Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)
1989-05-28 / 145. szám
Gyermeknapi kaualkäd Játékos vetélkedők és árengedmény Szombat délelőtt. Végre hét- ágro süt a nap, az időjárás is kedvében akar járni az ünnepelt gyerekeknek. A Mecsek Áruház előtt a tömegben egy ötéves formájú kislány felkiált: „Apu, rágóeső!" Az „esőcsináló'’ Bogorin György két maróikkal hinti a gyerkőcök feje fölé a csomagolt rágógumikat, s a kicsik és nagyok szorgos hangyaként hajladozva, leguggolva gyűjtik be, szedik össze az égi áldásként közéjük hulló „mannát". A Mecsek Áruház . és az MKBT immár harmadízben megrendezett gyermeknapi ka- valkádján igazán jól szórakoztak a gyerekek, de a velük lévő szülők és nagyszülők is végigizgulták, szurkolták az észt, kezet és lábat, na meg a fantáziát megmozgató különféle ügyességi versenyeket. A nyolcfős szervezőgárda hősiesen bírta a tolongást a kerékpár-, a roller-, a rajz-, a kublidobó-, a lufifújó- és a lepényevő versenyen. Dőltek az akadályok, gurultak a telibetalált kis műanyag hordók, fogytak a színes kréták, de a v^rsenyláz egyre csak emelkedett. A versengéseken a részvétel volt a fontos, de azért a különféle vetélkedők bajnokai (Zsidarics Attila, Hencz Éva, Malacskó József, a rajzban Zóka Eszter' és a lepényevést is megnyerő l.oskovics József, aztán Horváth Péter) az amatőr mivoltukat elfeledve boldogan vették át a játékokat, az MKBT ajándékcsomagokat és a vásárlási utalványokat. Míg a kicsik az áruház előtt szórakoztak, a szülők többsége bent az áruházban élvezve a gyermeknap árcsökkentő előnyeit: a szabadidőruhákat és a pöttyös labdákat 20, a Tisza Cipőgyár gyermek és bébi vászoncipőit 20-30 százalékos árengedménnyel, a gyermekpólókat 120 forintos reklámáron vá- sá rolhatták. A Meruker is sok mindent kínált szombaton gyermeknapi árengedménnyel pécsi ^és baranyai boltjaiban. így aztán elmondhatjuk, hogy a gyerekeknek emlékezetes, a szülőknek meg igencsak kedvező vásárlási lehetőségeket nyújtó volt a szombat délelőtt. M. L. Ráfizetett a körálíatorvos Példabeszéd a Merkúrhoz Ötvenéves förfénef: 4 fillérrel nem stimmeli- az adásvételi szerződés Ki emlékszik a rongylabdára a téglagyár udvarán? ■j Otven év után is együtt a gyárvárosi nyolcadikosok Négy fillérrel becsapta a sásdi körállatorvost a jóhlrü és magára ugyancsak sokat adó „Rata" Autókereskedelmi Kft. Hogy a rászedett dr. Vicé Miklós mit szólt mindehhez? Az utóbbi fél évszázadban ennél lényegesen súlyosabb dolgok is megestek már kis hazánkban. Azt hiszem, a Merkur partnerei is elégedettek lehetnének, ha csak ennyiben éreznék rászedettnek magukat. Igaz, a Rato és Vice úr között 1939. április 22-én megköttetett adásvételi szerződésben még az aranypengő négy fillére nem stimmelt. (Egy aranypengő az 1925. évi XXXV. t. c. értelmében 0,26,315,789 kg színqranynak felelt meg.) A félévszázados adásvételi szerződés fénymásolatához Vajda József, a sásdi honismereti szakkör vezetőjének jóvoltából jutottam, így a hajdani sásdi körállatorvos becsapásáról hitelt érdemlően számolhatok be. Dr. Vice Miklós a fent említett időpontban rendelt meg a Ratá-tói egy 4 hengeres, 9,2 lóerős, 1937-ben gyártott, nem gyári új (használt) Steyr 200- as személyautót, 2 db pótkerékkel. A gépkocsi vételára fá- ziasadóval (de szépen nevezték akkor a fényűzési - ma forgalmi - adót), vizsgadíjjal és számlabélyeggel Budapesten, elvámolva 3600 aranypengő volt. Ebből készpénzben 1350-et leszurkolt, a kifizetendő rész összesen 2699,96 aranypengőt tett ki. Ezt a vevő 18 havi egyenlő, egyenként 150 pengős részletben fizette ki. Na, itt szedték rá négy fillérrel, mert a részletek végösszege 2700 pengőt tett ki. A rászedés a mai időben az egyetlen hazai autóértékesítő (állami nagy) vállalat részéről lényegesen jelentősebb, még ha nem is tudunk. feketén-fe- héren utána számolni. A Merkur és a RATA Autókereskedelmi Kft. fél évszázad előtti szerződéseit összehasonlítva hamar kiderül, hogy a Merkur nem kereskedelmi, hanem elosztó vállalat. Jó előre bezsebeli a szocialista kocsi vételárának 40 százalékát és éveken át a legminimálisabb kamatos kamattal „fizeti ki" az új autóra áhítozó megrendelőjét. A vevőjelölt vár éveken át a hőn áhított típusra a megálmodott színben. S amikor megjön végre az értesítés, hogy mehet érte, akkor már a napi vételár a döntő. S ha közben megszűnik a megrendelt típus gyártása? A pórul járt vevő .egyéb meghirdetett típusra módosíthatja a megrendelését és ilyen esetben új ügyfélként kezdheti a sorállást. A maradéktalanul kiszolgáltatott vevő „cserébe" csak egy valamivel revolverez- heti a céget: elállhat a megrendeléstől. Könnyű nekik, ilyen kellemes gondjuk van, mondják a Mer- kur-balekokra a létminimum határán élők, akiket hidegen hogy a több százezer, új szocialista autóra vágyó jogos keserve. A közmegegyezés azt hiszem gyorsan megszületne, ha a mindennapi rászedettsé- günk értékmérője csak az az ominózus 4 fillér lenne. Murányi László Ki emlékszik mór csak o leszálló estével csillapuló valamikori suttolásökra, a rongylabda lankadatlan, mezítlábas kergetésére a Dóczi-féle téglagyár udvarán? A bekent ajtókilincsre, a didergető tanteremre a gyárvárosi iskolában? Várbíró Béla tanár úr magas termetére, szigorú tekintetére, és PáIfi Sándor tanár úr sietős lépteire a Fürst Sándor utcában? Az utóbbival, akit csak „igaz embernek" neveztek tanítványai, az előző osztálytalálkozók egyikén még együtt lehettek az 1938/39-es tanévben végzett nyolcadikosok. Ez volt az elsők között indított kísérleti osztály, amely a polgári iskolát váltotta fel. Ök, akik harminchármon indultak, egyre fogyatkozva ugyan, de 1964-től kezdődően ötévenként találkoznak fehér asztal mellett. — Tegnap Pécsett, az Olympia Étteremben az ötvenéves évfordulón pedig még mindig tizenheten emelhették a poharukat erre a szavak' és írás nélkül is tartós, közös sorssal megpecsételt hűségre. Újra együtt voltak Tarzan, Simon és Suttyó, s az is, aki egy pad alatt olvasott filléres regényről kapta □ nevét... A nemhivatalos névsorolvasás szerint: Bólint József, Bán Károly, Bozsovics János, Cservenka István, Hernádi Arthur, Hermann István, Herr Mihály, Heinrich János, Hetest József, Keszlér Mátyás, Komlai Viktor, Kovács János, Lafferton Hernik, Mátrai József, Richter János, Sebestyén Imre, Tóth Béla és lélekben azök is, akiket az emlékek és kegyelet őriz. Meszesi, gyárvárosi, vasasi, somogyi, újhegyi proligyerekek —, ahogyan magukat nevezik. Ki fodrászként, ki gépkezelőként, mérnökként, vasutasként, szénmosóként vonult közülük nyugdíjba. „Csak amolyan közepes osztály voltunk, mondják, de a háború sem sodort közülünk senkit messzire, és a boldogulásunkat is ide.- haza, ebben az országban kerestük valamennyien, függetlenül attól, hogy kit hova állított a sorsa.” Többségük kevés illúzióval, szoba-ikonyhós lakásokból kirepülve indult az életbe, hogy a vágyak a lemondani-tudás és a tisztes munka képességével is társuljanak. Mintha az efféle erények avulóban lennének manapság. Ahogyan a nyugdíjas éveiket tevékenyen töltő, szőlésrkedő, nyulószkodó egykori nyolcadikosok — a mai nagyapák — időnkénti találkozásában is van valami fölöttébb irigylésreméltó ma, amikor olyan nehezen tudjuk, vogy nem is akarjuk megtalálni egymást. B. R. Nézzük meg jobban a személyi igazolványt! Hegnyerő szélhámos, lebukott bolti tolvaj Rikkancsnak jó volf, s csalónak sem rossz... A többszörösen visszaeső Makiári Lászlónák úgy látszik, most sem sikerült a jobb útra térés. Ez év januárjában szabadult a Budapesti Fegyház és Börtönből, ám csak néhány hónapnak keltett eltelnie, hogy a rendőrséggel meggyűljön a baja. (Avagy fordítva . . .) Bolti lopás sorozatára de- rült fény a közelmúltban. Ott bukott meg, ahol már előző nap is lopott. ElSzemtelenedé- sének, túlzott biztonságérzetének alapja: lefülelésekor rend- re hamis személyi igazolvánnyal 'gazolta magát. Makiári László a dzseki alá fejtett kávékat - vallomása szerint — nem adta el, hanem különböző italboltokban fizetési eszközül használta. Egy-egy nagyabb csomag kávéért néhány napig felhajthatott az adott üzletben pár pohár fröccsöt. Nyilván mindebből kiderül, hogy ügyes kezű, óm meglehetősen rövid távra gondolkodó bolti tolvojunk nemcsak lopásért, hanem közokirat hamisításért is felelni fog. Bár a fénykép cseréjét szállásadójára fogja, mint ahogy — szintén a vallomásból — magát a talált igazolványt is tőle kapta. Ilyen esetek bizonyára a jövőben is előfordulhatnak. A boltokban dolgozók szinte nap mint nap lefülelnek áruval, ám fizetés nélkül távozni szándékozókat. Nekik csak egy jó tanács: A jegyzőkönyv kiállításakor nem árt azonosítani legalább az igazolványképet a születési adatokkal. Jelen esetben ugyanis a jócskán negyvenes éveiben járó Makiári László fényképe egy huszonéves fiatalember igazolványában meglehetősen szemet szúró volt. Van, aki csupán kávéban utazik, mások esetleg ennél lényegesen sokoldalúbbak. Ez derül ki a Külváros cimű pécsi várospolitikai lap legutóbbi számából is. A szerkesztőség vezetői saját hirdetésszervezőjük, utcai hírlapárusuk ügyes-bajos dolgairól rántották le a lepjet az „Óvakodj tartástól, a csalótól!" című írásban. „A Budapestről ideiglenesen Pécsre települt 31 éves Janós József egyelőre úgy tűnik, hogy jött, látott és győzött. Mi pedig, (a Külváros szerkesztősége) vesztettünk vagy 50 ezer, ki tudja, mikor visszatérülő, forintot, és átkozzuk a napot, amikor megismertük a szélhámost" — írja a cikk szerzője. Janás névé egyébként a Pécsi Rendőrkapitányságon már ismerősen csengett, hisz lengyel árukkal való üzletelés mi. att a közelmúltban már volt dolga a rendőrséggel. A bűnlojstrom a Külváros feljelentésével némiképp tere- bélyesebb lett. Ugyanis a 'rikkancsot nem csupán a lapok eladásából eredő bevétel elverésével vádolja a szerkesztőség. Egy idő után a hirdetés- szervező munkát is saját zsebre végezte, sőt meg nem jelent, csak beígért hirdetésekért is kasszírozott. A Külváros jóhiszemű munkatársai háromszor is tiszta lapot biztosítottak Janás Józsefnek. Nem véletlenül, hisz az egyensúlyozó művészként, amatőr festőként is ismert fiatalember kezdetben jó reklámot csinált a Külvárosnak, A kéthónapos példányokon is túladott, volt eset, hogy még Budapesten is árulta a pécsi újságot. Ám mostanra betelt a pohár. Hisz az rendben van, hogy „veszik a lapot", de bizonytalanná válik a további megjelenés, ha az ügyes terjesztő felszívódik a bevétellel. Balog N. Zsarolják a lakókat? Lakógyűlés antenna és műholdas adások ügyében Szakadó esőben, túlfűtött hangulatban tartottak lakógyűlést Pécsett, a Szálai András u. 12/A. épület kapualjában. A téma, amiért immár 10 év óta s ismét összegyűltek a ház lakói, közérdekű. A Jókai Lakásszövetkezet, avagy a Konzum Kft. szolgáltassa-e a Sky, a Super Channel és a TV 5-ös adókat. A határterületen lévő 10 emeletes „pizsama" házban a Konzum ügynökei mellett a Lakásszövetkezet is igyekezett megnyerni a lakókat, ez azonban fordítva sült el. A szórólapon ugyanis „megzsarolták” a lakókat, amennyiben nem őket választják, nemcsak a nyugati műholdas adásokat, de 1-2 hónapig a magyar és jugoszláv adásokat is lekapcsolják, hogy miért? Ekkor robbant a bomba a PIK ellen. Az épület elkészülte után ugyanis központi antennát is felszereltek, melyet azonban rövid időn belül, mondván, a vételi lehetőségek rosz- szak, elszállítottak, s a PIK szerződést kötött a Jókai Lakásszövetkezettel, hogy a továbbiakban az ő „láncukra”* lesz rákötve a ház valamennyi lakása. A baj ott kezdődött, hogy a PIK a lakókkal kötött kétoldalú szerződést be nem tartva, mely a magyar és jugoszláv adások vételét folyamatosan biztosítja, kiszolgáltatta az épületet a Lakásszövetkezetnek, • mely 82 000 forintot kér a lakóktól, függetlenül attól, igénylik-e eme többletszolgáltatásokat, vagy sem. A házban több idős, nyugdíjas ember él, kiknek elég a hagyományos adások vétele, s fizetni is csak nehezen tudnának. Ha viszont ők nem fizetnének, az a 82 000 forint kevesebb háztartás között oszlana meg, s nagy fizetendő összegek jönnének ki. A végeredmény úgy néz ki, megnyugtató. A Konzum Kft. mihelyt a Jókai lekapcsol, vállalja az adások biztosítását, s a plusz szolgáltatásokat háztartásonként is igényelni lehet, reális összegért. Már csak egyet nem értek. Miért kell a lakók amúgy sem stabil idegállapotát borzolni felháborító hangú levelekkel, mind a Lakásszövetkezet, mind a PIK részéről, mikor a megoldás a kétoldalú szerződésben adva van. Az emberek tévét akarnak nézni, jó vételi lehetőséggel. Tóth Tamás vasamapi 5
