Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)
1989-03-15 / 74. szám
1989. március 15., szerda Dunantűli napló 3 ÍsszeLion|ak Pécs es Hasas Banyc Kényszerű fogyókúra Gondoskodni akarnak a távozó dolgozókról Kiszállás István-aknán Fotó: Proksza László A Mecseki Szénbányák teljesítette a szanálási megállapodás szerint rá háruló feladatokat és 0 eredménnyel zárta az 1988. évet. Az okmányban lefektetettek szerint idén 350, a következő évben pedig 200 millió forint dotációt kap a vállalata szanálási alapból, utána viszont a támogatásnak ez a forrása elapad. * Az első, a tanulóév után nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalatnak kényszerű fogyókúrán kell átesnie. Ez azt jelenti, hogy az üzemi önállóságra való törekvés mellett ez évtől aknákat, sőt bányaüzemeket állítanak le. Az érintettek között az első Pécs Bányaüzem, amelyet mór idén leállítanak, a következő évben pedig felszámolnak.- A döntésnek kizárólag gazdasági okai vannak. A vállalaton belül a fajlagos kitermelési költség Szászvár Bányaüzem mellett István-aknán volt a legmagasabb. A létszám itt fogyatkozott a legnagyobb arányban, az 1983. évi 1241-hez képest idén év elejétől már csak 775-en dolgoznak ebben a bányaüzemben. Az állandó költségek viszont a korábbihoz hasonlóak maradtak, egyre romlott a forint tonna és a forint/gi- gajoule arány - vázolta a felszámolás gazdasági okait Reszler Zoltán, a vállalat szociális vezérigazgató-helyettese. - Külső hatásként pedig az ellátási kötelezettség megszűnése sürgette a vállalatvezetés ilyen értelmű döntésének megszületését. A kibontakozást elősegítő közép-, hosszú távú stratégiánkban 1,8 millió tonnában állapítottuk meg a vállalat jövőbeni éves termelését, ez a volumen lehetőséget teremthet majd az optimális költség — ár — beruházási arányok megvalósítására. Felméréseink szerint a számunkra is kedvezőtlen fajlagos kitermelési költségű István-aknai és szászvári szén nem hiányzik majd a piacon. István-akna bezárását és felszámolását jelentős átszervezések előzik meg. A vállalaton belül a legkedvezőbb fajlagos kitermelési mutatókat Vasas Bányaüzem mondhatja a magáénak, így kínálkozott az a tehetőség, hogy a bányabezárással párhuzamosan összevonják a két üzemet. A tervek szerint a Pécsi Bányaüzem néven összevont két aknaüzem az év első felében önálló szakmai termelést folytat, az összevont üzemi megítélés azonban már most a k-zös gazdálkodást helyezi a közéo- pontba. Ettől függ a termelés beszüntetése István-aknán, ahol jelenleg könnyített gazdálkodási feltétetek mellett a feltárt, előkészített szénvagyon felhozatala folyik. A folyamatos termelés mellett történő átszervezés vezénylésére üzemi és vállalati szakemberekből, a mozgalmi szervek képviselőiből alakult szervezőbizottság. Munkájukról a következőket mondta Reszler Zoltán. . - Az összevont üzem szervezeti felépítését a vállalat vezetése márciusban tárgyalja majd. Koordinálásával Judt Istvánt, Pécs Bányaüzem vezetőjét bíztuk meg. Ami pedig a termelést illeti, január elején az addig István-aknán dolgozó lengyel vágathajtókat áttelepítettük Vasasra. Az évközi folyamatos áttelepítések során elsősorban hiányszakmákban erősítjük meg ezt az üzemet. A harmadik negyedév végére István-aknán várhatóan már csak 60 fő marad, akik a (fenntartás, illetőleg a bányafelhagyás munkáit végzik majd. A végleges' összevonás után, mivel Vasas termelési terve nem növekszik számottevően, az üzem nem biztosíthatja István-akna teljes létszámának foglalkoztatását. Még akkor sem, ha október 1-jétől a Mecseki Szénbányák nem foglalkoztat tovább idegen munkaerőt, mivel ez a tény többnyire a produktív dolgozóinknak ad csak tehetőséget. Ezért január 1-jétől a külszíni és föld alatti kiszolgálók esetében mind fizikai, mind nem fizikai területen létszámzárlatot rendeltünk el, a közben felmerülő gondokat áthelyezésekkel kívánjuk megoldani. Ezen túlmenően megkezdtük a megváltozott munkaképességű dolgozóink ismételt orvosi felülvizsgálatát, ilyen módon, illetve korkedvezménnyel várhatóan többel fognak nyugdíjba menni. Még így sem kerülhető el, hogy mintegy 2—300 dolgozónk más munkahelyen helyezkedjen el. A vállalat elsősorban a minőségi munkaerőt szeretné megtartani, de a lehetőségeink szerint gondoskodni akarunk a szükségszerűen távozó dolgozóinkról is. Aki igényli, átképzés során produktív bányászszakmát szerezhet magának, de mivel folyamatos a kapcsolatunk a tanács munkaerőközvetítő irodájával is, más tehetőségek közül is választhatnak. Az üzemek összevonásának és az átszervezés zavartalan lebonyolításának egyik legfontosabb feltétele a folyamatos és korrekt tájékoztatás. A vállalat vezetői december utolsó napjaiban tájékoztatták a dolgozókat a szükségszerű lépések okairól. A tervek szerint március végén a nem fizikai dolgozókkal tudatják lehetőségeiket, ugyanerre a fizikai dolgozók esetében a második negyedévben kerül sor. A tájékoztatás mellett az átszervezés másik sarkalatos pontja az átcsoportosított bányászok elhelyezése. — István-aknán tágas, kényelmes szociális létesítmények állnak az állomány rendelkezésére. Vasason ugyan folyamatban van a külszíni rekonstrukció, de 1990—92 előtt nem lehet számítani az új szociális létesítmények megépülésére. A gond megoldásával azonban nem várhatunk addig, különösen a szűkös fürdőtehetőségek miatt. A napokban születik meg a döntés, hogy régi irodák átalakításával, konténerrel vagy a jelenlegi fürdő bővítésével teremtünk új helyeket, de üzemi kereteken belül feltétlenül sor kerül a közeljövőben a lámpakamra és a felolvasó bővítésére is — mondta Reszler Zoltán. A két üzem összevonásával, István-akna felszámolásával tehát kezdetét veszi a vállalat kényszerű fogyókúrája. A szükségszerű felszámolások célja, hogy a Mecseki Szénbányák levegőhöz jusson, a megmaradó üzemekben megteremtse a gazdaságos működés feltételeit. Kaszás E. Fáklyás felvonulás Pécsett Méltó tisztelgés az ünnep előestjén (Folytatás az 1. oldalról) énekelte együtt, többször tapsokkal kísérve a több ezres tömeg. „Édes rózsám, a hazáért . .." hallhattuk többször is a jelen tevő kórussal együtt énekelve. Ezután került sor az 1848-49-es események kapcsán az emlékezés virágainak elhelyezésére. Sorrendben a Fiatal Demokraták Szövetségének, a Magyar Demokrata Fórumnak, a Független Kisgazdapártnak, a Szabad Demokraták Szövetségének, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének és a Fii Cui Női közművelődési egyesületnek képviselői helyezték el az emlékezés nyíló Jelképeit. A rövid megemlékezés után az egyre sokasodó tömeg gyertyákat, fáklyákat is gyújtva a Bem utcán át a Kossuth Lajos utcán a 48-as tér felé indult, Kossuth-cimerrel díszített nemzeti zászló vezette a sort, a pécsi belváros nemzetiszínű és a megyeszékhely címerével ellátott főutcáján jöttek-jöttek az emberek. Fáklyáikkal, gyertyáikkal ki- sebb-nagyobb pontocskákat rajzolva a sötétbe. Csendben, legfeljebb az elöl haladó kórus által előénekelt dalt nó- tázva vonult a több mint tízezressé duzzadt tömeg a 48- as térre. A hangulatos ünnepség kezdetén március 15-tel kapcsolatos irodalmi öszeállitást hallhattunk. Az ismertebb versek még ismertebb szakaszait együtt mondták a jelenlévők a szavaló színészekkel. Feltűnt, hogy rendkívül fegyelmezett mindenki. Hangos „éljen-él- jen" és tapsok szakították télibe legfeljebb a megtervezett műsort, amelynek során elhangzott az akkori, és az alternatív szervezetek által jóváhagyott, legújabban kibocsá- Itott 12 pont is. Az egyre növekvő tömegben alig-alig lehetett transzparenseket látni. Itt-ott feltűnt viszont „Jogállamiságot”, „Szabad választásokat” felirattal néhány tábla. Az ünnepség szónoka a 48- as téren dr. Andrástalvy Bertalan volt. Beszédét többször ütemes taps, éljenzés szakította félbe. „'Magyarország — Európa. Március 15. előestéje tegyen azoknak az emléknapja. akik a szabadságért áldozták az életüket... Ezekkel az emlékekkel, nem másokra mutogatóan, összefogva építsünk fel egy Magyarországot. Helyre kell állítani a közbizalmat egymás között. A magyar nevet újra ki fogjuk fényesíteni, hiszek abban, hogy összefogunk. Dolgozni kell, nem a gyűlölettel, az önfeláldozással, mert csak az áldozatok árán mehetünk előbbre. Mert Magyarország volt, szép volt, de (mi azf mondjuk, még lehet ... — hangoztatta a szónok. Az ünnepség végén több ezernyi ^virágot helyeztek el a résztvevők Petőfi Sándor'szobránál. A békés, emberi, euró- ipai megemlékezés után az emberek elindultak hazafelé, hogy átgondolják azt is, miért volt hosszú évek óta a legnagyobb tömeg 1989. március idusának előestéjén Pécsett. Bozsik László Hol kezdődik a rend? Magam állapotát is figyelembe véve nem kétes: a kérdésre — hol kezdődik a rend? - adandó választ legtöbben „széles értelemben" keresik. Gazdasági, társadalmi, ideológiai válság, mindez a szokásos — nem nálunk, vagy nálunk v Sem először — tünetekkel: okkal és az okok felett nem mindig arányos mértékben háborgó emberekkel, követhetetlen árakkal, ígérgető politikusokkal, süllyedő szintű átlagerkölccsel, e zavaros helyzetet kihasználó karvalyokkal, egyéni és csoportérdekek által irányított polarizálódással, kihívást jelentő döntésekkel, megoldást ígérő, de ennek elfogadható megfogalmazásával adós maradó tömörülésekkel, látszatkezdeményezésekkel, az elmozdulás igénye és a visszatartó erők közötti feszülő ellentmondással, címer- és alkotmányváltással, a valóságot takarni használt álproblémákkal, fejek hullásával és talonból elővettek hordóba állításával, egymásnak ellentmondó jogszabályokkal, hit- és reménynélküliséggel, a jövőért aggódókkal, de a jelenben ennél többre képtelenekkel, magukra hagyott rétegekkel, korhadó infrastruktúrával, elszabaduló indulatokkal . . . Vagyis: ha mindezt — és még mi mindent! — megoldják, rend lesz. A feladat adott, bizonyára - hallom a véleményt —, „az illetékesek” még alaposabban, megfogalmazták ' maguknak, többet is tudnak, mint mi, akik a magunk élete hajszolt ritmusában talán nem is akarunk tudni mindenről - kinek hiányzott például egészen eddig annak pontos ismerete, hogy, mennyi végül is a magyar állam adóssága? -, hát akkor várjuk, amíg megtalálják a megoldást. Akkor, majd akkor, itt van Kánaán. A kertet, amelyben — majd - teszüreteljük a termést — azt a termést, aminek érdekében egyáltalában elkezdünk kertészkedni, ki a sárga- és fehérrépáért, a cukorborsóért, a bársonyos fényű, hatalmas szemű tarkababért, ki a pjruló eperért, a jóillatú barackért, a tömött szőlőfürtért, a belőle sajtolt testes borért, a ringó vállú rózsákért, a selymesen sima ciprusért —, csak a -nagyon szerencséseknek van módjában készen kapni. Kimész a földre - most határoztad el: magad is teremteni akarsz -, eláll a lélekzeted: mindent ellep a gyom, feltörőben és már elszáradóban, messze a föld mélyében kapaszkodók és a felszín alatt terebélyesen gyökeredzők, szúrósak és szépvirágúak, magas és eiős szárúak, zöld levélszőnyeget térítők — mindenütt gaz. A föld, amelyben megteremtek, amelyből életet sajtoltak maguknak, az nem látszik. Ennek az egész gaztengernek az alapját eltakarja a hihetetlen életerővel újra és újra feltámadó haszontalanság. Mit teszel? Elkezded kitépni a gazt. Te magad, azon a 200 négyszögölön. Egy kicsit siettet az is: szebb legyen, mint a szomszédé. Egy kicsit haragszol is: ha odaát nem hagyták volna így elszaporodni, ha több munkát fordítottak volna a gyomlálásra, nálad sem tenne ennyi. De hát az az ő ügyük, végül is, neked itt kell kertet csinálnod. Neked itt kell a jövő évi termést biztosítanod. Azt is tudod: mit akarsz. Hogy ezt majd ide veted, az meg oda, amoda megint mást. Tudod, mit kell tenned: ágyásokat készíteni. Amelyekben majd az terem, amit odavetettél. Csak hát addig jó néhányszor elfáradsz. Elmegy a kedved az egésztől. Hányingered tesz az agresszív földszagtól. A kipusztíthatatlannak hitt gyomok megújuló támadásától. A szerszámaid életlenségétől. Az aszálytól. A jégesőtől. A földedet össze-vissza túró vakondoktól. A rügyeidet lelegelő vadállatoktól. A majdnem érett dinnyéidet ellopóktól. A minőséginek ígért vetőmagból kelt silány terméstől. Mégsem hagyod ott. Kezded elölről. Igaz, már tudod, kertet csinálni: vállalkozás. Azt is tudod, nemcsak a munkád szorgalma a végeredmény megha- tározóia. Ezért hát két kezeddel gyomlálsz, haragos szitkok közepette, véresre töröd a tenyered az ásó, a kapa nyelével, porhanyósra aereblyézed a földet, meghúzod a magágyat, nyíl - eavenesre, palántáknak csinálsz apró qödröket, s nagyokat a messzebb jövő ígéreteinek, a dúslombú fáknak, visszamész egyszer, kétszer, tízszer - ha kell, százszor -, hogy óiból a kapáért, a metszőollóért, a permetezőkannáért nyúlj. Ez 200 négyszögöl.-Nem aazdasáai, társadalmi, ideológiai válság. De most nem is ezzel törődsz. Csak a te 200 négyszögöleddel Biztos tehetsz benne, — és az is vagy -, hogy fáradságod meghozza a gyümölcsét. Biztos, pedig azt is tudod: ennyi erőfeszítés, ennyi erre a feladatra fordított idő, ennyi verejték áldozása mellett is - bármikor - tehet aszály. Lehet egv kiszámíthatatlan szél, amelyik a szomszédos hatalmas naavüzemi tábla felől a te növényeidre sodorja az égető permetet. Hogy mindaz, amit a sikerért tettél, nem egyértelműen hozza meg arányos gyümölcsét. Nem fogadkoztól, nem szavaitól amennvit tudtál - amennyit a feladat tőled meqkívánt -, dolgoztál. Azután szépen leteszed a szerszámokat. Letisztítva, mert másnap is kell. Végigsétálsz ezen a 200 négvszö- gölnvi országrészen, látod, minden rendben van, apró leveleit felszabadultan lóbálja körtefád, mérqeszöl- den meredeznek a látható erőben lévő hagymaszárok, színesedni kezd a paradicsom, saját illatával öleli körbe magát szép kor reményében cseperedő fenyőd. Közben le-lehajolsz azért az egy-két, fejét megint feldugó gazért, amit mindiq ki kell szakítani a földből - s valqmi elégedettség tölt el. Pedig de fáradt vagy! Amit keltett - ezen a 200 négyszögölön - mindent megtettél. Nem énekelted el utána a Himnuszt, sem az Internacionálét, sem a Szózatot — egyszerűen leraktad a szerszámot. Pedig ez a 200 négyszögöl attól vált a csak ilyen 'munka után érezhető békét sugalló földdé, hogy te tudtad: bukások és félsikerek mellett is rendületlenül kell dolgoznod az eredményért. Megtetted. És ebből a munkából felocsúdva jogosan kérdezed, körbenézve: és a többiek? A többi 200 négyszögölök? Mészáros Attila