Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)
1989-03-23 / 82. szám
2 Dunántúli napló 1989. március 23., csütörtök Folytatta munkáját az Országgyűlés (Folytatói az 1. oldalról) Kulcsár Kálmán javasolta, hogy oz Országgyűlés határidő nélkül fogadja el a törvényjavaslat kétfordulós megtárgyalását, azzal a megkötéssel, hogy o tervezet még az idén a parlament elé kerül. Ezzel a képviselőnő egyetértett, s az Országgyűlés is egyhangúlag elfogadta a miniszter javaslatát. Az önálló képviselői indítvány harmadik része arra vonatkozott, hogy az 1990-ben esedékes képviselőválasztásokat 1990 elejére írják ki, továbbá, hogy az új alkotmányt az újonnan megválasztott Országgyűlés fogadja el, vagy bocsássa népszavazásra. Szűrös Mátyás rámutatott: az indítvány elfogadásának feltétele, hogy az Országgyűlés megalkossa az új választási törvényt. A parlament saját feloszlatását addig nem mondhatja ki. Ugyanis ez esetben a jelenleg hatályos választási törvény alapján kellene a választásokat megtartani. Erre tekintettel javasolta: az Országgyűlés oz indítványt ne most tűzze napirendre, hanem az abban foglaltaikról az új választási törvény megalkotásakor döntsön. Ezzel a javaslattevő is egyetértett. Az Országgyűlés egyhangúlag úgy döntött, hogy az indítványt most nem tűzi napirendre. Ezt követően az elnök bejelentette, hogy az ülésszak előtt öt nappal, március 17-én nyújtotta be Bödőné Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.), a Taurus Gumigyár energetikusa önálló indítványát, amelyben a hatályban lévő választási törvényt érintő módosító javoslatot tett. Mivel az indítvány a házszabály által megszabott határidőn túl érkezett, nem volt mód arra, hogy azt előzetesen kiküldték a képviselőknek. Az elnök bejelentette, hogy az indítvány napirendre tűzéséről az Országgyűlés áprilisi ülésszakán határoz. Á sztrájkról szóló törvényjavaslat Ezután Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke terjesztette elő a sztrájkról szóló tö rvény j a va siotot. Mint mondotta: olyan törvényjavaslat kerül napirendre, amelyben tételes jogi szabályozás hazánkban eddig még soha nem volt. Okkal vetődik fel a kérdés: miért éppen most jött el az ideje annak, hogy a sztrájkról jogi szabályozás szülessen. A felületes válasz kézenfekvő: miután az utóbbi időben megjelent társadalmi-gazdasági életünkben a sztrájk, régi magyar szokás szerint erre azonnal paragrafusokat kell hozni. Valójában ennél jóval többről von szó. Ha a munkaviszony keretében is valódi érdekegyeztetés kialakulásával kell számolnunk, annak jogi feltételeit is meg kell teremteni. Ebbe a rendszerbe szervesen illeszkedik a sztrájk, mint a munkavállalói érdekérvényesítés egyik drasztikus esrköze. Ebben a megközelítésben a sztrájkjog rendezésének alapvető oka, de egyben célja is, hogy az érdekegyeztetési folyamatban az összhangot biztosítsa, mégpedig annak a világon mindenütt elfogadott elvnek a szem előtt tartósával, amely szerint a sztrájk az érdekérvényesítés végső eszköze. Azokban az országokban — mondta -, ahol a sztrájkjogot biztosítják, rendezik e jog gyakorlásának feltételeit is. Ennek több formája lehetséges. Először is arra a kérdés e kell válaszolni, amely úgy fogalmazódott meg az előkészítő viták során, hogy a jelenlegi gazdasági és társadalmi körülményeink között egyáltalán indokolt-e megengedni a sztrájkot Erre a kérdésre lassan tizenhárom éve megszületett az egyértelmű válasz. Az 1976. évi 9. törvényerejű rendelettel ugyanis hazánk elfogadta az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, amelynek 8. cikkében kötelezte magát: biztosítja az adott ország törvényeivel összhangban gyakorolt sztrájkjogot. Másodszor, a sztrájk szabályozásának egyik alapdilemmá- jóra kell a figyelmet felhívni. A sztrájk a munkavállalók alapjoga, de mint minden alapjog szabályozósánál, szükségképpen érvényesülnek meghatározott korlátok. Ugyanis az alapjogok, korlátlan érvényesülésük esetén más állampolgári, emberi vagy munka- vállalói jogokat, illetve társadalmi alapérdekeket sérthetnek. Ezért olyan, talán kényesnek nevezhető egyensúlyt kell teremteni a jogi szabályozásban is, amely egyfelől garantálja a dolgozók sztrájkhoz való jogát, ugyanakkor védi a társadalmat az e jog gyakorlásából szükségképpen bekövetkező hátrányoktól. Azt is látni kell, hogy önmagában a jogi szabályozás képtelen ezt a funkciót betölteni. Halmos Csaba ezután úgy fogalmazott, hogy a sztrájk nem oka, hanem tünete a feszültségeknek. Ebből a tételből a javaslat előkészítői számára világossá vált: mint minden tüneti kezeléssel, úgy a sztrájk túlzott korlátozásával sem kerülhetnénk el a feszültségek fokozását, a vadsztrájkok kirobbanását. Nyilvánvaló tehát, hogy a sztrájkot kiváltó konfliktus csak a legritkább esetekben kezelhető jogi eszközökkel. Alapvető funkciója a törvénynek, hogy a sztrájkban résztvevőket védelemben ré- reszitse. E védelem többirányú. A sztrájk jogszerűségének, illetve jogellenességének megállapítása bírósági hatáskörbe tartozik, így kizárja azt a hazánkban is mór korábban tapasztalható jelenséget, amely a sztrájkot informális’csatorná- kon keresztül minősíti. Ezentúl a javaslat a jogszerű sztrájkban résztvevők helyzetét legalizálja, amikor kimondja, hogy emiatt a dolgozókat, a szakszervereteket hátrány nem érheti. A jogi rendezés másik funkciója az, hogy előre kiszámíthatóvá tegye a jogellenes sztrájk szankcióit. Az eredeti tervezet abból indult ki, hogy a dolgozókat csak munkaviszonyuk keretében illeti meg a sztrájk joga. Ez a megfogalmazás a sztrájkjog gyakorlását tehát a munkaviszonyt érintő kérdésekre korlátozta. A tervezet vitáját alapvetően ez a megoldás váltotta ki. Vitathatatlan, hogy a sztrájk, nak csak o munkaviszony keretében történő megengedése diszfunkciókkal is járhat. így például: a gazdasági intézkedésekkel szemben csak a bérek emelése érdekében lehetne fellépni, orréi az inflációs ráta emelkedéséhez vezetne, illetve a béremelésre képtelen munkáltatók számára oz ilyen sztrájkok kezelhetetlenné válnának. Döntően az említett indokok alapján a kormány szórná, ra elfogadható a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság javaslata, omely a sztrájk jogát a dolgozók gazdasági és szociális érdekeinek biztosítására engedi meg. Az előzőekkel szorosan ösz- szefügg a szolidaritási sztrájk kérdése is. Etekintetben az eredeti tervezet két változatot tartalmazott. Az egyik változat kizárta a szolidaritási sztrájkhoz való jogot, abból kiindulva, hogy a sztrájkkal érintett munkáltató képtelen a sérelmet befolyásolni. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság javaslata szerint megilleti a munkavállalókat o szolidaritási sztrájkhoz való jog. Ez a megoldás összhangban áll a nemzetközi gyakorlattal. ugyanis a szolidaritási sztrájkot általában megengedik. Vitathatatlan, hogy ha közvetett formában, de a szolidaritási sztrájk is nyomást gyakorolhat az érintett munkáltatóra vogy szervezetre, ami hathatósabbó teheti a munka- vállalói érdekvédelmet. Tekintettel azonban arra, hogy az ilyen jellegű sztrájkok oz érintett munkáltatók érdekeit alapvetően sújtják, garanciális szempontból indokolt, hogy ilyen sztrájkot csak a szakszervezet kezdeményezhessen. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság javaslata alapján a tervezet nem tartalmaz megszorítást arro nézve, hogy ki jogosult a sztrájk kezdeményezésére. Ebből következik, hogy erre indítványt tehetnek a szak- szervezetek, de a dolgozók közössége is. A bizottság javaslatával egyetértve feleslegesnek tekintjük azt a korábbi tervezetben szereplő részt, amely a titkos szavazáson alapuló többségi döntés kötelező előírásának fenntartását javasolta. lehet a sztrájkok megelőzésére. Halmos Csaba bejelentette, ihogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság külön nem említett javaslataival is egyetért a kormány. Megítélése szerint az Országgyűlés olyan törvényt alkothat, amely alapjaiban biztosítja a sztrájkhoz való emberi, illetve munkavállalói jogot. Olyan józan és ésszerű korlátokat tartalmaz csupán, amelyek a társadalom védelmére elengedhetetlenül szükségesek. • — Felelősséggel állítom, hogy a tervezet egyetlen mondata sem ellentétes a különböző nemzetközi egyezményekben és ajánlásokban megfogalmazót, tokkal. Az előkészítő vitákban állandóan jelen volt a kétség: nem tárjuk-e túlságosan szélesre a A javaslat a nemzetközi gyakorlattal összhangban határozza meg azt a kört, ahol a sztrájk tilos. Ennek indoka kizárólag az, hogy a sztrájk más alapjog — például az élethez való jog — gyakorlását ne, vagy csak társadalmilag elfogadható mértékben korlátozza. Egyetértés mutatkozott abban a kérdésben, hogy a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végző munkáltatóknál csak korlátozott mértékben gyakorolható a sztrájk, mégpedig úgy, hogy a szolgáltatás még elégséges teljesítését ne gátolja. Az államtitkár végezetül egy olyan kérdésről beszélt, amelyről a tervezet szándékosan nem szól: a szankcionálásról, a felelősségrevonásról. — Tudatoson törekedtünk arra, hogy a jogellenes sztrájkhoz kapcsolódó' külön szekcióikat ne tartalmazzon a törvény, ugyanis ezek nem kívánatos korlátokat jelentenek - hangsúlyozta. Természetes hogv a jogszerű sztrájkban részt vevő dolgozókkal szemben emiatt semmilyen joghátrány nem alkalmazható. Kivétel ez alól az az_ eset, amikor a iogszerű sztrájkban részt vevő dolgozók eqvéb kötelezettségeiket, így különösen a személv. és va- qyonvédelem biztosításának kö- telezettséqét megszeqik. A jogellenes sztrájkban részt vevőkre ugyancsak oz általános szabályok vonatkoznak. Ez azt jelenti, hogy az ilyen sztrájk kezdeményezése, Illetve annak gyakorlása a munkaviszonyból eredő kötelezettséqek megsértésének minősül. Ebből következik, hoqv a dolgozóval szemben fegyelmi eljárás kezdeményezhető, illetve a munkaviszonya felmondással is megszüntethető. Természetes és szükséges, hogy az e törvény előkészítése kapcsán is megindult társadalmi párbeszéd tovább folytatódjék olyan irányba, omely az értelmes és alkotó munka feltételének megteremtését célozza. Ez egyben valódi garancia kapukat egy liberális sztrájk- törvény megalkotásával? A sztrájkjog olyan ár, amit a demokratizálásért meg kell fizetni. Hogy ez az ár milyen súlyos lesz, nem ezen a törvényen múlik. Embereken múlik, akik kiváltják és akik gyakorolják a sztrájkot. Ugyanezen emberek tartós társadalmi békében is élhetnek - mondotta, s végezetül kérte, hogy a módosításokkal a törvényjavaslatot fogadják el a képviselők. Szigethy Dezső (Győr-Sopron m., 14. vk.), a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsáq nevében elmondta: a testület egyhangúlag úgy foglalt állást, Ihogy szükség van a sztrájk törvényi szintű szabályozására. Á törvényjavaslat vitája A bizottsági előadó felszólalását követően megkezdődött az általános vita. Felszólalt Dubla lózsel (Borsod Abaúj- iZemplén m., 5. vk.), az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának első titkára. Nagy Sándor (országos lista), a Szokszervezetek Országos Tanácsának főtitkáro elöljáróban arról szólt, hogy a sztrájktörvény a tervezet néhány további kiegészítéssel, változtatással tárgyalható, megfelel a legfontosabb kritériumoknak, azaz annak, hogy a sztrájktörvény ne legyen korlátozó, és ne tartalmazzon körülményes szabályokat. A továbbiakban Nagy Sándor a tervezettel kapcsolatban tett szövegmódositó javaslatot, hangsúlyozva: el kell fogadni, hogy azokon a területeken, amelyeket kizár vagy korlátoz a törvény a sztrájkjog gyakorlásából. a társadalmi érdek miatt speciális szabályozásnak kell érvényesülnie. Kitért arra is, hogy a sztrájktörvény elfogadása esetén — a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően — a magyar szakszervezetek is belső sztrájkszabályozást fognak kidolgozni. Végezetül hangsúlyozta, hogy a sztrájkot a SZOT is végső eszköznek, olyan csőre töltött fegyvernek tekinti, amelyet lehetőség szerint nem szabad elsütni. Nem fogadja el azok álláspontját, akik úgy gondolják, hogy a sztrájk vagy annak lehetősége rontja gazdasági esélyeinket, visszatartja a külföldi tőkét. A nyugati kemény szakszervezeti magatartáshoz van szokva — mondta. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a sztrájktörvény ebben a formájában valóban korszerű, s kiállja a nemzetközi összehasonlítás próbáját is. Szót kapott még: Szarva Andrásáé (Békés m., 1. vk.), a békéscsabai Unicon Ruhagyár meo-csoportvezetője, Soros András (Szolnok m. 1. vk.), a MÁV Szolnoki Járműjavító üzemének hegesztője, Farkas Lajos (Budapest, 11. vk.), az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat karbantartó asztalosa, Csókási Zoltánné (Csongrád m. 2. vk.), o Szegedi Szalámigyár és Húskombinát szakmunkása, dr. Tallósi Frigyes (Budapest, f?4. vk.), a Budapesti 71. sz Jogtanácsosi Munkaközösség jogtanácsosa több szövegmódosító javaslatot tett. Indítványozta egyebek között: a menynyiben a sztrájkkövetelésben érintett munkáltató nem határozható meg. akkor a Minisztertanács legyen köteles kijelölni az egyeztetési eljárásban részt vevő képviselőket. Ezzel megoldható az a kérdés: mi történik akkor, ho nem munkaviszony keretében, illetőleg nem a gyárkapun belül történik a munkabeszüntetés. Felhívta a figyelmet arra a paragrafusra is, amely azzal foglalkozik, hogy mikor kell jogellenesnek minősíteni a sztrájkot. Szerinte ez a pont bajok forrása lehet, mert erre hivatkozva a bírósáq bármikor jogellenesnek minősítheti a munkabeszüntetést. Utalt arra is, hogy számtalan veszélyes üzem működik hazánkban, ahol nem engedhető meg, hogy sztrájkoljanak. Ilyenek például a veqyi üzemek és az atomerőmű. Nyers Rezső állomminiszter elmondta, hogy a kormány módosította álláspontját, s elfogadja a Nagy Sándor és Tallóssy Frigyes által beterjesztett módosító javaslatokat. Véleménye szerint a vita hozzájárult ohhoz, hogy kedvezően változzon a jogszabálytervezet. A kormány a munkavállalói és a munkáltatói szempontok érvényesítését a törvényelőkészítés során egyaránt indokoltnak tartotta. Ugyanakkor a társadalomban mindenképpen kiegyensúlyozottságra kell törekedni - hangsúlyozta -, elejét véve a gazdasági erő bármely oldalon történő túlzott koncentrációjának. Bár a gazdaság különböző tn iKnn nnnunn islfórn helyzettel kell számolni, ennek ellenére mégis szükség van a sztrájk egységes törvényi szabályozósára. Válságágazatokban reális a veszély, hogy a fel-fellobbanó sztrájkok jelentős mértékben nehezítik a stabilizációs törekvéseket. Ennek veszélyét azonban nem különleges törvényi korlátozással kell csökkenteni, hanem az egyeztetés, az együttműködés, a társadalmi partnerség elmélyítésével. Bár még nem alakultak ki a társadalmi egyeztetés, a munkaszerződések megkötésének megfelelő módszerei, szabályai, ennek ellenére mégis elodázhatatlan a sztrájk törvényi szabályozása. Halmos Csaba vitazárójában először arra a kérdésre válaszolt, hogy szükség van-e hazánkban ilyen törvényre. Az ói lom titkár szerint a sztrájkjog törvény nélkül csak fiktív deklaráció. a sztrájk csakis ezzeJ a törvénnyel válik igazán joggá. Ugyanakkor jogosnak kell tekinteni azokat az aggodalmakat is, amelyek úgy ítélik meg, hogy a törvény hatására gyakoribbá válnak majd a munkabeszüntetések. Az államtitkár külön is kitért az érdekegyeztetés és a sztrájktörvény kapcsolatára, amit az alternatív szervezetek és a független szak- szervezetek is gyakran felvetettek. Valóban nyugod- tabb lelkiismerettel terjeszthettük volna elő a törvényt — mondotta —, ha korszerű szociálpartneri kapcsolaton alapuló érdekérvényesítési és érdekegyeztetési mechanizmus működne hazánkban. Ilyen azonban nem alakult ki, így az aggályok jogosak. Az előkészítő viták során egyértelművé vált, hogy nem sztrájktörvény helyett, hanem amellett, azzal eqyütt van szükség az érdekegyeztetésre. Halmos Csobo szólt arról is, hogy mielőbb helyre kell állítani a kollektív szerződések becsületét. Alapvető jelentőségűnek mondta. hogy amiben a munkavállaló és a munkáltató a szerződésben megállapodott, azzal kapcsolatban sztrájkot 'kezdeményezni csők a szerződés felbontásával lehessen. Ennek feltételei a Munka törvénykönyvének módosításával egyszerűsödtek. Az államtitkár Nagy Sándor és Tallóssy Frigyes írásos javaslatáról szólva azt mondta, hogy az a sztrájktörvényt koncepcionálisan nem érinti. Azzal kapcsolatban, hogy a sztrájk- alaoba helyezett összeq adómentes legyen, így fogalmazott: erre az alap titkos^áqa lehet qarancia, hiszen helytelen lenne, ho az adóhatósáq ismerné ar ott lévő összegeket mert ezzel qyengitenék a szak- szervezeteket. Tallóssy Frigyes inditvánváról külön is szólt, meqemlitve, hoqy a képviselő aktívan részt veti /FnlsttniAc n 3 r\lrlnlr\n)
