Dunántúli Napló, 1989. február (46. évfolyam, 32-59. szám)
1989-02-25 / 56. szám
1989. február 25., szombat Dunántúli napló 7 Képeinken balról: még karácsonykor került fel a szoba mennyezetére a negyven kiló szaloncukor; „albérletben” György-telepen Razzia a város peremén Hétfőn éjfélkor indult az általános közbizton- beköltözők. Az ellenőrzés Helyszínei: György-te- sági közlekedési ellenőrzés Pécsett. Akik részt lep, István-akna, Nagybányaréti völgy, vettek, zömében körzeti megbízottak, továbbá a A közúti ellenőrzés a városból kivezető uta- Pécsi Rendőrkapitányság közlekedési olosztálya, kon fél négytől hat óráig tartott, majd 6 órától a járőr alosztály, valamint az akció alosztály. 8 óráig a város 15 forgalmas útkereszteződésé- Munkájukat önkéntesek segítették. Akiket ellen- nél a gyalogos forgalmat ellenőrizték, őriztek: veszélyes bűnözök, refesek, önkényes Igazoltatás István-aknón, egy bádogputriban Györgytelep A szanálásra Ítélt hajdani bányászkolónián ma is van élet. Mintegy kétszáz ember él itt, 80 százalékuk bűnelkövető. Jelenleg 20 ellen van folyamatban eljárás. A néhány percre még előbukkanó hold fényében apró házak sorakoznak takaros rendben a domboldal terméskőből kialakított teraszain. A sorokat lebontott házak csupasz falai, másutt földig lerombolt maradványai törik meg. Ahol még állnak a házak, ott sötéten ásítanak az ablakok. Éjszaka teherautók állnak meg, s hajnalra már parketta sem marad az elhagyott lakó sóikban'. Akik itt élnek, egy részük jogosan lakik, jogosultságát, lakásbérleti szerződéssel igazolja, mások csak beköltöztek, mert valahol lakni kell. Az önkényes beköltöző. - Apró kert övezte ház, kopogtatásunkra feltárul az ajtó. A konyhában vízcsap csöpög, bent a szobában megvetett ágy. Fekete hajú asszony könyököl fel, cigarettára gyújt, mellette apró gyermekek pislognak első álmukból felriasztva. Az élettárs nadrágot ránt, ingbe bújik.- Mi rendesen fizetjük o bírságot — mondják. - öt-ötezer forinttal bírságolt meg bennünket a tanács, mert önkényes beköltözők vagyunk. — De valahol csak lakni kell, nem? - kérdi az asszony. - A férjem rendesen dolgozik, a gyerekek iskolába járnak, én pedig nagybeteg vagyok. Amikor összekerültünk, az erdőben, egy kunyhóban laktunk. Nem szeretnénk visszakerülni .... A vagány. - Ö az udvaron lévő fássufni lakója. Két négyzetméter, az ágy fatörzseken billegő tákolmány. Fát vág, segít a ház körül, így őt „albérletbe" fogadták az önkényes beköltözők. A huncut szemű öreg minden vagyona a rajta lévő ruha, és a vakablakban díszelgő magnó. Boldog ember — vallja. Csalód nincs, nem is volt, szabadon él.- Én nem lopok, engem befogadnak mindenhol — nevet pajkosan és elbilleg borzason, tollason. A szaloncukros bácsi. — Mór kint vár bennünket az útelágazásnál.- Jöjjenek csak be — int, és a kövér, őszhajú ember zihálva, fújtatvo törtet előre. Feltárul a szoba, karácsonyi fényben sokszáz, csillogó szaloncukor-füzérrel.- 42 kiló cukrot fűztem fel,- néz ránk elégedetten. Előkapja az írást, a sárga mű- anyagtasakban őrzött lokás- bérleti szerződést, tárja a szekrényajtót, hogy büszkélkedjen vasalt ágyneművel, lerántja az ágytakarót és hat paplant számol sebtében, nyitja a kamraajtót, hogy szalonnát, kolbászt, sonkát lássunk, sült húst, pörköltet, mert ők a feleségével bár rokkantnyugdíjasok, de jól élnek. Réponyakú.- Bűnszövetkezet van itt, széthordják a telepet - fogad a fiatal férfi, amint belépünk.- Sokféle ember lakik itt, rendes és tolvaj, és még sok más. Egy biztos, pénzes egy se, mert lopásból nem lehet meggazdagodni. Ö fiatal férfi, s még csak két évet ült lopásért. Most rendesen dolgozik.- Ki a legnagyobb bűnöző a telepen? - kérdezem.- Az ő véleményük szerint én, - int a rendőrök felé.- A következő, refes lesz- mondja Czilják Konrád körzeti megbízott, aki 13 éve járja a telepet. - Ez a férfi valamikor a Mátrai Szénbányák külfejtési üzemének legjobb kotrómestere volt. Részt vett a Sió szabályozási munkáiban is, szép díjakat kapott. Pizsamanadrógos férfi nyit ajtót. Öszfcefordult mór a haja, mélyen barázdált az arca. Valaha biztosan tiszteletet parancsoló tekintetét most gyorsan a földre veti. Többé nem néz ránk. Egy ágy, repedt dobkályha, előtte faforgácsok. a férfi mezítelen lábujja a piszkos padozaton kotorász. Ez van, ennyi maradt 58 éves korára. De ez sem az övé, a „főbérlője" a szomszéd szobában alszik. — Reffet máshova nem fogadnak be - csak ennyi, amit szólt hozzánk. Öreglakok. - Valami mozog ott a terméskőfalba vájt lyukban. Kísérőm félrebillenti a pokróccal takart ajtót, rongyszőnyeggel kibélelt kőüreget pásztáz a zseblámpa fénye. Itt laknak! — Vasárnap jöttünk ide - mondja Katalin, a piros tri- kós lány, mellette egy fiú, a társa kászálódik az ágyban. S lóm, villanyt gyújt, mert azt is szereltek ide! Mindketten dolgoznak, a lány a sörgyárban, a fiú a Közúti Fuvarozó Vállalatnál. Állítólag elzavarták őket otthonról. Most itt maradnak qz első jó fizetésig, akkor majd talán sikerül egy albérlet. A legszebb veszélyes bűnöző. - Ezüst fogán fény csillan, vonásai, még ma, 48 évesen is őrzik egykori híres szépségének nyomait. Mellén, a blúza kivágásából tenyérnyi tetovált virág bukkan elő. — Csúnya, ronda, mocskos életem volt! — így fogalmaz Teri. — Jómadár voltam, tízszer büntetve lopásért, verekedésért. Huszonhárom évet és három hónapot ültem. Ha még egyszer el kellene kezdeni az életemet, nem bírnám ki. .. Egy pillantás Teri lakásába. Hófehér lepedő a reka- mién, piros műszőrme szőnyeg, patika-rend o konyhában tisztán él. István-akna Keskeny erdei ösvényen botorkálunk. Hajnalodik. Rokkant bódé bukkan elénk, ajtaja nyílik. Tömény lábszag, füst, kapkodva lélegzünk. Két lépés a hossza - széle. — Halló, Veréb! - kiált Szabó Mihály körzeti megbízott és zseblámpát kattint. A keskeny ágyon két férfi kucorog. Veréb félmezítelenül kászálódik, ágytársa cigire gyújt és elegánsan félkönyékre fordul. Veréb, aki most negyvenéves, 1975-ben nősült ide a bódéba. Hólótársa ma a 28 éves fiú. De van még itt egy másik lakosztály is, az tisztább. Függönyt lebbentünk félre, fiatal pár hunyorog az ágyban. A fiú, Jancsi, refes, 1986-ban szabadult, másfél évet ült lopásért. S előtte?- Lopásért szintén, egy évet — mondja. A visszaszá- molás nehezen megy, de lassan kiderül, azelőtt hat évet ült rablásért, s volt még egy héthónapos is szintén lopásért. Társával, Erzsivel minden rendben, ő közsegélyes. Nagybányaréti völgy Csendes, kihalt a völgy. Előttünk a :>hóz rozsdás vaslemezzel takart ablakán semmi fény. Bent az egyik ágyban őszhajú öregasszony, a másikból fiatal terhes nő lép ki. Párja, Józsi mór a nadrágját húzza. Ö a családfő, s nem dolgozik. Minek, az asszonynak van közsegélye, az nny- jánok meg nyugdija. — Én már úgyis rokkantsági nyugdíjba készülök - néz ránk bánatosan, s köhög, prüszköl egyhuzamban. Dolgozni, azt biztosan ezután sem fog, szép itt az élet. Reggel felkel, begyújt, aztán üldögél a ház előtt naphosz- szat. * Puskin tér, körzeti megbízotti iroda. A rácsos, rendőrségi mikrobusz megáll. Utasai vidámak. Rágyújtanak, vicceket mesélnek, nevetgélnek. Nekik az éjszakai elszámoltatás nem újság. Az általános közbiztonsági és közlekedési ellenőrzés eredménye: 15 előállítás, 14 közbiztonsági feljelentés. Közlekedési szabálysértés miatt 18, ittas vezetés miatt pedig 3 személyt jelentettek fel. Különböző szabálysértések miatt 64 személyt figyelmeztettek írásban. Közlekedési helyszíni bírságot 18 esetben szabtak H és 64 gyalogost bírságoltak meg. , Marton Gy. Harmincötezer oldal a bajor titkos levéltárból Á török alóli felszabadító harcok új megvilágításban A Baranya Megyei Levéltár országos, sőt nemzetközi jelentőségű műhelyévé vált a török uralom elleni felszabadító harcok tudományos feltárásnak. A „Budától Belgrádig” című kötet után „Belgrádtól Karlócáig" című kötetben készül közzétenni a felszabadító háború feltárt forrásanyagait. Baranya mai területe 300 éve szabadult fel teljesen a török uralom alól. Hogyan lehet értékelni az újabb kutatások tükrében a felszabadító háborút? - Erről kérdeztük dr. Szita Lászlót, a Baranya Megyei Levéltár igazgatóját. Az apropót nemcsak a kerek évforduló adja. Dr. Szita László az év elején több hetes kutatóútról tért vissza Münchenből, jó néhány ezer lapra rúgó forrásanyaggal.- A müncheni egyetem hivott meg vendégelőadónak, és ez alkalom volt kutatásaim folytatására. A Hadilevéltárban kezdtem a munkát, de a szerencse akkor szegődött 'mellém, amikor bejutottam a Titkos Fejedelmi Levéltárba. Több tízezernyi oldalra terjedő olyan forrásanyaghoz jutottam hozzá Bécs 1683-as török ostromától a Rákóczi szabadságharcig terjedő időszakból, amelyek soha egyetlen kutató kezében sem voltak ezidáig. A Titkos Fejedelmi Leyél- tár dokumentumait egy várpincében őrizték, amelyet 1744-ben víz öntött el. A víz visszahúzódása után a papírlapok összeáftok. Évszázadokon át nem lehetett hozzájuk férni, s csak alig hat éve sikerült modern eszközökkel restaurálni a dokumentumok túlnyomó hányadát. Három hét természetesen nem elegendő áttanulmányozásukra, de minden magyar vonatkozású dokumentumot lefénymásoltot- tam, vagy filmre vetettem: 35 000 oldalnyi anyag jött össze. Évtizedekre nyúló kutatási feladat.- Milyen forrásanyagokat talált?- Hosszú felsorolás helyett inkább néhány érdekes példát említek. Különleges érték Lipót császárnak a magyarországi hadszíntér tábornokaival folytatott levelezése 1685. és 1699. közötti időszakból, a bajor választófejedelem két bécsi nagykövetének jelentései 1683-tól 1701-ig. Ezek például azért különösen érdekesek, mert mai szóhasználattal élve, információs jelentések is vannak hozzájuk csatolva, s ezek nemcsak a hadieseményekkel foglalkoznak, hanem politikai dolgokról, a parasztság, nemesség életéről, hangulatáról. A forrásanyagok között van a magyarországi hadszíntéren működő összes tábornok naplója, mintegy 6000 oldalnyi terjedelemben, s méghozzá két változatban: a nyers fogalmazásé „munkanapló", s az Írnokok által valamivel később csiszoltabb formába öntöttek. Külön részt képez a karlócai béketárgyalósok 860 oldalra rúgó vitajegyzőkönyve. A dokumentumokhoz járul még legalább 100 metszet, festmény a háború eseményeiről. Köztük Pécsre, Szigetvárra vonatkozók is. Vagy említhetem azt a 411 levelet, amelyeket Európa vezető politikai személyiségei intéztek üdvözletként, méltatásként Miksa Emánuel, bajor választófejedelemhez, a győzedelmes nagyharsányi csata alkalmából. Köztük a pápa és az orosz cár is.- Mennyire helyezik új megvilágításba . az akkori eseményeket, a történeti felfogást a fellelt dokumentumok?- Több szempontból és több témánál szükségesnek mutatják, hogy átértékeljük kuruckodó történelemfelfogásunkat, amely az utóbbi száz évünkben uralkodó volt. Ez a felfogás lényegében azt állítja, hogy a török alóli felszabadító háború több pusztítást hozott az országra, mint talán az egész hódoltság időszaka, s ráadásul ez tudatos törekvés eredménye volt. A dokumentumok viszont más képet festenek. Természetesen a mindenkori hadszíntéren sokat szenvedett a lakosság, elkerülhetetlen volt az anyagi javak pusztulása, de nem igaz, hogy ennek a lakosságnak kellett élelmeznie a harcoló csapatokat. Minden élelmet a hadszíntértől távolról szállítottak - mindössze a gyümölcsféléket, a tűzifát, s a lovak szénáját szerezték be, méghozzá pénzért! a hadműveletek közelébe eső területek lakosságától. Erről számlák tanúskodnak. A visz- szafoglalók kegyetlenkedéseit is fel szokták emlegetni - eltúlozva annak mértékét. Az ilyen esetek, sajnos, minden háborúban valamennyi hadviselő fél részéről bekövetkeznek a katonák, alacsonyabb rangú parancsnokok magánakcióiként. Ebben a felszabadító háborúban igen szigorú büntetéssel fenyítet- lék az ilyen tetteket. Nemcsak kilátásba helyezték, de végre is hajtották a kegyetlen büntetéseket. Történetírásunk máig kicsinyíteni próbálta a visszafogloló háború jelentőségét, mint nem igazán nemzeti ügyet, amelyben kevés magyar résztvevő volt. A szövetséges seregek összlétszámához arányítva, igaz ez az állítás. Arra azonban kevéssé esett a hangsúly, hogy a magyar kctonák részvétele abszolút számban évről évre nőtt. A most fellelt dokumentum szerint, például, csak ej, bajor seregben 1687-ben két magyar könnyűlovaseired szolgált, hat évvel később négy. S többször említettem, dicsőséget aratva harcoltak. Minden dokumentum azt bizonyítja, hogy ezekben az évtizedekben a legfontosabb összeurópai ügynek tekintették a török uralom visszaszorítását Magyarországról és a Balkánról. Annak tekintette az orosz cár, d római pápa és az európai közvélemény is. Ehhez az összeurópai ügyhöz kellene már végre mérnünk Thököly kurucmozgalmának, de talán még a Rákóczi szabadságharcnak a minősítését is. Az összeurópai ügynek Thököly mozgalma mindenképpen gátja volt. A nemzetközi érdeknek is annyiban, hogy késleltette a modern fejlődést, amely ebben a térségben a török uralom megszűntével kezdődött. Dunai Imre
