Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)
1989-04-23 / 111. szám
Panoráma Ejnye Ingrid! Ingrid Anderson, a fotónkon látható svéd színésznő játssza Stockholmban Ibsen: Ha mi holtak feltámadunk című drámájának női főszerepét. A férfiközönség Ingrid láttán mindenesetre feltámad közönyéből. Orosz pátosz Párizsban A Leningrádi Filharmonikus közel kéthónapos párizsi és franciaországi kőrútján Csajkovszkij: Patetikus szimfóniáját játsszák a legnagyobb sikerrel. Képrablók végnapjai Kétszáz év amerikoi festészetéből rendeztek kiállítást Párizsban, a Lafayette Galériában. Az április 29-ig látható tárlat képanyagát 50 millió dollárra biztosították és 3 millió dolláros jutalomalapot létesítettek az esetleges tolvajok elfogására a francia rendőrségnek. Már a képrablás is rossz üzlet! Ki a belga ? A belga állami kulturális költségvetést drasztikusan csökkentik: mintegy 25 százalékkal kevesebb lesz az eddiginél. Most akkor mi lettünk .belgák, vagy a belgák magyarok? Igaz volt Körösi végrendelete Honfoglalóink ősei Kínából származnának? Őstörténetünket, honfoglaló magyarjaink eredetét sokan, sokféle megközelítésből kutatják, igy a történelemtudomány „íróasztalán" gyakorta egymástól meglehetősen eltérő vélemények csapnak össze. A finnugor eredet, a Közép-Ázsiai származás mellett az utóbbi években egy nemzetközi kutatócsoport (japán profesz- szorok segédkeznek), dr. Ki- szely István antropológus vezetésével egy új verziót vizsgál, amely szerint népünk néhány százaléka rokonságban áll a jelenleg Kína észak keleti részén élő újgurokkal. A kutató expedíciók ösz- szegyüjtött bizonyítékai, a temetkezési szokások (a honfoglalóinknál jellemző temetkezési forma, ahol az elhalt mellé lovát, s néhány értéktárgyát temetik), a népművészeti hagyopnányok, (a tulipános láda, a kékfestő használata, . mely ismereteket, úgy néz ki, mégsem a német-alföldiektől vettük át a XVII—XVIjl. században), a vallás, (melyben táltos a főpap), és az ételek hasonlóságai még nem bizonyítanak mindent, de ohogy mondani szokás, nincsenek véletlenek. Körösi Csorna Sándor végrendeletében a „jugar" nép felkutatására szólította fel az utókor kutatóit, akik azonban sokáig, mint félre- beszélés értékelték Körösi utolsó szavainak egyikét, s nem is sejtették, amit Ki- szely és társai már tudnak, vagyis, hogy a „jugor" nép megegyezik az „ujgurokkal", mely tulajdonképpen csak egy csúfnév. Az antropológiai vizsgálatokra a japánok több mint 60 millió dollárt áldoztak, míg az újabb kutatásokra a pénzt amerikai és nyugatnémet cégek teremtik elő, akik a mi feltételezett történelmünkben is hasznot látnak a televízió, a könyvek és a publikálások révén. Ha anyagilag tehát nem is, de szellemileg mi, magyarok is profitálunk a kutatásokból, újabb igazságok megismerése révén. Tóth Tamás LapáVbröba, ffoncsoritás és sárarany Két könyv az aranymosásról Az aranyról, mint színesfémről szinte mindenki tud valamit. De arról, hogy az aranymosással miként juthatunk e drága fémhez, talán mégiscsak N. László Endre tudhatja a legtöbbet. Legalábbis erre a következtetésre jutottam, miután gyorsan kiolvastam a közelmúltban megjelent mindkét könyvét. A szerző - aki mellesleg a barcsi Dráva Múzeumban is -szeretne egy állandó kiállítást a még feliélhető eszközökből -, már gimnazista korában megismerkedett ezzel a nem mindennapi mesterséggel. A Csallóközben, akkoriban még éltek és dolgoztak az aranyászok, akikről még manapság is sok legenda kering arrafelé. N. László Endre végül is annyira megszerette az „aranynézést”, hogy hosszú ideig gyakorolta is. Persze nemcsak kincsvadászat volt a célja, hanem mint a két könyv is mutatja, a gyakorlati ismeretek, sőt a hagyományok összegyűjtése is. Hiszen az szerencsés, aki meg tudja szerezni — a pécsi boltokból például nagyon gyorsan elfogyott -, sok-sok érdekességgel megismerkedhet. Az első könyvben, mely a csehszlovákiai Madách és a magyarországi Móra Könyvkiadó gondozásában jelent meg, főleg a gyerekek találnak szépén, élvezetesen leirt olvasnivalót. De talán a felnőttek is szívesen böngészik az aranymosáshoz fűződő regéket, mondákat, meséket, bár nekik inkább a másik, a vaskosabb kötetet ajánlanám. Az utóbbi az aranymosás történetét is feldolgozza, sőt az is megtudható belőle, mi a lapátpróba, a foncsorítás, vagy a sárarany. A szinte tudományos igénnyel feldolgozott téma részleteiből pedig az is nyilvánvaló, hogy nem csupán a Csallóközben, a Szigetköz fövenyein rakta le terhét a nagy folyó, de más vizek, másutt is tették ugyanezt. Az aranymosásnak épp úgy fellelhetők a hagyományai a Felső-Tisza vidéken, mint a Dráva, vagy a Mura mentén. Nem lehetetlen, hogy oki figyelmesen végigolvassa e két kötetet, elöbb-utább maga is kedvet kap, hogy kipróbálja ezt a cseppet sem könnyű mesterséget. Én mindenesetre már beszéltem a szerzővel; fogadjon fel kisinasának, ki tudja, hátha szerencsém lesz . . . F. D. fi Radio mellett, A rádió külpolitikai jegyzetírója idéz egy szovjet közgazdászprofesszor tanulmányából, amelyben a szerző azt taglalja, miért sokszorosan jobb hatásfokkal folyik az amerikai termelés, mint a szovjet iparé, vagy mező- gazdaságé. Az elemzés gondos és őszinte. Többek között azt írja a szovjet közgazdász, hogy az „államokban" jól megfizették a munkást, így érdekeltté tették a termelésben, megkövetelhették tőle a műszaki fegyelmet és a minőségre való törekvést. A szovjet modell viszont örökké jelszavakat hangoztatott az anyagi juttatások helyett, az ígérgetésnek vége-hossza nem volt, s a jelszavak „biztosították” a szovjet dolgozókat arról, hogy ők a világ egyik legjobb képességű munkásosztálya, és sorolták a hamis ipari, mezőgazdasági jelentéseket, miszerint ebben, meg abban már elérték, vagy meghaladták a kapitalista termelési szinteket. A szovjet modell természetesen nálunk - és a többi szocialista országok népe előtt is, mintegy követni való példaként állt és már tudjuk, nem most, régóta -, hogy mire vezetett a szocialista gazdasági rendszer. A rádióban és a tévében Is, ismét szóba került o munkaverseny és a brigádmozgalom, amely évtizedekig szinte naponta és kötelezpen, a lapok első oldalán kapott megingathatatlan helyet és jogot. Az iparágakon belüli verseny alapján, minden évben élüzem lett az „ügyeletes" várományos, láttam gyárkap'uk homlokzatán egyModell közelmúltban egy moszkvai nagygyűlésen az ünnepi szónoknak - a hallgatóság köréből egy ismeretlen asz- szony -, feltette a kérdést: „Miért van annyi sok áru a nyugati boltokban és miért nincs nálunk sem választék, sem jó minőségű termék?" A választ az emelvényen ülők egyike - történetesen egy fiatal közgazdász-újságíró — adta meg, tömören és nagy igazsággal: „Azért, mert mi rosszul dolgozunk...!" Még jó, hogy ezt ma bárki kijelentheti minden következmény nélkül, vagyis azt, amit azelőtt is tudott mindenki, csak a hatalom hallgatásra kényszerítette. Az elmúlt napokban , a más alá elhelyezett, aranybetűs fekete táblákat, jelezvén, hogy a gyár élüzem. Többszörös. Sokszoros. Most kiderült nem egyről, hogy az elvont dotáció miatt, már- már a csőd szélén állnak, önámítás volt zömében a munkaverseny, a vállalásoknak nem sok hitele volt, ám az eredményeket feitupiroz- ták, mi pedig megjelentettük a lapban, rádióban, televízióban. Nem mi találtuk ki: ilyen volt a sajtóirányítás. Az elmúlt néhány esztendő alatt a munkaverseny önmagától elsorvadt. Csupán emlékeztetőiképpen: ugye nem létezett munkaverseny- felhivás, amelyben ne szerepelt volna a minőség javítása. És - az éves jelentés alapján -, javult is, papíron. És mégis vagy harmincöt-negyven éven keresztül megrepedeztek az új lakások falai, kimozdultak az ajtótokok, az ablakok zárhatatlanok, a női csizmákat már szemerkélő esőben nem fehet felhúzni, a hazai konfekcióipar termékei - némely kivételtől eltekintve —, úgy állt az embeien, mint tehénen a gatya, az utak tönkrementek, a húsboltban még tavaly is megfeketedett marhahúst raktak ki a pultra . . . De a minőségi mutatók grafikonja már a csillagokat verte. Ki végzett hát jó minőségű munkát? A jó öreg Isten a megmondhatója. Nem is lehetett, mert már az alapanyag csapnivaló volt, viszont az alapanyag- gyártó mefós is munkaversenyben dolgozott és Ígérte a jó minőséget és ... Szóval a kör bezárult. Na de nem politizálok tovább. Egy Pest környéki áfész-el- aöik lebukott. Azért bukott le, mert néhány év alatt az áfész-boltban vagy 700 ezer forint értékben vásárolt — ingyen. Nem csodálkozom rajta, hogy ezt cselekedte, ha soha senki nem szólt rá, csak most, mikor elérte a háromnegyedmiJIiót. ügyes. Űj lapok a Dél-Dunántúlon „S most a dologra!” Indul „A Helyzet”, indul a „Dátum” Pécsett és Szekszárdon, a régióban gondolkodva Napokon belül új hírlapok jelennek meg a Dél-Dunántúlon: a Pécsett készülő A Helyzet című hetilap április 28-tól kerül a standokra, minden pénteken. Április 26-án vehetjük kézbe a Dátum című dél-dunántúli napilap mutatványszámát, amely Szekszárdon készül, és május 5-től jelenik meg. Mindkét lap független pártoktól, társadalmi, politikai szervezetektől, s a posta mindkettőt terjeszti Somogy, Tolna, Baranya és Zala megyében — a Dátumot Fejérben és Budapesten is. Mindkét szerkesztőségben modern számítógépes technikával dolgoznak. A pécsi hetilapot, A Helyzetet 14 régiós vállalat alapította 10,2 millió forint alaptőkével, kiadója a Helyzet Lap- és Könyvkiadó Rt., amely 12 százalékos osztalékot kínál részvényeseinek. Megszervezésükhöz nagy segítséget adott a Magyar Gazdasági Kamara dél-dunántúli bizottsága. A .szekszárdi Dátumot magántársaság, a Dátum Lap- és Könyvkiadó Rt. jelenteti meg; És most lássuk a két szerkesztőség elképzeléseit: A Helyzet felelős szerkesztője Havasi János újságíró, több riportkönyv szerzője, köztük a leqfrissebb Izotópfalu című Ófaluról írott köteté. Társszerkesztője Belénessy Csaba, a Magyar Rádió pécsi tudósítója- Arról a helyzetről kívánunk képet adni — mondja Havasi János -, amely megyehatáróktól függetlenül is érinti a Balatontól délre eső országrész lakóit. Akár országos, akár helyi ügyekről van szó. Nem aktuális eseménytudósításokat, hanem tényfeltáró, problémákat felmutató riportokat, elemző cikkeket talál majd az olvasó hetilapunkban. Ki szeretnénk mondani azokat a bajokat is, amelyeket csak szűk körben mernek megfogalmazni az emberek.- A Helyzet pártonkivüli hetilapnak hirdeti magát. Ezt hogyan kell érteni?- Ez nem jelenti azt, hogy nem lesz óllásfoqlalásunk, vagy hogy kívülállóként szemléljük az eseményeket. A mi eszményünk egy emberközpontú, az állampolgárt szol- qáló demokratikus társadalom, melyben az állam valamennyi aktusának mércéje az állampolgár. Nem teszünk különbséget, nem alakítunk ki rangsort a társadalmi élet különféle szervezetei, egyesületei között. „Tiszta lap” című rovatunkban kommentár nélkül köröliük valamennyi szervezet állásfoglalását, bizonyára egymással ütköző nézeteket is. Nem kívánunk ezzel holmi közlönnyé válni, és noha külön oldalt szentelünk az olvasók leveleinek is, nem kívánunk napi ügyintézést sem vállalni, amire eleve hivatalok, közintézmények a hivatottak. A Dátum főszerkesztője Budapestről jött Szekszárdra. Bába Iván korábban a Magyar Rádiónál dolgozott, rovatvezetője volt a Nagyvilágnak, ma is rovatvezető a Kortórsnál, és a kisebbségi ügyekkel foglalkozó rovatot szerkeszti a Kapuban. Magyar—angol szakon diplomázott az ELTE-n, esetiből és szlovákból fordít, megjelenés előtt áll Masaryk első világháborús emlékirata, Zde- nek Mlynaí 1968-as prágai memoárja és egy Paral-re- gény, amit ő fordított. Ilyen előzmények után vajon miért szerkeszt valaki napilapot Szekszárdon? — Úgy vélem, óriási lehetőség az ország egynegyedét jó irányba befolyásolni az előttünk álló évben, a parlamenti választások előtt. „S most a dologra!" - ezt a Kossuth- idézetet azzal a szándékkal irtuk ki a fejlécre, hogy a reformdemagógia utón valóban elinduljon az orszáqban a társadalmi, gazdasági és politikai reform. Ezt az idézetet és nem az elcsépelt „független" jelzőt hangsúlyozzuk, noha nem köteleztük el magunkat egyik párt vagy politikai szerveződés mellett sem. Valamennyinek helyet adunk la. púnkban. Dél-dunántúli napilap leszünk, mégis mindazzal foglalkozni akarunk, ami az ország lakosságát érinti. Emellett közlünk közép-európai kitekintéseket, figyelünk a kisebbségben élő magyarságra, a hazai nemzetiségekre és az aktivizálódó vallási, egyházi mozgalmakra is. A 30 000 példányszámú A Helyzet és a 40 000 példányszámú Dátum a postán előfizethető az első szám megjelenése után. A Helyzet csütörtök esténként Pécsett és Kaposváron utcai árusoknál is kapható lesz. Gállos Orsolya Eles anyanyelvűnk Az okornokok mögött'elöbb- utóbb feltűnnek a látnokok is. Ne várj szentbeszédet attól, aki hanglétrán jutott lel a szószékre. Negativ hatékonyság: két csopást egy légyre! A tudat létminimuma veszélyesebb, mint a létminimum tudata. A differenciálás orvén egyik a borítékot kapja, másik a bélyeget. Manapság mindent vállalunk, kivéve a felelősséget. Lehet egy feladat értelmes annak, akinek már az értelem is feladat? Ha már szócső, legalább hangtompítóval tegye. Ahol az igazságot szolgáltatják, az már eleve kiszolgáltatott. Hiába lennkölt, ha lenn anollabéto. Kerekes László vasárnapi
