Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)
1989-03-14 / 73. szám
1989. március 14., kedd Dunántúli napló 3 Ónálló vállalkozás és érdekvédelem Vlol találnak biztos szálláshelyet az állami gondozott fiatalok? Mi lesz az ifjúsági otthon sorsa? Patthelyzet: az állami neveltek mindkét részről csak a nemet hallják Lehet-e bizonyos területeken érdekszövetség az egymással konkuráló cégek között. Jó példa erre a tíz éve 11 építőtőipari szervezet által életre keltett Baranya Megyei Építőipari Szervezetek Gazdasági Társasága, s a tagszervezeteket koordináló irodája (BEKI). A gt már kinőtte megyei kereteit, s jelenlegi tagszervezetei között akad nem egy budapesti, van dunaújvárosi, és a gesztor a Bázis Dél-dunántúli Építőipari Vállalat tavalyi egyesülése révén számos Somogy megyei építőipari és 'más profilú szervezet is tagja lett a gt-nek. — Jelenleg 34 tagszervezetet koordinálunk, de a márciusi igazgatótanácsi ülésen újabb két szervezet csatlakozásáról is döntünk — mondja Neumann Adóm irodavezető. 1— Tehát már régóta regionális a szervezetünk. A profilunk is jelentősen bővült az alapítás óta. A klasszikus építőipari kivitelező cégek mellett tagjaink sorában található ellátó, városgazdálkodási és ingatlankezelő, költségvetési üzem és szervezet, de tagszerveztünk a Kisipari Termeltető Vállalat, a Pécsi Köztisztasági- és Útkarbantartó Vállalat, a KIOSZ, az Országos Műemléki Felügyelőség, az Építőipari Tájékoztatási Központ Pécsi Irodája és a baranyai Uniber, továbbá az Éptek, az ÉGV, az Épfu és az Égszi—Délszám is. — A kölcsönös érdekek hívták életre az azóta szép eredményeket felmutató anyagbeszerzési, továbbá anyagmozgatási és munkásszállítási társulásunkat, ugyanakkor a műszaki fejleztéíben, a munka- és környezetvédelemben, az energiagazdálkodásban, az oktatásban és továbbképzésben, a számítástechnikában is jelentős haszonnal jár tagszervezeteink együttműködése. A negyedévenként megjelenő BEKI tájékoztatónk hasznos információkkal, az újdonságok bemutatásával, munkakapacitás, valamint anyag- és gépbörzével segíti a tagszervezeteinket. — Az első tíz évük során megtalálták az eredményeket biztosító közös utat. — A társasági törvény alapján a gt-t szeretnénk építőipari egyesüléssé átalakítani, így az önálló jogi személyisé- -gü szervezetté válna. Ennek legfőbb előnye a jelenlegi gt-vel szemben az lesz, hogy nemcsak koordináló szerepkört tölt majd be, hanem önállóan vállalkozhat és elláthatja a tagszervezeteink érdekvédelmét is. M. L. A 14—18 éves állami nevelt fiúk munkábaállását, társadalmi beilleszkedését elősegítő ifjúsági otthon sorsa, mint már tavaly szeptemberben beszámoltunk róla, bizonytalanná vált. A Bázis Építőipari Vállalat 1987-ben közölte az intézménnyel: szüksége van arra az emeletre, ahol a fiúk laknak, mert az egész épületszárnyat külső segítséggel szállodává kívánja átépíteni, s a fiúkat már foglalkoztatni sem tudja. Az előzményekhez tartozik, hogy az 1966-ban kötött megállapodás, amelyet a Bázis jogelődje, a BÁÉV és a megyei művelődési osztály kötött, mindkét fél számára előnyökkel járt. A vállalatnak abban az időben még jól jött a szakképzetlen munkaerő alkalmazása, s ezen kívül megvette az otthon céljára kiválasztott tanácsi épület vevőkijelölési jogát. A másik oldalon pedig a tanács pénztárcáját nem sokkal terhelte az állami neveltek szállása és étkeztetése. Mivel egy évig semmilyen intézkedés nem történt, tavaly augusztusban kritikussá vált a helyzet: a negyven férőhelyes otthonban már csak hét fiú élt; a távozó fiatalok helyére ugyanis nem jelentkezhettek be újak. Szeptemberben a művelődési osztály erélyesebb fellépésére javult a helyzet, újra felvehettek fiatalokat. Ez pedagógiai okokból is szükséges volt, hiszen több gyermekintézményben, például a GYIVI-ben és a Magyar Lajos Nevelőotthonban egyre gyarapodott a tizennyolcadik életévüket betöltött fiatalok száma. Ma 33-an laknak az otthonban, s közülük 28-an különböző vállalatoknál munkába álltak. Hogy végül Is felszámolják-e az otthont, vagy egy új épületbe költözhetnek, ma még bizonytalan. A tavaly augusztusi tárgyalásokon a Bázis 2,5 millió forintot ajánlott fel’ egy új otthon létesítésére, ami nem elég a terv megvalósításához. A Bázis a felkínált összeghez ragaszkodik, a megyei művelődési osztály pedig a szerződés betartásához, amelynek értelmében a vállalat csak akkor szüntetheti meg az otthont, ha a fiúk elhelyezéséről gondoskodik. Jelenleg az otthon lakói közül a délelőtt dolgozók vacsorázni, a délutánosok pedig reggelizni a mintegy kilométer távolságra levő Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetbe járnak. Szombaton és vasárnap kétszer kényszerülnek megtenni ezt az utat. Elkeseredés cseng Tasnádi Ottó szavaiban, aki az elmúlt két évtizedben igazgatta az intézményt.- Nem tudom, mi lesz, egyik napról a másikra élünk. És semmit sem tudok fenni. Brandstatter György, a megyei művelődési osztály helyettes vezetője, aki többször tárgyalt már a Bázis vállalat szociális igazgatójával, így érvelt:- Ha az elmúlt húsz évben változtak- is a körülmények, ez akkor is egy érvényes szerződés. Nem tartom tárgyalási alapnak a 2,5 millió forintos összeget. Dr. Bán László szociális igazgató viszont a gazdálkodás megváltozott körülményeire hivatkozva sem tekinti érvényesnek az 1966-ban kötött szerződést:- Az építendő lakások száma rohamosan csökken, s nekünk munkát kell adnunk dolgozóinknak. A felhatalmazásom csak 2,5 millió forintos összegre szólt, amelynek egy részét munka formájában ajánlottuk fel. A GYIVI mellett találtak egy elodó családi házat, amely 40 fiú számára alkalmas lakóhellyé bővíthető, de erre 2,5 millióból egyre kevésbé futja. Az ügyben a tanács és a vállalat első számú vezetőinek kell dönteni, akik idáig még nem találkoztak. Mischl Róbert,' a Bázis Építőipari Vállalat vezérigazgatója így nyilatkozott:- Az utóbbi időben megbillent a húszéves gazdasági ritmus, s a vállalatoknak hatékonyabban kell gazdálkodniuk. Egy épület vevőkijelölési jogáért új épületet adni túl nagy ár, ráadásul a vállalatnak ezen semmi haszna sem volt. A tanácsnak felajánlott két és fél millió forintot gesztus- értékű hozzájárulásnak tekintem az új otthon létesítéséhez. Nincs még egy vállalat a megyében, amelyik annyit áldozott volna az állami neveltekre, mint a mienk, de ezekről a gyerekekről az államnak kell gondoskodnia. A megyei tanács általános elnökhelyettese nevében a művelődési osztály vezetője a következő tájékoztatást adta: — Az Intézményt működtetni kell, s addig nem változtatják a helyét, amíg a szerződés érvényben van. A GYI- VI mellett kiszemelt épületvásárlására nem kerül sor, mert 2,5 millióért nem lehet megvenni. Nehéz helyzetben vannak, ugyanis nem tudnak egyezkedni, mert nincs miből. Csak a művelődésügyre szánt fejlesztési összeget, a jelenlegi ötéves tervben 100 millió forinttal csökkentették, s az Ifjúsági Otthon átalakításával nem is számoltak. Patthelyzet. Az állami neveltek mindkét részről csak a nemet hallják. A vállalat gazdasági érdekeire hivatkozik, a tanács pedig pénztelenségére — lassan másfél éve. Porth Etelka Keresik a helyet A magánkereskedők eladni szeretnének Hol kínálkozik lehetőség? A vita tulajdonképpen nem újkeletű, hiszen 'már akkor elkezdődött, amikor a belváros felújítása. Az érv volt: a megszépült épületek tövében semmi helye a város képet rontó kirakodóvásároknak. A tanács illetékesei azonban nem voltak következetesek: előbb tiltották, aztán megengedték, később hol megengedték, hol tiltották az utcai kereskedést. Végül az állam, vagy szövetkezeti vállalatok egy-egy meghatározott időszakra kivonulhattak a boltjuk elé, a maszekok viszont szedhették sátorfájukat. * A magánkereskedők szerint ‘múlt év végére vált tragikussá helyzetük. Hiába készültek, hogy a felvásárolt rengeteg árut pénzzé tegyék az ünnepek előtt, sátraikat csak olyan helyeken engedték felállítani, ahol nem .volt biz- , tos a bevétel és elmaradt a remélt haszon is. -Nem így a fizetnivalók: A bérleti díjak, a'z energia, a szállítási és egyéb költségek, az adó nem lett kevesebb. Hogy valójában mit szeretnének a kiskereskedők? Petíciójuk szerint: dolgozni! Ugyanis rájuk is vonatkozik az a koncepció, amely a szektorsemlegességet, a szabadvállalkozósok lehetőségét szorgalmazza. Mint mondják: ,,'ha a város biztosítja munkájukhoz a szükséges területet, ezzel nemcsak az ellátás javul, de a tanács pénztárába is több pénz kerül.” A magánkereskedők közül leghangosabban a vásározók tiltakoztak. Legfőbb törekvésük, hogy azokon a napokon, amikor nincsen vásár a megyeszékhely egy forgalmas területén, kapjanak megfelelő helyet. — Valóban évek óta gondokkal, problémákkal terhes az év végi, a karácsonyi és szilveszteri vásárok szervezése, lebonyolítása — mondja Szabó Nándor, a Pécs Városi Tanács kereskedelemmel, ellátással foglalkozó elnökhelyettese. — És az is igaz, hogy az elmúlt években mindig a tanácsot, azt a tanácsot marasztalták el, amelyik a lehetőséget adta a szabad vállalkozáshoz. Az első évben az volt a probléma, hogy a városképet rontották a különféle sátrak, bódék. Ezt követően a parkolóhelyek egy részét foglalták el a vásárok. A tanácsnak el kellett ismernie azokat az észrevételeket, amelyek a városképet, utána pedig a parkírozókat védték. Mindkét kritika jogos volt, ezért keressük az igényeket kielégítő és az előbbieket megszüntető •megoldásokat. A Nagy Lajos Gimnázium udvarára, vagy a Domus Aruház földszintjére kényszerült magánkereskedőket persze mindez nem elégítette ki: A KISOSZ megyei titkárához sorra érkeztek a pana- iszok. Ám hiába teltek el hónapok, igazi, mindkét fél számára megnyugtató megoldás azóta sem született. Változás persze van, hiszen a Konzum étterem teraszán egy időre helyet kapott néhány magánkereskedő, ám ez csak a részvénytársaság bukszáiát dagasztja. A magánkereskedők a megcsappant forgalom miatt imár nem csupán az év végi vásárokra szeretnének megoldást, de év közben is. Javaslataik szerint szívesen vernének sátrat például a vásárcsarnok körül, vagy azon a területen, ahol az új Centrum Áruház éDÍtését tévézik. Székelyhídi Gyula, a kiskereskedők érdekvédelmi szervezetének vezetője ezzel kapcsolatosan elmondta: a terület használatát nem ingyen gondolják és a felállítandó elárusítóhelyekkel szemben az egyik legfontosabb követelmény, hogy azok feleljenek meg az esztétikai igényeknek. Hasonló megoldás egyébként számos külföldi országban megfigyelhető. Az egységes, színes megjelenés valószínűleg a vásárlókra is kedvezően hatna. F. D. A mohácsi Épszöv dunaszekcsöi bútoiüzemét Rótt Adóm vette ót vállalkozóként. i Fotó: Proksza László Kiuűlö minőség, pontos munka Asztalosüzem bérben A szorgalmas munkáért 30 százalékkal több bér Elve az új lehetőségekkel, a Mohácsi Építőipari Szövetkezet az elsők között szabadult meg kevésbé nyereséges egységeitől. A szállítási részleg teherautóit saját dolgozóinak adta el kedvezményesen, aminek fejében az újdonsült kisiparosok vállalták, hogy a továbbiakban ők bonyolítják a szövetkezet fuvarjait. Ennél is nagyobb horderejű, hogy az addig szövetkezeti keretek között működő, több embert foglalkoztató asztalosüzemeket bérbe adták. A vállalkozók között az első Pott Ádám dunaszekcsői asztalos- mester volt. — Az elmúlt év tavaszán ajánlották fel az új együttműködési formát. Én mint a dunaszekcsői asztalosrészleg művezetője dolgoztam itt. Rövid gondolkodás után elvállaltam, tavaly május 1-je óta ilyen formában működünk itt. A szerződés értelmében a vállalkozó évi 500 000 forint bérleti dijat fizet a szövetkezetnek, aminek fejében az ÉP- S2ÖV folyamatosan ellátja munkával az üzemet. A késztermék utáni díj 30 százaléka a szövetkezetét, a fennmaradó rész pedig a vállalkozót illeti meg. Ebből fizeti a rezsit és alkalmazottainak a bérét.- Ilyen értelemben tehát nem nagy a kockázat, hiszen o szerződés szerint a szövet- kezet állandó munkával látja el az üzemet — mondja Pott Adóm. Jó a kapcsolat közöttünk. Mi vállaljuk a megrendelések pontos teljesítését, a szövetkezet pedig ugyanilyen módon alapanyaggal lát el bennünket és elszállítja a kész terméket. Erre a szűkös hely miatt van nagy szükségünk. A megállapodás szerint az üzemben végzett karbantartási munka értéke fele-fele arányban terheli a szövetkezetét, illetve engem, az esetleges új beruházások pedig a bérleti díj emelkedésével járnának. Az üzem húsz embert foglalkoztat, többségük nő. Vajon az ő munkájukban milyen változást hozott a gazdacsere?- Az üzem profilja nem változott, az alkalmazottak ugyanazt a munkát végzik, mint azelőtt. Az üzem öt-hat termékcsoport elkészítésére szakosodott, elsősorban a Mohácsi Szék- és Kárpitosipari Vállalat megrendeléseinek teszünk eleget. Jelentős változás viszont, hogy rögtön az elején 20 százalékkal emeltem az alkalmazottak alapórabérét, de a bérük évi ve- tületben körülbelül további 10 százalékkal emelkedett. Ennek fejében viszont mindenkitől pontos és szorgalmas munkát követelek. Ennek és a jobb szervezésnek köszönhetően emelkedett a végzett munka mennyisége is. Úgy gondolom, nem járnak rosszul az itt dolgozók. Az üzem havonta 300— 320 000 forint értéket állít elő. Minőségi panasz azelőtt sem igen érkezett, s az asztalosüzem dolgozói ebben a formában is ragaszkodnak a jó hagyományokhoz. A vállalkozó Pott Ádám a következőképpen sommázta a majd egy évi tapasztalatait: — Az biztos, hogy ez a munka a korábbinál jóval nagyobb terhet jelent számomra, húsz ember megélhetéséért felelek. És ez a gond nemcsak a munkaidő alatt kísér el. Az is igaz viszont, hogy számomra is tisztességes keresetet biztosít a vállalkozás. Nem csinálnám, ha nem járnék jól. K. E.
