Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)

1989-04-28 / 116. szám

1989. óprilis 28., péntek DunQntűli napló 3 Szolnok várja a jelentkezőket Először lesz mozgófénykép­Az országos diáknapok al­kalmával az idén először meg­rendezendő háromnapos moz- gófénykép-fesztivál házigazdá­ja Szolnok lesz június 2-től 4-ig. A különböző vizuális mozgóképes műfajok fóruma, a verseny színhelye a szolnoki Hotel Student, ahová az or­szág minden középfokú tanin­tézetének diákja, diákközössé­ge még be nem mutatott al­kotásokkal - amatőrfilm, ama­tőr-videó és egyéb kategóriák­ban — nevezhet és versenyez­het. Tematikai megkötés nincs, de az újszerű látásmódot tük­röző, a tizenéves korosztály és hazánk kapcsolatát kifejező alkotásokat megkülönböztetett figyelem kíséri majd. Várják a filmkészítéssel nem, de a vi­zuális művészetek valamely ágával foglalkozó diákközös­ségek jelentkezését is. Neve­zési és jelentkezési határidő 1989. május 1. A művek be­küldési határideje május 7. Nevezési lapot, felvilágosítást Csák Lászlótól, a KISZ városi bizottságán lehet kérni. Címe: 5000 Szolnok, Vörös Csillag út 8. Telefon: 56/41-633. Nemcsakafák érzékenyek... Vasárnap gyerekek vették ♦körű I — láncban — az öreg gesztenyefát Pécsett, a Má­tyás király utca 3-ban, az üres telken, ahol irodaközpontot épít az Atlasz Biztosító Társa­ság és a Magyar Hitelbank baranyai igazgatósága. Csend­ben álltak, nem engedték oda a favágókat. Most még meg­menekült a környék kedvenc fája. Az üres telken árválko­dik, de így is szép látványt nyújt. A volt ház és a kör­nyékbeli épületek lakói jöttek el ezen a napon, hogy meg­óvják kedvencüket. Tilesch Dó- 'a kisiskolás ott szorongatta a kezében a beadványt, amit ad­digra 108-an írtak alá, köztük felnőttek is. összefogtak, egy­másra találtak emberek egy fa miatt, alkalmi közösséggé ka­pcsolta őket a természet és 0 szép szeretete. Mi lesz ve- 'ed, fácska? A kérdés azóta is kedélyeket felkorbácsoló. A hivatalos szervek hosszas huzavona után végül is igent mondtak a kidöntésére, mert kell a hely a jövendőbeli füg­gőfolyosónak, a garázsoknak. A környékbeliek továbbra is ál. f'tjók, meg lehet úgy oldani 01 építészeti feladatot, hogy közben háborítatlanul helyén maradhat a fa. Hallottak olyanról külföldi példák alap- ión. hogy a gyökérzetet be­fon vagy kerámia ágyazattal veszik körül stb. Most már nem 'ud kiállni a panaszosokért a tanácstagjuk, közös képviselő­jük. A fa pedig a környezet­védők szerint maradni fog és ha kell, oda áll a több mint száz aláíró a tövébe és a fej­téseknek megálljt parancsol­nak. A tervezőtől, Bachmann Zol­iitól megtudtuk, hogy ő nem Prkózik el a tervmódosítástól, 'Omire amúgyis sor kerül most, mert régészeti érdekességeket Ióér a tolaj, megbontás, után. Ü9 kertészeti szakember* óllít- jQ. hogy kerámia gyűrűbe he­verhető o gyökérzet, ezt beve- a tervbe. A beruházó bank *s biztosító sem zárkózik el *?|*0I, hogy emiatt többletpénzt áldozzon a kivitelezésre. A pé- jj belvárosban minden zöld­felületre szükség van. Csak hát 1 szerez kertészmérnöki véle­ményt? A fáért perelők, a W- ,0*. a beruházó, vagy más ’*erv? Reméljük, hogy ezen i °r nem múlik egy szeretett a *orsa és az ott lakók nyu- ^g'ma, mert nemcsak a fák e,*ék«nyek. Cs. J. Külzetidik termékeik korszeiisítése Exportszállításra váró festéktöltő és dobozzáró automaták a pécsi Sopiana Gépgyár szerelő- csarnokában. • Fotó: Proksza László Növeli termelését a Sopiana Gépgyár Mit is jelent a versenysem­legesség, a piacgazdálkodás és a szerkezetváltás? A terme­lőegységeknél erről eléggé el­térőek a vélemények. Abban Viszont teljes köztük az egyet­értés, hogy nincs pénzük, és pénz nélkül nem megy sem­mi, amivel rátérhetnének a biz­tos útra. # Vinciencz Ottó, a Sopiana Gépgyár igazgatója: — Mindhárom piacra izálli- tunk — mondja. — Nem raktár­ra termelünk, hanem konkrét megrendefésre gyártunk. így tehát van piacgazdálkodás. Az árvitákban és az árak kialakí­tásában is érezzük a piac meghatározó szerepét. A vevő dönt, mennyiért hajlandó meg­venni a gyártmányainkat, s mi ezek alapján eldönthetjük, haj. kjndóak vagyunk-e annyiért szállítani vagy sem. És ha áron aluli az ajánlat? — Akkor nemet mondunk. Azaz mérlegelnünk kell, hisz a kapacitásunkat ki kell hasz­nálnunk. Nem lehet egy ek­kora gyárat arra berendezni, hogy most van elég‘ és vala­melyest van jól jövedelmező munkánk, most tehát mindent bele, s ha holnap nincs, ak­kor szélnek eresztjük a dolgo­zókat. A termékeinkben csak akkor érvényesíthetjük a hazai árak emelkedését, ha a piac hajlandó azt is megfizetni. A Sopianának 1987-ben még 120 milliós nyeresége volt, az elmúlt évet 39 millióval zár­ták. Árbevételünk is 10 száza­lékkel csökkent. 1988-ban ­előírásra - 8-12 százalékkal kellett csökkenteniük a terme­lői áraikat, a bérbruttósítás 14 százalékkal növelte terheiket, csökkent a szovjet exportjuk és az anyagbeépítésük. Míg 1987. ben 100 forint termelési érték­ből 45 forintot, tavaly már csak 38 forintot tett ki a be­épített anyag értéke. Ez nor­mál körülmények között javu­lást is mutatna önmagában, de Magyarországon ilyen vo­natkozásban sem beszélhetünk optimális állapotról. — Az elmúlt évben a szov­jet exportra 17 százalék ex­portadót vetettek • ki, s ehhez jött a határig a 2 százalék fuvarköltség, a 3 százalék kül­kereskedelmi jutalék és a 2 százalék bonyolítási-minőségi átvételi, azaz az úgynevezett inspéktorozási díj - sorolja az igazgató. — Hány százalék nye­reséget kellene kitermelnünk, hogy nálunk, a gyártónál is maradjon annyi, amiből meg­élnénk, fejleszteni és kockáz­tatni is tudnánk? így örülhe­tünk majd a 8 százalékos ár­bevétel-arányos nyereségnek. Ugyanakkor szerencsésnek vall­hatjuk magunkat, hogy egyál­talán tudtunk szerezni hitelt 21,5 százalékos komatra. Hol itt oz arány? — A versenysemlegesség mit jelent a Sopianának? — Annyit, hogy idén már 19 százalék adót fizethetünk a szocialista exportért. Mi eny- nyit, más cégek pedig 0-30 százalék köröttit. Valamelyest enyhíti a helyzetünket, hogya rubelszorzót megemelték 11 százalékkal. (genám, de ez tnég így sem tudja ellensú­lyozni a hazai áremelkedése­ket. Az is tény, hogy az ál­lamközi egyezményekben rög­zített termékek óraiban éven­te maximum csak 1 százalé­kos emelést lehet elérni. Oj, korszerűbb termékek esetén is kemény árvitát kell folytatnunk. A szocialista exporttal az jár jól, aki árucsereüzlet alapján szállít, ha azt megfelelő áru­val képesek ellensúlyozni, ugyanis annak nincs ez a 19 százalékos különadója. — Kénytelenek árat emelni? — Tavaly még le tudtuk nyel­ni a jelentős mértékben meg­emelkedett költségeket, idén erre már képtelenek vagyunk. Veszteségesen semmiképp sem termelhetünk. Idén tehát ár­emelésből és műszaki fejlesz­tésből is több nyereséget sze­retnénk elérni. Szerencsére az 1987. évinél kelendőbbek a szovjet piacon a nyeresége­sebb termékeink. Azok a cé­gék bírják tovább, omelyek ké­pesek valamit mindig újítani, kitalálni, és fejleszteni, tehát folyamatosan készek a koráb­binál korszerűbb termékekkel piacra lépni. De az ilyen fej­lesztésekhez sóik pénz kell.- Visszalépnek, vagy bőví­tik a termelést?- Szerencsére 10 százalékos termelési értékbővítéssel szá­molhatunk, összességében 550 millió forint értékben gyártunk. lEnrtek mintegy 60 százalékát teszi ki a közvetlen és a köz­vetett szocialista export. Ta­valy még a közvetett, idén már a közvetlen exportunk a meghatározó, a Sompak Kft. termékeit is mi exportáljuk a szocialista piacra. A 10-15 százalékot kitevő tőkés expor­tunkban a Tungsram Rt. révén több a közvetett exportunk. Belföldi vevőinknek állítjuk elő idei termelésünk 25—30 száza­lékát, ennek fele még mindig importkivóltó gép, melyért ta­valy pályázat alapján bérpre- ferenciót kaptunk, összességé­ben a szocialista piac a leg­nagyobb vevőnk, de gazdasá­gossága a 19 százalékos adó­elvonás miatt már erősen meg­kérdőjelezhető.- Még is növelik a szocia­lista exportot.- Igen, mert a koftzerűbb termékeinkkel a korábbihoz ké­pest jobb árat érünk el. Sőt ■mivel van munkánk, létszám- bővítéssel és 10 százalékos bérfejlesztéssel számolunk, hogy meg is tarthassuk a dol­gozóinkat. A kis hasznot is be­csülnünk kell, hogy létezni tud­junk. De alapvetően sajnos nincs elegendő pénzünk. Anél­kül meg nem megy. Termelő berendezéseink, műszaki álla­pota is egyre csak romlik. Mi is tudnánk nyugati szinten dol­gozni, ha . . . de ezt hagyjuk. Murányi László II döntésképtelen állampolgár helyzete a népszavazásban A törvényjavaslat által közéletünkben ténylegesen megho­nosítandó népszavazás és népi kezdeményezés intézményeivel mint a választópolgárok áttételek nélkül kifejezett akaratnyil­vánítási formáival kapcsolatban szükségesnek látszik a követke­zőket végiggondolni. E jogintézményeket számos ország politikai gyakorlata is­meri, megítélésem szerint azonban a társadalom javát egy kiérlelt demokráciájú tár­sadalomban a népszavazás in­tézménye jobban képes szol­gálni. Alkalmazása viszont egy kevésbé kiérlelt demokráciájú politikai rendszerben is nél­külözhetetlen. Attól kiérlelt egy rendszer demokratizmusa, hogy nagy­jából két azonos súlyú politi­kai tömörülés (párt, koalíció) verseng az állampolgári sza­vazattömbökért. (Ezek a pár­tok már nem osztálypártok.) Az egyenlő esélyű verseny­helyzetben a pártprogramok szükségszerűen közelítenek egymáshoz, hisz mindegyik kénytelen az elméletileg lehet­séges legjobb megfogalma­zására törekedni. Az egymás­hoz közelálló, árnyalatokban különböző alternatívák közötti választás az állampolgár szá­mára könnyebb és így fele­lőssége is kisebb.-Nálunk a kiérleletlen demok­ráciában az ellenzék még vi­szonylag fejletlen döntés-elő­készítési, szervezeti, anyagi feltételek mellett dolgozik, ha­talomra jutásának esélye még kicsi. E fejlődési fázisban programjaik az elkövetett hi­bák megmutatására irányul­nak, mely egyben segíti poli­tikai identitásuk, azonosságuk kialakítását, de a döntés vár­ható előnyeinek, hátrányainak együttes nyilvános mérlegelése nem kap kellő súlyt. A hatal­mi oldal csoportosulását ez viszont orra készteti, hogy el­lensúlyként egy ellentétesen átpolitizált programot mutas­son be. A társadalom javát szolgáló optimális arányok megmutatása így elmarad, a népszavazásban döntési hely­zetbe kerülő állampolgárra ez nagy megterhelést, felelőssé­get ró, melynek feldolgozásá­hoz nem kap kellő szervezeti és információs támogatást. A döntéselmélet szerint: © A szakértők véleménye akkor tekinthető valóban szak­szerűnek, ha az dönt€*el­méleti módszertani szakértőit bevonásával készült az ille­téktelen befolyásolások távol­tartása, illetve a szakterületi határok összemosása, meg­akadályozása céljából. © A laikusokat már a dön­tési folyamat korai előkészítő fázisában be kell vonni. © A politikus és a laikus is a szakértők által hozott anyag­ból dolgozik, így a politikus a laikus partnere, a szakértők és a laikusok szembeállítása hely­telen. A fentiek alapján megálla­pítható, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nem bizto­sítható az optimális döntési folyamat, kényszerhelyzet ala­kul ki, amelynek eldöntése nem tűr halasztást. Ilyenkor a nép­szavazás csak felelősségmeg­osztási célt szolgál, azaz min­denkinek a meglévő ismereti szintje alapján kell állást foglalnia. Javasolom, hogy a törvény- tervezet egy külön pontban fo­galmazza meg ezt a helyzetet, következményeivel együtt, a kormányzó politikai erőnek nyilatkoznia kellene arról, hogy az állampolgári döntési folyamat segítésére további információkat nem áll módjá­ban biztosítani, azaz döntési kényszerhelyzetben van, ilyen­kor kiírható lenne a népsza­vazáson való kötelező részvé­tel. Amennyiben . nincs ilyen kényszerhelyzet, úgy célszerű lenne szélesebb társadalmi konszenzusra törekedni, a tör­vénytervezet által megjelölt kb. 50% helyett minimum 2/3-os részvételi arányt elő­írni. A szavazást nem egyetlen napra, hanem egy időtartamra lehet kiírni, több szavazási időpont megjelölésével, s ha így sem jön össze a kívánt részvételi arány, akkor kellene új népszavazást kiírni. A társadalmi konszenzus el­érésére természetesen eszközök szükségesek. Egy népfrontsze­rű lakossági vitavezető véle- ményösszesitó, az állampolgá­rok kérdéseire egyedileg vá­lasztódó szervezet jelentősen segíthetne. Ilyen létrehozása már nem a törvénytervezetben rendezendő kérdés, a törvény célszerűen csak határokat ál­lapít meg. Pl. vállalkozó ér­telmiségiek önkéntesen létre­hozhatnának három-, akár egy­fős alsószintű vitavezető fóru­mokat és körülbelül 50-100 állampolgárt felvállalhatná­nak. Az állampolgár akár két ilyen egymástól független vi­tavezető testületnél feltehetné kérdéseit, a testületek egymás között és felfelé is megvitat­nák