Dunántúli Napló, 1989. február (46. évfolyam, 32-59. szám)

1989-02-09 / 40. szám

1989. február 9., csütörtök Dunántúli napló 3 ____A művelődés nagy és kis ügyei I. Az iskola a pedagógusok érdekében Minthq elültek volna kis idő­re az iskolaügyről gyűrűző vi­ták. s ebben a talán szélcsen­desnek mondható, bár a ko­rábbi gondokat továbbra is tartalmazó helyzetben kértünk interjút Fischer Jánostól, a Ba­ranya Megye Tanácsa művelő­dési osztályvezetőjétől.- Az iskola gondjai a ko­rábbi években sem voltak cse­kélyek — fogalmazta meg ki­indulópontját Fischer János. - Most azonban mindez a nyil­vánosság elé került, hiszen a pedagógusok, iskolai közössé­gek levelekkel, követelésekkel léptek fel, fordultak a területi, a kormányzati szervekhez. Ez új a hazai oktatásügy történe­tében, ugyanakkor olyan je­lenség, amely már a tanév- előkészités idején várható volt. Éreztük mi is, hogy az iskolán belüli feszültségek ki fognak lépni az iskola falai közül.- Új volt az is, hogy a pe­dagógusok sérelmeik orvoslá­sa érdekében új eszköz hasz­nálatát is felvetették: és ez a sztrájk. Jellemző volt az is az elmúlt hónapokra, hogy fel­erősödtek és nyilvánosság elé kerültek az egyes tantestüle­teken belüli viták, mint a Mo­hácsi Kisegítő és Foglalkozta­tó Iskolában, a Zipernovszky Károly Szakközépiskolában yogy Szabadszentkirály iskolá­jában. A nyilvánosság elé léphek — Miért éppen most radika- Hzálódott az a pedagógustár­sadalom, amelynek sokszor Emlegették passzivitását, a be­letörődésre való hajlandósá­gát? — 1988-ban tovább mélyült a szakadék az értelmiség'tár­sadalmi funkciója, a hozzá fű­lött várakozások és a megbe­csülése között. Továbbá a sze­mélyi jövedelemadó bevezeté­sével az alap- és a kiegészítő jövedelmek nem a munka dif­ferenciált elismerését segítet­ték, hanem a kiegyenlítés felé vittek. Erős a társadalom ha­tása az iskolára, a társada- 'omban érzékelhető nyugtalan­ig betör ide is. És súlyosan esik latba, hogy a nevelőre Nehezedő terhek tovább növe­kedtek, miközben munkafelté- telei nem változtak. Mindez ne>n viselhető el tartósan. ~ Tekintsük át, milyen köz­ponti és megyei intézkedések lépnek életbe 1989-ben a "elyzet jobbítása érdekében! ~ Az 1989. évi költségvetés ° közoktatás és a közművelő­dés dolgozói számára 6 szá- ilékos bérfejlesztést tervez, és 8 százalékkal növeli a fenntar­ts költségeit — ez nyilván nem tartja szinten a feltételeket, csak enyhíti a nehézségeket. [Mindezt részintézkedésként kell ‘elfogni. — Idén szeptembertől az is­kolai túlórákat, még ha nem '.s fgy szakból tevődnek össze, °|láshelyekre lehet átváltoztat- ?'• Az iskola nevelői akkor is Jobban járnak így, ha maguk 'Otják el a túlórákat. További '2.4 millió forint kerül az or- s*óg költségvetéséből e célra, p*az plusz 37 forint egy túl­sóra. Ez 67 százalékos emel­kedést jelent az általános is­kolában, ahol átlagosan 92 forintra emelkedik egy-egy túl- orQ. Középfokon 107 forint lesz e9y túlóra díja átlagosan. Köz- Ponti keretből kerül ez az ösz­amelyhez még mindig hiányzik 12 millió forint, hogy jegalább elvileg minden túlórát ki tudjunk váltani. Valamit ja­kinak, de ezzel együtt sem 'hegnyugtatóak így a