Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)

1989-03-15 / 74. szám

1989. március 15., szerda Dunántúli napló 5 Igazodás a holnaphoz I ............................... .................................,-*l...............................MM.....................................................................Ml...-..................................................................................................... Mi ből futja majd? Újabb vegyesvállalat a svédekkel? - Minden üzletet meg kell becsülni - Érezhetőbb a versenyszellem Hárman már nem elvetélt remények Lombikbébi szálloda a pécsi pártiskolán Külföldről is jelentkeznek, érdeklődnek Elég a politikából - mon­dom - nézzük már meg, mi­ből élünk! De Viczencz Ottó, a Sopiana Gépgyár igazgató­ja leint; igenis szükség van a politizálásra, főleg, ha a külpiacokra tekint az ember. Nem árt, mondjuk, ismerni egy-egy ország helyzetét, az ott folyó politikai áramlatok­ban felszínre jövő stabilitást. S kétszeresen is ismerni a szocialista országok program­jait. Mert ugye, ha valahol a fogyasztói szféra kerül elő­térbe, ott az élelmiszerpiac is mozdul, s a háttér is; előbb-utóbb csak szükség lesz élelmiszeripari gépekre — gyártó- és csomagolóberende­zésékre. Tovább bontva a kér­dést; az sem mindegy, hogy az élelmiszeripar melyik ágát fejlesztik abban a bizonyos külországban.- Meggyőzött.- Akik hosszabb ideje fog­lalkoznak piackutatással tud­ják, nem máról holnapra kell a termelési szerkezetet vál­toztatni. Legalább 1-2 évre előre tekintve lehet bármilyen koncepciót megfogalmazva dönteni, s az sem megy gyor­san. Ezzel azt is mondom; nem vagyok túl optimista, már ami az ország egészét érintő gazdasági átalakítást illeti. Nagyon az elején va­gyunk . . . A Sopiana szerencsésebb helyzetben van. Megkockáz­tatom: lépéselőnyben. Műsza­kilag magasabb szintű, bo­nyolultabb, munkaigényesebb termékeket könnyebb piacra vinni. Az élelmiszeripar cso­magoló—kiszerelő gépeit ma­gas munkakultúrával, a ha­gyományokra épülő és az újat integrálni tudó szellemi kapacitás nyomán készítik a munkacsarnokokban.- Két vegyesvállalatot hoz­tak a közelmúltban tető alá. Milyenek a tapasztalatok?- Elöljáróban: valahol lét­kérdés is a kooperációs kap­csolatok kialakítása. Mit ta­gadjam, a nálunk keletkező tőkét ennél hasznosabban nemigen tudnám kamatoztat­ni. S ha valamikor szükség van kockáztatásra, akkor ma igen! Persze, minden relatív, s ha netán a vegyesvállala­taink megbuknának, akkor se vinnének bennünket csődbe.- Nyereség?- A Sonet, magyar-osztrák érdekeltség még igen friss. Termeléséről, gazdálkodásáról majd talán jövőre ... A So- mapak magyar-olasz vállal­kozás példamutatóan sikeres; mindkét fél kemény érdekelt­sége vitte sikerre. Jótékonyko­dásból, valakinek a két szép szeméért ¡pnki sem hoz tőkét, gépet, technikát. Három és félmillió forint tiszta nyeresé­get értek el, leadózottan úgy, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva.- Mennyiből?- Az olasz vegyesvállalatba 15 milliós vagyonnal léptünk be. Persze, nemcsak a nyereség a haszon: Viczencz Ottó sze­rint többet ér az, ha mond­juk jelen esetben az olasz cég piacaira is fél lábbal be­lépnek. Másrészt óriási ha­tással van a kollektívára, ha tetszik, bizonyos munkaörö­möt is okoz. Megmunkálásá­ban és külcsínyében is világ- színvonalú terméket gyártani — a munkás számára is szár­nyakat ad. — Visszaigazolás?- A partner elismerő sza­vai. Példát is mond. Hűtőszekrény-gyártó sorokat szállítottak Kínába, megküzd­ve olyan konkurenciával, ami mondjuk önmagában is minő­sít. Ez a nagy konkurens, Japán.- Mit jelent önnek az a szó, hogy piac? — Vevőt, árat, minőséget, pontosságot. Persze ma még sokféle piac létezik. Más a szocialista, más az európai, aztán ott van Ázsia, ott van­nak a fejlődő országok. Nyil­ván: változó igényeket fogal­maznak meg. Filozófiám; vá­lasszuk ki a legkeményebb feltételeket diktáló piacot, s minden termékünket ehhez szabjuk. Megfordítva: a ma még kevésbé igényes vevők sem fogják holnap megvenni a bóvlit. S nekünk a holnap­hoz kell igazodnunk, külön­ben az egészet megette a fene! Különben is: a piacok közelítenek egymáshoz, végre valahára.- A magyar termelők zö­me, a táboron belül gondol­kodott, hogy úgy mondjam, szocialista piac-orientált. .. — Aki megérezte korábban a váltás szükségességét, an­nak nem okozhat ez fejtörést. S megkockáztatom; sajnos kevesen lépték meg a szük­séges lépéseket. Nem vették észre, hogy ez nemcsak po­litika, hanem gazdaság is, ahol olyan áru kell, amiért a vevő mindent megtesz, hogy megszerezze.- ön korábban említette, meglehetős óvatossággal nyúltak a vegyesvállalatok alapításához.- Nem tagadom. Most vi­szont azt tanácsolnám; aki te­heti, ■ bátran vállalja föl a kockázatot. Egyébként más utakat nem is látok. Nincs pénz technikára, fejlesztésre, s keveseknek adódik meg, hogy a spanyolviaszt föltalál­ja. Újdonság nálunk, hogy svédektől 15 milliós értékben licencet vásároltunk; termék­kel fizetünk. De az északi kapcsolatok talán többet tar­togatnak.- 'Svéd—magyar vegyesvál- lolat?- Szó szerint. Egy kicsit nagyobb volumennel, mint a korábbiak esetében. Szinte kézenfekvő a kérdés: vajon mennyi munka van ma, a különféle piacok föltérké­pezésében, a termelési-termel­tetési kapcsolatok kialakításá­ban. Viczencz Ottó szerint jó, ha a kapcsolatteremtési szán­déknyilatkozatok, puhatoló­zások, szóbeli megállapodá­sok 5—6 százaléka bejön. Szí­vós, következetes munka, eb­ben is.- És még egy.- Nem mondok újat - jegyzi meg az igazgató -, de számunkra . bebizonyosodott, hogy a kis üzlet megbecsü­lése nélkül az ember kikopik a piaci világból. S a kis üz­letek nyomán születendő kap­csolatok viszik előre a szeke­ret. Nem győzöm elégszer mondani: kapcsolatok, kap­csolatok és még egyszer kap­csolatok!- Változott-e a mozgási lehetőségük?- Úgy tapasztalom, hogy érezhetőbb a versenyszellem a határainkon belül is, kí­vül is. S ehhez jobbak a fel­tételeink. Mondok egy példát. Bekopogott hozzám Georg Seeger az NSZK-ból. Meg­kérdezte, hogy tudunk-e szá­mára bizonyos terméket le­gyártani. Fél óra alatt meg­egyeztünk az árban, kitöltöt­te a csekket, mi legyártottuk, beraktuk a kamionba, s mindketten jól jártunk. Ment minden, mint a Doxa-óra. Néhány éve még eltűnt vol­na Seeger úr is, az üzlet is, az engedélyeztetések sűrűjé­ben . . .- önök nemcsak termelnek, hanem termeltetnek is. Pár éve még arról beszélgettünk, hogy milyen kiszolgáltatott ez a helyzet; a partner nem tartja a határidőt másra hi­vatkozva, s a más, megint másra hivatkozik.- A múlt: nagyon nehéz volt kooperációs partnert vál­tani. Ma mintha nagyobb lenne a vállalkozási készség. Több, rugalmasabb kis céget — kisvállalatot, gmk-t, rt-t látok fölállni, kapcsolatainkat is más alapokon szervezhet­jük. Aki nem teljesit, attól el­köszönünk — aki tartja a mi­nőséget, határidőt, aki érde­kelt abban, hogy miből futja majd kenyérre, azt megbe­csüljük. A Sopiana Gépgyár az idén 550 milliós termelést vállalt föl; biztosan több lesz. Termelésének 70 százaléka exportra megy. Két vegyesvállalata mellé egy harmadikat is szeretne alapítani. Ehhez minden fel­tétel adott. Szándékuk: a dolgozóik jö­vedelmét még jobban emel­ni. Még több forrást találni a forintokhoz.- önök munkásfelvételt hir­detnek.- Forgácsoló szakmunkáso­kat keresünk. Ezen belül is olyan embereket, akik tudnak és szeretnek is dolgozni. Ho­gyan magyarázzam? A mun­kanélküli segélyekre apellá- lókra, a iiflanderekre itt nincs szükség, kíméljenek meg bennünket. . . A Sopianában a közelmúlt­ban két ütemben 12 forintos órabéremelést hajtottak vég­re. Kozma Ferenc „Kedves AsszonyomI Mint ön is tudja, a pécsi lombikbébi-programba nagyon sok Pécstől távolabbra lakó jelentkezik. A hormonális elő­készítés miatt a 8. ciklusnap­tól naponta szükséges a vér­vétel és az ultrahangvizsgálat addig, amíg a petesejt leszí­vására sor kerül, ami általá­ban a 12-14. ciklusnapon történik. Ez azt jelenti, hogy a távol lakóknak a beavat­kozás ielőtt átlagosan 5 na­pot kell Pécsett tartózkodni­uk. A klinika ágylétszáma miatt kevés beteget tudnánk tagadni..." így kezdődik az a kétolda­las levél, amelynek sokszoro­sított változatát elküldik azoknak a nőknek, akik a POTE Szülészeti Klinikájának két év óta eredményes lom- bikbébi-programjában remény­kedve azzal a kéréssel je­lentkeznek, hogy őket is se­gítsék hozzá a régóta hiába várt gyermekáldáshoz. Az 1986-ban kezdődött kísérletek kezdetben nem sok remény­nyel kecsegtettek, de sem az orvosok, sem a gyermekért mindenre hajlandó nők nem adták fel. Tavaly megszüle­tett az első két gyermek, idén, március 13-án a har­madik és március végére várják o negyediket. Ök az úgynevezett Gift-módszer se­gítségével láthatták meg a világot. Az eljárás lényege, hogy a leendő édesanyák a hormonális kezelés eredmé­nyeként szuper-ovulációt pro­dukálnak, vagyis egyszerre egyidőben több petesejt érik meg, melyeket levéve, a férj spermiumával egyesítve jut­tatnak vissza, vagyis a meg- termékenyülés az anyai szer­vezetben zajlik. A pécsi kli­nika sikereinek híre gyorsan terjedt, egyre több remény­kedő asszony jelentkezik sze­mélyesen, levélben, telefonon.- Egyszer csak azt vettük észre, hogy türelmet kell kér­nünk a várakozóktól, mert a klinika ógylétszáma miatt nem tudjuk őket fogadni - mondja dr. Csaba Imre pro­fesszor, a klinika igazgatója. - A klinika elsődleges fel­adata ugyanis változatlanul a szülészeti, nőgyógyászati ellá­tás. Bár a beavatkozás elő­készítéseként átlagosan 5 na­pon át kell rendszeresen — hormoninjekció, vérvétel és ultrahangvizsgálat miatt min­den nap megjelenni, a má­sutt lakóknak ez az öt nap is gondot jelent. Az ő érde­kükben kezdtünk szállást ke­resni, mégpedig elfogadható áron. Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának Oktatá­si Igazgatóságában találtunk segítőt. A Damjanich utcai kollégiumban két négyágyas, zuhanyzós szobát biztosítottak erre a célra napi 150 forint­ért.- Az elhelyezés tehát meg­oldódott de a közelmúltban, a harmadik lombikbébi édes­anyja, Benczéné Müller Er­zsébet arrc^ gondolt, hogy adományokkal kellene segíte­ni a klinika műszerfejleszté­sét a program további sikere érdekében, ö biztos abban, hogy sokan szívesen áldoz­nának ilyen célra.- Jólesik ezt hallani, s va­lóban szükségünk lenne kor­szerű műszerekre. Most pél­dául egy termosztátra, ami másfél millió forint, és egy olyan speciális ultrahang di­agnosztikai készülékre, amely lehetővé tenné, hogy ne kell­jen megnyitni a hasüreget. Ehhez 3,5 millió forint kelle­ne. Akinek ilyen szándéka van, annak szívesen küldünk csekket.- Mit gondolnak, lesz-e külföldi igény a klinika segít­ségére, jönnek-e az ország­határon túlról is házaspárok?- Már vannak jelentkezők Jugoszláviából és Csehszlová­kiából, illetve érdeklődők Ausztriából és Svédországból. Török Éva Depalettázó gép szerelése a pécsi Sopiana Gépgyárban Fotó: Proksza László Mikrobuszra gyűjtenek az idősek Pécsváraden Meglepődik az ember, ha azt hallja: Pécsváradon mik­robuszra gyűjtenek az idősek. A pécsváradi gondozási központ vezetője Köberling Jenőné a saját kis busz elő­nyeit ecsetelte. Jelenleg a művelődési ház mikrobusza reggel és délután elviszi az időseket, de csak akkor, ha az intézménynek nincs egyéb Programja. Ha van, az idő­seknek bizony gyalogolniuk l<ell, s néhányon nem is tud­nak. Főként a hegyen lakók­nak okoz nehézséget a me­redek út. Napközben is jól jönne agy gépkocsi, ha a helyi fi­zikoterápiára vagy Pécsre pél­dául a szemészetre szeretne eljutni valamelyik idős em­ber. Ezenkívül saját gépko­csival a központhoz tartozó ¡ősközségekbe is ebédet vi­hetnének a rászorulóknak. A megye vidéki gondozási központjai közül a bólyi és a mágocsi rendelkezik saját mikrobusszal, és mindkettő­höz hozzájárultak az idősek is. Mágocson közel egyhar- mad arányban adták saját pénzüket, Bolyban pedig az cltaitási szerződések alapján, az ingatlanok értékesítéséből befolyt összeg egy részét for­dították a jármű megvételére.- Arra kértem az időseket — mondja Köberling Jenőné- ha jól érzik itt magukat, s tudják milyen fontos lenne egy mikrobusz, a cél érde­kében, aki tud, járuljon hoz­zá a költségekhez. Megkérdeztem az időseket is, hogyan fogadták az öt­letet.- Ha pénzről van szó, min­dig van vita - válaszolta Dorottya Lőrincné, - de a javaslatot mindenki elfogad­ta. Megállapodtunk, az ötezer forintot tíz havi részletben fi­zetjük. Én például albérlet­ben lakom, és hét végén főz­ni, fűteni, világítani kell. Hét­közben azonban nem jönnék ki abból a pénzből, amit itt fizetek. S szívesen vagyok a napköziben. — Megspóroljuk a nyugdí­junkon - mondta Rapp lá- nosné - Nekem az itt ka­pott uzsonna egyben a va­csorám is. Az első részletet januárban fizették be, s az eddig ösz- szegyűlt több mint 60 000 fo­rintot a Gamesz különszám- lán kezeli. A tanács kipótol­ja a befizetéseket, s a ta­valy megrendelt mikrobusz várhatóan még az első fél­évben megérkezik a gondo­zási központba. P. E. Ajándéktárgyakat készítenek az idősek a pécsváradi gondozási központban Fotó: Proksza László

Next

/
Thumbnails
Contents