Dunántúli Napló, 1989. február (46. évfolyam, 32-59. szám)

1989-02-21 / 52. szám

Dunántúli napló 19S9. február 21., kedd Áz MSZMP Központi Bizottságának ülése (Folytatás az 1. oldalról) végső siövegét népszavaxás erősítse meg. Az alkotmány-előkészítő mun­kát O' lehető legnagyobb nyi­tottság és a legszélesebb nyil­vánosság mellett javasolják végezni. A koncepció, illetve a tör­vénytervezet akkor készül el, amikor a közmegegyezés nagy- jában-egészében kialakítható: a tervezet ekkor terjeszthető elő a Parlamentiben. Fejti György ezt követően néhány a íkotmáoyfejeze'thez mondott szóbeli 'kiegészítést. A tó rsoda lm i - politikai -gazdaság i renddel összefüggő fejezettel kapcsolatban kijelentette: az államhatalom eredetéről alap­elvként kell rögzíteni a nép­felség elvét. Vagyis azt, hogy minden hatalom kizárólagos forrása és birtokosa a nép, amely ezt a hatalmat részben Az állom és o társadalom kapcsolatáról szóló fejezet­részben célszerű alapvető elv­ként deklarálni, hogy a tár­sadalom tagjainak az önkor­mányzat alakításához való jo­ga nem korlátozható. Meg­határozó jelentőségű tétel a jogegyenlőség is, amely ma­gába hordozza a törvény előt­ti egyenlőséget, az előnyös és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, valamint a tulajdon- formák tekintetében a szek­torsemlegesség elvét. Itt kell kimondani a rendel­tetésszerű joggyakorlás elvét: mind az államnak, mind az állampolgároknak tilos a jog­gal való visszaélés. A jogokat mindeníki csak a társadalmi és az egyéni érdék összhang­jának biztosítása mellett gya­korolhatja. E fejezet fontos té­tele lesz az államforma de­finiálása és meghatározása. Az előkészítő munka során arra a következtetésre jutot­tunk, hogy érre nincs jobb meghatározás, mint a nép- köztársaság: Magyarországon nagyon fontos, valós értékeket jelent ez a kifejezés. Ezért olyan időszakban, amikor a népfelség elvét a maga rang­jára kívánjuk emelni, ennek a jelzőnek a kiiktatása külö­nösen indokolatlan lenne, csakúgy, mint új jelzők elhe­lyezése a köztársaság fogalma elé. Az olyan jelzők, mint de­mokratikus köztársaság, népi demokratikus köztársaság, vagy szocialista köztársaság, nem fednék pontosan társadalmunk mai, valóságos állapotát. Ezért az a javaslatunk, hogy az 1949-es alkotmányban rögzített államformát — a népköztár­saságot — vegyük át az új alkotmányba. Politikailag fontos és érzé­keny része lesz ennek a feje­zetnek a politikai rendszer, il­letve a pártok alkotmányos de­finíciója. Álláspontunk szerint nem az alkotmánynak kell de­finiálnia a többpártrendszert, ugyanakkor a többpártrendszer irányába mutató fejlődéshez az alaptörvény keretet kell hogy adjon. Ennek megfelelő szövegtervezetet terjesztettünk elő. Fontos eltérés az 1949-es alkotmánytól, hogy nem látjuk szükségét és értelmét az MSZMP vezető szerepéről szó­ló alkotmányos megfogalma­zásnak — szögezte le a to­vábbiakban. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az MSZMP lemond arról a poli­tikai törekvésről és szándékról, hogy a társadalmi folyamatok meghatározó tényezője kíván maradni. Ezt programjával, po­litikai munkájával, a társada­lom megnyerése révén és nem pedig jogi formulákkal kíván­ja biztosítani. Célszerű a tár­sadalom védelmében rögzíteni azt, hogy csak olyan társa­dalmi szervezetek, közöttük pártok működhetnek hazánk­ban, amelyeknek a célja, a programja és a tevékenysége összhangban áll az alkotmány­ban megfogalmazott értélkek­kel és törekvésekkel. Feltehetően komoly vita lesz a tulajdonviszonyokkal kap­csolatos kérdések alkotmányos közvetlenül, például a népsza­vazás vagy a népi kezdemé­nyezés intézménye révén, rész­ben pedig az államszervezet útján gyakorolja. Az állam- hatalom gyakorlásának elve­ként indokolt rögzíteni a ha­talmi ágak elválasztásának az elvét. Ennek értelmében a különböző hatalmi ágak —, így az Országgyűlés, a köz- társasági elnök, a Miniszter- tanács, a közigazgatási végre­hajtó hatalom, az alkotmány­bíróság, a bírósági szervezet, és a helyi önkormányzat — külön-külön önálló hatalmi ágat képeznek, jól definiált és a korábbiaknál lényegesen pontosabban meghatározott feladatokkal és egymás köl­csönös korlátáiként is működ­nek. Ennek az érvényesülésé­hez azonban ki kell mondani a különböző hatalmi ágak közötti hatáskör-elvonás tilal­mának az elvét. rögzítéséről — vetette fel. Azt ajánljuk, 'hogy az alkotmány egyenrangú tulajdonformaként ismerje el a közösségi és az egyéni tulajdont, úgy, ahogy ezt o társasági törvény lehe­tővé teszi. Az alkotmánynak szólnia kellene arról is, hogy o társadalom és a gazdaság a közösségi tulajdon domi­nanciája alapiján áll. A kidolgozó munka jelenle­gi szakaszában nyitva maradt, hogy egy- vagy kétkamarás parlamenti gyakorlatra tér­jünk-e ót. Az egykamarás parlament fenntartása mellett több érv szólt. Van viszont néhány olyan érv is, ami miatt érdemes tovább gondolkodni egy második kamara szerepén. Nyitott kérdés ma még a képviselők megválasztásának a formája és technológiája. Ezért az alapkoncepció csak a legáltalánosabb elveit rög­zíti. Külön napirend keretében kell áttekintenünk majd, hogy a pártok jelenlétét és’a vó- losztósákon történő indulását lehetővé tevő új helyzetben milyen választási technológia szükséges a folyamatos, foko­zatos és kiszámítható átme­nethez, amellyel közeledhetünk o hatalomgyakorlás új for­májához. Nagyon fontos érdekünk fű­ződik ahhoz, hogy határozott, következetes, kiszámítható kormányzásra nyíljék lehetőség. Ezt szolgálja a kormány fel­adatainak a 'korábbiaknál rész- letesébb, világosabb rögzítése, a miniszterelnök státusának, személyes döntési illetékessé­gének a megerősítése, és a miniszterek döntési és fele­lősségi viszonyrendszerének a korábbiaknál részletesebb sza­bályozása. Az a javaslatunk, hogy a kollektív államfői for­ma helyett a jövőben az elnö­ki rendszerre térjünk át. Ez a hatalommegosztásnak és a különböző ‘hatalmi ágak közötti jobb egyensúly meg­teremtésének egyik biztosítéka lehetne. Két további új intézmény a koncepcióban: az Alkot­mánybíróság és az Állami Számvevőszék. Az alkotmánykoncepció rész­letesen foglalkozik az igaz­ságszolgáltatással : alapvető el­vi jelentőségű kérdés a bírói függetlenség, amellyel kapcso­latban felvetődik összeférése a párthoz való tartozással. Sok országban ez nem össze­egyeztethetetlen: mi is azt a felfogást képviseljük, hogy el kell választani az Ítélkezési gyakorlatot a magánszférától. Az itéfkezéd gyakorlatban a bíró kizárólag a törvényeknek van alárendelve. Ez azonban nem teszi lehetetlenné, hogy a magánéletében politizáljon. Az ügyészség jövőbeni sze­repére vonatkozóan, a jelen­legi koncepció több elgondo­lást tartalmaz. Ezek előnyeit, hátrányait az előterjesztés tárgyszerűen rögzíti — állapí­totta meg Fejti György.