Dunántúli Napló, 1989. február (46. évfolyam, 32-59. szám)
1989-02-13 / 44. szám
2 Dunántúlt napló 1989. február 13., hétfő KOZLEIUIENY Grósz Károly interjúja a televíziónak és a rádiónak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. február 10-11-ei üléséről Szocializmust - többpártrendszerrel A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kétnapos ülését követően Grósz Károly, az MSZMP főtitkára interjút adott Aczél Endrének, a TV a HÉT cimü műsora főszerkesztőjének, valamint Mester Ákosnak, a rádió 168 óra című műsora felelős szerkesztőjének. (Folytatás az 1. oldalról) kítás zavartalanságának akadályozására, a társodalom nyugalmának megbontására törekszenek, éles politikai harcot folytat. A Központi Bizottság történelmi felelősségének tudatában vallja és vállalja, hogy az átalakítás csakis a társadalmi feltételeinknek megfelelő fokozatossággal és sorrendben, a kiegyensúlyozott és következetes haladás eredményeként valósítható meg. Meggyőződése, hogy ez felel meg a magyar nép érdekeinek. Rend és nyugalom nélkül nincs értékteremtő munka, márpedig az ország másként nem boldogul. A Központi Bizottság az 1988. májusi pártértekezleten elfogadott irányelvek jegyében és az ott kialakult munkastílusnak megfelelően felkéri a pártszerveket, a pártalapszer- vezeteket, a párttagságot, hogy a nyilvánosságra kerülő állásfoglalás tervezetét vitassák meg. A párttagságnak a javasolt vita révén is fel kell készülnie az előttünk álló tennivalókra. Abban a tudatban cselekedhetünk, hogy történelmi feladat megvalósításának részesei vagyunk. A demokratikus szocializmus új hazai modelljének megteremtésével népünk boldogulását, s egyben a nemzetközi progressziót segítjük. A múltunkkal való őszinte szembenézés, történelmi eredményeink, de illúzióink és tévedéseink alapos elemzése is ezt szolgálja. II. A Központi Bizottság megismerkedett azzal a tanulmánnyal, amely az általa kiküldött .bizottság keretében az elmúlt évtizedek történelmi útjának vizsgálatáról készült. Egészében elismerően nyugtázta, hogy az már jelenlegi formájában is nagyobbrészt árnyalt, tudományos igényű áttekintést nyújt közelmúltunkról. A Központi Bizottság helyesli a tanulmány vitára bocsátását, hangsúlyozza a további alapos tényfeltáró és kutatómunka folytatásának fontosságát. E munka részeként szükségesnek tartja az 1956-os nemzeti tragédia további tényeken és nemzetközi dokumentumokon is alapuló, a bonyolult ellentmondósokat tükröző és az eddigieknél árnyaltabb értékelését. A Központi Bizottság a vitában megerősítette: 1956-ban o vezetés megújulásképtelensége vezetett politikai robbanáshoz. Valóságos felkelés, népfelkelés tört ki, melyben szerepet játszottak a demokratikus szocializmus erői, de a kezdetektől fogva elkülöníthetet- lenül jelen voltak a restaurációra törekvő erők, deklasszá- lódott és lumpen elemek, s Rendkívüli ülést tartott vasárnap a KISZ Központi Bizottsága. A testületet - mindvégig zárt ajtók mögött — Nagy Imre első titkár tájé- ikoztatta az MSZMP Központi Bizottságának kétnapos üléséről, majd a KISZ KB döntött a KISZ központi hetilapjának, a Magyar Ifjúságnak a sorsáról, megvitatta az ifjúsági szövetség újjászervezésével kapcsolatos eddigi tapasztalatokat és a további teendőket. A KISZ Központi Bizottsága üdvözölte az MSZMP Központi 'Bizottságának állásfoglalásait, és kifejezte reményét, hogy azok hozzájárulnak a politikai és gazdasági válságoktóber végétől felerősödtek az ellenforradalmi cselekmények. A testület elsietettnek ítéli, hogy Pozsgay Imre, a történelmi albizottság vizsgálatának eddigi eredményét a Központi Bizottság vitáját megelőzően hozta nyilvánosságra. Sajnálatosnak tartja, hogy a nyilatkozata kapcsán történt leegyszerűsítés félreértésekre adott okot. A Központi Bizottság ugyanakkor bizalmáról biztosította Pozsgay Imre elv- társat. Az elmúlt napákban a Központi Bizottsághoz, a főtitkárhoz és a különböző pártszervekhez számos kollektiv és egyéni véleményt kifejező levél étkezett, amelyek szenvedélyes vitákat tükröztek és igen sok tanulmányozásra, hasznosításra méltó véleményt, észrevételt tartalmaztak. A Központi Bizottság ezeket köszönettel veszi. és kéri, hogy a bennük foglaltakat a történelmi albizottság mérlegelje és hasznosítsa. A testület változatlanul igényli, hogy az 1988. június 23-oi ülésen létrehozott munkabizottság -, amelynek feladata a társadalom és a gazdaság három évtizedes fejlődésének átfogó, tudományos, politikai elemzése, valamint a párt programnyilatkozatának felülvizsgálata -, gyorsított ütemű, de körülfe- kintő, alapos munkát végezzen. Szükséges, hogy a Központi Bizottság megismerkedjen más albizottságok tanulmányaival, és ezék is kapjanak nyilvánosságot. III. A Központi Bizottság megbízta a politikai bizottságot egy akcióprogram elkészítésével: „Mit akar a Magyar Szocialista Munkáspárt?" címmel, amelyet a testület márciusi ülésén megtárgyal. A Központi Bizottság a főtitkár vezetésével bizottságot hozott létre azzal a feladattal, hogy tekintse át a Központi Bizottság és a politikai bizottság munkastílusát, munkamódszerét, s tapasztalatairól tegyen jelentést. A Központi Bizottság munkacsoportot bízott meg a különböző politikai, társadalmi szervezetekkel való két- és többoldalú tárgyalások előkészítésére. A tanácskozáson, a megtárgyalt témakörökben nagyszámú javaslat hangzottéi, melyekre a testület a következő ülésein visszatér. A Központi Bizottság nyilvánosságra hozza Grósz Károly előadói beszédét, a pártvitára bocsájtott állásfoglalásának tervezetét, valamint az Új Márciusi Front felhívására adott válaszát. Az alapszervezeti tájékoztató ismerteti a testület vitáját. bál kivezető út megtalálásához. A KISZ KB ülésén végül is úgy döntöttek, hogy a KISZ kongresszusa után, májust követően egy új lap megjelenését támogatják addig továbbra is megjelenik a Magyar Ifjúság -, de az új lap előkészítését már most kell kezdeni, hogy az átmenet folyamatos legyen. A testület egy bizottságot hozott létre, hogy kidolgozzák a KISZ új lapjának szellemiségére és külső megjelenésére vonatkozó elképzeléseket. A Magyar Ifjúsággal kapcsolatos személyi kérdésekről a KISZ Központi Bizottsága következő ülésén határoz.- Az lenne a leglogikusabb, hogy ha azzal kezdenénk ezt a beszélgetést, hogy mi a rezüméje a Központi Bizottság ülésének? Én azt hiszem, hogy az még indokoltabb, hogy ha azt kérdezem, hogy mivolt a tétje?- A tét nagy. A pártértekezlettef elindítottunk egy politikai folyamatot, programunkban is célul tűzve, hogy kialakítjuk a politikai pluralizmus rendszerét és mechanizmusát. Nyolc hónap után most jutottunk el odáig, hogy döntenünk kellett: hogyan valósuljon ez meg a gyakorlatban. Az alternatíva: egypártrendszer viszonyai között legyen-e a pluralizmus, vagy pedig többpártrendszer viszonyai között? Nagyon nehéz kérdés. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy a többpártrendszer viszonyai között, annak szervezeti struktúrájában 'képzeli el a politikai pluralizmus továbbfejlesztését. Ez volt a tét.- Ezen a ponton ketté lehet választani ezt a kérdést? Az említett folyamatot a párt tudomásul veszi, vagy támogatja is?- Nemcsak támogatja, nemcsak tudomásul veszi, hanem kezdeményezi. Sok vita volt arról, szabad-e még egyszer kockáztatnunk, és egy olyan vállalkozást elindítanunk, hogy egy párt viszonyai között építsük ki a szocialista pluralizmus mechanizmusát. Arra a következtetésre jutottunk két nagy élményanyag alapján - az 1956 előtti, illetőleg az elmúlt évek politikai és gazdasági feszültségei alapján -, hogy ezen az úton nem járhatunk tovább. Nem hiszem, hogy a többpártrendszer önmagában biztosíték arra, hogy egy társadalomban hasonló jellegű hibák nem fordulnak elő. Az azonban látszik, hogy mi, magyarok az egypártrend- szer viszonyai között nem tudtunk olyan biztosítékokat kiépíteni, amelyek meqakadá- lyoznák, hogy ismét előforduljanak ilyen szubjektív forrásból eredő torzulások.- Tehát ön voltaképpen azt mondja, a többpártrendszer bevezetésével - vagy bevezetésétől — a szubjektivizmusból adódó hibák elkerülését, vaqy ismétlődésének megj akadályozását várják?- Legalábbis a csökkentését. Megakadályozására önmagában a többpártrendszert nem látom garanciának, de az nagyobb lehetőséget kínál arra, hogy kevesebb ilyen típusú és ilyen természetű hibát kövessünk el. A pártok ugyanis egymás ellenőrzése alatt állnak, a természetesen kibontakozó pártharcok - vagy fogalmazzunk úgy: a versenyhelyzet — minden párttól nagyobb teljesítményt, szigorúbb erkölcsi, morális, politikai normákat, új munkastílust követel. Ettől várjuk tulajdonképpen, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt is nagyobb teljesítményre lesz képes, a szó igaz értelmében a politikában, a közéletben, társadalmi bázisának kiszélesítésében. Ez bizonyára módot ad alkalmi szövetségek létrehozására, sa politikai folyamatokba olyan erők bekapcsolására is, amelyeket a párt önmaga egyedül nem lenne képes mozgósítani.- Ez azt is mondatja az emberrel, hogy azért nem egészen úgy vari, hogy a párt kezdeményezően lép lel, hanem sokkal inkább úgy, hogy a párt tudomásul veszi a többpártrendszert, mint realitást. És ezen a .talajon jöhet majd létre egyfajta kiegyezés, egyfajta politikai kiegyezés. Vagy rosszul értem? •- Egy részét rosszul. Ugyanis a pártértekezleten, amikor erről vitatkoztunk, még úgy gondoltuk, hogy az egy- pártrendszer viszonyai között próbálkozunk a politikai pluralizmus kiépitésével. Azóta eltelt hat^hét hónap, a párton belül folyt erről a vita. Nem a párt folytatott másokkal ilyen természetű vitát, ez a párton belül zajlott. Okosabbak lettünk; arra a következtetésre jutottunk, hogy ezt nekünk kell kezdeményeznünk. Ilyen típusú kezdeményezések évekkel ezelőtt mások részéről 'is elhangzottak már, ebben semmi új nincs. De most a Magyar Szocialista Munkáspárt teljes politikai súlyával kezdeményezi az együttműködést. Azt hiszem, ez egy ki- tsit több.- Sőt, nemcsak politikai pluralizmust mondunk, hanem szocialista pluralizmust is. Ebből én azt olvasom ki, hogy van bizonyos alapvető kritériuma annak, hogy több párt egymás mellett élhessen és működhessen legálisan. Nevezetesen az, hogy elfogadják a szocializmust. Egyszerűsítsük le erre. — Mi úgy véljük - s az új alkotmány tervezetének vitái 'is ezt jelzik —, hoqy az új alkotmánynak is szólnia kell a társadalom szocialista berendezkedéséről. Tehát a pántoknak szocialista alapon kell a maguk sajátos feladatuknak megfelelően politikai, funkciókat betöltepiük. — Meg fogják kérdezni öntől, önöktől: elő lehet-e Írni azoknak a pártoknak, amelyek most meglehetősen nagy számban kezdenek felbukkanni, és legalitást kérni a maguk számára, hogy a szocializmust elfogadják? — Kérem, ha az alkotmányt nem fogadják el, akkor a pártok legálisan nem működhetnek. Ez ilyen egyszerű. — Ez azt jelenti, hogy az MSZMP hatalmi helyzetből politizál? — Nem. Az MSZMP versenyhelyzetből fog politizálni. Ha a társadalom többségének támogatását meg tudja nyerni, akkor az kormányzó pozíciót jelent a párt számára. — Ahhoz, hogy a párt megnyerje a társadalom többségét, egy sor dolgot tisztázni kell. Nem elég például bizonyos kérdésekben nyilvánosságra hozni az MSZMP állás foglalását, hanem tudomásul kell veifni azt is, hogy efölött majd viták lesznek, és nagyon nem lenne kívánatos, hogyha a párt és a közvélemény álláspontja bizonyos esetekben széthúzna egymástól, ahelyett, hogy közeledne. Itt vannak például az elmúlt néhány évtizeddel kapcsolatos viták, a Történelmi Bizottság állásfoglalása, Pozsgay Imrének azaz ominózus rádiónyilatkozata, ami éppen a 168 órában hangzott el. Nem kell különösebben nagy fantázia ahhoz, hogy föltételezzem: ezzel kapcsolatban a viták a Központi Bizottság ülésén tovább folytatódtak. — Természetesen, és még tovább is folytatódnak majd. Tulajdonképpen mi — a Központi Bizottság döntő többsége, mert szavazásra is sor került ebben a kérdésben -, ozon az állásponton vagyunk, hogy vissza kell térni az alapértékeléshez, az alapfelfogáshoz, amely 1956 után alakult ki, s ami eltorzult az elmúlt 30 év alatt. Azaz: egy felkelés indult el, amelyben nagyon sok tisztességes, becsületes, nem a rendszer ellen lázongó, hanem a kialakult szituációban, egyéni helyzetével elégedetlen ember indult harcba, tüntetett, majd fogott fegyvert a meglévő politikai, hatalmi csoport ellen. Ebben a folyamatban fokozatosan egyre erősödtek az ellenforradalmi elemek. Később, az elmúlt 30 évben, ezek az ellen- forradalmi elemek tűntek ki, a történetírásban éppúgy, mint a közgondolkodásban, s váltak a propagandában is egyértelművé. Elfelejtettük a népi elemeket, azt, hogy sok becsületes, tisztességes ember nagyon vegyes — és szerintem végig nem gondolt —, szándékkal vett részt az akkori politikai struktúra elleni fellépésben. Most tehát, azaz álláspontunk, hogy itt is, mint oly sok más területen, térjür^Jc visz- sza az alappozicióhoz, fogadjuk el a tényeket, a fiatalok, a munkások, az értelmiségiek jószándékú, aktiv részvételét az eseményekben, amelyeket lumpen elemek, s tudatosan rendszerellenes erők is fokozatosan a javukra kívántak átalakítani. Most azon, hogy forradalom, vagy ellenforradalom, nem vitatkozunk. Azon vitatkozunk, hogyan és miképpen lehet pontosabban nyomon követni azt a folyamatot, ahogyan ebből a felkelésből ellen- forradalom vált.- ön egy néhány évvel ezelőtti interjúban azt mondta, sokszor a véletlenen múlt, hogy 1956-ban valaki a barikádnak melyik oldalára került, hiszen nem lehetett megállapítani poptosan, melyik a barikádnak a politikailag helyes oldala. Nekem az a benyomásom, hogy most, az utóbbi időben, szellemi barikádok alakulnak ki ez ügyben. És ha megenged egy szubjektív megjegyzést: mintha ezek a szellemi barikádok a párton beiül is léteznének.- Ez természetes. Történelmi léptékű átrendezés megy végbe ma Magyarországon, s a párton belül is. Én úgy mondtam a központi bizottsági ülésen - természetesen lehet vitatni -, hogy amit ma teszünk, annak súlya körülbelül olyan, mint azoké az eseményeké, amelyek 1945-48 között, illetve 1956 és 1960 között Magyarországon lezajlottak. Arról van szó, hogy egy új, a magyarországi viszonyoknak leginkább megfelelő szocialista modell megteremtésén munkálkodunk. Más szóval, ahogy ma divatosan mondják: szeretnénk teljesen megszabadulni a sztálini felépítmény maradványaitól. Azért' fogalmazok igy, mert sok mindent elhagytunk már ebből, de teljesen nem bontottuk le. S szeretnénk egy olyan szocialista felépítményt létrehozni, amely elhatárolja magát a sztálini felépitmény- rendszertől, de meghaladja a polgári társadalom állami struktúráját és intézményrendszerét.- Engedje meg, hogy egy szó erejéig visszatérjek 1956- ra. Azt hiszem, hogy a hallgatók és a nézők nem nagyon bocsátják meg nekünk, ha nem kérdezzük meg nyíltan és nagyon röviden: volt-e, van-e Pozsgay-ügy, és ha volt, mit határozott erről a Központi Bizottság?- Nem volt Pozsgoy-ügy, ma sincs és nem is lesz. Mi nem Pozsgay Imre ellen harcoltunk, és nem .az ő kijelentései, megnyilvánulásai okoztak nekünk gondot. Azon, hogy 1956-ban felkelés, népfelkelés volt-e, a tudományos műhelyeknek kell dolgozniuk, s ezt erősítettük meg most is. Egyébként ebben sincs semmi új: húsz éve érvényben van az a határozatunk, hogy a pórt választott testületéi tudományos kérdésekben nem foglalnak állást, nem döntenek.- Ez politikai kérdés volt, nem pedig tudományos.- Természetesen. A történelmi értékeléseknek, különösen, ha velünk él ez a korszak, vagy mi élünk ebben a korszakban, politikai vetületűk is van. De abban, hogyan le'het tudományosan megítélni ezt a folyamatot, ezt a szakaszt, a Központi Bizottság nem foglalt állást. Ugyanakkor mi Pozsgay elvtárs nyilatkozatát elsietettnek véltük, mindenekelőtt azért, mert a társadalom, és benne elsősorban a párttagság, nem volt felkészülve erre a vitára. A párttagság az elmúlt 30 évben kialakult terminológiákhoz szokott hozzá. S az említett nyilatkozat egyik pillanatról a másikra meglepte. Több mint 500 levelet kaptam -, zömét kollektívák írták -, köztük 11 olyant, amely egyértelműen Pozsgay Imre álláspontját támogatja. Tizenhét olyan magánlevelet is kaptam, amely ugyancsak egyértelműen Pozsgay Imre álláspontját támogatja. A többi pedig ellene foglal állást. Tehát látszik, hogy meglepődött a párttagság, sokkolta ez a kijelentés.- Attól tartok, nemcsak a párttagságot.- Igen, nemcsak a párttagságot. Nemzetközileg is nagy visszhangot váltott ki. A tanulmány maga sokkal árnyaltabban fogalmazza meg ezt a folyamatot, mint ez az egyszavas jelző, ezért természetes, hogy meglepődtek az emberek. Ezért is döntöttünk úgy, ‘hogy a lehető leggyo-- sab'ban nyilvánosságra hozzu.< az alaptanulmányt, és ahhoz még véleményeket is kérünk. A jövő hét közepén a Társadalmi Szemle külön számában meg fog jelenni, kikerül az utcára.- Abból az aspektusból nézve, hogy ön említi a (Folytatás a 3. oldalon) Rendkívüli ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága
