Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)

1989-04-13 / 101. szám

1989. április 13., csütörtök DunQntüli napló 3 Több érdeklődő mint jelentkező Nyugdíjasok egyesülete Márciusban kezdték szervez­ni Pécsett a nyugdíjasok egye­sületét és napjainkig többen érdeklődtek, mint ahányon je­lentkeztek. . Akik eddig jelentkeztek, el­sősorban az érdekképviselet­ben reménykednek. Közülük Siudinger Ferencnével és Szendrey Istvánnéval beszél­gettünk. Studingerné 35 évig dolgozott az egészségügyben, tavaly ment nyugdíjba mint lo- borasszisztens.- Pillanatnyilag nincsenek megélhetési gondjaim - mond­ja. - Igaz, a nyugdíjazásom közeledtével minden munkát elvállaltam. Rengeteget ügyel­tem és szerencsém volt, mert gyógyszerkutatásban is részt ''ehettem. Ha ezek nem lettek volna, most 4500 forint lenne a nyugdijam. A 77 éves édes­anyámmal élek együtt egy 36 négyzetméteres tanácsi lakás­ban. Mire kifizetjük a lakbért, 0 rezsit, kikalkuláljuk, hogy mennyi kell a megélhetésre, csak annyi pénzünk marad, hogy hétvégén vendégül tudjuk 'átni a 7 és 16 éves unokán­kat. Attól, hogy nyugdíjas let­tem, nem érzem magam sem csökkent értékű, sem csökkent •gényű embernek. Nyugtalanít amit a környezetemben látok, lapasztalok, s attól tartok, hogy rövid idő múlva magam 's hasonló gondokkal küszköd­hetek. Szendreyné a Csemege Ke­reskedelmi Vállalat dolgozója volt, boltvezetőként ment nyug­díjba 8 évvel ezelőtt. Bár az aktív éveire nem panaszkodik, mondván, hogy jól keresett, mégsem lehetett könnyű az álete, hisz 30 éve özvegy, e9yedül nevelte a lányát. Az 5346 forint nyugdíjának 65 százalékát átutalási betétre fi- *eti, ennyi kell a két és fél­szobás OTP-lakás fenntartá­sához. — Mondhatnák, hogy miért kell nekem a két és félszobás OTP-lakás, élhetnék kisebben, csakhogy ez a lakás a mun­kám gyümölcse, egyedül ezt tudom felmutatni. Arról nem is szólva, hogy a lányomék se­gítettek megvásárolni. Huszon­egy évvel ezelőtt vettem, 1993- ban telik le a ’ törlesztésem. Sokszor megfordult a fejem­ben, hogy dolgoznom kellene, de az- egészségi állapotom miatt — különösen a műtétem óta - ez már reménytelen. A lányomék sem engednék, ők támogatnak, de nagyon nehe­zen viselem, hogy én nem tu­dok nekik segíteni. Beke József, az ideiglenes szervezőbizottság tagja: — Egyik alapvető célkitűzé­sünk, hogy a nyugdíjasoknak ne legyenek megélhetési gond­jaik. Ügy vélem, hogy ez so­kunk közös óhoja, ezért is számítunk a további jelentke­zőkre. A Hazafias Népfront Pécs Városi Bizottsága pont a nyug­díjasok kezdeményezésére se­gíti a szervezést, s most hogy Így áll a helyzet, a követke­zőképpen vélekedik Gergely László városi titkár. — Sokféle és súlyos gondja van a nyugdíjasoknak, amelyek orvoslásáért érdemes lenne kö­zösen fellépniük. De ha nem lesznek elegen vagy nem lesz életképes az egyesület, akkor sem történt semmi jóvátehetet­len, nem kell kudarcként meg­élni. Lehet, hogy néhány hó­nap múlva érdemes lesz újra elkezdeni... Mi támogatjuk a kezdeményezést és itt, a Geis­ter Eta u. 16. sz. alatt is vá­runk minden jelentkezőt. Török Éva Termel az Ikarus Szerdán több napos kényszerszünet, leállás után az Ikarus mátyásföl­di üzemében teljes kapa­citással megindult a ter­melés, míg a székesfehér­vári gyárban csütörtöktől, egyelőre 60—70 százalékos kapacitással kezdenek el dolgozni. Ez utóbbi he­lyen csak jövő hétfőtől in­dítják be valamennyi sze­relősort. Szerdán a buda­pesti üzemben 20 jármű­vet készítettek, miután a Csepel Autógyárból meg­érkeztek a szükséges al­vázak. Mint ismeretes ezt meg­előzően az Ipari Minisz­tériumban kétnapos egyeztetés volt az árvitát folytató cégek, valamint az Ipari, a Kereskedelmi 'és a Pénzügyminisztérium, továbbá az MNB vezetői között. Megállapodás szü­letett arról, hogy az év első. felében bankhitellel támogatják a termelést. Ugyanakkor szerdán mind az Ikarus, mind a Cse­pel Autó vezérigazgatója úgy nyilatkozott, hogy legalább 50 szállítójukkal még tisztázatlan a hely­zet, további ártárgyaláso­kat kell velük folytatni. Még ezen a héten a győ­ri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárral egyeztetik az árakat és a szállítási feltételeket. A tartós és folyamatos alkatrész- és részegység-szállítás a töb­bi ipari kooperációs part­nertől még mindig megle­hetősen bizonytalan. A két nagyvállalat egyébként a számukra nyújtandó hitelek kondí­cióiról tárgyalásokat kezd az érintett bankokkal. Új Polskik mankóval? A kis „K6ST-piacoh” autóalkatrész ügyekben is rugalmasabbak ..Az ember éveket vár az ui autóra, előre leköti ró a Pénzét, majd amikor több hó- nQpos késéssel megjön, pár s^éz kilométer megtétele után iödarabok mennek benne fónkre. Következik az újabb mizéria: ^ alkatrészhiány miatt ISrT>ét több hetes, több hóna- Pos várakozás." A panasz egy szabadszentkirályi ismerősöm­ül származik. - Am hasonlóan 'n9erült mondatokat nap mint n°P bárhol hallhatunk. ~ öt olyan 1500-as Polski h°t áll nálunk javításra várva, Qmelynek néhány száz kilomé- *er megtétele után a vezérmű- tengelye mondta fel a szolgó- atot - tájékoztatott Tóth c°sz/ó, a Pécsi Gépjárműjavító Kisvállalat Szigeti úti szervizé- P&k igazgatója. - Valószínűleg edzési hibo lehet az ok. Or- szagosan ugyanez a helyzet, ^zámos hasonló meghibáso­dásról hallottunk az utóbbi ho­ppokban ennél a típusnál. Az új Polskik javításra ''árnalc Vagyis nincs beépíthe- 0 áj vezérműtengelyük? .. . .. ~ Hiába kérünk alkatrészel- dtóinktól, nem tudnak szállita- A' De ez nem kivételes eset. ^ szocialista országokban ké- s*ált személyautók alkatrész- látása, alkatrész-utánpótlása 'P'nden eddiginél rosszabb. — Melyik típusnál a legkri- '»usabb a helyzet? ~ Nem lehet itt ránc 2 NDK-sok épp olyan diószállítást biztosítana ° csehszlovákok, a sz v°9y a románok. — Köztudott, hogy a petében nem csupán es*gondok, hanem a perelt autók minősége °'i° a kedélyeket. Enr jocszómok is álltak jc "”re sikerült jutnunk n eHarnációkkal? , ~ A Daciánál típushibának hinthető ° féltengelyek még Sdranciális időben való tönkre- ePetele, tavaly nyáron pedig A gyárból kikerüli új Polski Fiat 12S-ÖS autók gyakori hibája a veiér- mütengely meghibásodása, amely hiba.* az olkatrészhiány miatt szinte javíthatatlannak tűnik a fékre, a kormányra is volt sok panasz. A gyártól hazánk­ba érkezett román szakembe­rek januárig 6000 autót vizs­gáltak át. Most pedig tart még a KERMI vizsgálata, melynek végső eredményétől teszik füg­gővé, hogy egyáltalán jöhet-e a Dacia. A február 15. és áp­rilis 30. között beérkező ko­csikat öt szerviz minősíti, vizs­gálja át országosan. A román szállítók intézkedéseket tettek a minőség javítására.- A Szigeti úti szerviz is az öt autójavító közé tartozik? — Igen. És elmondhatjuk, hogy az a néhány autó, amely ebben az időszakban érkezett szervizünkbe, már sokkal ke­vesebb gondot okoz. Érezhe­tően javult a minőség. — Milyen kirívó példát tud még mondani az alkatrészel­látás terén?- A 120-as Skodához pél­dául már több mint egy éve, hogy nem kaptunk hüvely- és dugattyúkészletet. Országosan talán 20 garnitúra érkezett. Ami a nullával egyenlő, külö­nösen, ha figyelembe veszem a hiánycikknek tekinthető al­katrészek elosztását. Azt, hogy ki jut hozzá a szűkös készlet­hez.- Miért, ki jut?- Hadd ne válaszoljak!- És mit tehet a vevő, ha alkatrészhiány »miatt áll az autója?- Sajnálatos, de várakozás­ra kényszerül. Ha pedig a meghibásodást követő naptól számított 60 napon belül sem sikerül a javítás, okkor kérheti a kocsi cseréjét, ami, ugye, megint csak pár hetes várako­zást jelent. . * Csak megjegyzem, a hiány­cikknek számító alkatrészek egy részével az országban sok helyütt előforduló „kis KGST- piacokon” találkozhatunk. Vi­szonylag elfogadható áron sze­rezhetünk be például a len­gyel árusoktól vezérműtengelyt, vezérműláncot, szelepeket, sze­lephimbákat és még jó né­hány kurrens alkatrészt. Am azt bizonyára mindenki tudja - sokan a bőrükön érzik -, hogy ez nem lehet megoldás... Balog Nándor A hegy déli oldalán, Nagyharsány fölött lépcsőzetesen bányászták ki a köveket A kövek nem könnyeznek A nagyharsónyi kőbánya re­konstrukcióját 1982-ben meg­kezdték, 1984-re befejezték. Az üzem kapacitása a koráb­bi évi 780 000 tonnáról több mint 900 000 tonnára emelke­dett. Az eredeti elképzelés szerint a DÉLKÖ ennél sokkot komolyabb bővítésre gondolt: 1,6 millió tonnára szerették volna a termelést felfuttatni. Az azóta eltelt évek során nagyjából minden esztendőben 700 000 tonna mészkővel lett kevesebb a Szársomlyó. Elképesztő volt A bányatelken belülről a DÉLKÖ 70 millió tonna lebá- nyászására kapott engedélyt, ebből 52 millió tonnát lefelé terjedő műveléssel szabad ki­termelnie, a többi a védő­pillérekben, rézsűkben marad. Időközben ismét megmozdul­tak a Nagyharsányban élő emberek is —, bár most nem­csak néhányon baktattak fel a „Szársomlyó verőfényes déli oldala felé” ... A bánya ugyanis — ekkor még — a minimálisnak mondható kör­nyezetvédelmi előírásokat sem tartotta be. Elképesztő volt a levegő szennyezése, a bánya- műveléssel járó pokoli zaj. A méréseik szerint a kőbánya melletti utcában a leülepedő por mennyisége a 80-as évek fordulóján a megengedett négyzetkilométerenkénti 150 tonna, (hogy ezt ki engedte meg...?!) helyett ennek 6-7- szerese volt. Ezt mór nem lehetett elvi­selni. Mégis csak 1984-ben volt, hogy a siklósi városi tanács vb elsőfokú levegőtisztaság­védelmi hatósága határozat­ban kötelezte a DÉLKÖ-t a porszennyezés korlátozására, s megfelelő intézkedési terv készítését írta elő. A mór be­fejezett rekonstrukció során ugyanis a DÉLKÖ nem csinál­ta meg a tervezett környezet- védelmi beruházásokat ... A hatósági határozatot követően csökkent a porszennyezés, de még mindig két-háromszorosa volt a megengedhető legma­gasabb mértéknek, s különö­sen a bánya közvetlen környé­kén szenvedtek sokat az embe­rek. Ma így fogalmaz a megyei tanács környezetvédelmi titká­ra : ez volt az az időszak — 1980—84. között —, amikor a nagyharsónyi kőbánya körül a legteljesebb zűrzavar uralko­dott. Az országos jelentőségű­nek rangsorolt természetvédel­mi terület kezelője az OKTH helyi felügyelősége volt, a bá­nyászat az ő területén (is) folyt -, de nem tettek semmit. Holott „Védett természeti terü­leten a táj védett jellegének és természeti állapotának megóvása érdekében ... a kö- I telítettségek tejesítésére a ter­mészetvédelmi hatóság kezde­ményezése alopján, az enge­délyezésre jogosult hatóság, illetőleg ilyen hiányában a természetvédelmi hatóság kö­telezheti az érdekeltet és meghatározhatja a kötelezett­ség teljesítésének módját, va­lamint határidejét" — mondja egy minisztertanácsi rendelet. Ám mintha éppen az ilyen fö­löttébb kacifántosnak fogalma­zott rendelkezések jellemeznék a környezet- és természetvé­delem szabályozását. Ha az előírások ilyen bonyolultak, milyen a valóság? Zűrzavaros. Mint mondtuk: a siklósi tanácsi kötelezés 1984-es dátuma, a megyei ve­zetés azonban már 1981-ben hangot adott a nagyharsónyi porkibocsátás csökkentése szükségességének. Három év alatt ért le a megyei szándék a déli végekre . . . Tény az is: azoknak a szerveknek felsoro­lása, amelyek különböző szem­pontok alapján a Szársomlyó és környéke környezet- és természetvédelme problémái­nak megoldása érdekében va­lamilyen intézkedésekre jogo­sultak, közel másfél gépelt ' oldal . . . Tipikús esete a sok, - rá­adásul bábáskodni szerető - bábának. Jöttek a zöldek Az 1984-es esztendőt fordu­lónak is tekinthetjük. Nem abból a szempontból, hogy az agyongyötört, hegy, a meg­mentése érdekében fáradozók végre fellélegezhettek, hanem azért, mert társadalmi mére­tűvé ekkor vált a szársomlyói környezetvédelmi ügy. Erőtel­jesen szorgalmazta a megyei tanács -, az immár hosszú idő óta hiányolt —, felsőbb szintű döntés megalapozása érdekében egy hatástanulmány elkészítését. Amivel egyébként az OKTH is egyetértett — ezzel részéről ebben az évben nagy­jából ki is merült a Szársom­lyó megmentésére fordított energia .. .) S jelentkeztek a zöldek: az ELTE környezetvé­delmi klubja közérdekű beje­lentést tett az OKTH akkori államtitkáránál, dr. Ábrahám Kálmánnál. Ezt a hivatal a megyei tanácsnak továbbította: tájékoztatást (!) kértek. A vá­lasz: komplex elemzésen ala­puló olyan felsőbb szintű dön­tés szükséges, amelyik ki­mondja, hogy a bánya kell, vagy a természetvédelmi terü­let. A zöldek azonban mindezt kevésnek találták. Néhány, amúgy hivatalosan is ezzel foglalkozó, de most „magán­emberként” közreműködő ba­ranyai környezetvédelmi szak­ember sugallatára 1984. no­vemberének végére kerekasz- tal-beszélgetést szerveztek Pécsre a Szársomlyóról. A vita azonban - meglehetősen arro­gáns hatósági közbeavatko­zás eredményeként — elma­radt, mi több: szervezőinek következményekkel is szembe kellett nézniük. A következő év tavaszán a megyei tanács még mindig a felsőbb szintű döntést hiá­nyolja, ennek meghozatalát halaszthatatlan feladatnak mi­nősítve. Májusban végre egy konkrét lépés: a döntést elő­készítő hatástanulmány költ­ségeinek 50 százalékát vállal­ja a tanács, erre a célra a végrehojtó bizottság 400 000 forintot szavazott meg. A zöldek ismét léptek: a Hazafias Népfront országos elnökségéhez fordultak. Június 5-én S. Hegedűs László, a HNF alelnöke levelet küldött dr. Maróthy László miniszter­elnök-helyettesnek, s ebben többek között megfontolásra ajánlotta a fokozott környe­zetvédelmi felügyelet elrende­lését a Szársomlyón hozzáértő biológusok bevonásával. Ez a levél jó néhány szervet, illeté­kest mozdulásra bírt. Ekkor je­lent meg a „porondon” az Építési és Városfejlesztési Mi­nisztérium is: a miniszter kért jelentést a nagyharsónyi hegy­ről. Felesleges titkok A Dél-dunántúli Tervező Vállalat a hatástanulmányt április közepétől kezdte el csi­nálni, külső szervek, szakértők bevonásával. , „Szolgálati hasz­nálatra!" Hogy ezt a bizonyos fokú titkosságot jelentő minő­sítést miért kell egy környe­zetvédelmi hatástanulmányhoz ragasztani, nehéz lenne meg­fejteni. Mindenképpen furcsa, most immár országos szinten, számos sajtóorgánumban, kü­lönböző megközelítésekben, a Szársomlyó környezetvédelmi közügy lett. Ezt sem volt köny- nyű a hegyet féltőknek elérni­ük - erre válasz a „felsőbb szintű döntést" megalapozó hatástanulmány korlátozott megismerhetősége. Miféle be­idegződések alapján kezelhető egy kőbánya tevékenysége „titkosnak?” Október 31-re elkészült, ezt követően hónapokon ót vitat­ták különféle fórumokon. (Folytatjuk.) Mészáros Attila JMH» " .......— —--------. aiitk . -mar- . mmtmtvm *• SX QFSOMellyel

Next

/
Thumbnails
Contents