- Az a szándékunk, hogy az alkotmány a maga teljességé­ben rögzítse a jelképeket — jelentette ki a KB titkára. Vár­hatóan e kérdések körül külö­nösen emocionális, érzelmi jelle­gű viták folynak majd, amelyek részben már el is kezdődtek, mint például a Magyar Nép­köztársaság hivatalos címeré­ről. Célszerű lenne e kérdé­sekben is higgadtan kialakí­tani az álláspontot. Már a napirend előadói be­szédéhez kapcsolódó kérdések, s a vitában felszólalók több­sége is jelezte a témakör po­litikai fontosságát, kifejtve a Központi Bizottságnak azt az igényét, hogy a testület az al­kotmány koncepciója kapcsán a legfontosabb politikai kér­désekkel foglalkozzon, s az alaptörvény meghatározó ele­meit szükség esetén többször is tárgyalja. Markánsan kiraj­zolódott a testület tagjainak az az igénye - közvetítve az alapszervezetek álláspontját is -, hogy a párttagság minden lehető fórumon vegyen részt az alkotmányvitában, hiszen ered­ményes szereplése jótékony ha­tást gyakorolna az önbizalom visszaszerzéséhez is. Szabó Ist­ván úgy vélekedett: az előké­szítés eddigi időszakában „a párt indokolatlanul csendes volt, kevéssé hallatta szavát törekvéseinek irányáról, indíté­kairól". Rendkívül fontosnak tartották többen is, hogy a párt, a kormány és a kommu­nista képviselők munkáját han­golják össze az alkotmány­vitában. A felszólalók mindegyike el­fogadta a további vita, illetve az alkotmány tervezetének alapjául a most előterjesztett koncepciót, azt, amely egyéb­ként néhány nap múlva az or­szággyűlés elé is kerül. Az alapelvek elfogadására a nézetazonosság volt a jellem­ző, az egyes részkérdésekben, s különösen néhány új jogin­tézmény bevezetésében olykor eltérő vélemények is hangot kaptak. Az új alkotmány foglalja keretbe a társadalom szocia­lista fejlődésének perspektívá­ját — hangoztatta többek kö­zött Vastagh Pál. (Többen - igy Hollón Zsuzsa is - úgy vélték: tisztázni kell a szocia­lizmus fogalmát, az MSZMP- nek a szocializmus építésének céljait „naprakészen" kell megfogalmaznia.)-A vita az alkotmány szabá­lyozási elképzelésének egyes részleteit megerősítette, ugyan­akkor gazdagította is a párt­nak az alaptörvénnyel kapcso­latos koncepcióját. Majd mind­egyik hozzászóló érintette az államforma meghatározásának problémáját, amely körül már az eddigi viták során is élénk polémia bontakozott ki. Szabó Isván — abból kiindulva, hogy a megnevezés lényeges politi­kai tartalmat hordoz - leszö­gezte: ő maga a népköztársa­ság elnevezés megtartásával ért egyet. Ez volt a véleménye Tőkei Ferencnek is. Az állam és a társadalom kapcsolatáról szólva Pál Lé- nárd kifejtette: az alkotmány­nak e kérdéskört taglaló feje­zetében abból az alapgondo­latból indokolt kiindulni, hogy a társadalom és a nemzet ér­dekei az elsődlegesek, tehát az államnak és szervezeteinek az egész társadalom érdekeit, jólétét kell szolgálniuk. Dányi Pál felvetette: az alkotmány szövegezésében külön a terü­leti, helyi önkormányzatok, s ezt megelőzően természetesen állást kellene foglalni mind politikai, mind jogi értelemben a megyei, a területi szint he­lyéről, szerepéről az államszer­vezetben. Sok hozzászóló foglalkozott oz országgyűlés szervezetével, hatáskörével s a képviselővá­lasztások témakörével. Ezt követően - a napirend­nek megfelelően — a párt ag­rárpolitikájának megújításáról terjesztett elő javaslatot Iványi Pál, a Központi Bizottság tit­kára. A gazdaság előtt tornyosuló, megoldásra váró feladatok a gazdasági megújulás gyorsítá­sát, a gazdasági kérdésekkel Tökei Ferenc a közösségi tu­lajdonformák sokaságára való utalásokat kevesellte a terve­zetben, s javasolta: kerüljenek be a szövegbe a magántulaj­don, s — bizonyos mértékig, s nagyon pontosan fogalmazva — a tőkés magántulajdon ga­ranciái is. Szlamenicky István és Köveskuti Lajos is állást foglalt a szövetkezet létrehozá­sának szabadsága és annak alkotmányi rögzítése mellett. Majd mindenki érintette a köztársasági elnöki intézmény bevezetésének, a Miniszterta­nács szervezetének és működé­sének kérdéseit. Egyöntetű vé­lemény alakult ki atekintetben, hogy a jelenlegi kollektív tes­tület helyett az egyszemélyi, kellő hatáskörrel rendelkező ál­lamfői intézmény a jobb meg­oldás. Mégpedig úgy, hogy több jelölt közül közvetlen sza­vazással választanának a jö­vőben elnököt — tette hozzá Antalóczy Albert. A vita tapasztalataiból egy­értelműen megállapítható volt, s ezt Szűrös Mátyás meg is fogalmazta: a párt tudatában van az alkotmány politikai je­lentőségének, és ezért nem. fűződik érdeke ahhoz, hogy az alaptörvényben meghatározan- dókat a társadalomra erőltes­se. Éppen ellenkezőleg, a párt­nak azt kell tudatosítania, hogy az alkotmány társadalmi ala­pokon történő megalkotásának folyamatában az MSZMP le­hetőséget lát a nemzeti mére­tű összefogás megteremtésére. A vitó'ban tizenöten fejtették ki véleményüket, öten pedig írásban adták be hozzászólá­sukat. Az elhangzottakat Fejti György összegezte. Hangsú­lyozta, hogy a sokszínű polé­miában résztvevők rámutattak az alkotmányozás folyamatá­nak bonyolultságára, összetett­ségére, sőt több buktatójára is. Kijelentette: az alkotmány- vitának a mostani KB-ülés csak a kezdete, s a testület várha­tóan még többször foglalkozik ezzel a napirenddel. A vitában elhangzott javaslatokat, észre­vételeket az alkotmány előké­szítésével foglalkozó munkabi­zottság hasznosítja. Elmondta azt is, hogy az alkotmány ko­difikált szövege már lényege­sen rövidebb, áttekinthetőbb lesz, mint a mostani koncep­ció, ezért minden bizonnyal ónnak társadalmi vitáiába.n is sokkal többen vesznek majd részt, mint a mostani fázisban. Közölte az is — ugyancsak észrevételekre reagálva —, hogy még az idén új tanácstörvény­tervezetet dolgoznak ki a jog­alkotók, már a leendő alkot­mány fényében vizsgálva a té­makört. Ezután az elnöklő Grósz Ká­roly javasolta, hogy az írásban kiküldött határozati javaslatot fogadják el. Eszerint a KB ja­vasolja, hogy az alkotmányról rendezzenek népszavazást, a témáról a testület a viták me­netében is kapjon tájékozta­tást. Indítványozta továbbá, hogy a határozatot egészítsék ki azzal: a párttagság kapion megfelelő érvanyagot a vitá­hoz, valamint hoav a Központi Bizottság által kiküldött. az alkotmány kérdésével foglalko­zó munkabizottsáa mandátu­mát hosszabbítsák meg az alaptörvény véqleges jóváha- gyásáia. A Központi Bizottság kérje fel a párttagságot, hogy az aloktmány-koncepció társa­dalmi vitájában aktivan ve­gyen részt. A Közoonti Bizottsáq a to­vábbi vita olooiónl envhonaú- laa elfoaadtn o? «lőteriesz- tést illetve n főtitkárnak n ^atározoti iavas'atta vonatkozó kiegészítéseit. való aktívabb foglalkozást igénylik. Joggal hangzott ez el a Központi Bizottság leg­utóbbi ülésének vitáján, mint ahogy az is, hogy: a társadal­mi átalakítás akkor lehet ered­ményes, ha a politikai és a gazdasági reformfolyomatok összehangoltak. Az előadó utalt arra, hogy átfogóan, a múlt tapasztalatai­ból is okulva kell újraformálni gazdaságpolitikánkat, annak részleteit, majd egészét. A gazdaságpolitikánk fordulatát megalapozó, azt előkészítő re­formmunkálatok többlépcsős folyamatként zajlanak. Igy jut­hatunk olyan helyzetbe ké­sőbb, hogy a termelési, a kül­kereskedelmi, a költségvetési­pénzügyi és a szociálpolitikai koncepciók egységes egésszé formálódhassanak, összeillesz­kedhessenek.- A Politikai Bizottság azért javasolta az elmúlt három év­tized egyik sikeres területe, az agrárpolitika továbbfejleszté­sének megtárgyalását, mert egyrészt gazdálkodásunk meg­újítása az élelmiszertermelés­ben is új követelményeket tá­maszt, .másrészt pediq az élel­miszertermelés fejlődése - szá­mos belső és külső ok hatásá­ra — az utóbbi években lefé­keződött és napjainkban sok mezőgazdasági és élelmiszer- ipari üzem napi gazdálkodási gondokkal küzd. Az MSZMP agrárpolitikájá­nak alapjait az 1957. évi „ag­rárpolitikai tézisek" rakták le. Ennek alapgondolata az volt, hogy a korábbi években sok méltánytalanságot átélt pa­rasztság bizalmát helyreállítsa: a termelési biztonság megte­remtésével a termelés fejlesz­tését az anyagi érdekeltség ta­lajára helyezze; a parasztság felemelkedésének anyagi bázi­sát a nagyüzemi gazdálkodás­ra alapozza. Ezek az alapelvek mai ismereteink szerint is he­lyesnek bizonyultak, mert meg­vetették az alapját egy, a ma­gyar mezőgazdaság története­ben páratlan és nemzetközi összehasonlításban is figye­lemre méltó fejlődésnek. Élelmiszergazdaságunk a ma­gyar gazdaság és társadalom olyan biztos pontjává, stabili­záló tényezőjévé vált, amiről a jövőben sem mondhatunk le és nem is akarunk lemondani. A jövő sikeres agrárpolitíká- jánck kialakításánál először is számba kell venni azokat a Az előadó ezután a termelői biztonság új, korszerűbb, piaci szempontokra figyelő értelme­zéséről beszélt. Mint mondotta, a termelők biztonságát a jövő­ben leginkább a piachoz való minél szorosabb igazodásuk biztosíthatja. Ez persze nem lesz azonos a korábbi évek „abszolút" biztonságával, hi­szen a lényegében telítétt és protekcionista piac jellemzője éppen a változékonyság. Az al­kalmazkodás lehetséges eszkö­zei közül kiemelte az érdemi piacérzékenységet, ami a pia­ci (vagyis szabad) árak szere­pének növelésével, és a szél­sőségek kezelésére szolgáló pioci intervenciós rendszer mű­ködtetésével érhető el. Szük­séges továbbá, hogy a jöve­delmek döntő részben a pia­con való megítéléstől és ne a költségvetési támogatásoktól függjenek. A mezőgazdaság többszekto- rúságának fejlesztéséről szólva rámutatott, hogy a többszekto- rúság eddig is jellemzője volt az ágazatnak. A jövőbeni vál­tozás lényege, hogy az esély- egyenlőséget mint rendező el­vet érvényesítő jogi és közgaz­dasági szabályozás mellett lé­nyegesen bővülhet a kisterme­lés, a magángazdaságok súlya is, ha az q gazdasági veseny- ben hatékonynak bizonyul. Minden bizonnyal a nagybani termelés marad a jellemző a jól gépesíthető ágazatokban, igy a mezőgazdaság jövőjének meghatározói változatlanul a mezőgazdasági nagyüzemek maradnak. Ugyanakkor az esélyegyenlőség mellett na­gyobb szerepet fog játszani - az esetek jelentős részében nagyüzemi integrációra tá­maszkodó - háztáji és kister­melés, valamint a főfoglalko­zású magánvállalkozás. körülményeket, amelyek indo­kolttá teszik az agrárpolitika megújítását. Elsőként a nem kielégítő érdekeltséget és pia­ci alkalmazkodóképességet, amelyek együtt vannak jelen és egymás hatását erősítik. Sok jel mutat arra, hogy a mezőgazdaság jövedelmezősé­ge romlott, a mezőgazdasági nagyüzemek egyre szélesebb körében, az egyszerű újrater­melés pénzügyi feltételei is * hiányoznak, az eszközállomány efhasználódottsági foka nö­vekszik. A második tényező az a kihívás, amelyet a tartósan kínálati helyzetben lévő bél­és külpiac, a protekcionista nemzetközi kereskedelempoliti­ka jelent. Elsőként a mennyiségi szem­léletről a minőségire való át­térést emelte ki. Mivel a ha­zai és a külpiacokon egy­aránt kínálati pozíció alakult ki, és ezen a jövőben sem várható lényeges módosulás, ezért a mennyiségi növekedést a piac minőségi követelmé­nyeinek való megfelelés hatá­rozza meg. — Abban nincs változás, hogy az élelmiszergazdaság alapvető feladata továbbra is a belső piac kielégítése lesz. Az viszont már ngyon is fi­gyelemre méltó változás, hogy a jövedelemalakulás, -diffe­renciálódás hatása érzékel­hető lesz az élelmiszerek bel­földi keresletében is. Lényegi változást jelent, hogy a „feleslegek” értékesítésének gyakorlatáról a „piaci terme­lés" gyakorlatára kell áttér­nünk. Ilyen típusú szemléleti, szervezeti és érdekeltségi kor­szerűsítés nélkül a mai pozí­cióink megőrzése is kétségessé válik. A piaci kilátások tehát azt sugallják, hogy ha piacon akarunk maradni — és termé­szetesen akarunk —, akkor je­lentős és sokoldalú igazodás­ra, szerkezetváltásra kell fel­készülni. Úgy gondolom, hogy az agrárpolitika megújítására tett javaslatainknak ez az egyik legfontosabb — ha nem a legfontosabb — üzenete. A földtörvény korszerűsítése során az egyéni földhasználat lehetőségeit célszerű bővíteni. Az egyéni földtulajdonszerzést a jelentkező igényekhez igazo­dóan piaci mechanizmusok út­ján, a föidforgalmazás admi­nisztratív korlátainak feloldá­sával lehet biztosítani. Iványi Pál a továbbiakban elmondotta: az új agrárpoliti­kai koncepció egy korábbi vál­tozatát véleményezésre meg­küldték néhány alternativ szer­vezetnek is. Azóta az agrár- politika megítéléséről más szer­vezetek is véleményt mondtak; néhány közülük önálló aprár- politika kidolgozását kezdte meg. A mozgalom értékeit méltat­va kiemelté: mezőgazdasági termelőszövetkezeteinkre kez­dettől jellemző a szövetkezeti demokrácia érvényesítése. Ez több százezer embert tanított meg a demokrácia lényegére, a közösség szerepére, értelmé­re. Tervünk az, hogy egy olyan — az élelmiszergazdaság egy új, sikeres korszakának kibon­takoztatását célzó — tézis-ter­vezettel jelenjünk meg a társa­dalom széles nyilvánossága előtt, amely alkalmas alapot nyújt a széles körű társadalmi vitához és ennek tapasztalatai felhasználósával a végleges té­zisék kidolgozásához, a párt agrárpolitikai koncepciójának megismertetéséhez, elfogadta­tásához és az érdekeltek moz­gósításához. Mindezek érdeké­ben célszerű, ha párton belül és az érintettek széles körű bevonásával sor kerül a tézis­tervezetek vitájára — mondot­ta végezetül a KB titkára. A Központi Bizottság kedden reggel 8 órokor az agrárpoli­tika megújítására vonatkozó előterjesztés vitájával folytatja ütését. Magyarország: népköztársaság Javaslat a párt agrár- politikájának megújításához Nagyobb szerepet kaphat a háztáji és a magánvállalkozás (

Next

/
Thumbnails
Contents