Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)

1989-01-09 / 9. szám

1989. január 9., hétfő Dunántúli napló 5 Elnyerték az országos parancsnok serlegét Munkásőr egységgyűlés Siklóson Az idősb Kréth Imréről el­nevezett siklósi egység kezd­te meg szombaton a hagyo­mányos évzáró—évnyitó mun­kásőr egységyűlések sorát Baranyában. Az egységgyűlés a siklósi határőrkiképzési bá­zison különösképpen ünnepé­lyes volt, hiszen a zászlóalj kiváló munkájával elnyerte a Munkásőrség országos pa­rancsnokának serlegét és ok­levelét, amelyet dr. Perényi György osztályvezető adott át a gyűlésen Szél József egy­ségparancsnoknak. Bár az elismerés önmagá­ban is minősíti a siklósi munkásőrök elmúlt évi tevé­kenységét, megtette ezt be­számolójában Szél József egy­ségparancsnok is. Az évet ér­tékelve rámutatott, hogy 1988-ban a munkásőrök nem 'könnyű körülmények között éltek és dolgoztak s látták el messzemenőleg társadalmi munkában szolgálati felada­taikat. A beszámolót követően számos kitüntetés és szolgála­ti elismerés is kiosztásra ke­rült. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát Polgár Zoltán és Krutek Lász­ló, ezüstfokozatát ifj. Jelics László és Lestyán Pál, bronz fokozatát pedig Németh Gyu­la vehette át. Szolgálati Ér­demérmet kapott 40 év után Gulyás József, Kalányos János, Schmidt József, Pár József, Presir László, Patkó Imre, Kő­szegi László és Ózdi Péter. Az egységgyűlésen, amelyen részt vett dr. Jerszl István, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának titkára, Czilják József, a Munkásőrség megyei parancsnoka is, a párt nevé­ben Illés István, az MSZMP Siklós Városi Bizottságának elsőtitkára köszöntötte a zász­lóalj munkásőreit, s köszönte meg helytállásukat. Az ünnepség az új munkás­őrök eskütételével zárult. En­nek során Gágó Ferenc le­szerelő munkásőr adta át jel­képként fegyverét Gágó Gá­bor, újként esküt tett mun­kásőrnek. Egészséges önbizalom A Munkásőrség Baranya megyei törzsének állománygyűlése A hagyományosan januári munkásőr egységgyűlések so­rában Baranyában a második a megyei törzs és közvetlen hegységeinek gyűlése volt, amelyet Pécsett, a Helyőrségi Klub nagytermében tartottak vasárnap délelőtt. Az évzáró­évnyitó gyűlésen részt vettek a megye és a megyeszékhely Part-, állami és társadalmi szerveinek vezetői, a társ fegy­veres erők és testületek kép­viselői, köztük dr. Geisz Mi­hály, az MSZMP Baranya Me­gyei Bizottságának titkára, a munkásőrség országos pa­rancsnoksága képviseletében pedig Nagy György osztály- vezető. Czilják József, a munkásőr­ség megyei parancsnoka az elmúlt évet értékelő és a jö­vő teendőit számba vevő be­szédében mindenekelőtt rámu­tatott: a testület alapvető fel­adatai nem változtak megala­kulása óta, de ezen kereteken belül a munkásőrség tevékeny­sége igazodott a társadalmi változások diktálta követelmé­nyekhez. Ismertette az orszá­gos parancsnokság értékelését ls> amely szerint Baranya munkásőrei magas szinten tel­jesítették az elmúlt évben is a reájuk háruló feladatokat. A megyei parancsnok néhány jellemző adatot is említett: a baranyai munkásőrök 2400 óra szolgálatot teljesitettek a rendőrséggel közösen, 110 munkásőr vesz részt rendszere­sen Pécsett a lakossági járőr- szolgálatban, 740 olyan tagja van Baranyában a testületnek, pkik más választott tisztségben ls kiérdemelték a közösség bi- 2Qlmát. A beszédet követően került sor a szocialista versenymoz- galom eredményeinek ismerte­tésére, az elismerések, szolgá­lati érdemérmek átadására. A megyei törzs és közvetlen al­egységei közül a kiváló sza­kasz címet érte el — immár hetedszer — a vegyi védelmi szakalegység. Ketten kiváló parancsnok, 14-en kiváló mun­kásőr elismerésben részesültek. A Szolgálati Érdemérem 40 éves fokozatát vehette át Cser­halmi István, a 30 éves foko­zatát dísztőrrel együtt Fábián Ferenc. Ugyancsak 30 éves szolgálatáért adományozott az országos parancsnok dísztőrt Vas Sándornénak. Huszonöt éves szolgálatért vehetett át érdemérmet Mező László, Tu- kacs János, Kozma Ferenc, dr. Czvalinga István, Kun Jenő, Rill Henrik, Bayer László, Hor­váth Ferenc, Takács József és Asztalos Ferenc, 20 éves szol­gálatért pedig Held József, Siklósi József, Bánfai Zoltán, Kárász Ferenc és Nagy Ala­dár. A 30, 25 és 20 éves szol­gálatukért kitüntetett munkás­őrök feleségét virággal és az országos parancsnok személy­hez szóló levelével is köszön­tötték. Az országos parancs­nok a testület munkájának tá­mogatásáért Somosl Lászlónak, a Pécsi Hőerőmű Vállalat igaz­gatójának díszoklevelet és pla­kettet adományozott. Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának megbízásából dr. Geisz Mihály köszöntötte az állománygyűlést. A párt ál­láspontja egyértelmű: az egész társadalom érdekében szükség van a munkásőrség fenntartására a jövőben is. Ehhez a jövőhöz kiván egész­séges önbizalmat a testület tagjainak. D. I. A hosszú séta után üdítő hatású a meleg tea, a kávé és a forralt bor. Képünk a Mandulás Falatozónál készült. Fotó: Aczél Tamás Sláger a forralt bor és a tea Hétvégi kirándul(gat)ások... A Dömörkapunál sajáf korsóból isznak a törzsvendégek A Körkilátö töraszról félelmetös panoráma törül elénk Front­jelentés Front nincs, csak ború. Kettészakadt az ország. A Meteorológiai Szolgálat pogányi megfigyelőállomá­sán posztolá ügyeletes, Dragovácz Márk szerint a Győr—Pécs vonaltól ke­letre több napot látnak honfitársaink. Nyugatra viszont már az eső is el­eredt néhol. Egy esős vasárnap dél­után. Szomorú vasárnap, mondhatnánk, de úgy lát­szik, kevesen hallgatják Seres Rezső slágerét, mert csend van a mentőknél is. ,,Csak a szokásos része­gek a nagyvásár után" — így az ügyeletes. A szom­bat esti havat előzte meg egy gyenge kis frontocska, akkor volt néhány kivo­nulás. Vajon miért kémleljük manapság oly sűrűn az eget? Ha a vetésért ag­gódnánk, tán érthető vol­na. Ám a frontjelentés, fé­lek, hangulataink magya­rázatához kell. A műhol­das kép fölment sok min­den alól. ,,Ja kérem, front van...” A XX. századvég mentsége. Gyilkos is lehet, persze. Ha erős. Ha idős, szívbe­teg emberre támad. A műszerek a hét ele­jére állóháborút jeleznek. H. J. Nem mondhatni, hogy igazi kiránduló idő lett volna a hét végén, hiszen sportolásra, szánkózásra alkalmas hó és tavaszias napsütés sem csábí­totta a hegyre a Mecsek sze­relmeseit. így hát nem tolong­tak a kirándulók a hegyi ös­vényeken, turistautakon és a melegedőhelyek, büfék forgal­ma sem döntött meg minden eddigi rekordot. Inkább csak kirándulgattak az emberek. Vasárnapi mecseki körsétánk során alig néhány családdal, magányos természetjáróval ta­lálkozhattunk. „Akkor lenne igazi forgal­munk, ha esne a hó, ha jön­nének a síelők, a szánkózók.” Többnyire ez volt a vendég­lősök, a büfések egybehangzó véleménye. Persze azért azok fogadására is fel kell készülni, akik a nem igazán kedvező időjárás ellenére is eltöltenek néhány órát a Mecsek kap­tatóin és „egészségügyi” sé­tájuk után betérnek a falato­zókba egy meleg szendvicsre, egy-két deci forralt borra, egy pohár felüdítő teára. A vendéglátósok becsületére legyen mondva, hogy mind­ezek a téli „specialitások" nem is hiányoztak egyetlen álta­lunk meglátogatott helyen sem. A Tettye vendéglőben, a Tv- torony Kilátó presszójában, a dömörkapui Pihenő-büfében és a Mandulás-falatozóban egy­aránt megkóstolhattuk e gő­zölgő italokat. Az ár a forralt bor literjénél 90—140 forint között mozog, mig két deci teát 4,40 és 8 forint közötti áron kaphattunk. Mind a négy helyen nyugodt, kedves felszol­gálóktól, akiknek úgy látszik, érdeke, hogy a kisebb forgal­mú napokon is vendéglátó he­lyükre csábitsák a törzsvendé­geket, vagy az első Ízben be­térőket. A törzsvendégeknek, úgy tű­nik, egyre nagyobb a becsü­lete. A dömörkapui Pihenő­büfében például mindegyikük­nek külön korsója van. Rajta a nevek: Kotvász, Hofi, Bá­rány és így tovább. Snóbli Ferencné üzletvezető csak amiatt elégedetlenkedett, hogy a buszforduló előtti térről el­vitték az időjelző házikót, ám a talapzatát nagy rendetlen­ségben hagyták hátra az ille­tékesek. Persze nem csak ő morgo­lódott. A Misina-tetőn egy öt év körüli legényke szólt ránk határozottan: „az ám nem a ti szánkótok!" Bizonyára azért volt zsörtölődős hangulatban, mert a Mecsek északi oldalán sem volt igazi összefüggő hó­takaró. Csak gyönyörű kilátás a hegyekre, a másik oldalon pedig a város felett kavargó, havat, vagy esőt ígérő hara­gos felhőkre. Mindezt egyéb­ként a Tv-torony Körkilátó te­raszáról csodálhattuk meg, ahol a hét vége folyamán mintegy 180-200 látogató le­hetett részese ugyanennek az élménynek. Balog N. Valakinek Néha úgy érzem: cér­naszálon lóg a mi mun- i kánk gyümölcse . . . Egy kábelbeázás, egy ellen­őrizhetetlen időpont, egy hirtelen csapadékos időjá­rás nyomában a járhatat­lan utak egy csapásra te­hetik tönkre többnapos előkészitő-anyaggyűjtő munkánkat; s a híradás lemarad; a cikk, a fotó nem tud megjelenni. Mégis igyekszünk fris­sek lenni, amennyire bí­runk. S három évtizedes tapasztalatom szerint nem­egyszer a szerencse és az emberi jóakarat a segítő­társunk. Meg a buszsofőrök és mozdonyvezetők. Régi szö­vetségeseink a lapcsiná- lásban. Kialakult gyakorlat ugyanis, ha az újságíró­nak valamiért egy távoli városban kell maradnia, ám tudósításához fotó is kellene, akkor hozzájuk fordulunk. A fényképet vagy filmet elhozzák Pécs­re, betelefonálnak, hogy megérkezett, s a kép akár egy órán belül már a nyomdában lehet. Hogy ellenpélda is lehetséges, arról álmodni se mertem. így alakult a minap is. Péntek este, színházi be­mutató után hazaindultam volna Szegedről. Ám az előodás alatt leszakadt egy hófelhő, ónos esővel... Trabantom diagonálkere- kei úgy „sasszéztak” a néptelen utcákon, hogy a város határából visszafor­dultam. Szombaton reggel irány a Mars téri buszpályaud­var. A pécsi járat éppen beállt. Kérem a buszveze­tőt, tegye meg, legyen oly kedves, hogy ezt a bo­rítékot leadja a végállo­máson az irodában. Sür­gős fénykép van benne. Nem, válaszolta, ő oda nem megy, nem ez a dol­ga, ő Szegedhez tartozik/.. Könyörgésre fogtam, de hiába . . . Mögöttem uta­sok özöne. Feladtam . . . S akkor egy középkorú hölgy, aki elsőnek fölszállt, kivette kezemből a boríté­kot. Mindössze ennyit kér­dezett: „Ha az információ­ba leadom, jó?" . . . Azt hiszem, csak bólo­gattam rá, talán megkö szönni se bírtam. Ez utón szeretném pótolni: Köszönjük. W. E. 15 méter magas, 115 méter hosszú festmény Az idén Ópusztaszerre kerül a Feszty-körkép Világviszonylatban is óriási vállalkozás Tizenkét éve tudósítottunk először arról, hogy megkez­dődött a Feszty-körkép resta­urálása. Legújabb információ­ié»: legalább három év kell reég, de legkésőbb 1996-ban, 0 magyarok bejövetelének 1100 éves évfordulóján talán láthatjuk a „Magyarok bejö­vetelét". Abban is van vala­mi. úgy készül, mint a Luca- széke. Szeretném azonban előrebocsátani, bárkitől ér­deklődtem a kép méretei 'ránt szűk környezetemben, még hozzávetőlegesen sem tudták. Tehát, képzeljünk el egy 115 méter hosszú öt emelet magasságú házat. Éppen, hogy ráférne a körkép. Sze­geden, a Móra Ferenc múze­um főrestaurátora, Szűcs Ár­pád szerint, éppen a méretek miatt nem fértek hozzá, igy- úgy leápolva-konzerválva a maradékot, elhelyezték Do- rozsmán egy raktárban. (A körkép a háború alatt meg­rongálódott, nagy része örök­re hamuvá lett. Az Új Ma­gyar Lexikon még azt írta: helyreállíthatatlanul megsé­rült.) Közben Ópusztaszeren fölépült a . kép leendő ottho­na: egy óriási kupolás kör­csarnok, s itt lesz mód a restaurálás befejezésére meg­felelő állványzatok, csigák, emelőszerkezetek impregnáló­vásznak és festékek segítsé­gével. A hírek szerint tavasszal— nyáron megkezdheti a mun­kát egy restaurátor team. A helyi tanács pályázatot irt ki, s egy magyar és egy len­gyel közösség között kell dönteniük, kik kapják meg a világviszonylatban is ritkaság­nak számitó feladatot. Gond még a pénz előteremtése. Szűcs Árpád szerint 100 mil­lió forintra volna szükség mi­nimálisan. A Csongrád Me­gyei Tanács elnökhelyettese, Szabó G. László tájékoztatá­sunkra elmondotta, hogy vé­leménye szerint rövidesen minden felmerülő kérdésre — pontosan mikor indulhat a helyreállítás, kik végzik majd, honnan teremtik elő a pénzt — válaszolni fog lapunknak. Mindenesetre a qépezet be­indult . .. Végezetül hadd mondjuk el az emlékezet felfrissítésé­ül: Feszty Árpád a millenni­umra készítette számos festő­társa közreműködésével a Ma­gyarok^ bejövetelét apósa, Jó­kai Mór ösztönzésére. (Erede- f: eg az özönvíz legendáját álmodta képre.) A városlige- ti csarnok, ahol kiállították, valóságos zarándokhely volt ~ a második világháborús bombázásokig. Biztosra vehe- *°‘ ,°9Y, hasonló zarándok­hellyé változik Ópusztaszer Is. A vonzerő: világviszonylatban is az egyik legnagyobb fest- amerikai polgárháborút ábra- ményről van szó, méreteiben zoló csata-körkép veszi fel a legfeljebb a moszkvai Boro- versenyt vele. gyinó-csata vagy az észak- Kozma Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents