Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)

1989-05-21 / 138. szám

Balikó Tamás: rendező és főszereplő Balikó Tamás (jobbra) rendező és főszereplő Mikor Balikó Tamás mint McMurphy berobban a Fő­néni irányította intézetbe, vogányos vigyorával, mint maga a Szabadság, az Élet, akkor a nézőtéren • egy pil­lanatra mindenki Sipos Lászlóra gondol. Balikó Ta­más, a Kakukklészek rende­zője, tudjuk, vele álmodta meg ezt a darabot. Vele kezdte az olvasópróbákat, majd közbeszólt a végzet. De erről most már nem be­szélni kell. Meg kell nézni a Kakukkfészket, az emberi szabadságvágy e korunkbeli groteszk és tragikus hősköl­teményét, amely egyszer­smind emléket állít az el­hunyt barátnak, pályatárs­nak. Balikó Tamás, aki a rendező szerepe mellé a fő­szerepet is fel kellett hogy vállalja, elhiteti velünk McMurphyt. Négy éve adott interjút a Hétfői Dunántúli Naplónak, fotója akkor egy fiatal szí­nészt mutatott, kezében tárral, a szerepekről beszél­tünk, a színpadon játszó színész személyes felelőssé­géről. Balikó Tamás a be­szélgetés után. szinte mellé­kesen említett rendezői ter­veket, Mrozek Emigránsok című kétszemélyes darabját, amit Sípossal volna jó meg­csinálni . . . Aztán eltűnt a pécsi szín­padról, két éve már, hogy a főiskola rendezői szakára jár, s az utóbbi két évben rendezések sorával hívta fel magára a figyelmet. Az idei szezonban ősszel Maeter­linck: Kék madár című da­rabját mutatta -be Nyíregy­házán, a premier másnap­ján már az Ódry Színpadon rendezte Christopher Hamp­ton: Teljes napfogyatkozá­sát, amit most a színházi fesztiválig is színrevisznek — főiskolás produkció esetében erre még nem volt példa. Ezután következett egy ren­dezés a Madách Kamará­ban, majd jött Pécs, a Ka- j' ' fészek. Még egy sikerről kell be­számolnunk, az Egerek és emberek című Steinbeck-da­rab rendezéséről, ami a fő- díjat kapta Pozsonyban, a főiskolai produkciók európai találkozóján. Balikó Tamás musicalt is rendezett tavaly nyáron Esztergomban, és közben filmezett (Családi kör), tv-játékokban játszott, s a péntek esti Kakukkfé­szekre egy magyar légiós­film forgatásáról jött Pécsre; ebben Cserhalmi Györggyel és Bubik Istvánnal játsza­nak. Emellett kaszkadőrként dolgozik - ez sport, kondí­ciótartás, virtuskodás. élve­zet, no és pénzkereset nem utolsósorban. És a Kakukkfészek? Len­gyel György hívta el ősszel rendezni, és Balikó Tamás ajánlatot tett: Kakukkfészek, Sipos Lászlóval a főszerep­ben. A dolgok azonban másként alakultak . . . — Irgalmatlan lelki próba­tétel volt rendezni és ját­szani egyszerre, ugyanakkor óriási élmény a Kakukkfé­szek. Nemcsak nekem, ha­nem valamennyiünk számá­ra. Mindenki átérezte a fel­adat súlyát és felelősségét, és szivvel-lélekkel vesz részt a darab színrevitelében. Balikó Tamást további lenflezői feladatok várják, nyáron Eörsi István: lotán és a férfiak című darabja Gyu­lán, majd a Játékszínben, januárra: Pinter: Senkiföld­je Kállai Ferenccel és Sin- kovits Imrével a Nemzetiben és egy harmadik a Vígszín­házban vagy Pécsett... Va­jon választott-e a színészet és a rendezés között' ezek után? — Nem akarok választani. Színész-rendező leszek, mindkettőt szeretném csi­nálni. Nagyon hiányzik a játszás, a színház. Sokan féltenek ettől a sok munká­tól, a barátaim szeretettel, az ellenségeim kajánul, de úgy érzem, nem teljesítem túl magam. Ennél több energia .van bennem, és úgy érzem, most kell sokat dol­goznom. Negyvenévesen bi­zonyára nem négy, hanem csak két darabot fogok rendezni. Most azonban pihenni me­gyek, pár napra a Balaton­ra, néhány könyvvel — de csak pár napra, ennél to­vább úgysem bírom ki tét­lenül . . . Gállos Orsolya Panoráma FONTOS A PONTOS SZÁMOLÁS „üdítő éjszaka" a művész­neve a fotónkon látható hol­land cirkuszi artistanőnek. Hát . . . attól függ, hány az az éjszaka! OTEVES MENYASSZONY Az észak-indiai Jaipurban ősi táncokkal kísért ünnepsé­gen -esküdött egymásnak örök hűséget a nyolcéves Ghasi Ram és igazán ifjú menyasz- szonya, az ötesztendős Prabhu Ram. Csak papa-mama meg ne tudja, mi történt a nászéj­szakájukon. Érdekességek a tavaszi BNV-ről A jubileumi, 15. tavaszi BNV számos érdekességet, új-, donságot hozott idén az ér­deklődők számára. Ebben az évben négy földrész 30 orszá­gának 1861 kiállítója - ezek több, mint fele külföldi - mu­tatja be termékeit a vásáron. Számunkra különösen örven­detes lehet, hogy idén Auszt­ria 253, NSZK pedig 347 kiál­lítóval jött el, hiszen ez csú­csot jelent a nem szocialista országok körében. Ami pedig a magyar kiállítók bemutatko­zását illeti, annak sokszínűsé­gére igen kedvező hatással volt az elmúlt év októberébe/! elfogadott társasági törvény. A régi nagy hírű vásározók jelenlétét ugyanis ezúttal je­lentős számú részvénytársaság, kft. és pjt, valamint gmk élén­kíti, sőt, hogy teljes legyen a paletta, két egyéni vállalkozó is kiállít a tavaszi BNV-n. Nem is beszélve arról a fél­tucat bankról, amelyik a leg­különbözőbb-féle szolgálta­tásaikat, részvényeiket és köt­vényeiket kínálják vásárszerte. Ember még ennyi számító­gépet nem _ látott egy helyen, mint amennyit az idei tavaszi BNV tüzetes szemlélője láthat. Valószínűleg nincs is olyan ország, amelyik valamilyen formában ne mutatná be az ezen a téren elért eredmé­nyeit. A hazaiak közül -nem meglepetés — a MÜSZI jár az élen, nem túlzás, hogyl standján a Nr. 1-gyel hirdeti elsőségét. Különösen szemet csalogató a Műszertechnika pavilonja előtt álló színes vi- deó-mátrixtábla, de ez csak egy a számtalan kiállított MüSZI-termék közül. A japánoktól már " meg­szokhattuk, hogy mindig va­lami apró termetű különleges­séggel lepnek meg bennün­ket. Ez a vásár sem kivétel. A Fuji cég ugyanis egy fél íróasztalnyi nagyságú automa­ta színes fotólaboratóriumot állított ki, amelyiken csak azt kell beállítani néhány gomb­nyomással, hogy milyen típusú filmről, milyen és mekkora mé­retű papírra kívánja előhívni a képet az ember, illetve, hogy melyik színből milyen élénkséget kíván. Igazán mutatós magyar új­donságot is hozott a vásár. Az Ikarus területén ugyanis a sok kooperációban elkészített különféle buszok mellett ott virít az Ikarus—Tecoplan Leo városi kisautó is. Ezzel a kis sárga, műanyag-karosszériás járművel nem lesz gond a parkolás, hiszen a hossza alig 2,5 méter, de a szélessége sem sokkal több 1,5 méternél. A kis oroszlánt egy 25 kW tel­jesítményű motor hajtja, az autó végsebessége 135 km/h. K. E. Az Ikarus—Tecoplan kisautót a belvárosi közlekedésre ta­lálták ki Fotó: Lauter László Arborétum és dísztó Szabad strand - csak a távlatban Az apró dombok és az egy­mást karonfogó két tó üdítő látványát egyre többen fede­zik föl maguknak és ha csak tehetik, hétköznap délutánon­ként iP kisétálnak a pécsi ma­lomvölgyi tavakhoz. Ilyenkor tavasztájt a parton ücsörgő horgászok között baktatva süt­kérező békák hodát is meg lehet figyelni, s futkározás, napozás, labdázás közben a városi, ezzel-azzal dúsított, egészségtelen levegőt kiléle­gezni. A dombokon szaporod­nak a hétvégi házak, s a Kertvároshoz közelebb lévő tó mellett új, teraszos büfé is hívogatja a megéhezett, meg­szomjazott kirándulókat. Ta­valy még csónakot, szörföt is bérelhetett bárki, de az idén, sajnos, megszűnt a kölcsön­zés. A tulajdonos arra pa­naszkodott, hogy nem elég nagy a forgalma, a ’ sétálók meg túl magasnak tartották a tarifát. Bár igaz, napsütötte hét végeken még sorba is kel­lett állni a víziálkalmatossá- gokért. Gyönyörködöm a „csónaká­zó” tóban, és arra gondo­lok, ha sok pénzem lenne, szívesen építenék itt egy kel­lemes strandot és megszer­Radio mellett Nem könnyű hivatás az újságírás — mint ahogy sok más hivatás és szakma sem - de nehéz helyzetben van manapság az újság olva­sója vagy a rádió hall­gatója is: nem tudja ki­nek mit higgyen. A napon­ta rázúduló informócióözön szinte megbolondítjo, azt sem tudja hol áll a feje, amikor a sajtó-rádió-tévé jóvoltából ilyeneket hall, hogy „követeljük . , . tilta­kozunk . . . lemondatjuk . . . nem tárgyalunk , . . visszavo­nunk . . . nem felejtünk . . . csődeljárások . . . eladó gyá­rak . . . remélt külföldi köl­csönök . . . remélt tőkebeho­zatal . . panamák . . . csalá­sok . . . leleplezett botrá­nyok ..." — egyebek. Ilyen­kor megtehetné az ember, hogy félredobja az újságot, lekapcsolja a rádiót és csa­tornát vált a tévén, hogy va­lami nyugalmat, jót, szépsé­get Ígérő • élményben is ré­sze legyen. De így sem le­het élni, oz ember nem tud­ja — nem is lenne jó —, ha ban élt - a lapok hírt ad­tak róla, de senki sem emelt szót, mert a jónépet azelőtt sem kérdezték meg: he­lyes-e, ha valami egetvsrő nagy beruházásba kezd a hatalom. A fásultságnak na­gyobb hatása volt az em­berre. Még a Varga-féle természetvédelmi csoport is később hallatta csak hang­ját, de leintették őket. Most Bizalom és vérkép kiszakítaná magát abból a forrongó közegből, amely körülveszi. • Az agyát „bombázó" hí­rek és értesülések hol felhá­borítják - mert hitelesnek veszi éppen a tálalás révén - a hallottakat, hol meg ellenkezőjét hallja és nyu­galomra inti, de már abban sem hisz._ Annak idején — omikor a nagymarosi erő­mű épitése még a kezdeti programtervezet és nemzet­közi egyezkedés stádiumá­mindent ki lehet mondani, lehet tiltakozni, szót emelni, vitatkozni, élvezni a kibon­takozó demokratizmus szel­lemét. Ideje volt. Jómagam is olvastam egyik országos lapban - talán a múlt év­ben — egy vízügyi tudós ér­tekezését, az erőmű létesí­tése mellett voksolva. Szakmailag mindent meg­magyarázott, érvelése olyan kemény fal volt, amelyen egy hajszálrepedése sem mutatkozott. Meggyőzött. Az­tán jöttek az ellenvélemé­nyek és kezdtem bizonyta­lanságban érezni magamat. Hátha a másik tábornak van igaza. Aztán ismét a kormány álláspontja állította vissza bizalmamat, már csak azért is, mert ecsetelték a várható nemzetközi bonyo­dalmakat és a súlyos anya­gi következményeket a leál­lítás esetén. Igazuk van — nyugtattam meg magamat. Mai napig is a kormány eredeti elgondolása mellé állok ki, pedig ... az elmúlt napokban éppen a kormány bejelentette: ideiglenesen leállítják o munkálatokat. „Tudjátok ám, kiből csinál­tok bohócot!" — dühöngtem a rádióban elhangzott hír hallatán. Mindenkinek — okos - ellenvéleményét tiszteletben tartom, így az erőmű ellenzőinek vélemé­nyét is. Feltételezve, hogy ugyanez elvárható tőlük ma­gamnak is. De most már nagyon komolytalannak tar­tom ezt az egész huzavo­nát. Bizalmam csak azért nem ingott meg, mert már nincs is. Egy másik hír is feldúlta reggeli kedélyállopotomat. Hallom a rádióból - a lap­szemle műsor alkalmával —, hogy a november eleji rend­őrgyilkosság áldozatának vérképe kimutatta: „nagy mennyiségű alkoholt fo­gyasztott és . . . az orvos szerint" - így valahogy a lapidézet - „. .. később már akár ez is halálát okozhatta volna . . ." Ez a kijelentés óhatatlanul az el­követett bűncselekmény sú­lyát enyhítette — na persze nem jogszerűen —, de a lai­kus hallgató számára még­is ezt sugallta. Aztán elő­kerestem az említett fővá­rosi lapot, elolvastam a ri­portot, és e fenti megálla­pításnak nyomát sem talál­tam. Csak azt, hogy való­ban súlyos alkoholos álla­potban érte a halálos lö­vés a rendőrt, csakhogy az első - katonai bírósági tár­gyaláson - a vérvizsgálat eredményét nem vették fi­gyelembe, nyilvánosságra sem került. Elhallgatták. Hát itt tartunk most. vasárnapi vezném, hogy legyen rendsze­res autóbuszjárat, mert ugyan sétának sem rossz az idegya- loglás az Apáczai körtéri meg­állótól, de több, gyermekes - autó nélküli —* családot visz- szatart a kirándulástól a tá­volság. S milyen jó szolgá­latot tenne egy strand itt Pé­csen, ahol az uszodahióny közismert. Az egészséges élet­mód — amelyre mindenkit mindenki kapacitál — feltéte­lek nélkül elég nehézkesen valósítható meg.- Mi szabad strandra gon­doltunk, a víz minősége is megfelelő, csak hát annak ki­építése: a tó fenekének zu- zalékolása, a zuhanyozók, oz illemhelyek, öltözők létesítése, három évvel ezelőtt is 5 mil­lió forintba került volna tájékoztat Orbán György, 0 Pécs Városi Tanács mezőgaz­dasági ' osztályának vezetője­- Nem is tettünk le erről 0 szándékunkról, s ha javul 0 gazdasági helyzetünk, rögtön belefogunk. Most egyébként a malomvölgyi tavak szom­szédságában kialakított dísztó és a környéken létesítendő arborétum megvalósítására tö­rekszünk elsősorban. Az arbo­rétum kialakítása jó 10 éve5 program, de ha elkészül' egyedülálló lesz az őrs za9 bon, s a kikapcsolódás70, rekreációra is kiváló alkalma1 teremt. Támogatósokból ®* társadalmi munkából kívánja létrehozni. Elképzeléseink sze rint megalakítjuk az arbor® tum baráti körét is. Vissz0 térve a strandhoz: jelentke zett nálunk egy illető, aki h°J landó lett volna pénzt bet® tetni egy „Víziváros” kiép1*® sére, óm terveiből úgy tűk, hogy ozok alapvető®^ megváltoztatták volna a *aVÖ és környezetük mostani je gát: vurstlik, céllövöldék *e® pültek volna a partokra Céllövöldére valóban n1^ szükség, de strandra '9 örülök az arborétumnak, disztónak és a sétálásnak, ^- nyilvánvaló telhetetlensé9®^t miatt - annak is rof>v^f örülnék, ha . belátható 1 belül valamilyen módon ^ ^ iscsak létesülhetne egy s*r^j docska is. A parton nap0 . közül a megkérdezettek *° g. sége is osztotta véleme 7 „ met: még „fizetős", .^o' belépöjegyes fürdési, jy lási lehetőséget is el *uö nak képzelni. . B. A­Egy magyar légiósfilmet forgat

Next

/
Thumbnails
Contents