Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)
1989-03-28 / 86. szám
Új beruházás nélkül Hulladékártalmatlanítási lehetőség Beremenden porkibocsotasa a legszigorúbb nyugal-európai normákban megfogalmazott határértékeknél is alacsonyabb. Miért nem jöhet szóba pillanatnyilag a többi cementgyár? A lábatlani - ohol egyébként az első kecsegtető oldószer hulladék-ártalmatlanítási kísérletek zajlottak - azért nem, mert nincs megfelelő leválasztó berendezése és a gyár porkibocsátása 40- 60-szorosa a megengedettnek. A többi cementgyárnál ugyan nem olyan kritikus a helyzet, de valamennyi környezetvédelmi kritériumnak egyik sem tud megfelelni a jó hatásfokú leválasztó berendezések hiánya miatt. Az azonban már előre prognosztizálható, hogy ha a beremendi kísérletek eredményesek lesznek és ezen ártalmatlanítási technológia Magyarországon alkalmazható lesz, akkor 1-2 éven belül meg lehet teremteni annak a leltételeit is, hogy más cementgyárakban is legyen hul- ladékártalmatlanitás. A jelenlegi becslések szerint ma Magyarországon évi 70 000 tonna olyan hulladék keletkezik, amely cementkemencében ártalmatlanítható, Beremend ebből maximum 10 000 tonnát tud elégetni. Ahogy ez az 1988. november 16- falugyűlésen is elhangzott, jó lenne, ha ez a kísérlet a magyar környezet- védelem történetében bere- rnendí példaként szerepelne. Beremendi példa azért, mert (T) a kísérlet előkészítése a legteljesebb nyilvánosság mellett folyik. (2) A hatósági engedélyek kiadása csak a megválasztott társadalmi ellenőrző bizottsággal való egyeztetés után történhet meg. @ A kísérleti programot a megye tudományos életének képviselői más szakemberekkel együttesen megvitatták és támogatták. (4) A kísérlet lefolytatása és a mérések kiértékelése i s társadalmi ellenőrzés mellett történik. (5) A beremendi példa igazolhatja országos környezetvédelmi érdek és a helyi környezetvédelmi, valamint gazdasági érdekek összeegyeztetésének lehetőségét. » Indítható Mindezek alapján a Pécsi Akcdémíai Bizottság Környezetvédelmi és Urbanisztikai Szakbizottsága megállapította, hegy Beremenden a kísérlet beindításához a technikaitechnológiai feltételek adottak es ezért támogatja azt Dr. Fodor István, a PAB Környezetvédelmi és Urbanisztikai Szakbizottságának elnöke Tarai Teréz restaurátor Csontváry Kosztka Tivadar festményén dolgozik Fotó: Proksza László A gácsi patika padlásától az Operenciás-tengeren is túlra A mérleg nyelvein Fülep Lajos intése és jóslata Világgá utazhatnak-e a Csontváry-képek? liábon, Üj-Zélandban; hozzánk közelebb pedig Norvégiában értek el jelentős sikereket ezen a téren (pl. eredményes kísérletek után 6—8 éve üzemel Svédországban és Norvégiában ilyen technológiával cementgyár), A szigorú környezetvédelmi előírásokkal rendelkező és környezetük minősége iránt a magyarországihoz hasonlóan érzékenyen reagáló társadalmakban ezt az eljárást elter- jedten alkalmazzák. A kriti- k.” <—~~r nm . m ményeképpen környezettől nem idegen anyagok keletkeznek (a szén széndioxiddá, a hidrogén vízzé, a klór a megfelelő körülmények között klo- riddá alakítható.). A cementgyári klinkerégető kemencékben a betét hőmérséklete általában 1450 C, a gázok hőmérséklete ennél is néhány száz fokkal magasabb és a tüzelőanyag tartózkodási ideje több perc is lehet. (A kifejezetten veszélyes hulladék égetésére 2 milliárd Ftönkéntelenül is a Mohamedről és a hegyről szóló példázat, és az ebben rejlő paradoxon jut eszembe most, hogy hallom, az elmúlt évben egyszeriben csak a világ számos nagy múzeumának érdeklődése lobbant fel Csontváry művészete iránt. Az európai városok közül is csak néhányat sorolva. Amszterdamból, Brémából, Frankfurtból, Nyugat-Berlinböl, Bécs- ből érkezett ajánlat, hogy kiállítanák műveit, de jelentkeztek Japánból és Olaszországból is, sőt esetleg egy újabb párizsi vendégjárás sem hiányzik a lehetőségek közül. Honnan ez a váratlanul támadt érdeklődés, anélkül, hogy a múzeumok összebeszéltek volna? És utaztatha- tók-e a kivételes műgonddal megfestett, de jó ideig igencsak hányatott sorsú vásznak? A szakemberek gyanakodhatnak arra is, hogy talán a közönségcsalogató nagy attrakciók elültek, de éppúgy igaz lehet az is — és határozottan úgy vélem, ez a perdöntő -, hogy Fülep Lajos immáron negyedszázados jóslata érett, be ezúttal. Az az egyelőre talán főként müértők által közvetített fogékonyság nőtt meg Csontváry Kosztka Tivadar világa iránt külföldön is, amely ezt csak a legnagyobbak mértékével mérhető életművet a rangjához méltó helyére teheti. Óriási tehát a kihívás, amely a kockázatvállalásra, a képek utaztatására voksol, és éppoly erős a remény is, hogy Csontváry megjelenését és jelenlétét publikációk, katalógusok, több nyelvű reprezentatív kiadványok is követhetik majd. Ne feledjük azonban Fülep Lajos intését sem: ,, Aki külföldi, pedig Csontváryt akarja látni, majd jöjjön ide. Fog is!" - jelentette ki a tömegeket vonzó, nevezetes 1963-as székesfehérvári kiállítás idején. Nemcsak felbuzdulásában mondta ezt, és nemcsak a festő halála után árverésre bocsátott vásznak sorsára gondolt. Az a derék korabeli fuvaros valószínűleg praktikusabb célokra szánta volna a vízhatlan anyagokat, mint amit számára a mihaszna műélvezet jelenthetett, ha egy fiatal építészmérnök, Gerlóczy Gedeon meg sem sejdíti, hogy ozok a képek értékesek is lehetnek, és el nem halássza azokat az ily módon fenyegető enyészet orra elől . . . Nem is a gácsi padlásról előkerült képek jutottak Fülep Lajos eszébe, hanem az 1949-ben, Párizsban kiállított, majd pincében feledett festményekre is hivatkozhatott - tehát, sajnos, az emberek felelőtlenségére is. Azóta a művész képei megjárták Brüsszelt is az 1958-as viláakióllitás idején, hogy igazolódjon, a világkiállítások nem valók ilyen jellegű bemutatkozósokra. Azóta mór megtörtént, hogy egyetlen kiállításra egyetlen művész két, milliókra biztosított festményét (nem Csontváryét!), két kü- lönrepülőgép szállított át az óceánon. Azóta már általánossá vált a festmények, szobrok - általában a kiállítások utaztatása. Példa erre a közelmúltban az 1983-as reprezentatív Manet-kiállítás Párizsban, vagy a Molevics- tárlat Moszkvában, és Csontváznál maradva - a „Vihar a Hortobágyon" című képe mostanában Ausztriában, egy Ferenc József korát felidéző emlékkiállításon szerepelt. A döntés felelősségét, hogy a legnagyobb magyar festő képei utozzanak-e vagy sem, Így sem vállalhatják fel laikus hivatalok. A Művelődési Minisztérium felkérésére ezért is alakult meg most tavasszal egy szakértőkből álló bizottság, hogy e kérdésben szak- véleményükkel foglaljanak állást, majd később o várhatóan két—három helyszín kiválasztása is megtörténjen. Addig még sok más közt azt is meg kell vizsgálni, szállíthatók -e a nagyméretű alkotások - a Balbeek, a Mária kútja Názárethben -, tehát azok a müvek, amelyek művészetében kulcsfontosságúak. S ha olyan döntés születne, amely utaztatásukat nem tartja megoldhatónak, akkor a második lépcsőben azt kellene megvitatni, hogy e művek nélkül érdemese útjáro indítani az egyébként szükség szerint és gondosan restaurált többit? A bizottság o napokban elkezdte, de korántsem fejezte be a munkáját. Ez a szellemi „nagykövetség" nem pusztán Csontváry egyetemességét tekintve lehet meghatározó, hanem olyan korszakos magyar értékek nemzetközi elismertetésében mint, Rippl-Rónai Józsefnek, vagy a hazai közízlés és közértés számára az elsüllyedt Atlantisz szerepére jutó avantgárd képviselőinek — Vajda Lajosnak, Korniss Dezsőnek és másoknak - a művészete Bóka Róbert Kísérlet A technológia Magyarországon történő alkalmazásba vételét megelőzően ezért mindenképpen szükséges egy olyan üzemi kísérlet lefolytatása - a teljes társadalmi nyilvánosság mellett amely valamennyiünk számára bebizonyítja a külföldi szakiro- dolonr állításait e hulladék- ártalrnctlariító eljárás veszélytelenségéről. E kísérlet lefolytatására és az eljárásnak Magyarországon elsökénti bevezetésére a Beremendi Cementgyár alkc>mas. Ez a gyár rendelkezik ma Magyarországon a legkoiszerűbb leválasztó (lurgi típusú) berendezésekkel A hazai cementgyárak közül a BCM költötte az elmúlt evekben a legtöbbet környezetvédelmi fejlesztésekre, amelynek eredményeként e gyárak közül leginkább környezetkímélőén termel. A gyár kátlan másolás és a technológia megfontolás nélküli átvétele azonban nem engedhető meg. ért létesített dorogi égetőmű üzemi hőmérséklete 1000-1200 C, a tartózkodási idő néhány másodperc.) Mi több, a korszerű cementipari kemencék valamennyi emissziós pontján hatásos filterek vannak felszerelve, melyek a távozó füstgáz szilárd alkotóit jó hatásfokkal felfogják. Az is fontos, hogy a cementkemencékben termelt anyag, a klinker erősen bázikus, így a klórtartalomból a bomlás során keletkező sósav döntő része is megkötődik, így a környezetbe kikerülő szennyezőanyag-mennyiség olyan elenyésző, hogy sem az egészségre, sem a környezetre nem káros. A cementgyárban történő hulladékórtalmatlanítás másik — nem elhanyagolható - előnye, hogy a felszabaduló égéshő tüzelőanyag-megtakarítást tesz lehetővé. A cementgyári klinkerégető kemence tehát megfelelő eszköz a nehezen bontható szerves hulladékok biztonságos ártalmatlanítására. Emiatt külföldön elterjedtek a cementkemencét alkalmazó hulladékártalmatlanító eljárások.' Elsősorban az Egyesült Államokban, AusztróHőkezeléssel A szerves hulladékok minden fajtája kellő intenzitású hőkezeléssel elbontható. A cementgyári klinkerégető kemencében történő bontás eredA Pécsi Akadémiai Bizottság Környezetvédelmi és Urbanisztikai Szakbizottsága napirendre tűzte és megtárgyalta a halogéntartalmú szerves oldószerhulladékok megsemmisítésének lehetőségét o Beremendi Cement- és Mész- művekben. Százmillió tonna A vitának különös jelentőséget adott az a tény, hogy napjaink egyre súlyosabb környezeti konfliktusait idézik elő a hatalmas mennyiségben felhalmozódó hulladékok. Különösen, ha ezek egy része szakszerűtlen tárolással, hordókban elásva - mint időzített bombák - lapulnak környezetünkben, Ezért a hulladékok káros hatása elleni védelem az egész világon egyre inkább a legfontosabb gazdasági és környezetvédelmi tényezővé válik. Ma már hazánkban is elfogadott alapigazság, hogy környezetünk megóvásának szempontjából az a legjobb hulladék, amelyik egyáltalán nem is keletkezik. Ez a lehetőség azonban még távoli utópiának tűnik, mert ma még Magyar- országon kevés vállalat vagy gazdaság képes ennek megvalósítására, ezért válik olyan fontossá a hulladékok kezelése, megsemmisítése. Hazánkban évente mintegy 100 millió tonna hulladék keletkezik, amelynek csaknem öt százaléka veszélyes hulladék. A kezelésre szoruló veszélyes hulladék 29 százaléka hasznosul, mintegy 38-40 százaléka ártalmatlanításra, vagy megfelelő módon tárolásra kerül és 33 százalékának a végleges sorsa ismeretlen vagy megoldatlan. Ez a 33 százalék jelenti igozán a potenciális veszélyt az emberi egészségre, a környezetre és nem a szigorú normatívák mellett ellenőrzött, ártalmatlanított nagyobb mennyiség. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szerves hulladékok (növényvédőszer és gyógyszerhulladékok, hulladék oldószerek, fáradtolajok, szénhidrogén-tartalmú emulziók, gumi- és műanyag hulladékok) ártalmatlanítására a cementgyári klinkerégető kemencék is alkalmassá tehetők. A keresetkiegészítés rendszere nem ösztönöz teljesítményre Rehabilitált bányászok érdekképviselete helyzetbe, amelyből nem látszik a perspektíva. A rétegszervezet a legfontosabb feladatnak és járható útnak a keresetkiegészítés elkülönítését tekinti, ezt képviseli. Legyen ez olyan juttatás, amely megfogalmazható a munkahelyen elveszített egész- >ég után fizetett kártérítésnek, zmit egyébként megkapnak azok, akik balesetet szenvedek. Furcsa az o jogszabály, is, amely szerint a bányában re- íabilitált dolgozó csak áthe- yezéssel helyezkedhet el má- ;utt még okkor is, ha a saját :ége nem tudja elhelyezni, n,?rf esetben nem jár a hűségjutalom. Holott, ameny- lyiben a vállalat hibájából ell új munkahelyet keresnie, ízt megkaphatná. G. M. géz alkotó munkát. Ugyanis o cégeket semmi sem ösztönzi arra, hogy a száz százalékos teljesítményt nyújtó rehabilitált dolgozójukat elismerjék, sőt neki jutalom, egyéb juttatás egyáltalán nem jár. E mellett az anyagi hátrány mellett, valamint a teljesítményt semmivel sem ösztönző rendszerben a rehabilitált dolgozókat legalább annyira sérti az elszenvedett erkölcsi kár, hiszen a legtöbben portás, udvaros, vagy hasonló munkakörben dolgoznak. Akik a bányában az erőpróbához, o váratlan helyzetek gyors megoldásához szoktak. Csakhogy a legtöbben az itt nyújtott magos szintű teljesítményekkel , veszítették el fiatalon az egészségüket és kerültek olyan nak abban, hogy jogos elvárásaikat eljuttatják a döntéshozókhoz, o kormányhoz és a parlamenthez egyaránt. A mai gazdasági viszonyok, munkavállalási lehetőségek é^ a rehabilitált dolgozókra vonatkozó jogszabályok ugyanis erkölcsileg és anyagilag olyan korlátok közé szorították mindazokat, akik munkahelyükön elismert többletteljesítménnyel veszítettek munkaképességükből, tönkrement az egészségük, amelyekből az érdekképviselet nélkül nem képesek kilépni. A ma működő társadalom- biztosításig jogszabály a keresetkiegészítés juttatását munkavállaláshoz köti. Annak sem jár, aki önhibáján kívül nem talál munkahelyet. Ha van állása, akkor éppen a keresetkiegészítés miatt nem véA Mecseki Ércbánya Vállalat szakszervezeti bizottságával partneri viszonyban dolgozik oz a rétegszervezet, amely a rehabilitált dolgozók érdekeit védi. Ma 875 tagja van, de létszáma bővül, mert szeretné bevonni a munkájába mindazokat, akik már az ország különböző cégeinél dolgoznak, ám valamikor az ércbányánál károsodott jelentősen az egészségük. Szemán István, a szervezet elnöke segített megfogalmazni legfontosabb elvárásaikat, helyzetük javításában. Bár mindenképpen a szakszervezeti mozgalom keretein belül igyekeznek összefoglalni tapasztalataikat és képviselni a rehabilitált dolgozók érdekeit, számítanak a vállalat további megértő támogatására és bíz-
