Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)

1989-04-23 / 111. szám

rnwmwmm&m fiel leül a pécsi IjAtxok Életveszélyes játék is lehet... Valek Béla: Ezek a vesszők hiányoznak a legjobban Fotó: Kóródi Gábor Valószínűleg gyerekek lopták el az íjakat­Emberi élet kioltására is al­kalmas versenyijakat loptak el a héten a pécsi íjász szak­osztály szertárából. A veszé­lyes sportszerek - bár a rend­őrség megkezdte az ügyben o nyomozást - egyelőre nem kerültek elő.- A jelek szerint gyerekek vihették el az íjakat - így Valek Béla edző hiszen az öltöző rácsos ablakán csak egy kissrác lérhet be, egyéb nyo­mokat pedig nerr\ talált a rendőrség. A tettesek egyébként - az íjászok szerencséjére — nem­igen ismerhetik a szerszámok értékét, hiszen a nyolc legér” tékesebb íjat otthagyták, igaz o nehezen beszerezhető ,,ide­geket” leszerelték róluk. Ezzel szemben elvittek három gya­korló- és egy használt ver­senyíjat is.- A gyakorlóijakon svéd va- dászijakat kell érteni - mond­ja Valek Béla. - De nem is a z ijak, hanem a vesszők eltűnése jelenti számunkra az igazi problémát. Hatvannyolc vadonatúj versenyvesszöt is el­vittek tőlünk, márpedig ezek hiányában sem edzeni, sem versenyezni nem tudnak a legjobbjaink. Szombaton kez­dődik a bajnokság, mi meg itt állunk a legszükségesebb sportszerek nélkül. . . Gondolná az ember: ha el­lopták azokat a vesszőket, le­het szerezni helyettük másikat. Valóban lehet, de míg Ma­gyarországra érnek, jócskán beletelik egy fél év is, addig viszont véget ér a verseny­szezon. A riválisok pedig nem hajlandók- kisegíteni a pé­csieket.- Amerikai importból tud­juk csak beszerezni a „nyila­kat", s minden egyes darab ötszáz torint körüli értéket képvisel. Hatvannyolc tűnt el belőlük . . . Bár ezen kívül gyakorló- vesszőket is meglovasítottak a szertárból, Valek Béla azt mondja, azokból még maradt, úgyhogy edzeni azért tudnak a versenyzők. A tréninggel te­hát nincs gond, ,,csupán" az élsportolók látják kárát az ügynek.- Ha a tettesek közül ol­vassa valaki ezt a cikket, na­gyon kérem, térjen jobb be­látásra és juttassa vissza a sportszéreket. Akár úgy is, hogy a Balokányliget mögötti ijászpálya bármely pontjára lerakja, hogy mi megtaláljuk, ígérem, ebben az esetben ma­gam logom kérni a rendőrsé­get, hogy állítsa le a nyomo­zást. S még valami: ha valaki Íjászattal szeretne foglalkoz­ni, mi szívesen látjuk, ked­den és csütörtökön délután öt­től jelentkezhet edzéseinken. Nem ‘kell tehát lopni ahhoz, hogy valaki Íjakhoz jusson. Adunk mi magunk isj sőt szakszerű használatára is meg­tanítjuk az érdeklődőket. . . Pauska Zsolt Bognár 10 milliót ért az ÁB-nak Bukaresti A stadionokban nyolc év alatt 375 halott Ősztől a PMSC is megköti a biztosítást Veszélyes dolog futballmér­kőzésre járni manapság. Az utóbbi nyolc évben a szurko­lók közül majd négyszázan vesztették életüket a különbö­ző stadionokban. 1981, Athén: Olympiakósz— AEK találkozó, 21 halott. 1982, Szovjetunió: Szpartak— Harlem, 60 áldozat. Ugyaneb­ben az évben, Kolumbiában °z America Deportivo Cali találkozón újra 21 halott. Hó- rom év múlva Angliában a Bradford—Lincoln összecsapás alatt kigyulladt a stadion: a lángok között 56-an lelték ha­lálukat. Még azon a tavaszon, Brüsszelben a Juventus—Liver­pool mérkőzésen 39 olasz szurkolót küldtek a halálba az angol drukkerek. Tavaly, már- c'us 12-én, Katmanduban het­inkét embert taposott agyon 0 megvadult tömeg. Egy hete Sheffieldben az eddigi adatok szerint 106-an vesztették életü­ket (bár többén még az in- •enziv osztályon várják, sike- röl-e túlélniük a sérüléseket...) Hogy kockázatos sport a ’atball, ezek után kár lenne |agadni. Bár az is igaz, a biztosító társaságok veszélyes- ^ái listáján a labdarúgás va- ohol a középmezőnyben fog- Ql helyet, s a szurkolást még CSQk nem is jegyzik e lajstro­mon. Érdemes - lenne talán 'ontolóra venni? — Éppen három hete jár- [bm Londonban Alexander Hovvden biztosító társaságá- n°l- ők kifejezetten sportbiz- 1°sitásokkal foglalkoznak — mondja Szendl Miklós, az Al- °mi Biztositó operativ osztá­lyának vezetője. Bár tud- 1*?m ezelőtt is, azért megerő­sítették az információt: a vi Iá - 9°n már mindenhol elterjedt a szurkolók biztosítása. Ezt általában mór a jegy árába beépítik, de van, -ahol a sző vétségek év elején eleve befi­zetik a klubok számára a biztosítási díjakat. A brüsszeli Heysel stadion­ban lezajlottakért az angol kormány vállalta a felelőssé­get, ők fizették a kártérítést is a meghalt olaszok hozzá­tartozóinak. — Nyugaton az emberek többségének egyébként komoly életbiztosítása van — így Szendi Miklós. — Ezek a sporteseményeken bekövetke­zett tragédiákra ugyanúgy vo­natkoznak, mint az apróbb sérülésekre. Nálunk még nem ez a helyzet. Ma Magyarországon egyelő­re a biztosító társaságok sem rendelkeznek olyan biztosítási formákkal, melyek kifejezetten a sporteseményeken előforduló balesetek esetén nyújtanának kártérítést. A sportolók ugyan köthetnek sportbiztosítást, de ezek olyan alacsony összegre szólnak, melyekért igazán nem „érdemes" megsérülniük még a közepes szinteket telje­sítőknek sem. — Azért ehhez hozzátarto­zik, hogy a sporttársadalom eddig nem is igen igényelte ezt. Most, hogy megindult a profizálódás, mi is új ötletek­kel állunk elő. Nemsokára nyilvánosságra hozzuk az új­fajta sportbiztosítást. Szendi Miklós tudomása szerint a. legnagyobb összegű kártérítést eddig egy debrece­ni sportolónak fizette az AB, a csúcs 600 ezer forint volt. Néhány neves előadóművész viszont sok milliót ér a bizto­sítónak, igaz, az ő havi díjuk jóval mogasabb a sportolóké­nál Dél-dunántulról a PMSC labdarúgó szakosztálya érdek­lődött először a szurkolók biztosításának lehetősége felől (a labdarúgókét eleve bizto­sítják), de egyelőre nem jött létre az ÁB és a szakosztály között az üzlet. A héten, úgy néz ki, sikerült egyezségre jut­niuk, így a piros-feketék mér­kőzéseire járók szeptembertől a jegy megvásárlása esetén biztosítva is lesznek. S befejezésül egy csemege: amikor a Toulon az MTK-nál Bognárért jelentkezett, a kék­fehérek tanulva a Lakatos­üzlet miatt őket ért kárból — azonnal kötöttek egy ■ olyan biztosítást, mely szerint, ha a középpályást még kiutazása előtt sérülés érné, s meghiú­sulna az üzlet, úgy a klub az AB-tól 10 millió forintot kap kártérítésként. Erre szerencsé­re nem került sor, aminek valószínűleg mindkét fél örült. ., Pauska Zsolt optimizmus A román sajtó továbbra is nagy terjedelemben foglalkozik a Steaua BEK-döntőbe jutá­sával. Kiemelik, hogy a Gala- tasaray Izmirben meglepetésre készült. Olyan nyilatkozatok tüzelték fel a török szurkoló­kat, hogy a nézők már-már biz­tosra vették a török, bajnok­csapat továbbjutását, a 4 gó­los bukaresti hátrány leküz­dését. „Izmirben csalódtak a törö­kök, akárcsak o túlzottan és alaptalanul optimista szakte­kintélyek is, mert a Steaua ez­úttal ismét igazolta nemzet­közi klasszisát" - írja az Elő­re. A hatalmas hangorkán kö­zepette is a bukaresti honvéd- csapat nagy együtteshez mél­tóan játszott. A játékosok több­nyire tartózkodtak a közelharc­tól, • részben, mert féltették a lábukat, részben, mert egyesek nem akartak újabb Sárga la­pokat gyűjteni és ezzel kiütni magukat a döntőből ■ • ■ A Scinteia és a Sportul egy­aránt dicséri a csapat taktikai érettségét, amely újabb diadal­hoz vezetett. „Nem titkoljuk, a milánói eredmény, az AC Mi­lan produkciója kissé zavarba hozott bennünket, de még így is optimisták vagyunk!" - írják a lapok. Hozzáteszik: a Steaua labdarúgói alaposan felkészül­nek a barcelonai összecsapás­ra és tudásuk legjavát nyújt­va igyekeznek a három évvel ezelőtti bravúr megismétlésére. „Bravó Steaua! Bravó fiúk! Köszönjük, hogy ismét öreg­bítettétek Románia egyre fel­felé ívelő labdarúgásának hír­nevét. hogy ismét nagy csa­pathoz méltó teljesítménnyel vívtátok ki a világ labdarúgá­sának elismerését. Csak így'io- vább, a döntőben is!” - ol­vasható a lapokban. Rájátszás „pofonokkal” A magyar kosárlabdát nemzetközi viszonylatban már régóta nem jegyzik, éri­nek ellenére a hazai bajho­ki mérkőzések mégis soka­kat csalogatnak a sport- csarnokokba. Ebben nagy érdem a szövetségé, a rá­játszás meghonosításával, no meg azzal, hogy kibőví­tette az NB I. létszámát. Ez, utóbbi megállapítás ellenf- mondásosnak tűnik, hiszen a csapatok számának növe­kedésével tovább romlott az amúgy sem magas színvo­nal. A kisebb városok be­kapcsolódása az élvonal vérkeringésébe viszont meg­dobogtatta a szurkolók szí­vét. Nem kell messze men­ni, jó példa erre Dombóvár esete, de sorolhatnám to­vább a példákat. Az NB I- ben szerepelni még akkor is rangot jelent, ha annak az osztálynak a színvonala messze elmarad a nemzet­közi kívánalmaktól. Nem véletlenül javasol­ják több helyről is, hogy a jövőben húsz helyett hu­szonnégy csapat indulhas­son az NB l-ben. A szpon­zorok mélyebben belenyúl­nak a zsebükbe, ha az ál­taluk támogatott csapat az első osztályban játszik. Sőt, volt arra is példa, ha ki­esett a csapat, az egyik napról a másikra elvesztette támogatóját is. Hogy vál­tozik-e a létszóm, vagy sem, az hamarosan napi­rendre kerül a szövetségben. A rájátszás pedig azért fokozta az érdeklődést, mert ott élesben megy minden. Igaz, a tét időnként nyo­masztóan hat a csapatokra és a szurkolókra is. Itt van például a női döntő, ahol egyhetes huzavona után, vé­gül tisztázódott, mégis meg­ismétlik a botrányos körül­mények között befejeződött BEAC-MTK-VM találkozót. Nem tudom, helyesen döntött e a szövetség, ami­kor ezt a határozatot hoz­ta. Egy biztos, ez volt a legkényelmesebb megoldás. Mindkét csapat érvelésében van igazság, így aztán egyiket sem vették figyelem­be. Fogadjuk el a döntést, de szolgáljon az eset ta­nulságként a szövetség szá­mára. Ha egy klub -, je­len esetben a BEAC - képtelen NB l-es körülmé­nyeket teremteni, akkor bűn­hődjön azért. S az a csa­pat sem ússza meg szára­zon, amely hisztérikusan le­vonul a pályáról. Bárhogy is végződjék az újrajátszott döntő, ne maradjon el a korábbi cselekedetekért a felelősségre vonós. Hasonlót képzelek el a debreceni kézilabda-bot­ránnyal kapcsolatban. Le­het, hogy jogos a veszpré­miek sérelme, de ez nem jelentheti azt, hogy önké- nyeskedjenek és ezt úgy fe­jezzék ki, hogy levonulnak a küzdőtérről. Az esetet sú­lyosbítja, hogy ezzel egyet­értettek, sőt támogatták a csapat vezetői. Kérdés, mennyire lesz ha­tározott a Magyar Kézilab­da Szövetség. Nem is olyan régen történt már hasonló eset. Akkor a Tatabánya vo­nult le Solymáron, s a szö­vetség megbüntette a Bá­nyászt. A tatabányaiak meg- fellebezték a döntést, és másodfokon törölték a bün­tetést. Az ilyen esetek fel­bátorítják a csapatokat. Ezért engedhette meg ma­gának a levonulást az MTK- VM női kosárlabda, vala­mint a Veszprém férfi ké­zilabdacsapata. Ha az ő esetükben most nem marad el a súlyos bün­tetés, akkor talán a késöb biokben nem választja ezt a megoldást egyik csapat sem. Ha viszont a szövet­ségek továbbra is elnézőek lesznek, s a nyugalom ér­dekében szemet hunynak a történtek felett, akkor számíthatunk a további sportszerűtlenségekre. Kér­dés, hogy a pillanatnyi béke miatt megéri-e szemet hunyni a sporthoz méltat­lan esetek felett. UEFA: nem rabszolgák a labdarúgók Amint az MTI a napokban jelentette, az Európa Parla­ment állásfoglalása nem volt túlzottan hízelgő az Európai Labdarúgó Szövetségre (UEFA) nézve. A bírálat főleg a já­tékosok adás-vételével kap­csolatos rendelkezéseket érin­tette, mivel a legtöbb or­szágban korlátozzák az egye­sületekben szerepeltethető fut­ballisták számát. Az UEFA vezetése természe­tesen másképp látja a kér­dést. Mint azt David Will, a szervezet alelnöke is kijelen­tette, a labdarúgók szabadon kereshetnek munkát bármely államban, ez azonban nem je­lentheti azt, hogy a nemzeti szövetségeknek ők diktálják a feltételeket. Hasonlóképpen vélekedett Jacques Georges, az UEFA elnöke is. — Még egy dolgot figye­lembe kell venni: az Európai Közösség 15., míg az UEFA 35 országot tömörít - mondta Georges. - így nem lehet el­várni, hogy a labdarúgó szö­vetség a Közös Piac célkitű zéseit teljes egészében elfo­gadja. A „rabszolgakereskedelem­hez" hasonlított játékosigazo­lások gyakran több millió dol­láros üzleteket jelentenek, s az érintettek beleegyezése nélkül nem lehet „kikényszerí­teni" annak aláírását.- Nem ésszerű ezeket az ügyleteket a mozgásszabadság elvével bírálni, hiszen minden egyesületnek először a labda­rúgóval kell megállapodást kötni, s a klubvezetők csak ezt követően ülnek le tár­gyalni - jelentette ki az UEFA elnöke. A Közös Piac 1992-től sze­retné megvalósítani a tagál­lamokban az áruk, a dolgozók és a szolgáltatósok teljes mozgásszabadságát. Ettől az intézkedéstől a labdarúgás vezetői féltik a sportágat, mi­vel ez a gyengébb anyagi helyzetű csapatokat kilátásta­lan helyzetbe sodorhatja. vasárnapi 7

Next

/
Thumbnails
Contents