Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)
1989-03-19 / 78. szám
SIKER Jágó: Kulka János Egy különös Otelló előadáson Ez a kaposvári előadás Jógáé. Kulka János döbbenetes, felkavaró, irritáló-dühítő .alakításában. Nem emberi léptékű gonoszsága mindenütt jelenlevő, meghatározó jelenlét. Ács János rendezésében nincsenek szép, tiszta, nemes, emberi érzelmek; nincs itt K- roiság, nincsenek szenvedélyek, csak hörgő indulatok, tudó tontú fi tettek vannak és vad bosszú és lihegő ölés- vágy — meg az a képesség az embereikben, hogy mindezt természetesnek tartsák, és aszerint reagáljanak. A józanság, a tolerancia srikrányi jele nélkül. _____ Ap alatlansóg, kosz, mocsok és sár. Jágó sátáni flegmája gyorsan ölő méreg az „alapjában" jólelkű, jámbor Otelló számára, oki ösztönös tehetséggel, de amolyan „tiszthelyettesi" nívón él, gondolkodik és üt: mindenért, s mellesleg nyer csatákat Velencének. Ösztönei vezérlik, indulatainak szinte íve sincs, máris őrjöngő paroxizmusban hadarja a bosszú arabul hangzó átkait. S amerre a szem ellát: szenny, közönséges, alantas és primitív emberi reakciók. Ma- gyaránf a shakespeare-i remekmű jelenkori, huszadik századvégi értelmezése. * Jágó pedig blaziit mosollyal törli hol sáros, hol valamitől véres tenyerét a nadrágjába. Karjait elégedetten összefonja. Most ért a kettőt ugrásztom egymásnak, mondja maga elé, azalatt a berber állat teljesen kikészül... Az Idézet persze nem szószerinti, csupán érzékeltetni szeretném Eörsi István új fordításának lényegét és szó- használatát, amellyel szándéka szerint színésznek, nézőnek egyaránt lehetőséget kíván nyújtonl, hogy a mű „ős-ere- deti modernségét" élvezhessék. Ennek jegyében szegény Desdemonát több ízben le- kurvázzák, röpködnek a parlagion durva kifejezések, obsz- cén szavak — és helyzetek... Más vagy konvencionális felfogásban aligha lenne sikere, itt viszont, ebben az értelmezésben ez a klasszikus szöveg nem is lehet más. Nem tud más lenni. Következésül Itt minden rácáfol a „hagyományosra". Otelló Jógával birkózik, amolyan „bakavirtusból". Jágó voltéképp ugyanolyan közönséges, mint OteHó, oki fölborzolt érzetmi állapotokban furcsa, állatias hangokat hallat. És kitervelt bosszúja tetőfokán Otelló nem csupán fojtogatja, de végül is - „különös kegyetlenséggel" - agyonveri Desdemonát Desdemona a méltatlan gyanú Hlmotája-súlya alatt összerop parnva Jágó mellkasán zokog, öntudatlan állapotbon, miközben Jágó kis híján levetkőzteti ... Vannak szituációk, ahol némelyik néző, félreértve azokat felröhög. De van, aki - más jelenetnél — kirohan, becsapja az ajtát... Igen, korunk valóságát ennyire töményen mór nehéz elviselni. Mert kemény és kegyetlen előadás ez, az „Artaud"-I kegyetlenség színházának eszközeivel (pl. Mártha István remek zenei effektusaival), s azon túl is. De mindenütt valahol a háttérben-előtérben Kulka János Jágó alakjával, amely ránk vetül, tükör elé kényszerit és amit látunk, az hátborzongatóan igaz és mai. Az „átlagnéző” vastapsa a végén ezt ismeri el. Az előadás koncepcióját bizonyára sokan vitatják majd vagy elvetik. Szivük joga. Nem is hibátlan előadás, hiszen például a tökéletes színpadi beszéd néhány vezető színésznek sem erős oldala Kaposvárott Egyet azonban aligha lehet vitatni. Ács Jánosnak ezrei az Otellóval — egész pontosan errel a Jágó-OteHó kettőssel - fölrázó erejű üzenete von a számunkra. Minden azon múlik, van-e erőnk venni - tehát nemcsak nézni, meglátni Is - ezt a jelet. ,. W. E. Miért felHdborita a „Sátáni «versek**? n hitet meggy alázó muzulmánra halál wár Az iráni nagykövet nyilatkozik a VDN-nek Ahogy múlt