Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)

1989-01-01 / 1. szám

«(x elmúl* én sporttörténetéből A nagy vesztes mégis nyerő volt „Leírni kell a modern világ­ban is egy mércének, a férfi­asság próbájának, amely meg­mutatja, tulajdonképpen mire is képes az ember. Erre csak egy összetett sportág lehet al­kalmas.” — írta a század ele­jén Coubertin, az újkori olim­piai játékok életre hívója. Nos, Coubertinme'k nem kellett so­kat várnia, mert már 1912-től olimpiai szám lett az öttusa. Nekünk, magyaroknak pedig közel három évtizede szinte nemzeti sportágnak számít az öttusa. Az első egyéni olim­piai aranyat ugyanis 1960Jban Németh Ferenc szerezte, azóta pedig nemcsak az Olimpiákon, de az Európa- és a világbaj­nokságokon is mind egyéni­ben, mind csapatban az egyik legsikeresebb éremgyűjtő ver­senynek számít. Az idei olimpiát követően Kecskeméten találkoztak a magyar olimpikonokkal a ha­zai sportújságírók, ott mutat­kozott be emberi oldaláról egy aranyérmes, aki képes volt nemcsak elviselni a sors által Szöulban reá mért kudarcot, de abból sikerült a saját, va­lom int a csapata szamara erényt és végül győzelmet ko­vácsolnia. A sportembert Fá­bián Lászlónak hívják, az olimpiai aranyérmet kivívott magyar válogatott tagija, aki ráadásul ezen az olimpián két vasat is a tűzben tartott, lévén, hogy két éve tagja a párbajtőr válogatottunknak is. Szöulban azonban egyetlen egyéni aranyat sem sikerült szereznie. — Sajnos, a sorsom már a lovagláskor megpecsételődött. Pontosabban már előbb, a sorsolásnál, amikor a mezőny egyi'k leggyengébb lovát kap­tam ... — emlékezett vissza a szöuli eseményekre a ,,hattu- sázó" Fábián, akinek azt a lovat kellett megszelídítenie, amelyik előtte ledobta a len­gyel Czyzowicz-ot. — Tudtam, hogy azzal a lóval sokra nem vi'hetem, csakhogy az is bennem volt: ha egyéniben nem is, csapat­ban még sokat számíthat, ha sikerül végigmennem a pályát. Hét verőponttal és időtúllé­péssel, nagyon sok büntető­pont levonásával azért csak összejött 876 pont. Azt követően azonban — mondhatni — harapott minden számban, és a 47. helyről ve- rekedte fel magát az egyéni­ben a 7. helyig a csapatért. A vívásban már az övé volt a sárga trikó, nem volt ez másképpen az úszásban sem.- Pechemre rossz volt a lövésem, így minden energiá­mat a futásra kellett összpon­tosítani, hogy a fiúkkal a do­bogó legmagasabb fokán vé­gezzünk. Végül is sikerült! Le­het, hogy másoknak ez nehe­zen elhiihető, de akkor szá­momra többet jelentett, mint­ha egyéniben kaptam volna az aranyat, — mondta mindezt mosolyogva, holott az 1987. évi világbajnokságon csak a gyengébb lövése miatt maradt el a legfényesebb nemesfém­től és jutott neki a bronz­érem, így Szöulban mindenki tőle várta az egyéni győzel­met. Amikor pedig azt kér­dezték tőle: miként tudta túl­tenni magát a balsikeren, a következőket válaszolta: — Nagyon régen vagyok barátságban a sporttal, még Széchy Tamásnál kezdtem el úszni, majd a vízilabdacsapat­ból emelt ki Bodnár mester öttusázónak. Naponta 10-12 órát edzünk öt sportágban a sikerért. Tisztában vagyunk az­zal, hogy ima a világon van 30—40 olyan felkészültségű öttusázó, akik közül az nyer, aki a legkevesebbet hibázik. Jómagam még csak 25 éves vagyok, mitagadás, eddig aranyérmet csupán csapctban nyertem, tavaly a vb-n, idén az olimpián, kétszer — 1983- ban és 1985-ben - ezüstérmes csapattag voltam. Éppen ide­je, hogy 1989-ben a Buda­pesten rendezendő világbaj­nokságon jussak először egyé­ni aranyhoz. No, persze úgy, hogy továbbra sem mondtam le a párbajtőrről sem . . . Kapu László A helyszínelők úgy vélték, nem éli túl a balesetet Találkozás a „másik" Szabóval Talán furcsa dolognak hat, hogy abban az évben, amikor a magyar sportolók bőségesen gyűjtögették az érmeket a vi­lágversenyeken, számomra nem egy győztes vagy dobo­gós sportoló teljesítménye je­lentette a legnagyobb élményt. Nem tudom, hogy annak a fiatal sportembernek, akiről most írok, mivel lehetne érté­két mérni, de abban biztos vagyok, hogy bármit is hasz­nálnánk etalonnak, nem val- lana szégyent. Szabó Péterről, a BVSC szí­neiben versenyző, de kapos­vári úszóról van szó, aki a szöuli olimpia 200 méteres mellúszó döntőjében a nyol­cadik helyen végzett. Elsikkad fölötte a figyelem, hiszen — s most legyen ő a másik —, Sza­bó József esélyeshez méltón ebben a számban aranyérmet szerzett. Péterre talán csak a szakma és az ismerősök figyel­tek, de az egész ország bizto­san nem. Pedig ez a nyolcadik hely az előzmények ismeretében fölér egy győzelemmel. Egy olyannal, ami még az olim­piai aranynál is fényesebben ragyog. Szabó Péternek önma­gát kellett legyőznie. 1987. november 20-a volt számára a fekete nap. A BVSC csarnokából igyekezett kifelé, amikor elkezdett sza­ladni egy busz után. Figyel­metlen volt, egy 1200-as Lada pedig túl gyorsan jött és el­ütötte, a vádlija akkora ütést kapott, hogy három hétig bot­tal járt. Megsérült a szeme is, öt öltéssel varrták vissza a csonthártyáját, hárommal a szemöldökét. A legsúlyosabb számára mégis az volt, hogy a csuklója két helyen is eltö­rött, s az orvosok így fél év gyógyulási időt jósoltak. A helyszínelőknek az volt a vé­leménye, hogy nem éli túl a balesetet. Túlélte. Februárban ember- fölötti erővel megkezdte az edzéseket, s bár kissé viharos körülmények között, de meg­szerezte az indulási jogot, s ott lehetett Szöulban. Nem sokkal az olimpia után találkoztam vele Kaposváron, s már két hosszú beszélgeté­sen is túl voltunk, mikor a Damjanich utcai Gyergyai Al­bert Kollégiumba hívták él­ménybeszámolóra. Számomra, ez az október 27-i csütörtöki nap jelentette a legszebb él­ményt a sporttal kapcsolat­ban, 1988-ban. Szabó Péter most a bonni Európa-bajnokságra készül. Kí­vánom neki, hogy augusztus­ban úgy tekintse 1989-et, mint a siker évét. Hiszen, ha do­bogón végez, akkor már nem a „másik Szabó” lesz, új Sza­bó- születik. Berzeviczy Zsolt Mandulagyulladás helyett gégeműtét Qtörős műtét utóra beszélni tanul a högyészí kapus Tanítója dr. Balázs Boglárka adjunktus (volt- tóncdalénekesnő) Vajon hányszor írták már le ás mondták el, hogy a sors időnként milyen kegyetlen ren­dező? Hogy a mostoha sze- reposztását mennyi szomorú történet példázza? Mert nem mindig azok a percek a leg­nehezebbek egy sportoló éle­tében, amikor szembetalálja m°gát az ellenfelével. Fritz Fe- renc. a Hőgyészi HSC kézilab­dacsapatának kapusa 18 éves sportpályafutással a háta mö­gött, 1981-ben még a csapat jövőjét, elkövetkezendő sikereit tervezgette. Kitűnő formában erezte magát, szorgalmas ed­zésmunkával készült, miért is 9°ndolt volna a visszavonulás- ra- Életében ekkor szólt közbe először a sors: a hasnyálmi- rigy-gyulladás megfellebbezhe­tetlenül megálljt parancsolt számára. Fájó emlék, a búcsú­mérkőzése is elmaradt akkor. Aztán hét évvel később ... Nos , az idei júliusi jótékonysági mérkőzésről viszont szíves örö­mest lemondott volna. Nagy számú közönség állta körül a hőgyészl pályát, amelyre, előbb az egykori társak, a hazai öregfiúk és a slmontornyal old-boyok léptek. Aztán a HSC NB ll-es gárdája mérkő­zött a Dunaújvárosi Kohász legénységével. Nemes gesztus­ként a mérkőzés 21 ezer forin­tos bevételét a Frltz család megsegítésére ajánlották feh A huzamos Ideje betegeskedő hajdani kapus csak feszengett a nézőtéren, amikor a sporto­lói érdemelt méltató szavak könnyeket csaltak a szemekbe. Megköszönni sem tudta ezt a fránya búcsúmeccset, hiszen műtété óta nem tud beszel­n' a Frltz család életében nem kis megpróbáltatást jelentő szomorú történéseket felesege ^Szomorú Esztendő marad sikra elment a hangja, rekedt­sége közel egy hónap után sem enyhült. Mandulagyulla­dásra gyanakodtunk, aztán március közepén dr. Pasa Jó­zsef dombóvári orvos megál­lapította a diagnózist: ciszta okozza férjem torokfájását és a rekedtséget. Ezután felgyor­sultak az események. Pécsett április 15-én dr. Péter adjunk­tus ötórás műtéttel távolította el a cisztát a gégéről. Sajnos, mint kiderült, magát a gégét is ki kellett operálni. Tudja, a férjem sportolóként nem szer­zett anyagi javakat, helyette viszont óriási akaraterőt. Nos, ennek köszönhette, hogy az ötórás műtét után másnap már felkelt a kórházi ágyból és megborotválkozott. A kétcsaládos apa most be­szélni tanul. Erről felesége így beszél.- Július 17. óta hétfőnként Budapestre kísérem Ferit. A János Kórházban dr. Balázs Boglárka adjunktus (a hatva­nas évek népszerű táncdal- enekesnője - a szerk.) fonlát- r|al, hanggyógyász rendelései­re járunk. Férjemet másik tíz betegtársával egyetemben ő éjre beszélni. Remény­kedünk, az orvosnő szerint szépén javul Feri állapota. Hogy végül Is mikor mehet vissza munkahelyére, a Hőgyé- szi Vegyesipari Szövetkezetbe dolgozni, azt nem tudjuk . . . Amikor elköszönök a Frltz családtól, mindketten lekísér- ne a lépcsőn. Ö köszönésként maga elé emeli karjait. Éppen egy, mint védés közben, aml- °.r az NE3 ll-es meccseken ké­ményén meglőtt labda érke­zeset várta. Nem mindig azok d percek a legnehezebbek 9y sportoló életében, amikor a küzdőtéren szembe találja m°gat az ellenfelével. Fekete László Hava tiint félmillió forint? Az új szövetségi kapitány beiktatását követő sajtótájé­koztató végén Varga Mik­lós, az MLSZ társelnöke az­zal búcsúzott, hogy gondta­lanabb évet kíván, mint az 1988-as esztendő volt. Ta­lán teljesül a kívánsága, de az tény, hogy a bundaügy­ben még nagyon sok a nyi­tott kérdés, és nem tudni, azok miként zárulnak. Az új év első napjaiban újabb fegyelmi tárgyalások­ra került sor. A PMSC—Bé­késcsaba mérkőzéssel kap­csolatban mór csak két já­tékosnak van tisztáznivalója. Róth Antalt az MLSZ levél­ben hazahívta, de a válo­gatott labdarúgó egyelőre nem jelentkezett. Sokan úgy vélik, senki sem jön haza a hívottak közül, mert attól tartanak, hogy nem mehet­nek vissza. Nos, erről szó sincs, az MLSZ ugyanis ga­ranciát ígért a visszatérés­re. Egyik játékosának sincs akkora vétke, mely súlyo­sabb büntetést vonna ma­ga után. Valószínűleg a többség megússza pénzbün­tetéssel. A külföldön lévők­nek játékjoga sem függeszt­hető fel, mivel nem az MLSZ által szervezett baj­nokságban szerepelnek. Réfi Gábornak, a Komló játékosának sem sikerült még tisztáznia magát. A vallomások szerint ő „sáro- sabb”, mint egykori klubtár­sai, s ezért nem került pont az ügyére. Az is lehet vi­szont, hogy csupáh az ügy­intézés lassúsága miatt nem kezdheti a felkészülést tár­saival együtt. Az MTK-s Gáspár ügyvédje valószínű­leg rámenősebb volt, mint Réfié. Ö ugyanis elutazott Békéscsabára, és kérte, hogy mondjanak véleményt: a kapus vétkes vagy nem. Mivel nem volt bizonyíték, a rendőrség írásba adta. és az ügyvéd másnap már kopogtatott a papírral az MLSZ-ben. A szövetség azonnal visszaadta a kapus játékjogát. Talán Réfi is, vagy esetleg ügyvédje aktí­vabb lehetne, akkor nem kellene újabb heteket vára­koznia. Akkor viszont más a helyzet, ha bebizonyosodik, hogy Réfi valóban vétkes. vV A jólértesültek egyelőre csak találgatnak, de lehet, hogy meleg percek várnak a Görögországban edzőskö- dő dr. Puskás Lajosra. Nem volt szerencséje új csapatá­nál, felmondtak neki, de még egy hónapot ott tölt, mivel kivette szabadságát. A fizetést a szerződés lejár­táig kapja, de munkájára már nem tartanak igényt. Vanak, akik úgy tudják, hogy dr. Puskás debreceni edzősködése idején a baráti körtől bundára kapott pénz egy részét eltulajdonította. A kiszivárgott hírek szerint neki kellett volna átadnia egy bizonyos összeget a Csepel—Volán mérkőzésen néhány játékosnak, hogy a Debrecen számára kedvező­en alakuljon az eredmény. Ennek az összegnek azon­ban nyoma veszett. Ugyan­csak hiányzik a Honvédnak adott pénzből is. A debre­ceniek félmillió forintról be­szélnek, és sokak szerint ez a pénz az edző zsebébe került. Hogy valójában ki nyefte le a félmilliót, csak akkor derül ki, ha Puskás hazatér. Az is elképzelhető viszont, hogy ez alaptalan vád, s azért akarják Puskás nya­kába varrni, hogy az igazi vétkesek eltereljék magukról a figyelmet. A sport öröme Egy film jutott eszembe miközben a szöuli olimpiai já­tékok megnyitó ünnepségét néztem. A Tűzszekerek című angol alkotás, amely az 1981- es budapesti nemzetközi sport, filmfesztiválon a nagydíjat nyerte el. Hugh Hudson több­szörös Oscar-díjas műve a kitűnő rendezés, Dávid Wafkin nagyszerű operatőri munkája és Papathanion Vangelis az­óta önálló életet élő filmze­néje miatt már önmagában is felejthetetlen moziélmény. Csakhogy a nagyszerű keret magvas mondanivalót is ma­gában foglal. Felfoghatjuk a jelenkor problémákkal terhes sportjának szóló üzenetnek. Még a klasszikus értelem­ben vett amatőr sport korában vagyunk: 1924-ben, a párizsi olimpián. Egy skót és egy angol atléta kapcsolatát köve­ti nyomon a film, attól kezd­ve, hogy a kezdeti rivalizálás­ból önzetlen barátság szövődik köztük, s mindketten olimpiai bajnokságot nyernek - éppen egymás számában. Hetvenegy évvel később va­gyunk: labdarúgó BEK-döntőt közvetít a televízió. Emberek tucatjai maradnak holtan a brüsszeli Heysel-stadionban a tömegverekedés után. Aztán rövidesen arról értesülünk, hogy dopping miatt meghalt egy alig húszéves atléta. Az egyik sportág nemzetközi szer­vezete pedig bejelenti, hogy új súlycsoportokat állít fel, új alapcsúcsok lesznek, s változ­nak a versenyszabályok is. Mindezt — indokolják — a kö­zönség jobb szórakoztatása ér­dekében. Benfentesek viszont tudni vélik, hogy azért, mert világklasszisok tucatja akadt fenn a doppingvizsgálatokon, s ennyi sportolót nem lehet el­tiltani. Hajszoljuk az eredményeket, a rekordokat. A közönség kö­nyörtelen: sztárok kellenek, nem névtelen közkatonák. Baj- nok azonban nem mindenki­ből lehet. A többség számára önmaguk legyőzésének élmé- nye, a sport öröme marad. S ez legalább olyan fontos, mint a győzelem, a rekord. Szöulban sem győzhetett minden induló. Számukra ta­lán vigasztalást jelentett Pier- re de Coubertinnek, az újkori olimpiai játékok atyjának jól ismert mondása: „Nem a győ­zelem, hanem a részvétel a fontos.” Coubertin báró nem tudhatta, hogy 1988-ban mennyire aktuális lesz mondá­sa. A montreali, a moszkvai és a los angelesi csonka olimpia ■után Szöulban valóban a rész­vétel volt a legfontosabb. Az ókori olimpiák idején a harcban álló városállamok bé. két kötöttek. Ez üzenet a mai kor emberének. Úgv tűnt, ez­úttal értettek is belőle, hiszen a dél-koreai főváros minden idők legnépesebb olimpiájá­nak házigazdája volt. A rész­vétel fontosságára való rá- ébredés — ez a legnagyobb gvőzelem, amit Szöül kapcsán elkönyvelhettünk. Egy zalai újságíró számá­ra természetesen nagy él- iményt és örömet jelentett a ZTE férfi kosárlabda-együttesé­nek kupagyőzelme és bajnoki címe vagy a Csuti SK női sakkcsapatának aranyérme. Mégis 1988. legnagyobb sport, élménye a szöuli olimpia volt a 11 magyar aranyérem örö­mével, büszkeségével, Ekler Elemér vasárnapi 7 Fábián László rakoncátlan lovával az akadály fölött LELÁTÓ

Next

/
Thumbnails
Contents