Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)

1989-06-16 / 164. szám

1989. június 16., péntek Dunántúli napló 3 Grósz Károly beszéde a Paksi Atomerőműben (Folytatás az 1. oldalról) hogy tanuljunk belőle, de ne rágódjunk tovább a tegnapon. — Eredményesen csak akikor dolgozhatunk, ha hiszünk ön­magunkban. Hinnünk kell ab­ban, hogy a nép képes új eszmék, új gondoltatok befogü- dására. Nem igaz, hogy kon­zervatív, hogy nem akarja az újat, s hogy az új csők egy kis létszámú elit alkotása lehet. Hinni kell abban, hogy van az országban olyan politikai erő, mindenekelőtt a Magyar Szocialista Munkáspárt, amely képes .megújulni és körben az országot a fejlődés új pályá­jára irányítani. S hinni kell abban is, hogy van lehetősé­günk új távlatokat feltárni, tartalékokat felszabadítani, a válságon túljutni és ^népünk alkotóképességét kiaknázni. — Olyan társadalmat aka­runk, amely szocialista, tehát humánus, igazságra törő, az emberi méltóságot tiszteletben tartja és autonóm emberi kö­zösségekre épít, amelyben ér­vényesül az egyén felelőssége, a társadalmi ellenőrzés. Ve­gyes tulajdonú gazdaságot akarunk, amelyben helye van a klasszikus magántulajdonnak és az életképes közösségi tu­lajdonnak egyaránt. — Nyugodtan állíthatjuk: el­indultunk ezen az úton. Többet telítünk az elmúlt egy évben, mint korábban talán tíz esz­tendő alatt. Nem az önteltség mondatja ezt velem, hanem az a felismerés, hogy a közö­sen elért teljesítményt nincs jogunk lebecsülni. Jó úton ha­ladunk, még ha bukdácsolunk is. Kérem pártom nevében: tá­mogassák tehát ezt az utat, támogassák ezt a programot - mondotta befejezésül az atomerőmű kitüntetési ünnep­ségén Grósz Károly. Ölest tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról) A Minisztertanács Deák Gá­bort, az AISH elnökét érdemei elismerése mellett tisztségéből, Marosán György miniszterhe­lyettest, a Minisztertanács saj­tóirodájának vezetőjét érdemei elismerése mellett saját kéré­sére, dr. Pongrácz Antalt, az Al$H általános e In öik helyette­sét érdemei elismerése mellett, dr. Aján Tamást, Klárikné Cser Erzsébetet, Tibor Tamást, az AlSH elnökhelyetteseit érde­keik elismerése mellett; to- vábbá Sarkadi Nagy Barnát, °z Állami Egyházügyi Hivatal °halános elnökhelyettesét és Sugár Pétert, a hivatal elnök- helyettesét érdemeik elismerése kellett július 1-}ei hatállyal; patkó András pénzügyminisz­ter-,helyettest érdemei elismeré­se mellett július 31 -i hatállyal ‘elmenti. A Minisztertanács dr. Man- hercz Károlyt június 15-i ha­tállyal művelődési miniszter- helyettessé; Auth Henriket és Peiniger Pétert július 1-jei ha - tállal ipari miniszterhelyettes- ie'' dr. Tömpe Istvánt augusz- hzs 1-jei hatállyal pénzügymi- kszter-helyettessé kinevezte. A kormány csütörtöki ülésén rektori felmentésékről, megöl­ésekről és egyetemi tanári ki- eeverésékről is határozott. A személyi kérdések zárá­saként a szóvivő beszámolt Qrról, hogy jó néhány most fel - kentett vezető, kormányzati ,'sztségviselő ezúttal nem új akciójában nem kezdi meg fonnál tevékenységét, honem ,°l hónapra — a korábbiak­at1 hasonló anyagi feltételek ?z°tt - a kormány rendelke­zi állományába kerül. A ^térségietek, a személyi kva- 'tások, ismeretek alapján, ,2®kélyre szólóan különféle padotokat kaphatnak. Ez az I forma is jelzi a személy­ül' munka új törekvéseit, ^ndékoit. Nagygyűlés az 1956-os mártírok emlékére (Folytatás az 1. oldalról) tűkben. Ezt a konfliktust már az antik görög tragédiák is ■megidézték: Antigoné a királyi tiltás ellenére is eltemette meggyilkolt fivérét. Most, év­ezredek múltán ez a viharvert kis nép, itt a Kárpátok ölelé­sében, újkori Antigoné mód­ján megadja a vég tisztességet a maga mártírjainák, akiket a HATALOM Kreónjai nem engedték becsülettel elhantolni 'hosszú évtizedeken keresztül. — Péntekén fél 1-kor az egész Magyarországon egy percre meg fog állni az élet, csak a templomok harangjai zúgnak majd: ebben a perc­ben minden igaz magyar em­ber szánja azt a hatvan má­sodpercet mártírjaink emléké­nek. Legyen a június 16-i nap orszáqszerte a nemzeti gyász­hoz Ülő, méltóságteljes és ko­mor ünnep. Nincs itt helye most a politikai vetélkedésnek, a tüntetésnek és demonstrá­ciónak. Csak a méltóságnak van helye, mert a nagy gyász mindig fölemelő, és nagy el­határozásokra ösztönöz: fo­gadják meg itt pécsi polgár­társaim, hogy többé nem lesznék temetetlen halottaink. Olyan új Magyarországot építsünk, ahol nem kell né­hány évtized értként össznépi bűnbánatot tartani meggyilkolt nagyjaink porladó hamvai fö­lött. Szűnjön meg végre a megtorlások és az ellenmeg­torlások ördögi szövevénye, és a kimondott igaz szónak ne a bitó legyen a jutalma. Dr. Bőgner Miklós tisztel­gése után az egyházak — az evangélikus, a református, a görög és római katolikus egy­házak - képviselőinek gyász­beszédei következtek, közben- közben a Nevelők Háza és a pécsi székesegyház Bárdos­kórusa énekszámai hangzottak el. Az egyházi személyiségek is a nemzeti megbékélés hite és szükségessége mellett száll­tak síkra, óva a múlt lidér- ceinek, a régi idők visszaté­résének, a visszarendeződés­nek veszélyeitől. Vessük le a sértődöttséget, megbékélten keressük az emberi mát és jövőt. Június 16-a legyen a megbocsátás napja, az indu­latok fölkorbácsolása ugyanis újabb nemzeti tragédiához ve­zetne. A magyar népnek most higgadtságra, nyugalomra és összefogásra van szüksége. A nagygyűlés résztvevői ez­után hangosan imát mondtak, a Mi Atyánkat, majd harang­zúgás közepette egyperces néma vigyázállásban tiszteleg­tek a mártírok emléke előtt. A Dóm téren lezajlott meg­mozdulás a Himnusz eléneklé- sével fejeződött be. Miklósvóri Zoltán ÓRA A NAGYVILÁGBAN Halálos ítéletek Kínában Egy sanghaji bíróság, a kí­nai diákmegmozdulások leve­rése után először, halálra ítélt hó rom tüntetőt — jelentette a sanghaji rádió. A helyi zavar- gások három résztvevője ellen gyújtogatás és a biztonsági erőik tagjainak bántalmazása volt a vád. Amint annak idején jelen­tettük, Sanghajban, a vasút­állomás közelében hat tün­tetőt halálra gázolt egy vonat, amikor barikádot készültek emelni. A feldühödött tömeg felgyújtotta a vonatot és meg­sebesítette a megfékezésükre kivezényelt belbiztonsági erők 21 tisztjét. A pekingi lapok és a tele­vízió csütörtöki jelentése sze­rint a megmozdulások újabb 91 résztvevőjét tartóztatták le; a letartóztatottak között van a Független Munkásszövetség nevű szervezet vezetője és egy nan'kingi diákvezető. Ezzel — h í rüg ynölks égek egybehangzó jelentései szerint - több mint ezerre emelkedett a bebörtön. zöttek száma. Mitterrand Walesával találkozott Sűrű programot bonyolított le csütörtökön a szerda óta Lengyelországban tartózkodó Francois Mitterrand francia köztársasági elnök. Reggel is­mét tárgyalt Wojciech Jaru- zelskivel, a lengyel államta­nács elnökével, majd varsói szálláshelyén villásreggelit adott Rakowski kormányfő tisz­teletére. Mipdkét megbeszélé­sen a gazdasági kapcsolatok fejlesztése állt a középpont­ban. Mitterrand később város­nézésen vett részt, majd Gdanskba utazott, ahol Lech Walesával és munkatársaival találkozott. VARSÓ: A Szovjetunió — csapatcsökkentési program­jának megfelelően — csü­törtökön megkezdte Lengyelor­szágban állomásozó csapatai­nak részleges kivonósót. A lengyel PAP hírügynökség je­lentése szerint egy szállító zászlóaljat vontak ki az or­szág délnyugati részén fekvő Swidnica városából.-í- SZIDON: Tizenhárom ha­vi fogság után csütörtökön délben Szidonban elrablói sza­badon engedték lan Cools belga orvost. Az emberrablást a magát az Igazság Katonái­nak nevező csoport vállalta magára. Gorbacsov befejezte NSZK-beli látogatását DORTMUND; Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke NSZK-beli látogatásának utolsó napján, a Ruhr-vidéki ipari központba utazott, ahol (ké­pünk) acélgyári munkásokkal beszélget a Hoesch müvekben. (Folytatás az 1. oldalról) tőinek közös politikai nyilat­kozatát. Kiváltképp hangsú­lyozta azt a körülményt, hogy a Szovjetunió és az NSZK jó­szomszédi kapcsolatai senkit nem fenyegetnek, semmikép­pen sem érintik a különböző szövetségekhez való tartozást. A szovjet vezető kiemelte bonni tárgyalásainak őszinte és mélyreható jellegét és hangoztatta, hogy a látogatás új szintre emelte a személyes kapcsolatokat Kohl kancel­lárral. Természetesen marad­tak kérdések, amelyekben nem találtunk megoldást, de meg­állapodtunk abban, hogy min­den ilyen problémáról folytat­juk a párbeszédet és széles körű, rendszeres érintkezést fogunk fenntartani minden szinten - mondotta. A sajtóértekezlet után a po­litikai program lezárásaképpen Weizsäcker szövetségi elnök búcsúztatta a vendéget. A szovjet államfő hivatalos lá­togatásra hívta meg Wei- zsöckert, aki hangoztatta, hogy a látogatás emberi és politikai értelemben egyaránt haladást hozott, növelte a kölcsönös vonzalmat és bi­zalmat. Gorbacsov ezután a „vil­lámvonaton" az Intercity experimentalon a Ruhr-vidéki Dortmundba utazott Johannes Rau észak-rajna-vesztfóliai mi­niszterelnök kíséretében. A szovjet vendég délután a Hoesch Acélművek gyár­egységében csaknem tízezer munkás és számos ismert poli­tikus — Hans-Jochen Vogel, az SPD elnöke, Willy Brandt, a Szocialista Internacionálé elnöke és Helmut Schmidt volt kancellár és mások — előtt mondott beszédet. Ebben hi­tet tett a szocializmus, a de­mokrácia és a szabadság el­vei mellett. Kijelentette, hogy a Szovjetunió nem kíván le­mondani a szocializmusról, de újra fel akarja fedezni annak emberi léptékét, humánus erejét. A bonni kormány szóvivője Kohl kancellár összegzését is­mertetve úgy értékelte a lá­togatást, hogy az új bizalmi viszonyt teremtett a két or­szág között és kiszélesítette a személyi kapcsolatokat is. A „PIRAMIS" ÉPÍTŐ ÉS TATAROZÓ GMK JÓ KERESETI LEHETŐSÉGGEL FELVESZ: — kőműves szakmunkásokat, — ács szakmunkásokat, — asztalos szakmunkásokat, — faipari gépek kezelésiben jártas asztalos betanított munkásokat, — építőipari segédmunkásokat. JELENTKEZNI: PÉCS, MEGYERI ÖT 3. 301 Nem több: egyetlen főhaj­tás e nap. Erőmerítés a holnaphoz. Mert, bár hangzatos sza­vak, elfogadható és hihető szándéknyilatkozatok érkez­hetnek a világ bármely pont­járól, a megoldás egyetlen­egy helyes útját magunkból kell kigyötörni, s figyelve szeizmográf-környezetünkre; okoson cselekedni. Új történelemkönyvet írva, elfogadni a tényt, hogy har- mincegynéhány évvel ezelőtt a magukat szocialista orszá­goknak nevezett nogy közös­ség - még Kína is idetarto­zó volt akkoriban - hallani akarta az ítéleteket. A sztá­lini felépítmény hatalmi po­zícióban villogó vezető-pró­féták számára túl nagy volt a tét. A reform. S e tét miatt, rettegve a demokrati­zálást kiváltó erők bacilu- saitól — házon belül is — rit­kán tetten érhető egységben lépkedtek. Fölbótorodva at­tól, hogy a nemzetközi po­rondon az enyhülésre voksoló nagyhatalmak is könnyedén átsiklottak a magyarországi események fölött. Ma is kí­nos momentum ez a demok­rácia bajnokaként emlegetett Nyugat — és nyugati admi­nisztráció számára. Ez utób­bit megerősíteni látszik az az erőtlen cirkuszi mutatvány, amit az ENSZ, a naqyhatal- imok kulisszák mögötti celeb- rálása mellett eljátszott „ma­gyar kérdés", „magyar ügy” elmén - jó pár éven ót. Az idő vagy megszépítve, vagy vulkánszerű gyűlölet- lavinába ágyazva eltünteti a valóságot. összemossa az események láncolatát. Nincs ez másképpen 1956-ot ille­tően sem. Mert bár látha­tunk némi bölcs kiegyezésre való törekvést az eseménye­ket követő hónapokban, va­lamiféle deáki-aondolatme- netet, a Magyar Távirati Iro­da 1958 júniusi közleménye ■már világossá teszi, hogy a reál politikát nem elég csak óhajtani. Külső nyomásnak engedve a hazai, visszaren­deződést kívánó erők meg­gyorsították a leszámolás me­netét, s példás ítéletekkel figyelmeztettek: a mauzó­leum mögül még mindig üzenget a generalisszimusz, s tompán szálló szavai eljut­nak a címzettekhez. Hiába őrzik rjazani kiskatonák. S közzététetett visszavonha­tatlanul: „Az igazságügyi ha­tóságok befejezték az eljá­rást ama személyek vezető csoportja ügyében, akik 1956. október 23-án az im­perialisták aktiv közreműkö­désével ellenforradalmi fegy­veres lázadást robbantottak ki a Magyar Népköztársaság törvényes rendje megdönté­sére." Kommunisták ítéltek halál­ra kommunistákat. Nem vagyok történész: s csak mint a történelemre, s az azt mozgató politikára ki­váncsi érdeklődő próbálok eligazodni többször is átmo­sott ogytekervényekke! távo­labbi és közelebbi múltunk útvesztőiben. Igazságokat és relativitásukat mérlegre téve. Látva és tudva, hogy a tra­gikus sorsú miniszterelnök, a demokratikus szocializmus eszméjét, a többpártrendszer­ben való gondolkodást, az oly színes palettán működő társadalom érdekviszonyait fölvállalva hitte, hogy a tu­lajdonviszonyok sokszínűségé­ben az egyéni és a csopor­tos érdekek összhangja meg­teremthető. Hogy Magyaror­szág jövőjéről itt és helyben kell és lehet dönteni. Látva és tudva, hogy voltak társai, megannyi követő közvetlen környezetében és környezeté­hez nem tartozóan. Hogy a gondolat nemcsak az ellen­zék zászlóira írva, hanem az MSZMP reformerői számára is szentenciaként őrződött meg. s e búvópatak ma lé­nyegében össznemzeti aka­ratként tör a felszínre. A mában megbékélők és a holnapban gondolkodók számára - hiszem, hogy lát­ható többségről van szó - nem lehet vita a tennivalók köre. A nemzeti gyász és megbékélés napján, most, ormikor 1956 áldozataira em­lékezünk és reíormkommu- nistákat temetünk, a kopor­sóik mellett a végtisztesség rótta kötelesség jegyében a nemzet kézfogását óhajtjuk. Tudva, hogy minden bari­kádnak két oldala van, el­fogadva azt, hogy mindkét oldal áldozatai egy olyan politikai érára figyelmeztet­nek, amelyben a jgg és a becsület filléres árucikk; bóvli az emberélet. 301-es parcella. A politikai megújulás felé vezető út startköve, mely egyben vágyaink szerint vég"- érvényesen lezárhat egy kor­szakot Innen kell a nemze­tet a haladás útján araszol- gatva európaivá tenni, elhá­rítva a ránk leselkedő ka­tasztrófát, vég'qvinni azt a nagyszerű ki érletet, mely megadatott a XX. század végére tekintő magyarság számára. Mindez természete­sen nemcsak szándék dolga. Az akaraté. Amely éppen a ■héten ültette közös asztal ■köré a gazdasági-társadalmi gyötrődéseink kiizzadta poli­tikai erőket: a reformgondo­latot újra elfogadó, hatalmi pocizióban lévő MSZMP-t és a különböző társadalmi szer­vezetek önmaguk független­ségét kívánó képviselőit. A három szándéknyilatkozat kö­zös vonásait keresi ma min­den, szőkébb és tágabb kör­nyezetéért aggódó ember. A kölcsönös és józan kompro­misszumokat a szembenállás helyett, amely — s ez előre megjósolható — nem vezet sehova, illetve, ha vezet, is­mét lemoshatatlan bélyege­ket ütve végérvényesen kita­szíthat bennünket Európából. Ne feledjük tehát, bár egyetlen főhajtás e nap; erőmerítés a holnaphoz. A tennivalókhoz. Mert ha a múlt felelőssé­gében nem is tudunk egy­aránt osztozni, a jövő for­málásának privilégiumát sen­ki sem sajátíthatja ki, amint ■ahogy senki sem állhat fél­re sem. A kívülálló szemlélő­désre nincs erkölcsi alap. Sorstársi közösséget kell vál­lalnunk, ma és most. Magyarországért. Kozma Ferenc 7«0 m- alapterületű üzlethelyiségünket, bármilyen célú hasznosításra, használati díj térítésével átadnánk. JEUGE: „Pécs-Nyugat Mecsek", Hunyadi úti hirdetőbe.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents