Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)

1989-04-12 / 100. szám

1989. április 12., szerda Dunántúli napló 13 A fizikatanszék lézerlaboratóriumával ismerkednek a vendégek Fotó: Läufer László IUPAP konferencia Pécsett Újkori „vándorlegények” A tudományos kapcsolatok kiterjesztéséhez az is hozzá­tartozik, hogy a kutatók meg­ismerkedjenek egymás orszá­gával, kultúrájával. Az IUPAP, mely az alap- és alkalmazott fizika világszervezete, erre is gondot fordít. Az uniónak kö­zel negyven ország a tagja. A szervezet az évszázad ele­jén jött létre, az első világ­háború után alakították újjá. Magyarország 1961-ben lépett be. A közgyűléseken, konfe­renciákon kívül a szocialista országok évenként más-más országban rendeznek egy ta­lálkozót. Ezeken szó esik a legújabb tudományos eredmé­nyekről, hasznos szakmai és baráti kapcsolatok alakulnak ki. A tudományt, lett légyen az természet- vagy társada­lomtudomány, a legeredmé­nyesebben csak akkor lehet művelni, ha a kutatóknak le­hetőségük nyílik arra is, hogy újkori „vándorlegényekként" a világ több országában meg­forduljanak, dolgozzanak - összegzi a Pécsett tegnap kez­dődő konferencia célját dr. Turchányi György professzor, az IUPAP magyarországi ügyei­nek fő ismerője, intézője. — Az ilyen rendszeres infor­mációcserék tapasztalatai nem maradnak hasznosítatlanul; az oktatásban és a kutatásban is megjelennek, ha nem is közvetlenül egy-egy konferen­cia befejezése után - fűzi a megállapításhoz dr. Kozma László, a pécsi fizika tanszék vezetője. A konferenciát a Pécsi Aka­démiai Bizottság, a POTE Bio­fizikai Intézete és a JPTE Ta­nárképző Kar fizika tanszéke rendezte. Szombat reggelig tartó programjukban szerepel a fizika tanszék lézer, lézer- spektrokópiai kutatásaival is­merkedés, a Biofizikai Intézet megtekintése. Megbeszélik hol, milyen konferenciákat tarta­nak az elkövetkezendő idő­ben, és a rendezők mely tu­dományos tanácskozások szer­vezéséhez igényelnének támo­gatást. Elmennek egy bara­nyai kirándulásra és szétnéz­nek Pécsett is. Eltűnt hat osztálynapló (Folytatás az 1. oldalról) A rendőrségi feljelentést sok dolog megelőzte. Kedden, 29- én az igazgató hirdetését ol­vasták be a „hangosban", itt megadott egy délutáni idő­pontot, kérve, hogy a tettes(ek) legyenek akár felnőttek, vagy gyerekek, adják vissza az el­tulajdonított, okiratnak minő­síthető osztálynaplókat. A naplók lapzártáig nem kerül­tek elő. A megkérdezett diákok egy­behangzó állítása szerint so­ha senki sem fogja látni eze­ket az óratervekkel, érdemje­gyekkel teleírt könyveket. A tanárok bizakodóbbak. A ta­nárok, az iskola vezető peda­gógusai elmondták, hogy dol­gozatok, ellenőrzői bejegyzé­sek, saját feljegyzéseik, ön­kéntes bevallások alapján pró­bálják rekonstruálni, ki, milyen jegyeket kapott. Ki, hány órát hiányzott igazoltan, vagy iga­zolatlanul. Annyi bizonyos, hogy osztályzóvizsgát nem kell tennie senkinek. Az esetleges súrlódásokat azzal próbálják kiküszöbölni, hogy a „jegy­megállapító vizsgálatba” a ta­nulók véleményét is kérik és a legmesszebbmenőkig figye­lembe veszik. Először az iskola- vezető ta­náraival beszéltem, ezután szót válthattam az előbbiek jelenlétében a diákok néhány képviselőjével is. Utóbbiak szerint, ha belső ember lopta el a naplókat, az csakis fel­nőtt lehetett. Délután találkozhattam olyan diákokkal, akik a „hivatalos beszélgetésre" nem kaptak meghívót. A három negyedi­kes fiú hosszan beszélt az is­kolában meglévő személyi el­lentétekről. Egy dolog biztos: eltűnt, és a mai napig sincs meg hat osztály, több mint kétszáz ta­nuló naplója a Széchenyiben. Az iskola vezetői megkértek, írjam le: a tettes(ek) tovább­ra is elhelyezhetik egy iskolán belüli, jól látható ponton a naplókat. A rendőrségi vizs­gálat egyébként folyamatban van. (A naplók dokumentum­értékét egyébként növeli, hogy az ellenőrző könyvekbe a diák írja be a jegyeket, így 'sok minden hiányozhat belőlük. A naplók másrészt dokumen­tációi annak is, hogy melyik tanár hány túlórát tartott egy bizonyos időszakban.) Az országosan is több év óta példátlan esetről sok min­den eszünkbe juthat. Én arra a következtetésre jutottam, hogy szándékos zavarkeltésről van szó a Széchenyin belül. Én örülnék a legjobban, ha megcáfolnának, hiszen abban az esetben kiderülne, ki és miért nyúlt a naplókhoz, ki­nek, kiknek állt érdekében, hogy ezt a szabotázzsal fel­érő cselekedetet megcsi­nálják . . . ? Még valami: egy igazi kö­zépiskolában - figyelembe vé­ve a sajnálatosan bekövetke­ző, esetleges gyors tanárvól- tozásokat is -, úgy gondo­lom, minden szaktanár tudja, melyik diák, milyen érdemje­gyet kaphat .-. . Ezért is ért­hetetlen ez a naplólopás . . . Bozsik László é ŰbJ HH Mától új forgalmi rend van érvényben Pécsett a Keleti érintő út, a Kossuth Lajos utca és az Irányi Dániel tér találkozásában és környékén. Egyik fontos tény, hogy a Keleti érintő út kapott elsőbbséget. A Kossuth Lajos utcában a Felsőmalom utcai résztől a térig egyirányú a közle­kedés. Dr. Hajdú Imre városi versmondó verseny Az alapítványtevö óhaja szerint Pécsi díjazottak az OIDK-r A Nyíregyházán megtar­tott Országos Tudományos Diákköri konferenciájának pszichológiai-pedagógiai közművelődési szekcióján a JPTE Tanárképző Karó- ról 10 hallgató vett részt. Közülük öten kaptak dija­kat. Balassa Gabriella első, Tóth Zsuzsanna második díjat kapott közművelődé­si dolgozatára. Bencsik Árpád, Kéri Katalin és Szentgyörgyi Katalin har­madik díjban részesült, mindhárman pedagógiai tárgyú dolgozatuk elisme­réseként. Negyedszázada. 1964 óta tartják meg Pécsett a dr. Haj­dú Imre versmondó versenyt. Az alapítványtevő dr. Hajdú Imre óhaja szerint minden év április 11-én, a költészet nap­ján az öt legjobb szavaló részesül 500—500 forint juta­lomban. Tegnap a Doktor Sándor—Zsolnay Művelődési Központban 48 baranyai és pécsi gimnazista, szakközépis­kolás és szakmunkásképző in­tézeti tanuló szerepelt a ver­senyen, ahol a következő diá­kok részesültek a díjban- Schwarcz Judit, Leőwey Gimnázium, felkészítő tanába Gergely Jónosné; Gáspár Éva, Leőwey Gimnázium, tanára Rózsahegyi Ágnes; Várkonyi András, Leőwey Gimnázium, tanára dr. Szabó Szabolcs; Baricz Ágnes, Mohács, Kisfa­ludy Gimnázium, tanóra Köve- si Józsefné és Szilovics Judit, 508. sz. Szakmunkásképző, ta­nára Keresztény Jolán. Albán márványt dolgoznak fel Siklóson Vállalkozás luxusigények kielégítésére Albániából szállítanak vörös márványt a siklósi márvány­feldolgozó üzembe. Az első szállítmány feldolgozását meg­kezdték és hamarosan útnak indítják a burkolólapokat a két megrendelőnek, így egy szigetvári és egy győri bank­nak. Az információ első hal­lásra meghökkentőnek tűnik. Vajon megéri-e ennyire távoli országból márványt rendelni, nálunk feldolgozni. A vállalkozók, így a Bara- nyaker, a Kőfaragó és Épü­letszobrászati Vállalat siklósi főüzemének, valamint az Agrimpex Külkereskedelmi Vál­lalat szakemberei egyértelmű és határozott igennel feleltek kérdésünkre. A három kezde­ményezőnek egyszerre jutott eszébe az ötlet, hogy albán nyersanyagra alapozva üzlet­be kell vágni. Hisz a mutatós családi házakat, vagy bank­központokat építő beruházók igénylik az impozáns, elegáns hatású márvány burkolólapo­kat a külső és a belső felü- ietkialakításnál. Az albánok ajánlata kapóra jött, s mi­után az albán bányákat fel­keresték a magyar üzletkötők - köztük dr. Patacsi József, a Baranyaker kereskedelmi igazgatóhelyettese, — létre­jött az üzlet. Az üzletbe szíve­sen társult ~a siklósi gyár is, még akkor is, hogy az ő már­ványánál szebbnek tartják az albánt. Nincs szakmai félté­kenység, sértődés. A siklósiak kapacitása adott, magas a műszaki színvonal, hisz nem­rég egy újabb gépsort állí­tottak be: győzik a növekvő megrendelést. Luxusigényeket elégítenek ki a vállalkozók, ami nem elíté­lendő. Gazdag beruházók nem sajnálják a pénzt luxusküllemű létesítmények kialakítására. Ezt a lehetőséget fedezte fel az Agrimpex, a Baranyaker és a siklósi üzem. Az albán márvány gyönyörű vörös szí­nű, az alapszínt mesés fehér erezetek szabdalják. A külföl­di alapanyagból nem vékony, hanem vastag, átlag 2Q-25 milliméteres burkolólap készül. A nyers tömbök hajón érkez­nek az Adrián, a jugoszláv ki­kötőből vonat hozza a rako­mányt. Bízunk abban, hogy a kockázatot siker koronázza és az együttműködés tartós marad. . Cs. J. Napló Képernyő előtt A napló a személyesség mű­faja, közege az intimitás. A naplóíró többnyire önmagának ír, a maga számára rögzít él­ményeket, gondolatokat. Épp ezért a naiv szemlélő számá­ra problémátlannak tűnik a naplóvezetés aktusa, a tények rögzítésének igyekezete. De olyan feudalizmusokban, amelyekben az államhatalom beférkőzik a legintimebb em­beri kapcsolatokba is, ahol a magánszférát az illegális ak­namunka és szervezkedés kö­zegének tekintik, amelyről ép­pen ezért mindent meg kell tudni, nos, az ilyen rendsze­rekben a napló is veszélyes műfaj lehet. Veszélyesnek érzi mogára nézve az elnyomó apparátus, és nem kedvez a naplóíró szabadságfokának sem. Ha nem saját tapasztala­tunkból, akkor Winston Smith példájából tudhatjuk ezt, George Orwell Ezerkilencszáz- nyolcvannégy című regényé­ből. A világ, amelyet ez a napló leír, kísértetiesen em­lékeztet egy másik naplóban ábrázolt másik világra. Mészáros Márta Napló gyer­mekeimnek és Napló szerel­meimnek című filmjeinek vi­lágára, melyeket a múlt hé­ten tűzött műsorára a Magyar Televízió. A napló intimitását itt a címbeli címzettek is jel­zik. Ezek a naplók a legszo­rosabb emberi kötelékbeli tár­saknak fogalmazódtak, s any- nyiban nem naplók, hogy utó­lag születtek, de abból a szempontból mégis ezt a mű­fajt képviselik, hogy az egyén nézőpontját és a személyes­ség hitelét képesek felmutatni. Nem dokumentumfilmet lát­tunk, de nem is fikciót. Mé­száros Márta saját gyermek- és ifjúkorát vitte filmre, s a saját „naplóirói" nézőpontjá­ból tette ezt. Lehet, hogy má­sok másként élték át ezeket az éveket. A belügyi őrnagy nevelőanya nyilván másféle naplót irt volna, ha szükségét érezte volna, hogy megszó­laljon. És más naplót írt volna a levert veséjű nyugat-európai emigráns kommunista, ha a börtönőr elvtársaitól kapott volna papírt és ceruzát. S megint mást írt volna a ter­mészetesen rehabilitált, de ad­digra természetesen mór agyonvert vagy agyonlőtt édesapa, aki szobrászként a lágerben a köveket hordta, s ujjait nem a ceruzafogáshoz egyengette. De „Kovács Juli” ezt a naplót irta, mert számára ez volt az élet és ez volt a tör­ténelem. Amit átélt, azt nem lehet tőle elvitatni, ahogy sen­kitől sem lehet elvitatni, hogy zsarnokságnak érzékelje a zsarnokságot, demagógiának a demagógiát. A naplóírás nálunk kihaló­ban lévő műfaj. Talán azért, mert éltető közege, az intimi­tás is fogyóban van. Mészáros Márta filmnaplói azt példáz­zák, hogy a legnagyobb sze­mélyes és közösségi traumák is megvallhatók és feldolgoz­hatok. Ehhez azonban meg kell szólalni, véget kell vetni a betegítő, a hazugsággal egyenértékű hallgatásnak. Vagy meg kell nyílniuk, vagy meg kell íródniuk a naplók­nak. Mindenkiének, aki még életében el akar számolni a sorsával: az övével és a nem­zetével. M. P. Tájékoztatjuk KEDVES VÁSÁRLÓINKAT, hogy a pécsi és a mohácsi fiókunknál 1989 .április 24-30-ig vagyonmegállapító leltárt tartunk, ez idő alatt az árukiadás szünetel. NYITÁS: május 2-án. A pécsi, a szigetvári ps a siklósi önkiszolgáló raktárak csak április 24—25-én tartanak zárva. Szekszárdi fiókunk a leltár ideje alatt„ vásárlóink rendelkezésére áll. APS?

Next

/
Thumbnails
Contents