Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)

1989-04-11 / 99. szám

1989. április 11., kedd Dunántúli napló 3 erősen karrosodott és karszto­sodott - ördögszántásnak ne­vezik a kőbe mélyült barázdált felszint, akár a dalmót tenger­partról csöppent volna ide s egy 1985-ben elkészült - hogy egy kicsit előreszalad­junk a hegy legújabbkori tör­ténetében - hatástanulmány szerint „Hazánk egyik legtipi­kusabb, legszebb gerinchegye. környezetvédelem kiemelten kezelendő területévé válna. Kőbe vájt dokumentumok Volt már korábban is itt bányászat: a II. világháborút megelőzően 40 000 tonna A Szársomlyó jelenlegi látképe a beremendi út felöl Nagyharsány község hatósági védelme alá helyezte . . . Hogy immár védve van a kultúra romboló hatásaival szemben, abban a Mecseki Turista Egyesület részéről Reu­ter Camillónnak és Baranya vármegye alispánjának, Fischer Bélának is jelentős része van. Az első hivatalos lépést a ha­zai természetvédelem terén te­hát Nagyharsány tette meg..." ~ irta mindezt 1935-ben a Természettudományi Közlöny. Akkor még a hegyet, an­nak egyik legnagyobb értékét, a csak itt élő magyar kiken­het a legelő birkák ellen kel - lett megvédeni. Nem a kőbá- ayászattal szemben.. Génbank Ez a hegy mindössze három es fél kilométer hosszú, 1,7 ki­lométer széles, a Villányi hegy- Seg elkülönült része, annak legdélibb és legmagasabb húcsa, fehér sziklái 442 mé­terrel a Balti tenger szintjp telett vonnak. A szakemberek merései-számításai szerint ma 's emelkedik a földtörténet Pliocén és- pleisztocén korában kialakult Szársomlyó. Felszíne £ morfológiai sajátság első indokát adja a hegy termé­szetvédelmének." Amúgy az országnak is az egyik legdé­lebbi pontja, ahol a mediter­rán hatások mór jól érződnek, ahol évente 2000-2100 órán át süt a nap — nincs e téren gazdagabb része Magyaror­szágnak. Persze nemcsak a hegy kü­lönleges, valóban egyedülálló alakja ok a védettségre. Ugyancsak a hatástanulmány megállapítása: „Páratlanul gazdag, ritka, törvényesen vé­dett és fokozottan védett nö­vényfajokban is: a hazai 342 védett növényfajból 40 van itt. Az értékes fajokból hat kizárólag a Szársomlyón él: a magyar kikerics, a rozsdás gyűszűvirág, a törpe vajvirág, a dalmát csenkesz, a koron­gos lucerna, a bakszajvú lep­keszeg. Az egész világon egye­dül itt található egy endemi­kus bagolylepkefaj.’' Mindez - mint komplett együttes is — egyedülálló nem­zeti kincset jelent. A hegy egy rendkívül gazdag génbanknak is tekinthető. Értéke gyakorla­tilag felbecsülhetetlen, ezért megérdemelné, ha a hazai, sőt, nemzetközi természet- és bauxitot hoztak felszínre. A felhagyott bauxit-táró-rendszer a Dél-Dunántúl egyetlen je­lentős ércbányászat-történeti dokumentuma, s ezért - hang­súlyozza a már említett ha­tástanulmány - védendő ipar- történeti érték. A magányos, sebek szaggat­ta hegynek azonban az igazi vesztét a mészkő okozza. Az a nagy tisztaságú mészkő - mint a csirke mellehúsa, mondta rá Reuter Camillo —, melynek kitermelése a viták közvetlen tárgya. S van még valami, ami a Szársomlyó mé­lyében érdemel kiemelt figyel­met: a térség karsztvizkészlete fokozott értéket képvisel a ré­gió vízellátásában. Ezzel a karsztvízkészlettel közvetlen kapcsolatban állnak a Siklós— Horkány térségi termálvízbázi­sok, ezért elszennyezése rend­kívül nagy természeti, környe­zeti, gazdasági károkat okoz­hat. S most menjünk vissza is­mét, legalább 40 évet: 1944- ben a magyar királyi földmű­velésügyi miniszter természet- védelmi területté nyilvánította a Szársomlyó 108 hektáros te­rületén tenyésző magyar kike­rics termőhelyét. Közel húsz év múlva — 1963 júniusában A kövek nem könnyeznek — az Országos Természetvé­delmi Hivatal elnöke határoza­tot hozott - a Baranya Me­gyei Tanács V. B. kérelmére -: a hegy jellegzetes alakjá­nak, tájképi szépségének fenn­tartása érdekében ki kell je­lölni a bánya üzemi területét, a további üzemelés feltételeit. A bánya: a DÉLKŐ A Pécsi Kerületi Bányamű­szaki Felügyelőség kijelölte a bányatelek határúit, ennek nyomán a kőbánya új üzemi területére 16,5 hektárnyi ter­mészetvédelmi terület esett. Azóta már sokan tudják, mondják: ez volt az óriási hi­ba, minden további vita for­rása. Tudniillik ez nem jelen­tett mást, mint a kőbánya ter­jeszkedését. Az intézkedés tu­lajdonképpen „csak félreveze­tés” volt: 1970-ben ugyanis a DÉLKÖ kérte 0 szársomlyói mészkő minősítését: egy inté­zet végezte el a méréseket, a végeredmény szerint a Szár­somlyó „mellehúsa” 96,9 szá­zalékban tartalmaz kálcium- karbonátot. Rendkívüli tiszta­ság! A DÉLKÖ kérelme a jö­vőt -cálozta: a mészkövet ál­lati takarmány adalékanyaga­ként is értékesíteni akartai azaz a szélesebb piaci lehető­ségek a termelés bővítését igényelték. Mindenesetre 1975-ben a DÉLKŐ kérelmezte a termé­szetvédelmi területre eső 16,5 hektáros bányatelekrész keze­lésébe adását, bányaművelés céljából, a kőbánya fejleszté­se érdekében — ám ehhez az Országos Természetvédelmi Hi­vatal elnöke nem járult hozzá. Ettől kezdve felgyorsultak az események, miután egyre töb­bekben és egyre nyíltabb meg­fogalmazásukban vetődött fel: a bányaművelés, a bányate­lek bővítése egyértelmű me­rénylet a természet- és kör­nyezetvédelem ellen, durva és egyszempontú támadás Ma­gyarország ,-egyik leginkább féltésre és óvásra szoruló ér­tékével, az egyedülálló Szár- somlyóval szemben. Már a kö­vetkező év decemberében — igazolva a hegy javára immár halaszthatatlan közbelépés szükségességét - Reuter Ca­millo, dél-dunántúli természet- védelmi felügyelő arról tájé­koztatta o megyei tanács il­letékes vezetőjét, hogy a ter­mészetvédelmi albizottság ülé­sén döntés született: távirati­lag kérik az Országos Termé­szetvédelmi Hivatal elnökének segítségét a Szársomlyó érde­kében. (Folytatjuk.) Mészáros Attila „Február hó utolsó nopjai-- nak egyikén kis csapat igye­kezett a baranyai Nagyharsá- nyi-hegy, vagy régebbi nevén Szársomlyó verőfényes déli oldala felé, hol a száraz ta­valyi fű között a bájos kis nö­vény, a magyar kikerics százai kezdték bontogatni az alig el­tűnt hótakaró után holványli- lás színű viráglepleiket. Ihászy Lajos, a község főjegyzője. Bakos Lajos, a község bírója. Gölöncsér Sándor, az ottani legeltetési társulat elnöke . . . kicövekelték, azokat természe­ti emlékeknek nyilvánította és Hegkezdődött az iszapvíztelenítő lapok kísérleti gyártása Angol-magyar vegyesvállalat Komlón Márciusban megkezdődött ° kísérleti gyártás, megnyitót­ok NSZK-ban és Ausztriában a külképviseleti irodát és re- JPeny van arra, hogy India- °a_n. Kuvaitban és Spanyolor-- szagban is lesz mit keresniük ? termékükkel. A tavaly ala- i It angol-magyar vegyesvól- al°t, amely egyelőre Környe- tetvédelmi Innovációs KFT né- j'er> működik - később még esz egy előnevük — a Bara- nya Megyei Vízmű Vállalat ■•leányvállalata”. Az R. S. D. S. nfven megismert iszapvíztele- ni‘ő berendezést gyártják. A közös vállalat létrehozá­snak gondolata három év- Ve! ezelőtt vetődött fel. Akkor m°r birtokukban volt több ^az vizsgálati eredmény, ame- Tok azt igazolták, hogy a víz- teu nem véletlenül hitt ebben 0 rendszerben. Hat évvel ez- e|°U ugyanis ők voltak azok, Qkik Európában elsőként a V*!°si szennyvíztelepen meg­etették ezt a berendezést, amelyet a szigetvári követett. R. S. D. S.-t az Egyesült Államokban fejlesztették ki és a vietnami háború idején al­kalmazták a sok csapadék miatt nedves repülőtereken. A speciális összetételű szűrőlap ugyanis nagyon rövid idő alatt szárazzá változtatta a leszálló- és a kifutópályát. A polgári életben való alkalmazás lehe­tőségét felismerve több ország - köztük Anglia is - megvette ji licencet. A rendszerrel töb­bek között a kommunális szennyvíztelepek iszapját, a villamoserőművekben kelet­kező salakot tudják víztelení­teni, illetve alkalmas a szén­bányákban, valamint a külön­böző üzemekben keletkező za­gyok szétválasztására is. A rendszer egy angol cégen ke­resztül jutott Komlóra. A közös vállalat lehetőségé­nek gondolata óta napjainkig eltelt időt holtidőnek mondja Völgyesi • József, a Baranya Megyei Vízmű Vállalat igaz­gatóhelyettese. Egyeztetések­kel, engedélyekkel kínlódtak, s csak tavaly augusztusban ju­tottak odáig, hogy parafálhat- ták a közös vállalat létreho­zásáról szóló szerződést. En­nek értelmében a magyar fél­nek 47,5, az angol félnek 52,5 százalékos a részesedési ará­nya. Azóta viszont felgyorsul­tak az események. A gyorsulás szemléletválto­zást is jelent, amelynek két példájáról elismeréssel beszélt az igazgatóhelyettes. Az egyik, hogy meghívást kaptak Indiá­ba a rendszer bemutatására. A váratlan invitációt semmi­képp sem akarták kihagyni, ápn egy nappal az utazás előtt még nem volt kiviteli engedé­lyük. A Nemzeti Bankban so­ron kívül elintézték. Március­ban pedig, amikor elkezdték a kísérleti gyártást, jött az an­gol fél is, s szinte vele egy- időben érkezett meg az NSZK- ból az a műgyanta, amely a gyártáshoz nélkülözhetetlen. Ha ki kellett volna várniuk a vámoltatási időt, nem tudtak volna kezdeni, de a vámosok —, megtudva, hogy miről van szó -, meghökkentő természe­tességgel azonnal intézkedtek. A most megkezdődött kísér­leti gyártást’ több hónapra ter­vezik. Egy angol minőségi tesztnek kell megfelelni, jó ter­méket akarnak produkálni. A szűrőlapot az NSZK-ból im­portált műgyanta kivételével hazai alapanyagokból készítik. A gyártással párhuzamosan kiszélesítették a piackutatást. Az NSZK-ban és Ausztriában megnyitották a képviseleti iro­dájukat, illetve a Transelektron keresztül megpályáztak egy indiai versenykiírást. Két, már nuiködő hőerőműben keletke­ző salakot kellene vízteleníte­ni. Reménykednek egy spa­nyolországi munkában, ahol szintén villamos erőműben ke­letkező iszapot kellene vízte­leníteni, illetve megpályáznak egy kuvaiti munkát is. T. É. Megjelent a történelem és honismeret új folyóirata Köszöntünk „Baranya” A szándékot jelző ige a cím elején nem napjaink kialakult fejedelmi többese, hanem azokra az emberek­re utal, akik a szeretett táj­ban, vagy azon kívül élve figyelik annak változásait. Az idézőjelbe rekesztett is­mert név sem a középkor legnépesebb magyar várme­gyéjére, vagy arra a reform­kori tájra utal, hol „a sző­ke Duna és a hajóhordozó Dráva között. . . tölgy- és hajdan várkoszorúzta kő­széndús tetőket, nektárt ön­tő gyönyörű halmokat és arany kalószú téreket. . ." láthatott a vándor, ahol az idők során békés otthonra lelt minden betelepülő . . . A fenti ,, Baranya" talán az ország első olyan - praktikus céllal indított — folyóirata, amelynek kiadó­ja, a Baranya Megyei Le­véltár, messze túllépve egy közgyűjtemény működési kö­rén, a vármegye ősi pecsét­jével díszített címlap alatti 127 oldalon vállalkozik ar­ra, hogy mozgósítva a Dél- kelet-Dunántúl közgyűjte­ményeinek, oktatási és tu­dományos intézményeinek helytörténeti érdeklődésű munkatársait, széles rétege­ket nyerjen meg a helyi múlt és jelen kutatása-vizs- gálata számára. Erről a folyóiratról el­mondhatjuk, hogy 1988-ban történt születésénél a Kor volt a bába, amely megza­varta az emberek őseiktől örökölt értékrendjét, elvette önbecsülését. Ezért feledkez­tek meg a tanult emberek is a Szent Szövetség korá­ban, Herder tanítása nyo­mán Európa-szerte kiformá­lódott meggyőződésről, hogy a szűkebb és tágabb haza ismerete nélkül nincs igazi hazaszeretet, nincs spontán, közcélú cselekvés. Ezt a gondolatot realizálva idézi folyóiratunk felelős szerkesz­tője, Ódor Imre a slatisz- tikus Magda Pál figyelmez­tetését, hogy ........-tsak a maga erejét s Hazáját es- mérő Nemzet jobbíthatja meg állapotját”, s ez a fel­tétele annak is, hogy meg­találhassa helyét a népek nagy családjában. Kortársa, Jankó János, a pécsi főiskola későbbi pro­fesszora, már 1822-ben meg­fogalmazta a Tudományos Gyűjtemény olvasói számá­ra a szülőföldhöz való ra­gaszkodás meghatározó vol­tát és remek, pécsi kismo­nográfiája végén a nemze­ti konszenzus korai aposto­laként azt a tanácsot adja, hogy mindnyájunk érdeké­ben „ . . . barátságos kezett fogván . . . köz Hazánk bol- dogítására egy erővel töre­kedjünk”. A sok szálból fonódó is­meretterjesztési szándékot a folyóirat háromnegyedét ki­töltő hat kitűnő tanulmány reprezentálja. Maráz Borbá­la, a Mecsek-vidék római kor előtti népeiről, Tóth Endre, a Nemzeti Múzeum Régé­szeti Könyvtárának" vezetője a római Sopianaeról és an­nak egykori temetőjéről ír­va villantja fel a helyisme­ret régészeti megközelítésé­nek eredményeit. Ódor Imre Baranya vármegye címer­pecsétjének évszázados vi­szontagságairól, a kaposvári Mészáros Balázs és Tóth Péter főlevéltáros a jezsuita tudományosság eredményeit összegző Bonbardi alapján Baranya vármegye XVIII. század eleji helyrajzáról, Sonkoly Károly a pécsi Je- szenszky-házról, s végül Majdán János egyetemi ad­junktus az 1868-1918. kö­zötti Dráva menti kereske­delmi kapcsolatokról írva gazdagítja történeti ismere­teinket. Ez az értékes soro­zat egyfajta törekvésnek is tekinthető a délkelet-du­nántúli régióban felhalmo­zódott szellemi tőke kama­toztatására. Állandó lesz a folyóirat Szemle rovata is, amelyben ezúttal Bariska István kő­szegi levéltáros ismerteti a török alóli felszabadulás tör­téneti irodalmát, kiemelve a Baranya Megyei Levéltár országosan is jelentős sze­repét a vonatkozó források széles körű gyűjtésében és magas színvonalú publiká­lásában. A Krónika rovatban Márti Attila levéltáros, honismere­ti szakfelügyelő néz szembe a mozgalom jelenlegi gond­jaival. Írása felvázolja a több mint negyed- százados mozgalom sike­reit, eredményeit, ellent­mondásos megítélését, a politikai rendszerrel való nem mindig szerencsés ösz- szefonódását. Szó esik a vezető kifáradásáról, a kö­zépiskolások elmaradásáról, a felnőtt tagok öregedésé­ről, a körök és gyűjtemé­nyeik bizonytalan jövőjéről és kimondatlanul az egész honismereti problematika újragondolásának szüksé­gességéről. A folyóirat szerkesztősége a jelenlegi körülmények kö­zött is vállalva a mozgalom gondjait, mindenekelőtt kap­csolatteremtéssel, szakta­nácsadással, az elfekvő pá­lyamunkák publikálásával kí­ván segíteni. Az 1988. évi Évforduló- naptár lapjain jeles bara­nyai helytörténészek, írók, politikusok, levéltárosok adataival találkozhatunk. Bővebb ismertetést a 450 éve született „magyar Livius", Istvánlly Miklós történész, a baranyai és nemzeti művelődés bő­kezű mecénása, Szepesy Ignác püspök és a koalí­ciós kor tragikus sorsú ve­zető egyénisége, Kovács Béla kap. Itt kell említenünk a ré­gi adósságot teljesítő Pro Memoria rovatot is, amely­nek a hasábjain a legille­tékesebbek emlékeznek a baranyai régészet, nyelvé­szet, helytörténet olyan nagyszerű munkásaira, mint Fülep Ferenc, Reuter Ca­millo, Petrovich Ede, Madas József, Taba István, Bándi Gábor. E heterogén tartalmú ro­vatban tanulmányozhatjuk a baranyai közművelődés 1988. évi kronológiáját, amelyet Horváth Eszter könyvtáros állított össze. A szélesebb olvasóközön­séget szolgálja e folyó­irat akkor is, amikor részletes ismertetést ad a térségben megjelent Évkönyvek (Baranyai Hely­történetírás 1987-1988; Hor­vátországi Magyarok Szö­vetségének Évkönyve 1986- 1987; A Janus Pannonius Tudományegyetem Történeti Tanszékének Specimina No­va című, idegen nyelvű Év­könyve 1986., 1—2. szám; az MTA Dunántúli Tudományos Intézetének Tér és Társada­lom című kiadványának „Múltunk" című rovata) rész­letes tartalmáról. Teljesebb lenne ez a szolgálat akkor, ha az ol­vasó arról is értesülne, hogy hol, milyen módon és meny­nyiért szerezheti be ezeket az értékes kiadványokat, va­lamint a hivatalos könyv­forgalomba nem kerülő, egyéb helytörténeti mun­kákat. A Baranya Megyei Ta­nács művelődési osztályának anyagi és számos kutató szakmai támogatásával in­dult folyóirat első száma arra a reményre jogosítja fel olvasóit, hogy ezúttal si­kerül majd tartós informá­cióáramlást és gyümölcsöző emberi kapcsolatokat terem­teni a helytörténet művelői és olvasói között. Kiss Z. Géza, ny. egy. docens A folyóirat megvásárolható, il­letve megrendelhető: Baranya Megyei Levéltár, 7621 Pécs, Kos­suth Lajos utca 11. Telefon: 10-505.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents