Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)
1989-03-11 / 70. szám
Dunántúlt napló 1989. március 11., szombat Március 22-én folytatja munkáját az Országgyűlés ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) eddig nagy együttérzéssel és igyekezettel, rugalmasan sikerült megoldani e váratlanul jelentkezett, újszerű és hallatlanul bonyolult feladatot. Az állami szervek magatartásának kiinduló pontja az volt, hogy a tartózkodási, illetőleg a letelepedési célú engedéllyel rendelkező menekülteket a magyar állampolgárokéval azonos feltételek mellett illetik meg a szociális, az egészség- ügyi, a társadalombiztosítási, az oktatási és egyéb más ellátások. A munkaképesek esetében valamennyi ellátás a munkaviszonyhoz kapcsolódik. Az érintettek többsége is azt vallja, hogy a hozzánk érkezettek ne segélyekből éljenek, hanem munkával teremtsenek maguknak megélhetést. A munkába állítás szervezett rendszerének kialakításával sikerült csaknem mindenkit többnyire a szakképzettségének megfelelő munkához juttatni. Megjegyzem azonban, az utóbbi időben a menekülők között emelkedik a szakképzetlenek száma, s ez a későbbiekben megnehezíti elhelyezésüket. A hozzánk érkezettekről történő állami gondoskodás anyagi feltételeit részben az Országgyűlés felhatalmazásával létesített — 300 millió forint összegű —, letelepedési alap biztosította. Ebből a múlt évben mintegy 74 millió forintot használtunk fel: 64,5 millió forintot a tanácsok, 9,5 millió forintot más szervek, közöttük az egyházak kaptak a menekültekkel kapcsolatos költségeik megtérítésére. A kormány további tervezett intézkedéseiről Horváth István elmondta: - Az elkövetkező hónapokban újabb fontos lépésekre készülünk. .A Minisztertanács a menekült-ügy szervezettebb intézése érdekében elhatározta a menekülteket befogadó állomások felállítását. Az állomások fő rendeltetése az itt-tartózkodásért, illetve letelepedésért folyamodók kérelmének körültekintő és megnyugtató első fokú elbírálása lesz. A lakosság többsége támogatja a menekültek befogadásával, beilleszkedésük elősegítésével kapcsolatos intézkedéseinket, kisebb része azonban eltérő, olykor szélsőséges nézeteket vall. Vannak olyanok — és számuk növekszik“-, akik az ország mai nehéz gazdasági helyzetére hivatkozva ellenzik a menekültek befogadását. Mások éppen ellenkezőleg, keveslik a menekültek érdekében kifejtett erőfeszítéseinket. Végezetül a magyar-román viszonyról fejtette ki a kormány álláspontját Horváth István:- Nehéz megérteni bizonyos román körök tevékenységét, amelyek a magyar-román kapcsolatok tudatos szűkítését célozzák, amelyek kapcsolatainkban zavarokat keltenek, tartósítják a feszültséget. Mindezek óhatatlanul kedvezőtlenül hatnak az európai folyamtokra is. A két állam politikájában meglévő elvi és gyakorlati különbségek manapság — sajnálatunkra -, behatárolják az együttműködés lehetőségeit. A magunk részéről változatlanul készek vagyunk ésszerű kompromisszumokra, politikánknak azonban továbbra is szerves része marad a határainkon túl élő, így az erdélyi magyarság sorsával való törődés, a velük tartott kapcsolatok ápolása. Amint ezt az utóbbi időben tettük, lehetőségeinkhez mérten, a jövőben is mindent megteszünk azért, hogy a nemzetközi közvélemény figyelmét ráirányítsuk a romániai errberi jogok, az ottani nemzetiségek, így a magyarság súlyos helyzetére. Horváth István tájékoztatójához hozzászólt Barcs Sándor (országos lista), az MTI nyugalmazott vezérigazgatója, Márk György (országos lista), a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének főtitkára és' Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), a Magyar Televízió szegedi stúdiójának szerkesztő-riportere. Új elnököt választott az Országgyűlés Ezután Gyuricza László (Veszprém m., 5. vk.), a házelnök megválasztásának előkészítésére alakult jelölőbizottság elnöke ismertette a testület jelentését. Eszerint a jelölőbizottság minden, az ülésen jelenlévő képviselővel véleményt cseréljenek. A házelnök személyére tett javaslat tehát teljes körű konzultációra épül. A bizottság többes jelölést kívánt kialakítani, de minden egyes jelölőbizottsági tagnál az első helyen Szűrös Mátyásnak, az1 országgyűlés külügyi bizottsága elnökének neve szerepelt. Első helyre más jelölés szóba sem jött. Mivel karakterisztikus javaslat nem alakult ki a második helyre, a testület egyes jelölés mellett döntött. Az országgyűlés kétséget kizáró többséggel — két ellen- szavazattal, tartózkodás nélkül — elrendelte a szavazás megtartását. A titkos szavazás idejére a soros elnök az ülést felfüggesztette. A szünetet követően Pesta László, az országgyűlés jegyzője ismertette a szavazás eredményét. Elmondta: a leadott szavazatok száma 353 volt. Szűrös Mátyásra 318-an szavaztak, ellene pedig 27-en, s 8 érvénytelen szavazatot adtak le. Az ellenszavazatok a következőképpen oszlottak meg: Király Zolátn 7, Pozsgay Imre 6, Horváth Jenő 5, Südi Bertalan 3, Grósz Károly 2, Gajdócsi István, Jakab Ró- bertné, Kiss István (Komárom m., 7. vk.) és Stadinger István egy-egy szavazatot kapott. Horváth Lajos megállapította, hogy az országgyűlés 318 egyetértő és 27 ellenszavazattal Szűrös Mátyást az országgyűlés elnökévé választotta meg. Köszöntötte az új házelnököt és eredményes munkát kívánt neki. Straub E. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke és Grósz Károly, az MSZMP főtitkára az Országgyűlés ülésszakának 3. napján, az ülésteremben. Középen Berecz János, az MSZMP PB tagja, a KB titkára. MTI Telefotó — Kovács Attila Szűrös Mátyás életrajza Szűrös Mátyás 1933-ban született Püspökladányban. Felsőfokú tanulmányait 1953 és 1959 között Moszkvában, az Állami Nemzetközi Kapcsolatok Intézete diplomáciai szakán végezte. Az egyetem elvégzése után a Külügyminisztérium kötelékében dolgozott. 1962-től 1965-ig hazánk berlini nagykövetségén teljesített szolgálatot titkári rangban. Munkája mellett 1964- ben doktori címet szerzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. A külszolgálatból visszatérve 1965 és 1974 között az MSZMP KB külügyi osztályának politikai munkatársaként dolgozott, majd osztályvezető-helyettesi tisztet töltött be. 1975—1982 között Berlinben, majd Moszkvában képviselte hazánkat nagykövetként. Magyarországra visszatérve csaknem egy éven át az MSZMP KB külügyi osztályának vezetőjeként tevékenykedett. 1983-ban a Központi Bizottság titkárává választották. Szűrös Mátyás 1951 óta tagja az MSZMP-nek; 1978-tól a Központi Bizottság tagja. 1985- ben szülővárosában, Püspökladányban országgyűlési képviselővé választották. A törvényhozó testületben a parlament külügyi bizottságának elnöki tisztét töltötte be, egyben az országgyűlés MSZMP-csoportjá- nak vezetője volt. Az ország- gyűlés 1989 márciusi ülésszakán a ház elnökévé választották. Szűrös Mátyás rövid beszéd- ben köszönte meg a képviselők megtisztelő bizalmát. Ezután egy - több képviselő által beterjesztett - önálló indítványról döntött a törvényhozó testület: módosította a ayülekezésről szóló 1989. évi III. törvény 4. paragrafusát, amely minden rendezvény szervezését megtiltotta az Országház előtti Kossuth Lajos téren. A három tartózkodással elfogadott módosítás szerint a gyülekezési tilalom csak a parlamenti ülésszakok idejére vonaktozik. A napirend szerint ezt követően Halmos Csaba államtitkár terjesztette elő a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény módosítási javaslatát. Halmos Csaba expozéja Mi indokolja, hogy a kormányzat most javasolja a Munka Törvénykönyve módosítását? Alapvető célunk, hogy a társasági törvénnyel - nemcsak annak betűjével, hanem szellemével is — összhangot teremtsünk - mondta az államtitkár, majd a javaslat előkészítésének néhány új vonására utalt. Ezek között említette, hogy a hazai munkajogi szabályozás történetében először hozzák nyilvánosságra a tervezetet, s bocsátották széles körű vitára. A javaslatban megfogalmazott rendelkezések három nagy csoportra sorolhatók. Az első — s talán a legnagyobb - azokat a szabályokat tartalmazza, amelyek az érdek- egyeztetési mechanizmus korszerűsítését célozzák. A szabályok második csoportja érinti a dolgozók többes foglalkoztatását, azaz a másodállás és mellékfoglalkozás rendezését. A harmadik csoportba a javaslatnak azok a rendelkezései sorolhatók, amelyek a gyakorlat által felvetett néhány jogalkalmazási, nehézség elhárítását célozzák. Halmos Csaba a továbbiakban sorra vett néhány olyan rendelkezést, amely az előkészítés során vitát váltott ki. A terveret előkészítése során a legnagyobb vitát az az elképzelés váltotta ki, amely a munkáltatói kollektív szerződés kötésének kötelező jellegét meg kívánta szüntetni. Ez az elgondolás a munkáltatói, illetve a munkavállalói érdekképviseleti szervezetek autonómiájából indult ki, amelyből következik, hogy egyik fél sem kötelezhető szerződés kötésére. Szó sem volt tehát arról, ami egyes szélsőséges véleményekből kitűnt, miszerint a kormányzat megszüntetné a helyi kollektív szerződéseket. A tervezet általános szabályként kötelezővé teszi a munkáltatói kollektív szerződés megkötését. Az érdekegyeztetés témakörében még két szabályra hívom fel a tisztelt képviselők figyelmét. A dolgozóknak a vezetésben való részvételét illetően a jelenlegi szabályokat veszi át a tervezet, a jogalkotási törvényre tekintettel azonban mellőzi az alacsonyabb szintű szabályozást. Vitatott az a bekerdés, amely arra az esetre ad eligazítást, 'ha a munkáltatónál több szakszervezet működik és ezek nem egységesen lépnek fel. Döntést igénylő kérdés ugyanis az, hogy ezek közül melyik gyakorolhatja azokat a jogokat, afnelyekkel jellegüknél fogva e szakszervezetek külön-külön nem élhetnek, mint például a kollektív szerződéskötés vagy a döntés joga. A vitatott rendelkezés ilyen esetben, a külföldön mindenütt elfogadott gyakorlattal egyezően, a legnagyobb taglétszámú szakszervezetet részesíti előnyben. i A munkájogi szabályozás megújításának egy szerény, kezdő lépéseként értékeljük a most napirendre kerülő javaslatot — mondotta az ólla- titkár, s kérte a kormány által benyújtott javaslat elfogadását. Három kérdés a belügyminiszterhez (Munkatársunk telelőn jelenté se) A romániai menekültek helyzetéről szóló beszámolót követően kevesen vállalták a véleménynyilvánítást, mindösz- sze három képviselő emelkedett szólásra. A szünetben azonban annál több volt a véleményekre kíváncsi újságíró. Kérdéseikre külön sajtó- tájékoztatón válaszolt dr. Horváth István belügyminiszter és Király Zoltán országgyűlési képviselő. A sajtótájékoztatót követően, a Parlament folyosóján három kérdésben kértem dr. Horváth István belügyminiszter véleményét.- ön 'beszámolójában a románfai menekültek érdekében szükséges társadalmi köz- megegyezésről szólt.. A közvélemény, a közhangulat viszont nagyon megoszlik e kérdésben.- Egyetértek. Itt olyan köz- megegyezés, hogy azt mindenki éljenezze, vagy vesse el, nem is volna jó, de kívánatos, hogy mint egy adott kényszerűséget végül is vegyék tudomásul az ország állampolgárai. Nem mintha nem lenne igazság azoknak az állampolgároknak a vélekedésében, akik arról beszélnek, hogy bizonyos soronkívüliséget és megkülönböztetett elbánást élveznek a menekültek. Nem vitás, sok esetben a magyar állampolgárok és az itt élő román nemzetiségiek nem élveznek olyan előnyöket. De szükséges lenne annak a belátása, hogy a menekültek hányattatott és szerencsétlen sorsuk miatt kényszerültek arra, hogy elhagyják a szülőföldet és idejöjjenek az anyanemzethez, amely eddig kétségtelenül egy másik ország volt számukra. Nincs illúzióm abban a tekintetben, hogy irántuk a fenntartás és idegenkedés meg fog szűnni. Tekintsünk ki a világba és láthatjuk, hogy tartósan él a fenntartás oz „idegenekkel" szemben. Nemcsak Európa, hanem a világ összes fejlett országában, ahol a bevándorlóknak, áttelepülőknek az aránya még olyan magas sincs, mint amilyen nálunk lett. Az is előfordul egyes országokban, hogy a lakosság nagy része arra kényeszríti a törvényhozásnál a kormányzatot, hogy hozzon intézkedéseket a bevándorlók számána« kontingentálására, sőt megtiltására.- A közelmúltban több támadás érte a tömegtájékoztatási szervek részéről a Belügyminisztériumot. — Nemcsak a Belügyminisztériumot, hanem a menekültekkel kapcsolatos hivatalos eljárásokat ís. Részben megalapozottan, részben azt kell hogy mondjam, alaptalanul. De nem ez az, ami engem elsősorban zavar. Hanem sokkal nagyobb gondot jelent számomra, hogy a tömegtájékoztatás szervei ne keltsenek illúziót, és alaptalan rosszindulatokat sem ebben az ügyben. A sajtónak, amelynek sokkal messzebbre hallatszik a szava mint a politikusoké, ebben a kérdésben különös gonddal kell eljárni. Az illúziót arra értem, tartsuk magunkat ahhoz, hogy számunkra nem kívánatos, hogy Erdélyt a magyarság elhagyja, felkerekedjék, számunkra nem az a jövendő hogy Erdélyből a magyarság áttelepüljön. Hanem sokkal inkább az, hogy ott olyan feltételek legyenek, hogy ott élhessenek magyarként. A magyarországi hírközlés nem lehet olyan, amely csábítja az embereket. Azok a „kitalálások" - nem tudok más kife- zést használni erre amik voltak, senkinek az érdekét nem szolgálták, csak éppen anndk a rendszernek a malmára hajthatják a vizet, amely a romániai magyarokat arra készteti, hogy hazát és otthont változtassanak!- C*n személy szerint szívügyének tartja a menekültek sorsát?- Az esetek többségében személyes sorsukkal azonosulni tudok. És ugyanakkor a felkerekedett emberek között akadnák olyanok is, akik ezt az együttérzést kevésbé érdemlik meg. Ezt kell hogy mondjam, ugyanakkor nekem, aki bizonyos hivatalt betöltők, nem az a feladatom, hogy egyéni tetszésem plapján alakítsak ki ebben az ügyben állásfoglalást. Hanem az, hogy a kérdés megoldása emberségesen, megértéssel és rugalmasan történjék. Gondoljon arra, ezt az országot is elég sokan elhagyták. És akik elmentek, azok között volt sok rendes ember, akikért a szívünk megszakad. És elment nagyon sok olyan, akikre azt mondtam: éljenek boldogon, ha úgy érzik, hogy nekik ott jobb. Marton Gyöngyi Katona Sándor (Fejér m., 12. vk.), a törvényjavaslat bizottsági előadója ismertette a bizottság szövegmódosító javaslatait. Jakab Róbertné az ülés so. ros elnöke elmondta, hogy a most napirenden szereplő törvény- javaslathoz a terv- és költség- vetési bizottság nyújtott be módosító javaslatot, amelyet a képviselők között szétosztottak. (Ugyanakkor a képviselők jelezték, hogy a kézhez vett szöveg nem teljes.) A házszabályoknak megfelelően következett a tervezet ál. [alános vitája, amelyben két képviselő jelezte felszólalási szándékát: Benjámin Judit (Budapest, 21. vk.), kapott szót. A képviselő és dr. Bállá Éva (Budapest, 46. vk.). Miután 'mindketten kielégítőnek találták az előterjesztésben elhangzottakat, elálltak álláspontjuk kifejtésétől. Halmos Csaba válaszában csupán a terv- és költségvetési bizottság módosító javaslatairól szólt. A következő napirendi pont tárgyalása előtt Király Zoltán (Csongrád m„ 5. vk.) kért szót, s egy felhívást adott közre, amelynek szövegét 15 képviselőtársa írta alá. A felhívás március 15-e méltó megünneplésére szólít fel. A képviselők a felhívást egy ellenszavazattal és 'két tartózkodással elfogadták. Ezután Pálfi Dénes, (Zala m., 3. Vk.) az ügyrendre hivatkozva emlékeztetett arra, hogy ha elkezdik egy napirendi pont tárgyalását, akkor azt be is kell fejezni. Ezért kérte képviselőtársai véleményét, hogy — délután 3 óra lévén —, e fontos törvényjavaslat, a sztrájktörvény tárgyalását elkezdjék-e. Nagy Sándor (országos lista), kapcsolódva az előtte felszólalóhoz, javasolta, hogy március 22-én, az ülésszak folytatásakor foglalkozzanak q. sztrájktörvénnyel. Nagy Sándor javaslatához több képviselő csatlakozott. Ezt követően a sztrájkról szóló törvényjavaslat vitáiát 18 ellenszavazattal és 2 tartózkodással március 22-ére napolta el az Országgyűlés. Többen javasolták, hogv interpellációkkal folytatódjék a Vita, de az elnök közölte, hogy miután ez eredetileg nem szerepelt a pénteki programban, az érintett kormánytagok nem mindegyike van jelen az ülésteremben. Beck Tamás kereskedelmi miniszter viszont készen állt a belkereskedelemről szóló 1978. évi l-es törvény módosításának előterjesztésére, így e napirendi pont tárgyalására tértek rá. Beck Tamás expozéja Beck Tamás expozéjában rámutatott: a belkereskedelmi tevékenységet érintő, ma érvényes jogi keretek már túlhaladottak. Az érvényben lévő rendelkezések bizonyos kereskedelmi tevékenységek folytatását ugyanis csak jogi személyek és ezek társaságai részére teszik lehetővé. Ez egyúttal azt jelenti, hogy a magán- kereskedőknek, a közkereseti és betéti társaságoknak nincs lehetőségük nagykereskedelmi, záloghitelnyújtási, reklám- és hirdetési, valamyit utazásszervezés: és közvetítési tevékenységre. E korlátozás fenntartása nincs összhangban az Ország, gyűlés által korábban elfogadott társasági törvénnyel, és lényegében ma már akadályozza a tőkeáramlást is. A gazdasági életben erősödő versenyhelyzet és a kívánatos szektorsemlegesség elvének megfelelően szükséges, hogy ezeket a jogi tilalmakat feloldjuk. A vállalkozási szabadság szükségessé teszi, és indokolja azt is, hogy ne csak a jogi (Folytatás a 3. oldalon)
