Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)
1989-06-20 / 168. szám
1989. június 20., kedd Dunántúlt napló 3 Farmerből öltönybe... A képen Obiián Szilvia, Berczeli Tibor és Gerdei Tamás Fotó: Kóródi Gábor Fiatal bankszakemberek „Sanszot kaptunk arra, hogy sikeres üzletemberek lehessünk” I ' Környezetszennyező tömegközlekedés t_________ __________________—__________• •I,,v ................................................................VTö bb üzemanyag, kevesebb levegő Lakossági ankét volt a közelmúltban Pécsett — a MÁV Pécsi Igazgatósága és a Pannon Volán rendezésében —, ahol az utóbbi cég képviselője a zaj és a füstölés elleni védekezésükről adott számot. A napokban pedig — amikor a megyei tanács a baranyai környezetvédelem helyzetével foglalkozott — egy tanácstag azt mondta: nem hogy füstölnek a Volán-buszok, de a füsttől egyenesen nem látni ezeket.. . Kiss József, a Pannon Volán igazgatóhelyettese akkor néhány szót jegyzett fel. Egy évvel ezelőtt még farmer és pólóing volt a mindennapos öltözetük. Mostanában viszont nehéz velük úgy találkozni, hogy ne elegáns öltönyben lennének. Természetesen nyakkendővel- ahogy illik. A háromfős „csapat” hölgytagjára any- nyiban nem igaz ez az általánosítás, ö már az egyetemi évek alatt is „adott magára”, csinosan öltözködött. Vagy megérezte volna, hogy a bankszakmában fog dolgozni? Mindenesetre ebben a témában, egészen pontosan a lakossági megtakarításokról irta szakdolgozatát. Akikről szó van: Obiián Szilvia, Gerdei Tamás, és Berczeli Tibor. Tavaly ilyenkor a Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának iparszakos hallgatóiként ■az államvizsgára készültek. Jelenleg mindhárman a Postabank Pécsi Területi Igazgatóságának felelős munkát végző szakemberei. Novemberi munkakezdésüket követően, rövidesen mélyvízbe „dobták” őket. Néhány hét elteltével már önállóan járták tárgyalni, két hónap alatt gyakorlatilag átvették a teljes kereskedelmi banki tevékenységet. — Gyakorló bankszekember- ként, hogy látják: kellő felkészítést adott az egyetem? — Azt a szemléletet úgy érzem megkaptuk, amelynek alapján megállhatjuk helyünket a gyakorlatban - fejtegeti Obiián Szilvia, majd félig tréfásan, félig komolyon hozzáteszi: - No, és a vizsgák tömege kifejlesztette bennünk a megfelelő tárgyalóképességet.- El kell adnunk magunkat - veti közbe Berczeli Tibor. Tudásunk mellett a személyiségünket is latba vetve, valóban oly módon, mint a vizsgákon. Le kell küzdenürrk azokat a velünk szembeni esetleges előítéleteket, hogy dörzsölt tárgyalópartnereinkkel szemben mi igencsak fiatalok vagyunk. Nem véletlenül neveztem csapatnak a három pályakezdőt, hiszen munkájuk ezer szállal összefügg. Valóban team- murtkát végeznek. Obiián Szilvia feladata az értékpapírok (váltók, kötvények, részvények), vásárlása és eladása, természetesen a bank üzletpolitikája által megszabott kereteken belül, de teljesen önálló döntési joggal és felelősséggel. Berczeli Tibor talán a vállalatokat leginkább érdeklő terület felelőse, a lízingelés mellett, rövid lejáratú hitelezéssel foglalkozik. Tárgyal vállalatvezetőkkel, hitelképességi vizsgálatokat végez, mely kiterjed például a vállalatok jövedelmezőségére, likviditási' helyzetére. • — Javaslattételeinél eddig mennyire volt szigorú?- Több esetben utasítottam már el hitelkérelmeket, a tárgyalások mintegy 10-15 százalékát nem követte hitelnyújtás. Persze nemcsak egy vállalatnak, hanem magának a banknak is lehetnek likviditási nehézségei, fizetési gondjai. Hogy ez a Postabank Pécsi Területi Igazgatóságánál ne fordulhasson elő, arra Gerdei Tamás ügyel. Szervezi ugyanakkor a világbanki hosszú lejáratú hitelek nyújtásával kapcsolatos munkát. Tájékoztatja például a szóba jöhető vállalatokat, hogy éppen milyen célra és milyen feltételekkel vehető igénybe világbanki hitel.- Emellett persze értenünk kell egymás munkájához is, hisz ha valamelyikünk éppen vidéken, vagy szabadságon van, nem állhat meg az üzletmenet- jegyzi meg Gerdei . Tamás. — Vagyis mereven nincsenek szétválasztva a területek. A Szilvi jó munkája szükséges ahhoz, hogy Tibor minél több pénzt helyezhessen ki. Én pedig a betétek és kihelyezések összhangjára, egyensúlyára ügyelek. Közszájon forog, hogy a bankszakmában meglehetősen magasak a fizetések. Az „ifjú bankemberek" nem csinálnak titkot belőle: valóban jotiban keresnek pár ezer forinttal, mint pályakezdő társaik.- Esetleg már kötvény- vagy részvénytulajdonosok is? — Ennyire azért még nem magas a fizetésünk — így Gerdei Tamás. — Például szülőknél, vagy albérletben lakunk. Ahhoz, hogy lakásgondjaink megoldódjanak, nagyságrendekkel kellene többet keresnünk. Hogy mégis miért bizakodó a három fiatal bankszakember? Berczeli Tibor véleménye szerint : — A banknál jó a légkör,, építenek a fiatalokra. Lényegében sanszot kaptunk arra, hogy sikeres üzletemberek lehessünk. Csak rajtunk múlik, hogy élni tudunk-e mindezzel. Balogh N. A Volán ugyanis már érzékenyen reogál a céget e területen érő vádakra. Magát a témát — a Volán, mint környezetszennyező - egyenesen lerágott csontnak minősítik, olyannyit foglalkozott vele a .-ajtó. Beszélgetésünk elején azonban az igazgatóhelyettes iesrögezi: — Mi jó eredménnyel foglalkozunk a környezetvédelemmel, értve ez aldh a víz- és a füstkibocsátást, a veszélyes anyagok gyűjtését is. Szerintem nálunk nagyobb gondot okoz a Balaton-parti szállodák mellett. eldübörgő vonatok keltette — zaj... Murai Lajos osztályvezető azonban helyi adatokat sorol: o Pannon Volán évente 15 000 tonna gázolajat éget el. Ebben mintegy 60 tonna kén van, amiből 120 tonna kéndioxid lesz, további vegyi folyamatok eredményeként kénes sav — „ami persze lemarja a Bem utcai, frissen festett épületek falát. . ." — Ez von — tárja szét a karját Kiss József. — Olyan buszokat használunk, amilyent az ipar ad. — Zajos motorokkal, erős füstkibocsátással. Van néhány osztrák közreműködéssel készült ■ RÁBA-moto- runk, ezek környezetvédelmi szempontból sokkal elfogad- hatóbbak - de az árúk kétszerese a „sima" Rábá-énak. Vagy egy másik tény, amivel szembe kell nézzünk: Budapesten az ott használt gázolajnak fele akkora a kéntartalma, mint amit nekünk adnak. Kértük, kaphassunk mi is ebből, de egyelőre nem tudták megoldani.- A dízeleknél a koromkibocsátás jelent veszélyt. — Így van, -állandóan mérjük, minden telephelyünk kapott ehhez szükséges műszer*, .az összes^jármüvünket ellenőrzés alatt tartjuk, a füstölő komcsikat beállítjuk — ha van szükséges alkatrész. (Azt már nem a Pannon Vo- lánosoktól tudom: gépkocsijaik füstkibocsátása adott esetben akadálya lehet annak, hogy külföldi országutakon részt vehessenek a forgalomban. A megoldás: a határon kamion porlasztót cserélnek.) Elmondta viszont Kiss József azt is, hogy néhány gépkocsivezetőjük — jármüvüket nagyobb teljesítményre ösztökölendő — „manipulálják" az üzemanyag- adagolást, több „naftát” kap a motor, ám kevesebb levegőt, a tökéletlenebb égés miatt viszont nagyobb a környezetszennyezés. Ezt persze tiltják a cég vezetői. Mindezzel együtt a füstkibocsátás szempontjából a Pannon Volán járműveinek 20 százaléka nem felel meg a követelményeknek, 40 százaléka kifogástalan, újabb 40 százaléka pedig a határon mozog. Megemlítem a BNV-n látott egyik újdonságot, <j Délpesti Épületfenntartó Leányvállalat által gyártott és napokon belül forgalomba kerülő „ÓZON" kipufogógáz-szűrőt: városi for. gólomban leköti az ólom 75- 80 százalékát, országúton a felét, visszatartja a szűrőbetét a korom 60—80 százalékát.- Mi nem foglalkozunk vele. Foglalkozzon a buszgyár... De egyáltalában — folytatja Kiss József — vannak ilyen „hasznos kegytárgyak", ezek időnként megjelennek, de olyan költségeket jelentene o széles körű alkalmazása, ami ez számunkra követhetetlen. Van nekünk olyan motorunk — a 34-es vonalán járó buszban, nem magyar gyártmány —, amelyik egyáltalán nem füstöl! Szívesen működtetnénk minden kocsinkban ilyent . . . És azért még valamit megemlítenék: a pécsi forgalomban mi évente 4,5 ezer tonna gázolajat használunk el. Állítom, hogy ennek tízszeresét égeti el a többi közlekedő! Néha valóban kényszerhelyzetbe - mi több: érthetetlen jelenségekbe - ütköznek a Pannon Volánnál. A fékek használatakor keletkező azbesztpor - ami fékbetétekről kopik le — veszélyes hulladék. Hordókban gyűjtik a port, a fékbetét-darabokat műanyag zsákokban. Ezt senki sem fogadja tőlünk, nem tudnak vele mit kezdeni. Addig azonban, amíg a forgalomban szennyezi a levegőt — nem gond. Már akinek. Mint ahogy gond az is: a Volán környezetszennyezése valóban lerágott csont - értve ez alatt vitathatatlansáqát —, s hosz- szú-hosszú évek óta jelent eddig meg nem oldott feladatot, ám a cég addigi erőfeszítéseinél nemigen tehet többet. Ami felmentheti a vállalatot a nemtörődömség vádja alól - de nem menti fel, hogy a legveszélyeztetettebbnél maradjunk — Pécset, a füstöskormos levegő alól. Aligha olyan helyzet ez, amibe bele lehet nyugodni! M. A. Uazsnokon magányosan el egy asszony Ismét vissza Amerikába? Vázsnokon magányosan él egy asszony, aki tizenkét évvel ezelőtt települt vissza Amerikából. Az élete Magyar- országon kezdődött, majd húsz évig a tengerentúlon folytatódott, de a szerelem és a honvágy hazahozta. Két éve meghalt a férje, és azóta elkeseredett, lassan kiégett, szomorú. A háza előtt fenyők állnak, a szépen gondozott füvön két kutya futkáTozik. A szomszédban laknak férje unokái, ők gyakran vannak nála. A faluban is szeretik közvetlenségéért, természetességéért. özvegy Sárváriné Vámos Cecilia mégis megválni kényszerül az o csendes világától, mert egy rendelet lehetetlenné teszi életét. Az özvegyi nyugdíját a Nyugdíjintézet elosztotta közle és a volt feleség között. Amióta kézhez vette a határozatot, hivataltól hivatalig keresi az igazát. A faragott bútorokkal berendezett ebédlőben beszélgetőnk. A szoba sarkában tea- tűzhely. A lócán hímzett pár- nók, az ablak alatt rokka. Ci- Ő néni nehezen fog bele a , történetbe, el-elcsuklik a hangja. — Még a háború, után szerettünk egymásba Sárvári Józseffel. Akkor Kálmáncsán éltünk. Szerettünk volna összeházasodni, de ez az akkor szinte lehetetlen volt a származásom miatt, mert az én apám gazdatiszt volt. Később elszakadtunk egymástól, bennünket kuláklistára tettek és- Győrbe telepítettek. Evek múlva kerültem vissza Kaposvárra. Itt ismerkedett meg az első férjével. A családja tanácsára hcfzzáment. 1956-ban elhagyták az országot, Amerikában telepedtek le az óceán partján, Mildfordban. A férje milliomosok gyerekeit tanította úszni, vízisíelni. Cili néni egy kegyszergyárban dolgozott. 1969-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot, amint tehette, hazalátogatott. Akkor találkoztak ismét, majd ezt követően minden évben élete nagy szerelmével, Sárvári Józseffel. 1976-ban összeházasodtak. — Majdnem 'két évbe telt, amíg megkaptam a magyar állampolgárságot. Amikor rendeződött itthon a sorsom, levelet írtam az amerikai nyugdíjintézetnek. Két hét alatt megérkezett a válasz, hogy 1.991 -tői kezdik el folyósítani a nyugdijamat. 1987 márciusában halt meg Sárvári József. Ezt követően a Nyugdíjfolyósító Intézet a feleség megkérdezése nélkül elosztotta azt a két asszony között, mondván, a férj a válástól számított tizenöt éven belül halt meg. özvegy Sárváriné Vámos Cecilia levélben fordult a Nyugdíjintézethez, kérte, hogy az elvált feleség saját jogán szerzett nyugdíját havonta kiegészíthesse egy meghatározott összeggel. így egyikük sem kerül a létminimum szintjére. (Kettejük között jelenleg 5954 forint özvegyi nyugdíjat osztanak el.) Nemleges választ kapott. Többször is megpróbált megegyezni a volt feleséggel, de az egyetlen ajánlatot sem fogadott el. 1987 májusától bíróságról bíróságra jár, mindenhol elutasítják. Levelet irt a Jogi eseteknek. A válaszban olvasható indoklás szerint eljárását és ítéletét egyetlen más szerv sem jogosult felülbírálni. Az-- tán következett a Baranya Megyéi Főügyészség. Itt arra hivatkoznak, hogy a volt feleség 25 évig élt az elhunyttal, gyerekeik születtek. A saját nyugdíja jóval alacsonyabb a megosztott összegnél. Nincs ok arra, hogy eltérjenek * az egyenlő arányú elosztástól. Aztán az Igazságügyi Minisztériumba is irt egy beadványt. A válasz: a minisztériumnak nincs törvényes hatásköre a bíróság jogerős ítéletét megváltoztatni, vagy hatályon kívül helyezni. Törvényességi óvást kell benyújtani a Legfelsőbb Bíróság elnökének. Ott nem találtak alapot a periratok ' ismeretében erre. A kör 1989. január 5-én bezárult. Cili néni még próbálkozik: ír a Népszabadságnak, dr. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszternek, ahonnan a levelét az Országos Társadalom- biztosítási Főigazgatóságnak továbbítják. Levelének egyetlen hatása: az országgyűlésen elhangzik, módosítani kell a jelenlegi özvegyi nyugdíjrendszert, mert az igazságtalan. Várhatóan ősszel a módosítás általános elvei az Országgyűlés elé kerülnek.- Miután mindenhol elutasítottak, tisztességesen megélni nem tudok, lehet, hogy ismét el kell hagynom Magyar- országot. Ehhez azonban a kettős állampolgárságom miatt a két útlevelemet kell kiváltanom. Az Amerikában élő barátaim már utánanéztek, hogy hol fogok lakni, és amíg nem kapom a nyugdíjamat, miből tudok majd megélni? Hatvan évesen azonban nem könnyű ismét újrakezdeni mindent. Én szívesen itt maradnék, ha lenne annyi pénzem, hogy megéljek, amíg nem kapom meg a saját nyugdíjamat. Jól érzem magam itt Vázsnokon, ugyan ősszel nagy a sár, azonban hamarosan lesz vezetékes víz. Csend van és nyugalom, együtt élhetek a fákkal és a virágokkal. Hogy megéljek, apránként eladogatom az értékeimet. Az eset elgopdolkodtató. Egy ember hazatért és kénytelen újra elhagyni a hazáját, mert képtelen megélni. Az államnak nem érné meg, hogy néhány évig hitelezzen neki, hiszen az öregkori járandóságát valutában kapja meg nem egészen két év múlva, ami az országnak csak hasznot jelent. A minisztériumok is ahelyett, hogy intézkednének és felülvizsgálnák a döntések helyességét és jogosságát, a beadványokat visszaküldik oda, ahol a határozatot meghozták, és akinek a döntése ellen emeltek panaszt, özv. Sór- váriné Vámosi Cecilia igazság- kereső körútját a Szociális- és Egészségügyi Minisztérium zárta rövidre, amikor is a panasza a Társadalombiztosítási Igazgatósághoz került vissza, amelynek a határozata miatt jutott ebbe a helyzetbe . . . Szalai Kornélia