Dunántúli Napló, 1989. február (46. évfolyam, 32-59. szám)

1989-02-06 / 37. szám

1989. február 6., hétfő Dunántúli napló 3 Orosz, angol, spanyol nyelvtudással — cipokerget készít A diplomataképzőből a bőrgyárba Spanyol is tóníl-hatóa cipőkéreg-készítós helyett Vékony testalkat, keskeny, olajbarna arc, amelyre a dél­szaki embereket jellemző mó­don gyakran ül ki a mosoly. Pécsett, a Kertvárosban egy hazánkban élő dominikai fia­talemberrel beszélgetek — orosz nyelven. De ez még nem is az igazi furcsaság.- A Kijevi Állami Egyete­men végeztem, a nemzetközi jog és nemzetközi kapcsolatok karának - itt képzik a diplo­matákat is — nemzetközi jogi tagozatán. Itt ismerkedtem meg Erikával, akivel tavaly márciusban Pécsett házasságot kötöttem — kezdi történetét Domingo Antonio Lilon Tor­ra un.- Mi indít arra egy domi­nikai fiatalembert, hogy épp o Szovjetunióban végezze ta­nulmányait?- Érdeklődni kezdtem a szo­cialista országok berendezke­dése, realitásai iránt, s mind­ezt a helyszínen akartam ta­nulmányozni. Lehetőségeket kerestem tervem megvalósítá­sára, ezért felvettem a kap­csolatot a Dominikai Kommu­nista Párttal. segítségükkel megszereztem az ösztöndíjat, melyet a Szovjetunió fizetett.- Mik voltak a feltételek?- Mivel igen sok jelentkező volt a meghirdetett helyekre, előzetes felvételi vizsgán vet­tünk részt. 250 jelentkezőből 56-an utazhattunk, az én vá­lasztott szakomon egyetlen hely volt, azt nyertem el.- És Magyarországra hogyan vezetett az út?- Ez hosszú história. Min­denképp ide kellett utaznom, mert a lakáskiutalás, amit kaptunk, csak az én aláírá­sommal együtt lehetett érvé­nyes. A szovjet hatóságok igencsak megnehezítették ezt, a vízumom késett, majd a ki­utazási kérelmemet elutasítot­ták. Egyetlen megoldás ma­radt, a dominikai hazautazá­som lehetőségét kellett felcse­rélnem a magyarországi útra. Tavaly június óta élek itt.- Mikor volt otthont utoljá­ra?- Az elutazásom óta, ez 1981-ben volt, egyszer sem.- Akkor beszéljünk most az elhelyezkedés, munkába állás körüli bonyodalmakról! — Mivel spanyolul és oro­szul jól, angolul elfogadha­tóan beszélek, írtunk egy le­velet Budapestre a fordítóis­kolába, onnan azóta várjuk a választ. Miután annak megér­kezéséig is dolgoznom kellett volna, Erika - aki az egyete­men tanít - bemutatott Szé­pe Györgynek, a JPTE Nyelvi és Kommunikációs Intézete ve­zetőjének, mivel úgy tudta, már évek óta tervezik egy spanyol tanszék létesítését, ahol lektorként alkalmazhat­tak volna. Sajnos elutasítottak, azt tanácsolták, inkább a szakmámban próbáljak elhe­lyezkedni. — Tényleg, miért nem mind­járt a jogi karon érdeklődtek? — Nem voltak kapcsolataink. Az intézetvezető telefonált ugyan, de a karon senkivel sem tudott érdemben beszél­ni. Ezután az ő javaslatára ír­tam egy önéletrajzot, amit azonnal sokszorosítottak, s az ország valamennyi felsőokta­tási intézményéhez elküldték, ahol spanyolt tanítanak, hátha lesz állásajánlat. De nem kap­tam azóta sem értesítést. Ezért megpróbáltunk egy spanyol ta­nulócsoportot megszervezni középiskolásokból, kollégiu­mokban is hirdettünk nyelv­órákat' - sikertelenül.- Nem törte le ez a kudarc- sorozat?- Ez is elszomorított, de leg­főképpen az, hogy a rendőr­ségen ígéretet kaptam a le­telepedési engedély decemberi kiállítására, ezt nagyon vár­tam, ez érdekelt a legjobban, de ezt sem kaptam meg . . .- További erőfeszítések?- Decemberben elmentünk a tanács munkaügyi osztályára, ahol fizikai munkát javasol­tak, főleg azért, mert a ma­gyar nyelvet akkor még alig beszéltem. Elmentünk a bőr­gyárba, ott a murikát, amit ajánlottak, először nem fogad­tuk el, mert nem tudtam vol­na közben beszélgetni, pedig ez fontos lett volna a magyar nyelvtanulásom érdekében. Pró­bálkoztunk még néhány he­lyen, de be kellett látnunk, legjobb ha a bőrgyári mun­kát vállalom el. Visszamen­tünk, ott a munkaügyön na­gyon segítőkész emberek fo­gadtak, még egy jövőbeni esetleges szellemi munkát is megpróbálnak keresni.- Pontosan mit dolgozik most a gyárban? — Három műszakban dolgo­zom, mint betanított munkás, cipőkérget készítek géppel. Jól érzem magam, a munkatár­saim kedvesek, csak az éjsza­kás műszak szokatlan, fáraszt még kicsit. A gazdasági szerkezetváltás­sal együttjáró, magasan kvali­fikált munkaerő alkalmazását azért én nem egészen így képzelném el. Különösen nem a szellemiségére méltán büsz­ke Pécs városában . . . Czégény József Eltűnt oroszlánok nyomában darab fekvő oroszlánt ábrázoló barna pirogránit szobor után „nyomoz” a Pé­csi Városszépítő és Városvédő Egyesület. Lapunkban megje­lent felhívásunk mozgalommá nőtte ki magát, „Keressük a Zsolnay oroszlánokat!” Hír- és panaszügyeletünkön izzadnak a vonalak. Első te­lefonálónk egy „névtelen” sze­mély volt (sajnos egyre töob van belőlük), akinek egy oroszlán holléte mellett, ame­lyet a Pósa Lajos utcában lá­tott, biztos információi voltos, melyek szerint nemhogy lehall­gatjuk a beszélgetéseket, de magnóra is rögzítjük azokat. Nos a címről csak annyit, 15 éve látták ott utoljára az „ál­latok királyát". A Koksz utca 88-as számú épület kertjében 10-en is fel­fedeztek „Zsolnay-emléket", de emellett az Újvilág és a Ka­posvári utcákból, míg vidékről Harkányból, a Tanya utcaiak telefonáltak. Négy tehát már meglenne, h° ■ • • Fotós kollégánk egyik helyszínre érkezvén hűlt helyét találta a szobornak, talán a tulajdonosok tették beljebb, vagy a telefonáló látta félre a dolgot, a lényegen nem vál­toztat, nincs. Ahhoz, hogy ügyünket, mely °zt hiszem mindannyiunk ér­deke, siker koronázza, nélkü­lözhetetlen, hogy a jogtalan tulajdonosok is segítségünkre egyenek. Várjuk továbbra is a telefonokat, mint ahogy annak az olvasónak a je'ent- kezését is. oki tudja ki vitte el hajdanában az állatokat értékesítés céljából. Megígér­te. visszahív bennünket, azóta ls várunk. Tóth Tamás fi tudós is biciklin utazik es Űrfelvételeket elemez- Le a kalappal mister Xu előtt, mert olyan alaposan föl­készült Magyarország törté­nelméből és jelenéből, de még az én kutatásaimból is, hogy csak ólmélkodni tudtam - jegyzi meg dr. Tóth József, az MTA Regionális Kutatások Központja igazgatóhelyettese, aki kéthetes kínai tanulmány- útjóról tért hazo. A Kínai Társadalomtudományi Akadé­mia vendégeként ismerkedett az ország urbanizációjával és néhány kutatóintézettel. Ka­lauza és angol-kínai tolmács, Mr. Xu segítségével.- Bármilyen furcsán hang­zik, de találtam hasonlóságo­kat kutatási témáink között. Ilyen volt például a környezet- védelem vagy a kisvárosok ki­alakításának kérdése. Az ará­nyosabb területi elrendeződés­hez a fejlődés útját ők is a kisvárosokban látják, bár igaz, hogy míg nálunk egy kisváros lakossága tízezertől harmincezerig, náluk harminc­ezertől százötvenezerig is ter­jedhet. A pekingi akadémia földrajzi és szociológiai ’ inté­zetével szeretnénk szorosabb kapcsolatot is kialakítani, s talán jövőre aló is írjuk az intézeteink közötti megállapo­dást!- Milyen kutatásokat foly­tatnak az ön által megismert akadémiai intézetekben?- Számos nagyon érdekes kutatásba pillanthattam bele. Foglalkoznak például űrfelvé­telek feldolgozásával, s ezt a legmodernebb számítógépes technikával teszik. A számító­gépterembe csak papucsban lehetett belépni, akkora ren­dezettség, tisztaság fogadott. A földrajzi intézetben készítik a kínai nemzeti albumot, ame­lyet az augusztus végi, Buda­pesten megrendezendő kar­Dr. Tóth József kínai élményei hozzájuk nem is „gyűrűzik be" a személygépkocsik divatja. Én kifejtettem kétségeimet, de nem értettek vele egyet.- Hogyan fogadják. el a kínaiak a népességkorlátozást?- Egy angol nyelvű lapban olvastam, hogy körülbelül há­rommillió illegális gyerek van az országban. A szülők nem jelentik be a születésüket, en­nivalót, a városi jegyrendszer ellenére is szereznék nekik, és csak akkor fizetik ki a büntetést, amikor a gyerek iskoláskorba lép. Egyébként az „igazi" gyerek még min­dig a fiú. Nem ritka a kitett vagy megölt lánycsecssmő. Klinikák is álltak rá arra, hogy még magzati korban megállapítsák, mi lesz a ne­me a születendő gyermeknek. A társadalomkutatók szeretné­nek ezen a szemléleten vál­toztatni, hiszen mi lesz egy idő múltán az arányokkal? De egyelőre még nem talál­ták meg a változtatás mód­ját.- A magyar kutatókat mennyire ismerik a kinai kol­légák?- A közgazdászok nagyon tájékozottak az országunkkal kapcsolatban. Kornai János: A hiány című könyve hiány­cikk náluk, igen fontos iro­dalomnak tartják. A földraj­zosok ismerték Enyedi Györ­gyöt, a szociológusoknak nem volt ilyen kapcsolatuk Ma­gyarországgal, s az országról is csak gyér ismereteik van­nak. Egyelőre a leendő meg­állapodásuk bizonyára változ­tat ezen, mindkét részről. B. A. Hárommillió illegális gyerek tográfiai világkongresszusra már el is akarnak hozni. Nagy precizitással készül az album, miközben pufajkában dolgoznak, mert fűtési nehéz­ségekkel küzdenek. Erős az amerikai és a japán hatás a tudományos életben, egye­temeik is amerikai rendsze­rűek és rendszeresen küldenek ki amerikai tanulmányútokra hallgatókat. — A ' kutatóintézeteken kí­vül hol járt még?- A tanulmányutat Peking- ben és Nankingban töltöttem, s természetesen voltam sok­felé a városokban. Volt, hogy bekukucskáltam a szo­ba-konyhából álló lakások ab­lakán, megnéztem a boltokat. Úgy tűnik, az élelmezést lé­nyegében megoldották, lehet ennivalót kapni. Nankingban elvittek színházba, ahol azon­ban nem egy hagyományos kínai színházi élményben volt részem, hanem egy kínai country-együttes műsorában. Mit mondjak róla? A hagyo­mányos kínai színháznak job­ban örültem volna! Érdekes volt látni a kiterjedt kerékpá­ros közlekedést, csak Peking- ben hétmillió bicikli parkol az utcákon. Apropó parkolás. Az új lakótelepek tervezése­kor nem gondolnak a sze­mélygépkocsikra, mert jelen­leg a tizenegy milliós Peking- ben mindössze 1800 magán- gépkocsi gurul, s úgy vélik, Jó 9 piaca a vajszlói burgonyapehelynek A Szentlőrinci Állami Gaz daság vajszlói burgonyapehel' üzemének átadását követőéi évekig gondot okozott a veze töknek a megrendelések bizto sitása, a termelési kapacitá lehető legteljesebb kibaszna lása. Állandóan és gyorsai változtak a hazai felhasználó igények, így egyértelművé vált hogy a jelentős — évi 2001 tonnás — kapacitású pehely üzem gazdaságos működtetés' csak exportszállítások beindi 'ásóval biztosítható. 'Mint arról már lapunkban i hirt adtunk, az utóbbi egy-ke évben eredményre vezette e*ok a törekvések. Csehsrlava vállalatok nagy mennyiségbei tendeltek a magyar, a vOjszlc Főhelyből. Majd arról is •’* tunk, hogy a szomszédos or szág külkereskedelmi vállala tai — ellentételezési, fiatéi Beindult a tőkés export is A dobozolt- burgonyapehely kapható a boltókban, krokett- és fánkport- nem tódnak eleget- gyártani nehézségek miatt — akadá'yo- kat gördítettek múlt év dere­kán a további szállítások elé. Hogy sikerült-e azóta áj cseh­szlovák partnerre bukkanni, vagy pedig az eddigiekkel megállapodásra jutni, arról llosfai Lászlót, a gazdaság vajszlói telepének vezetőjét kérdezzük, ö adott választ ar­ra is, hogy az üzemkezdet óta tartó tőkés piaci puhatolózás­nak van-e már kézzelfogható eredménye.- Mind a csehszlovák szál­lításokat, mind a tőkés piacra való „betörési” szándékokat illetően kedvező fejlemények­ről számolhatunk be. Észáki szomszédainkhoz mór az ősz folyamán útbaindítottunk 310 tonna pelyhet, majd az év vé­géig további 160 tonnát. Új partnerre — s egyben az első tőkés partnerre - Svédország­ban bukkantunk. Kiküldött mintóirVk alapján mór a tava­lyi év végén rendelték tőlünk egy kamion — 20 tonna — pelyhet, és az idei éviben en­nek tízszeresére kötöttünk szer­ződést. A svédek áruval fizet­nek, s kedvező számunkra, hogy ettől kezdve már köny- nyébben juthatunk az üzem karbantartásához, felújításához szükséges nyugati alkatrészek­hez. — Tehát több kapu is meg­nyílt a külföldi száMításök előtt. Azonban az sem elha­nyagolható, hogy milyen ha­zai ellátást tudnak biztosítani. Kaphatók-e kis kiszerelésű pelyhes termékeik a boltok­ban? — A kisdobozos — 125 grammos —, valamint a 375 grammos pehely megtalálható a boltok polcain. Szállításaink ezekből á termékekből csak a kereskedők megrendeléseitől függnek. Sajnos az irántuk megnyilvánuló jelentős keres­let miatt krokettporból és fánkporból nem tudunk eleget gyártani. Annak ellenére, hogy ez utóbbiak is népszerű ter­mékekké váltak. Most egyéb­ként jelentősebb mennyiséget gyártottunk le belőlük, így várhatóan enyhül, vagy bizo­nyos időre megszűnik hiá­nyuk.- Számithatnak-e újdonság­ra a fogyasztók? — Konyhai felhasználásra a zobpehely gyártását fogjuk megkezdeni. Foglalkoztunk gombás és paprikás termékeit előállításával is, ám ezek nem igazán illeszkednék profilunk­ba. Balog Nándor Interpelláció Csala Nándor első osztályú árut, első osztályú áron vásárolt A mohácsi pedagógusok ügye már gazdaságba kopogtóf örömmel tapasztaltam az 1989. január 26-i szám olva­sásakor, hogy megjelent egy nyílt, őszinte, objektív tényköz­lő cikk a mohácsi Kórház Ut­cai Általános Iskolában zajló felháborító eseményekről. So­kat gondolkodtam azon, hogy nekem a Mohácsi Téglagyár igazgatójának kell-e reagál­nom az ott leírtakra. Nos, meggyőztek kollégáim, ismerőseim kérdő, gyanakvó tekintetükkel. Az újságíró a teljesség igé­nye nélkül - hisz erre talán sok-sok oldal sem lenne ele­gendő — ragadott ki a pon­tokba szedett „neheztelések" közül hármat, melyek közül az egyik, a 8-as már nem csak az iskolát érintő belső ügy. Er már az én ügyem is. Néhány további tényszerű közléssel ké­rem legyenek a segítségemre. Nem kívánom, hogy véleményt alkossanak, bár ennyi isme­retanyag birtokában már azt is meg lehetne tenni, csupán némi helyreigazítást kérek a nyilvánosság előtt, ugyanis az olvasó azt szűri ki e két mon­datot olvasván, hogy a tégla­gyár részese vagy színtere a korrupciónak. Havasi Jánosnak bizonyára rendelkezésére állt az ismeret- anyag is, mely szerint a 8. pont teljes egészében, bizonyí­tottan alaptalan neheztelés. Sem az iskola igazgatója, sem más nem juthat hozzá jutá­nyos áron termékeinkhez. Csa­ló Nándor első osftályú árut vásárolt első osztályú áron. Ez úgy érzem feltétlenül hozzátartozik a tényszerű köz­lések sokaságához azért, hogy az olvasóban ne ébresszen — alaptalanul - gyanút és se­gítse a helyes vélemény alko­tásában. 1987. április 14-én helyez­tek Mohácsra, azóta vagyok a Mohácsi Téglagyár vezetője. 1987 augusztusában költöz­tünk ide Bátaszékről. Felesé­gem az óvónői képesítés me- lett a Bárczy Gusztáv Gyógy­pedagógiai Tanárképző Főis­kolán szerzett tanári diplomá­val is rendelkezik. Bátaszéken nem lévén gyógy-pedes állás, óvónőként dolgozott. Pályázat útján helyezkedett el 1987 szeptemberétől a Kór­ház Utcai Általános Iskolában. Kezdő pedagógus korában már nagyon foglalkoztatták *a csökkent képességű gyerekek. Ezért végezte el qyes ideje alatt 1982-ben a Gyógypeda­gógiai Főiskolát. Ez utóbbi néhány mondat nem kimondottan a téglagyár ügye, de feltétlenül kikívánko­zott belőlem. Családon belüli beszédtéma, de feleségem az adott fóru­mon is hangoztatta már azt, amivel Havasi János zárta a cikkét, hogy „kettőzött figyel­met javaslók a gyerekekre, a munkára". Ebben tökéletesen egyetér­tünk. Till János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents