Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)
1989-03-06 / 65. szám
1989. március 6., hétfő Dunántúli napló 7 Kézilabda UB I férfiak Kunos féltérden (sötét mezben) a veszprémi védők lába között keresi az utat a vendégek kapujához Fotó: Proksza László ■ ■ Ontussal vesztettek a hazaiak VÁÉV-Bramac-PMSC 18-16 (7-7) Súlyemelő Druzsba Kupa Oláh második lett Kemerovóban, a súlyemelő Druzsba Kupa zárónapján a plusz 110 kg-os kategóriában Oláh Imre a második helyen végzett. Eredmények: 52 kg: Cu Csuan-fu (kínai) 245 (105, 140). 56 kg: Liu Sou-pin (kinai) 275.5 (127,5, ISO). (Liu Sou-pin negyedik kísérletre versenyen kívül 134,5 kg-ot teljesített, s ezzel új világcsúcsot állított fel.) 60 kg: Pesalov (bolgár) 265 (117,5, 147,5). 67.5 kg: Edelhanov (szovjet) 320 (142,5, 177,5). 75 kg: Kaszapu (szovjet) 350 (157,5, 192,5). 02,5 kg: Lebegyev (szovjet) 367.5 (167,5, 200). 90 kg: Vu Cej-csien (kinai) 350 (160, 190). 100 kg: Szcsekalo (szovjet) 307.5 (175, 212,5). 110 kg: 1. Andrej Smigov (szovjet) 307,5 (172,5, 215). 2. Miroslaw Dombrowski (lengyel) 370 (165, 205). 3. Lubos Sklenicka (csehszlovák) 310 (130, 100). Plusz 110 kg: 1. Szergej Gyi- dik (szovjet) 425 (105, 240). 2. Oláh Imre 355 (150, 205). Újabb atlétaügy a Bázisnál Az ember lassan már azt sem tudja, merre kapja a fejét. Korrupció, pénzhiány, szakmai féltékenység, bundaügy s még sorolhatnám, mi minden ad témát nap mint nap az újságírónak, ráadásul még akkor is darázsfészekbe nyúl, ha írásával semmi mást nem szeretne, csupán népszerűsíteni. Sportágat, versenyzőt, életmódot - teljesen mindegy mit. Itt van előttem két levél. „Tisztelt szerkesztő úr! A DN február 23. számában irt cikkéhez. »Az első hatban a világ- ranglistán» szeretnék hozzászólni és az írást kiegészíteni. Ma már a politikai, gazdasági életben is a reális információközlés a cél. Gondolom, ez a törekvés a sportban is. ön interjút készített dr. Harsány! László vezetőedzővel- Verebes János kiváló dobóról. A Bázis vezetőedzője nem tudom mi célból elhallgatta, vagy nem kívánta közölni önnel, hogy Verebes János eddigi eredményeihez nagyon kevés köze van. Nem közölte ön a cikkéPécs, városi sportcsarnok, 1600 néző. V.: Haide, Teckauer. PMSC: Tóth — Kovács l„ Horváth 1, Kovács T. 2. Füzesi 7, Hang 2, Kunos 2. Csere: Kovácsevics 2, Gelb. Edző: Harmat Tamás. Alaposan megfogták a ha- zaiaik a válogatott átlövősort felvonultató vendégeiket az első 10 percben. Mivel Kovácsevics büntetőből, majd Horváth egy ritkán látható nagy átlövésből betalált, megnyugodhattak a piros-feketék. Pribéknek csdk a 7. percben sikerült gólt lőnie a nagyszerűen védő Tóth hálójába, s bár Füzesi is lőtt a felhőkből egy gólt, csak azért nem tudott jobban elmenni a Pécs, mert Kunos ziccert hibázott, míg Gyufka ismét szorossá tehette a mérkőzés állását. Pardi pályára küldésével két- beállóra tért át a Veszprém, s ez ellen hosszú percekig nem találták az ellenszert Füzesiek. Mindezek következményeként Putics góljaival a 16. percben fordított a Bramac. A játékidő második felében Füzesi feltüzelte magát, amire nagyon is szükség volt, mert előbb Kovácsevics hibázott egy büntetőt, majd Kunos és Kovács I. hagyott ki nagy helyzeteket. Szerencsére Tóth is résen volt a kapuban, s mivel ő is hárított egy büntetőt, 7-7-es állással vonulhattak pihenőre a csapatok. Szünet után egyszeriben megindult a gólgyártás. Előbb Kunos lőtt egy indításgólt, ezt ózonban Putics megduplázta, csakhogy ékkor még tartott Eüzesi puskapora is, így jóllehet Horváth háromszor is a Jól védő vendégkapust találta telibe, a 39. percig 10-10 volt °z állás. Két vendégtalólattal már-már elmenni látszott a találkozó, amikor Kovácsevics betörésével, Füzesi átlövésé- vel, Kunos indításból elért találatával a 47. percben ismét ° PMSC szerzett előnyt. Feltűnő volt, hogy a hazaiak egyre nehezebben tudják tartani ° két faltörőkos szerepét vál- loló beállást, s ha azok nem, okkor a résen szabadon tüzelő Putics talált Tóth hálójába. Mindezek "ellenére — főleg a felbátorodott Hang góljainak jóvoltából az 53. percig tartották a lépést Füzesiék. Ekkor azonban Hang kétperces büntetést szedett össze, s mivel Kovács I., Füzesi, majd a visszatért Hang is rosszul tüzelt, a vendégék jutottak kétgólos előnyhöz. Jóllehet a végére ők is kettős ember- hátrányba kerültek, sikerült válaszolniuk a hazai találatokra, így megmaradt a veszprémiek kétgólos előnye. Hallatlan idegesen kezdtek a csapatok, aminek következtében sok volt a hiba, kevés volt a játék. Úgy tűnt, hogy a hazaiak készültek fel jobban a találkozóra, csakhogy a sok kihagyott helyzet, a pontatlanul végrehajtott bejátszások idegessé, kapkodóvá tették játékukat. Annak ellenére, hogy Tóth nagyszerűen védett, a vendégek egy jókor alkalmazott taktikai húzással kiegyenlítették a játékot. Szünet után többször is fordult a kocka, ám a nagy birkózásban, egyik csapat sem tudott meggyőző fölényt kiharcolni. A pécsiek semmivel sem voltak rosszabbak, mint a nagyszerű cseresorral rendelkező vendégek, ám éppen abból eredően, hogy nekik nem voltak megfelelő helyetteseik — és többen sérülten is játszottak — az ideg- és erő- tartalékafk felőrlésével magukat tussolták a találkozón. A hazaiak közül Tóth végig nagyszerűen védett. A támadásoknál Füzesi járt az élen, sajnos Kovácsevics mellett ő is hibázott egy büntetőt. A többieknek a védőmunkáját lehet dicsérni, bár jobb reflexszel több gólt is megakadályozhattak volna, ha néhány kipattanó labdát ők szereznek meg. 'A vendégeknél a pécsi lövők által naggyá tett Németh kapus mellett, a nehezen feltartóztatható Putics (hét gólt lőtt), valamint a két minden hájjal megkent beállás Pribék és Pardi dicsérhető. Kapu László 21-esnek nyernie kell! Fekete Róbert a kapuban A cím talán nem is nagyon fedi a valóságot. Pontosabban úgy volna helyesebb, hogy Fekete Róbert eddig inkább a kispadon ülte végig a mérkőzéseket, és csak néha-néha foglalhatta el helyét a kapuban. No, nem mintha őt száműzték volna Pécsett a ' kézilabdakapuból, dehogy is gondoltak a piros-feketék vezetői erre, amikor „elcsábították" Szegedről a Tisza Volán együttesétől. Sőt, éppen benne vélték felfedezni a hétről hétre nagyszerűen védő Tóth portás utódját. Jelen pillanatban azonban nem nagyon engedhetik meg maguknak a piros-feketék, hogy az 1-6. helyért folyó rájátszásban akárcsak percekre is „félre" állítsák a nagy terheket elviselő Tóthot, hogy ezzel élesben is lehetőséget biztosítsanak képességei igazolására a fiatal kapuvédőnek. Tisztában van ezzel Fekete Robi, nem is zúgolódik. Tudja: most a türelem nemcsak a csapatnak teremhet pontokat, de nagyon sok tapasztalatot is hozhat számára, ha nagy figyelemmel, nyitott szemmel kíséri végig az előtte folyó rangadókat. No, de állt azért ő már a pécsiek kapujában. Igaz, ez ideig inkább büntetők hárítására küldte a pályára Harmat Tamás edző. S nem számított rosszul, mert a kapuvédő - a hazai közönség tapsa rá a bizonyíték - többször is hárított hétméterest.- Az az igazság, hogy megvannak hozzá az adottságaim, tehát nem véletlen a hétméteresek fogása - kezdte a hétA kispadon (balról) Fekete Róbert, mellette csapattársa, Becskei István Fotó: Kóródi Gábor Sserdan Magyarország—Írország Szerdán 18 órakor a Népstadionban (játékvezető a jugoszláv Zorán PetroVics) az furápai 6. selejtező csoporton játsszák le a Magyarország—Írország labdarúgó világ- Oj noki selejtező mérkőzést. Minden vb-selejtező fontos, minden pont számít, de szer- dán a képlet a hazaiak szá- ,,r|óra egyértelmű: csakis a két Pont a jó. Ismert, ebben a csoportban Spanyolország négy mérkőzésből nyolc pontot gyűjtvén gyakorlatilag már azon gondolkodhat, hogy 1990-ben az olaszországi vb-döntőben miként összpontosíthatja legjobban erejét. Papíron már mindenki finalistának könyveli el az ibériai válogatottat. így azután a többiek (Magyarország, Írország, Észak.lrország, Málta) számára egy remény adott: kivívni az olaszországi döntőbe jutáshoz szükséges második helyet. Erre sokak szerint csakis a szerdán a Népstadionban egymással farkasszemet néző két nemzeti együttesnek van esélye. így hát valóban jogos a jelző: sorsdöntő a 90 perc Jackie Charlton és Bicskei Bertalan szövetségi kapitányok számára egyaránt. közi beszélgetésen önmaga bemutatását a 194 centiméter magasra nőtt kapuvédő.- Mikor kerültél az NB l-es csapatba?- Ha beszámítjuk, hogy még ma is csak a 21. évemben vagyok, bizony nagyon korán. A Tisza Volán a Tatabánya ellen játszott, és ez a mérkőzés volt az „avatásom". Nem pa- naszkodhatom az emlékre, mert 8-10 góllal vertük a Bányászt. Akkor még mindössze 17 éves voltam. ~ Ez most megismétlődött az előző tatabányai mérkőzésen, ahol immár a PMSC mezében vertétek 8 góllal Maro- siékat. ~ Mitagadás, így van, ráadásul - mert Tóth kapust két percre kiállították — immár nemesek a hétméteres ölésére küldtek pályára, de néhány percig „belemelegedhettem” az okoóvédésbe is.- Amilyen jó a mérleged a nt a bánya ellen, olyan rossz okic ° 'elenle9' csapatod, a °MSC ellen. Ez igaz. A múlt évben alaposan ellátták Füzesiék a isQJn u-S2e9eden és Pécsett e hat ez már a múlté... ~ De ha egyszer olyan rószszül „fogtál" a Pécs ellen, akkor mégis miért választottak ki téged a szakvezetők? •- Ahhoz, hogy valakinek meggyőződjünk az igazi értékeiről, többször is meg kell nézni. Ezt tették velem a pécsi szakemberek is, így alakult ki rólam az a vélemény, amelyik végül is a költözésemet jelentetté.- Ezt igazolja az is, hogy ismét tagja lettél a magyar juniorválogatott-keretnek.- Valóban így van és nagyon örülök, hogy Kovács Tamás és Becskei István csapattársaimmal meghívást kaptunk a juniorválogatott felkészülésére. Március 12-től gazdag nemzetközi program vár ránk. Megmérkőzünk majd az NDK, Lengyelország és Ausztria hasonló korosztályú válogatottjaival is. Itthon a rájátszás, no és nem utolsósorban még az MNK- találkozók is várnak ránk. Aztán reméljük, hogy szeptemberben mindhárman ott lehetünk majd a Spanyolországban megrendezésre kerülő juniorvilágbajnokságon is. Addig azonban itthon a csapatunk jobb helyezéséért kell szorítanunk - fejezte be a PMSC törte lékkapuso. K. L. ben Nikolausz Csaba nevét, aki kezdő atléta kora óta mostanáig edzője és szakmai irá- nyitója volt Verebes Jánosnak. A »mindenható« vezetőedző most úgy gondolja, hogy lefölözheti más munkájának eredményeit. (Az elmúlt év eredményességi prémiumát már úgysem kapta meg Nikolausz Csaba.) Nem akarok belebonyolódni dr. Harsányi László szakmai munkájába, de abban biztos vagyok, hogy ilyen munkával más sportágban már nem lenne a szakosztály első embere. Kérem a tisztelt szerkesztő urat, hogy levelemet kiegészítésképpen közölje a Dunántúli Napló sportrovatában. Tisztelettel: Nikolausz Károly (a volt edző édesapja)" Eddig az egyik. Teljes egészében, úgyhogy kommentárt nem is érdemes fűzni hozzá. A másik levél elé csupán ariy- nyit, hogy régi ismerősömtől, sőt tán nem sértem meg vele, ha azt írom, barátomtól kaptam. Ugyanennek a riportnak kapcsárr íme: „Ne haragudj rám, én nem kötözködni akarok, csak találtam egy furcsa részt legutóbbi cikkedben, amit itt küldök... Ki kell javítsalak valamiben. Martina Tibor (akit egy hónapja újra én edzek) elért már a PMSC fennállása óta ilyen hasonló eredményt — igaz, hogy csak ifi EB-n -, bár ' szerintem az is világverseny, ha már így fogalmazunk. Még egyszer ne haragudj, de ezzel a gyerekkel már oly sok rossz dolog, újságcikk volt, hogy én ezért és csupán ezért döntöttem úgy, hogy ezt megírom neked. Martina (PMSC) az 1985-ös ifi EB-n Cottbusban 400 méteren 4. lett 46,75-ös új országos ifi csúccsal. . . Baráti üdvözlettel: Fila." A levelet a ma már a Honvédben futó Martina nevelő edzője írta. A Verebes-cikk előtt öt atléta átigazolj?) címmel jelent meg egy írás, melyben a vezetőedzőnek az érintettek ugyancsak komoly szerepet tulajdonítottak. Ráadásul ennek kapcsán szerkesztőségünkben újabb atléta jelentkezett. . . No, de hagyjuk. Ez az ügy még nem ügy, lehet, hogy nem is lesz belőle az. Ha mégis, rövid időn belül olvasóink is tudomást szerezhetnek róla. Mert hogy a sértett a bíróságot és a sajtót is fel szeretné használni vélt, vagy valós igazának bizonyítására. Még be sem fejeződött az egyik, máris kezdődik a másik atlétaügy. Ez is a Bázisnál. Sajnálatos. Pauska Zsolt Portisch a nyolcadik helyen végzett A spanyolországi Li na résben befejeződött a nemzetközi sakktorna. A 11., egyben zárófordulóban Portisch Lajos világossal remizett a szovjet Vaszilij Ivancsukkal. A versenyben vezető 20 esztendős szovjet nagymester 35 percnyi játék, 16 lépés megtétele után pontosztozkodást javasolt, s ezt ellenfele elfogadta. A veretlen Ivancsulknak ez a fél pont elegendő volt a tornagyőzelemhez, míg Portisűh a nyolcadik helyen végzett. További eredmények: Szo'kolov (szovjet)—Beljavsz- kij (szovjet) döntetlen, Ljubojevics (jugoszláv)— Gulko (amerikai) 1-0, Hjartarson (izlandi)—Short (angol) 0-1, Karpov (szovjet)—Timman (holland) döntetlen. Szabadnapos: Juszupov (szovjet). Végeredmény: 1, Ivancsuk 7,5 pont, 2. Karpov 7, 3. Ljubojevics 6, 4—5. Short és Timman 5,5—5,5, 6. Juszupov 5, 7. Beljavszkij 4,5, 8. Portisch 4, 9—10. Gulko és Szo'kolov 3,5—3,5, 11. Hjartarson 3.
