Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)

1989-04-25 / 113. szám

1989. április 25., kedd Dunántúlt napló 3 Kinyílt egy tijisbl» dosszié Orfűi visszaélések Törvénysértő lakáskiutalások, telekügyek — Port­ás NEB-vizsgálatok, lemondások---- « . . M. Ez az ügy, amiről most szó lesz, nem tartozik az egyszerűbbek közé, renge­teg összetevője, résztvevő­je van, emberi sorsok, jel­lemek és tanulságok sűrű­södnek benne. Ez egy kor- jelenség, mert miközben egyedi, valahol mégiscsak általános, egy korszak tükre, egy olyané, amely­nek igazi arcvonásai csak most kezdenek kirajzo­lódni. « — Látszólag minden szép és rendezett volt. A tavalyi orfűi fórumon mindenki megjelent, oki számított: a tanácselnök, a vb-titkár, a párttitkár és persze az érdekeltek, az üdü­lőtulajdonosok is. Az egybe­gyűltek meghallgatták a be­számolót, kérdéseket tettek fel, látszólag minden úgy tör­tént, ahogy az szokott. A kérdéseket és a válaszokat magnószalagra rögzítették, emiatt mindenkinek be kellett mondania a nevét. Mindebben nem lett volna semmi furcsa, ám a tanácskozásnak - az idő hiányára való hivatkozás­sal - egyszer csak vége lett, ezzel együtt néhány kérdés is megválaszolatlanul maradt. A fórum szervezői igencsak siettek befejezni a találkozót. A csalódott embereket persze nem hagyta nyugodni a kíván­csiság, önmaguktól és egy­mástól kérdezgették: miért nem őszinték velünk? Megin­dult a szóbeszéd, mindenki tudott valamiről, amit így vagy ügy szabálytalanságnak, er­kölcsi vagy anyagi kárnak, hi­bának vélt. Három helybeli polgár azonban még ennél is többet tett: Pécsre utaztak, hogy 1988. november 15-én személyesen mondják el, amit o községi tanácson és a párt- alapszervezetben tapasztaltak. Közérdekű bejelentésről lé­vén szó, az ügyben hamaro­san munkához láttak a népi ellenőrök, sőt pártvizsgálatot is elrendeltek. Az utóbbira egyébként már korábban is volt példa, hiszen 1987 ápri­lisában is összehoztok egy há­romtagú bizottságot és kérték o megyei, illetve a Pécs városi tanács illetékes osztályainak közreműködését. Hogy ez mi­lyen eredménnyel járt, arra nem érdemes a szót veszte­getni. Lapozzuk fel inkább a pécsi népi ellenőrzési bizott­ság vizsgálati jelentését. * Szarka István és felesége 1987. március 26-án adta be lakáskérelmét az orfűi tanács­hoz, ahol az elnök személye­sen foglalkozott az üggyel. Dr. Tornai István vb-titkár szerint: Erdősi Antal és Szarka István szóban egyezett meg, neki — aki egyébként akkoriban ke­rült csők a tanácshoz - mind­össze az volt a feladata, hogy elkészítse a határozatot és megkösse az érintettekkel a lakásbérleti szerződést. A népi ellenőrzés az 1987. július 1-jén készült lakáskiuta­lásról megállapította, hogy az nem felelt meg a szabályok­nak. De hasonló következte­lésre jutott még néhány to­vábbi esetben is. így például Pető Józsefék ügyében, mert kérelmükkel egyidőben nem nyújtották be a szükséges ke- 'esetigazolást, és az igény­léskor érvényes gépkocsikiuta­lással rendelkeztek. Márpedig e*. a tanácsrendelet szerint, kizáró ok, ami nem teszi le­hetővé, hogy szociális jellegű tanácsi bérlakást kapjanak. Ügy látszik, a hiba nem tűnt tel senkinek, mert a sorozat folytatódott. Biczó Lószlóné, az ®f1űi költségvetési üzem fő­könyvelője részére mór 1988. március 1-jén kiutalta a ta­nács azt a lakást, amit csak nappal később kérvényez­tek. Mellesleg Biczóéknak ek­koriban még volt egy' saját két és fél szobás szövetkezeti [akásuk Pécsett. Sőt két autó­jak 1$, omi a tanácsrendelet Slerint ugyancsak kizáró ok, hogy Orfűn szociális bérlakást kapjanok. Hasonló módon jutott lakás­hoz ifjabb Kalucrky László, az orfűi költségvetési üzem veze­tője is. Kaluczkyék a Biczóék melletti lakást kopták, még­hozzá ugyanazon a napon. Ne­kik ugyancsak volt önálló la­kásuk Pécsett, meg egy Tra­bantjuk is. Mindez szerepel a március 10-én benyújtott igénylőlapon, így a népi el­,,Szociális lakások” Orfűn lenőrök kénytelenek voltak megállapítani, hogy ez a la­káskiutalás is „törvénysértő” volt. * A szemfüles helybelieknek persze nemcsak a lakáskiuta­lások körüli szabálytalanságok tűntek fel, de az is, hogy a kiutalt lakásokban különféle munkálatok folynak. Petőék, Biczóék és Kaluczkyék - amint kiderült - a belső átalakítá­sokhoz nem kértek engedélyt. Erdősi Antol tanácselnök és Kovács Dezső műszaki ügyin­téző állítólag minderről csak egy „helyszíni eljárás alkal­mával" szereztek tudomást. Arról viszont tudott az elnök is, hiszen szóbeli hozzájáru­lását adta, hogy az átjárókat garázzsá alakítsák. Sőt Pető- né Ács Magdolna kérésére, a tanácsi költségvetésből egy garázsajtót is készíttetett. Mellesleg az átjárókból kiala­kított garázsok után a lakók­nak nem kellett bérleti díjat fizetni, azt mint egyfajta in­gyenes szolgáltatást kapták. A népi ellenőrök szerint sa­játos helyzet alakult ki: nem lehetett megállapítani, hogy a Az egyik nővér bevitte neki a minivizorját. Akkor már hó­napok óta kórházban volt, fé­lig-meddig odotortozónok érez­te magát. Arra azért sosem gondolt, hogy egy nap azzal fogadják látogatóba érkező testvérét, hogy ne reményked­jen .., Sár Lajosné, született Rábavölgyi Erzsébet — aki 1983 és 1988 között a rövi- debb és hosszabb időket ősz- szeadva legalább három évet töltött kórházban — mégis ha­zajött. A szentlőrinci lakótelep egyik első emeleti lakásának félszo­bérlők pontosan mikör költöz­tek be a lakásokba, kitől és mikor kapták meg a kulcsokat. Hogy ez miként lehetséges, roppant egyszerű: a lakások építését a Sásdi Költségvetési Özem kezdte, tőlük vették át az orfűiek. Ezek után a hely­beli költségvetési üzem két vezetőjének már nem okozha­tott gondot, hogyan jussanak a kulcsokhoz. így érthető az a jegyzőkönyvben szereplő megállapítás is, hogy Biczóék és Kaluczkyék már a lakás­ban laktak, sőt az átalakítá­sok egy részét is elvégezték, amikor a lakást részükre ki­utalták. A tényékhez tartozik, hogy ifjabb Kaluczky László felesé­ge már 1987-ben az orfűi ta­nácson dolgozott. Neve, mint igazgatási előadóé szerepel az említett lakáskiutalásokon. A költségvetési üzem vezető­jének édesapja, idősebb Ka­luczky László a községi pártalap- szervezet titkára, megyei ta­nácstag, aki akkoriban nyil­ván nem véletlen szorgalmaz­za egy új gazdasági egység létrehozását. Erre utal az or­fűi tanács 1987. március 31 -i rendkívüli ülésén készült jegy­zőkönyv is. A napirendek között első helyen szerepelt a költségve­tési üzem létrehozása. Az első felszólaló Kaluczky László volt, aki az üzem létesítése mellett érvelve elmondotta: „Ha a költségvetési üzem létrejön, akkor a helyi feladatokat el bájában hatalmos csokor lila orgona. Bátyja már kora reg­gel megjárta a szőlőt, ő hoz­ta. Legtöbbször ketten vannak otthon. Rábavölgyi László is rokkantnyugdíjas. Erszűkületes, mint a húga, túl van egy in­farktuson és tíz évvel ezelőtt kénytelen volt megválni a MÁV-tól. A felesége dolgozik, a fiúk, Attila másodéves egye­temista, Reggelenként bátyja fürdeti Erzsikét, többnyire ő viszi be néki a reggelit, amit ágyra rakható asztal-tálcán tá­lal. Napközben mindig kitalál­nak valami közös munkát. Er­tudja látni és nem kell más vállalattal, üzemmel — például a Kertészeti és Parképítő Vál­lalattal, vagy a Sásdi Költség- vetési üzemmel - dolgoztatni.” Orfűnek érdeke, hogy létre­jöjjön ez az üzem - hangsú­lyozta -, hiszen ez lehetővé ■; szi, hogy az ott élők hely­ben vállaljanak munkát és ne ingázzanak a városba. Hozzá­szólásában azt is elmondta, hogy a tanács tájékoztatta el­képzeléseiről a pártszerveze­tet, és az jónak tartja az el­határozást. Meg is született a határo­zat, amiben a következő kité­tel is szerepel: „A tanács az üzem vezetésével a jelenlegi házilagos brigád vezetőjét, ifjú Kaluczky Lászlót ideiglenes jel­leggel megbízza. Ha felvételre kerül a gazdasági és a mű­szaki vezető, az üzemvezető véglegesítve lesz." Nyilván va­lami ilyesmire gondoltak a be­jelentők is, amikor azt állítot­ták, hogy az idősebb Kaluczky „elvtelenül" támogatja fia - a helyi költségvetési üzem veze­tőjének - tevékenységét. De valószínűleg erre utal a párt­vizsgálat 4. oldalán olvasható Következő mondat is: „Ka­luczky elvtórs tanácstagsága és fiának költségvetési üzem vezetővé történt kinevezése a községben a tanács pártirá­nyítását kedvezőtlenül befolyá­solta." A pártvizsgálatot végző bi­zottság egyébként meghallgat­ta az érintetteket és március elején lezárta az ügyet. Az időközben lemondott alapszer­vezeti titkárral szemben nem kezdeményeztek fegyelmi eljá­rást. Kaluczky László megvált, községi és megyei tanácstagi tisztétől is, Erdősi Antal ta­nácselnök pedig rokkantnyug­díjba ment. A Pécs Városi Né­pi Ellenőrző Bizottság a vizs­gálat jegyzőkönyvét a megyei tanácsnak és a Városi ügyész­ségnek is megküldte. A telek­ügyekkel kapcsolatos anyag­részben néhány korábbi és mai állami tisztviselő neve is sze­repel. A hatóságok dolga, hogy tisztázzák: ki, mikor és milyen körülmények között jut­hatott jogtalan előnyökhöz. * Már másfél órája beszélge­tünk Erdősi Antallal, amikor feltűnik az ágya fölé akasz­tott táblácskán a szöveg: (1.) A főnöknek mindig igaza van. (2.) Ha ez mégsem így van, automatikusan az első pont lép érvénybe." Hiába a fag- gatódzás, csak kerülgetjük a forró kását, végül is Erdősi kimondja: „Tudom, hogy a közvélemény szeretné megis­merni az igazságot, de bizo­nyos kérdésekről mégse aka­rok nyilatkozni. Nem szeretnék a tiszakécskei tanácselnök sor­sára jutni!" ö tudja, miért. zsíke hol krumplis pogácsát süt, hol lángostésztát dagaszt, s közben jókat beszélgetnek. ÍFőleg a múltról, az emlékek­ről, amelyeket nem lehet elég­szer felidézni, s amelyek ma is meghatározzák a csalód életét. A Rábavölgyi család tőzs- gyökeres szentlőrinci. Tízen vannak testvérek. Erzsiké a legfiatalabb, ö élt együtt az édesanyjukkal, aki öt évig ágyhoz kötött beteg volt. Hat évvel ezelőtt halt meg, s ak­kor már Erzsikéről is tudták, hogy nagyon beteg. Még ab­ban oz évben elkezdődött a műtétek sora .. . Az elmúlt hat év alatt ti­zennégyszer operálták. Valo- lamennyi műtétre az érszűkü­let miatt volt szükség. Először a bal lábát amputálták. Ha­zatérve egymásnak adták a ki­lincset^ a volt munkatársak, a Szentlőrinci Áfész dolgozói, akikkel 23 évig dolgozott együtt. Ölnyi virágcsokrokkal látogatták, s minden bizony- oyal ők lepődtek meg legjob­Fotó: Proksza László Ferenci Demeter Kötődések I Vannak emberek, akiknek örömet jelent, hogy másokat di­csérhetnek. Azokat, akik jó sióval, segítséggel tartották ben­nük a reményt. Becsülik és szeretik őket. Közben talán eszük­be sem jut, hogy ahogy ök élnek, az is tiszteletreméltó. Meghatározó szerep hárul értelmiségre Az előrehaladás elengedhe­tetlen feltétele a kutatás, a tudomány, az oktatás eredmé­nyeinek fokozott felhasználá­sa. Ebben meghatározó szerep hárul az agrárértelmiségre és szervezetére, a MAE-re. Baranya mezőgazdasági nagyüzemeiben 589 egyetemet, 583 főiskolát végzett szakem­ber és több mint 2500 szak­munkás dolgozik. A Magyar Agrártudományi Egyesület Ba­ranya Megyei Szervezete tag­jainak száma 800-900. Egye­sületünk igyekezett eddig is az agrárértelmiség legjavát integrálni, kapcsolatait megfe­lelően kialakítani és eredmé­nyesen fejlesztem nemzetközi vonatkozásban is több irány­ban és az agrárértelmiség bi­zonyos fokú érdekvédelmét el­látni. Most célszerű újragondolni feladatainkat és munkamód­szereinket. . Céljaink alapvetően tudo­mányos egyesületi jellegükből adódnak, segítsük munkánkkal a tudomány, a kutatás ered­ményeinek gyors gyakorlati alkalmazását, tagjainknak az értelmiségi lét feltételeinek megteremtését, biztosítsuk be­kapcsolódásukat a tudományos alapokat igénylő vállalkozások­ba, gondoskodjunk tagjaink specifikus (mérnökkamarai) ér­dekvédelméről és segítsük elő a falu gazdasági, társadalmi, kulturális rehabilitációját. Megyei elnökségünk ennek megfelelően úgy döntött, hogy kiterjesztjük az üzemi szerve­zetek és csoportok rendszerét. A konkrét munka színhelye az üzemekben, a falvakban lesz. A területiség másik* pólusa a megyei elnökség lenne. Fel­adatai szerteágazóak, de mun­kájában markánsan meg kell hogy jelenjen az üzemi szerve­zetek és a megyei szakosztá­lyok munkájának segítése, a megyei szervezetek megfelelő képviselete, a szakmai és ér­dekképviseleti munka szerve­zése és lebonyolítása. Az egye­sületi munkánkban nélkülöz­hetetlen ágazatiságot, vala­mint az együttműködést az országos társaságokkal és szakosztályokkal a megyei szakosztályok valósítják meg. Munkájukkal erősíthetik tevé­kenységünk tudományos jelle­gét. Tovább javítjuk kapcso­latainkat az egyetemi klubok­kal, az agrár-felsőoktatásban az agrár­tanuló baranyaiakkal. Új ala­pokra fogjuk helyezni kapcso­latainkat a megyei középfokú oktatási intézményekkel, a ku­tatóhelyekkel, az MTA Dél-du­nántúli Bizottságával. Az MTESZ megyei szervezetével a szövetségi jelleg és az egye­sületi önállóság elvei szerint rendezzük viszonyunkat. Tevékenységünk főbb for­mái a helyi, megyei, országos, valamint nemzetközi rendez­vények szervezése, pályázatok, ösztöndíjak kiírása, szakértői lista működtetése (vállalkozás- szervezés), hazai és külföldi tanulmányutak szervezése, a képzésben, az átképzésben, to­vábbképzésben való aktív rész­vétel, konzultációk, érdek­egyeztető megbeszélések kez­deményezése, szakmai kiadvá­nyok rendszeres megjelente­tése. Szervezetünk tevékenységé­nek pénzügyi alapjait úgy kí­vánjuk biztosítani, hogy a tagdíjak és az úgynevezett, pár­tolótagüzemi hozzájárulások az üzemi és a szakosztályi mun­kát segítsék. Gondoltunk egy alapítvány létrehozására, amely mezőgazdasági terme­lésfejlesztést, az agrárértelmi­ség és a falu szorosabb együttműködését szorgalmazza. Továbbra is támogatnánk anyagilag, -de szőkébb kör­ben az önkéntes döntés alap­ján országos központunk, a központi társaságok és szak­osztályok munkáját, valamint a szövetségi központként mű­ködő MTESZ tevékenységét. Keressük a kapcsolatot a kistermelés érdekképviseleti szerveivel és az alakuló me­zőgazdasági kamarával, ahol az úgynevezett mérnökszekció munkáját akár a megyei szer­vezetünk láthatná el. Vállalásunk nem csekély, de eredményeinkre, tagjaink ak­tív munkájára is támaszkodva elindulhatunk a megújulás út­ján. Ehhez a bizalom és az érdekeltség folyamatos fenn­tartása szükséges. A helyi tisztségviselők meg­választását követően megújít­juk megyei elnökségünket és újraválasztjuk tisztségviselőin­ket, hogy új erők és új eszmék erősödjenek fel az egyesület munkájában. Dr. Tóth Sándor, a MAE Baranya Megyei Szervezetének, elnöke ban, amikor Erzsiké nyitott ne­kik ajtót, amikor egy meggyö­tört és lehangolt beteg he­lyett egy változatlanul derűs, jó humorú kollégával találkoz­tak. Később már azon sem csodálkoztak, hogy Erzsiké 'ki­jár a szőlőbe, s a legtöbben azt is tudták róla, hogy reg­gel ő kel fel elsőként, hogy a családnak elkészítse a reg­gelit, tízórait csomagoljon az unokaöccsének, oki Pécsre járt Ikörépiskolába. Többnyire ő is főzött, a mosást és a vasalást hagyva a munkából hazatérő sógornőjére. Közben hetekre- íhónapokra újra és újra kór­házba került. Budapesten, a iMÁV Szanatórium érsebészeti osztályán operálták és kezel­ték. Minden héten legalább kétszer járt hozzá a rokonság. A csemegék mellett itthonról vitték a feldíszített karácsony­ifát, a születésnapi emeletes tortát is. Egy nap azzal fogad­ták őket, hogy ne reményked­jenek, Erzsiké mór morfiumot kap . .. A csalód, a kollégák, bará­tok hazavárták. Egykori mun­kahelyén, az áfésznól külön bútorokat készítettek neki. Olyan szekrényt, amely pont befér a félszobába, olytín he- verőt, amelyen kényelmesen tud mozogni és úgy alakítot­tak át egy széket, amely gu­rítható és kifér a panellakás ajtaján. Itthon is minivizort ka­pott a szobájába, kéznél a te­lefon, a rádió, az enni- és in­nivaló azon az asztalon, ame­lyet szintén a volt munkatár­sai készítettek neki. Moso­lyogva kínálja azt a túrókrém­mel töltött süteményt, amelyet a bátyja sütött, s egy-két pil­lanatig az ő szeme is elidőz azon a csodálatos Zsolnay-ha- mutartón, amit nézegetek, amelyet a bátyja kapott, mint sokszoros véradó. A lila orgona illata betölti a szobát. A csokor virág , a szőlőjükben levő orgonabokrot idézi. Ezt látja képzeletében Rábavölqyi Ezsébet, akinek ta­valy a jőbb lábát is amputál»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents