági- társadalmi-műszaki lehetőségeket is. omik erre garanciát nyújtanak, nem is beszélve az ilyesmit a kinyilatkoztatások ellenére derekasan gátló struktúrák lebontásáról.

Az is helytálló általában, Hogy Pécs és térségének helyzete előnyös egy nemzetközi orientációra építő gazdaságfejlesztési stratégia megalapozása szempontjából. De a hiten kívül ez valószínűleg csak földrajzi értelemben fogadható el. Hol van és ha nincs, mikor lesz az ehhez szükséges gazdasági szerkezet és infrastruktúra? A kultúra és az oktatás területén támogató magatartásra tett ígéretek szépek. A baj az, hogy ezeket egy hitelét vesztett „párt” teszi, amelyik mindent támogat fontossági sorrendiség nélkül. Az ellenőrizhetőség és komolyság tekintetében ez majdnem annyi, mint a semmi.

Amellett, hogy a téziseket olvasva az az érzése az embernek, hogy a városi bizottság szinte ma mindep divatos kérdésben kompetensnek •láttatja magát, néhány elvi kérdés tisztázatlan marad. Ilyen például a politizálás elvi, ideológiai alapja. Nem derül ki, hogy ez marad-e a marxizmus—leninizmus vagy valami másra van szükség. A pártról nem tudhatjuk, hogy kommunista (netán szocialista?) lesz a továbbiakban, talányos, hogy mit értenek vezetőink jellegének újbóli meghatározásán, nevének megváltoztatásán. Az anyag súlyos hiányosságának tartjuk, hogy nem szól az egyes emberekhez.

A régebbi dokumentumokhoz képest nem látunk benne érdemi, változást, legfeljebb újabb toldozgatást. így nem tudjuk osztani a szerzőknek azt a gondolatát, hogy jó vitaalap lehet a város fejlődésén gondolkodó polgároknak.

Kovács Árpád,

Kucsera Gyula, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola docensei (az MSZMP tagjai)