feltételek. többszöri bérfejlesztés , ~ Mi várható a bérfejlesz- ,e*ben? . ~ E hónap végéig a minisztériumhoz ^■fejlesztésre szóló Interjú Fischer Jánossal, a megyei tanács osztálf/eíetőjével h jesztést. Ezzel párhuzamosan a túlórák díjazását is országosan emelik. A túlórák díjazásában február 1-jéig visszamenően már e tanév második félévé­ben is 550 millió forint kerül szétosztásra. Mindebben érzé­kelhető, hogy az érdekegyezte­tések során a kormányzat lé­péseket tett a pedagógusok bérhelyzetének javításáért. So­nkát tett mindezért a pedagó­gusok szakszervezete is - ép­pen azért, hogy bizonyítsa megkérdőjelezett létjogosultsá­gát. És ott van mindezek mö­gött a pedagógusok megannyi követelése. — Az országos lépések mel­lett milyen tervek vannak Ba­ranyában? — Várható, hogy az előző évek gyakorlatának megfele­lően dönt a vb a megyei juta­lomösszegekről. Ebből a ke­retből Baranyában 500 műve­lődési dolgozó tüntethető ki- évente. Van azonban hely, így pl. Siklós, ahol évek óta nem tudnak ehhez jutalmat adni, mert nincs bérmaradványuk. Tavaly 2 millió forinttal fe­dezte a megye a hiányzó ju­talomösszegeket. Továbbra is támogatunk egyes szakmai programokat, pl. nyelvtanítást, a számítástechnikai oktatást. Tavaly egymillió forint jutal­mat osztottunk szét az elma­radott területen dolgozó pe­dagógusoknak, és továbbra is segíteni kívánjuk letelepedésü­ket, lakásfelújításaikat, vagyis életkörülményeik javítását. Vé­gűi, de nem utolsósorban azt említem, hogy Baranya tovább­ra is programszerűen támogat­ja a nemzetiségi nyelvoktatást. Hozzáteszem, hogy ezeket a szerény, de fontos összegeket a helyi tanácsok osztják szét, és e célokhoz elengedhetetlen a helyi testületek támogatása. — Bele tudnak-e vágni isko­laépítésbe, iskolafejlesztésbe a falusi tanácsok? — Igen nagy nehézségek órán. A megyei tanács növel­te a megyei fejlesztési alapból megpályázható támogatást, ami egy új általános iskolai tanteremre 2,5 millió, bővítés­re 1,3 millió forint. Fontos volt ez pl. Pécsett, a nagyárpádi iskola építésének megkezdésé­hez vagy a szentlőrinci kísér­leti gimnázium esetében. így folytatódhat az 1989-es fejlesz­tés, de pit. Csényoszrón, Abali- geten vagy Harkányban a ta­nács nem tudott helyi pénze­ket teremteni a vállalkozáshoz. — A gazdagnak tudott üdü­lőhely, Harkány esetében ez nem egészen érthető számom­ra. De mindezek mellett egy belső, munkahelyi szabadság is lantos tényező a pedagógus életében. Erről hogyan véleke­dik a megyei irányítás? A munkahelyi szabadságról-4P- Mindennek tágultak a le­hetőségei, de még mindig hiá­nyoznak az alterndiv tanköny­vek, tantervek, vagyis a felté­telek a valódi önállósághoz. Szakmai, gazdasági autonó­mia kell hogy kialakuljon az iskolákban. Eddig az igazgatói megbízatás volt az autonómia legfőbb megnyilatkozása — és ennél többről van szó. A me­gyei művelődési osztály nem­csak a jog által biztosított ke­retek között kapcsolódik az is­kolák ügyeibe, hanem a helyi nyilvánosság és a párbeszéd lehetőségeivel. Például egyes szakmai vagy személyi vitákba, konfliktusokba. Megvannak az erőink ahhoz, hogy kivizsgál­juk a konfliktushelyzeteket, se­gítséget adjunk a tantestület és az iskolavezetés vagy az is­kola és a helyi vezetés nézet- eltéréseihez, vagy védelmet nyújtsunk a szülők igazságta­lan támadásai ellen.- Hathatós-e ilyen esetek­ben a megye szava?- Ezt a szót éppen a tájé­koztatás, a nyilvánosság meg­változott szerepéből követke­zően számon kérik rajtunk a pedagógusok. így kapcsolód­tunk be Mohácson és Szabad­szentkirályon az említett isko­lai konfliktusokba, vagy intéz­kedtünk tagiskolákban elma­radt jutalmazások miatt.- Másutt a tanács részéről el­mulasztott bérfejlesztés ügyé­ben emeljük fel a szavunkat. Természetesen azt tartjuk, ne a hivatal, ne az irányítás vagy egyedül az igazgató intézked­jék, hanem az iskolák közös­ségei, a nevelőtestületek indít­ványozzák a helyzetükben szük­séges lépéseket.- Többször említette ön a nyilvánosságot. Szavaiból úgy tűnik, a pedagógusok életé­ben is megváltozott ennek sze­repe . ..- Meggyőződésem, ha a pe­dagógustársadalom nem él úgy a nyilvánosság eszközével, aho­gyan tette a múlt félévben, ha nem mozgósitja érdekvédelmi szervezeteit, továbbá az Or­szággyűlés kulturális bizottsá­gát, a képviselőket, a közvéle­ményt, akkor nem tárul fel ilyen erővel a kedvezőtlen helyzet. Végül is a nyilvános­ság kényszerítette ki a válto­zásokat elindító ■ intézkedése­ket. Gállos Orsolya A felvételi fórum után Évek óta szervezünk felvételi telefonos fórumot. Az idei egy kicsit pltért az 'eddigiektől. Jóval kevesebb hívás érkezett, mint a korábbi esztendőben, de szakembereink ismereteire igencsak szükség volt. Míg korábban alapdolgokat kívántak megtudni az érdeklő­dők, addig most a telefoná­lók döntő többsége egyedi ké­résekkel fordult hozzánk. Ezúttal két, szélesebb érdek­lődésre számot tartó témakör­ről szólunk részletesebben. A március elsejéig az adott fel­sőiskolába eljuttatott jelentke­zési lapon az első helyen megjelölt óhaj mellett legfel- Sh két olyan másik szakot (szakpárt) jelölhet meg a fel­vételiző, ahova az első hely sikertelen megpályázása után átvételét kérheti. Ezekre a szakokra (szakpárokra) is csak akkor vehető fel a sike­res felvételiző, ha eléri azt a pontszómot, amely az átvétel­re megjelölt intézményben a felvételhez szükséges. A felvé­telizők a ponthatárokról tervek szerint július 8—15. között ér­tesülhetnek. Érdemes tehát so­kaiknak későbbre tervezni a nyaralást, és különösen ebben az időszakban böngészni az újságokat. Az átjelentkezés sokéves gyakorlata során kialakult a javasolt intézmény-sorrend, amely valamennyi szakterüle­ten az egyetemektől a megfe­lelő főiskolai szakokig terjed. Kissé bonyolultabb a kato­náskodással, az előfelvételivel kapcsolatos változás. Mint ar­ról a rádióból is értesülhet­tünk, 1989-től kezdődően há­rom átmeneti év következik, majd ezután volamennyi felső- iskolába járó tanulmányainak befejezése utón lesz katona, 12 hónapig. (Itt jegyezzük meg, hogy akik már befejez­ték felsőoktatási tanulmányai­kat, és 12 hónapig voltak ka­tonák, nem kell újra bevonul­niuk.) A pécsi felsőoktatási in­tézmények közül a tanárképző­re járók eddig is választhat­tak, hogy az iskola előtt vagy úján mennek a seregbe, ez évtől ugyanezt tehetik a jogi 'karra és a közgazdaságtudo­mányi karra jelentkezők is, csak ne feledjék a jelentke­zési lapra ráírni szándékukat. Bozsik l. Nimfácska (Szín)házon kívül tartotta meg az évad voltaképpeni el­ső premierjét a Pécsi Balett. Eck Imre ka maróba lettjét, a ,,Nimfácská"-1 január 30-ón mutatták be a Művészetek Házának nagytermében, iga­zolva a célt, hogy az új mű­vészeti körpont kiállítások, koncertek, előadóestek mellett a táncművészet számára is ott­hont kínál. A helyszín ugyanakkor meghatározó; hangulatából, jellegéből adódóan kisebb formátumú, Intimebb gondo- latiságú és érzelemvilágú táncművek bemutatására al­kalmas. Eck Imre jó harminc- perces kamaradarabja illesz­kedik az alkalmi • szírthely szabta körülményekhez. A há­tulról kifeszített hálóval, elöl­ről a nézők széksorai által határolt térben egy férfi és két nő küzdelme, boldog-boL- dogtolan gyötrődése zajlik nem kevesebbért, mint egymá­sért, önmagukért, olykor egy­más és önmaguk ellen is. A harc kezdetben szelíd, oly­kor akár játékosnak is tűn­hetne, a három ember „ön­magára zárt” világában azon­ban egyre izzóbbá, egyre vé­resőbbé válik a közös „pokol­járás”. (Eck nem először dol­gozta fel a téma különböző árnyalatait és vetületeit.) Ezúttal a férfi két asszony között őrlődik, két eltérő egyéniségű nő próbálja őt megszerezni, kisajátítani, .mindegyik a saját céljainak megfelelően, a saját eszközei­vel. Az első (Kovács Zsuzsa) sebezhetőbb, gyengébb, ke­vésbé bírja erővel és méltó­sággal. A másik (Poronai Magdolna) keményebb, hatá­rozottabb és kegyetlenebb, ■látszólag jobban is taktikázik. Mégis, különbözőségük ellené­re is közös sorsuk, kiszolgálta­tottságuk saját szenvedélyük­nek, közös végzet felé sodor­ja őket. A férfi (Váradi M. István) határozatlan, enged is a von­zásoknak, de menekülne is a rácsavarodó, őt egyre jobban körülfonó kötelékekből. Való­jában azonban csak akkor kí­sérli meg a kitörést, amikor megjelenik a Nimfácská. A nyurga, fehér trikós kislány (Rumbach Henriette) ártatla­nul esetlen, tisztasága, naivi­tása szimbolikus érvényű. Lép­tei nyomán friss levegő árad be a három ember füledt, zárt világába. Vele csillan fel a menekülés, a boldogság le­hetősége, amellyel azonban a férfi mégsem élhet. Az ő sor­sa, akárcsak a hozzá kötődő asszonyoké megpecsételtetett... A két nő már együtt harco a férfi szabadulása ellen, nem engedik kilépni abba a világ­ba, ahol nekik nem juthat hely. Inkább megfojtják a fér­fit, akinek élettelen teste mindaddig a színen hever, amíg a nézők elhagyják a ter­met. 'Mellette a Nimfácská ku­porog, Oki a magával hozott kalitka nyitott ajtaján keresz­tül egy piros kendőt emelt ki és ejtett a padlóra, a halál­szabadulás különös, és mégis valamiféle feloldást hordozó jelképeként. A közvetlenül előttünk, „testközelben” megjelenített mondanivaló általánosítható érvényét nemcsak a látványt közelítő színpadi tér, de az időtlen, korhoz-helyhez nem kötődő díszlet és jelmezek is erősítik. Ugyanakkor a formai és tartalmi expresszivitást együtt hangsúlyozzák a zenei montázsból (délszláv népzene és Carlos Santana indiai nép­zenei feldolgozása) kicsendülő „éfő" énekhangok és az éne­kesek (a Baranya Táncegyüt­tes tagjai) mozgással is ki­emelt részvétele a cselekmény­ben (akár az antik tragédiák kórusának újkori megfelelői is lehetnek), valamint a jellem­zően ecki mozgásvilág, amely a férfi és a két nő tónchá'- masaibon újszerű megfogal­mazásokat is hozott. A táncosok a nézőközeliség- től fokozott „kiszolgáltatottság­ban" is odaadóan, átélten tol­mácsolták az alkotó gondola­tait. H. Major Rita Temetetted holtak A jegyzet címét Jean-Paul SaFtre-tól kölcsönöztem, aki a háború utáni első évben ezzel a címmel írt drámát. A nyolcvanas évek közepén a chesteri mocsárból tőzeg­gyűjtés közben előkerült egy emberi láb. A .munkások érte­sítették a rendőrséget és a régészeket, és másnap előke­rült az egész tetem. A Holttest a mocsárban cí­mű angol dokumentumfilm a korpusz tudományos, Jaborató- riumi vizsgálatáról készült. Miután a szénvegyület-elem­zés kimutatta, hogy a test mintegy kétezerötszáz éves, a rendőrség átadta a terepet a régészeknek, orvosoknak, ké­mikusoknak. A lyndói férfiként emlegetett hullát először a rátapadt tő­zegtől kellett megtisztítani. A fokozatosan napvilágra jutó tetemet a ránehezedő tőzeg­réteg deformálta, de ugyanez az anyag konzerválta is, szinte ■mumifikálta a testet. Az elem­zés során, a gyomorban ta­lált éfelmiszermaradványok alapján megtudhattuk, mit evett utoljára a férfi. Néhány épen maradt belső szerve is előkerült. Miután a jobb oldalán fek­vő testet megfordították, kü­lönös dolog derült ki. A férfi nyakán egy fojtókötelet talál­tak, s a koponyán egy ütéstől származó lyukat. A kötélcso­mózás legjobb angol szakem­bere megállapította, hogyan fojtották meg az előzőleg ütéssel efkóbított áldozatot. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a Manchester 'melletti mocsárból előlkerült férfi rituális gyilkosság áldo­zata lett. Szombaton éjjel a Tv 2 Napzárta című programjában Horvát János két özveggyel, egy túlélővel és az Igazság­ügyminisztérium egyik munka­társával beszélgetett. Az 1958- as Nagy Imre perben kivég­zettek özvegyei harminc éven át kérték a hatóságokat, hogy közöljék velük férjük sír­helyét. A kérésre először 1988 októberében kaptak biztató választ. A minisztérium munkatársá­tól megtudhattuk, hogy a ké­rés teljesítéséhez először azt kellett a hatóságoknak kide­ríteniük, hogy hol lettek el­földelve a kivégzettek, s hogy hol vannak a Kozma utcai köztemető 301-es parcellájá­nak határai. A végtisztesség megadásá­hoz azonbon ' a tetemeket előbb azonosítani kell. Ki kell választani őket az oda elföl­deltek közül, akik között nem­csak kivégzettek vannak. Ugyanebbe a parcellába hán­tolták el az állatkertben el­hullott állatokat is. Az exhu­málásra az özvegyek szerint majd a jó idő beköszöntővel fog sor kerülni. Elhangzott a beszélgetésben az, hogy az európai kultúrá­ban évezredes törvény a holtak tisztelete, s erről eszembe jutottak a temetetlen holtak. Nemcsak Satíroznál, hanem Szophoklésznál is. Az Antigoné időszámításunk előtt 442-ből arra tanít, hogy a holtakat el kell temetni. S or­ra is tanít, hoqy a temetetlen Holtok addig nyugtalanítják az élőket, míg végső nyughelyü­ket meg nem kapják. M. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents