Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)

1989-06-27 / 175. szám

1989. június 27., kedd Dunántúli napló 3 Megszűnik az autóbuszvezető-hiány a Pannon Volánnál? Nemes István az ATI-nát autóbuszvezetőt oktat Fotó: Proksza László Kétéves jogosítvánnyal már lehet jelentkezni Jelenleg átlagban 221 órát töltenek szolgálatban A saját lakásban végzett munka után Adóelőleget von a PIK A pénzügyminisztériumi rendeletnek semmi más nem fontos, csak az adó Mégis kell szelvény az ingyenes Vitazáshoz Ismeretes, hogy június 1- jétől ingyen utazhatnak vas- úton és helyközi Volán-jára­tokon a 70 éven felüli nyug­díjasok. Ez a sokak számára örömteli intézkedés némi bo­nyodalmat is okozott, ugyanis eddig a közlekedési és a pénzügyi tárca nem tudott megegyezni a kieső bevétel visszatérítésének mikéntjéről. A leautóbbi minisztertanácsi ülésen végül is hallgatólagos megállapodás született. Tehát a jövőben a 70 éven felüliek­nek külön, a számukra nyom­tatott szelvényt kell váltaniuk- természetesen díjmentesen — az utazáshoz. A közlekedé­si vállalatok ugyanis csak ez­zel tudják igazolni, hogy mennyien élnek az ingyenes utazás lehetőségével. Petőfi László, a Közlekedé­si, Hírközlési és Építésügyi Mi­nisztérium osztályvezetője tá­jékoztatta az MTI munka­társát. Elmondta: pontos ada­tok nincsenek, csak becsülni lehet, hogy a közlekedési vál­lalatok mekkora bevételtől es­nek el, s ennek fejében milyen összegű árkiegészítésre szorul­nak. A KHÉM számításai sze­rint, ha változatlan maradna a nyugdíjasok kedvezménye, akkor a 70 éven felüliektől származó bevétel a vasúton mintegy 15-20 millió forint lenne, s ehhez járulna az ah­hoz kapcsolódó 135-160 millió fogyasztói árkiegészítés, ame­lyet eddig automatikusan ka­pott a MÁV. Mindezek elma­radása összességében 150-180 millió forintos veszteséget je­lent egy évben a vasútnál. Ez még növekszik körülbelül 130 millió forinttal. Azok az idős emberek ugyanis, akik több­ször utaztak, mint ahány al­kalomra az állami kedvezmény odott, a MÁV-tól kaptak 20 százalékos engedményt. A szaktárca nem lát más módot a kieső bevételek fel- térképezésére, ám a Pénzügy­minisztérium egészen mosta­náig azon a véleményen volt, hogy az ingyenes utazási szel­vények nem tekinthetők eg­zakt pénzügyi bizonylatnak. Az utazást igazoló szelvény egyéb­ként azért is célszerű, mert esetleges baleset esetén ez igazolásként szolgálhat a biz­tosítótársaságnak. Az érintett tárcák megálla­podtak abban, hogy az ingye­nesség a belföldi vonatok má­sodosztályú kocsijaira vonat­kozik. Azok a 70 éven felü­liek, akik első osztályon kí­vánnak utazni, korlátlan szám­ban válthatnak 90 százalékos kedvezményű jegyet. A hely­jegyet természetesen minden­kinek meg kell vásárolni, füg­getlenül a kedvezmény mér­tékétől. A Volán-járatok közül ez ingyenesség a menetrend­ben meghirdetett autóbuszo­kon érvényes. Nincs annyi autóbuszvezető a pécsi tömegközlekedésben, mint amennyire szükség len­ne. Ez a helyzet másfél évti­zede így van, s hogy az uta­sok nem érezték ezt a gondot, annak köszönhető, hogy a Pannon Volán szervezési intéz­kedésekkel, átcsoportosítások­kal, túlóráztatással igyekezett megoldást találni. A helyzet azonban tavaly nyárra kritikus­sá vált, ugyanis a szükséges létszámnál 50-60-an kéveseb­ben vezettek a helyi járato­kon. Dr. Kis Elemértől, a vállalat személyforgalmi üzemigazgató­jától tudom, hogy havi átlag­ban 234 órát dolgozott egy buszvezető — a 182 óra he­lyett —, de akadt olyan is, aki 260 órát téliesített. A buszve­zetők korábban szívesen vál­lalták a túlmunkát, de a sze­mélyi jövedelemadó bevezeté­se után egyszerűen nem érte meg nékik a többletteljesítés, mert anyagilag annyival nem jártak jobban. Emlékezetes, hogy a pécsi buszvezetők ta­valy munkabeszüntetést helyez­tek kilátásba, melynek egyik oka éppen az volt, hogy visz- szaszerezzék a főmunkaidőnek és a túlórának a becsületét. Nevezetesen arról volt szó, hogy a kötelező munkaidőben is tisztességesen keressenek, s ha valaki vállalja a plusz mun­kát a roppant idegtépő pécsi közlekedési viszonyok között, akkor ezt jobban fizesse meg a vállalat. A Pannon Volán vezetése egyetértett ezzel a követeléssel, a teljesítéshez azonban külső segítséget nem­igen kapott. Végül is saját erő­ből megoldották a fizetéseme­lést, s a túlóradíjat is növel­ték: tavaly az első negyedév­ben átlagban 29 000 forintot keresték a pécsi buszvezetők, az idei esztendő hasonló idő­szakában pedig 32 500 forin­tot. S hozzá kell-tenni ehhez, az 1988. évinél kevesöbb túl­órával jutottak a magasabb jö­vedelemhez. A fő cél változat­lanul az, hogy ne agyonter­helt gépkocsivezetők szállítsák az utasokat a váróiban, azaz a lehetőség szerint minél ke­vesebbet túlórázzanak, ugyan­akkor az is feladat, hogy a vezetők a pénzüknél legyenek. A dolog másik oldala, hogy szükség van megfélelő számú buszvezetőre, mert a vállalat csak így képes csökkenteni a túlórákat. A pécsi tömegközle­kedésben jelenleg 340 aútó- buszvezető dolgozik - 20-30 fővel kevesebb, mint amennyi­re szükség lenne —, az egy vezetőre jutó szolgálatban töl­tött idő 221 óra. A Pannon Volán azt szeretné élérni, hogy ez az óraszám 192-re csökken­jen, erre azonban optimális esetben is csak 2—3 év múlva leSz lehetőség. A vállalatnál mindig folya­matos volt az autóbuszvezető- képzés, ám többnyire a nyug­díjba vonulók, a kilépők pótlá­sát sem tudták biztosítani. Ar­ról nem is beszélve, hogy a kiképzett buszvezetők más cé­gek a Volánénál kedvezőbb ajánlatát elfogadva nem rit­kán elhagyták a vállalatot.'Te- hát a képzés nem tudott lé­pés tartani a szükséglettel. Most némiképp változott a helyzet: ennek egyik oka, hogy feloldották azt a rendelkezést, melynek értelmében csak két­éves tehergépkocsi-vezetői gya­korlat után lehetett buszveze­tői tanfolyamra jelentkezni. A feltétel úgy módosult, hogy a jelentkezőnek legalább kétéves — bármilyen kategóriájú, így például úrvezetői — jogosít­vánnyal kell rendelkeznie. En­nek köszönhetően ugrásszerű­en nőtt a jelentkezők száma, ám sókan nem felelnek mega roppant Szigorú pályaalkal­massági vizsgálatnak. Min­denesetre a korábbinál több fiatalembert tudnak az ATI- hoz beiskolázni, tavaly példá­ul hetvenegyen szerezték meg autóbuszra a jogosítványt, idén várhatóan 55—60-an végzik el a hathónapos intenzív tanfolya­mot, melynek ideje alatt 5000 forintos fizetésben és a Volán dolqozókat általában megillető kedvezményben részesülnek. (A vá fia lat 1987-ben 214 000 fo­rintot, az idén 1,5 millió fo­rintot költ óktatásra, ami jel­zi, hogy növekedett az érdek­lődés, persze azt is, hogy az árak is emelkedtek.) A baranyai munkaerő-pia­con végbemenő változás ris kedvez a Pannon Volánnak, az­az jó reményük van arra, hogy a másutt „felszabaduló" em­berek egy része náluk fog ko­pogtatni. Erre már most is akad példa bőven, de az is az igazsághoz tartozik, hogy a je­lentkezők nagy része nem fe­lel meg a már említett pálya­alkalmassági követelmények­nek. Igaz ez elsősorban a bá­nyavállalatoktól érkező embe­rekre. Az átképzéshez a me­gyei tanács pénzügyi támoga­tást nyújt. A mostani tanfolyam hallga­tói közül három fiatalemberrel beszélgettem elsősorban arról, hogy miért akarnak autóbusz­vezetők lenni. Szabó László, Rizsányi Zoltán és Balatoni Ferenc is azzal indokolta dön­tését, hogy elsősorban a ked­vező fizetés vonzotta. Hogy milyen a képzés? A 99 órás vezetést soknak tartják, egyéb­ként célirányos és érdekes. Mint elmondták, az egészben a PÁV II. legnehezebb, oki ott megfelel, biztos, hogy buszve­zető lesz. Ami újdonság: tanít­ják számukra az utasokkal való viselkedést. Néhány hónap múlva velük is találkozunk a Pannon Vo­lán járatain. Roszprim Nándor Előbb elképedtem, majd a rendelet logikáját igyekeztem megérteni. így szól: bérlaká­sokban a bérlő által elvégzett munka után a bérlőnek kifi­zetett munkadíj (a saját mun­ka értéke) személyi jövede­lemadó-köteles. Indoklás: munkája ellenértékeként végső soron jövedelemhez jutott. Az ingatlankezelő vállalatok ez idáig nem is voltak tisztá­ban azzal, hogy az 1988. ja­nuár elsejétől érvényes pénz­ügyminisztériumi rendelet vég­rehajtása rájuk vár. Az idén végzett APEH vizsgálatok so­rán derült ki, az IKV-k a há­zilagos kivitelezésben „ készült munkák után már az elmúlt évben is elmulasztották az adóelőleg levonását. Pécsett ez év májusától emelik le a személyi jövede­lemadót, ami különösen na­gyobb korszerűsítések, felújí­tások esetén érinti érzékenyen a lakókat. Sajnos, a rendel­kezések azokra a munkákra is érvényesek, amelyekre a szer­ződést még az adórendszer bevezetése előtt kötötték. Ha tehát a lakás korszerűsítésébe fektetett pénzt a PIK nem egyösszegben, hanem a lak­bér beszámításával részletek­ben törleszti, ez utóbbit a jö­vedelemadóval kénytelen csök­kenteni, annak ellenére, hogy a szerződés, a munkadíj a maradéktalan visszatérítéséről szól. (Mentességet élveznek azok, akiknek éves jövedelme és a saját munka értéke együttesen sem éri el, aktív dolgozóknál az 55. ezer, nyug­díjasoknál a 108 ezer forin­tot.) Bekopogtam néhány bérlő­höz, akik maguk alakították ki lakásukat egy-egy bérhóz tetőterében. A Körösi Csorna Sándor utca egy hangulatos, jó ízléssel berendezett ottho­nában az építkezés kálváriájá­ról beszélgettünk. — Sok utánjárást követel egy-egy tisztességes szakember felkutatása — mondta rokkant- nyugdíjas beszélgető partne­rem. — Az első kőműves még adott szabályos számlát, de később kiderült, jogtalanul, mert iparengedélyét már ko­rábban visszavonták. Előleget is felvett, de a vállalt munká­nak csak töredékét végezte el, ráadásul elég felületesen. A következő kőműves már nem adott számlát, de ő sem kért keyesebbet. * Az Ingatlankezelő Vállalat' az összes munkát, amelyhez a lakó nem mellékel számlát, saját kivitelezésként számolja el. Adott esetben a lakó 120 forint órabért fizetett a kőmű­vesnek, amit a PIK, mint kon­tármunkát, 70 forinttal számolt el és ezentúl adóelőleget is von belőle. Három évvel ezelőtt, amikor beszélgetőpartnerem 38 éve­sen az építkezésbe fogott, még gyerekről, családról ál­modott. Vállalatától és az OTP-től összesen 360 ezer fo­rint kölcsönt vett fel, s isme­rősök, barátok is közel fél­milliót hiteleztek. Ű időközben megbetegedett, leszázalékol­ták, s álmaiból csak a lakás maradt. Az ismerősök közül többen szeretnék viszontlátni pénzüket, de ő csak akkor tud fizetni, ha az ingatlankezelő­től megkapja a befektetett összeget. Stégel Csaba valamivel sze­rencsésebb. Több szakmunkát is el tud végezni. Munkahelye egy építőipari vállalat, ezért kollégái is segítették. Ö sem értette, miért kell az államnak termelt jövedelem utón adóz­ni. Ezenkívül nagyon méltány­talannak tartja, hogy munká­ját nem annak minősége, hanem az ő képesítése szerint ítélik meg.- Ha én olyat produkálok, mint a legjobb szakember, miért nem kaphatom meg az iparos órabérét? — kérdezte. A tetőtér-kialakításra fordí­tott pénzt csak akkor látja vissza a bérlő egyösszegben, ha családjában az egy főre eső jövedelem nem haladja meg a 4300 forintot. A leg­több esetben azonban bérbe­számítással törleszt a PIK 25 évig. Szopka Ilonánál így fest a számla: tetőtéri lakását 600 ezer forintra értékelték. A lak­bér 25 év alatt 300 ezer fo­rintot tenne ki, s az érték má­sik felét évi közel 14 ezer forintos részletekben kapja a PIK-től. A számítást megköny- nyíti, hogy amíg ő az OTP-től felvett 300 ezer forintos köl­csöne után megközelítően fél­milliót fizet vissza, az ingat­lankezelő kamat nélkül küldi a neki járó 300 ezer forintot. S ebből még jövedelemadót vonnak. — Tanácsolták, adjam le a lakást, akkor kézhez kapom a teljes összeget. De hová köl­tözzem? Ez munkám nyomót viseli, jobban hozzám tartozik, mintha csak beköltöztem vol­na. S belső tere is praktiku­sabb, mint az alatta lévőké. Kezdetben még nagyon von­zónak tűnt a tetőterek beépí­tésének lehetősége, de mint minden lakással kapcsolatos ügy, buktatókkal teli. Különö­sen akkor érzi magát kiszol­gáltatottnak az állampolgár, amikor a megkötött szerződé­seket utólag az ő kárára mó­dosítják. A lakó végső soron az ál­lami lakás értékét növelte sa­ját munkájával, amit ezentúl nem térítenek teljes mérték­ben, a PIK csak a kisiparos számláját fizeti ki maradékta­lanul. Ez nem jó a vállalat­nak, mert drágább, nem jó a bérlőnek, ráért kisebb mun­kákra nehezen talál kivite­lezőt. * Mindez nem számit — csak az adó. Porth E. Amatőrzenészek érdekképviselete A hazai könnyűzene útvesztői A konkurencia lehetősége riasztó? Ha egy magyar könnyűze- nei társulás sikeres akar len- ni. két feltételnek mindenkép­pen alá kell vetnie magát. Az e9yik, hogy tőkét szerez, a fnásik pedig, hogy a fővárosba költözik. Immár Ikét évtizedes '9azság ez, s hogy máig ér- v®nyes, abban sajnos igen n.agy szerep tulajdonítható a tömegtájékoztatásnak is. A leg­utóbbi példa a pécsi Könnyű- *enei Szerveződés (KÖSZ) esete. ~ Február elején húsz fővel °|<ikultunk meg. Azonnal felhí- intéztünk az ország ama- *°r együtteseihez, hogy saját ,”e9yéikben alakítsák meg a 'toguk szerveződéseit, s a •.kiáltványt” eljuttattuk a köz- bonti sajtószervekhez is. Mon­onom sem kell, sehol nem h°*ták le a felhívást... — meséli Németh Tibor, a KÖSZ ügyvivője. Van, aki lobbyként, de akad olyan is, aki egyenesen maf­fiaszerű képződményként em­legeti a magyar könnyűzené­vel foglalkozó újságírók egy csoportját. Nem véletlenül, hi­szen a közelmúltban kipattant ORI-botrány egyértelművé tet­te: a végletekig korrumpáló­dott többek között a hazai könnyűzene is. A koncertszer­vezés, a menedzselés, a hang- lemezkiadás mind-mind a kap­csolatoktól függ, s ebben a pénz az utóbbi években kizá­rólagos szerephez jutott. Nem véletlen, hogy a tömegtájékoz­tatás egyes képviselői is csak azokról hajlandók információ­kat közölni, akikről (a saját zsebük érdekében) érdemes. Feltételezés csupán, de nagyon valószínűnek tűnik, hogy a központi sajtó meghatározó szakírói közül többen is az ŐRI, az OSZK és az Interkon- cert által támogatott klán aka­rata szerint írják cikkeiket. Tán ezért nem jelenhetett meg a KÖSZ felhívása sem. Merthogy a KÖSZ jogi sze­mélyként a koncertszervezéstől a hanglemezkiadásig gyakorla­tilag bármivel foglalkozhat, ha megfelelő tőkével rendelke­zik. S ez, az eddig monopol­helyzetben lévő szervek részé­re komoly kihívást jelent. Illet­ve jelentene, ha országos szer­veződéssé nőhetné ki magát.- Egyelőre a dél-dunántúli régióban ismerték csak fel a kezdeményezés jelentőségét - így az ügyvivő. - Nemcsak pé­csi, de szekszárdi és kaposvári zenészek is beléptek tagjaink sorába, február óta a kezdeti létszám több mint négyszere­sére nőtt. Ez gyakorlatilag tizennyolc zenekart jelent, s a palettán a haknitól a jazz-rookig min­den megtalálható. A szervező­dés a koncertszervezésen kí­vül az érdekképviselettel, a próbalehetőségek megteremté­sével és demo-készítéssel is foglalkozik.- Tagdíjból és a Soros ala­pítványtól kapott összegből élünk — mondja Németh Tit bor. - Rendezvényeink 'is hoz­nak a konyhára valamit, így a jövőtől, azt hiszem, nem kell félnünk. Legutóbb a Nevelési Központban lépett fel öt ze­nekarunk, de augusztusban Orfűn újra színpadra lép a KÖSZ-be tartozó zenekarok egy része. Ha a főváros nem is akar tudomást venni léte­zésünkről, azért Dél-Du lántú- nének hozzá: azok a Ion már nem vagyunk is: e et- 72-15-292-es szí. jelentkez­őnek. Akik csatlakozni szeret- zenek. ska Zsolt A pécsi Szeánsz is belépett a KOSZ-be t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents