Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)

1989-04-17 / 105. szám

1989. április 17., hétfő Dunántúlt napló iff falusi társadalom is formdlAdík? Falugyűlés Tormáson A Baranya megye északi ré­szén, a Baranyajenötől 7 kilométerre lévő Tormás kis­község italboltja előtt a szokottnál nagyobb volt a nyüzsgés az elmúlt hét csütörtökén, 19 óra előtt. A völgyben fekvő, 350 lélek­számú település lakóinak egy része a művelődési ház­ban megrendezett falugyű­lésre gyülekezett, mások a szomszédos kocsmát válasz­tották, míg a többség - te­kintettel a késői sötétedésre - még a kertjében, vagy há­za előtt szorgoskodott.- Maguk honnan jöttek? Melyik pártnak agitálnak? - kérdezte tőlünk az egyik, helybéli, látván hogy idege­nek vagyunk. A válaszra azonban már nemigen ma­Egy társközség kis radt idő, ugyonis Máf/s Já­nos, a Baranyajenői Közsé­gi Közös Tanács elnöke a kultúrházban megkezdte be­számolóját. Szót ejtett az elmúlt évi tanácsi munkáról, a bara­nyajenői tanács épületének tatarozási munkáiról, a tor­mási óvoda konyhájának építéséről és a helybéliek - a társközségek rangsorá­ban is kiemelkedő - társa­dalmi munkájáról. Az egy főre eső, 2430 forintos tár­sadalmi munkára bizony szükség van Tormáson, hisz fejlesztésre, épületmegóvás­ra a tanácsnak alig-alig van pénze. és nagy gondjai A székhelyközség - Ba- ranyajenő - és a három társközség - Baranyaszent-- györgy, Tormás és Szágy - minden gondját bizonyára.. nem lehet megoldani abból a 12 millió forintból, mely az idei évben a községi kö­zös tanács rendelkezésére áll. Mint a tanácselnök el-- mondta, az óvoda konyhá­jának befejezésére, a szennyvíztározó kiépítésére egyelőre még nem tudják, honnan teremtik elő a nem csekély, több mint 800 000 forintos összeget. A pénzzel egyébként nem­csak azért kell jól gazdál­kodni, hogy lehetőleg min­denre elég legyen, hanem azért is mert a faluban la­kók ma már bármikor szá- monkérhetik: mire költötte a tanács a pénzt. így volt ez a csütörtöki falugyűlésen is. Az egyik felszólaló tájékoz­tatást kért arról, hogy miért kerül több mint hárommillió forintba oz óvodai konyha. A válasz nem maradt el. Szó esett az emelkedő árak­ról, az ÁFÁ-ról, no és arról is, hogy a konyhát szándé­kosan építik az óvoda igé­nyeinél nagyobb kapacitású­ra. Szeptembertől — főállású szociális gondozó közremű­ködésével - innen kívánják megoldani az időskorúak, a rászorulók meleg étellel va­ló ellátását. A tormási falugyűlésen a Hazafias Népfront községi bizottságának beszámolójá­ra, vezetőségének újravá­lasztására is sor került.- Én csak azt kérném, hogy akik társadalmi meg­bízatást vállalnak, azok a jövőben ne a munkaidejük rovására tegyék ezt - szó­lalt fel Pető Mihály. - Ha már azt mondjuk, hogy úji társadalom, meg ilyenek ... Igen. Talán új társadalom formálódik Tormáson is. Ahol ugyan csak egy tele­fon jelenti az összeköttetést a külvilággal, ahol helyben munkalehetőség alig akad, de az utóbbi 3-4 évben megállt a lakók elvándorlá­sa. Balog Nándor Egy hang másfél millió elpusztított kisgyerek nevét és országát sorolja Építész szemmel Izraelben Életképek ________________________ Rö pke hetet töltött Izrael­ben egy műemlékvédelmi épí­tészeti szemináriumon egy magyar küldöttség, köztük Gömöry János, Pécs főépíté­sze, a delegáció három nem budapesti tagjának egyike. Az ICOMOS (Műemlékek és Tör­téneti Együttesek Nemzetközi Tanácsa) - Magyar Nemzeti Bizottságának szervezésében az izraeli műemlékvédelem módszereivel és kutatási ered­ményeivel ismerkedtek a szak­emberek. A közel-keleti ország fővá­rosában a közel 4000 éves Je­ruzsálemben korok, kultúrák egymásra rétegzett színes ka- vofkádja kápráztatja a sze­met. Rómaiak, arabok, keresz­teslovagok, zsidó királyok épít­ményei, a történelem sodrá­nak nyomai gazdag öröksé­get hagytak a terület mai la­kóira. Az óváros a zsidók, ke­resztények, mohamedánok szent városa négy részre tago­zódik, a negyedik negyedben az örmények élnek. A magyar vendégek az is­merkedés mellett be is mutat­ták a hazai műemlékvédelmi feladatok, gondok egy-egy szeletét.- Gömöry János pél­dául a fejlesztés és fenntartás tükrében a városrész mértékű műemlékvédelem pécsi gyakor­latáról beszélt. Egy alkalom­mal gyakorlati feladatot is kaptak, a Sión hegy rendezési .tervéhez kértek ötletet a házi­gazdák. A hegyen emelkedő katolikus és a most épülő gö­rögkatolikus templom magas­ságát és nagyságát az orto­dox zsidó közösségi centrum túl akarja szárnyalni. -Az egy­mással rivalizáló épületek pe­dig a városképet veszélyezte­tik. A feltárások és a városré­szek rehabilitációja a hetve­nes években vett nagyobb len­dületet, a munkák java ózon­ban még vissza van. A feltá­rásokból oz idegenforgalmi töke is profitálni akar, ezért anyagi támogatást is nyújt, ami nálunk sem lenne haszon­talan gyakorlat. Ügy tűnik, éppen emiatt Izraelben a lele­tek bemutatása részben egy Populáris irány felé ment el. Mindenből valami igaz, de nem úgy és nem ott. A Hite­lesség azt jelentené, hogy ahol a hipotézis kezdődik, meg kell állni, elég jelezni, így is épülhetett volna, - ahogy azt Román András, a küldöttség vezetője az ÉS-ben kifejtette. Az óvároson belül a zsidó­negyedet csaknem teljes egé­szében felújították, illetve új­jáépítették, s fokozatosan ha­ladnak a városfalon kívül fek­vő negyedek felé. Az óvároson kívüli új lakó­tömbök talán változatosabban épültek fel mint a hazaiak, de az izraeli fiatal építészek nincsenek megelégedve. Szem­betűnő viszont, az épület- együttesek erődjellegűek. Hi­szen gyakran látni az utcán fegyverüket lóbáló katonákat is, a parkokban pedig úgy­nevezett vészhelyzetlyukakat helyeztek el, ahová a talált csomagokat, táskákat lehet dobni, hogy ne az ember kö­zelében robbanjanak fel, ha esetleg bombát tartalmazná­nak. A főépítész véleménye sze­rint ez a kis ország a népek olvasztótégelye, hiszen Európa és Ázsia szinte minden nem­zetéből ' vándoroltak zsidók a Szentföldre. Magyarországról is mintegy százezren válasz­tották hazájuknak az 1948- ban létrehozott államot, s nem csoda, ha néhány he­lyen magyarul is tudnak be­szélni az angol mellett. A Ho­locaust Múzeum igazgatója is magyar származású. Minden történeti ismeret és tudás ellenére megrendítő az elpusztított gyermekek emlék­műve. Gömöry János Így írja fe: Egy sötét labirintus mélyén ugyan csak öt szál gyertya ég, de oz elhelyezett tükrökön visszaverődve a csillagos ég érzetét keltik. Mialatt ezt vé­gigjártuk, egy hang az el­pusztított másfél millió kisgye­rek nevét és országát sorolta. Visszatérve a jelenbe, a két állam közötti eltérő jelleg el­lenére hasonló gondok is akadnak, mint például az el­térő életmódot folytató nép­csoportok bekapcsolása az ál­lam életébe, vagy a deficites gazdaság. A két ország ha­sonlóan kis területe talán le­hetőséget nyújt az együttmű­ködésre, többek között a mű­emlékvédelemben is. Forth E. Amikor mára koldust is meglopják Maga iskoláztá a kutyái}-, hogy nyugodtán rájuk bízhassa magát" Gyerekkoromban nekünk srácoknak fel sem tűnt, hogy tulajdoniképpen szegénységben élünk. Megvolt a mindennapi zsíroskenyerünk, s abban a zsiroskenyér-egyenlőségben észre se vettük, ha netán va­lakinek több karéjjal is jutott. A mi fogalmaink szerint sze­génynek egyetlen embert tar­tottunk csak, egy vak férfit. A Lyceum templom környékén volt a törzshelye és ütött-ko- pott tangóharmonikán játszott. Zenéjéhez az ütemet a lábai­hoz dobott tíz-, húsz- vagy ötvenfilléresék, némelykor a forintosok csörrenése szolgál­tatta. Mellette ott feküdt a vöröskeresztes táblácskával fel­díszített kutyája. Sajnáltuk, mert a szemünkben szegény volt, valóban szegény, koldus. Az otthon kikunyerólt vagy el­csent filléreiket mi ágrólsza- kadtak a gazdagok gőgjével dobtuk a lába elé... A minap fedeztem fel ismét a Bajcsy-Zsilinszky utcában, kis papírzacskókban kínálta a megélhetését jelentő kólyhafé- nyesítő port, s ugyanúgy, mint hajdanán, ott pihent mellette a vakvezető kutyája ... Eszem­be juttatta a gyerekkoromat, s szívszorító érzéssel a sze­génységet, mely manapság is­mét felütötte a fejét. Csak valahogy ma a szegénység is egészen más, sokkal észreve­hetőbb, hisz mind élesebb o kontraszt, a mind több em­bert érintő szegénység, és a mind nagyobb rétegeknek ki­jutott gazdagság között.. • Tovatűnt a gyerekkorom, s a szép emlékekkel elö-előbukka- nó zsiroskenyér-egyenlőség is. Talán végérvényesen. Beszédbe elegyedtünk, s emlékeimért cserébe bizalmá­ba fogadott. Megadta a' szi­getvári címét, ha nem talál­nám pécsi törzshelyén a szer­dai és szombati délelőttökön. Feleségével, ónnak előző há­zasságából született nagyobbik fiával és családjával él együtt a 67 éves légrádi József, aki 100%-os hadirokkant és kóly- hafényesítő vasporkészitő kis­iparos. Nagyfia ács, tizenhá­rom éve építgeti, javítgatja a hajdani romos házból kiala­kított közös otthonukat, ahogy anyagilag bírja. „Talán egy­szer a végére érek" — legyint. Molnársegédként sorozták be '42-ben katonának, s ró né­hány évre orosz hadifogság­ban vesztette el a szemevi- lágát. Negyvenhétben ért ha­za, a szigetvári vasútállomás­ról a rokonok vezették haza... A kevéske havi segély semmi­re sem volt elég, így vak ze­nészként járta az országot. En­gedélyét — ki tudja, miért? — bevonták, majd ismét foly­tathatta ideiglenes működési engedéllyel, és huszonhét éve van iparengedélye, hogy kóly- hoíényesitő port tosakolhas- son ki kis zacskókba, és azo­kat árusíthassa. A tasakolóst második asszonya, Margit né­ni végzi. — A nyugdíjam már 4307 és a mamáé 3140 forint... Tavaly karácsonyra ketten két­szer szociális segélyt is kap­tunk. Azt kérdezte, miért áru­lok? Mert meg kell élnünk — mondja. Megélénkül, omint a kutyáiról, a „szemeiről" be­szél. Valamennyit maga isko­lázta, hogy nyugodtan rájuk bízhassa magát. — Az első Lédi volt. Tizen­hat éven át ő látott helyet­tem, egy rablótámadásnál még az életemet is megmentette, s olyan okos volt, hogy még a vonaton is kinyitotta előt­tem az ajtót. Lédi után jött a Rexi, a Cucu, a Hilda, a Mackó és a Csali. Mór tizen­két éve Oldi a társam. Arra is nyugodtan róbízhotom ma­gam. A nyugalom szobra ha szolgálatban van, de itthon aztán olyan goromba, hogy magát is csak úgy engedhet­tem be, hogy lefogtam. — Milyenek az emberek, Jó­zsi bácsi? — Az ötvenes és á hatva­nas években govallérabbak voltak. Az egyre dráguló éle­tet én is megérzem a forgal­mamban. Meg abban is, hogy mind gyakrabban becsapnak. Meséli a kegyetlenebbnél kegyetlenebb eseteket. Sikk mór a lopás a koldustól is? — Meddig utazgat be Pécs­re, árusítani? —• Tudja fiam, amíg nem nyerem meg a lottó ötöst, meg amíg a lábaim is bír­ják ... Oldi is kezd mór be­tegeskedni ... De amíg még 'bírjuk, bejárok Pécsre. Mu­száj ... Murányi László Figyeljetek, gyerekek! Környezet"­védelmi tábor Sikondán A sikondai úttörővezető­képző tábor kiürült. Az egyetemi és főiskolai kör­nyezetvédő klubok orszá- qos találkozójának részt­vevői vagy elmentek már haza, vagy elindultak még egy utolsó közös kirándu­lásra. Csak a szervezőket - a JPTE Tanárképző Kara néhány hallgatóját - ta­lálom az elcsendesült épü­letekben. És az elmentek után maradt néhány megoldat­lan probléma, néhány megválaszolatlan kérdés. Ezt nem a hátrányukra írom le, nem a szervezés, vogy éppen az aktív rész­vétel hiányossága jele­ként. Ezek a diákok, a meghívott előadók - ta­nárok és kutatók - min­dent megtettek, hogy si­keres legyen az országos találkozó.. A környezettel azonban nem tudtak eredménnyel harcba szállni. Azzal o nagyfokú társadalmi és gazdasági közömbösség­gel, amely huszadrangú - ha nem éppen rangtalan - kérdésnek tekinti a kör­nyezetvédelmet.- Ez a legnagyobb ba­junk - mondja Kovács László, a találkozót szer­vezők egyike: — a szem­lélet, amellyel ma Ma­gyarországon a környezet- védelemhez közelítenek... Azért nem tudom egyér­telműen sikeresnek minő­síteni ezt az országos ta­lálkozót, mert látszott: az előadók felkészültek, kon­cepciójuk, megalapozott mondanivalójuk van, a hallgatóság érdeklődése, hozzáértése azonban lé­nyegesen alacsonyabb színvonalon van.- A másik oka a hiány­érzetünknek - mondja az ugyancsak tanárképzős Dénes Andrea - a többi pécsi egytemi kar diák­jainak közömbössége. Tu­domásukra hoztuk ezt a kezdeményezést, de nem mutattak érdeklődést a hazai környezetvédelem itt felmerült problémái iránt... Az Ifjúsági Környezetvé­delmi Klub és az Ifjúsági Környezetvédelmi Szövet­ség rendezvényére pedig az ország minden részé­ből érkeztek. Valóban sze­mére róható a pécsi diá­koknak: . ha jöttek Hód­mezővásárhelytől Sopronig, Budapesttől Debrecenig, hol voltak a pécsi jogá­szok, a műszakisok, a me­dikusok? A találkozó háromnapos volt - szombaton lett vé­ge -, az előadásokat tar­tók tiszteletdijat nem fo­gadtak el - ez is a tár­sadalmi környezet jobbi­I tósához egy apró mozaik. Amit az újságíró ered­ményként tud - örömmel - megemlíteni: a szerve- : ző Pécsi Egyetemi Termé­szetvédelmi Klub tagjai ' valamennyien tanárok ! lesznek, s már most meg- ; alapozottan lehet monda­ni: gyerekek, ezekre a ta- ■ nóraitokra - Bárányos • l Gabriellára, Hardi Tamás- 1 1 ro, Bertalan Gáborra, Csalié Attilára, Szatmári , £vára és a már említet- . • tekre - majd figyeljetek! M. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents