Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)

1989-04-02 / 91. szám

'imái Mihály röredék ró imádkozik a kokeresztnél : «apolno kökénykörmenet o turisták könny nélkül fölrepültek "lmfelvevögép megte|t ¥e|ed Magyarország haj Magyarország! ®erevő gyepűid mellett vesit°, tanácsasztalodnál It vérmezőiden vergölődöm eiem őket akik nincsenek fó imádkozik a kokeresztnél aPolna kökénykörmenet ?cs#l| robbanása csatapiacok sírok felett turisták; föl _ _ ni közönnyel ''tóz új tárgyakat a kamera mint légnyomás szőrit a földhöz ■orhozottak igaza Í r or ország hej I Magyarország Wpajnú homokvértü haza °o-kavarta viharokban tetted a legkülönbeket?! 0 J® medre kiszáradt ima s 'övül a kökénykörmenet) Sajtódokumentumok Negyvennégy éve Magyarországon 1944_45-ben pusztító há­ború vonult át oz országon. A front 193 napon keresztül két részre szakította hazán­kat. Néhány héttel azt köve­tően, hogy o szovjet csapa­tok Battonyánál átlépték a határt, o Szegedi Népaka­rat című újság beszámol a város október 11-i felszaba­dulásáról: „A vezető nácik áradata Budapest felé tar­tott . . . Mentek a rabolt hol­mikkal megrakott vagonok és teherkocsik után. A Horthy-kollégiumot, a Tóth- szanatóriumot és a piarista gimnáziumot teljesen kifosz­tották . . . Estefelé csak ma­gyar katonákat lehetett az utcákon látni, . akik, mint annyiszor már, most is utó­védéi maradtak a németek­nek . . A front másik oldalán az október 17-i, keddi lapok közük a Szálasi-kormány kiáltványát és Jelentés a Nemzetnek című programju­kat. Ezen a napon az elsö­tétítés 17 óvótól 6 óra 30 percig tartott, és felhívták a figyelmet arra, hogy a zsi­dóknak „szigorúan kötelező a sárga csillag viselése". Ezen a napon a tejárusok már csak az ,,A"-jegyre ad­hattak négy deci tejet a fő­városban. És ezen a napon is kereste feleségét és két gyermekét Szabó Károly t. főhadnagy Csíkszeredáról, és megjelenik a menekültek nyílt levele a MAV-hoz, amelyben kérik, hogy pogy- gyászaikat munkaidőn túl és vasárnap is kerestessék, hi­szen abban van minden va­gyonuk. Néhány héttel később azt olvashatjuk a csendőrség központi nyomozó parancs­nokságának november 10-i jelentésében, _ hogy .......Dombrádon ruhanemű­ket és egyéb árukat a szov­jet katonák a szegény sorsú lakosok között szétosztottak. Vencsellő községben a szov­jet haderő tagjai egy asz- szonynak 3 kacsáért 50 pen­gőt fizettek . .. Egy másik helyen a római katolikus lelkész a községben maradt, és polgári ruhában elrejtő­zött. Erről az orosz katonák értesültek, behívatták a plé­bániára, ahol közölték vele, hogy hivatását zavartalanul végezheti, azonban működé­séért fizetni nem fog­nak ..." A november 7-én Buda­pesten megjelent Képes Va­sárnap címoldalán Szálasi eskütétele látható. Akkoriban már egyre töb­ben tartották értelmetlennek a további ellenállást. Idé­zet a Magyarország decem­ber 9-i számából: „A m. kir. honvédvezérkar főnökének bírósága rögtönítélő tárgya­lás alapján hozott ítéletével hűtlenség bűntette miatt kö­téllel végrehajtandó halál- büntetésre ítélte vitéz Kiss János ny. ál. altábornagyot, Nagy Jenő ezredest, Almássy Pál hadiműszaki törzskari alezredest, dr. Tartsay Vil­mos ny. á. vk. századost, Révay Kálmán ny. á. száza­dost és Makkay Miklós pol­gári egyént". A front másik oldalán, 1944. december 21-én ösz- szeült az Ideiglenes Nem­zetgyűlés Debrecenben, és a december 22-én megválasz­tott Ideiglenes Nemzeti Kor­mány 1945. január 20-án fegyverszünetet kötött a Szövetséges Hatalmakkal. A Pravda január 25-i száma ezt Így kommentálta: „Egy független Magyarország . . . szilárd egyensúlyi helyzetet teremt Európa rendkívül fon­tos részében." A fegyver­szüneti egyezményt az 525/ 1945 ME rendelet hirdette ki a hivatalos lap március 17-i számában. Ugyancsak január 25-én a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt pesti vegyesbizottsági ülésén leszögezte, hogy „a két párt legszorosabb együttműködé­sét a munkásság, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front és a független, demokra­tikus Magyarország érdeké­ben egyaránt elengedhetet­lenül szükségesnek tartja.” Február 5-én adta ki a kormány 81/1945 ME számú rendeletét a népbíróskodás- ról az 1945. január 4-én in­dított új hivatalos lap, a Magyar Közlöny 3. számá­ban. A meginduló életet jelzi, hogy február 20-ón Gö­döllőről beérkezett az első személyvonat a Keleti pálya­udvarra. S mialatt a Dunántúlon még dörögnek a fegyverek, a felszabadított országré­szen egymás után jelennek meg a demokratikus átala­kulást jelző újságok: már­cius 25-én a Szabad Nép, két napra rá a Szabad Szó, 30-án a Kis Újság. Az első hangversenyt még az ostrom alatt, január 27- én tartották Pesten a Nem­zeti Színházban, s március 16-án a Bánk bánnal meg­nyílt a Magyar Állami Ope­raház. Mintha Tiborc pana­sza talált volna meghallga­tásra: a hivatalos lap már­cius 18-i számában a kor­mány kihirdette a nagybir­tokrendszer megszüntetéséről és a földmives nép földhöz juttatásáról szóló rendeletét, amelynek nyomán március 29-én Pusztaszeren ünnepé­lyes keretek között megkez­dődik a földosztás. És április 4-én a szovjet hadsereg benyomul Nemes- medvesre, s jelentheti, hogy ezen a napon az utolsó né­met egységeket is kiverte oz ország területéről. Pár hét múlva, május 1- jén kezdi meg a Magyar Rádió az adását Budapes­ten, és a Magyar Közlöny május 1-jén megjelent szá­mában a kormány április 4-ét a felszabadulás ünne­pévé nyilvánította. Cs. K. Emlékezetes felszabadulási plakátok sanádi János kiáll z ember ko, megnyitja a kaput Jk szele, a követelődző , ,tt neszez már »ökrök alatt — a kert ef'tese mögött ibolyák j kls bársony szemüket; i rf^ ^ber rovást nyit egy évnek lefeledi a tél zsoltárait, •atal meg duzzadó eket érez bőre alatt, • a fa kipirosodó *■> megsüti a Nap, . 1 JÓ lányok keble fájdalommal egy esküvő elébe; ásnák felesel kánya, jérce, mintha verem-ajtót na fel a huzat, , °P °i ég kitárt közt suhintja át ' aranyát, s kiáll a fényre égkoronázott élet, végre é ??ber-nélkül-nincs-világ e,h önmagát, ^nyitva az Ég-kupolát °'°s levegőt *°nt belőle - ri csendben ‘ 'epve! A plakát lenini értelemben vett, társadalmat mozgósító, agitátor szerepe a felszaba­dulás után széles skálán bon­takozott ki, és a negyvenes évek végéig sóik maradandó értékű alkotás született. Az újjáépítés lendülete, oz or­szág előtt álló nagy feladató* hittél és önmagukba vetett bizalommal töltötték el nem­csak a saját jólétük alapjai­nak megteremtésén fáradozó milliókat, hanem az új pers­pektívákat szolgáló művészeket • is. Az új forma és új tartalom egységének kiemelkedő példái a később hallgatásra ítélt magyar plakátklasszikus, Ko- necsni György útkijelölő mű­vei, majd Filó és Zala Tibor lapjai. •Az ötvenes évek elején a zsdánovi elvek alapján ura­lomra jutott szocialista realiz­mus szájbarágó, őszinte át­élés nélküli, sematikus ábrá­zolásai a plakátművészetben is elszürkülést hoztak, elvették az alkotások és a művészek hitelét. A megújulást az ötvenes évek végén az Európa felé nyitás hozta meg egy tehet­séges új generáció, a Ko- necsni tanítványok Papp Gá­bor köré csoportosult, vele egyívású „Tizenegyek" elne­vezésű csoport munkásságával. Ekkor kezdődött nálunk a technika fejlődése eredmé­nyeként a televíziós műsorok sucjárrása, vele az informó- . cióárgdat. A művészek a ki­■■nWHnMBMHnMHKXBBMHH sérletezés mohó szabadságá­val kapscolódtak bele a nyu­gati művészeti áramlatokba. Sok ötlettel aknázták ki a hatvanas évek elején a konst­ruktivizmus, a neoovantgard, a neoszecesszió, majd sorban pz op art, a pop art ered­ményeit. Új képi kultúrát te­remtettek új formai-technikai eszközökkel. Hatásuk az egész grafika műfajára kiterjedt. A lendület csaknem tíz évig tartott, hazánkat az európai fejlődés élvonalába emelte. Mondanivalójuk, megoldásaik sokfélesége, frappáns mivolta régi plakátjaikat ma is fris­sen tartja. Máté András, Er- nyei Sándor, Szilvássy Nán­dor, Görög- Lajos, Darvas Ár­pád, Finta József uqyan főleg a film- és kulturális plakát műfajában tevékenykedtek, de néhány politikai plakátjuk is emlékezetes marad, mint Szil­vássy Nándor fellobogózott Lánchidat ábrázoló felszaba­dulási évfordulós plakátja, erőteljes konstruktív megoldá­sával. A politikai plakát nagymes­tere a csoportban Balogh Ist­ván volt, aki szuggesztív ere­jű, emblematikus tömörségű, ötletes, leginkább rajzos pla­kátjaival iskolát teremtett. Jelképeiben a nemzeti sajátos­ságokat ötvözte az internacio. nális kommunista jelképekkel, mint 1970-ben április 4-re ké­szült, később sokat utánzott plakátja, piros és nemzeti színű Mőbius szalagjával, a belső, vörös sávban a sarló és ka­lapács emblémájával. Felsza­badulásunk huszadik évfordu­lójára rajzolta magyar nép- művészeti ihletésű, ugyancsak sokat utánzott páváját, a ;,Fel­szál lőtt a páva a vármegye házára" népdal emblematizá- lásával. Új magyar reklámművészetünk e fénykorában sok jó, azonnal megérthető, ötletes, tömör po­litikai plakát született, melyek ma is nemzetközi színvona­lúak. Határainkon kívül is el­ismerést arattak a So-Ky há­zaspár (Sós László és Kemény Éva) plakátjai. Közös munká­ikkal először 1958-ban jelent­keztek. Az ő stílusuk is a hat­vanas évek elején vált karak­terisztikussá. Politikai plakát­jaikat ötletesség, új jelképék alkotása, erőteljes, konstruktív formaadás, tiszta, szigorú kompozíció, kevés szöveg jel­lemzi. A hatvanas évek má­sodik felétlő kezdve eszköz­táruk egyik jellegzetessége a montázstechnika, amivel gyor­san változó korunk új tartal­mait sűrítették nemzetközileg érthető jelképekbe, mint 1976. április 4-re készült plakátjukon. A koncentrikus körökkel áb­rázolt felkelő napkorongba ágyazott Osztyapenko szobor valóban talányos rövidséggel fejezi ki az új élet kezdetét oz akkori történelmi sorsfor­duló lényegével. Megoldásaik sokféleségével tűnnek ki Zala Tibor konstruk­■■■■■■■■Mi tív formoadású politikai pla­kátjai. A hatvanas évek végén, a felszabadulás körül született alkalmazott grafikusok arany­csapata tűnt fel, akii? meg­újították a plakát, vele a po­litikai plakát formanyelvét is. Hátat fordítottak minden ha­gyománynak, saját hangjukat keresték a nyugati, lengyel és japán formatörekvések sza­bad átvételével, de megújítot­ták a technikát is a manieriz­mus, az olajfestés, az új foto­technikák, a pop art, a szür­realizmus, majd az environ­ment átültetésével. Munkáikon minden avantgárd törekvésnek, a groteszknek, a képregény át- sugórzásónok és a Sci-finek nyoma van egyaránt, sőt egy­szerre többnek is, eklektikus egyvelegben. Főleg filmplaká. tokban jeleskedtek. Bakos Ist­ván, Bállá Margit, Felvidéki András, Helényi Tibor, Molnár Kálmán, Schmal Károly, Ku­linyi István, Vertei Beatrix, Szyksznian Vanda e generá­ció képviselői, valamint a se­hova se tartozó fenegyerek, a sokoldalú Kemény György, aki a világ új művészeti áram­lataira figyelve, néhány fel­tűnően igényes plakátot rajzolt a pop art, a koncept art szel­lemében, de kísérletezett a térbe komponált tárgyegyütte­sekkel is. Ezek a -törekvések a politikai plakát számára fel- használhotatlanok voltak. A politikai plakát műfaja az általános pénztelenség hatásá­So—Ky: Osztyapenko Sinka Mátyás alkotása ra, a nyolcvanas években tel­jesen elszürkült, csupán né­hány évfordulós megbízásra szorítkozik. Maga a ptaká műfaja is halódik, Vilógszertt más tömegkommunikációs esz közök veszik ót a szerepét. Brestyánszky Ilona Éhezni azért nem éheztünk. Min­dennap mintha súgta volna va­laki, hogy nem szabad elhagyni magunkat, csináljunk valamit. A rokonok segítettek, abban az ut­cában lakott keresztapám, gyak­ran átnézett hozzánk. Kalákában dolgoztunk, mert nem bírtunk másképpen létezni. Szegény cyiyám ugyanúgy kapált, kaszált, mint a férfiak. Eléggé erős fizi­kumú, nagyon kemény asszony­ként mindenért megdolgozott is­tenesen. Tehenet vagy kecskét mindig tartottunk, s ahol tej került, ott nem lehetett éhenhalni. Krump­link termett, baromfi kapirgáltaz udvaron. Sok kukoricaprószát, krumplikását hagymával leöntve ettünk, és kemencében sült lán­golót (lángost), fokhagymával és tejföllel megkenve, vagy lekvár­ral. Még most is szívesen meg­eszem ezeket. Egy kis lenvászon ruhában hordtam a mezőre az ennivalót, ha fattyazni vagy gyomlálni mentem. A bobszátpt, a kukoricafattyat is összeszed­tem. Nem esett nehezemre a munka. Tizenhárom évesen már osztagra álltam, igaz, lett is kö­vetkezménye, de olyat, hogy ne dolgozzak, azt el se tudtam kép­zelni. Aztán a faluszéli olcsó telken építkezni kezdtünk. Az élet azért csak fordult velünk is, s egy vá­lyogházat sikerítettünk. Sokáig tartott, csík 1957-ben tudtuk o második szobát lepadlózni. A földes szobába rongyszönyeget terítettünk, nyáron jó hűvös volt bent. Egy konzervdoboz alját ki­ütöttük, azzal locsoltuk meg a földet, és söprögettünk. Anyám számtalanszor figyelmeztetett, nem ojt kell összesöpörni, ahol a papok táncolnak, hanem min­denhol, még az ágy alját is. Szalmazsákon aludtunk, lópok­róccal takaróztunk. Amikor a li­bákat megtépték, és a tollat nem vette át a kereskedő, az került a párnákba. Szegény anyám mindig ess$é- kötényt viselt (előkötényt), ami kék klottanyagból készült. Vagy az egész mellet védte a kötény, vagy csak deréktól lefelé. Piros­pettyes kartonanyagból készült fejkendőt s kartonruhát hordott. Még ünnepnapokon is kötényben láttam." Annak örültem, ha valaki az istállóban látta, hogy szép tiszta a tehén, és megdicsért. Az na­gyon jól esett. Olyankor modo­rát lehetett fogatni velem. Vagy ha virágokat ültettem, és azok valóban megéledtek. Örültem annak is, ha a mezőn pásztor- kodás közben a pitypangfűből koszorút fontam. Nem is beszél­ve arról, ha anyámat örülni lát­tam, mert ej tudott adni vala­mit, vagy jól sikerült a termés. Kis kötényt, kis kapát kaptam, s talán eleinte játszadozva csi­náltam a dolgom, a babültetést, a krumpliültetést, de azért nem mindig tetszett, mert más gyere­kek futkoshattak, labdázhatta t, vagy tekereghettek. A teheneket szívesen pucoltam, vakarát, kefét és vödröt tartot- tun< az istállóban. Felágaskod­tam, hogy elérjem a jószágok hátát. A kapálást nem szeret­tem. A kukorica összesértegette az arcomat, vagy a tökszá r vé­gigfutott a kukoricán, vagy a ba- *°Si. kukonc°han megült a gaz. A kukoricaszár vágását sem sze­rettem, mert borzasztó száraz, poros volt a levele, csípett, fájt, a koromat felsebezte. A marok- szedest sem szerettem. A kötél- teritest már igen. Anyám klott- anyágból tákolt össze kézvédőt, ami a kezem száráig ért. Hiába ereztem kíméletlennek a munkát, csináltam. Ha lehetett, én kö­töttem be a kévéket. Néha anyam hazaszaladt ebédet főz- ni, a jószágokat megetetni, s is bel*á,Ubédet- éS OM ° taHÓn Eav°ki>thUnk- ° szomszédoktól. kellett T* elkitt ° tehén* b* kellett volna jelenteni, de szán­dékosan elmulasztottuk. Az élel­münk fogytán. Anyám gondolt egy nagyot. Ahogy hazaérkeztem az iskolából, láttam, hogy az is­tálló végénél a nagy trágyaku­pacot megbolygatta, egy gödröt csinált, a szélénél meg felpú- pozto.- Levágjuk a kisborjút, mert nincs mit enni — mondta.- Ne vágjuk le, mert akkor meghall­- Vagy ő, vagy mi! Anyám akkorra már mindent ejvitt beszolgáltatásba: zsírt, op- rójószágokat, még a bélzsírt is. Csak füleltem. És szipogtam.- Én sajnálom.- Senkinek ne szólj, ezt csend­ben elrendezzük! Odakészítette már a borjúkö­telet, két kampós szeget a ge­rendába vert. Az istállóajtót be­tette. Az ártatlan borjú két hát­só lábát összekötöttük, és fel­kent^ ° 'ÓS2Ó90t• meg senyek­Éreztem, hogy torkomban do­bog a szivem.- Ott a kés. vágd el a nya- 1<at!. “ Parancsolt rám anyám, miközben tartotta a megrémült állatot. — Hol? — A iebernyegnél. Rúgkapált az első lábával borjú, folyt a vére, igaz, szalma tettünk alá, hogy ne maradjo nyoma a mesterkedésünknei Nyekergett a jószág, de vala hogy elvágtam a nyakát. Anyár meg olyan gyorsan, ügyese megnyúzta, hogy csak ámultam bámultam, még a véres kezeme se töröltem meg. Sojnáltam, hogyne sajnáltar volna a zsömle színű borjút. Ár föl se fogtam igazából a tői ténteket, mór anyám hordta a ólból a bőrt, a borjú fejét, lábakat, s megint rámparan csőit. — Temesd a trágyadombbc Mire hazakeverednek a földel ről, ne lássanak semmit! és ei ről senkinek ne szólj, különbé bajbakerülünk, meghurcolnál lecsuknak bennünket! Érted Börtönben rohadunk meg! Erről nem is beszéltünk töt bet. Én a kertünk végébe menten és nem kerültem elő késő estit Lehet, hogy sírtam is, elsirattar a kisborjút, de erre már ható rozottan nem emlékszem. Végül is, mennyi mindent el felejt az ember. f... 4°át ,erre (miu,án °fe­fde ‘ hatratoltam), igen Cüz^ekeÍ0/ HanCC°' °dal'0' lenti', nt- ndlts 0 határba! k'ndtákkisVe9'9 ° dű,öúton' éberek ?SnaP anyámnak Antin' m,t csinál a fiad? W1 0 dűlőutat? Ahogy a Vet me9'meg rángatták a 'ie ' °.* eke beleakadt a in • kifordult. Klottga­Wam e9/ ^fázott ingben- °r9ált Jóan*6m e9T kicsit !hott ' mert éjszakára kint len, ^ v°lna az ekét a idtUk 1ószQQa tojást, a tyúkot, az 'a ( Szegény anyám el- ,|0Pos VOSdr|ó helyre olyan <v'láo;!°do,f tyúkot, amelyik- forint °d 0 leneke. Az a ke- 1 é| >'* fellett vagy ruhára U Az eszméltetö 'ik<j|Q9 v'tt a hasznosságra.- , eleinte mellékesnek elniakarás parancsolt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents