Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)

1989-03-20 / 79. szám

1989. március 20., hétfő Punomon napló 3 „Ide nekem az oroszlánt is" Jelenet a Szentivánéji álom cimű darabból Shakespeare-siker gyerekekkel Ugyanolyan mint az igazi adáson már a nézőtérről szur­színház - és mégsem. A ki­csik két fellépés között szá­guldoznak, hangoskodnak. Itt a szünetben a rendező kény­telen fegyelmezni a szereplő­ket: „Aki nem lábujjhegyen jár és zajong vagy hangosko­dik a színfalak mögött, az legközelebb akár ne is jöj­jön." Ők az óvodások. S a kisiskolások? A nagyobbak? „Ugye jobb voltam, mint a második szereposztás?" - kér­di egy civilruhás angyal a já­tékmestertől. A kis „szinészek” figyelnek egymásra. És kriti­zálnak, dicsérnek, irigykednek, drukkolnak is, sőt néha fúr­nak és árulkodnak. Igaz, ez gyerekszínház, itt mindent nyíltabban tesznek. A játék­mester a szünetben újra elké­szíti a lekopott sminkeket és közben tanácsokat ad: „Ne fordíts mindig hátat a néző­nek ... Hangosabban be­szélj ... Többet mosolyogj... Bátrabban mozogj...” A pécsi Helyőrségi Klub öt­éves ARMA Gyermekszínháza motorjaként és mindeneseként megszállottan tevékenykedik két profi színész: a rendező N. Szabó Sándor és a játék­mester Unger Pálma. Kifogy­hatatlan türelemmel, kedvvel, ötlettel, valamint idegekkel és fizikai erőnléttel is bírják. Missziót teljesítenek. öt év alatt ez a hetedik bemutatójuk. S egyben a leg­nehezebb. W. Shakespeare „Szentivánéji álom" című szín­műve még a felnőttszínházak­nak is nagy próbatétel. Hát még a gyerekszínháznak! Arany János nemesveretű ma­gyarításában ez a darab min­denképp nehezebb, mint az általuk eddig bemutatott me­sejátékok voltak. Sokan ber­zenkedtek is, hogy ez túl me­rész vállalkozás a gyerekek­nek. Az N. Szabó-Unger mű­vészpár nemhiába szereti a gyerekeket, nem véletlenül sze­repelnek saját összeállítású gyerekműsoraikkal már vagy másfél évtizede. Érzik, értik a gyerekek nyelvét és mese­igényét. A „Szentivánéji álom" az ő megrövidítésükben más­fél órás maradt, a gyerekek­nek így lett valójában követ­hető, érthető, élvezhető és el­játszható. Igazi gyerekmesévé tették a darabot, mely a kis „színészeknek" pazar játékle­hetőséget nyújt. Tresz Zsuzsa stilizált díszletei meseországot varázsoltak a színpadra, s az ötletei nyomán szabták-varrták a szülők a jelmezeket. A színház csodákra képes. A gyerekeknél ezt talán a szü­lők és a nagyszülők érzik át {abban. Az 54 fős társulatból a ket­tős szereposztás miatt har­minchaton játszanak a Szent­ivánéji álomban. A próbák ok­tóberben kezdődtek. A bemu­tatón vastapsot kapó Puck (Füredi Krisztina) és Zuboly (Vlncze Viktor) a második elő­kolta vagy. irigykedte végig a darabot. Krisztina alapító tag. Hatodikos a Berek utcai iskolában. Ez már itt a har­madik nagyobb szerepe, de játszott már a Pécsi Nemzeti Színházban is. Szerepalakítá­sának titkáról huncutul csak ennyit mond: „Jól kell játsza­ni.” Viktort ősszel a magyar­tanárnője hozta el meghallga­tásra. Negyedikes Pécsszabol- cson. Először a Fal, majd The- seus, végül Zuboly szerepét tanulta meg. „Zuboly az iga­zi” - mondja szerényen, bár csendben még hozzáteszi: „Szívesen eljátszanám Puckot is.” Mindkettőjük színész sze­retne lenni.- Mi nem színészeket sze­retnénk nevelni elsősorban, hanem színházat szerető, tisz­telő és értő felnőtteket. Olyanokat, akiknek belső kész­tetése és kedve van arra, hogy játsszon - vallja N. Sza­bó Sándor és Unger Pálma. A gyerekek élvezik a szín­padot. Ezt a varázslatos cso­davilágot talán a szülők, a pedagógusok és az óvónők is felfedezik. Mert hisz a gye­rekszínészek nem pusztán ön­maguk szórakoztatására ját­szanak, gyerektársaikat is sze­retnék szórakoztatni, élmény­ben részesíteni. Csakhát ezt a felnőtteknek kellene elhín- niök, hogy csemetéiket, tanít­ványaikat elvigyék a gyerek- színház előadásaira. ' Murányi László (Ai ARMA Gyermeksiinhár „Szentivánéji ólam" előadásainak további ¡dópontjai: délután 3 órai koidattal: március 24. és 30., ápri­lis 14., 1«., 20., 24. és 27.) ^ Az „Elvarázsolt éj" című dallal indította Katona Klári pénték esti koncertjét a Dó­zsában, ahol többeknek csak állóhely futott. Válogatást halhattunk régebbi számaiból, s ízelítőt az új lemezről. Az Hz első mondata ¡net wolt... és a többi? „Elnök: Megértett# a vádatl Rajk: Igen. Elnök: Bűnösségét elismeri? Rajk: Elismerem. Elnök: As egéss vonalon? Rajk: As égési vonalon.” Mai szemmel nézve is ez a legrejtélyesebb, leghihe­tetlenebb! Ez a „beisme­rés”, belenyugvás döbbent meg bennünket leginkább. Hogyan jutott el idáig Rajk László és a többi vádlott, akik hasonlóan vallottak? Többé-kevésbé tudjuk, mi motiválta, moti­válhatta Sztálint, Rákosit és a személyi kultusz csúcsfi­guráit, azt viszont ma is sű­rű homály fedi, mi játszó­dott le az áldozatokban. Mi­féle mechanizmus és mi mó­don mozgatta, törte meg őket, akik maguk ellen val­lottok? Mi motiválta például Rajkot, aki ez alvilági szín­játék dokumentumai szerint is mintegy önként dugta fe­jét a hurokba? Mit ígérhet­tek a vádlottaknak? Hiteget­ték-e őket? Kik? És mivel? Beleférhet-e a Rajk-per ör­dögi logikájába bármiféle ígéret, hitegetés? Létrejöhe­tett-e bármiféle alku, meg­egyezés Rajk és Rákosiék között? Egyszerűen mártírok lettek volna az áldozatok? Nem nyílt ki a Rajk-dosszié Ismétlés 98 forintért Minek a mártírjai? És milyen mártíromság lehet az ilyen bemocskoltságot vállaló már­tírom ság? Mi történt a letartóztatot­tak celláiban? A pincében? A vallatásokon, kihallgatá­sokon? Minden kompetens résztvevő és lehetséges tanú eltűnt volna az áldozatokkal együtt? Csaknem mindenki süket és vak és Rákosi-hívő volt? Annyit tudnak csak a volt óvások, börtönőrök, bí­rósági emberek, a tárgyalás népbírói, amennyit eddig nagyjából mi is tudtunk? Nem maradt egyetlen valódi följegyzés, papírfecni, igazi dokumentum, ami végre be­levilágíthatna a közelmúlt magyar történelmének ebbe a sötét gödrébe? Sokan és régóta föltesz- szük ezeket a kérdéseket — összhangban az eddig e tárgykörben megjelent publi­kációkkal. Ezért is várhattuk (jóllehet nem túl nagy) vá­rakozással - a Magyar Nemzetben közreadott soro­zatot is figyelemmel követve - Soltész István immár kap­ható Rajk-dosszié című köny­vét. A kötet ára - az utóbbi hónapokban szériában nap­világra kerülő hasonló cél­zatú kiadványokéval nagyjá­ból megegyezően — 98 fo­rint. Sajnos ezért a pénzért jószerivel ezúttal is csak is­métlésben lehet részünk, holott - bár nem harag­szunk a „tudás anyjára" - végre szeretnénk szert tenni némi új ismeretre is. Azaz: tudni akarjuk végre, mi tör­tént a Rajk-per kulisszái mö­gött. Képtelen helyzet, hogy egy ilyen nagy horderejű, nagy kisugárzású történelmi ese­ménnyel kapcsolatban még 1989-ben is csak föltevések­re és jóhiszemű — ám in­kább laikus - találgatások­ra kell hagyatkoznunk. Ez esetben is be kell érnünk a négy évtizeddel ezelőtti „üzenettel”, amit Rajk vallo­másának első mondatába rejtett. Arra a kérdésre, hogy mikor született, a vádlott azt válaszolta: - 1909. május 9-én, Székelyudvarhetyen. Holott valójában március 8-án született... És ki ne tudná saját születési dátu­mát? Azaz: a vádlott ezzel kívánta érzékeltetni azt, hogy mindazt, amit ezek után mond, felmondott szövegként, nem a saját mondanivalója­ként mondja ... És itt bezárul az ördögi kör. Az első mondat üzenet volt. Honnan, miért, és ki­nek szóló üzenet? Hiszen az Is üzenet lett volna, ha meg sem szólal és nem vá­dolja magát órákon, napo­kon át... A legképtelenebb vádakkal! Ki fogja végre ez ügyben kimondani. és mikor - ha rém is az utolsó szót. - azokat a szavakat, amelyek közelebb visznek a Rajk- dosszié valódi tartalmához? Mert ez a dosszié sajnos ezúttal sem nyílt ki. És ezért - félreértés ne essék - nem a szerzőt hibáztatjuk.- Bebesi K. ­A rakétás jégeső-elhárítás szezonkezdése Próbaüzemei a hármashegyi lokátor (Folytatás az 1. oldalról.) A világon egyetlen ilyen rendszert üzemeltető országban sem mutatható ki fehéren-fe­ketén, hogy a rakétás jégeső­elhárítás hasznos-e avagy sem. Ez a „mérhetetlenség" az ilyen rendszerek fennmaradá­sában legalábbis bizonytalan- sági helyzetet teremt, ugyan­is egyetlen döntéssel működ­hetnek tovább vagy megszün­tethetek. Az OMSZ és az AB körött is csak szerződésterve­zetek vannak, de konkrét meg­egyezés még nincs. Az önmagában is nehezen kimutatható elmaradt kárból viszont kinek van konkrét hasz­na? A legutóbbi pécsi tanács­kozáson a baranyai mezőgaz­dasági üzemek vezetői állás- foglalása egyértelmű volt: nem akarnak beszállni anyagilag a rakétás jégesőelhárítás finan­szírozásába. ök őzt mondják, hogy olyan megfizethető biz­tosítási formában érdekeltek, mely minden lehetséges kárra biztosítást jelent a díjáért. S ha ebben nincs egyezség a Sierelik a belső berendezéseket biztosító és a mezőgazdasági üzemek között? Dr. Zoltán Csaba ehhez csak annyit fűz hozzá: „Mi nem tudunk azért területeket kihagyni a véde­kezésből, mert az adott tér­ségben működő egy (vagy több) mezőgazdasági üzem esetleg nem kötött jégkárbiz­tosítóst." Az elmaradt kár felbecsül­hetetlen, a tényleges bekövet­kezett már nagyjából egész pontoson mérhető. Baranyát 1987-ben mintegy 800 milliós jégkár és 100 milliós aszály­kár sújtotta, tavaly már az aszálykár 8—900 milliós és a jégkár „csak" 120 millió fo­rint körüli volt. S hogy idén mi várható? Az biztos, hogy a Hosszúhe- tény fölötti Hántás-hegyen már állnak a 26-as ÁÉV által épí­tett épületek, rég kész az oda vezető út és a Tenkes- hegyről még októberben le­szerelt MRL 5-ös meteorológiai lokátort már beszerelték a szovjet mérnökök. A lokátor próbaüzeme alatt már a fino­mításokat végzik a gorkiji gyár szakemberei, segítségük­re vannak Dógi Lajos műszaki osztályvezetőnhelyettes irányí­tó sá va I a baranyai egység szakemberei. Fent a hegyen épül az agregátorház is. — Áprilisban már ténylege­sen is dolgozni fog a lokáto­runk és megkezdődik számunk­ra a szezon — mondja dr. Zoltán Csaba. — Újabb négy kilövőállvány beállításával má­jusban elérjük, hogy a tizen­öt kilövőáílomásunk közül tí­zen már 3 kifövőállvánnyal a korábbiaknál is gyorsabbak leszünk. Az áprilisi kezdés tehát az egyik biztos pont a baranyai ■rakétás ‘jégesőelhárítás idei te­vékenységében. A másik? Meg­fizethető áron adunk meteoro­lógiai szolgáltatásokat mező- gazdasági üzemeknek és vál­lalatoknak. Murányi László „Csak a szívemet dobom eléd” előadás alatt figyeltem a kö­rülöttem ülőket, az átszelle­mült arcok legalább okkora élményt nyújtottak mint maga a műsor. A közönség elvará- zsoltatatt. A koncert után a női öltözőben kerestem fel a művésznőt, aki javasolta, hogy keressünk nyugodtabb helyet mivel itt mások is voltak. Nem találtunk. Végül is a színpad egyik sarkában a kulisszák mögött kezdtük el a beszélge­tést. I- Hogyan fogadta Péci? Mi­lyen volt a hangulata a ion­éért előtt é> milyen mosl? — Erre a kérdésre csak va­lami nagyon nagy udvariassá­got lehetne válaszolni, ami nem illik hozzám. Nagy izga­lommal jöttem ide, mert a pé­csi közönség sokat változott — ezért féltem is —, de újra to­ló Ikoztam azzal a fogékony­sággal, amelyet itt a közön­ségtől régebben tapasztaltom. I - ízelítőt hallhattunk új ?•■ , meiéről. Beszélne bővebben er- ről? — Igen, mert most már kész a lemez. Csütörtökön lesz a Egy este Katona Klárival „Lári én vagyok” „főbizottsági" elfogadtatás. Az alapötletet a lemezhez az adta, hogy úgy gondoltam van egy csomó dal amit egy­általán nem nekem szántak, de nagy mélyen érintettek és ezért nagyon Szerettem volna ezeket elénekelni. Ezéket a dalokat korábban Vikidár, Ré­vész, Hobo, Demjén, Kovács Kati, Zorán és az LGT énekel­ték. így — Magyarországon eléggé szokatlan módon — más dalaiból lettek saját da­lok. Én hiányolom, hogy ná­lunk nem alakultak ki olyan örökzöld slágerek, mint Ame­rikában, ott ez úgy történt, ho9y egyre jobb előadók for­máltak belőlük még jobb dalt * így lettek örökre szépek. „Mozi” vagy „Ahogy minden- in” lesz a lemez címe, ez még nem eldöntött, függ a lemez­borító tervektől is amin még dolgozik Ukka azaz Csapiár Jutka grafikus. I- Az Ukka mellett lemezein megtalálható még a Lári néy It. Ez az ön beceneve? — Igen. Lári én vagyok. Presser nevezett el így, ő egy nagy névadó, nagyon sok mindenkinek adott mór nevet. Áltatóban szokatlan ha becéz­nek, de ez a név nagyon ked­ves számomra. I — Az* öltözőt közösen „lövész- ároknak” minősítettük az inter­jú kezdetén. Itt nem színháziak a körülmények, befolyásolják-e ezek önt? — Nem. Persze az ember­nek így nehezebb bele kerülni óbba a hangulatba, amivel magával tudja ragadni a 'kö­zönséget is. Mórtus 15-én szü­lőfalumban, Ráckevén egy tor­nateremben énekeltem. Nem szobád különbséget tenni az Erkel színház és egy sportcsar­nok közönsége között sem. Nem titkolom, az önök színhá­zában szeretnék még énekel­ni, az ottani 'koncert nagyo i kedves emlékem. I- - A műsorban egy Ízben úgy fogalmazott, hogy „igy lázasan elég meleg van”. Csakugyan lázas? — Ez nemcsak lámpaláz. Kegyetlenül meg vagyok fáz­va ' és náthás is ^vagyok. Dél­ben mértem utoljára, Okkor 38 fokos lázam volt.- A koncert egyik legátütőbb sikerű ded a szerintem a „Szi­vemet dobom eléd” cimű volt. Nem gondolja, hogy csakugyan a szivét dabja elénk igy, ha dacolva a körülményekkel s egészségi állapotával Is mégis­csak fellép? — De, így születtem. Galambos G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents