Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)

1989-05-22 / 139. szám

1989. május 22., hétfő Dunántúli napló 3 A BHilf-röl jelentjük A KONTALIGHT cég fénycsöpolca, mely vásári dijot nyert, ki­válóan használható a kísérleti laboratóriumokban Fotó: Läufer László A biotechnológia a vásár hamupipőkéje Nem is olyan régen még a hazai ipar egyik lehetséges húzó ágazataként emlegettük 0 biotechnológiát, s a ma- 9yar zöldipar — ahogy ma- "apság nevezik - perspektí- vúit és a meglévő hazai szel- *err>> hátteret tekintve nem minden alap nélkül. Ehhez képest az idei BNV-n, ez az árucsoport a szerény hamupipőke szerepét tölti be. Szabad területet egyáltalá'n nem kapott a biotechnológia Kőbányán. A 43 ezer négy- zetméter fedett területből pe- d'g mindössze 136 négy- *etméteren láthatók e termék- Cs°port anyagai, eszközei. ^jem csoda, hisz az idei vá- s°r 1861 kiállítója közül kife­jletten biotechnológiával mindössze öt külföldi és egy hazai kiállító jelentkezett. Fő- Kánt a hazai gyártók távol- maradása szembetűnő. Hiszen 0Vkor szárnyrakap a hí r új Kutatási eredményekről. Hal­faj, hogy a debreceni Biogál gyógyszergyár kijött egy új- ansággal, ami forradalma- S|thatjo a pezsgőgyártást, de Q debreceniek a vásárra nem neveztek be. ! *9y aztán az F—2-es pavi- !°n 18-as standján megte­lhetjük az osztrák BIO- .^E) cég biokémiai, analiti- ,Q| és klinikai diagnosztikai ^mutatóját. Ugyancsak az ^Pavilonban a salzburgi SKO cég által reklámozott 1 e9yipari létesítményeket, bio- ®9iai légszűrő berendezése­Az A-pavilonban a szen- .Sl Kontakta Villamosszerelé- ‘ Vállalat CLONMATIC mik- szaporító félautomatikus be- ^adezését. Ugyanitt hívja fel t.°9óra a figyelmet egy oszt- Vi és egy dán cég. Az A-pa- tóL>n Sil-es standján látha- ^. a helsinki finn cég ter- Ce e.i: m'Kropipetták, Hettich- jp^dugák, laboratóriumi be- s‘ ndezések, készülékek, vegy- p erek, YSJI Glukóz és Laktát emzö készülékek, n . a tejsavanyításra, sajt- c Qr*ásra, a sörgyártásra vagy j0 K°nzervgyártásra gondolunk, ^9901 állíthatjuk, hogy a fer- sz PLl°ció - a nemes pené- ri K. gombák, hasznos bakté- mok munkába fogása -, vagyis a biotechnológia az egyik legősibb iparág, ami napjainkban új virágkorát éli, okkor érthetetlenül állunk az idei BNV ebbéli szűkös kínálata előtt. Ámbár az egyes ter­mékcsoportok meghatározásá­nál a rendezőknek nem volt könnyű dolguk, hisz nehéz eldönteni, hol végződik a vegyipar és hol kezdődik a bioipar. Sok a határterület és az átfedés. Az A-pavilonban például felfigyelhettünk egy magyar- kanadai közös találmányra, a tű nélküli inzulinadagoló injekciós tűre, amely abszolút fájdalommentes, és egy 8 éves cukorbeteg gyerek is önállóan használhatja, olyan egyszerű. Gyártására a mont­reali cég most kanadai-ma­gyar vegyes vállalatot hoz lét­re. Szovjet—magyar—kanadai vegyes vállalat alakul a montreali cég egy másik be­mutatott készülékére, amelyik a 19. napon kimutatja a ter­hességet. Humán célra és emlős állatokra egyaránt ajgnlják. Jó üzleteket kötött a hol­landokkal és a távol-keletiek­kel már az első napon a Kő­bányai Gyógyszerárugyár Rich­ter Gedeon Vegyészeti Rt.-je. Az RDS nevű technológiai be­rendezésük a vágóhidi hul­ladékot, csatornaszennyet, vért és csontot nagy fehérjetartal­mú takarmánylisztekké dolgoz­za fel. A győri, a pápai és a kaposvári vágóhidakon már alkalmazzák, s tárgyalásban vannak a pécsi húsipari és a baromfifeldolgozó vállalattal is. A berendezés ára kapaci­tástól függően 6-12 millió fo­rint, tehát viszonylag igen ol­csó. A kőbányaiak a sertés- bélből, mint hulladékból he- parint gyártanak, ami meg­akadályozza a műtétek utáni trombózis kialakulását. A töb­bi hulladékból állattakarmá­nyokat és ezzel importot vál­tanak ki. Legfőbb haszna mégis a környezetvédelem. Van egy ilyen termékük például, hogy csatornaliszt, amit zsiradékok­ból nyernek. Potenciális vevőjük lehet erre a Pécsi Bőrgyár is.-Rné­Megalakult Sásd barátainak köre Az egyik résztvevő Baranya Szibériájának nevezte Sósdot; tény, ami tény, az egykori hegyháti járás székhelye jó ideig elmaradt fejlődésében. Ipar alig volt, majd, hogy já­rási székhelynek is megszűnt lenni, alaposan veszített von­zásából. Ugyan a környező községekből mind többen épít- keztek Sásdon, folytatódott a hatvonas évek elején elkezdő- dött elvándorlás. Ki jobb munka reményében", ki hivatala után, ki gyerekei­nek könnyebb iskoláztatása végett: sokan mondhatják ma­gukat szerte az országban ma valamikori sásdinak. A nagy­községi könyvtár agilis vezető­je, Megyeri Tibor né kezdte már az elmúlt évben gyűjteni a Sásáról elszármazottak ne­vét és címét, tavaly ősszel ösz­sze is hívott egy találkozót. Ak­kor mintegy negyvenen fogad­ták a hívó szót, s megfogad­ták, segítik a jelenlegi sásdiak törekvését. Így jött létre a szombaton megtartott újabb találkozó — most már több mint hatvanon jöttek, valamikori sásdiak Bu- -'--"stről és Szegedről, Pécs­ről és Mohácsról, Kaposvárról és Gödöllőről. A résztvevők először Vargára mentek a gyülekező után, hogy megte­kintsék Sásdi Sándor szülőhá­zában berendezett irodalmi múzeumot — itt Vajda lózsel, a helytörténeti szakkör vezető­je köszöntötte a résztvevőket. Sásdon Kovács Sándorné ta­nácselnök volt az „idegenve­zető": a faluban tett séta so­rán arról is szólt, hogy a fa­lu központjában lévő első vi­lágháborús emlékmű mellé, a parkba Varga Imre készít egy másik szobrot a II. világhábo­rú sásdi áldozatainak emléke­zetéül. Este, a könyvtárban sor ke­rült a Sásd barátainak köre megalapítására. A kör elnöké­vé a résztvevők dr. Füzes Mik­lóst, a megyei levéltár munka­társát, titkárává pedig Megye­ri Tibornét, a könyvtár vezető­jét választották. Füzes Miklós „prograrrvbeszédében" egyebek között szólt arról is, hogy szep­temberre szeretnék újra meg­jelentetni a Sásd és Vidéke című lapot, egyelőre havonta: elsősorban a helybeliek jobb tájékoztatása érdekében, no meg azok informálására, akik már nem o'tt laknak, de még ^sásdinak vallják magukat. Opera Helyett kiutasítás ■MM ...H Az utolsó szolgálat Vékás Domokos, volt ko­lozsvári főkonzul volt a ven­dége a pécsi Ifjúsági Ház­nak, az érdeklődő közönség­nek. A ma már nyugdíjas kül- politikus maga is erdélyi szü­letésű, Így a tiranai, római, bukaresti, majd damaszkuszi állomáshelyek után utolsó szolgálatként nem is kapha­tott volna számára kedvesebb megbízatást, mint a kolozs­vári főkonzulátus vezetését. Akkor még bizonyára nem gondolta, hogy milyén körül­mények között kell elhagyni a szomszéd „baráti" országot. Mint a volt fökonzul el­mondta, 1988. június 28-án - egy nappal a Hősök terei demonstráció után — felesé­gével éppen az operába készültek, a Sámson és DeliIá- ra, amikor fél hatkor telefon érkezett Bukarestből. Az egy­értelmű utasítás tartalmát rö­videsen Budapest is megerő­sítette, és 48 óra múlva a konzulátus személyzetét, vala­mint felszerelését szállító ka­mionkonvoj a határon rande­vúzott a román és magyar hatórőrszervek illetékeseivel, és végleg elhagyta a Ceausescu szerint rövidesen a „ragyogó nap országává" fej­lődő állam területét. A fórum után rövid beszél­getésre kértük a nyugalma­zott főkonzult. *- Milyen célzattal vállalto el az ilyen, és ehhez hasonló lórumokat?- Jó ideje már, hogy igen élénk és tartós érdeklődés nyilvánul meg hazánkban a magyar-román határon túl történtek iránt. Ezeken a be­szélgetéseken én megpróbá­lok képet alkotni a magyar­román viszonyról, de úgy. hogy azt a kelet-európai po­litikába illesztve lássa a hall­gatóság.- Többen nem voltak meg­elégedve az ön konkrétságá­val. Előfordult már máshol is, hogy ilyen formában vonták kérdőre?- Komoly, nehéz kérdések máshol is fölmerültek, és én mindig megpróbáltam teljes egészében reagálni rájuk. De aki szenzációra várt, az min­dig hiába jött ezekre a fóru­mokra, azoknak néhány köny­vet és a televízió tényfeltáró műsorait tudnám javasolni. Ami pedig azt a néhány túl­fűtött megnyilvánulást illeti, gondolom, nem a pécsi köz­véleményt képviselték.- A beszélgetés során meg­nyilvánulásaiban túlságosan optimistának tűnt. Mire ala­pozza ezt a derűlátását?- Alapvetően optimista em­ber vagyok. Ezért a jelenlegi szomorú gyakorlat mellett is az a véleményem, hogy nem békélhetünk meg abban, hogy Erdélyben a nemzetiségek számára vége a világnak. Er­dély elég gazdag, hogy el­tartsa minden fiát, de a nem­zetiségek és a románok békés egymás mellett éléséért na­gyon sokat kell tennünk ne­künk mogyoróknak is. össze­fogva, türelmesen, megfontol­tan. Lehet, hogy sokaknak illuzórikusnak tűnik, vélemé­nyem szerint azonban nincs más út.- Milyen tanulságot hozott az ön számára a pécsi be­szélgetés?- A véleményem továbbra is az, hogy hasonló szellem­ben, de ha lehet, még hatá­rozottabban kell szolgálni a reális tájékoztatást, hogy az emberek ne csak a borzal­mokra legyenek kíváncsiak, hanem a megoldás felé ve­zető útra is.- Kiutasítása óta járt Ro­mániában?- Azóta nem voltam kint, de határozott szándékom, hogy meglátogassam kinti ba­rátaimat. K. E. Új kiadványt jelente­tett meg az MSZMP Ba­ranya Megyei Bizottsága Változó Baranya címmel. Abból az elhatározásból indultak ki, hogy a párt- bizottság korábbi, első­sorban a testületi állás- foglalásokat közreadó kiadványai megértek a korszerűsödésre, a válto­zásra. Új kiadványuk az előzőek értékeit haszno­sítva kívánja a pártveze­tők munkáját segíteni, a a párttagság tájékozott­ságát javítani. Mire vál­lalkozik az új időszakos kiadvány? A megyei tes­tületek elé kerülő elő­terjesztésekről, határoza­tokról, állásfoglalásokról, a velük kapcsolatos vi­tákról szóló tájékoztatás­ra; a pártmunka idősze­rű, a megye párttagságát is foglalkoztató elvi-poli­tikai kérdéseiben történő orientációra; az informá­ciós jelentésekben és a politikai munka tapaszta­latai során felvetődő kér­désekre való reagálásra; a megye pártéletének fon­tosabb eseményeiről szóló tudósításokra, a követésre érdemes példák, a figye­lemre méltó tapasztalatok közreadására. Mit tartalmaz az első szám? Többek között ol­vasható a megyei párt- bizottság állásfoglalása az alternatív szervezetek­hez, mozgalmakhoz való viszonyáról. Kozma Fe­rencnek, a Dunántúli Napló főmunkatársának Grósz Károllyal, az MSZMP főtitkárával készített inter­júját, a megyében meg­tartott pártértekezleteken és pártaktivákon elhang­zott főbb gondolatok összegzését, a megyei párt-végrehajtóbizottság állásfoglalását, a társa­dalmi és politikai ünnep­ségek korszerűsítésére, a Baranya Megyei Közvéle­ménykutató Csoport év eleji felmérésének összeg­zését arról, hogyan véle­kedik a megye közvéle­ménye az alternativ szer­vezetekről. M. E. Történelmünk egyik nagy népvándorlása zajlott a má­sodik világháború utáni Kö- zép-Kelet-Európában. Embe­rek százezreit, magyarokat, németeket, szlovákokat, len­gyeleket otthonuk, egziszten­ciájuk s a hazájuknak hitt or­szág elhagyására kényszerítet­ték. S vannak, akiket kény-' szermunka-táborokba vittek a zsúfolt vagonok, mert törté­netesen németnek születtek. A pécsi Értelmiségi Klub múlt heti összejövetelén öt ember, három nő és két1 férfi beszélt az SS kényszersorozá­sairól, majd az ukrajnai mun- katóborban töltött évekről. Amikor az úgynevezett jáváté- (eli közmunkára hurcolták a magyarországi németeket, nem számított, melyik oldalon áll­tak a háborúban, férfiak vol­tak-e vagy munkaképes fiatal nők, s sokan hiába vallották magukat az 1940-es népszám­láláson magyar nemzetiségű- eknek, ha az anyanyelvi rovat- ba a németet írták. Múltunk e fehér foltjához Füzes Miklós, a Baranya Me­gyei Levéltár főmunkatársa vá­zolt történelmi hátteret. A leg­utóbbi időkig ugyanis hivata­losan kevés szó esett a nem­zetiségi kérdésekről, s ma is korlátozás sújtja a két világ­háború között keletkezett ki­sebbségi vonatkozású iratok e9V^ részét. A németek kitele­pítésének gondol'ata, mint a szociális feszültségek leveze­tésének egyik lehetősége, már az 1920-as években felmerült. A politikai vezetés kétarcúsá­gát jelzi viszont, hogy eköz­ben a Volksbund szabad ke­zet kapott. A hallgatóságot két órán át tartotta fogva a hétköznapi történelem: mit jelentett a gyakorlatban a háború utáni kollektív felelősségre vonás. Letiltották a német oktatást,, válogatás nélkül telepítettek ki embereket, hurcoltak mun- katóborokba, vagy jogilag még ma is tisztázatlan módon elzavarták otthonaikból. Éle-! lemhez, vízhez alig jutottak, s a jeget nyalogatták, ha szom­jasak voltak. Sokan nem tud­tak megküzdeni a hideggel, éhséggel, az embertelen körül­ményekkel, és elpusztultak. Akik visszatértek, nem mindig találták meg szüleiket, mert más országba, vagy másik községbe űzték őket, Egy zsi­dó származású szociáldemok­rata politikus szerint a hábo­rú után hasonló dolgok tör­téntek a németekkel, mint a; zsidósággal a háború alatt. Az országgyűlés legutóbbi ülésén ünnepélyesen megemlé­keztek a világháború zsidó ál­dozatairól. Ha csak a magyar és szovjet munkatáborokba vitt emberekre gondolunk, a -sor még folytatható ... A feszült­ségek oldására szükség van, hogy tovább léphessünk. P. E. ............... .................. ..............—in mi..........

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents