Dunántúli Napló, 1989. február (46. évfolyam, 32-59. szám)

1989-02-15 / 46. szám

1989. február 15., szerda Dunántúli napló 5 Hasznos mindennapi ismereteket Népfőiskola az Erdélyből áttelepültek számára Szépen beszéli a magyart, kiejtésén alig érezhető egy kis idegenes íz. Húszéves, Csíksze­redáról jött Pécsre. Ápolónő­ként helyezkedett el.- Építészeti tervező vagyok. Nem találtam ilyen állást, ezért választottam az egész­ségügyet. Gyerekkori vágyam a betegek ápolása, gyógyítá­sa, legszívesebben orvos let­tem volna.- Hogyan sikerült Pécsen megtalálnia a helyét, hogyan talált állást, lakást? — Én itt a barátok által könnyebben jutottam minden­hez, de sokat segített a ka­tolikus egyház és a tanácstól is kaptam segélyt. Nagyon örültem neki, de a tanácson az álláslehetőségekről nem tá­jékoztattak. Most a munkahe­lyemen is segítenek a dol­gaim intézésében. A lakáshoz jutás volt a legnehezebb. Egy ideig laktam egy munkásszál­láson, egy magyar lánnyal együtt, most átmenetileg al­bérletben. Amikor elkészül a nővérszállás felújítása, odaköl­tözhetek. Már nagyon várom, hiszen a fizetésemből ezeröt­száz forintot albérletre költe­ni elég nehéz. — Ha lenne Pécsen olyan klub, ahol különböző hasznos, a mindennapi élethez fontos tájékoztatásokat kaphatna, el­járna oda? nem állapodtak meg — létre­hozni. Felvették a kapcsolatot a városi és a megyei tanács­csal, a JPTE-vel, a Regionális Kutatások Központjával, a rendőrséggel, a bírósággal, az Ifjúságért Egyesülettel, a Tár­sadalombiztosítási Igazgató­sággal. A konkrét tennivalókat ezekben a hetekben dolgoz­zák ki és legközelebbi megbe­szélésükre szeretnék meghívni az egyházak képviselőit is. El­képzelésük szerint szervezné­nek nyelvtanfolyamot, hiszen sokan nem beszélnek jól ma­gyarul. Szeretnének kötetlen formában hasznos, állampol­gári ismereteket nyújtani, se­gíteni eligazodni az ügyintézé­si, egészségügyi, iskolai, mun­kahelyi gondok között. A nép­front Körösi Csorna Sándor klubja lenne az egyik színhely, s most tájékozódnak, vajon a József Attila Művelődési Köz­pontban is kaphatnának-e egy helyiséget. Elgondolásuk sze­rint az országosan forgalomba kerülő tájékoztató füzetet a tanácson kiegészítenék egy pécsi melléklettel, amelyben a tanácsi ügyfélfogadás rendjé­től kezdve sok mindent meg lehetne találni. A fiatalokkal az Ifjúságért Egyesület foglal­kozna alaposabban. S hogy mennyi probléma, kisebb-nagyobb gond merül föl oz áttelepüléskor, arról dr. Szahó Sándor jogász, a HNF Belvárosi 2. számú körzeti bi­zottsága elnökhelyettese is rengeteget tud mondani. Min­den vasárnap délután elmegy c Pálosok templomához tarto­zó tanterembe, ahol társadal­- Igen. Jó lenne, biztos töb­bet megtudhatnék a városról, az itteni helyzetről. Egyébként jel érzem magam. Én gyerek­otthonban nőttem fel, szüleim így nem maradtak ott, csak a legjobb barátnőm, akinek már sikerült csomagot is kül- denem. A fiatal ápolónő siet vissza a munkájához. Beilleszkedése viszonylag könnyen ment, de sokan vannak, akiknek na­gyobb gondot, problémát je­lentett elhelyezkedni egy ide­gen városban, faluban. A Ha­zafias Népfront Városi Bizott­sága is arra a megállapításra jutott, hogy szükséges lenne az áttelepülteknek összehan­goltabb, átfogóbb ismereteket, fogódzókat adni. Gergely László, a városi bizottság tit­kára elmondta, hogy szeretné­nek egy klubot vagy népfőis­kolát - az elnevezéséről még mi munkában jogsegélyszolgá­latot tart. Segített munkahely- keresésben, intézett gyermek- gondozási segélyt, írt kérvé­nyeket, szerződéseket, iskolai beíratásokat.- Nagyon fontosnak tarta­nám, hogy létrejöjjön ez a bi­zonyos klub, mert például én is igyekszem segíteni, de sok­szor kérdeznek vissza a hiva­talokból: milyen alapon intéz­kedem? Kell egy összefogó klub, intézmény, valamint ami naprakészen segít eligazodni, mert az igazi koordinálást az ügyintézésekben és olykor az emberbaróti viszonyulásokat nem tapasztalom mindig. A népfőiskola vagy klub megalakulásáról tájékoztatjuk olvasóinkat. B. A. Beszélgetés egy leszerelő katonával Az utolsó órák a laktanyában: csomagolnak a leszerelő katonák. Fotó: Proksza László Gábor Dénes­tanszék Londonban Gábor Dénesről, a ma­gyar származású Nobel- díjas fizikusról elnevezett tanszéket alapított kedden a holográfia feltalálójá­nak testvéröccse a londo­ni Imperial College •nű- egyetemen.' Gábor André, a nottin- ghami egyetem jeles köz­gazdaságtudományi pro­fesszora avatta fel Lon­don és egyszersmind Nagy- Britannia legnagyobb mű­szaki egyetemén az ala­pítványából létrehozott új tanszéket, amely nevében őrzi testvérbátyja, Gábor Dénes professzor emlékét. A tanszék első kinevezett professzora Igor Aleksan- der, az elektromérnöki tanszék vezetője. változott Várospolitikai fórum a hadsereg Mohácson Az utolsó centiméter is elfo­gyott teejnap a másfél éve be­vonult sorállományú katonák 'méterszalagján, s ismét civil rühát húzhattak. A pécsi Baj- csy-Zsilinszky Endre és a Pe­tőfi Sándor laktanyákban - csakúgy, mint az ország többi alakulatánál - bensőséges ün­nepségek keretében búcsúztat­ták a leszerelő fiatalokat be­szédekkel, Himnusszal, Szózat­tal. Fekete Attila szakaszvezető­vel, a polgári életbe visszaté­rő pécsi fiatalemberrel orról beszélgettem, hogyan télt el ez a 18 hónap. — Bevonuláskor az ember nehezen tudja elképzelni, hogy mi vár rá, hisz mindenfélét hall. Én is a legrosszabbra készültem fel, aztán, ahogy teltek, múltak a hónapok, be­bizonyosodott, hogy azoknaka „borzalmaknak", amiket me­séltek, fele sem igaz. Az el­lenben igen, hogy akadtak ne­héz pillanatok. — Féldául? — öt gyakorlaton vettem részt, s kór tagadni, ezek igen ■nagy fizikai megpróbáltatást 'jelentettek. Persze örömet is, mert ha az adott harcfelada­tot eredményesen hajtottuk végre, az sikerélményt nyúj­tott. — Ezek szerint lelket nyomo­rító kitolások nincsenek már a hadseregben? — Nekem a másfél év alatt egyetlen ilyen jellegű emlé­ken} van: amikor bevonultunk, laz „öregek" ott lógtak az ab­lakokban, s a centijüket mu­togatták felénk . . . Persze többszöri ' felmosatások előfor­dultak — nem biztos, hogy ki­tolásból —, ennél több nem. Lehet, hogy szerencsénk volt, de a feljebbvalóink ezekre a dolgokra is nagyon figyelték. Ugyanakkor az is tagadhatat­lan, hogy főleg a tiszthelyet­tesek között még mindig van­nak olyanok, akik a vélt ha­talmukkal . nem úgy élnek, ahogy az emberi viselkedési normák szerint kellene . . , — Véleményed szerint meny­nyit változott a Magyar Nép­hadsereg a bentiéted alatt? — Nagyon sokat, hisz gya­koribb lett a hazerjárás - s mi fontosabb ennél egy katoná­nak! —, szabadság alatt civil­be öltözhetünk, a laktanyától távol élők stoppolhatnak, s nem utolsósorban, hogy em­berségesebb lett a bánásmód. Szerintem javítani és több időt kellene fordítani a kikép­zésre! — Mennyire változtál meg? — Elsősorban alka'lmazko- dóbb és magabiztosabb let­tem. Visszailleszkedés a pol­gári életbe? Nem lesz nehéz, csak furcsa! Megszoktam a fe­szes tempót, hogy mindent a napirendnek megfelelően csi­náljak, de azt hiszem a la­zább és kötetlenebb életmód­ra könnyen visszaállok. — Azért nem nehéz a búcsú? — Nem, de jó érzéssel és hasznos tapasztalatokkal sze­relek le. Roszprim Nándor (Folytatás az 1. oldalról) buzdította a megjelenteket, s türelmükkel visszaélve részle­tesen ismertette számításait. (Elképzelése: a lakosság egy- harmada havonta ötszáz fo­rinttal járuljon hozzá a sport- csarnokhoz, így három év alatt összejön a szükséges pénz.) Viszont, hogy mégis mennyi­re fontos a sportcsarnok ügye Mohácson, azt a többi véle­ménynyilvánító is jelezte: Éva Gellért például téglajegyek ki­bocsátását javasolta (ezt tet­te már pár éve is), meg azt is, hogy ha nincs elég pénz, akkor a célnak az impozáns csarnok, helyett megfelelne egy felfújható Graboplast sá­tor — átmenetileg, s hozzá­tette, sok múlik a város veze­tésén, hogy tudja-e megfele­lően mozgósítani a lakosságot. Dr. Németh Elemér tanács­elnök erre úgy reagált, hogy valóban sok múlik a vezetők hozzáállásán, de ha százmil­lió forint helyett csak tízmillió áll a tanács rendelkezésére, akkor először a Szabadság úti iskolának kell tornatermet épí­teni, mert ez ebből az összeg­ből megvalósítható (ötszáz gye­rek jár ide). A sok észrevétel után — a sokáékor szükségességéről, a leendő buszpályaudvarról, a helyi fizetőképességről, az or­szág kölcsöneiről, a pártveze­tők felelősségrevonásóról, a gázprogramról, új áruház épí­téséről — Devecseri József, az MSZMP városi bizottságának első titkára megjegyezte, hogy ezen az első fórumon lehet, hogy rossz módszert válasz­tottak, mert írásos kérdéseket is kértek. A meghirdetést kö­vetően olyan sok kérdés ér­kezett, hogy ezek megválaszo­lása a három és fél órás ta­nácskozás nagy részét elvitte. De hogy kell ilyen várospoli­tikai fórum, az biztos - álla­pította meg Devecseri József. Az előre beadott kérdésekre a városi tanács elnöke, a vá­rosi pártbizottság első titkára mellett Krémemé Mihelisz Te­réz országgyűlési képviselő (az Elnöki Tanács tagja), dr. Balogh Gábor országgyűlési képviselő és Dalecker Ödönné HNF városi titkár válaszolt, va­lamint a helyi gazdálkodási egységek vezetői mondták el észrevételüket. Számos kérdés vetődött föl. Egyebek közt, hogy „képes-e a párt a válságból kivezetni az országot, ha nincs egység a vezetésben?" — ez egy kollek­tíva felvetéseként hangzott el, s rá a válasz: „Ez vitában for­málódó egység, tehát más, mint amit megszoktunk." Az erősen kritikai élű kér­désekre a városképet kedve­zően alakító épülő házak, új kereskedelmi egységek, a te­lefonfejlesztés, a csatornázás tényeit ismertette a tanácsel­nök, s azokat az erőfeszítése­ket, amelyek a többnyire ter­ven felüli fejlesztéseket lehe­tővé tették. (Lakossági pénz­ből tavaly 69 millió forint jött be, ennyi gyarapította a mo­hácsi városi tanács költségve­tését.) A város vezetése nyílt­ságot, őszinteséget kér a la­kosságtól (további anyagi ter­hekkel nem kívánja sújtani Mohács polqárait), valamint az, hogy álljanak ki a jelen­legi várospolitika mellett, amely a meglévő értékek meg­óvására, az intézmények üze­meltetésére, fenntartására kon­centrál, a fejlődést szem előtt tartva. L. Cs. K. Tegnap a város néhány pontján még meg lehetett találni a Cicciolina-plakátokat Harminc településen „nemkívánatos személy" Pécsett se léphet föl Cicciolina? A szervező kisszövetkezet bizakodik: talán majd legközelebb Harminc hazai településen lefújták Cicciolina (Staller Ilo­na) és Zalatnay Sarolta Ke- belbarátság című közös mű­sorát úgy, hogy még sehol sem mutatkozott be a két ba- rátné. A magyar közönség a ■tévébel i szereplésük után ne­met mondott. Hiába álltak ki a szervezők, így a fővárosi Prim Kisszövetkezet, a helyet adó művelődési házak, sport- csarnokok, köztük a pécsi IH és a sportcsarnokunk. - A február 11-i kiskunmajsai és kiskunhalasi premierre a hely­béliek ellenállása miatt nem kerülhetett sor. Kunmajsán a plébános 1400 aláírásos petí­ciót nyújtott ót a helyi műve­lődési intézménynek, a közeli Halason mind a nég'y feleke­zet tiltakozott. A spontán ak­ció ellenállási lavinát indított el, ami bejárta többek között Szabolcs-Szatmár, Csangrád, (Békés, s persze legfőképpen Bács-Kiskun megyét. Szabó Jó­zsef, a kalocsai érsekség hit­oktató káplánja ugyancsak hí­vei nevében szólt a két barát- né szereplése ellen. Magasabb szintű egyházi szervek elhatá­rol jók magukat a települése­ken elhangzó kritikáktól. Bács- Kiskun megyében egészségügyi dolgozók is tiltakoztak. Ná­lunk, Pécsett sem ült el a ki­források vihara. A pécsi akciót ár. Vándor Tamás pszicholó­gus, szexológus és pedagógus kezdte el szervezni, de abba­hagyta munkáját, miután a hét végén a Prim Kisszövetkezet visszamondta a pécsi, február 19-i szereplést, hivatkozva a más megyékbeli tömeges tilta­kozásra. Vándor Tamás ízlés­telennek, erkölcsrombolónak véli a publikum előtti önmu­togatást, a szenzációhajhá­szást, valamint azt, hogy az olasz vendégművészből hiány­zik az igazi szeméremérzet. A rendezők ebben az esetben is hiába érveltek azzal, hogy pél. dóul az IH legalább 300- 350 000 forinthoz jutott volna, mert biztos volt a teltház, bhogv a többi helyen is. A MÉV IV-es üzeméből vagy két­százan jöttek volna. Szervezé­si hiányosság senki számlájára nem írható, vagyis minden sza­bályosan történt: Cicciolina a tévéből már jól ismert kosz­tümjében lépett volna fel. A plakátokon az is ott állt: „Fel­nőtteknek", „18 éven felüliek­nek” stb. (A plakátok sorra tűnnek el a pécsi házak falá­tól.) Brichta János, a kisszövet­kezet elnöke nem nyugtalan. Igaz, hogy elúszott vagy 300 000 forint befektetés. Mé­gis újra kezdik, ahogy csitul­nak a kedélyek. S valahol vég- r< bejelentik, az első turné- állomáson, hogy Staller Ilona és társai életmentő alapítvány, hoz qyűjtik a pénzt a munká­ba álló, pályakezdő, volt álla­mi gondozottak javára. Cs. J.

Next

/
Thumbnails
Contents