Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)

1989-06-25 / 173. szám

Két tizenéves - főszerepben Bemufal-juk Az évszázad csütörtökig tart című kétszeres díjnyertes févéfilm szerelmespárjál­Maroxsán Erika Bizarr gondolattal indul Az évszázad csütörtökig .art c. té­véfilm. 1899 decemberében egy európai városban számos or­szág küldöttei békekonferenciát rendeznek, hogy a közeledő új évszázadban közös megegye­zéssel biztosítsák a békét. A konferencia légkörében és kö­zegében bontakozik ki két el­bűvölő fiatal szép, romantikus szerelme. Vilma egy nagyhatalom, az Osztrák—Magyar Monarchia küldöttségvezetőjének a lá­nya; Zoluk apja egy elma­radott kis ország, Montenegro külügyi szóvivője. A két bájos kamasz egy ba­zilikában találkozik először. Vonzódásuk egymáshoz elemi erejű. Többször elkódorognok, ebből botrányok sora kavaro- dik köröttük, Vilma papáját ál­landó rettegésben tartva . . . Annál is inkább, mivel a kis­lány lépten-nyomon tanújelét adja lesújtó véleményének a Monarchia kis népeket elnyo­mó politikájáról. Ám se pofon, se megfélemlítés nem keresz­tezhető Rómeó és Júlia kései utódainak tragikus vég felé rohanó szerelmét, amely motí­vumaiban már e századra mu­tat ró. Miközben a nagyhatal­mak megegyeznek; „A bekö­szöntő XX. század a béke szá­zada lesz!" . . . öröm, boldog­ság, tűzijáték: 1900. A záró­kép lángoló számai szinte per­zselnek ... A XIX. veszprémi tévétalál­kozón ennek a filmnek a ve­títése után csattant föl először kitörő taps, a színpadon meg- hajló színészeket és főleg Ba­logh ZsoH rendezőt köszöntve. Kifele jövet módom adódott néhány szót váltani a két fő­szereplővel. Vilmát Marozsán Erika, az Állami Balettintézet IV. éves növendéke alakítja. Magas nö­vésű, karcsú fiatal lány, olyan 16-17 éves lehet. Már a szín­házteremben megrohanták az autogramkérők . . . Nézem, omint elfogódottan irkálja ne­vét a programfüzet fényképe alá. Erre nem számított. S mi- r:: végre szóhoz jutna, már sürgetik: gépkocsihoz van köt­ve, azonnal indulnia kell visz- sza Pestre. Amíg a lépcsőn le­jövünk, megtudom, soha nem volt köze színpadhoz, filmhez. Ö lepődött meg a legjobban, amikor próbafelvételre hívták. 11 000 (!) hasonló korú társa közül — ennyien jelentkeztek a felhívásra - választották ki kettőjüket. Nincsenek színészál­mai, balettművésznek készül . . . Partnere, Piri Béla őszintén bevallja: noha ő sem volt ed­dig még színpadon vagy ka­merák előtt, titokban mindig kacérkodott a színművészénél... De ezt önmagának se nagyon merte bevallani mindeddig. A jövő? Majd meglátjuk, mond­ja két harapás virsli között. Egyelőre augusztustól másfél évi katonaságot kell „lenyom­ni" . . . Addig pedig válasz­tott szakmájával foglalkozik. Piri Béla tavaly érettségizett. 7 éves korától foglakozik ze­nével. Tanult zongorát, dobot, jelenleg basszusgitáros egy öt­tagú zenekarban. Dallamos rockzenét játszanak. Terveiről izgatottan beszél: talán sike­rül „Bikiniékkel" egy koncert­jükön, előzenekarként föllép­niük. Most erre készülnek. Egy bizonyos: ez a két ti­zenéves fiatal önfeledt játéká­val elkápráztatta mind o kö­zönséget, mind -a szakembere­ket Veszprémben. Erősségei a tévéfilmnek, amely a múlt hé­ten a prágai nemzetközi fesz­tiválon a rendezés diját, Piri Béla Veszprémben pedig a Buda­pesti Tavaszi Fesztivál különdí- ját kapta meg, amelyet , min­dig itt nyújtanak át. W. E. Panoráma Légy jó Valéria! Valeria Kisova, a prágai manöken fílmszerepet kapott. Sablonhír lenne, de Valeria férjének is kisebb feladatot adtok a filmben, s ettől oda- cövekelt a forgatási helyszí­nekre. Ja igen, o férj. az ököl­vívás kerületi bajnoka, ütései nem sablonosak. Rocknagypapa, rockunoka Megjelent Cliff Richard szá­zadik lemeze. Best of Me (A legjobbat nyújtani) címmel. Londonban tervezett bemutató koncertjére három nemzedék, tehát rocknagyapák és rock- unokák is jegyet váltottak, ösz- szesen 150 ezren. Nyakunkon a nyári monszun Negyven napig esik? A Medárd-napi jövendölés valóságmagja Inkább szerencsétlenek vagyunk, mint bűnösök A gazdaság mint világdráma Friedrich Dürrenmaf-f- a társadalmi közérzetről A héten a Weothland-ola- pitvánv Budapesten tartotta harmadik irókonferenciáját. Régen volt együtt az élő vi­lágirodalom ennyi jelessége, mint most. Itt járt többek kö­zött Danilo Kis, Czeslaw Mi­los, Susan Sonntag, s A hal­hatatlan című, nálunk is be­mutatott, világsikerű filmre­mek szerzője: Alain Robbet­Grillet. A konferencia zárt kör­ben és sokat tanácskozott. Egyetlen szabadnapon az író­vendégek az új köztemető 301-es parcellájába és a nagymarosi építkezésekhez mentek el. Kertész Margit, az AKV sajtó- és propaganda- ügyei gazdájának jóvoltából azonban sikerült interjút kap­ni. a konferencia leginkább „húzónevétől", Friedrich Dür- renmattól.- Bemutatná legújabb re­gényét és legutolsó drámá­ját?!- A regény: A megbízás. Most jelent meg önöknél is, az Európa Kiadó gondozta. A társadalmi felszín alatt meg­húzódó érdekszövevények és az ezekbe beleszóló titkos- szolgálatok körében játszódik: a megfigyelők megfigyelőinek a megfigyeléséről. A dráma? Ezt a műfajt évekkel ezelőtt abbahagytam. A lengyel ese­mények azonban arra kész­tettek, hogy írjak még egyet. Bár Jaruzelskiről, Walesáról, s a többi politikai főszereplő­ről szól, a mű parabola: a francia forradalom alapjai is életre kelnek benne. A mai Lengyelország — főleg gazda­ságilag - igen nagy gondok­kal küzd, s azokat rossz po­litikai eszközökkel, erőszakkal semmiképpen sem lehet meg­oldani. Számomra ez a drá­mai helyzet nagyon kínálta a drámai művet.- Irodalmának középpont­jában az ember erkölcsi lele- lőssége áll. A kisemberé is! A mai magyarországi változá­sok pedig egyre inkább lel­vetik a hatalom végrehajtói­nak erkölcsi lelelösségét. Mi a véleménye erről?- Ha a magam bölcseletét hívom segítségül a válaszhoz, okkor nem mondhatok bizta­tót. Szerencsére rosszkedvű értékítéletem nem új a ma­gyar olvasóknak, főleg az er­kölcsi felelősséget, az irodal­mi parabola eszközével bon­coló drámáim: „Az öreg hölgy látogatása”, „Fizikusok". De írtam egy színhózelméleti könyvet. Válaszként ebből idé­zek: „...az események anél­kül mennek végbe, hogy bárki is felelős lenne értük egyéni­leg . . . Közös a bűnünk . . ., inkább • szerencsétlenek va­Fotó: Apró Andrea gyünk, mint bűnösök. A ko­média illik tehát hozzánk."- Legnagyobb sikerű da­rabját, Az öreg hölgy látoga­tását 33 évvel ezelőtt irta a szorongató pénzhatalomról. Azóta változott-e a világon az ember társadalmi közérzete?- Sajnos, rosszabbodott. Az atomháború és mindenféle he­lyi háború veszélye után. a mindent átfogó világgazdasá­gi válság fenyeget. Ez ma a világ drámája! Földessy Dénes Évszázadokig hittek benne, mint időjárásjósló jelben, majd évtizedékig babonának tartot­ták csupán, újabban olyan népi megfigyelésnek tartják a Medárd-napi eső jövendölé­sét, amit a meteorológia tu­dománya is alátámasztott már. Az idén bizony Medárdkor is volt csapadék. Tehát július 18-ig bekalkulálhatjuk a nya­ralást elrontó, az aratást ve­szélyeztető esőt? Ennyire nem lehet hinni a népi időjóslásnak, ennyire nem pontos az a meteoroló­giai jelenség, amit évszáza­dok óta tapasztalhatnak a Kárpát-medencében élők. Nem pontos kezdetnek a Medárd- nap sem: a csapadékos, tar­tós hideghullóm a meteoroló­gia adatai szerint május vé­gén, június elején éri el or­szágunkat. A népi megfigyelések igazo­lásául éppen a magyar Csői- noki lenö fedezte fel e me­teorológiai jelenség okát, jel­legét. A szakirodalom azóta ezt a hideghullámot európai monszunnak nevezi, mint ahogy az is valójában. Kivál­tója az a hömérsékletkülönbség, amely a tenger hűvössége és a májusra már felmelegedett szárazföld hőmérséklete kö­zött fennáll. A felmelegedett szárazföld felett lecsökken a légnyomás, s a meleg légtö­megek helyére nyugati lég­áramlással hideg ’ kerül, sok csapadékkal. A monszun ha­tására lesz június, október és november mellett az év leg­csapadékosabb hónapja 68 milliméteres átlögcsapadékkal. A monszun idején persze O havi csapadékmennyiség el­éri, .vagy jóval meghaladja a 100 millimétert is. Az ötven­éves átlag szerint májusban 71, júniusban 68 milliméter csapadék szokásos. Idén a májusi mennyiség 105, a jú­nius első kétharmadára eső mennyiség 104,9 milliméter volt, igazolva, hogy idén ngm maradt el a monszun. Ugyan­is nem mindig következik be ez a jelenség, emiatt is ké­telkedtek a népi megfigyelé­sek helyességében. Ferenczy Sándor, a pécsi meteorológiai állomás vezetője ennek iga­zolásául elénk tárta 118 év megfigyelési eredményeit. Azért 118 évét, mert ilyen megfigyelések 1871 óta van­nak Pécsett. A 118-ból az idei­vel együtt 41-szer látogatott meg bennünket a monszun. Kialakulásában, elmaradásá­ban nem fedezhető fel külö­nösebb törvényszerűség, ha­csak az nem, hogy gyakran több éven át egymás után esővel áztat, majd évekig ki­marad. A mostani évtizedünk­ben 1981-ben és 1982-ben volt nyári monszun, azóta hat éven át viszonylag száraz volt a június. Lehet, hogy újabb nagyobb, de ellenkező előjelű periódus következik klértől. D. I. Rádió mellett Csatlakozhatnak nélkülem... Tehát „csatlakoznak". Ez ismerős és - sajnos rossz­emlékűén — régi. Csakúgy, mint az „elítéljük!", vagy „megbélyegezzük!" vagy „kiközösítjük!", — napjaink­ban pedig „lemondatjuk!". Ezek az ítéletek - természe­tesen a dolgozó nép széles tömegeinek akaratát kife­jezve - mindig ott szerepel­tek az elmúlt évtizedek poli­tikai életében, akár a ko­reai. akár a vietnami hábo­rú alkalmával, akár az U—2 repülőgép lelövésének ide­jén, aztán a tragikus kime­netelű koncepciós perekről nem is beszélve . . . Most pedig egyik megye MSZMP reformköre „csatlakozik" a másik megye MSZMP reform- körének mozgalmához, mi­szerint jobb lenne, ha a párt főtitkára megválna tisztségé­től. Vagyis: mondjon le. Tévedés ne essék: nem az alternatív szervezetek egyi- ke-másika követeli a főtitkár trónfosztását, hiszen e szer­vezetek kommunista-elle- nessége nyilvánvaló, követ­kezésképpen meg is érte­ném őket, elvégre ők az el­lenzék. Hanem a párton- belüliek teszik ezt a reform jegyében. Azt elfelejtik, hogy Crósz Károly főtitkársága óta erősödött fel a reform, az a haladó mozgalom, amelyet - ma már tetszés szerint — bárki kisajátíthat magának. S most kimondják az ítéletet a főtitkár fejére. Honnét gondolják, hogy Grósz Ká­roly feladta reformista el­veit? Az a Grósz Károly, aki talán az első kommunista vezető, aki végre ablakot .nyitott a világra, hogy sza­badon lélegezhessünk. Az utóbbi egy-másfél esztendő hibáit most a nyakába varr­ják. De ezek a „csatlako­zók" a saját kis portájukon ugyan mit tettek azért, hogy kiláboljunk ebből a roppant mélységből, amelybe társa­dalmunk zuhant? Csak kér­dezem. Lehet, hogy tettek. Lehet, hogy nem. Tegyük fel, hogy Grósz Károly lemond — biztosan megteszi — utána jön a következő főtitkár és ő is számolhat azzal, hogy néhány hangadó majd fejét véteti, hogy aztán ezt a tiszt­séget a majdani harmadik vállalja el, aki majd... És ez így megy a végtelenségig, míg csak a pártot darabok­ra nem szaggatják. Nem mások, hanem rrujguk a párt­tagok. Talán ide illik egy másik történet. Nem is egyedi eset. Legutóbb egy zalaegerszegi párttag, mellesleg magas funkciót tölt be, pontosab­ban: töltött be, a Sajtószol­gálat jóvoltából egy körle­velet tett közzé - minden szerkesztőség megkapta - miszerint ő szakit a párttal ezért, meg - ezért, meg ezért ... A pártból az lép ki, aki akar. Magánügy. Hogy ezt miért verte dobra? - Fel­foghatatlan. És egyáltalán: kilépése kit érdekel? Persze, elképzelem, hogy tekintet­tel magas funkciójára vala­mikor sűrűn döngethette a mellét, míg följutott az ubor- kofára. Most lemászott. De ez még mindig nem érdekli az embereket. Pénteken reggel a Magyar , Nők Országos Tanácsának egy vezető tisztségviselőjét faggatja egy rádiós kolléga és egy kollegina. Miért szű­nik meg — mondjuk egysze­rűbben - a Nötanács? A kollegina beszélgetés köz­ben elmondja, hogy amikor ő már húsz évvel ezelőtt, nő­tanácsi országos összejöve­telekről tudósított, úgy érez­te, hogy - tessék figyelni! — „lemerevedik az agyam..." Vagyis nem kevés udvariat­lansággal most rúgott egyet a nőmozgalmon. A Nőtanács képviselője finoman és kellő mértéktartással megjegyez­te: „Ez a vélemény azért nagyon bántó rám nézve. . ."- túltette magát a sértésen és elmondotta, hogy a jö­vőben majd a különböző pártok és szervezetek alakít­hatnak saját hatáskörben valami nőszövetség-félét, hogy társadalmunkban a nők helyzetével, gondjaival, bajaival mégiscsak foglal­kozzon valaki, vagy valami. A riporter erre esetlen jópo- fáskodással megjegyezte: „Azt hiszem, jobb lesz, ha ezeket a szervezeteket majd a férfiak alakítják meg . . ." A „szellemes" beköpésre a kollegina hangosan nem fel­nevetett, hanem közönsége­sen fel röhögött . . . Hát így társalgott ország-világ halla­tára egy újságíró és egy új- sógirónő egy országos moz­galom mára már leköszönő és tiszteletet érdemlő nőkép­viselőjével. A modortalanság manap­ság lábra kapott a tömeg­kommunikáció berkeiben. Szégyenlem. vasamapi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents