Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)

1989-05-24 / 141. szám

A nem egészen egy méter hosszú, öt kilogrammnál kisebb súlyú, „Csillogó Kavics" nevű robbanószerkezet modellje, amelyeket az amerikai űrvédelmi program keretében tizezerszám terveznek a világűrbe telepíteni. A szerkezet külső irányítás nélkül lesz képes észlelni és megsemmisíteni a támadó rakétákat. Mindezt Chiney amerikai védelmi miniszter jelentette be a képviselőhöz katonai bizottsága előtt.

MTI telefotá

Stewardess - nosztalgia

kanadai légitársaság [’den utaskísérő légikisasszo^ának kezébe adta a har- ^Ql'Cas szolgálati szólj Tzatát - írta a Sunday Te- nem kis érdeklődést Ve a hírrel olvasói köréig'1' A híradásból kiderül, ^ tű volt a kötelessége a nagymamakorú ste- be^esseknek abban az idő- cs V °mikor a repülés nemiig. a kényelmet, hanem a bQries vállalkozást is magá- *°glalta, ennélfogva elszánttá is tette az utazóközönséget.

Eszerint: „Meg kellett akadályozni az utasokat abban, hogy cigerettájukat, szivarjukat az obiakon kidobálják; A beszállás után fel kellett húzniuk a lépcsőt; Állandóan maguknál kellett tartani a vasúti menetrendet; ügyelni a WC-re menő utasokat, nehogy tévedésből a gép ajtaját nyissák ki.”

Tagadhatatlan, nosztalgiahullám söpör át a világon.

A ZAZ 1102-es Tavrija

^ névcserével radikálisan r(j?9változ°tt a kocsi konst- ^ siója és formatervezése.

motor (teljesítménye 36 h 9V. 50 lóerő) a karosszéria részéből az elsőbe keA

UQ megengedett terhelés rjanannyi, mint a Zsiguli- ' " 400 kg.

^ folyadékhűtéses motor s^®9old°tta az utastér fűté- problémáját is.

seb Javriának ötfokozatú lj0res.ségváltója, fogasléces tu^^yműve, rugós lengő- se 90iyes kerékfelfüggeszté- f6|f.v°n, és a hátsó kerék- ^^u9gesztés kis tömegű. T(jn ‘ nézzük az utasteret. "asabbó vált, annak köszönhetően, hogy a kocsi szélesebb lett néhány centiméterrel. Az oldalüvegek hajlítottak. Az ütésbiztos kormányoszlop nem zavarja a vezetőt abban, hogy figyelje a műszerfalat. A karosszéria áramvonalas formája, az üzemanyag-keverék nagy fokú sűrítése, két- torkú karburátor és a kikapcsolható ventilátor a hűtési rendszerben a modellt sokkal gazdaságosabbá tette. A jövőbeli tulajdonosokat az is megörvendezteti, hogy jelentősen csökkent a kocsi technikai karbantartásának munkaigénye. A tervek szerint 1989-ben 50 000, 1990- ben pedig 70 000 kocsi kerül piacra.

Le a fejjel

. A francia forradalom 200. fordulójának ünneplésére ké- *űlő Párizs számos kiadványul emlékezik a világtörténet - l' jelentőségű eseményre. Az obbiakban közreadunk egy f pitális részletet abból a 0nyvből, amelynek már a cí- r ® 's ígéretes: „A francia forgalom, ahogyan annak hó- Charles-Henri Sanson

'otto."

^'792. március 2-án, doktor mltotin hajdani orvoskari , ofesszor, párizsi képviselő tó| "9°tást kért XVI. Lajos- t ' bogy bemutassa neki a s l 'monyát, amely humánumét ° teSZI a halálos ítélete- <j • helyettesítve ezzel a bár- a szablyát, a kereket, az Qsitófát és a többi addig fsznált barbár eszközt. Guil- (0 ln urat elkísérte Louis dok- /J' udvarj orvos, a Sebészeti Q^émia titkára, valamint ■frles-Henri Sanson, Párizs lQ ®veles hóhéra. A szerkezet v°zát - Sanson tervei alap- s---------jó

n — egy csembalókészítő állította össze. A félhold alakú penge, doktor Guillotin szerint fájdalommentes, és azonnali halált biztosít, az elítélt mindössze némi hűvösséget érez a nyaka körül.

A király, aki korábban kedvelte a mechanikus dolgokat, figyelmesen vizsgálgatta a tervet, majd rövid hallgatás után így fejezte ki aggályát: „Vajon, minden nyakhoz alkalmazható ez a penge?" A hóhér szakavatott pillantást vetett az uralkodó izmos nyakára, majd azt mondta: „Igaza van, monsieur, lehet, hogy a formája bizonyos hátrányokat rejt." És ekkor XVI. Lajos egyetlen tollvonással korrigálta a rajzot, a félhod alakot egyetlen ferde vonallal megváltoztatta. A terv elfogadtatott. A királytól, persze még a gondolata is távol állt annak, hogy egy év imúlva őt is lefejezik az általa tökéletesített szerkezettel.

Keresd a nőt

Sohasem tudjuk, hogy mit hoz a múlt. - Ez lehetne a mottója annak a szenzációs cikksorozatnak, amelyre a Star című amerikai hetilap vállalkozott, amikor megkezdte Jacqueline Kennedy Onassis életrajzának folytatásos közlését. Annyi .már az elején elmondható, hogy a szerző, David Heymann nem tart igényt arra, hogy hiteles forrásként kezeljék majd a történészek, akiket kétségkívül mindig jobban érdekelt egy titkos tárgyalás, mint egy titkos szerelmi találka. Megírta tehát, hogy John Kennedy egy alkalommal az őrületbe kergette a titkosszolgálatot, mert eltűnt a szemük elől, és eltűnt vele az atomtámadás esetén használatos kód is. Az eset az egykori elnök katonai tanácsadója,

Langdon Marvin szerint a következőképpen zajlott. Kennedy és Marvin hivatalos ügyben jártaik New York egyik jól ismert utcájában, amikor az elnök se szó, se beszéd, belógott a Hotel Carlylébe, s a szoibájába ment egyik hölgykísérőjével. Rövidesen keresni kezdte a CIA, hollétéről azonban senki sem adott információt. „Az ügynök elsá.padt. A járdán, eközben, csuklójára kapcsolt táskával várakozott a hadsereg egyik tisztje. Miközben John a «zobában szerelmeskedett, az oroszok nyugodtan bombázhattak volna bennünket, és mi semmit sem tehettünk volna ellenük.'*

így utólag csak egyet mondhat az ember: hát, ez csakugyan megértő gesztus volt az oroszoktól.

Vej-kung, a tajvani Csing Siun vállalat képviselője kezében A V- Í!lemiet,‘Ö2Í Találmányi Kiállításon megkapott Oscar-dijjal. I zönségszavazatok alapján a cég minden irányba mozgó 0 hintalova érdemelte ki a magas elismerést. - MTI telefotó

A peronista győzelem Argentínában a jelek szerint nem oldotta az éles ellentéteket, peronisták és radikálisok történelmi rivalizálását. Ezekben a napokban az argentinok minden itteni eseményt összefüggésbe hoznak a választásokkal, a peronisták győzelmével. Azt is, hogy Julio de Crazia argentin színész, Latin- Amerika egyik legismertebb művésze a választásokat követő napon főbe lőtte magát.

S persze nincs hiány a kommentárokban, a legérintet- tebbek megnyilatkozásaiban. Raul Alfonsin elnök kijelentette: nem tud osztozni a győztesek örömében, azokkal érez együtt, akik a választáson vereséget szenvedtek. Carlos Saul Menemék azzal vádolják' Alfonsinékat, hogy egy tönkre tett országot hagytak rájuk, Alfonsinék viszont a demokráciát féltik Meneméktől. A kettős hatalom december 10-ig tartó átmeneti időszaka ezért vélhetően zaklatott

lesz. Egyes radikális körök elkeseredettségükben máris orról beszélnek, hogy „alá kell aknázni" a peronisták útját a hatalomhoz.

Osztatlan a vélemény, miszerint a peronizmus győzelme a rossz gazdasági-szociális talajon vált lehetővé, a rossz gazdasági helyzet pedig csak- részben tulajdonítható.az ország 54 milliárd dolláros eladósodásának és a további hitelforrások beszűkülésének, hanem jórészt az Alfonsin-kor- mány a rossz - és emellett csökönyösen kitartó - gazdaságpolitikájának a következménye. A tömegek, amelyek 1983-ban 52 százalékos többségben részesítették Alfonsint, a radikális párti államfő mandátumának lejártakor már teijes kiábrándultsággal fordultak el pártjától, és elnökjelöltjétől, Eduardo César Ange- íoz-tól. S nemcsak anyagi megfontolásból tették, jóllehet ez volt az elsődleges, hanem, mert Alfonsinék nem támaszkodtak rájuk a militarista körök antidemokratikus törekvéseivel szemben, sorozatos engedményeket tettek a jobboldali katonai köröknek, egészen a nemzetbiztonsági tanács legutóbbi létrehozásáig.

Nem tartják kizártnak, hogy Menemék az átmeneti időszakot többek között arra fogják kihasználni, hogy Alfonsinékkal elvégeztessenek néhány piszkos munkát, így például további engedményeket tegyenek egy uruguayihoz hasonló amnesztia értelmében, amellyel „a nemzeti megbékélés" jegyében egyszer és mindenkorra felmentenék a junták emberi jogok megsértésében felelős tagait, s egy újabb „marxista felforgatás” elleni harc lehetőségére felkészülve helyreállítanák belbiztonsági jogaikat.

Akik amiatt aggódnak, hogy a peronizmus esetleg szállás- csinálójává válik egy újabb diktatúrának, nem szívesen ismerik el, hogy a peronizmushoz vezető utat akarva-akarat- lanul éppen a radikálisok egyengették.

Maga Carlos Saul Menem első nyilatkozataiban és beszédeiben nemzeti egységre szólított fel a peronisták vezetésével. Méltatta Juan Domingo Peron és Éva Peron politikai örökségét. Közölte, hogy nagy elődei szerint kormányozni annyit jelent, mint kenyeret és munkát adni mindenkinek. Jelezte, hogy megszünteti c spekulációt, s a tőkét beruházásba ösztönzi. Mindehhez fejlődésen alapuló társadalmi békét hirdetett, és hivatkozott II. János Pál pápa ezzel kapcsolatos gondolataira. Ismét említést tett a latin-amerikai hazáról, s a földrész szellemi homogenitásáról. Védelmébe vette Noriega Panamáját az amerikai katonai felvonulással szemben, de bírálta Noriegát a népakarat semmibe vétele miatt. Az erőszak, mindennemű erőszak ellen foglalt állást. Elutasította a beavatkozást Latin-Amerika ügyeibe. „Ma ők, holnap esetleg mi kerülnénk sorra" - mondta sokat sejtetően.

Ami a Falkland- (Malvias)- szigeteket illeti, az angolok nem igazán biztosok abban, mire számíthatnak. Egyelőre nem tartanak attól, hogy a peronisták újabb háborút indítanak ellenük - tekintettel hiányos harci eszközeikre, s a jól kiépített brit utánpótlásra. Mégsem tartják kizártnak, hogy az új vezetés háttérbe szorítja a politikai megoldásokat.

Simó Endre

(Buenos Aires)

Mi lesz veled, Argentína?

Folyóiratszemle

Az Új Fórum

Egy új közéleti-politikai folyóirat került a közelmúltban az érdeklődők kezébe: az Üj Fórum.

Első számuk beköszöntőjében a szerkesztők megfogalmazták elképzeléseiket, törekvéseiket, s egyben párbeszédre hívnak fel. Hisznek abban, hogy lesznek akik szavaikat majd megértik, velük együttgondolkodnak. Hiszik, hogy a hazai köz- gondolkodást vonzhatja még a Marx által „szabadság birodalmá"-nak nevezett történelmi esély. Megfogalmazzák nyíltan, hogy elkötelezettjei világnézetüknek, politikai meggyőződésüknek, de hiszik, hogy e világnézet nyitott és fejlődő gondolatrendszer. „A marxizmus - írják - csak addig az, ami, ameddig képes minden tényleges igazság befogadására - származzék ennek felismerése bárhonnan -, s arra, hogy gondolkodását ezeknek megfelelően szüntelenül megújítsa". Felkínálják folyóiratuk hasábjait mindazoknak, akiknek érdemes mondanivalójuk van a közös ügyekről, akik nem riadnak vissza attól, hogy a szabad vitákban is hallassák hangjukat. Ugyanakkor felkínálják a lapot, a nyílt vitákra és eszmecserékre, helyt adva azoknak is, akikkel nem mindenben értenek egyet.

Hogy valóban jó lapot igyekeznek a szerkesztők útjára bocsátani arra már az első szám is igazolást ad. Igen nagy terjedelmet biztosítanak a platform- vitáknak, közreadva több reformszárny, reformkor nézeteit, javaslatait a párt, az ország helyzetének megítélésével kapcsolatban. Találkozhatunk néhány tisztázásra váró kérdés megközelítésével. így az egyik írás arra kísérel meg választ adni, hogy mi is az a fundamentalizmus, kikre illesztik rá, és milyen alapon ezt a címkét az MSZMP-n belül, s milyen hatással lehet ez a párt belső életére? Egy nagyobb riport Szegedet mutatja be - az országos érdeklődést kiváltó hírhedt ügyek után, — megszólaltatva régi és új közéleti vezetőket, politikai mozgalmak képviselőit.

Program-e az MSZMP 1989. március 11-én tizenöt pontban nyilvánosságra hozott törekvésjegyzéke? Ha igen, megvalósítható-e? Ki, mennyire érzi időszerűnek azokat a kérdéseket, amelyekkel a párt foglalkozik? Többek között ezekre a kérdésekre kér választ a folyóirat egyik interjú-összeállítása az MSZMP néhány fiatalabb és a középnemzedékhez tartozó tagjától.

M. E.