Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)

1989-05-15 / 132. szám

1989. május 15., hétfő Dunontült napló A RHozartheum Zenekarának legfiatalabb tagja a pécsi Papp Gábor A szólista Salzburgból érkezett „Hazai pályán mindig izgulok" Egy huszonhat éves pé­csi fiatalembert ünnepelt a múlt hétfő este a város koncertközönsége Papp Gá­bor hegedűművész szemé­lyében, s a régi hangver­senylátogatók, valamint a Pécsi Szimfonikus Zenekar tagjai örömmel állapították meg, mennyit érett, fejlő­dött o fiatal művész játé­ka. Papp Gábor mo Salz­burgban játszik, a Mozor- theum Zenekarának szó­lamvezetője. Innen jött ha­za szólót játszani Bartók Hegedűversenyében, és ki­csit itthon lenni. Járni egyet a Mecseken, találkoz­ni a borátokkal.- Hogyan néz vissza o ma estére? - kérdeztük a fellépés után.- Kicsit féltem, hazai pá­lyán mindig jobban izgulok. Sok az ismerős, és az ember magasabb követelményt tá­maszt maga elé. Megtudom tőle, hogy a Mozart-alapitvány a főisko­lát és az attól teljesen füg­getlen, „felnőtt'' zenekart fi­nanszírozza. (A Mozortheum- nak Bűcs Leila személyében egy pécsi növendéke is van.) Papp Gábor egy éve került a zenekarhoz, jelentkezett a meghirdetett helyre, s pró­bajátéka alapján felvették. Ez az első állása, mert előt­te egy évet a Washington Egyetemen töltött régi mes­terénél, most már barátjá­nál. a magyar Zsigmondi Dénesnél. Aztán Soros-ösz­töndíjon volt Simon Albert Zenekari Műhelyében. Erről nagyon lelkesen beszél:- Simon Albert zenekari muzsikusok nevelésével fog­lalkozik, ami nálunk teljesen hiányzik a zenei nevelésből. Pedig a zenekari játszást külön meg kell tanulni, ez nem azt jelenti egyszerűen, .hogy beülök egy zenekarba. Ezt szólistaként is nagyon fontos dolognak tartom, ésta zenekari gyakorlót szólista­ként is nagy segítségemre von.- A tekintélye mégis o szólistának nagyobb - vagy tévedek?- Salzburgban vagy az olyan nagy zenekarokban, mint a müncheni, a bécsi rangot jelent a puszta zene­kari tagság is.- Muzsikus csalódból szár­mazik. Édesapja, Papp György tagja a Pécsi Szim­fonikus Zenekarnak. Milyen érzés együtt játszani?- Most nem játszottunk együtt, apu nem akart be­ülni o zenekarba, mivel én voltam o szólista ... ­mondja kedves mosollyal. - ö is hallgatta a Bortók-he- gedűversenyt és nagyon örült. .. Nála tanultam 10 évig. aztán negyedikes szak­középiskolás koromban már Pesten voltam. Szemjon Sznyitkovszkij orosz profesz- szor volt o mesterem, Da­vid Ojsztrah egykori tanár­segédje, oki az Ojsztroh- növendékeket tanította. Na­gyon szerettük őt, sajnos meghalt. Aztán Kapás Gézá­nál majd Kovács Dénesnél tanultam, kurzusokon Zsig­mondi Dénesnél és végül Arthur Grumiaux­nál.- Hogyon képzeli a követ­kező éveit?- Van egy együttesünk, o Budopest Vonóstrió, ezt no- gyon szeretném csinálni. Nemrég mutatkoztunk be o pécsi Művészetek Házában; Bécsbe járunk egy mester­hez. Salzburghoz az év vé­géig köt a szerződésem. Valószínűleg utána is mara­dok még, és megpróbálok bejutni a müncheni vagy a bécsi szimfonikusokhoz - szeretem a zenekari játékot, hiszen a legszebb darabo­kat Így lehet megismerni, végigjátszani. Mondja mindezt a pécsi koncert szólistája, a nagyon kedves, szerény pécsi fiatal­ember, egy ígéretesen induló művészpálya első állomásai­nak egyikén - idehaza. Gállos Orsolya Ormánsági napok Sok ormónysógi (Így Kiss Géza szerint íródott a meg­hívó) hazahívott a szülőföld a hétvégén ötödször megrende­zett ormánsági napokra, me­lyeket a sellyei művelődési ház szervezett — személy szerint Csutorás lánosné igazgató. Pünkösdi ünneplőt öltött o lankás, ormós táj, és a sellyei utcán, az embereken látszott, hogy ünnep van. A bérmálást is ekkor tartották. A program szombaton kezdődött oz or­mánsági, bogdásai születésű Szatyor Győző egykori fafora- gó hagyományokat alázattal őrző és továbbgondoló alko­tásaival: szobroikkal és grafi­kákkal, melyek a sellyei mű­velődési házban láthatóak. Ugyanitt e táj egykor volt tu­dós papjának, Kiss Gézának és a pusztuló Ormánságnak képét idézte fel a néprajztu­dós leánya Asch Károlyné Kiss Gizella. Este emlékezetes kon­cert színhelye volt Drávaiványi festett kazettás műemléktemp loma, ahová a helybeliek mel­lett sokan elmentek meghall­gatni a Leőwey Klára Gimná­zium vegyeskarának hangver­senyét. Tegnap, vasárnap délelőtt szülőföldjük ismeretéből mér­ték össze tudásukat a sellyei gyerekek. Kiss Géza: Ormány- ság című könyvéből kellett ké­szülniük, s kiderült, sokat tud­nak e nevezetes táj kincseiről. A magyarlukafoi Néprajzi Mű­hely foglalkoztatta ezután o gyereksereget, volt gyertyaön­tés, nemezkészítés, papirhajto- gatás. Egy gyermekrajz-kiálli- tást is rendeztek Sellyén, He­rendi Erzsébet tanítványainak pályázatra készített munkái­ból, amelyek nagy sikerrel sze­repeltek már a Püspökszent- lászlói Galériában. A nyerte sek: 1. dijat Varga László V. C, 2. díjat Tárcái Sándor IV. C, 3. dijat Körösi Csaba IV. C, és a galéria különdí- ját Sümegi István III. C osz­tályos tanuló nyerte. Délután gyermekcsoportok odtak üde, szívderítő műsort a sellyei kastély nyári koncertek­re termett udvarán: hallhattuk ő' két sellyei citerazenekart, a ••Prücskök"-et és az „Ormány- sóg^-ot, két népdalénekes kis­lányt, Kisasszondi Emőkét és Beák Herminát - Szabó lenő­né tanítványait. Nogy öröm volt látni egy kis falu, Kémes (és a vele már együvé tartózó Szaporca) gyermekcsoportját. Ormánsági műsort adtak, ve­hetőjük a kémesiek régi nép­táncvezetője, népdal- és nép láncgyűjtője, az egykori gyön- 9yösbokrétás Tar Istvánné, Döme Anna, azaz Iboly néni. Ott volt fia is, Tar László, aki (húr Baján dolgozik, szivügyé- nek tekinti a helyi, otthoni csoportot. Jó volna, ha a mai szűkös időkben is jutna nekik s^Qitség, támogatás. . . Két ki­tűnő pécsi gyermekcsoportot is ittunk, Wéber Béláné tanit- yányait a 39-es dandár úti 'skolából és Molnár Ionos veietésével a pécsi úttörőház néptánccsoportjót. G. O. Magyarországi németek pünkösdi találkozója Pécsett „Csendes" ünnepen nyitotta meg kapuit a Lenau ház Nagysikerű gálakoncert a sportcsarnokban Lelket gyönyörködtető, szivet melengető délelőtti prog­rammal folytatódott tegnap a magyarországi németek hatodik pünkösdi fesztiválja; Pécsett, a Széchenyi téren vendégzenekarok térzenével köszöntötték a városlakókat. A háttérben o Lenau hóz. Az érdeklődőknek kulturális program kíséretében bemutatták a Dominikániumot is. Fotó: Kórodi Gábor Német nemzetiségi együttesek a Lenau ház előtt A Belvárosi templombon né­met nyelvű misét tartottak; itt a bernsheimi fúvószenekar több müvet adott elő, s bécsi énekkar kísérte a misét. A bernsheimiek Mohács testvér- városa vendégeként érkeztek Baranyába — itt járt a pol­gármesteri delegációval Georg Stolle főpolgármester is. Mint azt megtudtuk, több napig vendégeskednek, s a katolikus fúvószenekar vasárnap este az egyik kompon a mohácsi ze­nekarral kiment a vízre, s on­nan adtak hangversenyt o ha­jósok védőszentjének, Nepo- muki Szent Jánosnak tisztele­tére. Ha gyönyörű volt a Széche­nyi téri . program, talán még kedvesebb a hazai németség számára o délelőtti házavató, a csendes nyitás. Nikolaus Lenau a múlt század elején született. s fiatalon elhunyt magyarországi német költő méltán névadója a létesít­ménynek, hisz szülőföldjétől távolról is haza-haza járt gon­dolatban, verseiben. A ház va­lóban szép; az építők aligha­nem megvalósították a tervező álmát. Méltó otthona lesz a dél-dunántúli németségnek, amolyan szellemi központ, ahol összegyüjthetik a nemzetiségi kultúra relikviáit, s ahol az anyanyelv ápolásán túl, mód nyílhat a hazai és a határo­kon túl élő németség találko­zóira, együttműködesének­együttgondolkodásának sza­bad kifejezésére. Mint azt Kerner Lőrinc, a Magyarországi Németek Szö­vetségének alelnöke, a Lenau Egyesület elnöke megnyitó mondataiban elhangzott; kö­szönet jár mindazoknak, akik a kapunyitásig vezető utat tisztogatták. így főleg oz NSZK-ban élő magyarországi németeknek, s vezető szerveze­tüknek, a Bundeslandsmant- schaftnak és az NSZK korma nyánok. Ez utóbbi 750 000 már­kával támogatta a kezdemé­nyezést., Közbevetöleg; beszél­gettem a megnyitón résztvevő Heinrich Reitingerrel, a Ma­gyarországról Kitelepített Né­metek Szervezetének elnökével és Franz T rischlerrel, a szer­vezet hesseni elnökével. Mind­ketten elismerően szóltak a lá­tottakról, Trischler úr pedig Goethét idézte: „Az üzenetet már hallom ..." A megnyitón — az ünnepélyes avatást majd ősszel tarifák, feltehetően Hel­muth Kohl kancellár megtisz­telő jelenlétével — ott voltak megyénk és- városunk veze­tői is. Délután három órakor az •előző esti bál nyomait még viselő pécsi Sportcsarnokban a meghívott zenekarok és tánc­együttesek, valomint énekesek gólakoncertet adtak Lehet, hogy nem teljes a felsorolás - és a sorrendiséget is nél­külözi de a résztvevők meg­érdemlik, hogy megemlítsük őket. Ott volt a thalfjngeni ze­nekar, a „Donauschwäbische Trachtengruppe'-’ Münchenből; az ugyancsak a bajor főváros­ból érkezett „Donau-Duo-Ba- nat" együttes; Bensheim kül­városából, Fehlheimből jött ka­tolikus templomi zenekar; az esislingen-fils-i „TSG 1873" kórus; a timautischbongi „Is Guldano Pearl" táncegyüttes; a welzheimi kisdiákok zeneka­ra, a pécs-gyárvárosiak test­vérzenekara a Wunsdorfi tánc- együttes; az ausztriai Kirch- bergből jött együttes, a villá­nyi női kórus, a mohácsi fia­talok táncegyüttese a szakis­kolából; a „Poller Kapelle" és a Leőwey-duó. Este 7 órától a hivatalos pünkösdi programban irtok szerint Mecseknádasdon, Vil­lányban és Mohácson tartot­tak esti rendezvényeket; Ma- gyarbólyban az evangélikus templomban a gross-umstadti Evangélikus Fúvósok adtak mű­sort. Persze, biztosan Baranya több faivá bon és településen tartott a vigasság, a vendég- fogadás, s tart majd ma, hét­főn is. A Mecsek-Tourist és a Lenau Egyesület egyéni prog­ramokat szervezett, városláto­gatást, kiruccanásokat oz ófalui és a mecseknádasdi magyarországi németek hely- történeti múzeumaiba, s kör­utazást a dél-baranyai néme­tek lakta falvakba. K. F. LENflÜ VEREIN mt m sse sat as seti A fesztivál résztvevői délután gálaműsort adtak a pécsi sport- csarnokban A magyar természettudományi alapkutatás publikációja Hozónkban, de Kelet-Euró- pában is egyedülálló kiad­ványt jelentetett meg a Ma­gyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Tei mészettudo- mányi Információs Igazgatósa­ga: Láng István akadémikus, a Magyar Tudományos Aka­démia főtitkárának felkérésére közzétette az 1981—1987-ben publikált természettudományi folyóiratcikkek és idézettségo- inek jegyzékét. A kötet átfogó képet ad a hazai természettu­dományi alapkutatás 7 évi publikációs tevékenységéről, a magyar természettudományi kutatás „dicsőség táblája­ként" is tekinthető. A 480 oldalas adattárban felsorolták az amerikai Institute F°r Scientific Information Science Citation Index (SCI) adatbázisa 3500 folyóiratában 1981 és 1987 között megjelent összes magyar szerzőnek azo­kat o cikkeit, amelyekre eb­ben az időszakban legalább eygszer hivatkoztak. A könyv második részében a magyar szerzők névmutatója kapott helyet azonosító számokkal és az idézettségi számok össze­vetésével. Mintegy 8 ezer ku­tató, oktató neve olvasható itt. Ezek között 282 szerzőnek leg­alább 3 olyan publikációja je­lent meg, amelynek idézettsé ge nagyobb volt, mint a fo­lyóiratban megjelent cikkek át­lagos idézettsége. Közülük 36- an az Akadémia tagjai, 130­an a tudományok doktorai, 116-an kandidátusok, illetve tudományos fokozat nélküliek. A kiadványban főleg a fizi­ka, kémia, biológia — bele­értve orvosi biológia — műve­lőinek cikkei szerepelnek. E jegyzék a társadalomtudomó nyi publikációkat egyáltalán nem ismerteti, egy-egy életmű­nek csak kis részét tükrözi, mégis egyéni teljesítményekről vall. Elősegíti a tudománymet- riai összehasanlitó értékelése­ket, elemzéseket.

Next

/
Thumbnails
Contents