Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)
1989-04-21 / 109. szám
1989. április 21., péntek Dunántúli napló 3 A figyelem egyre inkább a nagy folyamatok felé irányul Aggasztó átrendeződések a baranyai munkaerőpiacon Számítógépek kiállítása a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán Fotó: Proksza László Nagyszabású felzárkózás Nem vagyunk alábbvalók a többieknél A foglalkoztatás a helyi politika kulcskérdése A kormány elé viszik a fejlesztési koncepciót Regionális átképzési központot létesítenek A Pollack Mihá'ly Műszaki Főiskola nagyszabású országos rendezvénynek adott otthont: a Neumann János Számítógéptu- dományi Társaság Pécsett rendezte meg Alkalmazás '89 címen IV. országos kongresszusát. Értékelésére Vámos Tibor akadémikust, a kongresszus elnökét kértük fel.- A rendezvény nagyon jól sikérült. Nemcsak azért, mert az eddigiekhez képest a legtöbben vettek részt rajta, hanem azért iís, hogy a két és félnapos kongresszus valamennyi ülését végigülték. A termek zsúfoltak voltak, annak ellenére, hogy az időjárás tulajdonképpen a kongresszus ellen dolgozott, olyan gyönyörű volt, és a város annyira csábító. Ez az érdeklődés nagy fordulatot jelent, azt mutatja, bogy az emberek a korábbinál sokkol jobban figyelnek egymás eredményeire.- A kongresszus elnevezése Alkalmazás ’89 volt. A rendezvény mennyiben felelt meg a n*vében megfogalmazódott Profilnak?- A néhány nagy téma köré. mint például az egészségügy, szakértő rendszerek, oktatás köré csoportosuló előadások többségükben konkrét, működő rendszerekről szóló beszámolók voltak, tehát a gyakorlati alkalmazást helyezték előtérbe. A konferencián nevének megfelelően végig az alkalmazáson volt a fő hangsúly.- Melyik szekció hozta a legkiemelkedőbb munkát? — Erre nagyon nehéz válaszolni, mert mindegyik a maga aspektusában volt jó. Mégis talán azért említeném külön az egészségügyi szekciót, mivel itt szép pécsi siker is született. Szilas Anna, az Egyesített Egészségügyi Intézmények igazgató-főorvosa az egészségmegőrzést szolgáló integrált informatika rendszer eredményeit bemutotó beszámolójával a legjobb előadói címet érdemelte ki. Én először jó egy évtizeddel találkoztam ezzel a munkával, és azóta folyamatosan figyelemmel kísérhettem az eredményeit, a saját kudarcait is felhasználó fejlődését. — Hogyan minősítené a kongresszus színvonalát,, akár nemzetközi mércével is?- Kisebb sokkal az elmaradásunk, mint korábban volt. Az előadások színvonalát tekintve egy elég nagyszabású fölzárkózás figyelhető meg, ami természetesen még nem érheti el a világ legfejlettebb országainak színvonalát. De azt kell mondanom, hogy egy kis nemzet nemzeti konferenciája tükrében úgy érzem, hogy nem vagyunk alábbvalók a többieknél.- Sikerült-e felvállalnia a kongresszusnak az országosan hirdetett szerkezetátalakítás- nők a számítástechnikára háruló feladatait?- Erre egyszerűen válaszdl- hatok, hiszen maga a számítástechnika, az informatika a szerkezetátalakítás. Tehát ez a kérdés így önmagában nem vetődik fel. A szerkezetátalakítás nem abban jelentkezik, hogy bizonyos dolgokat abbahagyunk, bizonyos dolgokat pedig elkezdünk, hanem abban, hogy amit kell, azt másképp csináljuk. Egy korszerű szerkezetben is van kohászat, és von textilipar, de az a kohászat és az a textilipar az más. És ebben a másságban jelentkezik nagyon nagy mértékben az informatika, a számítástechnika.- Hozott-e valamilyen kiemelkedő teljesitményt, eredményt a kongresszus?- Ma már nagyon ritkán fordul ilyesmi elő, a kongresszusokon a résztvevők általában a folyó munkáikról számolnak be újabb és újabb fázisukban, ilyen szempontból tehát nem drámaiak ezek az összejövetelek. A figyelem egyre inkább a nagy folyamatok felé irányul, és ez így helyes. Kaszás E. Szembe kell néznünk a valósággal: ma már Baranyát sem könyvelhetjük el az iparilag fejlett, problémáktól mentes megyék között. Azok az adatok és tények, amelyeket dr. Kamarás Károlytól, a megyei tanács munkaügyi osztályvezetőjétől kaptam, aggasztó képet mutatnak a foglalkoztatás már meglevő és várható gond. 'jóiról. Ám a megismerésük nélkülözhetetlen a sikeres továbblépéshez, megtalálni azokat a vállalkozásokat, amelyeket a megye vezetése képes menedzselni helyi források összpontosításával, illetve a kormányszintű döntések megalapozásával. Már 1987-ben az iparban dolgozó 65 000 ember 40 százalékát labilis helyzetű, gazdálkodási nehézségekkel küszködő szervezet foglalkoztatta. Ismert, hogy a szénbányászatban a jövedelmező gazdálkodásra való áttérés, a szerkezetátalakítás 3000 ember foglalkoztatását teszi feleslegessé. Az uránbánya és az ott dolgozó hétezer ember sorsát az államközi egyezmény hatá. rozza meg, a mostani megállapodás a Szovjetunióval 1993- ig érvényes, azt követően bizonytalan a termelés. A többi ágazat is hasonló gondokkal terhes: a könnyűipar szerepe majdnem azonos a bányászatéval, az építőiparban évek óta csökken a foglalkoztatottak száma, ugyanakkor a mezőgazdaság sem igényli a meglevő munkaerőt, mondhatni: itt is túrfoglalkoztatás van. Ha megrajzoljuk Baranya foglalkoztatási térképét, igen eltérő képet kapunk az egyes térségékről: elsősorban a könnyűipar letelepítését látjuk az elmaradt területeken, ám ez az ipartelepítés a- női munkaerőt foglalkoztatja, többségében bérmunkában, alacsony technikai színvonallal, mindebből következik, hogy szakképzetlen, betanított munkát igényel, alacsony kereseti lehetőséget nyújt. Jól körülhatárolhatok azok a településhalmazok, amelyek a gazdasági feszültségekből adódó foglalkoztatási gondokkal küszködnek. A szakemberek megkezdik az érintett települések felmérését, pontos számbavételét, de az előzetes tájékozódás alapján kimutatható egy dél—nyugat, északkeletre húzódó depressziós zóna Pécs—Komló tengellyel, valamint egy déli és nyugati zóna elmaradott térségi jellemzőkkel. A munkaerőpiacon jelentős eltérés van a kereslet és kínálat között. A vállalatok képzett, minőségi munkaerőt keresnek, míg az elhelyezkedni szándékozók között több a képzetlen és alacsony munkamorállal induló. Ezért is jegyeznek a munkaügyi irodánál 2100 olyan munkavállalót, akiknek több mint egy hónapja nincs munkahelye. Várható, hogy a munkaerőpiacon nyomasztó kínálati túlsúly jelentkezik rövidesen, több okból: munkát keresnek az iskolákból kikerült fiatalok, és várható a gazdálkodó szervek erőteljesebb létszámleépítése, amely a szénbányánál már 3000-es számmal konkrét terv. A prognózis szerint az iskolákból kikerülő fiatalokkal 1994-ig 20— 30 000 fővel nő az új munka- vállalók száma, ugyanakkor a könnyűiparban is létszámleépítés lesz, míg hasonló tendenciák mutathatók ki a megye többi ágazatában. A már meglevő gondok enyhítésére jelentősen bővült az elmúlt években a munkaerőpiac . átrendezésére alkalmazott eszközrendszer. A foglalkoztatási alapból ezer ember vett részt átképzésben, ötszáz új munkahelyet teremtettek, közhasznú munkát kétszázötvenen végeznek. Újrakezdési kölcsönt nyolcvan vállalkozó kapott ez évben, imíg március végéig 169 ember munkanélküli segélyt. A továbbiakban eZék az eszközök már nem alkalmasak a foglalkoztatás gondjainak kezelésére, nem elegendők azért sem, mert a gazdaság fellendítése kis mértékben függ csak a foglalkoztatáspolitikai eszközöktől: Új munkahelyekre, új szervezetekre, vállalkozási formákra van szükség. A legnagyobb gondot az okozza, hogy ma ebben a térségben nincs reális lehetőség önerőből létrehozni jövedelmező gazdasági tevékenységet. A baranyai helyzet egyre jobban közelít a borsodi példáihoz (Borsod világbanki hitellel alakítja ót ipar- szerkezetét), itt is elkerülhetetlen a központi kormányzat támogatása nem a bányászatnak, hanem tartósan életképes, foglalkoztatási lehetőségeket teremtő ágazatnak, vállalatnak juttatva. A kormányzati döntés előkészítéseként a megyei vezetés feltárja azokat a területeket, amelyeket érdemes menedzselni. Tárgyalásokat folytat az ágazati minisztériumokkal, az Országos Tervhivatallal, amelyék támogatják a térség elképzeléseit. Ez év első felében pedig a kormány a szén-, majd az uránbányászat helyzetét értékeli, ez alkalmat ad jelezni a jóval szélesebb körű problémákat, és felvetni, hogy ezeket a kérdéseket is tűzze napirendre a kormány még ez évben. Mindezzel párhuzamosan külső szakemberek bevonásával kidolgozzák a gazdasági szerkezetváltás irányait az 1990-es évekre. A központi támogatás igényét konkrét intézkedésekkel is megalapozták a megyében: a TIT megyei szervezetére - és anyagi áldozatvállalásával - egy regionális munkaerőpiaci átképzési centrumot létesítenek, amely segíti az elhelyezkedni nem tudók számára az alkalmazkodást az új körülmények- hezy Ezt a centrumot az ÁBMH szakmailag és anyagilag egyaránt támogatja, azért is, mert az átképző központ képps lesz a vállalkozóvá válást segíteni, erre felkészíteni. Januárban kísérleti jelleggel meg is kezdődött ez a képzési forma. A helyzetfelmérésből azonban kitűnik, hogy amennyiben erek a tervek megvalósulnák, továbbra sem megnyugtató a foglalkoztatás, mert nem tudni, milyen területekre képezzék ót a szakemberéket. Ezért szükséges, hogy a reális helyzetet és a fejlesztési koncepciót a kormány megismerje és döntésével segítse. Gáidonyi Magdolna Együtt jelentkezik a hiány ós a túlkínálat Láncgyőri válaszok Csak a láncainkat veszíthetjük . .. Fényesebb a láncnál a kard.,-. . Lánc, lánc, esz- terlánc — jut eszünkbe néhány játékos, vagy kevésbé játékos félmondat. Aztán, ha a lánctermelésre gondolunk, esetleg az ötlik fel: hol használnak manapság láncot? Aki pedig tudja, hogy hol használnak, arra gondol, vajon lehet-e kapni azt a fajtát, amelyet éppen keres. Magyarországon az egyetlen jelentős lánctermelő a budapesti központú Lánc- és Ko- vácsoltáru Ipari Szövetkezet. Baranyában két üzemükben készítenek láncot: Mecseknádasdon, valamint a szövetkezet siklósi telepén. Ez utóbbi „gyárkapuján" kopogtattunk, hogy a bevezetőben vázolt és más kérdésekre választ kapjunk. — Az ország teljes ipari és mezőgazdasági vonólánc-' szükséglete évi 1000 tonna - kezdi Balogh István, az ipari szövetkezet éppen Siklóson tartózkodó műszaki vezetője. — Mi lényegében ennek a legyártására képesek vagyunk. Mostanában nem is annyira a kapacitások túlfeszített igénybevétele, hanem némi kapacitásfelesleg okoz fejtörést. Élve az importliberalizálás adta lehetőségekkel, jó néhány nagykereskedelmi vállalatunk Jugoszláviából, Romániából és kínából hozott be láncokat. Némiképp a szükségleteket meghaladó mennyiségben, így most raktáraikban a kelleténél is több van.- De legalább elmondhatjuk, hogy a lánc nem szerepel a hiánycikkek listáján . . .- Sajnos, nem egészen így van. Igaz ugyan, hogy a nagyobb méretű szemesláncok bizonyos fajtájából túlkínálat van a piacon, de legalább ennyi kisebb méretű típust gyakran hiába keresnek az üzletekben. Egyszerű a dolog: a gyári kapacitások egy része nincs lekötve, viszont van olyan termék, amelyből hiány mutatkozik. Rá kell tehát állni, azt kell gyártani. Ám a helyzet nem ilyen egyszerű. Termékszerkezetváltás csak új gépek vásárlásával, lízingelésével lenne megoldható. Az új technika ára viszont többszörösére emelkedett az utóbbi évtizedben. Hogy ez így van, arról a meglehetősen zajos gyártócsarnokban meggyőződhetünk. Nem az egy-két éves olasz, vagy NSZK-beli automata gépek a meghatározóak a siklósi üzem gépparkjában. Az 1936-os, 1940-es masinák már régen rászolgáltak a nyugdíjazásukra.- Amíg nincs pénzünk az új gépekre, addig nagyobb odafigyeléssel és speciális, egyedi megrendelések kielégítésével kívánunk az importláncok behozatala mellett versenyben maradni - magyarázza Balogh István. — Arra is volt már példa, hogy egy targoncához szükséges, másfél méteres lánc legyártását is vállaltuk. Ez természetesen nem kifizetődő, de megpróbálunk úgy gondolkodni, mint „Kohn bácsi”. Ha minden igényt igyekszünk kielégíteni, később talán megtérül a befektetés, mert újra és újra visszatér a vevő. A siklósi üzem fémtömegcikkek gyártására felajánlja szabad kapacitását új partnereknek is. Ezt hosszú távon nem a lánctermelés rovására kívánják tenni. Vagyis talán nem „veszítjük el hazai előállítású láncainkat”. — Minden egyéb próbálkozásunk ellenére, mi elsősorban láncot akarunk gyártani - mondja Balogh István. Balog Nándor