azokat. Az állampolgára két helyről kapott válaszok összhangjából közvetve azok megalapozottságát valame­lyest lemérheti. Feltehetően a feltett kérdé­sek feldolgozása újabb ötle­teket is inspirál, melyek az egész döntési folyamatot lé­nyegesen befolyásolják. űriné dr. Fodor Márta JPTE egyetemi adjunktus, a HNF Baranya Megyei Bizottság Közjogi Bizottságának tagja A beruházás egy része a foglalkoztatási alapból valósult meg A siklósi Tenkesalja Afész egyike a megye első kate­góriájú és legnagyobb szö­vetkezeteinek. Az utóbbi idő­ben a romló gazdasági hely­zet ezt a szövetkezetét sem hogyta érintetlenül, a szem­betűnő visszaesés különösen a hagyományos ófész-tevé- ■kenységek körében tapasz­talható. Hogy valomivei el­lensúlyozzák a kedvezőtlen változásokat, és hogy to­vábbra is biztosítsák a szövetkezet rentabilitását, a siklósiak vállalkozásra adták a fejüket. Az ötlet sem ké­sett sokáig, hiszen a szövet­kezet vezetői előtt ott állt a jól működő példa, a már korábban beindított siklósi nyomdaüzem. Az előzetesen elvégzett felmérések azt je­lezték, hogy ezen o téren a Nyomdaüzem Beremenden A vállalkozó Tenkesalja Áfész körzet nemcsak hogy elbír­ja, de kifejezetten igényli is a 'kapacitásbővítést, így már csak az új kisüzem he­lyét kellett megkeresni. Mivel a szövetkezet egyik bere- mendi helyisége már huza­mosabb ideje kihasználat­lanul állt, a vezetők számá­ra hamar kézenfekvővé vált a döntés. Az új nyomda­üzem Beremendre való tele­pítését az is Indokolta, hogy a Carbon helyi üzemének műszakcsökkentése, vala­mint a BCM létszámleépítése folytán a térségben az utóbbi időben rohamosan gyarapodott a szabad mun­kaerő. Az új munkahely te­remtésének gondolatával pe­dig részben a nyomdatele­pítés költsége is megoldó­dott. A Tenkesalja! Áfész ugyanis jelentkezett az ABMH és az Allomi Fejlesz­tési Intézet pályázatára, és az új beruházásra 7 millió forintot — az össrköltség több, mint egyharmadát - kapott a foglalkoztatási alopból. Ebből az összegből 4,2 millió járadékmentes, 2,8 millió forint pedig vissza nem térítendő hozzájárulás. A beremendi Kossuth utca 92. alatt álló volt irodaépü­let újrahasznosításához szük­séges bővítési és felújítási munkálatokat a szövetkezet saját építőipari részlege vé­gezte el rövid idő alatt. Így o siklósi nyomdaüzem szak­mai irányítása mellett mo mór 16 fő dolgozik. A ter­vek szerint a két üzem kap­csolata a későbbiek során sem szűnik meg, így válik lehetővé a teljes körű nyom­daipari szolgáltatás. A be­remendi részleg egyelőre még csak kötészeti munká­kat vállal, de a Nyomda­grafikai Vállalat közvetítésé­vel mindennap megérkez­hetnek a csehszlovák gyárt­mányú Dominant nyomógé­pek is. Az új gépek beállí­tása újabb 30-35 - főleg női - dolgozó fölvételét te­szi majd lehetővé. A két üzem kapacitásának leköté­sét budapesti és baranyai üzletkötők biztosítják. A ki­sebb volumenű lakossági szolgáltatás - névjegykár­tya-, meghívókészités mel­lett o nyomdák fő profilja a jövőben is az ügyviteli nyomtatványok készítése lesz. A megbízások elmaradásá­tól valószínűleg nem kell tartani, a különféle nyomtat­ványokra szükség lesz még egy darabig. K. E.

Next

/
Thumbnails
Contents