Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)

1989-05-03 / 120. szám

1989. május 3., szerda Dunúntmt napló 3 Iz élet tanítómestere? (3.) A történelemtanár tisztességes álláspontja- A történelemtudomány olyan tudomány - és az isko­lában a történelem olyan tan­tárgy amely az ember pol­gárrá válásában a legtöbbet teheti. Én azt tartom feladó- tómnak, hogy az állam szem­pontjából hasznos polgárokat neveljek. Az állampolgár akkor hasznos nemzete számára, ha jól meg tudja határozni a ma­ga helyzetét és a társadalmi csoportja helyzetét; ha nem közömbös a közéleti-politikai kérdések iránt, hanem meg tudja fogalmazni céljait és azo­nosulni tud olyan célokkal, amelyek a nagy többségnek megfelelnék. Így válik a gye­rek majd politikailag is nagy­korúvá, igy tud olyan körül­ményeket létrehozni, amelyek nem tekintik a hatalmon kívül álló embert infantilisnak, és aki elég felelős és elég mű­velt ahhoz, hogy jó döntése­ket hozzon. Ez a tanári hitvallás a pé­csi Janus Pannonius Tudomány- egyetem 1. sz. Gyakorló Isko­lájában hangzott el egy nyol­cadikban tartott történelem- óra után Dombiné Borsos Mar­gittól. Az óra anyaga az 1945 utáni magyarországi gazdasá­gi és politikai helyzet, az ál­lamosítás, a választások ide­je, a hidegháború kezdete. A Történelem és állampolgári is­meretek 8. című tankönyv, amelyet az 1984-85-ös tanév­től használnak, magán viseli a tankönyvek szükségszerű le­egyszerűsítésének jegyeit ép­pen úgy, mint a 80-as évek elejének jellemzőit: már nem használja a korábbi évtizedek politikai zsargonját a történel­mi tények ismertetése helyett, de óvakodik a legcsekélyebb kétséget is támasztani az iránt, hogy a földosztás, államosí­tás, a választások, a két mun­káspárt egyesülése stb. való­ságos diadalmenet volt, s hogy mindez igy, és csak jól történ­hetett. Érthető tehát, ha lelki- ismeretes tanár nem kizáróla­gos forrásként használja fel a könyvet: ezen az órán a Tár­sadalmi Szemlének az a szá­ma volt a forrás, amely kö­zölte az MSZMP történelmi al­bizottságának tanulmányát az elmúlt negyven évről. Az egyik tanuló mór előre elolvasta a kijelölt részt, az idegen szavakat - kollektivi­zálás, anakronizmus, koncep­ciós per stb. — megnézte a szótárból. Egy másik a közép­birtokos parasztság elleni tá­madásokról, a kuláklistákról beszél. Dombiné alkalmat ta­lál szólni a vasfüggöny, a kék cédulák, a túlcentralizált ál­lamgépezet fogalmak jelenté­séről, a nehézipar túlzott fej­lesztéséről, megjegyezve, hogy „ ez is egyik oka mai gond­jainknak”. Gyors tempójú az óra: sok információval és sok olyan feladattal, amely továb­bi tájékozódást kiván a dió - koktól. Aminthogy tőlünk, fel­nőttektől is, akikre szintén zá­poroznak az új és új történel­mi, politikai ismeretek.- Nem veszik el a gyerek a sok adat, fogatom között?- Fönnáll ez a veszély. Kü­lönösen azoknál a tanulóknál, aki a politika, történelem iránt nem érdeklődő családok­ból jönnek, s bizony, sok ilyen család van. Ez szomorú az egész társadalom számára, hi­szen ők nem ismerik föl a mai politika nagy lehetőségeit, és nem akarnak vagy nem tudnak a mások által felkínált prog­ramokhoz csatlakozni. A gye­rek ilyen hátrányát is a peda­gógusnak kell ledolgoznia. Vagy legalábbis megpróbálni. Nem könnyű feladat olyan szerkezetben és hangvételben átadni az ismereteket, hogy az befogadható legyen egy 14 évesnek is. Érzékeny kama­szok: az érzelmi töltésű tör­ténetekre különösen figyelnek, ezért aztán mindent igénybe veszek, amit lehet: a pócspetri gyilkosság történetét éppen úgy, mint a kitelepítettek visz- szaemlékezéseit vagy a Mosz- kovszkije Novosztyiból a kuro- poti mészárlás történetét.- Sok munkát jelent a ké­szülés?- Sokat. De sem saját ma­gam miatt, sem a gyerekek miatt nem tehetem meg, hogy figyelmen kívül hagyom a leg­újabb történelmi tényeket. Ezekből pedig most bőven van. A történelemtanárnak ma egyetlen tisztességes álláspont­ja lehet: olvasni, olvasni, ol­vasni. Dombiné Borsos Margit 1977-ben végzett a Pécsi Ta­nárképző Főiskola magyar-tör­ténelem szakán. Tíz év múlva elvégezte az ELTE történelem szakát.- Nem ártana, ha minden fiatal tanár úgy 30 év körül még egyszer áttekintené amit a diplomáig tanult. Nemcsak azért, mert a tudomány mindig hoz új tényeket, vagy régieket új megvilágításba helyez, Ha­nem azért is, mert a politika keményen behatárolja a törté­nelemtanár lehetőségeit, de a politika is változik. Ezzel élni kell tudni.- Dombiné Borsos Margit mint állampolqár hogyan él a lehetőségeivel?- Engem arra tanítottak a tanáraim, hogy jó állampolgár akkor vagyok, ha jó szakember vagyok, s mert a politika mór kevésbé kényszerít bele mint történelemtanárt tisztességte­len helyzetekbe, ezért valóban jobb szakember lehetek. Sokat olvasok a szakmámhoz, eljá­rok a tanácstagi fogadóórák­ra, az MDF-be, a nyilvános vitákra, és igyekszem a lehető legjobban nevelni három gye­rekemet.- Ha választhatna, hogyan tanítaná a történelmet?- Mai tananyagunk egyolda­lúan fejlődéscentrikus, sok fö­lösleges ténnyel, fogalommal. Én életmódtörténetet, művelő­déstörténetet tanítanék: sok mesével, sztorival és a napi aktualitásra való figyelmezte­téssel. G. T. Mit nyújtanak a gyarekeknak a művelődési házak 7 Idén 10 éves a Pécs városi 3. számú Gyermekkönyvtár, a Bajcsy-Zsilinszky utcában. A könyv­tár Zsolnai-módszerrel tevékenykedik, és angol nyelvvel és irodalommal is megismerteti a gye­rekeket, akik idejárnak. Fotó: Kóródi Gábor Nyomozás a könyvtárban A gyerekek ragyognak. Ugyan nem éppen a legalkalma­sabb időben faggatom őket, mindjárt becsöngetnek, de azért szívesen megosztják velem élményeiket, amelye­ket legutóbb szereztek a könyvtárban. Háttal nekidőlnek a korlátnak, kicsavart kezekkel megkapaszkodnak benne, és egy­két lépcsőfokot átugrálva mesélnek. — Nyomoztunk! Ki kellett de. rítenünk, hol találjuk meg a könyvet, amelynek csak az író­ját ismertük — harsogja. egyi­kőjük. — Nagyon szeretünk járni a gyerekkönyvtórba, mert sosem unatkozunk — közli egy kislány, s egy kisfiú hozzáte­szi: — Megtanultuk, mi az a katalógus, úgyhogy most már saját magunk is meg tudunk mindent találni a könyvtárban! A Bajcsy-Zsilinszky utcai gyermék'könyvtárbon Szabó Lászlónétól érdeklődtem, mi­lyen gyermekfoglalkozásokat is tartanaik, amelyről a Jókai utcai kisiskolások olyan öröm­telién nyilatkoztak.- Főként a kolléganőm, Szvath Józsefné foglalkozik a kicsikéi, de ő most, sajnos, ibeteg. Már óvodáskorban el­kezdjük a könyvek, a könyvtár megszerettetését a gyerekekkel. A Móricz Zsigmond téri óvo­dások mindig jó ismerőseink, közel is vonnak, megoldható a gyakori átjárás. Elsőben aztán újra kezdjük a barátkozóst és úgy látom, nem unják a fog­lalkozásokat. Járnak hozzánk napközis csoportok is, vejük nemcsak a könyveket forgat­ják. Csinálunk, ragasztunk min­denfélét, hogy az élményteli kikapcsolódáshoz, hasznos idő­töltéshez, változatossághoz mi is hozzájáruljunk. Jönnek olyan gyerekek is, akik az iskolá­ban, az ún. Zsolnai-anyanyel­vi, irodalmi programot tanul- Ijá'k, az ő tanmenetük rá is épül a könyvtárhasználatra. Szvath Józsefné készített iz­galmas gyakorlólapokat a könyvtárban való tájékozódás megkönnyítésére. Valóban ját­szanak, nyomoznak, még az ETO-val, az egyetemes tizedes osztályozással is megismerked­jek, s egészen szakszerűen mozognak a könyvtárban. A gyerekkönyvtár munkájá­ba való békák kan tás apropó­ját egy célpályázat adta, me­lyet a városi tanács művelő­dési Osztályának közművelődé, si csoportja indított az elmúlt év végén. A kutakodás a ta­nácsi fenntartású intézmények gyerekfoglatkozásaira irányult, eltekintve attól, hogy mi az in­tézmény alaptevékenysége. Megállapították, hogy a meg­tekintett intézmények fontosnak tartják a gyermekfoglalkozá­sokat, változatos programokat igyekeznek nyújtani a tanulók­nak. Az iskolákkal nem egy­forma minőségű a kapcsolatuk, Van, ahol az iskola és a mű­velődési intézmény programjai, kínálatai egymáshoz igazod­nak, eqymásra épülnek, má­sutt inkább csak terem- és eszközigénylésre „használják" a művelődési intézményeket. A legtöbb helyen az utóbbit ta­pasztalták. A felmérés szerint a szünidei programok megfe. lelőek. Saját véleményem vi­szont, hogy a nyári foglalko­zások nem elegendőek. Nem minden családban van peda­gógus szülő, gyeses anyuka, a gyerekekkel való foglalkozásra megkérhető nagyszülő. A sza­badság pedig ugyancsak nem elég ahhoz, hogy legalább a szünet nagyobb részét a gye rekek, szülök közösen élvezzék. Nincsen nyáron nagyobb igény a foglalkozásokra, kiránduló, sokra —, ez az általános nézet a művelődési intézményekben. Elképzelhető, de azért leg­alább egy-'két helyen meg le­hetne próbálni: a nyárnak megfelelő, színes programaján­lat valóban nem vonzaná-e a gyerekeket? A célvizsgálat az Ifjúsági Ház tevékenységéből megálló, pította, hogy bár nem elsőd­leges feladatuk, de foglalkoz­nak gyermekműsorokkal, több­nyire termet biztosítanak azok­hoz. A felmérők javaslata, hogy a ház létesítsen kapcso­latot az úttörőházzal, esetleg iskolákal. Az úttörőház és oz 1H közötti „átmenetet" is a különféle programokkal lehet­ne jobban biztosítani. A Me­cseki Kultúrpark nyári aján­latát, a zoo-iskolát, a lovastá­bort, illetve a pellérdi nyári napközistáborban bevezetett egy-egynapos kínálatukat jó­nak értékelik. Ezeket a progra­mokat egészítik ki az állat­kertben, az akváriumban tar­tott rendhagyó órák, filmvetíté­sek. Gyermekközpontúnak minősítik a DOZSO kisebb és nagyobb gyerekeknek szóló rendezvényeit és jövőbeni el­képzeléseit. Ajánlatukban „mo­dell értékű együttesek, csopor­tok működtetése" szerepel. Az Apáczai Csere János Nevelé­si Központ Művelődési Háza, alapfeladatából is fakadóan, sokat foqlolkozik oz általános iskolásokkal, tanfolyamai, mű­helyei, szakkörei nekik nyújto- nok programokat. A különféle műsorok mellett napközis dél­utánokat, nyelvi táborokat szer­veznek. A Városi Könyvtár és fiókkönyvtárai foglalkozásait kiemelkedőnek találták. Igen értékesnek minősítették azt a sokfajta, és a szüneteket is tartalmason kitöltő program­ajánlatot, amelyet a Szabó István Ottörőház kínál a gye­rekeknek, iskolásoknak. Úgy vélik, méq több iskola, napkö­zi élhetne oz úttörőház nyúj­totta lehetőségekkel, s ezt nyílt napokon való bemutat­kozás segíthetné. B. A. Kandidátusi értekezés Pécsvárad témájára A helyi társadalom béklyói Pécsvárad ezeréves tör­ténetének és jelenének példáján mutatja be a gazdálkodási kultúra és a településfejlődés viszonyát dr. Hantó Zsuzsa szocioló­gus kandidátusi értekezé­se, melynek védése a Ma­gyar Tudományos Akadé­mián zajlott le. Hantó Zsu­zsa még Pécsett, a Du­nántúli Tudományos Inté­zet munkatársaként fogott kutatásaihoz, melyeket Bu­dapestre kerülve, más in­tézetek, jelenleg a Gödöl­lői Agrártudományi Egye­tem munkatársaként is folytatott. Opponense dr. Böhm Antal és dr. Vágvölgyi András szo­ciológus, valamint dr. Tóth Tibor történész, egyetemi ta­nár volt. A Gazdálkodási kultúra és településlejlődés (Pécsvárad példáján) című értekezés olyan nagymúltú települést vizsgál, amely kezdetben környezetével összhangbon alakult egy tér­ség központjává. Hantó Zsuzsa a történeti kutatások eredmé­nyeinek felhasználásával be­mutatja az apátsági székhely, nagybirtokközpont várossá vá­lásának (14. század) történe­tét, a településnek a kistóji mukomegosztásban, az árucse­re-forgalomban betöltött tran­zitszerepét, azt a folyamatot, amelyet derékba tört a török megjelenése. Pécsvárad státu­sa megváltozik a hódoltság után, apátsági székhelyből pusztán uradalmi központtá degradálódik, régi szerepkörét nem tudja visszaszerezni. Elté­rően alakult itt is az őslakos magyarság és a hódoltság után betelepült németség, szerbség gazdálkodása - az őslakosok hátrányára. Az év­századok folyamán kialakult életrendet és ezzel a gazdál­kodást hátrányosan befolyásol1 ták oz elmúlt ötven év külső, odminisztratív beavatkozásai, mint a zsidóság deportálása, a németek kitelepítése, a föld­művelő gazdák egy részének kulákká nyilvánítása, a beszol- gáltatási rendszer, a hagyo­mányos helyi ipar, szolgálta­tások, közélet felszámolása. A kutatás azt is feltárta, hogy az itt élők az utóbbi évtizedek lehetőségei ellenére sem nyer­ték vissza vállalkozói magabiz­tosságukat, mert a mai gaz­Mit ér az érettségi, ha nem számít? „Engem nem fognak Icifcé- sziteni. Nem hagyom magam" “ mondja nem titkolt ciniz­mussal egy harmadikos gim­nazista, akiről osztályfőnöke “9y vélekedik: „Jó eszű a frá­nya kölyke, de nem hajlandó 'megfeszülni. Haragszom rá, mert a 'közepesnél többre ké- pes, ugyanakkor megértem: '9Y tiltakozik a túlterhelés, a maxi maiizmus ellen, lazára ve- SZI a dólgot, csak azt tanulja amihez kedve van." gyk bojtos osztálytársa így Vélekedik; „Könnyű neki! Meg­engedheti magának a lazítás gxusat, mert az érettségi után szak maró hojt. Mi, akik tovább akarunk tanulni, keményen küz­dünk." A laza fazon felmentő kifogást is fabrikált magának: „Ha a gyomromat megtörnöm, elnehezülök. A fejemmel is így vagyok. A maximalista követelmé­nyekkel lépést tud tartani a diákság színe-java, a kisebbik rész, a többség viszont közöny, be süllyed, nem vállalja a har­cot. Az egyetemekre, főisko­lákra igyekvők csak a felvételi tárgyakból készülnek. Csak a pontot érő jegyek fontosak számükra, az érettségi pedig nem tartozik ezek közé. Ebben az értékeket veszejtő világban az érettségi leérté­kelődése nem tartozik a leg­fájdalmasabb veszteségek kö­zé. Végül is diáknak, tanái- inak egyformán jó, ha nem kel) megfeszülnie. Azt meg miért akarnák „keresztre feszíteni”, aki nem okor továbbtanulni? Ennek ellenére örömmel fo­gadta mindenki azt a hírt, hogy a jövőben építeni, ala­pozni kívánnak az érettségi eredményeire. Országosan egy­séges vizsgarendszer bevezeté­sét tervezik. A felsőoktatást is képviselő független vizsgabi­zottságokkal az érettségi ven­né át a felvételi vizsgák sze­repét. Diókvélemény: „Valahogy férfiasabb dolog lenne, ha ez o társadalmi beavatás, ez a passport egyfajta komoly erő­próba lenne, amelyért érde­mes megfeszülni, mert tétje van, mert számít. Én nemcsak a továbbtanulásnál venném fi­gyelembe az érettségi minősí­tését. Igazságtalannak érzem az alig-kettesek és a jelesek esélyegyenlőségét az elhelyez­kedéseknél." Tanári vélemény: „Az érett­ségi értékcsökkenése a tanulók szemléletében, magatartásában és munkájában is tükröződik. Nem érzik az érettségi vizsgá­kat eddigi tanulmányaikat le- zóró, igazán nagy feladatnak, s ezért nem is készülnek fel rá megfelelően. Nem értik: mi­ért ez a nagy munka vele, ha nincs rá szükség, ha jelenték­telenné tették. Az értékvesztés akaratlanul i£\ rosszul hangol­ja a tanárok felkészítő tevé­kenységét, értékelő, javító mun­káját, önvizsgálatát is. A lazaság, a megfeszülések nem vállalása nem férfias do­log. Ezt még azok is belátják, akik imádják a kényelmet, mert érzik, hogy erre később csők ráfizetnek. Nem véletlen, hogy az újfajta minőségekért, az oktatás hatékonyságáért ma már a fiatalok is perlekednek. Z. E. dasági szabályozórendszer nem ad erre garanciát. Hantó Zsuzsa a történeti rész után bemutatja napjaink Pécsváradjánok gazdasági kul­túráját, erőforrásait: a közpon­ti állami támogatás, a tanácsi bevételek, a helyben működő ipari és mezőgazdasági üze­mek hozzájárulásának és a lakosság anyagi viszonyainak kapcsolódásait. Következtetése, hogy ezen létező erőknek a te­lepülés fejlesztése érdekében való egyeztetését akadályozza az a tény, hogy mindegyik erőforrás más-más érdekeltsé­gi rendszerbe van beleágyaz­va, s a helyi tanácsnak nincs jogosítványa az érdekegyezte­tésre. A történeti, gazdaságtörté­neti dokumentumok többsé­gükben levéltári anyagok fel­dolgozását sajátságos szocio­lógiai elemzés követi: száz család életútját vizsgálta meg a kutató kérdőívek, élettörté­net-interjúk segítségével, két időszakban, 1976 és 1986 tó­ján, így vetve össze oz írásos dokumentumokat az „élő em­lékezettel". Kandidátusi értekezésének végkövetkeztetése nemcsak P-écsváradra, hanem minden helyi társadalomra érvényes: ennek egészséges fejlődéséhez, a kisebb és a nogyobb (or- szágnyi) közösség boldogulá­sához a civil társadalom, o he­lyi önkormányzat, a helyi gaz­dasági és társadalmi közélet újjáéledése szükséges. Vagyis az, hogy a közösség maga dönthessen a húsába vágó kérdésekről, illetve az általa megtermelt értékek sorsáról. G. O.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents