Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)

1989-06-10 / 158. szám

1989. június 10., szombat Dunántúlt napló 3 Politikai miihelybeszéloetések Bolyban, Pécsváradon, Szentlörincen r Érdekeltté tenni az embereket a munkában Dányl Pállal három nagyközség kötetlen pártfórumán 23. hét Europa­ház Egy fecske nem csinál nyarat. . . Pedig szükségünk van minél több fecskére és a várva várt nyárra is. Nyu­gati politikusoktól mind gyakrabban halljuk: meg kell építeni közösen az Eu- rópa-házat, az öreg föld­rész valamennyi kis és nagy, gazdasági lag-politikailag hátrányos helyzetű és stabil államának összefogásával. Jó lenne hinni, hogy ab­ban a házépítésben mi ma­gyarok is, mielőbb aktívan részt vehetünk és nemcsak zulágerként, hanem vala­melyik építész szakma mes­tereiként. De elébb a saját házun­kat kellene végre újjávará­zsolnunk. Sokan állítják, hogy baj van az alapozás­sal, recsegnek-ropognak a falak, hámlik a vakolat, pereg a festés, beózik a tető. A nemzeti széthúzás­ban ma még az sem vilá­gos, hogy mi lenne, lehetne az üdvözítő megoldás. Újat építeni, avagy teljesen fel­újítani a régit? Jó lenne már dűlőre vinni a dolgot, mert közben is ázunk, mind nehezebb bennlaknunk, s a fenntartás és az üzeme­lési költséa is egyre drá­gább, nem is beszélve a többmilliárd dolláros ,,lak- bérhátralékról”, mely félő, egyre csak gyarapodik. Vajon les^e jó tervünk? Olyan, mely kivitelezhető és végleges, ám megnyugtató megoldást eredményez? S lesznek-e a kivitelezéshez nélkülözhetetlen anyagok, szakemberek, gépek? S lesz-e rá elegendő pén­zünk? Az biztos, hogy az elhatározás már mindany- nyiunkban érlelődik és a te­lek mór több, mint évezrede adott, ha a történelem so­rán vilógrendezési okokból egyre csak zsugorodott is. Erre a 93 ezer négyzetkilo­méteres telekre eredendően van építési engedélyünk, csak az nem mindegy, hogy milyen házat tudhatunk magunkénak. Olyon házra lenne szük­ségünk, melyben mindenki jól érzi magát, s mely az igények változása szerint tetszőlegesen átalakítható, toldható is akár. De vajon a mai építőiparunk a kiér­lelt tervek, megalapozott anyagi fedezet birtokában képes-e megépíteni ólmaink- vágyaink realitásokra épülő kacsalábon forgó palotáját? Nemrég egy tizenhetedik évében járó épületasztalos­tanulóval beszélgettem. Pont olyan, mint bármelyik ti­nédzserkorú társa. Azaz mégsem. Kócos, félhosszú hajú, pelyhedző bajuszú, - és roppant szerény. Meg­nyerte a Szakma Kiváló Ta­nulója országos versenyt, ő találtatott harmadéves ta­nulóként a legjobb épület- asztalosnak. Jó lenne, ha minden sorstársa és felnőtt szakember olyan lenne, mint Attila. Na, nem SZKT baj­nok. Hanem olyan szakma­tanuló vagy szakember a maga területén, aki szereti is csinálni, amit csinál. S nemcsak szereti, hanem ért is hozzá. Legyen épületasztalos, mér­nök, pedagógus, esztergá­lyos, orvos, cégvezető, poli­tikus vagy bármi az illető szakmája avagy hivatása. Ha valamennyien azt tűz­nénk ki elérendő célként magunk elé, amit Attila! Akkor rövid időn belül biz­tos alapokra építhetnénk meg, vagy varázsolhatnánk újjá a Magyar-házat (ha­zát), s azzal egyben a kö­zös cél, az Európa-ház megépítéséhez is megvált­hatnánk a teljes jogú rész.- vétel jogát. E két épitőfeladatnál mi lehet most fontosabb? Megállapodás született Amiikor egy rádiónyilatkozat­ban elhangzott ez a minősítés, hogy 1956 őszének eseményei nem ellenforradalomként, ha­nem népfelkelésként értékelhe­tők, egy pécsi MSZMP-taggyű- lésen az egyik idős korú vitá­ié szívi>nforktust kapott és meg­halt, annyira felizgatta magát. Az uj pártok ibaranyai szerve- iődése során legutóbb olyan eset is előfordult, hogy a gyű­lés rendezői meghívták az MSZMP-alapszervezet titkárát 15 alakuló ülésükre, aki éles v'itába keveredett ott az új Párt egyik szervezőjével. Kinos- sá azáltal vált igazán a he- ves megnyilvánulásokkal kísért nézetkülönbség, hogy egyben családi perpatvar is volt: férj es feleség kapott össze c po­litika síkján. Két példa arra, hogy milyen vág!étes szituációk, milyen iz- golmak adódnak manapság a Politikai gyűléseken, arra pe­dig megintcsak bőségesen le­hetne bizonyítékokat állítani, h°gy szinte minden téma vi­tája politikával telített lett mái. Az MSZMP-n belül is többnyire nem a kitaposott ré- Si úton zajlanak a taggyűlé- sek- Olykor-olykor elbizonyta­lanodva saját szerepüket, fel- odctaikat keresik az alapszer- vezetek, a bizottságok az új 'Politiken szituációkban. Az e9yüttgondolkodóst segítő és s«rkentö, témákhoz, napiren­dekhez nem kötött műhelybe- szélgetésekben mutatkozik hiány. De azért vannak. E héten három vidéki útjára kísértük el Dányi Pált, az MSZMP Ba- tonya Megyei Bizottságának el- ?d titkárát: Bolyba, Pécsvárad- Szentlőrincre. Mindhárom helyen alapszervezeti titkarok- k°l és a nagyközségi pórtbi- 2°ttság tagjaival folytatott esz­mecserét a szó legteljesebb ertelmében. Nem voltak forma- ságok, előre rögzített „témakö- '°k, a résztvevők nem kinyilat­koztatásokat vártak, s nemcsak kérdeztek, hanem egymással is v'tázva fejtették ki a vélemé­nyüket a délutánból messze az üstébe nyúlóan. A három mű- plybeszélgetésen számtalan téma és vélemény azonosnak mutatkozott, hiszen a kiinduló- Pontnak tekinthető helyzet is magától értetődően közös: még '“érv kongresszust tart az 'SZMP, s idén valószínűleg népképviseleti választások is 'asznék. Megélhetés reformpolitika Ami feltétlenül azonos: mind- ,Qrom helyen arról szóltak a műhelybeszélgetések résztvevői, ,°9V nem a nagypolitika kér- nesei, változásai, a nyilotkozat- oború és a múlt feltárása, ér­lelése foglalkoztatják a fa- US| embereket — beleértve a Pp'ttagok zömét is -, hanem p megélhetés. Voltak olyan di- ekt megfogalmazósok, hogy ^nnok az irányzatnak lesz si- oere o választásokon, amelyik megélhetés javuló esélyeire “ meggyőzőbb garanciát fel - utatni. Az is egyértelműen e9mutatkozott, hogy a három ?9yközség és vonzáskörzetük Odfunkcionáriusai - s való- ^'nűleg az általuk képviselt 9sag _ nem szélsőségekben ^?ndolkodik, s egyben elveti a ^mönböző irányzatok címkézé- rpf ^etármpártiak, de kevéssé ért0,rmkörpártiak. Nem a régi rint mben, nem látszat sze- g de egységet szeretnének k Partban olyan alapkérdések­ig'1' amelyek a választási hni °n azonos oldalra állit- l^tnak minden MSZMP-tagot. ^®99Yöző választási progra­méi • v°rna'<. de ehelyett sze- V' hatalmi harcot tapasztol­,nak a párt vezetői körében. Ez utóbbinak a módszerei, a külföldi sajtóorgánumoknak adott hazaüzenő nyilatkozatok, amelyek a vezető párttestüle­teket szinte kész tények elé állítják, ezeknek a községek­nek a pártalapszervezeteiben visszatetszést keltenek. Mit is jelenthet reformpár­tinak lenni? - ezt a kérdést mór az első, a bólyi műhely­beszélgetésen is szinte kipro­vokálta a megyei pártbizottság első titkára. Egyetértett azok­kal, akik ennék kritériumait nem a hangosságban és az erőszakosságban látják. „Szá­momra a reformgondolkodást nem a problémák felvetése, a kritikák megfogalmazása iga­zolja, hanem az, hogy a meg­oldásra is van-e javaslat." Ez­zel kapcsolatban kitért arra is, hogy sokan úgy emlegetik Ba­ranyát, amelynek a megyeha­táránál megáll a reform. So­kan ezt abból vezetik le, hogy itt nem volt megyei pártérte­kezlet, nem voltak látványos botrányok. Utalt arra, hogy az országos pártértekezlet előtt a megyei pártbizottság olyan ál­láspontot fogadott el, amelyet szélsőségesen radikálisnak mi­nősítettek, amely ugyanakkor a pártértekerleten teljes egé­szében igazolást nyert. Azt a módszert, amellyel a baranyai küldöttek kidolgozták és írás­ban benyújtották közös javas­latukat, most a pártkongresz- szus előtt követendőnek nyil­vánították. Az már elfakult az emlékezetben, hogy ez is ba­ranyai kezdeményezés volt. Ar­ra is rámutatott, hogy mennyi­re kevéssé érdemi a reform- pártiságot azon az alapon megítélni, hogy volt-e valahol megyei, városi pártértekezlet vagy sem. Volt megye, volt vá­ros, ahol kettőt is tartottak botrányos körülmények között, vagy legalábbis úgy, hogy semmiképpen nem vitte elő­rébb a párt ügyét. Ezzel kap­csolatban hangsúlyozta: a me­gyei pártbizottságnak minde­nekelőtt a politikai érdekkép­viseleti szerepet kell betöltenie. A pártkongresszus témájá­nál is előkerült a megyei párt­értekezlet. Dányi Pál bejelen­tette, hogy így már minden­képpen lesz megyei pártérte- kezlet Baranyában, csakhogy most már nem divatból, ha­nem érdemi feladatokkal. Az még nem dőlt el, hogy a kongresszus előtt, vagy után lesz-e szükséges a megtartá­sa. Minden attól függ, hogy miként építkezik fel a kong­resszus előkészítése. Valamennyi nagyközségben vitatéma volt, hogy milyen is legyen a párt választási rend­szere, hogyan válasszák a párt elnökét, főtitkárát, vagy akár a megyei pártbizottság első titkárát, s egyáltalán szükség van-e Kádár János személyére tiszteletből kreált pártelnöki funkció fenntartásá­ra? A vélemények megoszlot­tak abban, hogy az egész párttagság válassza-e meg a vezető tisztségviselőket, vagy a küldötteik által választott testületek. Végül is mindhárom műhelybeszélgetésen az a né­zet vált uralkodóvá, hogy tes­tület válasszon: a küldöttek választóik bizalmából és szán­dékaik képviseletében döntse­nek a testületek összetételéről, s a testületek ezt viszik to­vább, amikor a tisztségviselő­ket megválasztják. Különben is a testületektől túlságosan is függetlenednének a vezető tisztségviselők, ha megválasz­tásuk és leváltásuk jogosítvá­nya nem a testületek kezében maradna. A munkásmozgalom hagyományaira támaszkodva többségében a pártelnöki funk­ció fennmaradása mellett vok­soltak. Ennek a funkciónak a jelentőségére mutatott rá Da­nyi Pál is: a nemzetközi gya­korlat szerint a választásokon győztes párt elnöke tölti be vagy a miniszterelnöki, vagy az államfői posztot, tehát a jövőben ez nálunk sem lesz díszfunkció. Először az inkább országos jellegű problémákkal foglalko­zó bólyi műhelybeszélgetésen merült fel először, de a töb­bin is sorra került, hogy mi­ként alakul a munkahelyi és a lakóhelyi pórtalapszerveze- tek szerepe a jövőben, illető­leg egyáltalán fennmaradja­nak-e a munkahelyi pártalap- szervezetek? A vélemények ép­pen annyira differenciáltak voltak, mint amennyire a me­gyei pártbizottság első titkára is fogalmazott ennél a témá­nál. Azt hangsúlyozta, hogy legfontosabbként azt kell le­hetővé tenni, hogy mindenki ott lehessen párttag, ahol ér­dekei igazán kívánják. Van­nak olyan politikailag érzéke­nyebb jellegű munkahelyek, ahol a pórt jelenléte a to­vábbiakban is szükséges. Ugyanakkor arra is rámutatott,. valószínűsíthető az a tenden­cia, hogy a lakóterületre men­nek előbb-utóbb a párttagok, mert az állampolgári érdekei­ket érintő témák a lakóhelyen dőlnek el. Ugyancsak Bolyban vetődött fel először a tulajdonreform, és a reprivatizálás kérdésköre. Mindhárom műhelybeszélgeté­sen a vita végkövetkeztetése alátámasztotta a megyei első titkár nézetét: Az állami tulaj­don olyan mértékű volt ná­lunk, amely szükségtelen a társadalom szempontjából, in­kább akadály, mint előny. A tulajdonformát a gazdasági ésszerűség határozza meg. Tisztázni kell, hogy az állami tulajdonnak ki a gazdája, amely felette jogokat gyako­rolhat. Pécsváradi törekvések Pécsváradon a műhelybeszél­getés sajátos témával indult. A történelmi múltú nagyköz­ség, amely néhány évtizede já­rási székhely is volt, több vo­natkozásban is szakítani sze­retne azzal, hogy Komlóhoz tartozik. Bár a nagyközségi ta­nács egynémely hatósági jo­gosítványai a tolnai megyeha­tárig terjednek, imás szakigaz­gatási területen komlói irányí­tás alatt áll. Így például az oktatásban s az egészségügy­ben, noha az utóbbi esetében a környék kórházi ellátás te­kintetében Mohácshoz és Pécs­hez tartozik. A nagyközség és a bányászváros közötti tömeg- közlekedés igen gyér. Ugyan­akkor Pécsvárad a tanácsi körzetén túl terjedően is ellá­tási központ, Pécshez való kö­tődése sokkal erősebb, mint Komlóhoz. Ugyanez a törek­vés fogalmazódott meg a pártélet tekintetében is: köz­vetlenül megyei irá nyitás aló szeretne kerülni. A pártbizott­ság a legutóbbi ülésén radi­kális lépésre szánta el magátj a továbbiakban reformszellemű pártalapszervezetként kívánt működni a lakóhelyen, fenn­hagyva a lehetőséget arra, hogy pártcsoportok működje­nek továbbra is a munkahe­lyeken. A mostani műhelybe­szélgetés nyomán' ez utóbbi szervezeti forma újabb meg­fontolásra kerül. A megyei pártbizottság első titkára tá­mogatásáról biztosította a pécsváradi törekvést, hogy a pórtélét irányítása tekinteté­ben a megyéhez tartozzanak. Ennek azonban természetes feltétele, hogy Pécsvárad a környéket az eddiginél job­ban átfogó politikai centrum­má váljon, pártbizottsága több alapszervezet munkájának koordinálójaként városi jogú nagyközségi pártbizottságként működjön. Az országgyűlési választási kerület módosítását egyenesen Dányi Pál vetette fel a ta­nácskozáson. Az a kerület, amelybe Pécsvánad is tartozik, a Hegyháttól húzódik, még Pécsváradtól is jóval keletebb­re: így jön ki 49 községből nagyjából 30 000 lakos, amely­nek egyugyanazon személy az országgyűlési képviselője. Ennek a helyzetnek a képte­lenségét a műhelybeszélgetés résztvevői is bőségesen illuszt- rá'ták, s maguk is támogatták a választási kerülethatárok módosítását még a mostani választások előtt. Ennek az ügynek a képviseletét is ma­gára vállalta Dányi Pál. Szentlőrinc sok tekintetben hasonló cipőben jár, mint Pécsvárad, bár önállósági tö­rekvései ez idáig jóval na­gyobb eredménnyel jártak. A választókerületek határvonalai­nak nem túl szerencsés kiala­kítása Baranya nyugati, dél­nyugati területein is probléma, s indokolt lenne a korrekció. Hogy a nagyközségi pártbi­zottság a megyeihez tartozzon, annak ugyanazon feltételét említette ezen a tanácskozá­son Dányi Pál, mint a pécs- váradin: nagyobb hatókörű politikai centrumként működ­jön, mint jelenleg, hiszen me­gyéhez tartozása nem a me­gyei bizottság szerepének nö­velése érdekében indokolt. In­kább ellenkezőleg. Szentlőrinci kezdeménye­zések A Szentlőrinci Nagyközségi Pártbizottság egyébként érde­kes kísérleti szervezeti modell­be kezd: a párttagok érdeklő­dési körök alapján tömörülnek alapszervezetekbe s ezek mun­káját menedzseli a bizottság. A másik szentlőrinci kezdemé­nyezés máris gyümölcsözőnek Ígérkezik: azt a gyakorlatot kívánják meghonosítani, hogy negyedévenként közös tanács­kozást tartanak a község po­litikai, társadalmi szervezetei, a tanács és a gazdálkodó egységek a községpolitika ösz- szehangolására, az együttmű­ködés érdekében. Az eddigi eredmény: a gazdasági egysé­gek máris egy közös vállalko­zás megvalósítását tervezik. S ez annál is fontosabb, mert Szentlörincen igen sok urán­bányász lakik. Az a kormány­zati terv, amely a MÉV esetle­ges megszüntetését felvetette, vastagon érinti tehát ezt a nagyközséget is. Azzal kell számolni, hogy nemcsak Pé­csett, de Szentlörincen is új munkalehetőségeket kell te­remteni. Itt felvetődött az a kérdés, hogy mennyire reformszellemű az a gondolkodás, amely a veszteséges üzemek megszün­tetését, a támogatások meg­vonását hirdeti. A szentlőrin­ciek kételkedését csak meg­erősítette a megyei pártbizott­ság első titkára, amikor pél­dákkal is illusztrálva bizonyí­totta: nem a támogatások megvonása, hanem a költség- vetés reformja a megoldás. Más lenne a MÉV helyzete, ha nem népgazdasági szinten, hanem a vállalatnál egyenlí­tődne ki a dollár—rubel árfo­lyamkülönbség. Az eddigiek csak töredékek a sok-sok órán át tartó mű­helybeszélgetések témáiból, az ott felmerült gondolatokból. Egyet azonban a közelgő vá­lasztásokra és a pártkongresz- szusra tekintve még érdemes kiemelni: „Politizálhatunk bár­miről, ha a gazdaság területe eredmények nélkül marad. Érde­keltté kell tenni az embereket a munkában. Nem elég a vál­lalatok, szövetkezetek gazdál­kodósát megreformálni. Ha egy-párt nem azt tűzi ki célul, hogy egy dolgozónak a reál­bére ne csökkenjen, legyen akármilyen a gazdasági hely­zet, akkor az saját tömegbe­folyását ássa aló." Dunai Imre Az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal szakértői megálla­podtak' az érdemj politikai tár­gyalások megkezdéséről. Esze­rint a tárgyalásokon három egyenrangú fél vesz részt, az Ellenzéki Kerekasztal, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, valamint az alábbi társadalmi szervezetek és mozgalmak: a Baloldali Alternatíva Egyesü­lés, a Hazafias Népfront, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Az MSZMP Politikai Főisko­láján pénteken délután az MSZMP több budapesti és vi­déki szervezetének küldöttei összefogásra szólító gyűlést tartottak.- A találkozón Berecz János, a KB titkára tartott tá­jékoztatót az MSZMP és az or­szág gazdasági, politikai hely­zetéről. A gyűlés résztvevői fel­hívást fogadtak el, amelyben összefogásra szólították fel a párt alapszervezeteit és a re­formerőket. A dokumentumban kifejtették, hogy az MSZMP elbizonytalanodott, vezetése képtelen az összetartásra. Ezért kezdeményeznek összefogást, amelynek alapján elhatáró­Szövetség, a Magyar Ellenál­lók, Antifasiszták Szövetsége, a Magyar Nők Országos Ta­nácsa, a Münnich Ferenc Tár­saság és a Szakszervezetek Országos Tanácsa közös dele­gációja. A tárgyalásokról szó­ló dokumentumot — amelyet a megállapodást követően az érdemi tárgyalófelek szakértői kézjegyükkel láttak el az érintettek június 10-én írják alá. lódnak a múlt bűneitől és hi­báitól, de szilárdan vallják: az MSZMP múltjának értékei is vannak. A bizalmatlanság feloldását, a párt gerincének erősítését szorgalmazzák, s el­határolják magukat az egyol- da'úságoktól: a felelőtlen ál­radikalizmustól, a fenyegetőzé­sektől, a demagógiától. Az ösz- szefogás érdekében koordiná­ciós munkacsoport alakult, amely platformtanácskozást készít elő június 24-re. A köz­vetlen cél olyan platformter­vezet megalkotása, amely hoz­zájárulhat az MSZMP kong­resszusának sikeréhez, a párt megújulásához. Felhívás az MSZMP- alapszervezetek és a reformerők összefogására

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents