Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)
1989-06-03 / 151. szám
Dunontoit napló 1989. június 3., szombat Folytatta munkáját az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) A vita e téren abból adódik, hogy milyen gyorsan lehet ennek a célkitűzésnek Magyarországon eleget tenni. A magyar kormány is azon von, hogy mielőbb megteremtse a forint konvertibilis valutákhoz viszonyított reális árfolyamát, így elérhetővé váljon a konvertibilitás, amely a világgazdasághoz való szorosabb kapcsolódás fontos feltétele. E téren is elsősorban a mértéken és az ütemezésen vannak komoly viták. Magyarország és a Valutaalap tárgyalásait tehát nem lehet könnyűnek nevezni, jelentősek a viták, óm — miként Németh Miklós leszögezte - a kapcsolatok megszakítása az ország jelenlegi helyzetében tragikus lenne. A nemzetközi pénzintézetekkel kialakított kapcsolatok további építése a magyar reformfolyamatnak és közvetve a szocialista országoknak is hasznára válik. A továbbiakban Németh Miklós arra a kérdésre válaszolt, mi történt a sok hitellel, amit az ország az elmúlt években felvett. Mint mondotta: 1985 végén az ország nettó adósságállománya közel 5 milliárd dollár volt, ez azóta megduplázódott. Ennek többek között az az oka, hogy súlyos hiba volt az 1981—84. közötti időszak gazdaságpolitikáját és gyakorlatát idő előtt fellazítani. Akkor kellett volna még kitartani két-ihárom évig, ám erre nem került sor. A fellazulás eredményezte azt, hogy ma már' -úgymond „önjáróvá" vált az adósságprobléma, s menedzselése igen gondos politikai és gazdasági mérlegelést igényel a kormányzattól. Bár a képviselők közül többen is indítványozták a védelmi kiadások további lefaragását, Németh Miklós úgy foglalt állást, hogy e téren nem javasol további kiadás- csökkentést. Ezután arról tájékoztatta a képviselőket, hogy Magyarország milyen formában és mekkora segélyeket nyújt. Kijelentette: e tekintetben a kormány semmilyen adatot nem titkol el a parlament elől. 1985-88 között ilyen segélyekre 5,2 milliód forintot fordított a költségvetés. Ez az összeg már önmagában jelzi, hogy a kormány nem vitte túlzásba a „segélyezést". A minisrterelnök elmondotta, hogy a csütörtöki expozéjában ezzel kapcsolatban néhány vállalat nevét megemlítette. A reagálás igen élénk volt, számos tiltakozó levelet kapott, s többen kifogásolták, hogy valótlant állított. Mint mondotta, e téren az események felgyorsulóban vannak, mivel május 24-i banki adatok alapján említette meg az érintett vállalatok nevét, s azok közül időközben kettő, a Labor Műszeripari Művek, valamint a Budapesti Bőripari Vállalat részvénytársasággá alakult. A kormány megállapodott a SZOT vezetőivel arról, hogy a következő három hónap során áttekintik — s ebbe a munkába bevonják a független szakszervezetek ligáját is - az érdekképviselet és érdekérvényesítés mechanizmusát. Végül kijelentette: a kormány igényli a kritikát, s még az ellenzéki véleményeket is. Egy képviselői véleményre reagálva elmondotta, mindenki saját lelkiismerete alapján döntse el: a kormány gyújtogató akar-e lenni azáltal, hogy az utolsó percben megpróbálja szanálni a gazdaságot, az állam- háztartást, vagy pedig ezzel az intézkedésével el kíván-e indulni a holtpontól való elmozdulás útján. Á pénzügy- miniszter válasza Békési László pénzügyminiszter válaszában kitért azokra a kritikákra, amelyek a tervezést, az előrelátást, a szakmai munka megalapozatlanságát, a felelősségtudat hiányát a kormány következetlenségeit, valamint az abból származó hibákat, a tekintély- vesztést tették szóvá. A kormány a szakmai, tervezési és előkészítési hibák maximális kiküszöbölésére törekszik, ugyanakkor nem tesz ígéretet arra, hogy ezek a torzulások, problémák az átalakuló gazdaságban teljes körűen elkerülhetők. Nem szabad elfelejteni, hogy ebben az országban még nincs jól működő piac, ugyanakkor központi tervutasítások sincsenek. Ha nehezen is, és keservesen vajúdva, a szabályozó alkut is megpróbálja a kormány a minimumra csökkenteni. Amíg a vákuumot nem tudja betölteni egy jól működő piac, addig a gazdaság szereplői a kormány szándékaitól függetlenül, nem mindig racionálisan és nem mindig a kiszámítható irányban és métékben reagálnak a döntéseikre. Békési László ezután a vitában felszólaló 30 képviselő felvetéseire, javaslataira tért ki. A szerkezetátalakításra vonatkozó kérdések valóban jogosak — mondotta - az Ipari Minisztérium a közeljövőben elkészíti az ezzel kapcsolatos tanulmányt, s erről a munkáról természetesen tájékoztatást kapnak majd a képviselők is. Elhangzott olyan javaslat is, amely szerint még az idén 100 forinttal növeljék a családi pótlék összegét. A pénzügyi kormányzat szerint őszszel, az adórendszer korszerűsítésének napirendre tűzésekor erre a kérdésre visszatérnek. •Ezután részletesen is kitért azokra a javaslatokra, amelyek indítványozták: a tanácsok támogatásának csökkentésére ne kerüljön sor. A pénzügyi kormányzat módosító javaslattal élt; egyetértenek azzal, hogy a tanácsok úgynevezett egyéb állami támogatásának csökkentésére ne kerüljön sor. Ezt a tétéit kiveszik a csomagból. Végül arról szólt, hogy stagnáló gazdaság és növekvő infláció mellett nincs jó költségvetés. A fordulatot előbb a gazdaságban kell elérni, s akkor jó költségvetést is kidolgozhat a kormányzat — mondotta a miniszter. A miniszteri választ követően Puskás Sándor, a terv- és költségvetési bizottság elnöke ismertette a bizottság állás- foglalását. Szűrös Mátyás ezután szavazásra tette fel a bizottság által a plenáris ülés szünetében megfogalmazott módosító indítványokat, majd a már elfogadott módosításokkal együtt a teljes tövényja- vaslatot. Az Országgyűlés 8 ellenszavazattal, 38 tartózkodás mellett elfogadta az 1989. évi költségvetési törvény módosításáról benyújtott törvényjavaslatot. Tájékoztató a nagymarosi beruházásról A nagymarosi beruházás -helyzetéről szóló tájékoztató tárgyalása előtt az elnöklő Jakab Róbertné emlékeztetett arra, hogy az elmúlt hónapokban, de különösen az utóbbi hetekben állampolgárok, és közösségeik az Országgyűlés elnökéhez, a bizottságokhoz és az Országgyűlés Hivatalához a legkülönbözőbb beadványokat küldték a bős-nagymarosi erőmű építkezése ügyében. A beadványok tartalmáról részletesen tájékoztatták az Országgyűlés Bős- Nagymaros ad hoc bizottságát. Az országban kibontakozott aláírásgyűjtési kampány eredményeként a parlamentnek megküldött ívek tanúsága szerint 78 404 állampolgár ahhoz adta aláírását, hogy a beruházást folytatni kell, s nem értenek egyet az építkezést felfüggesztő kormánydöntéssel. A nagymarosi közösség egyébként közölte, hogy mór a napokban újabb, több tízezer aláírást tanúsító listát juttat majd el a parlamenthez. Más szervezetek annak érdekében gyűjtöttek aláírást, hogy népszavazás döntsön az építkezés ügyében. Az első alkalommal benyújtott 124 062 aláíráshoz az elmúlt héten további 40 261 aláírást csatoltok, melyben az építkezés végleges leállítását kérik. Németh Miklós beszámolója E tényeket előrebocsátva az elnök Németh Miklós miniszterelnöknek adott szót.- Szeretnék felelős magyarázatot adni önöknek arról, hogy mi vezette a kormányt a nagymarosi munkálatok felfüggesztéséről hozott döntésében - kezdte beszámolóját. - Sokan intettek arra, hogy ez itt nehéz perceket fog nekem okozni, és még további gondokat, s ugyanezzel bocsátottak utómra, amikor Prágába és Bécsbe indultam. Előrebocsátom: Adamec miniszterelnök és Vranitzky kancellár higgadtan fogadták döntésünket, és megértéssel hallgatták meg annak indoklását. A csehszlovák miniszterelnök kifejtette: a vízlépcsőbe ők már hatalmas összegeket ruháztok be, és érdekeltek annak felépítésében. Ugyanakkor készséget •mutatott arra, hogy a hennünk felmerült, újabban megjelenő aggályokat, kockázatokat közösen megvizsgáljuk, és ha nem veszünk figyelembe fontos tényezőket, vagy -ahogyan ő fogalmazott - hibákat •követünk el, akkor azokkal bátran szembe kell néznünk, és a következtetéseket közösen le kell vonnunk. A mérlegelésnél nem lesz más szempontjuk, mint a tárgyilagosság és az ésszerűség. Készek minden vizsgálatban részt venni, s a megoldást velünk közösen keresni, hiszen a terv is közös volt, s közös a felelősségünk a jövőért is. Megállapodtunk abban, hogy a két miniszterelnök-helyettes a lehető legrövidebb időn belül meghatározza a felfüggesztés ideje alatt elvégzendő feladatokat. A vizsgálatok, elemzések eredményéből vonjuk le a következtetéseket, határozzuk meg a tennivalókat. Nyilván ennek alapján lehet majd meghatározni, hogy a döntés milyen következményekkel jár az osztrák cégekkel kötött magánjogi szerződésekből fakadó kötelezettségekre. Ausztriával ugyanis szerződéseink nem kormányszintűek. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a két kormánynak az ügyben nincs megbeszélni- és tennivalója. Mint tudják, közvetlenül prágai látogatásom után tárgyaltam a kérdésről Vranitzky kancellárral. Őszintén mondóm, nagy támaszt jelent, hogy Ausztria kancellárja ezt a problémát is a két országot egyre szorosabban összekötő baráti kapcsolatok alapján, annak szellemében kezeli. A kancellár úr értésemre adta: nekik is megvannak a világos érdekeik, melyekről jótékonysági alapon nem fognak lemondani. De biztosak lehetünk abban, hogy nem élezni, hanem megoldani akarják a gondokat, és a kölcsönösen elfogadható kiút keresésében nem fognak mesterséges nehézségeket támasztani. Tudják, hogy nehéz helyzetben vagyunk, s ezt nem hagyják figyelmen kívül. A végső megoldás iránt tehát mind a csehszlovák, mind az osztrák fél nyitott. . — Mint legutóbbi parlamenti beszédemben szóltam róla, a vízlépcső nagy tehertétele az országnak, a gazdaságnak, a környezetnek, a politikai •közhangulatnak, a politikai intézményeknek egyaránt. Ebben sűrűsödik az átalakulóban levő magyar társadalom szinte minden ellentmondása. Súlyos realitás és jelkép egyidejűleg, úgy birkózunk vele, mint egy mesebeli szörnnyel a szegényember legkisebb fia. Azzal a különbséggel, hogy idősebb fivéreink — lehet, hogy kellő hit és meggyőződés híján, lehet, hogy a maguk teremtette magányosságuk miatt —, erőtlennek érezve magukat, meg sem kísérelték felvenni a küzdelmet. Én felveszem. És hiszem, hogy nem leszek magányos. Mert ami ellen harcolni akarok, az nem egy objektum. Az ellenfél egy döntési mechanizmus, egy, a nép helyett mindent eldöntő elit szemlélet, egy politikai hatalmi struktúra, a tévedhetetlenség mítosza. Mindez ellen ma sokan készek sorompóba állni. A harc ma még ingoványos terepen, és gyakran tisztázatlan eszközökkel folyik. S a legnagyobb baj, hogy ozok, akiknek össze kellene fogniuk, nem a gigászt, hanem egymást akarják legyőzni. Az Országgyűlés több mint tíz évvel a szerződés megkötése után fogja Pkozott először ezzel a problémával, s akkor is csak azért avatták be, hogy tájékoztatást kapjon a munkákról. A Parlament az utóbbi években azonban mór nem érte lse azzal, hogy a formális szavazógép szerepére korlátozzák. Felelősen kívánt ezzel az üggyel is foglalkozni, s ezt meg is tette. Az elérhetővé tett információk alapján, az akkori ismereték és információk szerint a demokrácia tanulási folyamatának néhány buktatóján átbotladozva, szigorú •követelményeket fogalmazott meg a kormánynak a folytatás feltételeként. — Talán nem kell bizonygatnom, hogy a kormány vezetőjeként eltökélt szándékom az emberi környezet, a természet védelmének határozott előresorolása a döntési szempontok között — folytatta Németh Miklós, ma'jd kijelentette: — A rövid távú nemzet- gazdasági érdekek oltárán nem áldozhatjuk fel közös jövőnket. A kormány a 'parloment által megszabott feltételeket nem tehernek, hanem hasznos segítségnek tekintette, és elemi kötelességének tartotta, hogy a mű építése során azoknak érvényt szerezzen. — A jelenlegi stádiumban az ökológiai vészhelyzet nem zárható ki. Ezért ismételten át a'kariuk tekinteni egyrészt a monitoring rendszer kiépítésének határidejét, az egész rendszer üzembe állításának kérdéseit. Másrészt a szennyvíztisztító program megvalósító, sót, a program tartalma bővítésének szükségességét. S végül tisztábban akarunk látni a csúcsrajáratás ökológiai következményeinek modellezését illetően is. Mit tett a kormány A parlament múlt év őszi határozata óta a kormány több alkalommal foglalkozott a vízilépcső ügyével. Az elmúlt hónapokban a beruházás gazdasági, pénzügyi kérdéseit is újból megvizsgáltuk. Megállapítottuk: a számok igen nagy bizonytalanságokat tükröznek, korábban szilárdnak hitt kalkulációk alól kicsúszott a talaj. Kormányzati szervektől is. kaptunk olyan számításokot, mely szerint a beruházás valódi költsége - és nemcsak az •infláció miatt - jóval nagyobb lehet annál, mint amiről' eredetileg szó volt. S ebben még nincsenek benne azok a pótlólagos ráfordítások, amelyek az Országgyűlés által is előírt, mellőzhetetlen környezetvédelmi célú beruházásokhoz kellenek. Még egy szempont a . sok •közül: legalább két évtizede minden programban, határozatban, tervben benne volt és van, hogy csökkenteni kell a gazdaság működőképességének energiaigényességét, növelni a feldolgozóipar, és csökkenteni az alapanyag- és energiaszektor beruházásainak részarányát. Ugyanennyi ideje,. hogy pont az ellenkezője történik. Ki kell végre törni ebből a bűvös körből! Gondolom ezek alapján megértik: a kormány nem tehetett mást, mint felfüggesztette a nagymarosi munkálatokat. Ha nem teszi, hallgatólagos jóváhagyásával veszik semmibe a parlament által megfogalmazott követelményeket, átlépik a visszafordíthatatlanság határát, és kényszer- helyzetbe hoznak elvileg független döntéshozókat: az Országgyűlést, a kormányt és egy kételyektől gyötört népet — mondotta a kormány elnöke. Ezután a kormány május 13-i döntésével kapcsolatban cáfolta, hogy a testületnek eleve eldöntött álláspontja lett volna e kérdésiben. Mint mondotta, az ülés 7—8 órán át tartott, és a vitában jutott a kormány arra az álláspontra, hogy felfüggeszti a nagymaro. si munkálatokat. Ezért nem tájékoztathatta az akkori ülésszakon az Országgyűlést. — A kormány csak bizonyosságot akar, szilárd talajt érezvén mind a saját lába, mind a nagymarosi gát alatt. És nem engedi meg, hogy e szándékának tisztességét bárki, különösen saját minisztériumának magas rangú tisztség- viselői, a törvényhozók és a közvélemény előtt kétségbe vonják! Remélem, nekik sincs más érdekük, mint a kormánynak. Tudom, sokan helytelenítik a kormány döntését. Az ő köreikből hallom, hogy a kormány ezzel cserben hagyta mindazokat, akik múlt év októberében a munka folytatása mellett szavaztak, vagy azt más módon támogatták. Akkor én is a folytatás mellett szavaztam I És most csöppet sem vagyok zavarban. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a vízlépcső eredeti koncepció szerinti megépítésével nem követünk-e el megbocsáthatatlan hibát a jövő nemzedékével szemben. — Olyan döntésre van szükség — mutatott rá —, amely világossá teszi, hogy a nemzet egészét érintő ügyekben az állam törvényhozó és t/égrehojtó hatalma szuverén módon, valamennyi jelentős tényező figyelembe vételével mindent megtesz a lehetséges legjobb döntés érdekében. A kormányfő utalt arra: évtizedekig szilárd volt a hit, hogv a szocialista társadalom eredményességét grandiózus építkezésekkel kell elsősorban bizonyítani. Ezek a vállalkozások^ többnyire kudarccal végződtek. Ezért most a vízlépcső ügye a nehézipari fejlesztésék vagy az eocénprogram terheit is a hátán hordozza. Németh Miklós azt a tapasztalatát is megfogalmazta, hogy e korábbi döntési metó dús évtizedeken keresztül hátrasorolt vagy elhagyott olyan tennivalókat, amelyek elmaradása semmiképpen sem igazolható, ezt jelzi például infrastruktúránk állapota. Meghaladásra ítélt .társadalmi modellünk egyik széles körűen elismert hibája, hogy szakmai kérdésék eldöntésében is a politika játszott döntő szerepet. A vizlépcsőből is azért lett politikai ügy, mert a létrejöttében a szükségesnél nagyobb szerepet játszott a politika. — A kormány, amikor a munkálatok felfüggesztéséről döntött, meggyőződése szerint az önök szándékét követte. — A szakmai újragondolás példát adhat talán egész társadalmunknak. Én úgy élem meg, hogy a politika túlzott szerepvállalása nemcsak a meghaladásra ítélt társadalmi modellünkre volt jellemző, hanem átjárja mai valóságunkat is. A reggeli ébredés utáni első híradásból a napzártáig túlpolitizált a mai valóság. Meggyőződésem, hogy a politikai intézmény- rendszer és gondolkodási mód kikerülhetetlenül szükséges demokratizálása és reformja meg kell hogy szüntesse a politika egészségtelen túlsúlyát a társadalom életén belül. Felfogásom szerint a politikai intézményrendszer reformjának együtt kell járnia a gazdaság, a kultúra, a tudomány felértékelődésével, valódi önállóságuk megteremtésével. A politikai gyakorlatnak szolgálnia és nem uralnia kell ezeket a létfontosságú társadalmi funkciókat. Az a követelmény, hogy a magyar politika legyen kiszámítható és bizalomra okot adó, mindenekelőtt azzal érhető el, hogy a jövő társadalmi modellje felé tett lépésként csökkentjük a politika-túlsúlyos állapotot, segítve a gazdaság, a szakemberek, a tudomány teljes jogú társadalmi funkcióinak kibontakozását.- Ennek az állapotnak az elérése érdekében a legerőteljesebben kell fellépnünk az összeesküvő taktika politikai módszere ellen. Az ellen a módszer ellen, amely az érdemi, szakmai és demokratikus viták mellőzésével hoz döntéseket és azokat keresztülhajtja. Ezzel a taktikával az egyes ügyek bonyolultságát tükröző viták és dialógusok helyett arra kényszerítik az embereket, hogy álláspontok mellett, aztán mind gyakrabban az egyes álláspontokat képviselő személyek mellett álljanak ki, vagy álljanak éppen velük szembe. E taktika kirekeszti az emberek döntő többségét életük önálló formálásából. A magyar nép* nyelv ezért hívta hosszú időn keresztül a politikát „úri huncutságnak". Valami olyasminek, amit nehéz átlátni és elfogadni, de egy biztos: a szegény ember rosszul jár. Az elmúlt négy évtized nem tudta megtörni a sok százéves tapasztalatot. Most nehéz, új útra kell lépnünk, olyan útra, ami még nincs megépítve. Ezt a munkát a politikusok és a jól képzett szakemberek csak népünk döntő többségét megnyerve végezhetik sikerrel. A kormány elnöke végezetül hangsúlyozta: a felfüggesztésről május 13-ón ho zott határozatában a kormán természetesen csak a Nagt marossal összefüggő munkt latokra vonatkozóan kér hogy a parlament múlt é októberi határozatának 1. pontja végrehajtása alól az újabb döntésiq adjon felmentést. A Felső-Duna-szakaszon az építési munkák folytatódnak. De a részletes üzemeltetési tervről az ökológiai érj dekek feltétlen biztosításával még e vonatkozásban is a csehszlovák féllel meg kell állapodni. Kérte az ország- gyűlést, hogy a kormány nevében elmondott tájékoztatót vegye tudomásul, és a beterjesztett határozati javaslatot fogadja el. A tájékoztatóhoz hozzászóltak: Szentágothai János akadémikus (országos lista), Bánáti Gézáné (Pest m., 21. vk.), Südi Bertalan (Bács-Kiskun m.,‘ 12. vk.), Balogh László (Pest m., 29. vk.), Tözsér Gáspár (Nógrád m., 4. vk.), Kőrös Gáspár (Bács-Kiskun m., 4. vk.), Bubla Gyula (Budapest, 3. vk.), Tóth Istvánná (Bács-^ Kiskun m., 11. vk.), May el Bertalan (Vas m., 5. vk.), Balogh László (Békés m., 14. vk.), Berdár Béla (Pest m„ 25. vk.), Peják Emil (Budapest, 56. vk.)Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter soron kívül kért szót a vitában, s felszólalásában a legkategorikusabban visszautasította a személyét értvá-; dakat, amelyek szerint a nagymarosi építkezésről szóló korábbi előterjesztéseivel félrevezette a képviselőket. A lemondását követelő ' képviselői felszólalásra reagálva elmondta, hog a mai közállapotokban nagyon sok felelős vezető mérlegeli, meddig vállaljon közfunkciót. Felszólalt még: Bognár József akadémikus (országos lista). Mivel több képviselő nem jelentkezett hozzászólásra, ezért az elnöklő Jakab Róbertné lezárta a vitát. (Folytatás a 3. oldalon)
