Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)

1989-03-30 / 88. szám

1989. március 30., csütörtök Dunántúli napló 3 Ülésezett az MSZMP Központi Bizottsága jjjjf I *T Ék. O. kultúra.. Nagy visszhangja lett a Pécs Városi Tanacs 1989. feb­ruár 9-i ülésének. A nyilvánosságot részint a kultúra, a kulturális támogatások csökkentésének a lehetősége, ré­szint pedig az váltotta ki, hogy a tanácstestület megpró­bálta azt tenni, amit a választók elvárnak, tudniillik azt, hogy a döntés meghozatala előtt tárják fel a tényeket, megfontoltan, felelősséggel mérlegeljék az érveket és el­lenérveket. (Folytatás az 1. oldalról) A tájékoztatót a testület tu­domásul vette: ezután meg­kezdődött az első napirendi pont tárgyalása: Berecz Já­nos tartotta meg előadói be­szédét. Berecz János előadói beszéde- Nehéz ma eligazodni azoknak, akik megkísérlik fi­gyelemmel követni a magyar politikai nyilvánosságban zajló folyamatokat. A tárgyilagos szemlélő egyidejűleg tapasz­talhatja a demokratizálódás kétségbe vonhatatlan előre­haladását és olyan, olykor anarchikus jelenségeket is, amelyek már nem hasonlíta­nak ugyan a régi gondolat­vezérléses állapotokra, de még távol vannak attól, amit a társadalom demokratikus rendjének l^het nevezni - mondotta bevezetőjében a Köz­ponti Bizottság titkára.- A régi rendből az új felé tartó társadalomnak elkerül­hetetlenül végig kell járnia azt az útszakaszt is, amelyben a korábbi szisztémák már, s a kialakitandók még nem mű­ködnek - folytatta előadói be­szédét. A politikai nyilvánosság gyors ütemű kibővülése a de­mokratikus politikai rendszer kiépülésének egyik fontos elő­feltétele és következménye. A politikai rendszer átalakításá­ra irányuló törekvéseink ezért természetesen kapcsolódnak össze a politikai nyilvánosság funkcióiról vallott felfogásunk megújulásával. Ebben a helyzetben a nyil­vánosság működésében kike­rülhetetlen ellentmondások je­lentkeznek. Megteremtődött a lehetőség a különböző érdek­törekvések nyilvános megfo­galmazásához, de továbbra sincs megfelelő alap az egyes nézetek, vélemények szerepé­nek, befolyásának megítélésé­vel kapcsolatban. Különösen bizonytalan és ellentmondá­sos annak megismerése, hogy a széles közvéleményben mi­lyen súllyal, hatással jelen­nek meg e nézetek. Jellemző például, hogy tu­lajdonképpen eldönthetetlen az a vita, hogy a különböző mozgalmak tényleges szere­püknek. súlyuknak megfele­lően jelennek-e meg a tö­megkommunikációban.- Az új tájékoztatási tör­vény a kiépülő jogállamiság fontos pillére. Megalkotása sürgető feladat: a Politikai Bizottság úgy Ítéli, hogy a törvény ez év második felében o Pprlament elé terjeszthető - mondotta a továbbiakban o Központi Bizottság titkára. Most minden eddiginél job­ban törekednünk kell arro, hogy o párt orgánumainál olyan újságírók, szerkesztők dolgozzanak, akik erkölcsileg támadhatatlanok, szakmai fel- készültségük, személyiségük, Politikai, emberi kiállásuk meg­alapozza e lapok, folyóiratok tekintélyét. Olyan újságírók, akik a konstruktív kritika alap­állásából akarják formálni, közvetíteni az MSZMP poli­tikáját. Minden szerkesztőség élére előbb-utóbb olyanokat kell állítani, akik nagy társa­dalmi-szakmai tekintéllyel ren­delkeznek.- Pártunk nehéz anyagi- gazdálkodási helyzetében is jelentős erőforrást kell idecso­portosítanunk, mert a szer­kesztőségek a politikai küzdel­mek frontvonalában vannak.- Sem magunkat, sem a Párttagság nagyobbik hánya­dát nem tudtuk időben felké­szíteni azokra o radikális vál­tozásokra, amelyek az utóbbi időben végbementek politikai nyilvánosságunkban. Az ese­mények olykor szándékainktól függetlenül, számos külső es belső hatás következtében 9yorsultak fel, de ha mélyeb­ben belegondolunk, arra ° megállapításra jutunk: jó lett volna egy lassúbb, kiegyen­súlyozottabb ütemet követni, csakhogy ez nem teljesen raj­tunk múlt, mert ha késleke­dünk, a történelem esetleg nem várja meg a határoza­tainkat, hanem azok nélkül alakul. A Politikai Bizottság tisztában van azzal, hogy a párttagok többsége számára mindez nagy pszichikai te­hertétel, amelynek az elvise­lése maga Is politikai tisztá­zási folyamatot igényel - mondta egyebek között Berecz János, s végezetül rámutatott: — Bennünket most az a szándék vezérel, hogy lerövi­dítsük azt az átmeneti perió­dust, amikor a korlátozott nyilvánosság régebben meg­szokott gyakorlata már nem folytatható, de az új intéz­ményi keretekhez; a demok- ráciá rendjéhez nélkülözhetet­len jogi biztosítékok még nem működnek. A felszólalók többsége ügy ítélte meg, hogy a párt poli­tikájának tartós eleme a nyil­vánosság jelentőségének fel­ismerése. A politikai és gaz­dasági reform, a demokratiz­mus kiszélesítése, a jogállam kiépítése a politikai nyilvá­nosság kiterjesztését igényli. Többen tették szóvá a sajtó súlyos anyagi-műszaki helyze­tét. Bereczky Gyula, a Magyar Televízió elnöke drámai sza­vakkal ecsetelte legnagyobb tömegkommunikációs intézmé­nyünk gazdasági, műszaki helyzetét, sürgős segítséget kérve a problémák megoldá­sához. Barabás lános és Ormos Mária egyaránt elmondta a sajtó védelmében, hogy a tisztségviselőknek vállalniuk kell a nyilvánosság kontroll­ját, nem pedig bujkálni előle. Pozsgay Imre szerint a párt­sajtónak olyan önálló műhely­nek kell lennie, amely maga is ellenőrzi a párt belső éle­tének alakulását. Ahol nincs a pártvezetőségtől is független pártsajtó, ott a pártdemokró- ciának kevés az esélye - utalt Engels szavaira. A vitában tizen szólaltak fel: Dudla József, Karvalits Ferenc, Mórocz Lajos, Révész- né Kéri Anna, Szabó István (Szolnok megye) és Szépe Ág­nes pedig írásban adta be felszólalását. A vitában elhangzottakra Berecz János válaszolt. Ezután Lukács János, a Köz­ponti Bizottság titkára terjesz­tette elő a politikai rendszer reformja párton belüli vitájá­nak tapasztalatairól készített jelentést. Lukács János előterjesztése Lukács János elöljáróban áttekintést adott a pórtviták politikai és szervezeti jellegű tanulságairól. Kiemelve azt a törekvést, hogy a politika for­málásában a párt minden tagjának legyen érdemi rész­vételi lehetősége. Utalt arra a tanulságra is, hogy nagyobb mértékben tiszteletben kell tartani a pártmunka — és Így a vitákbon való részvétel — önkéntességének elvét. Meg­állapította azt is: helytállónak bizonyult az o kijelentés, hogy előtérbe kell helyezni a párt értelmiségi létformáját. Ki­emelte: o párttagság döntő többsége várja és elvárja, hogy a Központi Bizottság to­vábbra is tegyen kezdeménye­ző lépéseket a társadalmat alapvető módon érintő sarka latos kérdésekben. Szólt arról is, hogy sürgetik a kezdemé­nyező lépéseket a gazdasági reform meggyorsítása — s ily módon a politikai és a gaz­dasági reform közötti össz­hang megteremtése - érdeké­ben, valamint a párt szerve­zeti és működési rendjének átalakítása terén. A Központi Bizottság titkára a továbbiak­ban o pártvitákkol és azok tanulságaival a gazdasági hely­zettel. a párt szervezeti és működési rendjével, a meg­újulással, o többpártrend­szer körülményei között vég­zendő pártmunkával, a pár­tok működésével, működésük gazdasági hátterével foglalko­zott. Ajánljuk továbbá a Köz­ponti Bizottságnak, hogy fog­laljon állást azon alapelv mellett, miszerint foglalkozása és beosztása miatt a társa­dalom egyetlen intézményének tagja sem zárható ki a politi­kai pártokban viselt tagság és a pártokban folytatott tevé­kenység lehetőségéből. Ez is hozzátartozik az állam pol­gárainak jogegyenlőségéhez. A pártok jogi egyenlőségét pedig - többek között — ga­rantálja az, hogy a politikai pártok szervezetei - az em­lített normák szigorú betartá­sával - a társadalom minden intézményében működhessenek, és ebből a lehetőségből egyetlen törvényes párt se le­gyen kizárható - mondotta Lukács János. Az Írásos előterjesztés és a Lukács János előadói beszéde feletti vitában felszólalók alapvetően egyetértettek a po­litikai reformok átfogó, követ­kezetes megvalósításának programjával. Ugyanakkor né­hány témakörben nagyobb nyomatékot adtak az előter­jesztések megállapításainak. A vitában felszólalt Grósz Károly, és nagy nyomatékkai adott hangot qnnak a véle­ményének, hogy a Központi Bizottsáq az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb politikai döntését hozza meg most, amikor a többpártrendszer le­hetőségét teremti meq. Rámu­tatott: a politika történetében ritkán fordul elő, hogy egy párt monoDolhelvzetét tudato­san feladja, miközben még rendelkezik az annak fenntar­tásához szükséges eszközökkel. A párt főtitkára annak a meggyőződésnek adott hangot, hogy az MSZMP a jövőben is a legerősebb párt lesz a ma­gyar közéletben. Grósz Károly a továbbiak­ban két, a vitában nagy fi­gyelmet kapott kérdésben is állást foglalt. A munkahelyi, illetve lakóterületi pártszerve­zetek problémaköréhez hozzá­szólva kifejtette: a választást - mert most arra ke'l készül­nünk — nem csupán a terüle­ten vagy az üzemben kell megnyerni, hanem mindenütt. Grósz Károlv kifejtette vé­leményét a pártszervezeteknek a fegyveres testületekben be­töltött szerepét, helyét illető kérdésben. Kiemelte: Magyar- országon a pártszervezetet se­honnan sem szabad kitiltani. Ezután a KISZ XII kongresz- szusának előkészitéséről, az if­júsági szervezet továbbfejlesz­tésének irányairól tájékozódott a testület. * Röviddel este hét óra után befejezte tanácskozását a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. Munka­napjának végén a testület — zárt ülésen — személyi kér­désekben döntött. A közel­múltban az Országgyűlés el­nökévé megválasztott Szűrös Mátyást felmentette központi bizottsáqi titkári tisztéből. Nyugdíjba vonulása miatt ugyancsak felmentette a meg­szűnt Pártélet című elméleti folyóirat főszerkesztőjét, La­kos Sándort. Az MSZMP folyó­iratot indít Új Fórum címmel; a lap főszerkesztője Szerda­helyi István lett. Pécsnek jó híre van a nem­zetközi kóruséletben: már ko­rábban is sokan ismerték a várost és énekkarait, de a ta­valyi Európa Cantat megnö­velte az érdeklődést. A hatva­nas evek vége óta rendezett kamarakórus-fesztivál, amely az idén harmadízben nemzet- , ' találkozó, minden eddi­ginél több kórust fogad a hét Kegen: tizenkilencet itthonról es külföldről. Április 1-jén, szombatod Sajnálatos, hogy sokan ezt kultúráé l'le nesnék minősítik. Megtévesztő lehetett, az, hogy a kulturális költségekkel kap­csolatoson kialakult vita éb­resztette fel azt az igényt, mely az ad hoc bizottság megválasztásához, a tervezés­hez szükséges széles körű tényfeltáró folyamathoz veze­tett. Nem kultúraellenességet érzek, hanem megfontoltságot valamennyiünk pénzéért, a vá­ros egészéért. Hol van az a tanácstag, aki rendelkezik információval arról, merre szállnak el a mil­liók, melyeket megfogva le­hetne pénzt megspórolni? Ha lenne ilyen információ, ecjyütt látnánk azt a sok-sok kisebb- nagyobb megtakarítási lehető­séget rejtő megoldást, melyet a városban járva érzékelhe­tünk, nem hiszem, hogy a kul­túra egyáltalán szóba került volna. Én úqy érzem, a mi tanács­testületünk nagyon egységes a költségvetés érdemi megíté­lésének dolgában, vannak azonban olyanok, akik egy kicsit messzebbre mennek, mert szeretnének a költségve­tési hiány megoldására javas­latot tenni. Ahhoz, hogy a tervezés jó legyen, mélyebbre kellene látni a végrehajtás fo­lyamatába, nagyobb figyelmet kellene fordítani a kifizetések­re. Miért magasak a tervezési dijak, amikor tervezési túl­kínálat van? Van-e tényleges nyílt versenyzés a tartalékfor­rások feltárása érdekében? Eaváltalán van-e verseny — ott, ahol lehetne — azért, hogy a kiadások csökkenthető­ek legyenek? Szükség van-e az olcsó útra, melynek a fenn­tartása igen költséges? A kér. déseket sokáig lehetne sorol­ni. Tény az, hogy a rossz módszerek alkalmazása miatt az érdemi döntést hozó ta­nácstagok számára nem lát­szik, a tanácsi kiadások olcsó­sága hol válik drágává, a ma­gas költséqek mögött valóban magas teljesítmény húzódik-e meg. Remélni lehet, hogy a társadalom demokratizálódási folyamatában eljutunk oda, amikor nem kell bizottság a válaszok megkereséséhez. Véleményem szerint jól dön­tött a testület akkor, amikor ad hoc bizottságot bízott meg, hogy a megoldásra javaslatot tegyenek. Tudomásul kellett vennünk, hogy nincs olyan szervezet, intézmény, amely önmaga működését reálisan tudná megítélni. Igaz ez a tanácsok apparátusára, intéz- iményeire is. Az ad - hoc bi­zottság munkájának eredmé­nyeképpen bizonyára lesz el­fogadható javaslat a költség- vetés végső formájának kiala­kítására. Háber István Pécs, Barackvirág u. 33. Nemcsak a pécsieké, a miénk is Rendkívül megdöbbentett oz a vita, amely a Pécs Városi Tanács költségvetése tárgyaló­este 7 órakor a Széchenyi té­ren Molnár Zoltán, Pécs vá­ros tanácselnöke köszönti a vendégeket, majd az összesí­tett kórus énékel Nagy Ernő vezetésével. Aznap este fél 8- 'kor a Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa nyitóhangver­senyt ad a Székesegyházban, vezényel Tillai Aurél. A zárt­körű kórustalálkozót a Leöwey Gimnáziumban a svájci Willy Gohl vezeti. Az első fesztiválkoncertre sa kapcsán a Pécsi Nemzeti Színház és a Pécsi Szimfoni­kus Zenekar jövőjéről folyik. Már régóta nem dicsekedhe­tünk gazdasági, szociális vív­mányainkkal. Volt még egy kapaszkodó, mely táplálta ön­becsülésünket: legalább mű­vészeti életünk gazdag. Zenei nagyhatalom vagyunk. Erre büszkék lehetünk. Most már err^ nincs szük­ség? Hogyan fogunk mi ne­velni művészetet, színházat szerető embereket, hangver­senyhallgatókat? A hátrányos települések tanulói hol és mi­kor fognak élő hangversenyt hallani, ha nem lesz zenekar Pécsett? Hol ismerkedhetnek meg a balettal? Egyre nagyobb áldozatba kerül Pécsre is bevinni gyer­mekeinket. Pestre már nem tudjuk majd eljuttatni őket. Vagy legyen elég a falun élő gyermekednek művészi él­ménynek a lakodalmak zené­je, a 3-t-2 vagy a kocsmák zenekarai ? Ezt a jövőt nem szeretnénk megélni. A Pécsi Nemzeti Színház, a Pécsi Szimfonikus Zenekar nemcsak a pécsieké. A miénk is, a drávaszabolcsi kis isko­lásoké, az ifjúsági hangverse­nyeket rendszeresen hallgató vidéki tanulóké is. Balogh Antal tanácselnök Dede Ilona iskolaigazgató Nyilatkozat Pécs Megyei Város Taná­csának 1989. február 9-i ülé­séről — a közművelődési intéz­ményeket érintő kérdésekről — a különböző sajtóorgánumok s egyéb tömegkommunikációs szervek egymásnak is ellent­mondó és gyakran a valóság­nak — s a tanácsülésen el­hangzottaknak - nem megfe­lelő tájékoztatást adtok. E híradások, kommentárok és riportok egy része tájéko­zatlanságból, más részük vi­szont, esetenként a rosszindu­latú hangulatkeltést sem mel­lőzve, szándékosan félrevezet­ték a közvéleményt. A téves tájékoztatások egyik visszatérő eleme — mely sze­rint a pécsi közművelődési in­tézmények támogatásának csökkentését a városi tanács pénzügyi osztályvezetője java­solta volna — azon túl, hogy nem felel meg a valóságnak, számomra sértő következteté­sek levonására adott módot, amelyeket vissza kell utasíta­nom. A támogatáscsökkentő javaslatok, amelyek ismerteté­se munkaköri kötelességeim közé tartozott, a lakossági fó­rumokról, a tanács tagjaitól származtak (e javaslatokat a tanácstagok a tanácsülésen meg is ismételték). A tervjavaslat — amelyet a végrehajtó bizottság nevében osztályvezető társammal ter­jesztettem elő a tanácsülésen - nem tartalmazott semmiféle támogatáscsökkentést, sőt el­vasárnap 16 órakor kerül sor a Liszt Teremben, fellép egy- egy szegedi, sturovái, veszpré. mi együttes és a Komlói Pe­dagógus Komarakórus. Este 8 órakor ugyanitt szekszárdi, budafoki, svájci és svéd kórus énekel. Április 3-án, hétfőn 16 óra­kor a Liszt Teremben két bu­dapesti, egy szegedi együttes lép fel és Grúziából, Goriból egy női kar. Este 8-kor ugyan­itt az NSZK-ból, Észtország­lenkezőleg annak növelésére irányult! A tanácsülés - s er­ről 3 legtöbb híradásban nem esett szó - az írásos javasla­tot fogadta el! A téves tájékoztatások má­sik - sajnos, visszatérő - ele­me az volt, hogy a Pécsi Nemzeti Színház támogatása mindössze 14 millió forint. Ez­zel szemben a valóság - és a jóváhagyott költségvetés - szerint a színház támogatósa 64 millió forint! Amely mint­egy 16 millióval több, mint az 1988. évi, s a színház összes kiadásának 89%-át teszi ki. Ezenkívül az is a* igazság­hoz tartozik - s ezt egyetlen híradás sem tartotta szüksé­gesnek közzétenni —, hogy a színház rekonstrukciójára ed- dia több. mint 650 millió fo­rintot fordított a tanács (s a felújítás befejezéséig ez az összeq várhatóan meg foqja haladni az 1 milliárd forin­tot!). Arról sem esik szó, hoay a működtetés feltételeit az el­múlt néav évben 17 millióval, s ez évben további 2 rrlilhó forinttal iavitotto a tanács. Lehet-e mindezen tények is­meretében kultúraellenesséq- ről, s kiváltképpen szinház- ellenesséqröl beszélni.? Szeretném hinni azt. hogv a téves táiékoztatásokból levont torz következtetések is azt iga­zolják, hoqv o saitó felelős- séae az iqazsáaqal és a saj­tóetikával - véqső soron a kulturált tájékoztatás követel­ményével — szemben nem csökkenhet S ezt az iqénvt nem csorbítja az a szándék sem, hoqv a közvélemény eay részének szimoótiáiát —■ akár a kárvallott érintettek rovásá­ra is - meanyerie. Ha ez a hitem alaotalan, úav a fenti félrevezető tóiékoztatások miatt személves tiltakozásomat mén több okkal kell kinyilvá­nítanom. Dr. Varga István nénziinvi osztályvezető Pécs M. Városi Tanács Őszintén szólva nem értiük a reklamációt. Eltekintve attól, hoay jó lett volna rámutatni, melyik lao melyik cikke volt ..a valósáqrtak meq nem fe­lelő" ¡11. „szándékosan félre­vezető" fa témával szinte az eoész maqvor saitó foalalko- zott). lapunk többször közölte azt az adatot, amit dr. V I. szómon kér tőlünk. A tanács­ülésről szóló kommentárban nem azt írtuk, hoqv a színház támogatása vaav költséaveté- se 14 millió forint, hanem azt, hogv 14 milliót kar összesen az évi működésre. De mert a tanács o költségvetés össze- oéhez raoaszkodott. nem ke­vesebbszer, mint ötsiör idéz­tük ezt a számot, iaaz. külön­böző neveken, mert pl. Ha- roszti Gábor tanácstaa azt ir­ta. „72 millióból aazdálkodik" a színház, az ad hoc bizott- sóa és a tanács elnökhelyet­tese 72 millió „működési ki­adósról" irt és 63 millió tó- moaatásról A Napló február 25-i számában a színház gaz­dasági iaazaatóiával részle­teztük a bevételeket és a ki­adósokat: ez az interjú min­den korábbi félreértést elosz­lathatott. Ebben benne volt az is. hoav 13 millió 873 Ft tá­mogatás „jut a működésre", és oz is. hoqy ez évben 2 mil­lióval növelte a színház költ­ségvetését a tanács. (A szerk.) bál, az NDK-ból érkezett vendéaek énekelnek, valamint Budapestről a Szilágyi Erzsé­bet és a Monteverdi Kórus. A záróhangversenyre kedden c'Tn 4 órakor kerül sor a POTE-oulájában, itt adják át a zsűri dijait. A kórusok ezeken a hiva­talos fellépéseken kívül hang­versenyeket adnak vasárnap és hétfőn Pécsett és vidéken, ezek programját szombati szá­munkban közöljük. Szombattól: Nemzetközi Kamarakórus-fesztivál Pécsett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents