Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)
1989-05-13 / 130. szám
1989. május 13., szombat Dunántúlt napló 3 A Bartók Béla Leánykar tizenöt éve A Kertész Attila vezette kórus fennállásának másfél évtizede alatt szép hírnevet szerzett nemcsak magának, iskolájának, a Kodály Zoltán Gimnáziumnak, hanem Pécs városának és a magyar kóruskul- t'úrának is. Átélt, érzékeny éneklésüket hallhatta a Zene- akadémia, a Magyar Rádió közönsége éppúgy, mint a bécsi. nápolyi hangversenylátogatók. Ez a kórus volt az első művészeti csoport, amely magyar kórusmuzsikát szólaltatott meg az északi sarkkörön túl, Svédországban. Az együttes 1973-ban alakult Kertész Attila tanár vezetésével a Janus Pannonius Gimnázium ének-zene tagozatos diákjaiból. A tagozattal a kórus is a Dobó utcai új gimnáziumba került 1975-ben, és oz ő magas színvonalú munkájuknak köszönhetően vehette fel az iskola néhány éve Kodály Zoltán nevét. A kórust tehát az intézmény tagozatos diákjai képezik, és az együttes sokat tett azért, hogy egy hagyományait még csak most építő, még mindig áj gimnázium nevet szerezzen magának a régi, neves középiskolák között. Mindez azt is jelenti, hogy noha a fiatalok zenei előképzettséggel lépnek az iskolába és a kórusba, négy év múlva távoznak onnan. A kórusépítés, az együttes színvonalának megtartása tehát mindig új erőfeszítéseket kíván a körvezetőtől. Fennállásuk hetedik évében, 1980-ban nyerték el először Az év kórusa címet, amit azóta is évről évre kiérdemelnek. Birtokosai az Éneklő Ifjúság érdeméremnek, két ízben nyertek KISZ KB ösztöndíjat, kétszer fesztiváldíjat az országos diáknapokon, és Kiváló Együttes címet 1986-ban. Díjakkal érkeznek haza a nemzetközi versenyekről is, melyek közül a tavaly elnyert kiemelt „cum laude" első díjat említenénk a belgiumi Nerpeltből vagy az idei Nan- tes-i fesztivál első helyezését leánykari kategóriában. Hat nemzetközi fesztiválra kaptak eddig meghívást, nyolc külföldi koncertturnén szólaltatták meg a magyar és a nemzetközi kórusművészet női karra írt darabjait, és ami nem kevésbé fontos, teljesítettek kul- túrdiplomáciai szolgálatot, elvivén messzi országokba Pécs város és Magyarország jó hírét. Jubileumi hangversenyük forró hangulatban zajlott le a Liszt Ferenc hangversenyteremben, ahol egykori kórustagok, az együttes barátai részesítették meleg ünneplésben a mostani együttest. Forró taps köszöntötte az elhangzó mű- sorszámokat és Kertész Attilát, mint az elsorolt sikerek legfőbb létrehozóját. A legnagyobb siker azonban mago a közösség, amely létezik tizenöt év óta, és átadjo valameny- nyiünknek a műalkotások szépségét. G. O.-pünk a kórus jubileumi koncertjén készült Pécsett, a Liszt remben. Fctó: Läufer László Látványos mesterség — veszélyekkel Breitner Tamás a karmesteri pályáról Breitner Tamás Liszt-díjas, Érdemes művész, a Pécsi Szimfonikus Zenekar vezető karmestere, Pécs városi zeneigazgató hatvanéves. Tizenkilenc esztendő köti Pécshez, munkássága meghatározó a szimfonikus zenekar formálódásában, önálló státusának kialakulásában; megszámlálhatatlan zenekari művet, operát szólaltattak meg dirigálásával Pécsett. Emellett mindvégig jelen tud ma is lenni a legrangosabb koncertek élén hazánkban, s a külföld is ismeri karmesteri tevékenységét. A születésnapi köszöntők után, s a jubileumi eseménynek számító május 19-i Verdi-kon- cert előtt beszélgettünk.- Mi az, amit három évtized után a ieglontosabbnak tart a karmesteri pályán?- Mindenképpen a zene szeretetét. Nem a magám, a tulajdon működésem, hanem o zene szeretetét. Ez a mesterség igen látványos, nagyon könnyű rosszul és nehéz jól csinálni. Nem szeretem azt a szót, hogy egy karmesternek szuggesztívnek kell lennie, de ha kisugárzásról, akaratótvi- telről beszélek, közel járok az igazsághoz.- Kik voltak azok a nagy mesterek, akiktől tanulhatott?- Toscanini, Furchtwöngler, Knapperzbusch voltak azok, akiket csupán csak hallhattam például a rádióból, s akik óriási szuverén nagyságok voltak. Láthattam és hallhattam olyan karmesteróriást, mint Klemperer, aki sokáig itt élt Magyarországon. Nagyon sokat lehetett tanulni olyanoktól, mint Charles Munch, Mario Rossi, Carlo Zeccí — karmesteri szempontból, főleg zenélési mód szempontjából. Ezek a nagy karmesterek hallatlanul egyszerűek voltak. Ma rosszallva tapasztalom, hogy a karmesteri tevékenységben a látványosság kerül előtérbe. A közönség is inkább vizuális, pedig a zenében az a legfontosabb, ami megszólal.- Nem lehet eléggé elméA nagy műből sugárzó emberi igazság adja a munka értelmét lyedni olyan nagy zeneszerzők műveiben, mint Bach, Mozart, Beethoven és Brahms, de sorolhatnám tovább, akiknek a darabjait nagyon sokszor dirigáltam, és mindig újat tudtak nyújtani. Ahogy az évek teltek, a nagy műveknek nem csupán szépsége tárult fel előttem, hanem a belőlük sugárzó emberi igazság is. Amiben soha nem lehetett csalódni, oz a zene, a nagy mű. Ez ugyanígy vonatkozik irodalomra, s a művészetekre általában. Ez az, ami a reményt jelenti. És a pálya értelme, ha valaki e műveket nagy alázattal és figyelemmel megközelítheti.- Otthonról milyen indíttatást kapott a muzsikához?- Muzsikus nem volt a családban, de anyám, apám és bátyám is zenerajongók voltak. Budapesten születtem, ott éltünk, s mindig jelen volt a zene a családban. Anyám amatőr módon énekelt, bátyám is, apám hegedült, magam hegedülni tanultam, aztán zongorázni.- Kik voltak mesterei a Zeneakadémián?- 1951-1956 között végeztem, Kodálynál tanultam o magyar népzenét, olyan órió* si elmék tanítottak, mint Szabolcsi Bence, Farkas Ferenc, Kákái Rezső és főtanszaktanárom, Somogyi László, aki nagyon szigorúan fogott bennünket. Óriási volt a szelekció, keserves, nehéz stúdiumok voltak ezek, de utólag mindegyiküknek végtelenül hó-- lós vagyok.- Nem érzett kisértést, hogy küllőidre távozzék?- Nem éreztem, nem is iordult meg a fejemben, hogy elmenjek, bár sokan megtelté!-, és karriert csináltak külföldön Akkor már egyedül voltunk édesanyámmal, s én maradtam.- Mit jelentett a tízéves cpcrettszinházi dirigálás?- Korábban tájékára sem mentem a műfajnak, az épületnek, majd 1960-tól tíz évet tömöttem az Operettszínházban. Fantasztikus gárda játszott ott, Honthy, Feleki, Lata- bár, Zentai, Petress, Németh Marika, nagyszerű zenekar volt és nagyszerű kórus - ezt a műfajt így érdemes csinálni. Fiatal karmesternek rendkívül sokat lehet tanulni az ope- rettmüfajban, elsősorban ve- zény’éstechnikai szempontból - ugyanakkor komolyzenét is dirigáham. Aztán meghívtak Pécsre. Az opera vonzott ide és a koncertélet. Valami 40 operát vezényeltem az elmúlt I9 év alatt, szinte végiglova- goltunk a klasszikus opera- repeitcáron. Most szűkölünk, mert tatarozzák a nagyszínházát, és ennek a műfajnak nagy térre van szüksége.- Hogyan jellemezné a Pécsi Szimfonikus Zenekart? —. Ez Magyarország egyik legjobb zenekara. Az Állami Hanversenyzenekar, a Magyar Rádió és az Operához zenekara után ott van a sorban. Kiváló testület. Megnehezíti egy vidéki együttes működéséi a fiatalok csatlakoztatása, hiszen a zenekari muzsikálás egy mégoly kiváló zenész számára is külön mesterség, amit a saját hangszerén kívül magas fokon meg kell tanulnia: a felzárkózást a zenei elithez, ami az irányt mutatja, s amiben nagy segítséget adnak a régebbi muzsikusok. Míq az AHZ, a Rádiózenekar mintegy 150 tagú, a pécsi együttesben 70 muzsikus van, de ez örömteli eredmény, hisz volt sokkal kisebb létszámú is.- Vezényléseit minduntalan hallani a rádióban, sokat dirigál itt és külföldön? Ho- GVan lehet karmesterként vidékről jelen lenni a koncertéletben?- Ügy, hogy igénylik az embert, tetszik a munkája, számítanak rá. örülök, hogy rengeteget dolgozhattam a Rádióban, sok felvételt készítettem, e héten vezényeltem a? AHZ-t, rendszeresen ve- iénylem a debreceni, szegedi, miskolci, győri zenekart — négy nyáron vezényeltem operettet Triesztben, Nyugat-Ber- lin, Nyugat-Németország, Schwerin, Belgium hangversenytermeiben sok koncertet adtunk a pécsi együttessel.- További tervei?- Most nyugdíjba megyek, de igény van ró, hogy szerződéssel tovább segítsem a szimfonikus zenekart, a színház is számit rám, a Magyar Radio ugyanígy nyilatkozott. Nem fáradtam el a zene szerető.ében. Ma is ugyanúgy rá tudok csodálkozni egy zeneműié, mint harminc évvel cz- < lőtt. Gállos Orsolya Pákolitz István Rózsa Endre Nyugalmazott Ver a tenger, ver a falban A szikla végül is megunta az örökös hercehurcát és úgy döntött hogy fönt marad a csúcson A nyugalmazott Sziszifusz ölbe tehetné kezét Szózárlatban, vízhiányban csapot nyitsz — s a hörgés elered. Fák torkában száraz kortyok . ütnek buzgárt: zörgö levelek. Amnesztiát a tengernek! Csö-cellákban csöppnek csöpp kopog. Rüg.y az ágat leplombálja, gyökérgörcsben akad el a lomb. De inkább agyaggolyóbisokat gyárnál ^ hadd gurigázzék az unoka S ver a tenger, ver a falban; csapot nyitsz — és árja elragad. Dől a zöld a fákból is majd: lombözön tör csóvás kutakat! (1980) Sótartóra vésett világmindenség Ízelítő Dunántúl pásztorművészetéből A városok benzingőzében pótlódó ember néhanap nosz- tolgiózik és irigykedik. Manap ság egyre gyakrabban. Minél -több füstgáz telíti a Jiózak kö- szorult levegőt, annál zöldebb, romlatlanabb es ember- ^óptékűbb a múlt, s a képzeltét sem kell nagyon megjöhetnie, hogy a hajdani és hírmondóként még létező mai Pásztorok életét egy gyönge P'llanatóban elirigyeljo. Múló gyöngeség — a mai Juhászok életét, munkáját sem Ismerjük igazán," nemhogy a 'ógiekét. E megszépítő mesz- s*eségből legfeljebb annak Qdunk hitelt, hogy a nyájak, Sulyok, kondak és ménesek 0rzői többet szemeznek hüsé- szolgálatukra szegődött kutyáikkal és a bárányos ég- SeL mint ráérő szépasszonyokkal. Á Zselicségben vagy a Drá- j'P'g ereszkedő ormánsági lankákon legeltető Boros Jani s®m gondolhatta annak idején. 1909-ben, hogy frissen varrott bőrtarisznyáját és annak subára szétszórt tartalmát egyszer majd kíváncsian járják körül a kései unokák. Ahogy most Pécsett, a ' Néprajzi Muzeum kiállítótermében jómagam is, ahol a múzeum raktárából felhozott értékek közt a kiállítás rendezője, Szabó Zoltán, fiatal néprajzos kalauzolt. A tarisznya gazdája nem sokat törődhetett azzal sem, hogy az engedelmesen kezébe simuló bizsók - a kurta pengéjű faragókés - nemcsak a tükrös, a szarusótartó, a borotvátok, a pólinkáskobak, az ivócsanak, a bicskanyél Jáfaragásában-díszítésében, a subára szétszórt mindennapi használati tárgyak létrehozásában lesz engedelmes torsa - de tanúskodni fog életéről, szépérzékéről is. Az ember a praktikummal, a célszerűséggel' összeforrott öntudatlan teremtő ösztönéről, amit még kevéssé mérgezhetett meg a mai értelemben vett becsvágy. A felsoroltakon kívül természetesen látható itt sok minden más is. Ugyanitt a paravánon mindjárt egy juhászkampó, amellyel a csellengő, nyírásra vagy körmözésre kiszemelt birka lába után nyúlhat, de segítségére siethet az éjszakai sötétben farkasokkal verekedő fehérszőrű kuvasznak, komondornak is. Szemben a főfalon egy kórcikk híján csaknem tel- je> körlappá záruló suba, akár egy hatalmas, fakósárga lepke, jobbra az üvegtárló- ’ban kanászkürtök zomóneosan csillanó szarujo tűvékony vonalak finom hálójától - égitest-, virág- és madármotívumoktól díszesen, szarvasok, tölgyfolevele’k, betyárok figuráival mértéktartóan telehintve. Köztük Tóth Mihály spa- nyolozoít — azaz a vajatok ban spanyolviasszal kitöltött - már e századból való kürtjei. Azután faragott nyelű fokosok, virágos pipaszárak, kos es emberfejű pásztorbotok is sorakoznak szép számmal — meggyből, somból, kőrisből, cserből, barkócfagyökérből s ki tudja még miíajtóbó! való, ami az erdöt-mezőt jaró ember kezébe akadhat. A hölgy- ismerősöknek, szeretőknek ajándékba készült díszes ve- telók, guzsalyfák ugyanúgy akadnak itt mutatóba, mint csillagmintás mángorló vagy férfiak által használt gatya madzag-húzó 1873-ból. So- mogyhárság híres szülötteinek, idősebb és ifjabb Kapoli Antalnak, valamint Hodó Mihályiak, vagy az ormánsági Haf- er Józsefnek is vannak itt munkái. A XVII, századtól kezdődő egyszerűbb ékrovósos, geometrikus motívumoktól a XIX. századra elszapoiodo vi- rógmintákon, madar- es emberalakokon át a formák e századeleji burjánzásig minden díszítési módból kapunk ízelítőt, ami Dunántúl, főként a Zselicség, az Ormánság és Somogy pásztormüvészetét "jellemezte. Bóka R.
