Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)

1989-06-19 / 167. szám

1989. június 19., hétfő Dunántúli napló 7 Rab Gyula ttjp sierepSc&rSMen „Nálam nem lesz játékosuralom" Abbahagyta és nem ab'ba- hagyatták vele. Nem 'lényegte­len a különbség. Választhatott: vagy játszik még 1—2 évet, vagy edző lesz, de az utóbbi a játékospályafutósónak befe­jezésével jár együtt. Merthogy játékosedzőnek lenni nem sze­rencsés dolog, ezt ő is tudja. A pályán belülről ugyanis másként látja az ember a tör­ténteket, mint kívülről. Szóval, amellett döntött, hogy inkább edző lesz. Rab Gyula 23 évi kosarazás után, 35 esztendő­sen leüf a PVSK férficsopatá- nak kispadjára. A főhelyre. Hat esztendeje van edzői papírja. Ebből a fél tucatból hármat-hármat a serdülőknél, illetve az ifiknél húzott le. Vagyis nem teljesen idegen számára a miliő. Amikor fel­ajánlották neki a mostani helyet, egy hónapig vívódott: elfogadja-e? Végül is a kis- pad és nem a parkett mellett döntött.- Még tudtom volna játsza­ni, kedvem is lett volna hoz­zá, mégis az edzőséget válasz­tottam. Ehhez a döntéshez lö­kést adott az, hogy bizalmat kaptam a klubvezetéstől, meg­erősítették a szakosztályveze­tő st, meg aztán kiderült, a posztomon, az irányító szerep­körében a csopat megfelelő helyettest talált. Lehet, hogy Rab Gyula né­hány játékostárs számára nem mutatkozott be szimpatikusán, de hát ilyen az edzősors. Kiét kosarasnak. Sósnak és Diny- nyésnek megköszönte, és mondta nekik: próbálkozza­nak másutt. Ugyandkkor a maradók tudomására hozta: meg kell nekik szakadni. — Kemény kezű leszek, mégha ez konfliktusokkal is jár együtt. De hát meg kell nekik érteni: megszűnt a já- tékasuralom. Úgy néz ki, hogy a fiúk mellém állnak. Nálam a fiataloké a jövő. Gyors, ag­resszív játékot akarók játszat­ni, kemény védekezéssel, jó kondícióval. Tizennégyes keret készül, a tagjai: Marijonovics, Peredi. Varasdi, Szamosi, Nagy L. (visszatért Oroszlányból, ahol fél évig állt, mert a PVSK nem adta ki — a szerk.), Hoffman, Füzy, Káldi, Köve­cses, Mcsik, Richter, Novák, Bori, Czigler. Az új edző azt szeretné, ha a P. Postás a PVSK fiókcsa­pata lenne, ahová kölcsön le­het adni kosarasokat, hadd edződjenek az NB ll-ben, ahonnan aztán visszahozhat­ják őket. Rab Gyula a vasutas nőkikel több közös mérkőzést akar, a dupla meccsekre ugyanis könnyebb becsalogatni a nézőket a lelátóra. — Június 20-án kezdődik az a nyolchetes felkészülés, amelynek 'nagy jelentősége van. Ez alatt kell összeszokni a játékosaknak, jó kondíciót szerezni, begyakorolni a játék­elemeket — szóval minden ezen a két hónapon múlik. A bajnokság szeptember 24-én kezdődik. Az első négybe ke­rülés a célunk, vagyis az, hogy játszhassunk az A-cso- portba jutásért. Rab Gyula — aki nyolc évig volt a PVSK csapatkapitánya — edzőként kétéves szerződést kötött a klubbal. A szakvezetői feladatot főállásban látja el. Majd meglátjuk, milyen siker­rel ... Horváth László dl női | Szeles Mónika lllil Párizs után - London előtt A szülők koplaltak, hogy lányuk teniszezhessen Mladen Jergovics, a Reuter hírügynökség zágrábi tudósí­tója remek portrét írt Szeles Mónikáról, a női teniszezés legújabb „csodagyerekéről”, aki 15 évesen lett a párizsi Roland Garros stadionban megrendezett nemzetközi ver­seny egyik sztárja, s akit csak Steli Grál tudott megállítani az elődöntőben, A magyar anyanyelvű, újvidéki kislány nevét alig több mint egy hó­napja ismerte meg a sport- világ, omikor többek között Temesvári Andrea és - a döntőben — amerikai Chris Evert legyőzésével megnyerte a houstoni versenyt. Jergovics írásából kiderül, hogy bizony a Szeles család­nak rengeteg lemondásába került, mire Mónikából teni­szezőt tudtak faragni. Annak idején úgy gyakorolt a kis­lány, hogy a házuk előtt egy fo és egy autó közé kifeszí­tettek egy hálót, s afölött ütögette a labdát.- A szüléimén kívül senki­nek sem szúrt szemet, hogy az átlagosnál tehetségesebb vagyok — mondta e nehéz időkről Mónika. — Még arra sem volt pénzünk, hogy tisz­tességes teniszpályán gyako­rolhassak, mert az újvidéki sporthatóságok nem voltak hajlandóak ingyen a rendel­kezésemre bocsátani egy te­niszpályát , csak ugyanannyi bérért, mint például a mű­kedvelőknek. így hát Mónika az édes­apjával és bátyjával ütögette a labdát a ház előtt. Ám Így is kifutott a pénzből a Sze­les család, s a kislány verse­nyeztetésére csak úgy tudták előteremteni a szükséges anyagiakat, hogy megvonták maguktól a falatot... Az édesapa, Szeles Károly, oki korábban karikaturista volt egy újságnál, egész tavalyelőttig edzette Mónikát, s csók ak­kor engedett az amerikai Nock Bollettieri unszolásának, aki már régóta át akarta ven­ni a kiemelkedően tehetséges játékos edzéseinek irányítását. Szeles Károly egyébként éve­ken át próbált anyagi segít­séget kapni a jugoszláv szö­vetségtől, és Újvidéken is ku­tatott szponzorok után, de eredménytelenül. Úgy tűnik, a „jóhiszemű" szakemberek nem láttak fantáziát a kislányban, aki pedig minden idők egyik legnagyobb tehetsége. A Szeles család végül ta­valyelőtt Bollettieri meghívásá­ra áttelepült a floridai Bra- dentonba, ahol kiadásaikról a neves teniszedző gondoskodik. Természetesen abban a re­ményben, hogy ez a befekte­tés majd kamatoson megtérül neki. Az első nagy siker már el is érkezett, Houstonban 50 000 dollárt kapott Mónika az első helyért, minthogy jócs­kán hozott dollárt Szelesék konyhájára a párizsi elődön­tőbe kerülés is. Sokan öttől tartanak, hogy Szeles Mónika is úgy jár, mint Tracy Austin és Andrea Jae­ger, akik ugyancsak tinédzser­ként robbantak be a nemzet­közi élvonalba, de „túlverse- nyeztették” őket, és fiatalon megsérültek, „kiégtek". Ma már nem is szerepelnek a vi­lágranglistán . . . Szeles Mónika és edzője szerint ez a veszély nem fe­nyeget. Az utóbi két évben - igen ésszerűen — napi négy órában szabták meg a maximális edzésonyagot, s ha a kislány fáradtságot vagy „teniszundort” érez — erre mellesleg nemigen akadt pél­da —, Bollettieri azonnal sza­badságot ad neki. Mónika egyébként — annak ellenére, hogy viszonylag keveset edz — korántsem gyenge. Két kéz­zel (!) üti a tenyerest és a fonákot, méghozzá szinte fér­fias erővel. — Nem akarok dijbirkózó külsejű teniszező lenni — mondta erről Mónika. — A példaképem Chris Evert. Ö olyan kecses, nőies! Tizen­nyolc éve ott van az élvonal­ban, s még mindig bírja. A sors iróniája, hogy Szeles Mónika éppen példaképe le­győzésével lett világhírű. Schmitt Pál a MOB elnöke, dr. Aján Tamás a főtitkár Szombaton reggeltől estig tartott a május 27-én újjáala­kult Magyar Olimpiai Bizott­ság első ülése, amely az új­jáformált alapszabály elfoga­dása után megválasztotta a MOB tisztségviselőit, és az el­nökséget. Háromfordulós sza­vazás végén az elnöki tisztet Schmitt Pál, a NOB magyar tagja, a MOB eddigi főtitkára érdemelte ki, míg a főtitkári tisztet dr. Aján Tamás. Az át­alakított alapszabály szerint a három alelnöki tiszt közül egy már eleve foglalt volt, amelyet Deák Gábor, az ÁISH elnöke tölt be, mellé választás útján dr. Pongrácz Arrtal és dr. Ba­logh György került. A Szám- vizsgáló Bizottság elnöki tiszté­re egyedül Biró Mihály pályá­zott, őt közfelkiáltással válasz­tották meg. Ezek után gz el­nökség tagjaira szavaztak. Hi­vatalból került a 12 tagú tes­tületbe Bonn Ottó, mint a Nemzetközi KajókJKenu Szö­vetség főtitkára. Az első for­dulóban dr. Géczi István, dr. Istvánfi Csaba, dr. Kamuti Je­nő, dr. Spiegl József és Vas- kuti István érdemelte ki a bizalmat, míg a másodikban dr. Nádori László, dr. Gyene- sei István, dr. Müllner Jenő, dr. Kárpáti György és dr. Par- tali László. Sajnálatos módon a szombati munkanap közben 149 fősre növekedett taglét­számú Magyar Olimpiai Bi­zottság szavazói köre este fél kilencre 73 tagra csökkent, s ezzel a MOB elvesztette ha­tározathozatali képességét. Emiatt pedig a 12 fősre ter­vezett elnökségben egy hely üresen maradt — amiért még öten versengtek —, ez a nyi­tott kérdés eldöntése a MOB következő ülésére vár... A közgyűlés hosszú vita utón nem vétózta meg azt a felvetést, hogy a MOB elnök­ségének hivatalból tagja le­hessen a mindenkori, állami sportvezetés vezetője, a NOB magyar tagja, továbbá azok, akik a nemzetközi sportszö­vetségekben elnöki vagy fő­titkári tisztet töltenek be. Az is eldőlt, hogy az állami sportvezetés képviselőjét alel­nöki tiszt illeti. Nem volt könnyű Madarász István levezető elnök dolga, pedig sokat segített neki Schmitt Pál, s a Magyar Olimpiai Bizottság jelenlévő tagjai is. A munka csak a délutáni órákban gyorsult fel, amikor a résztvevők rájöttek, hogy a délelőtt kialakult tem­póval az éjszakai órákban sem végeznek feladataikkal. Igen gyorsan szavaztak arra, hogy a jövőben a kandidálást 30 nappal a választógyűlés előtt kell megtenni, ahogy ar­ról is, hogy a MOB-nak egye­bek között szüksége lesz jogi­etikai és sportorvosi szakbi­zottságra is. Helyesnek tartot­ták a résztvevők Pongrácz An­talnak azt a felvetését is, hogy a MOB tagjai sürgősen tanulmányozzák az egyesülési jogról szóló törvényt, másként semmiféle, bevételt hozó vál­lalkozásba nem 'kezdhet­nék ... Az első napirendi pont meg­vitatása több mint négy és fél óráig tartott, s csak ezek után következett a tisztségvó- fasztás, amely előtt még a négy elnökjelölt, dr. Aján Ta­más, dr. Pongrácz Antal, Schmitt Pál és dr. Török Fe­renc 5—5 perces „kortesbe­szédet” tarthatott. Ezt a le­hetőséget kihasználva felvá­zolták terveiket, s most már következhetett a várva-várt voksolás. Az elnöki posztért folyó ver­senyfutás első fordulójában Aján 37, Schitt 35, Pongrácz 28 szavazatot kapott, Török 7 vokssal kiesett. A második körben Schmitt állt az élre 44 szavazattal, megelőzve a 41 szavazatot kapó Ajánt, s a 21 MOB-tag támogatását él­vező, ezzel kieső Pongróczot. Következett a végső csata, amelyből Schmitt Pál 54:52- es szavazati győzelemmel ke­rült ki. Rövid székfoglaló be­szédében a fiatal sportdiplo­mata megemlítette, hogy 25 éve él, versenyez és dolgozik a sportmozgalomban, vívóként olimpiai bajnoki címig vitte, később a Népstadion és In­tézményei igazgatójaként dol­gozott, onnan került az OTSH-ba elnökhelyettesnek, majd onnan kikerülve lett a MOB főtitkára, irodavezető. SUKK Sax Gyula és Portisch Lajos par­tija 16 lépés megtétele után dön­tetlennel zárult Rotterdamban, a sakk Világ Kupa viadal .12. fordu­lójában. Az éllovas szovjet Anato- lij Karpov a sötét bábukat vezetve, a holland John Van der Wiellel remizett. További eredmények: Vágányán (szovjet)— Nogueiras (ku­bai) függő, Szalov (szovjet)-Szokolov (szovjet) döntetlen; Nunn (brit)—Timman (holland) füg- 9*; Ljubojevics (jugoszláv) —Seirawan (amerikai) 0-1; Juszupov (szovjet)-Short (brit) 0-1; Elveszt (szovjet) és Hjartarson (iz­landi) szabadnapos volt. Az állás: Karpov 7,5 pont (10 játszmából), Timman 6,5 (1 függő, 11), Nunn 6 (1 »., 11), Short 6 (10), Seirawan 6 (11), Nogueiras, Vágányán 5,5-5,5 (1-1 f., 11-11), Szokolov 5.5 (10), Sax 5.5 (11). Szalov 5 (1 elhalasztott, 11), Van der Wiel 5 (11), Elveszt, Juszupov 4,5-4,5 (10-10), Ljubojevics 3 (1 elhalasztott, 11), Hjartarson, Por­tisch 3-3 (10-10). Már megint dopping Ben Johnson, a szöuli ollmpán dopping-botrányba keveredett világhírű kanadai vágtázó a június 13-i vizsgálat során beis­merte, hogy tudott a tiltott szerről, rendszeres szedését orvos javasolta. — Az újabb és újabb lelep­lezések azt mutatják, hogy na­gyon mélyen beitta magát a sportolók gondolataiba az a gondolat, amely szerint: dop­ping nélkül nem lehet felven­ni a versenyt az élmezőny­nyel — és jelenleg lehet, hogy ez Így is van. Ez utóbbi ki­jelentést alátámasztja, hogy ha valahol komoly, minden ügyeskedéstől mentes vizsgá­latot tartanak, szinte az p meglepetés, ha senki sem bu­kik meg. A legújabb „delikvens" Ju­lie Rocheleau-Baumann, a Szöulban hatodik helyen vég­zett 100 m-es gótfutónő. A Kanadai Atlétikai Szövetség vizsgálata az első és a má­sodik, az úgynevezett kontroli- tesztnél is pozitív eredményt hozott, ugyanazt a Stanozololt találták vizeletében, ami miatt Johnsont eltiltották. A házas­sága révén Svájcban élő, és a közelmúltban a svájci ál­lampolgárságot kérelmező Rocheleau-Baumanntól május 2-án Bernben egy felkészülési időszakban elvégzett ellenőr­zés során vették a vizsgálati mintát, és Kanadában elemez­ték azt. Miután a kanadai szövetség két évre felfüggesztette a gát­futónő versenyzési jogát, Rocheleau-Baumann termé­szetesen megpróbálja mente­ni a menthetőt, és abba ka­paszkodik, hogy nem volt sza­bályos a mintavétel procedú­rája, nem tartották be a kö­telező anonimitást. Az ügy folytatódik, ugyanis az egy év alatt több, mint hat tizedmásodpercet javult gát­futónő fellebbezést nyújtott be. Eközben a kanadai kormány­bizottság újabb tanút hall­gatott ki, ezúttal a korábbi diszkoszvető bajnok^ Rob Gray hozhatta nyilvánosságra, ami a Lelkét nyomta. Az országa rekordját most is tartó Gray véleménye sze­rint egy bizonyos szint fölött olyan ritka azon atléták szá­ma, akik „tiszták", mint a fe­hér holló. — Magam is szedtem ana- bolikus szteroidokat, enélkül esélyem sem lett volna — mondta Gray, akit 1986-ban két évre el is tiltottak a ver­senyzéstől. Az exdiszkoszvető jelenleg ügyvédként dolgozik Torontóban . . . Johnsonról szólva Gray így nyilatkozott: — Többször is láttam, hogy saját magának készítette el a keveréket, amit azután be­fecskendeztek neki. Ö nem tudta beadni magának az in­jekciót. Egyszer meg is kér­deztem tőle: „Ha már te ke­vered a „mixet", miért nem tanulod meg a befecskende­zést is? Akkor legalább nem kellene állandóan rohangál­nod olyan után, aki beadja." Most nagyon sokan kígyót- békát kiabálnak „Big Benre", sokan egyenesen azt követe­lik, hogy soha többet ne lép­hessen pályára, holott a sza­bályok szerint két év után is­mét versenyezhetne. Sir Arthur Gold, a Brit Olimpiai Bizottság elnöke és Peter Elliot olimpiai ezüstér­mes, brit középtávfutó után most amerikai atléták nagy csoportja, élükön Harvey Glance-szel, az Amerikai At­létikai Szövetség (TAC) atléta­bizottságának vezetőjével örö­kös eltiltást kérnek a kanadai vágtázóra. Igaz, hogy Johnson bűnös. de felrémlik egy kérdés: nem csak az a különbség közte, és a világ élmezőnyébe tar­tozó atléták nagy többsége között, hogy róla ki is derült a doppingolás ténye . .. ?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents