Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)
1989-05-02 / 119. szám
1989. május 2., kedd Dunúntiiii napló 5 Külföldi vendégszereplésről tértek haza az elmúlt hét végén a Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola vegyeskarának diákjai: a Nagy Ernő karnagy vezette kórus észak-finnországi partnerének, az oulaineni Nuorisakuoro meghívására érkezett a kisvárosba és adott számos kncertet. A két együttes közötti barátság nem most kezdődött. A széchenyisták 1982-ben már jártak Oulainenben és látogatásukat a rákövetkező évben a finnek viszonozták. A mostani látogatás során a vendéglátók karnagya, Tapani Tirilö úr is épp azt hangsúlyozta, hogy nem egyszeri, tiszteletbeli „kórusvi- zitre" érkeztek a pécsiek, kapcsolatuk immáron szoros barátsággá fűződött. Ez nyíltan és őszintén tükröződött a számos fellépés során a lelkes közönség elismerő tapsaiból, a fényképezőgépek villogásából, és nem utolsósorban abból, hogy a vendéglátó családok közül többen a búcsú pillanataiban elérzékenyülve könnyre fakadtak. A kórus finn barátai a vendégszereplés idejére igazán' szép és értékes programot állítottak össze, amelyre a pécsi kórus tagjai, Egérke, Péter, Gabi és a többiek bizton sokáig fognak emlékezni még. Az egy hét alatt megismerkedhettek c 8200 lakosú kisváros nevezetességeivel, Kalajoki- nál láthatták a tengert, jártak Pécs testvérvárosában, Lohtibon és a fővárosban, Helsinkiben is. A koncertkörút szakmai szempontból is minden bizonnyal sikereket hozott. Noha az oulaineni vendégszereplést záró díszhangversenyről készült szakmai szintű lapkritika a visszaindulás napján még nem jelent meg, a fellépések, a baráti beszélgetések és spontán köszönetnyilvánítások során kifejezett elismerések, gesztusok mindenképpen a karnagy, Nagy Ernő munkáját dicsérik. Csakúgy, mint az a baráti kézfogás, amit Hargita Árpád, Magyarország helsinki nagykövete a kórus tagjaival és vezetőjével váltott a hazaindulás előtti utolsó percekben adott fogadás során a magyar nagykövetség épületében. V. G. Olajbányászok jubileuma Szánkon Huszonöt évvel ezelőtt kezdődött meg a Duna—Tisza közén a kőolaj és a földgáz kutatása és kitermelése. A negyedszázados jubileum és egyben május 1. tisztéletére egésznapos ünnepséget rendeztek szombaton Szánkon. Az ennek keretében rendezett nagygyűlésen Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, állcrmmiraszter mondott beszédet. A községi sportcsarnokban megtartott üzemi ünnepségen elhangzott, hogy az elmúlt 25 c / során 3 millió 750 ezer ton. na kőolajat, 14,5 milliárd köbméter földgázt és 1,2 millió tonna kondenzótumot nyertek ki a kiskunsági kőolajmezőkből. A háromezres lélekszámú község és a környékbeli kistelepülések lakóinak az üzem a jövőben is biztos megélhetést kivan nyújtani. Nemrégiben elnyertek egy világbanki pályázatot a jelenleg ismert legkorszerűbb másodlagos termelési mód bevezetésére. Ennek lényege, hogy a kitermelt gázok tisztításával kinyert széndioxidot visszasajtolják az olajrétegekbe, s ezáltal jelentősen megnövelhető a további kihozatal. Másik nagy tervük a zsonai gázmező kedvező réteg- tani viszonyainak kihasználása. Itt a földgáz föld alatti tárolására készülnek fel. Tavalyi teljesítménye alapján a kiskunsági üzem 1200 fős kollektívája elnyerte az Élüzem címet. Az elismerést Trombitás István, a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat vezérigazgatója adta át Fáik Miklósnak, a vállalat kiskunsági üzeme igazgatójának. Ugyancsak elismerést — „Szánk községért" emlékérmet és oklevelet kapott az üzem azért, amit két és fél évtized alatt a település fejlesztéséért tett. Az üzemi ünnepség végén kitüntetéseket adtak át. Egy évig tető nélkül állt az épület... Garanciális javítás vagy felújítás? Szinte nincs is olyan helyiség, amelyet nem kell újra festeni. Pergő vakolat, penészfoltok, vetemedett ajtók, ablakok, levált és repedt csempék látványa kisérte a minap a pécsszabolcsi, Barátság utca 18. szám alatti idősek klubjáénak egyéves garanciális bejárását. Mint ahogy az ilyen alkalommal lenni’ szokott, időnként itt is heves szócsotává „fejlődött" a véleménycsere, az egyeztetés. Csak azok hallgattok, akik az egészben a legéri ntettebbek, az idősek. Nincs egy éve, hogy negyven ember birtokba vehette a 13 millió forintért létesített intézményt. •' Húszán bejáróként, húszán pedig hétvégéig bentlakóként. Akkor kivülről is gyönyörű volt a hófehér falú, barna zsalugáteres ablakú épület. Azóta a nem hivalkodó, de Ízléses bútorokkal berendezett társalgóból az ebédlőbe mentették az ülőgarnitúrát és a szőnyegeket - féltették a vizesedéstől. De nemcsak bent, az udvaron is a viz okozza a legnagyobb gondot. A napközi és az orvosi rendelő közötti területen nem talál utat, minden esőzéskor tócsába gyűlik. Bár a bejáráskor egyértelműen érzékelhető volt, hogy az ottlévőknek egyetlen, közös célja, hogy lehetőleg minél előbb rendbe hozzák az épületet, véleményt kértünk arról, hogy ki, miben látja a csaknem felújításnak minősíthető munka eredőit? Géczi Jenő, a kivitelező Piramis gmk nevében: - Egy évig tető nélkül állt az épület. Nem volt pénz a folyta- tásia, átáztak a falak. Udvarácz Márton, a beruházó UNIBEN nevében: — A végén kapcsolódtunk a munkába, így örököltük, nem ismerjük az előzményeket. Lexné Tóth Júlia, az üzemeltető, az Egyesitett Szociális Intézmények nevében: - A leendő üzemeltető a beleszólási lehetőségek sorának végén áll. Ez a létesítmény is arra példa, hogy a beruházási rendszerünkkel baj van. A fe- 'elósség kézen-közön elsikkad, a gondokkol az üzemeltető küszködik, tőle elvárják a tisztességes működést. A pécsszabolcsi napköziben ma, május 2-án elkezdik a jegyzőkönyvezett hibák javítását. Ezen a héten még nem, de a jövő héten valószínűleg csax azok maradhatnak a hetes napköziben is, akiknek ez nagyon szükséges. A többiek hazoviszik az ebédet. A javításokat a kivitelező ígérete szerint június 30-ig befejezik. T. É. A horgászok megyei küldöttközgyűlése Harmincegy egyesület - több mint tizennégyezer tag Vasarnap tartották a baranyai horgászok megyei küldöttértekez- etuket. Az intéző bizottság beszámolója arról adhatott számot, •Sí oz ••múlt évben is to* vabb emelkedett a megyében a Í*ir?°*í.étsióm: 10 883 felnőtt és 1 . 1 'husági, összesen 14 «66 hor- ‘•"»Hrim a megye 31 «gye- V e^*n- Sz egyik mutatója andálWíwu 01 ®9Ve*ületek jól gazdálkodtak a rájuk bízott vizekkel, 0 i*lenlegi terheltséget to- ..J,1ar nem lehet növelni, új csak új horgász- M. Jclesitésével lehet alakítani. Megállapító,,áki hogy az elmúlt rosuln ^«««•khiánya, az ezzel pá- sékl.i magas hőmérhalot, kedvezőtlenül befolyásolta a váa»Í, ,áP|á'kozását, a halak ét- gvéb.n ®nr,ek ellenére a megél í4 a?1 . e9* ,,ő,e Halto’j. vo,t* am‘ magason ™g« A«i0 OI országos 19.20 «Syesül« a9<>,‘ Nihán» Horgászás ,nafly figyelmet fordított ben *ni1* halasitásra, s ezek- go,Iá m moradtak el a kimo- k»»ácshirfredm*n',ek ‘•n,: ° BCM «« átlón,' ,a,ón « »«'• követi 91 9á* «.»« kB »ol«. ezt taván ° $I'fl*háriak domolosi •áriak tól.v''5.0 .** ° m«zaszászeg. IA,,0,U‘ tavan a 40,70 kg-os • eső átlagfogás. Érdemes megemlíteni, hogy a baranyai horgászok 1988-ban összesen 289 599 kiló halat fogtak. Az elmúlt évben a tavakba kihelyezett halak értéke pedig 12 521 934 forint volt. Néhány figyelemre méltó kezdeményezésről is számot adtak a közgyűlésen. Többek között 1 arról, hogy milyen nagy figyelmet fordítottak az ifjú és gyermekhorgászokra. Természetesen nem az elégedettség hangján szóltak erről, mert az utánpótlás nevelése a horgászok körében is folyamatos és megszakithatatlan feladat. Néhány egyesület azonbon példamutató az egész megye számára, többek között a mohácsi, a siklósi, a pécsi és az Ércbányász HE. A pécsi úttörŐházbán egész évben működött egy horgászszakkör. Az elmúlt évben tovább fejlődött a horgászturizmus, melynek keretében külföldi horgászok ötezer vendégéjszakát töltöttek az IBUSZ szervezésében fizetővendégszolgálatnál. A vitában többen szóvá tették a fegyelmi helyzet további megjavításának, « a környezetvédelemnek a fontosságát. Őrömmel vették tudomásul, hogy újabb köny- nyítések segítik a sokak által kedvelt drávai horgászatot. M. E. Magyar költönök versei angolul Amerikai költö'v tanár Pécsett „Gyermekkoromra emlékeztet a környezet” ez Amerikából jöttem, mesterségem címere — ha a régi gyerekjáték szabályai szerint kellene megismerkednem Len Roberts foglalkozásával, nem tudom kitalálnám-e három, összefüggő, tevékenységét. Len Roberts ugyanis költő, műforditó és tanár. Költészete Amerikában jól ismert, több dijat, alapítványt nyert el eddigi köteteivel. Tavaly nyáron érkezett Pécsre, a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Kar angol tanszékére. Oktatja a hallgatókat és fordít: magyar kortárs költönök verseit angolra. Szeretné, ha visszatérve Amerikába, előbb-utóbb megjelenhetnének ezek a fordítósok egy kötetben. Nemes Nagy Ágnes, Szécsi Margit, Makay Ida és még számos költőnő sorait ülteti át angolra. De nemcsak női versírókkal foglalkozik, odahaza már fordított például Kányádi Sándor-, Szilágyi Domokos-verseket, s legtöbbet, 65 költeményt Csoóri Sándortól— Nagyon szeretem a magyar költőket, Csoóri a kedvencem. Miért? Csoóri világa, hasonlóan az enyémhez, komoly, sötét tájakra kalauzolja az olvasókat. A valóság költője, s nemcsak egy-egy emberhez, hanem az egész emberiséghez szólnak versei — mondja Len Roberts. S a valóság mindig sötét? - kérdezem —, mire gyorsan bólint: — A valóság komorságát a halál ténye sugallja, ugyanakkor ezzel a ténnyel, és általában a nehézségekkel való szembenézés megacélozza az embert, erőssé teszi — jelenti ki Len Roberts, aki egyébként cseppet sem pesszimista ember. Csupa mosoly, derű. Az utóbbi időben három nagy ösztöndíjat, pályázatot és alapítványt nyert el. Az igen nehezen megkapható Full. bright-ösztöndíjat — fnellyel Pécsre jött —, egy nemzeti pályázatot, melyre név nélkül kellett tíz verset beküldeni, s egy nemzeti alapítványt, amelyben minden második évben részesülhetnek az amerikai költők legjobbjai. A jzakmai elismerés meflett húszezer dollárt jelent ez az alapítvány. Len Roberts feleségével és két fiával érkezett hozzánk. A nagyobbik, a tizenöt éves fiú a kertvárosi gimnáziumba járt ez alatt az idő alatt és igen kellemes élményeket, sok barátot szerzett. — Elárulna valamit fordítói műhelytitkaiból? — érdeklődöm. — Van négy vagy öt magyar barátom, például itt a tanszéken Kurdi Mária, akik szoktak ajánlani nekem jó magyar verseket. A hallgatókat megkérem a nyers fordításra, és többször elolvasom a leírtókat. Ha úgy érzem, kapcsolatot tudok teremteni egyik-másik költeménnyel, akkor kérek még egy nyersfordítást. Magnóra veszem az eredeti magyar nyelvű verseket és ókkor kezdek a fordításhoz. Magyarul nem tudok ugyan, de a magnóról hallom a versek lüktetését, ritmusát, finden versnek és minden költőnek van egyéni ritmusa, melyeket nem sza- ‘bad figyelmen kívül hagyni. A vers félig szó, félig muzsika, s ez utóbbi nélkül csak szárnya- szegett madár lenne. De még ezzel sem fejeződött be a munkám. Órákig beszélgetek a versekről, a magyar hallgatókkal és a barátaimmal, milyennek találják a fordításokat. Amerikában egyébként roppant nagy az érdeklődés Magyar- ország iránt, nincs hét, hogy ne jelenne meg cikk az országról valamelyik nagy példányszámú lapban. Én otthon elsősorban a költészeten át figyelem a változásokat, az itteni életet, s egy érzékeny, átfogó képet kapok. Kelet-Euró- pa mindig is érdekelt, így jutottam el önökhöz is, s érdeklődésem még tovább nőtt. Len Roberts szülei Kanadából települtek át Amerikába, New York mellett egy bevándorlókkal teli kisvárosban, Co. hoesban nőtt föl. Szülei munkások voltak, s Len is korán dolgozni kezdett, hogy elvégezhesse. iskoláit. Volt például ács, szemetes, úszómester. Tanulmányait ,- színvonalas intézményekben folytatta, s 1975- ben szerezte meg irodalmi doktorátusát.- Otthonosan érzem itt magam, a környezet ,a hangulat a gyerekkoromra emlékeztet. Nehéz megfogalmazni, hogy miért. Sokat dolgozó, jószón- dékú emberek vették körül ott is, itt is. Az egyik szomszédunknál láttam akkor, és most itt az egyik barátomnál, hogy karácsonykor melegfényű gyertyát csiptetnek a karácsonyfára. Apróságok, de az isme- rősség érzését keltették bennem. Szívesen dolgoztam itt, de most már a hazautazást is várom. Szeretem Amerikát. Mindig azt tapasztaltam, hogy aki jobban akar élni, följebb szeretne kerülni, és ennek érdekében keményen dolgozik, | elérheti céljait. Barlahidai A. Köszöntő a tánc világnapján A tánc az emberi test csodája: o sejt és ideg- rendszer tudatosan szabályozható együttműködése. Hogy a tánc művészetté, színpadi varázzsá váljon, szigorú szabályokba zárt szellemi és testi ösz- szehangolásra van szükség. Létrejöttéért táncosnak, pedagógusnak és koreográfusnak, hosszú éveken keresztül teste és lelke egyaránt recseg és ropog. Sokszor a küzdelmekkel terhelt test és lélek — ez a műfaj lényegéből adódik - tiltakozásokkal áll ellent a fizika és a formális logika minden szabályának. Ezeknek az ellenállásoknak, a naponta megélt kudarcoknak és mégis konokul újrakezdődő küzdelmeknek a végeredménye; a mozdulatokból, gesztusokból, alakját, arculatát szándéka szerint pillanatonként változtató testből épült katedrólis a táncművészet. Balett, néptánc és a táncművészet minden ágazata már elvitathatatlanul a magyar kultúra része. Mégis mi táncművészek úgy érezzük, hogy hazánk művészetépítményében csak albérlők vagyunk. Színházi balett- és tánctagozatok, önálló társulatok, amatőr együttesek és mozgásiskolák kénytelenek létükért vagy helyzetük méltó elismeréséért küzdeni. Reformkorszakunk óta a magyar tánc, később táncművészetünk önálló arculatú kultúránk és hazánk függetlenségének egyik értékes kifejezője volt. 1989-ben, a táncművészet világnapján naponta változó társadalmunkban, mégis szorongva kell gondolnunk hazai táncművészetünk jövőjére. Egy önállósuló és megújuló történelmi helyzetben, végre saját szándékait hirdető nemzet nem engedheti meg, hogy azok, akik naponta döntenek sorsunk felett, ne tekintsék a magyar tóncmüvészetet is a magyar kultúra egyenértékű és a jövő számára nélkülözhetetlen gyermekének. Novák Ferenc Egy Hét és sok-sok élmény Finnországban a Széchenyi kórusával
