Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)

1989-06-13 / 161. szám

1989. június 13., kedd Dunäntmt napló 3 Szaktanfolyamok Munkaerő­piaci képzés Baranyában Élénkül a munkaerőpiac. A foglalkoztatottság statikus ha­gyományát felváltják a napi változások. Nap nem múlik el kisebb- nagyobb létszámleépítés beje­lentése nélkül (Bányászati Ak­namélyítő V. mecseki körzetve­zetősége: 80 fő, Mecseki Szén­bányák villamos üzem: 33 fő, Pannonvin Borgazdasági Kom­binát (másodszor): 43 fő, Bá­tyi Költségvetési üzem: 5 fő, Geodéziai Vállalat: 4 fő stb.). A Baranya Megyei Tanács }/■ 6, munkaügyi szolgáltató iro­dánál ebben az évben közel ezren jelentkeztek munkanél­küli segélyért, s jelenleg 300 fő részesül jogosultan állami „szubvencióban". Ezek túlnyo­mó többsége szakképzetlen. Számukat növeli az általános iskola és a gimnázium után tovább nem tanulók, valamint a tanulásból lemorzsolódók tá­bora - 'ugyanakkor a szak­képzettekre változatlanul nagy az igény. A foglalkoztatáspolitika esz­közrendszerén belül (új mun­kahelyek létrehívása, munka­nélküli segély, újrakezdési tá­mogatás stb.) a Baranya Me­gyei Tanács V. B. munkaügyi szolgáltató iroda a pályakezdő fiatalok részére különböző tan­folyamot szervez, szakképzetle­nek és szakképzetten elhelyez­kedni nem tudóknak ingyene­den, munkáltatói és egyéb be­iskolázottaknak pedig kedvez- mvényesen. Az iroda szükség szerint gondoskodik a végzet­tek elhelyezéséről - esetleg már a képzéssel egyidőben is. Szervezés alatt álló tanfo­lyamok: Középfokú anyag- és árufor­galmi, társadalombiztosítási ügyintéző, textil- és ruhaipari varrómunkás, számítógép-fel­használói, számítógép-kezelői, titkárnő-továbbképző, bérelszá­molási ismeretek, valutapénz­táros, bankügyvitel, gépitó, mű­szaki rajzoló, nyomdaipari gép­mester, kőműves, ács-állvá­nyozó. A képzéssel kapcsolatban bővebb felvilágosítást ad szó­ban, telefonon vagy írásban a 'Baranya Megyei Tanács V. B. munkaügyi szolgáltató iroda, Pécs, Széchenyi tér 9. Telefon: 13-721 vagy 11-622. Képzés értelemszerűen csak elegendő résztvevő esetén in­dul, azonban néhány fő jelent­kezését Is segítjük egyéb lehe­tőségekkel. Jelentkezni az egész megye területéről lehet. A neuelöintezetek uálaöga Családias nevelés - szülő nélkül Az állami gondoskodásra szorulók száma évről évre emel­kedik. Helyzetük a társadalomba való beilleszkedés során majdnem kilátástalan. Képtelenek tartós kapcsolatokat terem­teni, ügyeiket intézni. A nagylétszámú gyermek- és ifjúságvé­delmi intézmények a jelenlegi felépítésükben, működési rend­szerükben ennek megtanítására alkalmatlanok. Vadas Gyula Pécsett dolgo­zik, családgondozó, évek óta foglalkoztatja az intézeti gyer­mekek helyzete: — 1986-ban a Magyar Lajos Gyermekotthon felkért arra, hogy dolgozzam ki intézetük­ben a családias nevelési rend­szer lehetőségeit — mondja Vadas Gyula. — Szívesen vál­lalkoztam rá, mert a jövőt ebben látom. Meg kell szün­tetni a mai bürokratikus if­júságvédelmi rendszert, ebben nem a családokkal és a gye­rekekkel tartják a kapcsola­tot, hanem akták jönnek men­nek a gyámügytől, a GYIVI-n át, a nevelőotthonokig. Szemé­lyes kapcsolatot nögyon nehe­zen lehet kialakítani. 1988-bön meghívást koptom Hessenbe, a tartomány Népjóléti Szövet­ségétől, hogy a helyszínen tanulmányozhassam az NSZK- ban működő gyermek- és ifjú­ságvédelmi hálózat munkáját. Ott a családi házas ifjúsági otthonok rendszerét építették ki. Ennek lényege, hogy csa­ládokból kiemelt, vagy árva gyerekek családi házakban laknák, ott nyolc-kilenc gye­rekkel nevelők foglalkoznak. A caládi házban lakók élete ugyanolyan, mint a hétközna­pi családoké: a munkamegosz­tástól kezdve egészen az ügyek közös intézéséig. Amikor kikerülnek az életbe, képesek a saját lábukon megállni. Magyarorszáqon a gyermek- és ifjúságvédelmi struktúra életidegen, személyiséget és egyéniséget figyelmen kívül hagyó. Képtelen a bekerülő gyerekeket az életre felkészí­teni. Még ma is jellemző, hogy reggel és este szemlét tarta­nák a szobákban. A gyerekek­nek nincs egy igazi szabad fél órájuk, mert azt is meg­tervezik helyettük. A család bar. ez elképzelhetetlen. A családi munkamegosztásban is mindenki életkorának megfe­lelően vállal részt. A nevelő­otthonokban több korosztály van egy csoportban. A na­gyobbak sokszor kihasználják a kicsiket, sőt nemegyszer olyan munkát bíznak rájuk, amit képtelenek elvégezni. Az állandó kudarc félelmet, ag­ressziót szül. A legnagyobb gond az, hogy a nevelőotthonba bekerülő gyerekek személyiségéről a nevelők semmit nem tudnak, ez aktákat ismerik, amelyek személytelenek, de hogy mi­lyet családi okok miatt kerül­tek intézetbe, milyen a pszi­chés háttértartományuk, azt mái nem. A Magyar Lajos Gyermekotthon felkérésére most dolgozza ki — a külföldi tapasztalatok felhasználásával - a családias gondozási és nevelési rendszert. A Magyar Lajos Gyermek- otthonban már kisebb lépése­ket tettek a családias neve­lési rendszer bevezetésére, például: három nevelőhöz tar­tozik 12 gyerek, így közvetle­nebb lehet a kapcsolat, jut idő a simogatósra is. Heten­te egyszer lehetőség van ar­ra is, hogy a gyerekek maguk főzzenek, tanulják a házi munkát. A körülmények ennek sem igazán felelnek meg, mert kicsi a konyha és ezért szűk a hely, nehezen férnek el a gyerekek. Elavult körülmények között nehéz új módszereket bevezetni. — A nevelőotthonban mór igyekszünk a gyerekeket a családi életre felkészíteni. Cé­lunk az is, hogy visszakerülje­nek a saját környezetükbe és ismét családban éljenek. Eb­ben segítenek a családgondo­zók, akik speciálisan képzett, mentálhigiénés szakemberek. Gondot jelent azonban, hogy miután ez 'a hálózat még nem fejlődött ki, nincsenek megfelelő tapasztalatok, néhe. zen tudják a családok gond- joit, problémáit felfedni. Ál­talánosságban elmondható, hogy sem az apák, sem az anyák előtt nincs megfelelő minta, ezért képtelenek szere­püket felvállalni, ami végül is a család széthullásához ve-' zet Európában, az északi orszá­gokban már húsz—horminc évvel ezelőtt kiépítették a kis- léts7Ómú nevelőotthonok háló­zatát. Itt nyolc—harminc gye­rek van együtt és nem 300 vagy esetleg még ennél is több, mint nálunk. Terápiás falvakot hívtak életre, ahol a hátrányos helyzetben é,ők lak­nak egy közösségben, így is Kivsdték a velük szemben meglévő előítéleteket. Az azo­nos gondokkal küszködő em- oe'ek nem ‘bélyegzik meg egymást. A mai nevelőotthoni rendszer épületei is már az előítéletek melegágya, rácsos ablakaivaf és vastag kőkerí­tésével. Innen csak menekülni lehet egy meghittebb kapcso­latba, vagy legalábbis annak a látszatába. Vadas Gyula Pécsett keresi annak a lehetőségét is, hogy legalább egy nevelőotthon he­lyett több családi házba he­lyezzék el a gyerekeket >a vá­ros különböző pontjain, de le- hetőleq közel a . központhoz. Ma eqy állami gondozott gye­rek havonta, több mint tizen­kétezer forintba kerül. Ha a mamut intézmények megszűn­nek, ezt jóval kevesebből le­hetne megoldani, mert keve­sebbe kerülne a víz, villany, cáz. A gyerekek is egy sok­kal melegebb légkörbe kerül­nének, nem éreznék annyira a társadalmon kívülállónak ma­gukat. Szabó Kornélia Nyílt levél a Dunántúli Naplóhoz Az Értelmiségi Klub május 11-i, a helyi tömegtájékoz­tató eszközökkel lefolytatott fórum kapcsán, a Dunántúli Napló képviselőinek szereplése és a Napló közelmúltjá­nak értékelése negatív benyomásokat keltett a klubtagok soraiban. Nem szeretnénk, ha ezt a sajtó munkatársai egy általános, nyílt politikai ellenszenv kifejeződésének tarta­nák. Tény, hogy a pécsi értelmiség szükségesnek vélné egy önálló városi napilap megindítását, de azt sem szeretné, hogy a patinás nevet viselő újsága konkurrenciaharc foly­tán, monopóliumának elvesztése után, méltatlan helyzetbe kerülne. Tudomásunkra jutott, hogy a lap alapvető változtatások előtt áll a közeljövőben. A klub támogatja a megújulási törekvéseket, de nyomatékosan hangot ad ama vélemé­nyének, hogy ez ne néhány ember személyes ügye legyen, hanem a • közvélemény legszélesebb rétegei hangjának figyelembevételével történjen. Ehhez kíván segítséget nyújtani az Értelmiségi Klub is, szem előtt tartva, hogy a megújulásról és a lap hovatartozásáról elsősorban a munkatársak illetékesek dönteni. A pécsi értelmiség, bár szeretné, ha a Dunántúli Napló független, vagy éppen koalíciós sajtó lenne, mindazonáltal nem óhajtja a szo­cialista mozgalomhoz fűződő szálakat erőszakkal eltépni. Azt azonban elengedhetetlennek tartjuk, hogy a lapgazdák végre tisztázzák, hogy az MSZMP melyik irányzatához akar­nak tartozni. (Ez esetben a klub politikai szemlélete egy­értelmű feleletet adna a megújulás tisztességes szándékait illetően.) Az Értelmiségi Klub elengedhetetlennek véli az ökonomista szemlélet elhamvasztását, a rossz értelemben vett „vidéki” — vármegyei szemlélet eltűnését, az időn­ként jelentkező bornirt önteltség száműzését. Kívánatos­nak tartjuk, hogy az újság súlyának megfelelő módon fog­lalkozzék e leendő hátrányos helyzetű térség valódi problémáival, a 'munkanélküliséggel, a szegénységgel, a bűnözéssel, a szaporodó korrupcióval, a környezetszeny- nyeződéssel, közművelődés reális helyzetével, a térség po­litikai mozgolódásaival, s helyt adva természetesen az el­lenvéleményeknek is. . Elengedhetetlennek tartjuk a szervezeti és személyi vál­toztatásokat is. A demokrácia alapigényével nehezen férne össze a főszerkesztő—igazgató poszt összevonása. Intő példának véljük a „Damaszkuszi úton" való törtetés követ­kezményét. Nem leszámolást, de becsületes elszámolást óhajtunk és feltétlenül szükséges a személyi konzekvenciá­kat is levonni. Véleményünket nem oktrojálni akarjuk, csupán azt szeretnénk, hogy a Dunántúli Naplónak is megadassák az a lehetőség, ami a Népszabadságnak, miszerint felelős vezetőiket maguk a munkatársak választ­ják szabad akaratukból, külső nyomás és beavatkozás nél­kül. Mindezek figyelembevételével a pécsi értelmiséget rep­rezentáló Pécs-baranyai Értelmiségi Klub kívánatosnak~ tartja a lap megújulását —, s amennyiben van rá igény, ebben támogatja is. Kelt: 1989. június 1-jén, az Értelmiségi Klub összejövete­lén, (150 igenlő szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül.) (Felhívásunkat a Dunántúli Naplón kívül elküldtük a ba­ranyai tömegtájékoztató eszközöknek, az MSZMP-nek, a tanácsnak, a Népfrontnak és az alternatív szervezetek­nek.) Pécs-baranyai Értelmiségi Klub, dr. Horváth Csaba, a klub elnöke (A szerkesztőség megjegyzése: érdeklődéssel fogadtuk az Értei* miségi Klub hozzánk intézett nyilt levelét, annak ellenére, hogy annak nem minden megái lapító sávot tudunk egyetérteni. Június 15-án, a Megyei Pártbizottság ülésén a napirendek között megvitatják o sajtópolitika időszerű megyei feladatait, mely a Dunántúli Napló további munkáját is érinti. Ezt követően 17-i, szombati számunkban kívánjuk megfogalmazni elképzeléseinket, terveinket a jövőt illetően, amely egyben válaszunkat is tartalmazza a hozzánk intézett nyilt levélre.)-------——— ---—----------------------—------------- . . ' " . ■'!■ : ---------------------­A Pécsi Hőerőmű keverő- jének tmk-lakatosai nemegy­szer szénporosabbak, mint az °knából kiszálló bányászok. Takács Lajos 24 éves lakatos- karbantartó, mégis ezt a nem kevés fizikai erőt kívánó, tisz­ta nak legkevésbé sem nevez­hető munkára cserélte az ere­deti foglalkozását és a koráb­bi munkahelyét. A központi­fűtés-szerelő szakmát tanulta és 1985-ig a PÉTÁV-nál dol- 9ozott. Ám a családalapítás 6lőtt álló fiatalember számó- ra a havi 1200 forint kere­seti plusz kivédhetetlen csáb­erő. Munkahelyváltoztatásra semmi más nem inspirálta, hacsak az nem, hogy édes- °nyja is vagy harminc éve •húr az erőmű dolgozója. A családi hagyomány tovább folytatódik a Takács család­hon, sőt bővült is azóta: ta- yoly nősült, s felesége is ide jött dolgozni. Az ifjú férj újból tanulásra odta a fejét: technikusi mi­nősítőre készül, amelynek a vizsgája az őszre esedékes. Ebben nincs semmi különös, főképpen ennél a vállalatnál, ahol a továbbtanulásra erős az ösztönzés. Takács Lajos tu­lajdonképpen nem is a maga­sabb beosztás közeli remé­nyében szeretne gépésztechni­kus lenni: a művezetők ma már javarészt felsőfokú vég­zettségűek a Pécsi Hőerőmű­nél. Egyszerűen az új ismere­tek, a szakmai tudás növelé­se motiválta a döntését. Ez ugyan sajnos nem általános, de mégiscsak természetesnek vehető, legalább is annak kel­lene lennie. Az azonban 1989 tavaszán korántsem tekinthető mindennaposnak, hogy Takács Lajos jelentkezett munkásőr­nek. Most, amikor annyi fóru­mon, annyi formában támad­ják ezt az önkéntes fegyve­res testületet, amikor létjogo­sultságát is megkérdőjelezik. — Ügy történt, hogy meg­kerestek a századtól: jó len­ne, ha a mi műhelyünkből ke­rülne ki egy fiatal munkásör. Lenne-e kedvem hozzá? Én egyébként is foglalkoztam a gondolattal. A tmk-ban az egyik munkatársam is " mun­kásőr, s édesapám is az volt 1964-től 1972-ig. S csak azért szerelt le, mert gerincsérülés­sel járó baleset érte a bányá­ban. Ö egyébként bányalaka­tos volt sérüléséig. Tőle elég sokat hallottam a testületről. Édesapám végül is nem biz­tatott, inkább meggondolásra intett: úgy döntsék a jelent­kezési szándékomról, hogy tel­jesen biztos legyek a dolgom­ban — meséli a széles vállú, sportos alakú fiatalember. A látszat nem is félrevezető: bir­kózott, cselgáncsozott, kézi­labdázott korábban. Takács Lajos úgy látszik biz­tos a dolgában: nem ingat­ták meg a munkásőrséget ért támadások. Amikor ezek kö­zül egynémelyiket elé soro­lom, csak ennyit válaszol rá:- Sok mindent lehet halla­ni erről a testületről. Én sze­retném kipróbálni. Egészen más lehet- belülről, mint ami­nek kívülről látszik. Annak idején, 1987-ben azért lép­tem be az MSZMP-be, mert úgy gondoltam, hogy mun­kámmal, ötleteimmel, vélemé­nyemmel segíteni tudok, hoz­zájárulhatok a megújuláshoz. Ugyanez a szándék vezérel cf munkásőrség esetében is. Kik végezzék ezt, ha nem a. fia­talok?- Sokan azt említik löl, hogy a munkásőrségnek a többpártrendszer keretei között nincs létjogosultsága, mi több, létezése képtelenség. — Nyilvánvaló, hogy vagy minden pártnak van fegyve­res testületé, vagy egyiknek se. Én azt tartom, hogy egyik­nek se legyen. A munkásőr­ség legyen az egész nemze­té, ne kötődjön egyetlen párt­hoz sem. Ez a nemzeti jelleg mutatkozzon meg a nevében is. Szerintem egy ilyen ön­kéntes fegyveres testületre szükség van a továbbiakban is a haza, a belső rend vé­delmére, a rendőrség munká­jának társadalmi támogatásá­ra, a polgári védelmi felada­tok ellátására - mondja erről. D. I. Egy munkásőrjelölt 1989-ből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents