Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)

1989-05-22 / 139. szám

1989. május 22., hétfő Dunántúli napló 7 Tévedni emberi dolog, csak nem mindegy... örülnek, ha ki tudnak állni Totális káosz van Sellyén Megyeri útban a föld felé. Tornamutatványnak sem akármilyen a mozdulata. Fotó: Läufer László Tévedni szabad, mert té­vedni emberi dolog! — állítja a közmondás és mi tagadás- több esetben saját cseleke­deteink felmentése érdekében- hajlamosak vagyunk ezt el is fogadni. Csakhogy vannak nehezen megemészthető, na­gyon nehezen elfogadható té­vedések is. Miről is lenne szó? Ősszel végig hallatlanul izgalmas, jó iramú találkozón nyerte az első NB l-es Veszp- rém-PMSC mérkőzést a bako­nyi együttes Pécsett. Bár, ami, azt illeti, az akkor megítélt - s végül is sorsdöntőnek szá­mított — büntetőt Roxin játék­vezető nem éppen a hazaiak melletti szimpátiájából tette. No, de akkor még volt ment­ség a pécsi vereségre: job­ban játszottak a veszprémiek! Most szombaton pedig még ezt sem lehetett elmondani. Nem vállalkozhatott rá senki, mert a lelátón elhangzott, a látottakat híven tükröző meg­állapítás szerint: nagyon ne­héz lenne eldönteni, hogy a Pálya talaja és a két bűn rosszul játszó csapat között milyen sorrendet lehetne fel­állítani. No, de végül is a Pálya talaja objektiven adott volt, míg a két csapat azért csak-csak megpróBált valami­lyen úton-módon egymás fö­lé kerekedni. Sajnálatos, hogy ezt egy másik közreműködő té­vedése döntötte el. Mert mi is történt annál az ominózus esetnél Horváth keresztbe lö­vése lepattant a visszafelé fu- tú Bérczy lábáról, pontosan a csatár elé. Ö élt is a fel­kínált lehetőséggel, megira­modott a 16-os felé. Már a büntetőterületen belül járt, amikor Torna indult rá keresz­tezni. A csatár hosszon tette maga elé a labdát, olyany- nyira, hogy azt az alapvonal előtt el sem érhette volna. Torna észlelve ezt, nem nyúlyt a labdához, ám amint átfu­tott Horváth előtt, az nekiug- rott a hátának és lábait fel­kapva landolt a gyepen. Mit ítélhetnek ez alapján a sza­bályok ismeretében? Az egyik fél . részéről: belemenést, hi­szen a hátán ért ütközés miatt Toma is a gyepre került. A másik fél szemszögéből: fel­tartásért közvetett szabadrú­gást. Molnár László játékveze­tő megoldotta a mérkőzés gor­diuszi csomóját azzal, hogy megítélte a mérkőzés eredmé­nyét kialakító büntetőjét. Molnár játékvezető azonban nemcsak -ebben tévedett. Té­vedett abban is, amikor há­rom perccel a mérkőzés be­fejezése előtt a pécsiek jobb ol­dali szögleténél a fejelni felug­rani készülő Bérczyt Szécsi tel­jes testével ráugorva kilökte a labda alól. A síp néma ma­radt. Márpedig ez az egyet­len 11-esből elért gól, amit a Veszprém kapott, éppen há­rom pontot eredményezett, rá­adásul két olyan csapat kö­zött, amelyik élethalál verseny- futásban van az osztályozó el­kerüléséért. A leírt két eset kockáról kockára megtekint­hető a mérkőzésről készült vi­deófelvételen. A mérkőzés után érthetően túlfűtött volt a hangulat a pályáról levonuló játékosok körében, mégis, az sem ment­heti sem a veszprémiek fia­tal, ambiciózus mesterét, sem a hozzá hasonlóan tehetsé­ges és ugyancsak többre hi­vatott pécsi játékost, Mártont, hogy egymás hiányosságait felemlegetve szítsanak tüzet a két csapat sportolói között. Mártont Garami Jázsel edző felelősségre vonta a szóvál­tásért, vajon megteszi-e ezt valaki a veszprémi edzővel? S talán, a mérkőzés játékvezető­jével, Molnár Lászlóval szem­ben is? K. L. ___________________________________ * --------­Ve szprém—PMSC 1-0 (0-0) Veszprém, 5 ezer néző. V.: Molnár. Veszprém: Kakas — Bognár, Csik, Sánta, Szécsi — Csornai, Csongrádi (Augusti- nó, a 79. percben), Kelemen (Perger, a 66. percben) — Rugovics, Kiss, Horváth L. Ed- tő: Glázer Róbert. PMSC:Bo- 9yay Tomka, Torna, Bódog, Czérna -— Megyeri, Túri, Bér­czy, Vén (Czéh, a 76. perc­ben) — Márton, Lehota (Nagy T., a 76. percben). Edző: Ga­rami József. A 72. percben Torna keresz­tezve elfutott a 16-osra betö­rő Horváth előtt, a veszprémi csatár elesett. A legnagyobb megdöbbenésre Molnár játék- v«zető gondolkodás nélkül a tl-es pontra mutatott. A bün­tetőt Csornai a bal hálótartó VQsra lőtte. (1-0). A kiesési rangadón igaz, hogy a pécsiek jól szervezték meg védelmüket, de a gyá­moltalan támadójátékuk meg­Tarta lék­bajnokság PMSC—Veszprém 1-1 (1-0). ^«szprém, 200 néző. V.: Mol- nőr II. J. PMSC: Kurucsai — ^'ncze, Berényi, Reit, Vókó —- Szabó Zs. (Becker), Paizs, Tö­bbes, Kocsis — Hánzs, Szirtes. Edző: Peti Csaba. G.: Takács, jh. Balog S. Jó: Berényi, Vó- *ő, Kocsis. Következik 27. forduló (május 24., szer­ver) műsora: PMSC—Siófák t^ő.30), Tatabánya—Vasas, MTK-VM--Dunaújváros, Békés­csaba—Vác, Zalaegerszeg— haladás, Rába ETO—Veszp- rém, Videoton—FTC, Bp. Hon- —0. Dózsa. fosztotta őket akárcsak az egy pont megszerzésétől is. Igaz, a hazaiaknak sincs sok dicse­kedni valójuk, mert a három pontot a játékvezetőnek kö­szönhetik. Jók: Csik, Csornai, Kiss, ill. Bogyay, Bódog. További szombati eredmé­nyek: Siófok—Békéscsaba 4-3, 0. Dózsa—Haladás 2-1, Vi­deoton—ZTE 1-0.-------------- « -------------­így láttam! A Veszprém—PMSC labda­rúgó-mérkőzésen a pécsiek tel­jesítményét Kiss Dezső, a Veszprémi Napló sportrervatve- zetője értékelte. PMSC: Bo­gyay 6 — Tomka 4, Toma 5, Bódog 6, Czérna 4 — Megyeri 5, Túri 4, Bérczy 4, Vén 5 — Márton 5, Lehota 4. Cs.: Czéh (—), Nagy T. (—). Vasárnap játszották MTK-VM—Váci Izzó 1-1 (1-1) — 11-esekkel 4-2. Vác, 4500 néző, v.: Makó. Gólszerzők: Szeibert (19. p. — 11-esből), illetve Balogh Z. (8. p.). Sár­ga lap: Hires (25. p.), Gás­pár (31. p.), Lőrincz (62. p.), illetve Talapa (45. p.). Dunaújváros—Bp. Honvéd 1-1 (0-1) — 11-esekkel 6-5. Dunaújváros, 3000 néző, v.: Hartmann. Gólszerzők: Zsinka (50. p.), illetve Kovács (28. p.). Sárga lap: Ács (21. p.), Zombori (61. p.). Vasas Rába ETO 2-0 (2-0). Fáy utca, 2000 néző, v.: Var­ga S. Gólszerzők: Komjáti (23. p.), Szabadi (44. p.). Az NB I. állása: 1. Bp. Honvéd 26 13 6 1 6 35 24 52 2. Videoton 26 16 3 7 53-25 51 3. MTK-VM 26 10 8 3 5 36-31 4» 4. FTC 26 13 3 3 7 35-2» 45 5. Rába ETO 26 13 3 2 5 39-2» 47 6. Vác 26 10 4 5 7 31-27 43 7. Tatabánya 26 10 3 6 7 32-2» 42 8. Békéscsaba 26 11 3 2 10 37-32 41 9. Siófok 26 8 4 5 » 33-35 37 10. Veszprém 26 7 6 2 11 20-31 35 11. Zalaegersz. 26 7 4 4 11 34-32 33 12. Pécs 26 7 3 6 10 30-34 33 13. Ú. Dózsa 26 8 2 4 12 31-31 32 14. Haladás 26 6 4 4 12 27-35 30 15. Vasas 26 5 2 7 12 27-50 26 16. Dunaújv. 26 3 6 4 13 26-4» 25 Graf leiskolázta Sabatinit • Elmaradt a várt nagy küz­delem az NSZK nemzetközi női teniszbajnoksága döntőjé­ben, Nyugat-Berlinben. Vasár­nap kora délután az első he­lyen kiemelt nyugatnémet Stef­fi Graf 6-3, 6-1 arányban, könnyedén győzött az argen­tin Gabriela Sabatini (2.) el­len. Ezzel a világranglista él­lovasa fényesen visszavágott jelenlegi legnagyobb riválisá­nak és idei egyetlen legyőző­jének, akitől az Amelia Is­lands torna döntőjében szen­vedett emlékezetes vereséget. Kettejüknek ez volt a 19. ösz- szecsapása, s óriási Graf fö­lénye, 16-3 arányban vezet. Manapság már a Graf—Sa­batini mérkőzés számit a női teniszsport csúcstalálkozójának, jóllehet néhány évvel ezelőtt még a Navratilova—Evert ösz- szecsapásokat illették ezzel a jelzővel. Sabatini ugyan még csak harmadik a WITA világ- rangsorában, de már csak na­gyon kevés választja e1 attól, hogy megelőzze Navratilovót, és felzárkózzék Graf mögé. Graf egyébként 60 ezer dollárt kapott győzelméért, Sabatini pedig 30 ezret. Tavaly óta II játékos ment el Nincsenek edzések, nincs csere Sellye—Mohócs-Véménd 3-0 (1-0). Sellye, 2000 néző. V.: Tar. Sellye—Paksi SE 1-7 (0-2). Sellye, (nagy jóindulattal) 300 néző. V.: Pápai. Erre mondják, hogy mecso- da különbség ... Az első mér­kőzést a labdarúgó NB II- ben játszották, 1980. szeptem­ber 28-án, a másodikat múlt vasárnap, az NB III-ban. Az elsőn a hazai közönség lel­kesen ünnepelte a csapatát, a másodikon a szurkolók megint lemondóan legyintet­tek, és megfogadták, hogy ezeket az „aranylóbúakat" még egyszer meg nem nézik. Pillantsunk csak az NB III. Dráva-csoportjának tabellájá­ra. „Tök" utolsó a Sellye, biz­tos kieső. A 15., azaz közvet­lenül előtte állótól is sok, a megmenekülést jelentő 14. he­lyezettől pedig rengeteg pont választja el. Ha még csak ez lenne á baj . . . — Totális káosz van Sellyén - panaszkodik Amigya Pál, a labdarúgócsapat edzője. — Nem működik a sportkör el­nöksége, igaz, alkalmatlan is a feladatok ellátására. Azzal segítene a legjobban, ha le-- mondana. Kemény kezű, a futballt szerető vezető kelle­ne. Talán ő megállíthatná a lavinát. Szinte hihetetlen, amit a to­vábbiakban mond. Tavaly nyár óta egy teljes csapat, azaz 11 játékos ment el Sely- lyéről, és senki sem jött. Ed­zések .gyakorlatilag nincsenek, hébe-hóba összejön négy-öt ember, akkor azok mozognak eqy kicsit. Legutóbb, a Paksi SE elleni hazai meccsükön csak 11-en voltak a labdarú­gók, cserélni nem' is lehe­tett. De már annak is örülni lehetett, hogy 11 ember akadt. Minden héten 5—6 ifista ját­szik, mert különben nem tud­nának kiállni. Alig maradt ép­kézláb futballista, aki még van, az is abbahagyja a nyáron. Edző sem kell, Ilonka néni, a szertáros annak ad szerelést, aki a kezdés előtt befut. Az biztosan pályára lép. Minden egyes meccs előtt az a cél­juk, hogy 5 kapott gól alatt megússzák. Szóval, siralmas a helyzet Sellyén. Persze, ezt már tavaly sejteni lehetett. Bizonyíthatat­lan, de alighanem igaz, ak­kor bundával maradt benn a csapat az NB lll-ban. A téli alapozást ? (!) játékos kezd­te el. Pofozógép volt a Sely- lye a téli VDN Kupában is. Már akkor feltűnt, hogy meny­nyire kevés vezető kísérte el az együttest idegenbe. Kide­rült: Amigya Pál az edző, az elnök, a szakosztályvezető, az inté/ó egyszemélyben, még jó, hogy masszőr azért akadt, nem Amigyának kellett a játékoso­kat legyúrnia. Amikor kiesett 1981 nyarán a Sellye az NB 11 - bői, akkor kezdődött a zuhanórepülése. Most már ott tartanak: re­mélik, hogy az NB lll-ban hátra lévő 5 meccsen ki tud­nak állni, becsületből végig tudják játszani ezt a bajnok­ságot. Pedig nincsenek különösebb anyagi gondjai az egyesület­nek. Van három füves pályá­ja, egy tornacsarnoka, a nagy­községben van strand, 40 fős szálloda, úgyhogy akár NB I- es csapatokat is tudnának fo­gadni, amelyek ott alapoz­nának. Csakhogy valakinek már lépnie kellene. Az edző már belefáradt, meg aztán kis em­bernek is érzi magát ahhoz, hogy valamit tenni tudjon. Fe­lelős, tekintéllyel, hatalommal rendelkező vezető kellene, aki az asztalra csapva, vagy szép szóval tudna elérni valamit. Mert, ha így megy tovább, hosszú távon a megyei I. osz­tályban való szereplés sem biztosított. S veszélyben van a sportkör jövője is. Nehogy megérjük, hogy egy­szer a sellyei pályát dinnyével kelljen bevetni . . . Horváth László Á hosszútávfutók Komlón teremnek ? Kocsis Sándor a Pireneusokban Jövőre t-alán már gyalogolhat- is Éveken át, mint az immár világhírű Kiskirály Ernő „fegy­verhordozója" járta a világ egzotikus tájain rendezett hosszútávú futóversenyeit a komlói Kocsis Sándor. Ma már ő is, mint külön meghí­vott vendég róhatja a kilo­métereket Európa különböző országainak vetélkedőin. Leg­utóbb Franciaországból érke­zett számára meghívó egy he­gyi szakaszon megrendeoendő szupermaratoni versenyre.- A francia meghívó a francia—spanyol határ melletti, a Pireneus-hegységbe simuló kisvárosból érkezett. Jóllehet, erre a versenyre már kétszer is elküldtem jelentkezésemet, a meghívó mégis most érkezett, amikor már-már nem is szá­mítottam rá. A tavaly előtti es a tavalyi versenyt ugyanis lemondták. Idén már nem is jelentkeztem, s mit ád ég, ép­pen most kaptam az invitá­lást - kezdte az élmény- beszámolóját a komlói lako­sú, versenypályafutását is a Komlói Bányásznál kezdett, majd a BVSC-ből a PVSK-hoz igazolt versenyző. ~ Úgy hallottuk indulásod előtt, hogy gyaloglóversenyre hívtak a Pireneusokba.- Valóban így volt. Cso­dálkoztam is, hiszen tavaly mint futó nyertem Corridéra- versenyt Surgeresben. Viszont az is igaz, hogy a mostani versenyt két sportágban: fu­tásban és gyaloglásban Írták ki, csakhogy nem jött össze e gyaloglók mezőnye, s ha már ott voltam, akkor elindul­tam a futásban.- Hányán, milyen távon in­dultatok?- Éppen a külföldiek tá­volmaradása miatt nem indult a gyaloglás, futásban azon­ban nemcsak létszámában - 72-en vettünk részt -, de a jelenlévők eredménylistája alapján is tisztességes mezőny jött össze. A táv 168 kilomé­ter volt, amit hat nap alatt, 6 etapban kellett lehajtani.- Mennyiben sikerült át­állni a gyalogló tempóról a futó ütemre?- Jóllehet, itthon is mint hosszútávfutó szerepelek, a kemény betonon, lélekpusztító emelkedőkkel és lejtőkkel tar­kított pálya alaposan próbára tett. Felfelé még nem is vol­tak gondjaim, annál jobban kipukkasztottak az ereszkedők. Végül is napról napra javul­va lettem a 13. beérkező.- Miként oszlottak meg a távok?- Az. első nap délelőttjén 34, míg délután 26 kilométer volt a táv. Akkor még 38. voltam. A következő nap 24, illetve 28 kilométere után fel­jöttem a 24. helyre. A har­madik nap 25 és 31 kilomé­tere után, az összetett elszá- mo'ásnál a 13. helyen végez­tem. Csupán annyit, hogy a versenyben azok maradhattak a következő napi távokra, akik az első beérkező utáni fél órán belül értek célba. Tehát alaposan elfogyva, csak 34-en fejeztük be a ver­senyt. Kocsis Sándor a Surgeresben megnyert 5000 méteres verse­nye után- Milyen élmények marad­tak meg benned a versenyen kívül?- Először is a rettenetes meleg. Vol, hogy 35 fokos hőségben futottunk. A másik, hogy koptam kölcsönbe egy Peugeot-t, amivel beugorhat- tam a híres búcsújáróhelyre, Lourdes-be. A legmegnyugta­tóbb viszont az, hogy meghív­tak a jövő évi versenyre is. amelyik lehet gyalogló-, vagy futóverseny is. Ott a helyem. Kapu László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents