Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)
1989-06-03 / 151. szám
Dunántúlt napló 1989. június 3., szómba! S. Läufer László képösszeállítása Pedagógusnapon hhoz, hogy a szocialista iskola eleget tehessen vázolt funkcióinak, elengedhetetlenül szükséges ajr alapvető, személyi és tárgyi feltételek erőteljesebb biztosítása. Elsőként az iskola és a pedagógusok társadalmi tekintélyének jelentős növelését kell említenünk. Enélkül nem remélhető az sem, hogy a pedagóguspálya vonzó legyen a rátermett fiatalok, s ezen belül a mainál nagyobb mértékben a fiúk számára. A pedagógus tekintélyének legfontosabb alapja pálya- alkalmassága: személyisége, tudása, készsége és képessége önmaga folyamatos fejlesztésére. Mindent figyelembe véve, olyan helyzetre van szükség, amelyben - a nevelőképzés fejlesztésének kérdései a jelentőségüknek megfelelő figyelemben részesülnek. Az iskolai nevelés korszerűsítésének alapleltétele, hogy a nevelőképzés szakadatlanul lépést tartson az iskolai nevelés tartalmi és módszertani korszerűsítésével, sőt némileg előtte is járjon. A tanári szakismeretek vészeként kellő helyet éj tekintélyt kell biztosítani a nevelői rátermettség, hozzá- 1 értés, korszerű pedagógiai és pszichológiai megalapozásának:- Az iskola központi költségvetéséből rendelkezik a megváltozott funkciók ellátásához szükséges anyagi feltételekkel, és nem szorul elemi működési alapjainak biztosítása érdekében is társadalmi támogatásra, bár magát a támogatást -, főként annak érettebb módjait - sok- i oldalúan igénybe veszi. (Műveltségkép az ezredfordulón — Tanulmányok az akadémia tárlati műveltségkoncepciá alapján, 198Ó.) Ha volna egy iskolám Melyik tanár - és melyik diák vagy szülő - nem játszadozott még el azzal a gondolattal, hogy milyen lenne az az iskola, omit ő tervez meg, ő talál ki, ahol úgy folyna a tanítás, ahogyan ő szeretné? Dr. Frank Gábor, a pécsi Leő- wey Gimnázium 39 éves történelem-német szakos tanára így festi le saját, képzeletbeli iskoláját.- Az én iskolám kis iskola lenne: legfeljebb 400 tanulóval és haszontalan nagy iskolai apparátus nélkül. A tanulók és a tanárok sok munkát el tudnának végezni, ez része lenne az iskolai nevelésnek. És persze, a felsőbbségtől kevésbé függne, mint ma, hiszen az erős központi irányítás szemmel láthatóan csődöt mondott.- Az iskola nem lenne melegedő hely: kemény munkát követelnék. Megválogatnám, melyik gyereket venném fel, nem is annyira a képesség, mint inkább az akarat és a szorgalom szerint válogatódna ki, ki maradhat meg az iskolában. Nem lennénk „kis egyetem”: alapdolgokat tanítanánk meg, de azt jól. Valódi fakultációt alakítanák ki, biztosítanám, hogy aki egy bizonyos területen akar tovább menni - tehetséggondozás! - az megtehesse. Ma egy jó történésznek sok energiáját viszi el, hogy mondjuk, biológiából elérje az átlagos szintet az egyetemi felvételi érdekében; én nem hagynám, hogy tehetséges történészből akár tanári hiúságból kémikust faragjanak.- A mainál jobban összehangolnám az egyes tantárgyakat. A történelemtanításban nemcsak a tankönyvet venném alapul, hanem a rádió, a televízió műsorát, az újságok cikkeit, a tanulmányokat is. A tanáraimtól megkövetelném, hogy felkészüljenek erre.- A tanárok kiválogatásánál a magas szintű szakmai képzettség lenne a legfontosabb. A fizetésemelést és a jutalmat célfaladatok után adnám. Az új iránti fogékonyságot és a tanulóval való kontaktusteremtést díjaznám. Kemény munka folyna ebben az iskolában, ahonnan ki is lehetne kerülni. Nem félnék a versenytől a tanulók és a tanárok között: olyan iskolát képzelek el, ahol a tanárnak meg kell harcolnia a diák megtartásáért és a diáknak is a tanár bizalmáért. Nem félnék a verseny- szellemtől. (Mindehhez mór csak olyan társadalmi környezet kell, amely segíti a tisztességes versenyt, s amely egyelőre csak a vágyainkban létezik.) Szeretnék tanítani Magas, bajszos, szakállas fiatalember Bognár Attila, a JPTE Tanárképző Kar történelem-angol szakos hallgatója. Elképzeléseiről, terveiről a következőképpen számolt be:- Pécsre elsősorban a történelem szak jó híre és presztízse miatt jelentkeztem. Az angolt irodalmi érdeklődésem folytán választottam hozzá, meg más nem is jöhetett szóba a választhatók közül, örülök neki, hogy idejárok, és nem mennék el semmi pénzért. Ez egy nagyon jó egyetem, és főleg, ha az ember ki tud jutni külföldre, egy jó, igazán kihasznált félévre, évre - rengeteget lehet tanulni. Ha lesz rá lehetőség, szeretnék tanítani, elsősorban gimnáziumban. Ám ez több mindentől függ. Szeretnénk a feleségemmel együtt, aki szintén itt tanul, Pécsett maradni. Egyikünk sem pécsi, ehhez tehát lakás kell, ez pedig nehéz dolog. Ez jelentősen befolyásolja a későbbi életünket, de most még csak ülünk és várjuk, hogy majd valahogy a sült gdlamb az ölünkbe hulljon, de nemigen tudunk mást tenni. .......és tudja, milyen gyönyörűek?!” Kő halmi Károlyné 1986., a XII. kongresszust követő négy év alatt a hazánkban erőteljesen kibontakozó gazdasági-politikai és erkölcsi válság a szak- szervezeteket is válsághelyzetbe sodorta. A mozgalom a politikai intézményrendszerben betöltött helyéből, szerepéből és konzervatív voltából adódóan, szinte a legutóbbi időkig nem volt képes az önmegújításra. Ehhez a feltételeket csak a politikai intézményrendszer demokratizálódásának felgyorsulása teremtette meg. Ebben az ellentmondásoktól terhes Időszakban, amikor az oktatás-nevelés feltételei soha nem tapasztalt mértékben romlottak, a pedagóguspálya presztízse a mélypontra zuhant, az értelmiségi lét lehetőségei drasztikusan csökkentek, a Pedagógusok Szakszervezete, a megyei bizottság sem tudott látványos eredményeket elérni, sem a szakmai érdekvédelem, sem az élet- és munkakörülmények javítása terén. XII. kongresszusunk határozatai megyénkben is csak részben valósulhattak meg, mivel az oktatás feltételrendszerének, az életés munkakörülményeknek a kedvező alakulását csak központi intézkedések alapozhatták volna meg, hatására megindult oktatásfejlesztési program megvalósítását szolgáló anyagi erőforrások mellett, a szellemiek is apadtak. A megyében egyes területeken romlott a pedagógusellátottság, nőtt a tantervi követelményeket alacsony Színvonalon teljesítő tanulók aránya. A XII. kongresszus határozata úgy fogalmazott, hogy meg kell őriznünk a bérek reálértékét. Ezt olyannyira nem sikerült elérni, hogy a reálbérszínvonal az 1975. évi alá süllyedt. Mindezek következtében abban az időpontban jutott mélypontra a közoktatás, amikor a jövő évezred tudományos-technikai színvonalát megalapozó szakértelmet kellene produkálnia. A tagság a kialakult helyzetért szakszervezetünket is felelőssé teszi. • (a Pedagógus Szakszervezet Baranya megyei küldöttértekezletének beszámolójából)- A mai gyerekek? Már a kicsik is érettebbek intellektuálisan, de egy sereg olyan ösztönzést nem vagy csak kevéssé kapnak meg, ami a gye- rekségükhöz tartozik. Itt a panelben többet hallják azt, hogy mit szabad, mit nem, mint bíztató szót. Pedig nekünk, szülőknek nem tiltásokat, hanem ötleteket kellene közvetíteni, lehetőségeket kínálni — amelyekkel örömtelivé, mozgásban gazdaggá tehetjük az életüket. Az ember személyisége ugyan élete végéig változhat, alakulhat, de fő vonásaiban úgy hatéves korig alapozódik meg. Ezért is olyan fontos a gyermekkor. Vállalva az elfogultság vádját, azt hiszem, hogy azért az óvodának tiszteletre méltó helye van a közoktatási rendszeren belül. Néhány torzulást kiszűrt pedagógiai gyakorlatából, és a kreativitásra neveléstől a közösségi szellemig jó néhány értéket hivatásának érzett megőrizni, ha változó sikerrel is. És persze az óvodákat is érintette a teljesítmény-központúság elve, és kevésbé látványos, a munkánk, nehezebben megfogható, hogy egy kisgyerekben hogyan épül fel a világ, miben eredményesek vagy eredménytelenek az erőfeszítéseink.- Sopronban végeztem felsőfokú óvónőképzőt, 1970-ig vidéken, Baranyajenőn dolgoztam, majd egy évig a me- csekjánosi csecsemőotthonban állami gondozott gyerekek között. Már több mint egy évtizede, hogy az Anikó utcai óvoda vezetője lettem itt, Pécs kertvárosában, majd óvodai felügyelő - tizenhárom városi óvoda tartozott hozzám —, végül a szakmai és gazdasági irányítói munka szétválásával 1987-től kizárólag szakmai, pedagógiai irányitó munkát végezhetek szaktanácsadóként. Óvodáim száma is 19-re növekedett, és hetve- helyi származású lévén, örömet jelent, hogy van köztük három falusi intézmény — Baksa, Magyarmecske és Gil- vánfa - óvodája is. Gilvánfa cigónyközség, óvodájába csupa cigánygyerek jár, és tudja, milyen gyönyörűek?!- Az elismerés talán annak szól, hogy itt az Anikó utcában egy nagyon jó pedagógiai közösséggé sikerült ková- csolódnunk, talán annak, hogy az indulásunk utáni években egy nagyon nehéz időszakot is igyekeztünk becsülettel átvészelni, amikor 5-6 évig a 150-es létszámra tervezett óvodánkban 240-270 kisgyerekünk volt! És természetesen a fizetésünk sem volt több azo- kénál, akikre nem negyven, hanem csak tizenöt kisgyerek gondja, nevelése volt bizva. Szerencsés is vagyok, mert zömében olyan óvodáim vannak, amelyeket igényes vezetők, igényes testületek tisztességes, találékonysággal párosuló munkája jellemez. (Elmondta Kőhalmi Károlyné, óvodai szaktanácsadó, kiváló pedagógus.) Szeresd minden diákodat, kívánd és segítsd elő valamennyiük előrehaladását, ne kedvezz senkinek, és még ennél is inkább óvakodj attól, hogy bárkit is rosszindulattal kezelj. Az általános elemi ismeretekből mindazt, amit Te tudsz, tanítványaidnak is ismerniük kell. Mert ha tudnak, akkor a dicsőség egyformán illet Téged és őket, de ha tudatlanok, akkor ez csak Számodra szégyenletes, az ő számukra nem. Ha csak egy hanyag, hiányos tudású tanuló akad köztük, -az már elégséges tanúbizonysága lesz nemtörődömségednek. (Comenius: A Vestibu- 'lum előszavából) És a sztrájk? " A pedagógussztrájk egészen sajátos lehet csak - véli Jéhn Istvánné Komlóról, a November 7. Utcai Általános Iskolából. - A gyerekeket nem hagyhatjuk magukra, tehát kirándulást kellene szervezni, elvinni a gyerekeket a zöldbe. Én igy tudom elképzelni a pedagógussztrájkot, amellyel kapcsolatban etikai fenntartásai vannak a Komló környékén dolgozó 900 pedagógusnak. De etikai kérdés az is, hogy továbbra is tétlenül szemléljük-e áz iskolák romlását - a gyerekek lehetőségeinek rosz- szabbodását. Nem érzek elhivatottságot Másodéves francia- és első éves történelem szakos hall gató. Budapesti lány. Törle I Katalin. Miért jelentkezett r Janus Pannonius Tudomány egyetemre, mik a tervei a vég zés után, szeretne-e tanítani vagy más felé húzzák vágyad- Azért jelentkeztem ide mert a francia tanszék prog romja felkeltette érdeklődése met. Mindenképpen a franció' tartom a fontosabbik szakom nak. Ezenkívül el akartam eg) időre kerülni Budapestről, 1 miután hallomásból moder nebbnek, fiatalosabbnak íté lem ezt az egyetemet a töb binél, ide jelentkeztem. A vá rakozásaim —, részben — igo zolódtak, gondolok például 1 személyesebb kapcsolatra 0I oktatók, hallgatók között, d* a színvonallal nem minden te rületen vagyok megelégedve A magyarról is azért váltottad a történelemre, mert az elsí év tapasztalatai számomrí kedvezőtlenek voltak, s a tör ténelmet sokkal magasabb színvonalúnak találtam.- Szeretnék-e tanítani? / gyakorló tanításokon ki kel1 próbálnom. Egyelőre nem ti*' dóm, mire vagyok képes, meg vannak-e hozzá a feltétlent* szükséges adottságaim, min1 például a megfelelő mértékű türelem. Igazán forró és visZ' szafoghatatlan elhivatottságé1 nem érzek a tanári pályf iránt, de vannak területek amelyek azért érdekelnek. Ilye; nek például a nyelvtanítás' problémák - kinek tanítsunk nyelveket, s hogyan? Most ke' resek magamnak tudományo* kutatási területet, de még nerf határoztam, túl széles az ér deklődési köröm. Ami még ér dekel, és amiben képezni akt*' rom magam — remélem, itt <> francia tanszéken is lesz r& lehetőségem —, az a tolmó- csolás és hasonló feladatok.