vasárnapi lapunkban ígéretet tettünk olvasóinknak, most beszámolunk az Iráni Iszlám Köztársaság budapesti nagykövetségén tett látogatásunkról. Emlékeztetőül: a látogatás célja az volt, hogy az iszlám világban oly nagy felháborodást kiváltott könyvről, Salman Rushdie „Sátáni versek” című müvéről és a Rushdie-ra kimondott halálos ítélet okairól készítsek interjút. Ehlhez hozzájárult Keyvan Imani nagykövet és személyes találkozóra invitált, amelyre csütörtökön került sor. ' * Valamivel két óra előtt érkezem; csöngetek. Beengednek, s míg a portáról folyik a telefonálgatás, körülnézek a hallban. A fölökről mindenünnen Khomeini ajatollah arca néz rám. Rövid várakozás után betessékelnek a perzsaszőnye- gekkei borított, tágas földszinti fogadáterembe, s kérik, hogy várjak egy kicsit. Mögöttem becsukódik az ajtó. A fogadóterem 'bútorzata miodösz- sze négy székből, egy kanapéból és egy alacsony márványasztalkából áll. Természetesen itt sem hiányozhat a falról az imám arcmása. Percek telnek el, végre nyílik az ájtó és belép három fórfi: a fiatal nagykövet, Key- man Imani, kezében az elmaradhatatlan égszínkék Ima- malom: a tharmdtitkár és a magyarul kitűnően beszélő tolmács. Úgy látszik, a nagykövet anya nyelvén fog nyil atkozni. Felállók, hogy üdvözöljem őket, o tolmács gyorson figyelmeztet: iszlám szokás szerint nem fogunk kezet. Még szerencse, hogy nem is nyújtottam o kezemet, így nem követtem el boklövést. Megköszönöm, hogy fogadott; kölcsönös udvariaskodások után leülünk. Először ő kérdezget a lapról, majd végre rátérünk jövetelem céljára. A követ úr először azt mondja, hogy a „Sátáni versek"-néi sokkol izgalmasabb témák vannak az Iráni Iszlám Köztársaságon. Hm ... — Bizonyára Igaza van, de mégis arra kérném, mondjon valamit az íróról és könyvéről. Arra szeretnénk választ kapni, konkrétan mivel sértette meg az író az iszlámot? — Rushdie Indiában született, Angliában tanult, amerikai nőt vett feleségül, és jelenleg Angliában él, angol állampolgár. Alapvető tény az, hogy ez az író, ahelyett, hogy tiszteletben tartotta volna az irodalom becsüleét és az emberi értékekre fektette volna a hangsúlyt, olyan kijelentéseket tesz, amely mélyen megsérti hitünket. Megszegte az írói etikát: az emberiség értékei helyett erkölcstelenséget, emberek meggyőződését gyolázó elveket vall. És visszataszító kifejezéseket használ, mondhatjuk piszkos, sértő és gyalázkodó szavaikat. — A vallásra? — Nemcsak a vallással kapcsolatban. Ez az egész könyvre érvényes, és nem csupán erre, hanem két előző művére is. „Az éjszaka gyermekei" és „A bánat” is alattomos, sértő, gyalázkodó kifejezéseket torta írna z. — Ezek mind Angliában jelentek meg? — Nem, az előző kettő Iránban, perzsa nyelven is. — A „Sátáni versek”-et Is lefordították? — Nem, ezt nem. — Tehát - folytatja -, az egyik dolog, hogy sértő a stílusa. A másik, hogy olyan történelmi tényen Ironizál, ami egymillióid muzulmánnak a hite. Teszi ezt oly módon, hogy a már említett piszkos szavakkol illeti prófétánkat, akit az egész történelemben becsületes, 'megbízható prófétának tartottak, gyalázza feleségeit is, okik példát mutattak hűségből, tisztaságból és erkölcsből, s végül sérti Mohamed próféta legjobb harcostársait is. Alapvetően ezért keltett felháborodást a muzulmánok körében, s ennek következtében került sor tüntetésekre Angliában, Pakisztánban, Baaglades'hben és más országokban is. — Ha Rushdie nem is iráni születésű, sőt, más ország állampolgára, jogilag hogyan lehetséges, hogy halálra ítélték? A mi szemünkben ez nagyon furcsa. — Azt mondja a nagykövét úr — közvetít a tolmács —, hogy most éppen ez az alapvető kérdés. A muzulmánokat nem az országhatárok tartják össze, hanem hitük. Azért von most ez a nagy hűhó, mert az emberek nem ismerik az iszlám törvényeit és lényegét. A vérbeli, nemzeti, etnikai ösz- sze tartozásnak nincs olyan nagy súlya, a hit a mérvadó. Van egy alapvető törvényünk, ami mind a mai napig érvényes: az a muzulmán. aki megszegi és meggyalázza saját hitét, az halálra van ítélve. — Mindegy, hogy hol él... — Mindegy. Éppen ezért nem gondoljuk úgy, hogy egy másik ország belügyeibe avatkozunk. Először is egy vallási vezető az iszlám törvényei alapján hozta ezt a döntést. Másodszor az Iráni Iszlám Köztársaság kormánya nem küldött senkit, hogy ezt az ítéletet hajtsa végire. — Éppen a végrehajtásra szerettem volna kérdezni. Hogyan képzelik el? — Miután az iszlám törvényei alapján lett halálra ítélve, az ítélet végrehajtása semmilyen konkrét országra nem vonatkozik: ez egymiHi- árd muzulmán ügye. Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy az iszlám ellen most negatív propagandát fejtenek ki: azt mondják, ez az ítélet sérti a szabad véleménynyilvánítást. Viszont mi úgy véljük, 'hogy a szabad véleménynyilvánítás címszó alatt egy- milliárd ember hitét gyaláz- tóik meg. Mi azt mondjuk, ha Rushdie-nak szabad elmondania a véleményét, m'iért ne lenne szobád imám Khomei- ninek is kinyilvánítani az övét? A törvény, amelyből ez az ítélet született, ezernégyszáz éve létezik az iszlámban, ahol a hit meggya lázasa tilos. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet az iszlámmal szemben más véleményt mondani, de ne ilyen módon. — Követ úr azt mondta, a Korán első szórója úgy szól: olvasd. A könyv arra való, hogy olvasd, vitatkozz, győzz 'meg. Mindez nem vonatkozik Rushdie könyvére? Ezt olvasni kifejezetten káros? — Nagykövet úr visszakérdez - forcjul újra felém a tolmács —, hogy ön hajlandó-e mindenféle mocskos, gyalázatos, alaptalan dolgot elolvasni? — Erre inkább azt válaszolnám, hogy amit az ember nem olvas, arról nem tud véleményt mondani. És a „Sátáni versek”-hez kevesen jutottak hozzá a különböző országokban, tehát a legtöbben azt sem tudják, min robbant ki ez az ügy. Ezért is jöttem önhöz. — Ezt a könyvet többek olvasták, végül is a muzulmánok árért háborodtak föl, mert ismerik a tartalmát. — Előtörd ült-e már, hogy könyv miatt ilyen ítélet született volna? Vagy ez az első eset? — Nem emlékszem, hogy könyv miatt lett volna rá precedens, de a hitet és a prófétát qyalázó emberekkel kapcsolatban született már ha. latos ítélet Indiában is. — Hadd kérdezzem meg: a követ úr most pusztán a hivatalos véleményt képviseli, vagy saját, belső, személyes meggyőződése is ez? — Ez egy muzulmán véleménye. — Köszönöm a beszélgetést. Dücső Csilla Radiő mellett, A fiatal iró egy könyvről beszél a rádióban, amely a lengyel nép évtizedes, illetve évszázados — szabadságáért vívott - roppant küzdelmét hivatott vázolni és hozzáteszi: sajnos a hazai szokás szerint csak úgy emlegetjük a lengyeleket, mint akik a főváros zsibogóin üzletelnek - akár a nagyobb vidéki településeken — Is, akik a kocsmák környékén botrányokat okoznak ... satöbbi, satöbbi... Igaza van, már ami a téves közvéleményt Illeti. Nagyon meg tudunk szólni valamilyen nemzetséget, ha ... nem nézünk a tükörbe. Közhely, de mégis csak ki kell mondanom: nincs rossz nép. Hogy a közelmúltnál maradjak: a német nép sem volt rossz, csak az a „néhány" gonosztevő, aki a nyakán ült és megőrjítette a világot a második világháború címén. Napjainkban szidjuk a „románokat”, pedig hát nem a román nép követi el az ismeretes vérlázító cselekedeteket, hanem egy diktatúra tébolyult vezető rétege, élükön tudjuk, hogy kivel...- Tavaly - év elején - valaki Pécs bányavidékéről telefonált be hozzánk, mondván, hogy a környék lakosságát felháborítja az Italbolt garázda társasága: a „lengyelek”. Pedig ugye - amíg lengyel bányászok nem Is tartózkodtak városunkban - garázda lumpenek akkor 1s botrányokat okoztak, nemcsak a bányakerületek Italboltjaiban. Elítélő előjellel azonosítani a megye építőiparában, vagy a bányákban derekasul dolgozó lengyel vendégmunkásokat a lumpenekkel, több mint ostobaság. Szélesíthetem a kört, ha úgy tetszik: „Kilószám viszik a sajtot, étolajat, piperecikkeket, öregistent, mindent a Konzumból a jugókl Ha az ember belép az áruházba, csak szerb-horvát szövegelést hall...!” - háborodik fel a pécsi polgár, aki..., aki. • • nagyon feledékeny. Volt szerencsém néhány alkalommal átróndulnl Eszékre és szinte csak magyar szót hallottam az áruházakban, vagy az utcák foigatagában. A „magyar turista" ott tülekedett a pultok előtt, rohant boltról boltra, reklámszatyrok tömegével, cipelve az olcsó Italárut, textilvagy divatárut, mindent fölvásárolt, ameddig csak futotta a dinárból. A soproniak szidják az osztrákokat, akik úgy* mond: még a fogukat is nálunk csináltatják, de ott ülnek a fodrász- és kozmetika-szalonokban, viszik kifelé a sonkát, bort, meg mlttudomén még mit nem. Könnyű nekikI -háborodik fel a hazai polgár. Aki persze alkalomadtán azonnal kirohan Ausztriába - hála az utazás szabadságának — és vásárol, mint egy őrült. A szenvedélyes utazók pedig el sem jutnak már Bécslg, hiszen a határhoz közeli falvak, kisebb városok üzleteit lepik el, hogy még estére hazaérjenek áruval megrakott kocsijukkal. Nem a vásárlás ellen ágálok, elvégre - és ez természetes —, ha olyan portékát szerezhet be o magyar turista, amit itthon nem talál meg, még ha a lábát lejárja akkor sem, és főleg ha olcsóbb és főleg, ha jobb minősége az árunak. . Nálunk nincs aruböség (minőség sem nagyon) ott a határon túl meg mindez megvan, hát vegye és vigye. Csak... ne szidja őket, mint egy előkelő Idegen, mert gondolom, az említett országok polgárai is tudnának mondani (mondanak Is) egyet s mást a magyarokról. Sokfé■MM ■ ■ I ■ ■ Tűkor HKQ le ember von — jó Is, rossz is - mindegy, hogy milyen nemzet színeit képviseli. De nem árt a tükörbe nézni. Rájön, hogy így kerek a világ. Akadt még okom némi háborgásra a héten. A volt honvédelmi minisztert, illetve — ma már nyugdíjas - miniszterelnök-helyettest faggatta a rádió riportere. Elmondotta, hogy mint miniszterelnök-helyettesnek, nem volt sok dolga, majd-hogy-nem tétlenül telt el az ideje. Ez meghökkentett. Miért vállalta el? Vagy mert a honvédelmi tárca után kapott egy újabb magasrangú beosztást, amely kitartott nyugdíjaztatásáig? Mert azt nem hiszem el, hogy egy miniszterelnök-helyettes tétlenségre lenne kárhoztatva. Napjaink azonos beosztású vezető személyiségei éppen az ellenkezőjét bizonyították és bizonyítják. Vagy talán a beosztás meghaladta képességeit? Ez is előfordulhat. Ez esetben nem szóltam semmit. w „Eles anyanyelvűnk” 1. Ne ott latolgasd a kilátásaidat, ahonnan kinéznek. 2. Egyiknél összejön a pénz, másiknál összemegy. 3. Mielőtt a tárgyra térnél, ismerd meg az alanyt. 4. Minek oda mozgástér, ahol az' állásidő számit. 5. Magára vessen, aki mákokon arat. 6. Egyik holtig tanul, másik ugyanaddig papol. 7. Csak akkor menj a saját fejed után, ha az előbbre jár a másokénál. 8. Egykor csodálattal adóztunk, ma adózva csodálkozunk. 9. Aki a lelkiismeretét elaltatta, az aligha ébred rá. 10. Könnyebb hajba kapni, mint észbe. Kerekes László 4 vasárnapi
