Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)
1989-03-12 / 71. szám
Valószínűleg én vagyok az egyetlen, aki nagyapám minden 'leirt gondolatát elolvastam. Roppant élveztem érzékletes útleírásait, novelláit, regényeit, verseit „Szorgalmas, barátságos ember V August Senoa unokája-, egyes szereplőire név nélkül is ráismertem a környezetemben, mert én még ismerhettem néhányat a barátai közül, például a rendőrfőnököt, a püspök urat vagy a szenátor urat -, meséli Zdenko Senoa, az ismert horvát ¡ró, August Senoa unokája. Zágrábban él feleségével, hosszú ideig a Jugoszláv Lexokonog- ráfiai Intézet szerkesztője volt. Most már nyugdíjas. Csendes mosollyal jegyzi meg, hogy jelenleg harminc esztendővel idősebb a nagyapjánál. August Senoa 1881-ben hunyt el, fiatalon. Születésének 150. évfordulója alkalmából Pécsett is megemlékeztek róla, az író nevét viselő Délszláv Klubban. August Senoa az 1849/50-es tanévet Pécsett járta, a Nagy Lajos Gimnáziumban emléktábla is hívja föl erre a figyelmet. — Milyen képet alakított ki magában August Senoá- ról az unoka, aki személyesen nem ismerhette a nagyapját?- Nagyanyám a nagyapa halála után ötvenkét évig élt még, de történeteket nem mesélt róla. Apám még gyerek volt, mikor August Senoa meghalt. Viszont őriztük és ma is őrizzük a műveit és kedvenc tárgyait, bútorait, fényképeit Szorgalmas, barátságos ember lehetett az én nagyapám. Túl sokat is dolgozott, éjszakákon át irt. Ez a feszített munkatempó vezetett korai halálához. Képzettségét illetően jogász volt, az egyetemet Prágában járta, s újságíróskodott ott is, és Bécsben is, de legjobban Zágrábot szerette. Bizonyára ezért vállalta el a városban a szenátorsá- got Is. írásaiban is ott izI ehetett" zik ez az érzület. Az ő művei hatására alakult ki a horvát olvasóközönség, igazából ő teremtette meg a nemzeti nyelvet. — Mennyire népszerű ma önöknél August Senoa? — Nagyon keresik ma is a regényeit, novelláit. De műveiből többet lefordítottak németre, franciára, olaszra, kínaira, cseh nyelvre. Magyarra keveset. A legismertebb önöknél, úgy tudom, a Parasztfelkelés, Csuka Zoltán tolmácsolásában. Nagyapám írásait nálunk egyébként akkor is szerették az emberek, amikor a második világháború alatt pánszlavistának kikiáltónként, a hatalom félretette műveit. Most a jubileumra készül egy összefoglaló, kritikai kiadás.- ön is részt vesz a kritikai kiadás munkálataiban? - Nem. Néhány tanácsot ugyan adtam, de az érdemi munkába nem avatkozom bele. Egy vagyok azok közül, akik szeretik August Senoa műveit, magam is Írogattam, de nem tekintem magam a legautentikusabb személynek August Senoa írásai értékeléséhez.- August Senoa feljegyzései között nem bukkant esetleg Pécsről szólóra?- Nem, de ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen akkor még gyerek volt. Én viszont nagyon nagy örömmel vettem, hogy ebben a városban ilyen szeretettel, méltón őrzik az emlékét, s remélem, a Délszláv Klubban egyre szorosabb kapcsolatot tudunk kialakítani. B. A.J Királyi egyezmény alapján A történet aligha kevésbé változatos — vagy mondhatnánk így Is: legalább olyan kacifántos —, mint az alábbi idézet: „Tájékoztatjuk továbbá önöket arról, hogy a jelenleg is hatályban lévő és a Szerb, Horvát és Szlovén Királysággal 1928. február 22- én kötött Egyenes Adóügyi Egyezmény beclkkejezéséről szóló 1930. évi XIII. törvény értelmében (a törvény 2. cikke) önöknek az ingatlan javak hozadéka után az ingatlan fekvése szerint illetékes adóhatóságnál kell adóznia.” A javakat hozó ingatlan: a Hisico. Magyarul: Házikó. Ez azonban csak a volt tulajdonosok kötődését jelzi a valójában impozáns, s a harmincas évek nagypolgári ízlését és praktikumigényét a kényelemmel egyesítő épülethez. A Kranj-ban, a Ljubjana-tól 25 kilométerre fekvő, pompás kis városban lévő Novacsek-villa alig több, mint 50 éves múltja ellenére tele van titkokkal. Hogy mi minden elő nem került ennek a szép, parkszerű kertben álló háznak szekrényeiből, pincéiből! — Például egy több tízezer darabos ex libris-gyűjtemény - mondja Novacsek János. — Ennek jó részét nagynénéim a helyi Gorenjska Múzeumnak adták, de nagyon sok nálam van. Közöttük volt — természetesen — Titoé, Pablo Casalsé, XXIII. János pápáé, Kekkone- né. Találtam egy levelezést is arról, hogy az ex librisek egyike II. Rákóczi Ferencé volt, s ez is az ottani múzeumba került. Ha ez így van, akkor nem ott lenne a helye! Novacsek János - Kisbud- mérban lakik, a dél-baranyai községből jár „új munkahelyére" — most a Hisica tulajdonosa, panzióként működteti az ottani hegyek síparadicsomainak tövében. Ehhez persze engedélyek kellettek, mert az ötlet és a ház között gey országhatár húzódik. Érdekes módon a Pénzintézeti Központ - mondja Novacsek János - szimpatizált az elképzeléssel, s azt akarta, hogy a panzió egy magyar utazási irodán keresztül fogadja a vendégeket. Csakhogy. . . — Nem kellett az utazási Irodáknak..,. Azt mondták: a magyarok a tengerre járnak, nem érdekli őket Szlovénia. Fedig akkor már az új utazási irodák, a „kicsik", ontották a turistákat a szlovéniai síparadicsomokba ... — A Hisicában mennyit kell fizetni? — Heti váltásban érkeznek a vendégek, ebből két nap 25 márka, a többi 250 forint, persze személyenként. A magyar hatóságok felé el kell számolnom a valutával, s ebből adózok a jugoszláv hivatalnak. — Tulajdonképpen menedzselés nem Is volt? — Először a kaposvári sí- zők jelentkeztek, azután a pécsiek. — És nyáron? — Idén már fogadok vendégeket. ' M. A. Rádió mellett, Mondjuk a közelmúltban szívügyből Balatonfüredre, majd később Vegeta és „jugó- konyak”-ból kifolyólag a harkányi zsibogóra látogattam, s ebből látható, hogy nem tartozom a rendszeres nagy utazók táborába. Bár... az itt említett csavargásaim tapasztalatairól képes vagyok éppen olyan lelkesen beszámolni, mint az, aki már megfordult - teszem fel -, a San Fransic- có-i pályaudvaron is. Mindezekre azért utaltam bevezetésképpen, nehogy valaki elfogultsággal vádoljon, miszerint beledumálok a magyarok legújabbkori össznépi vándorlásába. Mert ami itt folyik, ez már tömegmozgalom, hiszen a statisztika szerint, tavaly közel nyolcmillió magyar utazgatott a világban (kétszer annyi külföldi meg érkezett hozzánk), s ebből következik, hogy jó néhány millió polgártársam rendelkezik világútlevéllel. Több kiadó nem adott ki annyi irodalmi és egyéb művet a múlt esztendőben, mint amennyi útlevél-könyvecskét produkált az útlevél-nyomda. Nem irigylem az utazókat — mindenki menjen oda, ahova akar - de azért pusztán szolidaritásból jó magam is dühöngtem, amikor a múlt őszön eléggé parlagi módon, aztán hallgatom tovább a műsort. Nyilatkozik a FIDESZ képviselője, aki azt mondja, a nyilvánosság elé kell tárni az ügyet. (Ez éppen megtörtént.) A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szövetségének (jól ¡rom?), egyik vezetője, nem tetszésének adott hangot, mondván, hogy sok tudományos ember rendszeresen külföldre jár, sőt, egyesek két munkahellyel rendelkeznek Budapesten, illetve ték...” lábrakelt a hír: kettő - egyesek szerint -, ötezer forintba kerül ez év januárjától a világútlevél. Szerencsénkre a hír álhírnek bizonyult. Hozzáteszem: párját ritkitóan, mert már megszokhattuk, hogy a mendemonda mindig valósággá válik, ha áremelésről van szó. Nos, pénteken reggel hallom a rádió műsorvezetőjét, aki úgy értesült a héten, hogy a Pénzügyminisztérium úgynevezett határátlépési illetéket ró ki minden hazai utazónak. Ez felnőtteknek egyezer forint lenne, gyermekeknek pedig mindössze ötszáz forint. „Már megint esztelenked- nek” — gondolom magamban, Bécsben és egyáltalán: ségvetés többletbevétel az egyedüli mód van < Münnich Ferenc Társas viselője már óvatosab tud az ügyről, mind saját ismeretségi köréi számmal vannak olyan soha nem jutnak ki k mert devizaváltásra nir zük. A Bajcsy-Zsilinszk] ság szószólója azért < hogy a Csehszlovákiáb magyarok nagy-nagy nagyon érzékenyen éi magas értékű határát!/ leték. Ha egy három-r gú család rokoni látc indul, kemény anyagi sel párosul. Az adórendszer ny A halálra ítélt író nyomában Salman Rushdie elérhetetlen Az iráni nagykövet megtisztel a bizalmával Bomba robban egy New York-i könyvesboltban, tüntetések Iránban, „Készek vagyunk megölni Rushdie-t” felirattal közlekedő iráni szendvicsemberek: megannyi feldühödött iszlám vallású férfi, aki halálát_ követeli egy írónak. Egy iráni származású írónak, aki Nagy-Britanniá- ban él, s akit, mint mindany- nyian hetek óta halljuk a híradásokban, távollétében halálra ítélték hazájában, a „Satanic Verses”, azaz a Sátán/ versek című regényéért. Mert könyvével megsértette az iszlámot. Ami csak lehetséges, azt szinte mindent megtettem, hogy volamilyen úton-módon telefonon beszélhessek a híres-hírhedt könyv szerzőjével, de már az ötlet megszületésekor tudtam, a vállalkozás reménytelen, sőt mondhatni, naiv dolog: Salman Rushdie-t - természetesen - hét lakat alatt őrzik, biztonságára vigyáznak; ugyan ki adná meg a telefonszámát?! De nemcsak Rushdie-t elérni lehetetlenség, egyelőre könyvét-meg- szerezni is az: Londonban élő ismerősöm még saját magásúlyától, a forint inflálódásán át a szüntelen áremelésekig, éppen, hogy van mit nyögnünk szép hazámban. És még mindig nincs vége. Még mindig van mit csavarni egyet. Már szinte lázálomban élek, hogy egyszer útrakelek és alulról kezdve, fölgombolyitom a fonalat, amíg csak a végére nem érek: eljutok addig az emberig, gondolom minisztériumig, aki mondjuk egy valaminek az áremelését kiötlöt- te. Hogy megtudnám a nevét ¡s, esetleg Kovácsnak hívják, bemutat a családjának, majd megkérdezem tőle, hogy, s miként történik egy ilyen csa- varintás az árakon? Leül az íróasztalhoz, tenyerébe hajtja a fejét, és gondolkozik? Mit kéne még kitalálni? És ha megszületett az ötlet — mondjuk, ez a bizonyos határátlépési illeték -, ugyan mit szól otthon az anyuka, amikor elmeséli neki vacsora közben. Vagy majd akkor, ha ők is éppen külföldre utaznának, akár egy bécsi bevásárló- kőrútra, vagy a Cannes-i Film- fesztiválra? Illeték lefizetése ellenében persze. De hát, ezek csak naiv képzelgések. Még jó, hogy ettől még nem vették el a kedvemet. nak sem tudta megvenni, mert az üzletekben, tartva a bombamerényietektől, nem árusítják. Felhívtam Nagy-Britannia budapesti nagykövetségét. Hogy mennyire gonddal védőik Rushdie biztonságát, életet, azt tükrözi beszélgetésünk is. — Sajnos, nem tudok segíteni önnek. Ha egyáltalán Nagy-Britanniában él, akkor sem tudjuk, hol. Ne haragudjon, nem tudok többet mondani. — Mégis, mit tanácsol, hol próbálkozzunk? — Talán a könyv kiadójánál lenne érdemes. — Melyik kiadónál jelent meg? — Azt már sajnos nem tudom. — Szóval, teljességgel lehetetlennek tűnik ez az interjú Mr. Rushdie-val? — Igen, úgy látszik. Sajnálom, de nem segíthetek. Elképzelem, hogyan érezheti magát a Sátáni versek írója, akinek életét ki tudja, meddig tudják megóvni, aki most már talán sohasem érezheti magát biztonságban, akinek könyvét a legtöbb helyen még árusítani sem merik. Ö megírta véleményét, s ezzel örökre magára haragította a másik felet -, de kérdezzük meg 0 másik felet is, hallgassuk meg az üldöző indokait. Ezért most az Iráni Iszlám Köztársaság nagykövetségét hívom -, és a beszélgetés nem várt eredményt hoz. A követ úr házon kívül tartózkodik, mondja az első titkár, s kérdezi, miben lehet segítségemre. Elmondom, hogy Rushdie könyvéről szeretnék néhány kérdést feltenni, s hogy nagyon megtisztelné olvasóinkat a követ úr, ha az ő szempontjaikat elmondaná nekünk, ha megindokolná, miért szükséges egy regény miatt halálra ítélni valakit. És ekkor történik, hogy nem utasítonok vissza: sőt, miután ezt a nagy horderejű dolgot nem érdemes telefonbeszélgetés útján elintézni, a nagykövet készség- ÓH rendelkezésünkre és jövő héten csütörtökön vár a követségen. Izgatottan várom, mit mond a Sátáni versek-ről és szerzőjéről. A rendkívül érdekesnek ígérkező beszélgetésről a követségen tett látogatás után beszámolunk olvasóinknak. Dücső Csilla I Panoráma Vidravas Galgóczy Erzsébet: Vidravas című, a magyarországi személyi kultusz koráról írott regényét harmadszor adják ki angolul. Ilyen a története: ki elolvassa, ki átélte! A félig szovjef fekete herceg Elkészült az első indiai- szovjet koprodukciós film. Címe: A fekete herceg. Szovjet rendezője Gert- nadij Vasziljev, az indiai pedig Shashí Kapoar. Tulajdonképpen néprajzi film — herceggel. Igazi feleség? Idegesség, bizonytalanság és tenyérbemászó modor — a kritika szerint ezek jellemzik a fotókon látható 30 éves, magas karcsú Kürsten Block NDK-beli színésznőt. Attól tartunk, kiválóan alakít 'majd feleségszerepeket. Anteny Quinn a durva pikter Antony Quinn új spanyol filmben kapott főszerepet. La Loma rendezi A szenvedélyek embere címmel és Quinn a híres spanyol festőt, Cuixar-t alakítja. A piktor különben arról ismert, hogy durván, vastagon rakja fel a festéket. Jól áll majd Quinn-nek.
