Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)
1989-05-06 / 123. szám
a. minantoit napló 1989. május 6-, szombat Leggyakrabban: spray Debreceni Ferenc rendőr törzsőrmester 54 kilós németjuhász kutyájával ^ Fotó: Kóródi Gábor A kényszerítés fokozatai- Furcsa — mondom Gyime- si lános rendőr-alezredesnek, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság közbiztonsági és közlekedési osztálya vezetőjének hogy ha ennek — a saját megítélése szerint — egy civilruhás rendőr a szükségét érzi, szolgálatba helyezi magát, s ezzel mindenféle, vele szembeni fellépésnek hivatalos személy elleni erőszak minősítést ad . . .- Nemcsak, hogy szolgálatba helyezheti magát — kapom a választ de ez egyenesen a kötelessége! Csak példaként: valaki életét, testi épségét veszélyeztetve megtámadnak az utcán. Nem kötelessége-e egy rendőrnek a védelmében fellépni? Még akkor is, ha civilben van . . .- Csakhogy mi jelzi? Adott esetben egy harsány ordítás: „Szolgálatban vagyok!"?- Ha egyenruhában van, ez önmagában igazolja rendőr voltát, ám intézkedése után ennek ellenére — kérés esetén — 'köteles magát igazolni. Ha nem egyenruhában van, akkor félreérthetetlenül jeleznie kell a testülethez tartozását.- Maradjunk az utcai verekedés példájánál. Mit tehet ilyenkor a rendőr? Kérdezem ezt azért, mert mostanában mind gyakrabban kap nyilvánosságot a sajtóban is, hogy a rendőrök túllépik hatáskörüket, meg nem engedhető erőszakkal élnek.- Kényszerítő eszközök állnak az intézkedő rendőr rendelkezésére. Ezeknek szigorúan szabályozott sorrendje, alkalmazásuknak pontosan előírt feltételei vannak. Ha a sor* rendet fokozatosnak tekintjük, a legenyhébb eszköz a testi kényszer - ezt nevezték régebben erőszakos kézrátételnek. IMagyarul a rendőr igyekszik lefogni a másra, vagy éppen őrá támadót. Következő fokozat a spray.- Mintha mostanában nem látnám ennek tubusát a rendőrök derékszíján.- Ott van — csak nem látható, ugyanis újabban egybe van építve a gumibottal.- A rendőrség milyen spray-t használ?- Csak könnygázt. A spraynél szigorúbb fokozata a kényszerítő eszközöknek a bilincs. Hozzáteszem: ez sem jelent minden esetben teljes „leszerelést", nem egy esetben fordult elő, hogy már megbilincselt ember támadott a rendőrre. így tulajdonképpen ezt sem minősíthetjük kemény eszköznek, óm a negyedik fokozat, a szolgálati kutya használata már mindenképpen az. Akire egy ilyen, erre a célra beidomított, több tucat kilós németjuhász kutya „rámászik", annak rendszerint elpárolog a támadókedve .. . Egyébként a kutyák a támadásra mozduló végtagokra reagálnak, tehát szó sincsen arról, hogy például valaki torkának esnek.- Mondhatnánk: „ klasszikus" eszköze a rendőrnek a gumibot. Eddig nem beszéltünk róla.- Mert ez a következő fokozat, s ezután már csak a fegyverhasználat maradt. De nem a <Jumibot a leggyakrabban használt kényszerítő esz- jköz, hanem a spray.- Csakhogy az már egybe van építve a gumibottalI- De attól függetlenül, egy gomb benyomásával működtethető.- Végül is: ki dönti el, hogy hogy az intézkedő rendőr megfelelő eszközzel lépett lel, s nem volt megengedhetetlenül durva?- Minden esetben, ha kényszerítő eszközt alkalmaznak, a rendőrnek erről jelentést kell írni, azt a parancsnok kivizsgálja: jogos és arányos volt-e. Ha pedig sérülést okozott, kötelesek vagyunk azonnal orvoshoz vinni a „delikvenst".- Tehát a parancsnok' tesz pontot a kényszerítő eszköz igénybevételét követő vizsgálatra, azaz: házon belül döntik el jogos vagy hibás voltát.- Nekem az a véleményem, hogy a rendőrök pontosan tudják, mikor mit csinálhatnak. Mondok erre egy példát: a múlt évben 23 esetben nem használtak olyankor fegyvert o rendőrök Baranya megyében, amikor pedig a körülmények megengedték volna. Mert a szolgálati szabályzatunk szerint az intézkedő rendőr dönti el: fegyverhez nyúl, vagy gumibothoz.- Miért pont huszonhárom ese(?- Ennyi volt a rendőreinkkel szembeni hivatalos személy elleni erőszak. Csak kettő olyan volt ezekből, amikor nem részegek voltak az elkövetők. A huszonháromból pedig mindössze kilenc került előzetes letartóztatásba.- Azt mondta: a rendőrök e téren pontosan ismerik jogaikat és kötelességeiket. Mégis gyakori a panasz rájuk: udvariatlanok, durva hangon beszélnek, „magas lóról" szólnak az emberekhez,- Most is tcrtom: ismerik a jogaikat és kötelességeiket. Az más kérdés: elég hatékony-e a parancsnoki eligazítás, amelynek során éppen az ön óltail említett hibák elkerülése a cél. Tény: ezen a területen van mit javítanunk! M. A. Ketyeg a garei bomba <1.1 Próba Kökény hátán ,,A Pécsi Bőrgyár garéi ipari hulladéktárolójában szeptember 30-án tűz keletkezett. A krómcserzett bőr- és egyéb hulladékok a telepen több helyen égtek, hatalmas füstlel- hőt kibocsátva. A nagy kiterjedésű tüzet a vállalat - a pécsi és a siklósi tűzoltóság kezdeti közreműködésével — október 17-ig eloltotta. A szúrós, kellemetlen szagú égéstermék a környék - elsősorban Garé község - lakossága körében egészségügyi panaszokat váltott ki. A körzeti orvos vizsgálatot kért a' Baranya Megyei KÖJÁL-tól. A helyi tanács értesítése, valamint a KÖJÁL átirata alapján a Déldunántúli Körn'>ézeivédelmi és 'Vízügyi Igazgatóság foglalkozott az üggyel. Szalánta Községi Közös Tanács V. B. szakigazgatási szerve a mintegy 60 tonna veszélyes hulladék égetése miatt... a Pécsi Bőrgyárat 6 millió forint légszennyezési birság megfizetésére kötelezte... A vállalat november 30-án fellebbezést nyújtott be . . . A tűz kialakulásának okát ez ideig nehr sikerült tisztázni..." Az idézetet a megyei környezet- és természetvédelmi bizottság múlt év december 13-i ülése elé került anyagból vettük. Gondolom, mások sem elsősorban azon akadnak fenn: a szeptemberi tűzről miért decemberben tárgyal a testület? Érdekesebb ennél sokkal: a tüzet miért csak közel három hét után „sikerült" eloltani . . . Nem is az c jó kifejezés: érdekesebb. Sokkal inkább: megdöbbentő! Szorulna még itt néhány dolog magyarázatra - de leghelyesebb az elején kezdeni. A hetvenes évek elején, amikor ezt, hogy „veszélyes hulladék", még nem igen használták. Pedig már akkor súlyos gondjai voltok a Bőrgyárnak, a termelés során keletkező hulladékkal. Hasznosításról beszélni sem lehetett, mindössze a töredéke került az úgynevezett enyvhúslásnak a Budapesti Vegyi Müvek hidasi gyárába. A többit a bőrgyárban tárolták, próbálkoztak itt-ott - szakszerűtlen — lerakásával. Ezt a KÖ3AL megtiltotta, mígnem 1972-től a pécsi gyár Kökény térségében szennyvíziszap-tározót létesített. Két év múlva Siklós környékén is próbálkoztak egy „második generációs” lerakóval — a Dráva kavicsterasza és a siklósi karsrt között. . . Természetesen komolyan veszélyeztetve ezzel a vízadó térséget. A Magyar Állami Földtani Intézet kapott megbízást geoló- giailag alkalmas térség megkutatására. A tanulmányukban javasolt helyeket azonban elvetették, elsősorban vízvédelmi okok miatt. (Milyen alaposságot tételezhetünk fel a MÁFI e munkájáról?) 1975-ben született a határozat: meg 'kell szüntetni a kökényi tározót, a környéken létesülő kirándulóközpont, a imálomi tavak védelme érdekében. így ez a lehetőség is csak egy oldalról minősíthető jónak: számos tanulsággal szolgált. Szerves és szervetlen anyagokat raktak itt le, több (száz féle vegyszert — ezek mindegyike veszélyes hulladéknak minősült. 1978-ig (!) 200 000 köbméter iszapot hordtak ide, amiben köze! 21 000 tonna kálcium, 1500 tonna króm, 2100 tonna kénszármazék volt... A tározó pedig mindössze egy gáttal le. zárt völgy volt, aminek, rézsűje állandóan omlott. A létesítményt — ha lehet ennek nevezni - egy vízelvezető homokrétegbe telepítették, ami közvetlen összeköttetésben van a pelíérdi vízműterület vízadó rétegeivelI (Érdemes lenne azt is végig bogarász ni: ugyan ki javasolta lerakónak a kökényi térséget?) Szigetelést nem alkalmaztak a tározó kialakításakor, á szennyező, veszélyes anyagok szabadon „kószálhat, tak". Kószáltak is, korántsem ■volt véletlen — például — a málomi-tavi tömeges halpusztulás. 1978-ban fejezte be a Bőrgyár az iszaplerakást Kökényben, a rendelkezésre álló adatok szerint sem a pelíérdi vízadó területet, sem a tavak vízének minőségét nem veszélyezteti az itt felhalmozott veszélyes anyag. 1981-ben az r--^szet földdel takarták be. Ami éppen fordítottja a „strucc-effektusnok”: nem a földbe dugjuk, hanem földdel dugjuk el . . . Most azzal ne foglalkozzunk, hogy 1972-t megelőzően is kellett valamit csinálni a ma már veszélyesnek, de Sertésször minden mennyiségben ... gokkal, elhelyezésükkel is - 1978 decemberére elkészült a két vállalat beruházásában az ipari hulladékok és szennyvíz- iszap lerakótelep. Mint kiviláglik: a „veszélyes" jelzőt még mindig nem használják. Azóta a bőrgyár egy-egy év. ben 25-30 000 köbméter akkor még nem annak nevezett hulladékokkal. Mindenesetre a Pécsi Bőrgyár újabb megbízásra kényszerült, kutassanak számára geológiailag alkalmas területet. A MÁFI újabb javaslata: Garé-Szalán- ta—Bosta térsége. A MAFI területi szolgálata elemzése szerint o kutatófúrások „gyakorlatilag vízzáró" réteget jeleztek. Azt mi tesszük hozzá: közvetlenül Garénál csak egy kutatófúrást mélyítettek .. . Ez 1977-ben volt, s 1978-tól i— miután a VEGYTERV a lerakó terveit elkészítette - ide- hordta a veszélyes hulladékot a bőrgyár. Illetve már nem egyedül: időközben társult a iBaranya Megyei Húsipari Vállalattal, akik ugyancsak gondban voltak ezekkel az anyaszennyvíziszapot, 6000 köbméter enyvhúslást szállított ide. A figyelmes olvasónak feltűnhet a króm hiánya (Kökénynél még bőven volt!): azt nem ide hordták a bőrgyárból, hanem a krómcserzett bőrhulladék — évente 6-7000 köbméter — o városi szeméttelepre került! A húsipari szállítmányok is sűrűn érkeztek Garéba: egy-egy esztendőben 12 000 köbméter szennyvíziszap és uszadék, illetve 2000 köbméter bendőtar- talom. S most színre lép a „garéi hármak" harmadik tagja, o Budapesti Vegyi Művek. Központi gyárában — a fővárosban, lakott környezetben rengeteg veszélyes hulladék keletkezett: oldószerek, klórbenzol-származékok. Kötelezték a vállalatot ennek elhelyezésére, s e kötelezést követően, a 70-es évek közepétől kezdték a hordókat — amelyekben ezeket az anyagokat tárolták —a hidasi gyáregységbe szállítani. Nyilván azzal a jelszóval: távol van Budapesttől. Itt viszont - mármint Hidason - egyenesen az ott dolgozó - ezek szerint másodrendű államool- gárok - mellé szórták le. Se a mellé, se a szórták nem túlzás: elképesztő állapotok voltak itt. Kiegészítésként még annyit: sem előtte, sem akkor, sem azóta a hidasi gyáregységben olyan melléktermékek, amelyek a hordókban voltak, nem keletkezhettek. Számolatlanul jöttek a hordók. 1979-ig 6000 tonna veszélyes hulladékot szállítottak Hidasra - és tárolták a gyá: udvarán, egy patak szomszédságában. A talaj-, a viz- és a levegőszennyezés egyértelmű volt, az itt dolgozók egészségének veszélyeztetése ugyancsak. A Baranya Megyei KÖJÁL javaslatára kezdett a BVM érdeklődni Garé felől, 1978-ban jelentkezett és társult a két másik céghez: csatlakozott a beruházáshoz, s kialakította a maga tározóját a ierakóban. A BVM területén — tehát a garéi lerakóban rendelkezésre álló részen — végzett kutatófúrással 11 méternél- érték el az úgynevezett közepes agyagot. (Ezt már van olyan szakember, aki vízzárónak is mondhatja . . .) A szak- véleményben ez olvasható: „A szivárgási tényező megállapítása zavart mintákból készült." Magyarán: a minta megalapozott vélemény kimondására nem egyértelműen alkalmas. A vizsgálat mindenesetre 11 méter mélységig vízáteresztő rétegről beszél. A BVM azóta idehordott, repedező, a gépek által szétlapított, s veszélyesnél veszélyesebb anyagokat tartalmazó hordói most 2 méternél vannak . . . Kell ide kommentár? (Folytatjuk) Mészáros Attila Folyékony vegyi hulladékot űrit a tartálykocsi Próksza László felvételei Bőrhulladék-hegyek
